Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-23 / 19. szám

1989. jqnuár 23., hétfő Somogyi Néplap 5 Vége a gyógyszerpazarlásnak Könyvelni tanulnak a gyógyszertárak ..Kicsike vigyázzon. egyszer nagymama lesz... ’ ’ » Beszélgetés Csűrös Karolával Jelenet a Szomszédok forgatásán: Kulka János, Csűrös Karola, és a rendező Horváth Ádám Egyszer talárt eltűnnek a gyógyszertárak elől a sorok. Biztató jele lesz ez annak, hogy a gyógyszerészek .lek végre sikerül a gyakorlatba átültetni azt a 180 oldalas előírást. amely gyökeresen megváltoztatja az eddigi munkájukat. Sok ember szerint ez yi6Z- szalépés egy régi, elavult adminisztratív rendszerhez! Mi a véleménye erről dr. Györbiró Árpádnak, a me­gyei gyógyszertári központ igazgató főgyógyszerészének? — Egy pillanatra elevenít­sük föl a múltat, hogy job­ban megértsük a mostani változásokat. A hetvenes évek közepéig létezett egy fogyasztói ár, ilfétve a biz­tosított betegek részére a 15 százalékos térítési díj. 1976- ban eltötörölték ezt a kettős árrendszert. Nem a biztosí­tás alapján, hanem állam- polgári jogon kapott ked­vezményes áron gyógyszert mindenki. Csak térítési díj maradt, ez pedig ekkor még arányos volt a fogyasztói árral. A kettőnek az elsza­kadása akkor történt, ami­kor 1983-ban a magas térí­tési díjakat csökkentették, az alacsony térítési díjakat pedig növelték. Ezt a lépést szociális szempontok váltot­ták ki. Azoknak a gyógy­szereknek volt ugyanis ipa- gas az áruk, amelyeket az idősek' használtak. Az intéz­kedés következménye, hogy teljesen fiktívvé vált a gyógyszerár. Az emberek döntő többségének eddig fo­galma sem volt arról, mi­lyen értéket tart a kezében, hiszen 3—20 forint közötti áron forgalmazták a pirulá­kat, a cseppeket, a tablet­tákat. Ez ész nélküli gyógy­szerfogyasztáshoz vezetett. A költségvetés évi 16- mil­liárd forintot fordított arra, hogy az árak különbségét kiegyenlítse. Hogy jobban érzékeltessük ennek az ösz- szegnek a nagyságát érde­mes megjegyezni: a költség- vetés évi 4 milliárd forint­tal kevesebbet fordított a táppénzre, mint a gyógysze­rekre. Az új rendszerben már nem a költségvetés finan­szíroz! Ezt a „feladatot” most a társadalombiztosítás látja el. Ök is szeretnék, ha az új rendelkezés gátat szab­na az eddigi esztelen pazar- ’ásnak. A gyógyszereket ezentúl csoportokra osztják fel. .Elő­ször is az ott dolgozóknak teljesen tisztában kell lenni az új árakkal. Hiszen saját érdekük kívánja így, ugyan­is a recept már nem egy le- „ vél a patikushoz, hanem •' utalvány. Tehát fontos a pontos kitöltése, mert több­száz forintot és képviselhet. A magánorvosi vény szintén utalvány lesz, ezért csak úgy fogadhatják el azt a kollegáink, ha az aláírás mellett ott van a névbélyeg­ző is. A múltban, csak a szakmai szempontokat vet­ték figyelembe a patikusok, most kell a szakorvosi lát- tamozás is. A jogszabályter­vezet három csoportja oszt­ja a gyógyszereket: az első­be — a vény nélkül kapha­tók tartoznak, itt a beteg a fogyasztói árat fizeti ki. A második csoportban a vény­re kaphatóak kerültek. Ezek­nél a beteg a fogyasztói ár 10 vagy 20 százalékát, egyes esetekben (elavult gyógysze­reknél) a teljes árat téríti meg. A harmadik típusba a tőkés importból beszerzett gyógyszerek kerültek. Eze­ket csak a nyilvántartott betegek kaphatják a területi és szakmailag illetékes szak­orvos jóváhagyásával. — Miért nem írhatja fel a körzeti orvos is, holott igazán ez szorgalmazná a modern terápiát? — Mert korlátozott meny­n.visgg áll rendelkezésünkre, és kevés a beszerzéshez szükséges valuta. — Mitől függ a támogatás mértéke? — Azokat a termékeket részesítjük előnyben, ame­lyek a modern gyógyászatot, képviselik. Hangsúlyozom, ezeket támogatja a társada­lombiztosítás is. Számukra ez üzlet, hiszen nekik is az a céljuk, hogy a betegük minél előbb felépüljön. — Hogyan értékeli ön, a betegeknek jobb vagy rosz- szabb az új rendszer? — összegezve kedvező ez a rendelet, de türelmet és megértést kérünk. Egy ha­talmas és bonyolult rend­szert kell elsajátítani a gyógyszerészeknek! Ami rá­adásul némi könyvelői gya­korlatot is föltételez! Igaz. hogy néhány gyógyszer ára borsos, de mi is teljesen ki vagyunk szolgáltatva a hát­tériparnak. cs. M. P. Éppenséggel nagy- és déd- mamáin'k idejében keletke­zett, s vált azóta örökzölddé ez a sláger: „Kicsike vi­gyázzon, egyszer nagymama lesz...” Csűrös Karolát, aki „civilben” a Madádh Szín­ház hűséges tagja jóllehet a polgári életben nincs is gyermeke, telhát unokája sem, a Szomszédok című te­levíziós sorozatban immár másodszor érték nagymamái örömök. — A nézőik egy része — kiváltképp, ha kéthetenként képernyőre kerülő sorozatról van szó — azonosítja a szí­nésznőt a szerepével. A- Szomszédokban én vagyok Btus, akit lánya, veje, s ép­pen nagylányosodó, 13—14 éves Julcsi unokája egy­aránt így, a keresztnevén nevez. S akinek most, több mint másfél évvel a soro­zat indulása után, megszüle­tett a második unokája is: Flóra — mondja Csűrös Ka-' róla. — Dehát nemcsak a soro­zatban, — Persze, hogy nem: az életben is. A sorozat írói mentek az élet után. Vagyis amint sorozatbeli lányom, azaz Trait Edit színésznő- kolléga bejelentette, hogy áldott állapotban, van ma­gánemberként, a Szomszé­dok szerzői Edit filmbeli figuráját, Julit is terhesre írták. Amikor a sorozatban ott tartottunk, hogy Julinak már nagy fájdalmai vannak, mindenórás, akkor, a for­gatás befejezése után, Frajt Edit hazament, összecsoma­golta a holmiját, bement a kórházba, és néhány órán belül világra hozta Francis­káját. (A filmben: Flórát). — Most térek rá arra, hogy a nézőik szinte azono­sítják a színésznőt a figu­rájával — folytatja Csűrös Karola —, amikor bemen­tem meglátogatni a *,lányo­mat”, vagyis Frajt Edit kol­léganőmet, mind a nővérek, mind társai a kórteremben nagy gaudiummal fogadtak: „Már vártuk a nagymamát, lássa végre az új unoká­ját!”, mondták félig nevet­ve, félig komolyan. — Az új unoka, a Mágen- heirn család új tagja tehát Flóra, míg az életben a Franciasika névre fog hall­gatni, ha kezd majd odafi­gyelni a szavakra, ugye? — Így van. Egyébként rendezőnk, Horváth Ádám csaik ennyit mondott róla: „Ez az első csecsemő a vi­lágtörténelemben, akinek már születése előtt megvolt a televíziós szerződése!” — Miitől szereti ennyire a közönség a Szomszédokat? Illetve kerüljünk közelebb Csűrös Karolához: mitől olyan népszerű ez az Etus? — Álszerénység lenne ta­gadnom, hogy 'Etus csak­ugyan népszerű lett. Minde­nütt megismernek, üdvözöl­nek, barátságos szavakat mondanak, még az autóból is kihajolnak sokszor, lelas­sítva a járművet, hogy kö­szöntsenek. — Eddig legalább négy-öt szerző írta a Szomszédok epizódjait. Közülük ki talál­ta ki Etust? — Egyik sem. Leginkább a rendező találta ki, Hor­váth Ádám, emléket állítva szeretett édesanyjának, Hor­váth Zoltán, majd Sárközi György feleségének, akinek leánykori neve Molnár Márta, minthogy Molnár Fe­renc leánya. Ismertem őt jól magam is, csakugyan ilyen Btus-szerű teremtés volt: intelligens és művelt, nyitott, és mindenkin segítő, a saját családjával szemben sem tolakodó, minden be­rozsdásodott konvenciót sut­ba vetőf semmibe bele nem szóló, s ha kérték a véle­ményét, akkor is alaposan, megfontoltan, s a legna­gyobb toleranciával mondta el. Egyébként Horváth Ádám Mártának szólította édes­anyját csakúgy, ahogy Juli lányom is Etusnák szólít engem a filmben. — S hogy érzi magát a Szomszédok néhány fősze­replője visszatérő szerepkö­rében? Nem unják még? — Egyáltalán nem unják. Miközben természetesen megírt szerepet játszunk, azért nagyon sdk mindent adunk bele a magunk egyé­niségéből és életéből. Az őr­mezei lakótelep egyik házá­ban egyébként kezdettől fog­va bérel néhány lakást a Magyar Televízió, ez így ol­csóbb, mintha stúdióban kellene mindig díszleteket építenünk. És a ház igazi lakóival már egészen jól összebarátkoztunk. A kör­nyék lakói olykor statisztál­nak is egy-egy epizódban. Ami engem, azaz Etust il­let: az én otthonom is egy valódi keramikusnő lakása és műhelye volt egykor, a hölgy meghalt, férje úgy ápolja emlékét, hogy semmit él nem mozdított, és öröm­mel bocsát mindent forgató- csoportunk rendelkezésére — mondja befejezésül Etus, azaz Csűrös Karola. Barabás Tamás A magyar filmszemle előtt Huszonnégy ősbemutató, közte öt elsőfiilmes jelent­kezése, s két korábban be­tiltott, dobozából most sza­baduló alkotás — mindez a közelgő februári filmszemle ígéretes választéka. A 21. alkalommal megrendezendő filmes mustrának ezúttal is a Budapest Kongresszusi Központ ad otthont február. 3. és 8. között. Jeles András Alombrigád című munkáját még 1983- ban forgatta. A kópia hosz- szú ideig vesztegelt a kü­lönböző utómunkálatok fá­zisaiban, s még a rendező elől is el volt zárva. Maga Jeles András egy interjú­ban erre utalva megjegyez­te: „úgy bántak velem, mintha én lennék • az utolsó kellemetlen akadály a szo­cializmus útjában”. Ugyancsak hat évig vá­rakozott a filmtár mélyén Ember Judit Pócspetri című dokumentumfilmje. A több mint háromórás film a Sza- bolcs-Szatmár megyei köz­ségben 1948-ban történt — máig tisztázatlan — tragikus eseményeket térképezi fel, egyúttal megvilágítva az egyik első koncepciósper- sorozat hátterét. A korábbi filmszemléket figyelemmel kísérők már megszokhatták, hogy a se­regszemle legerősebb mező­nyét a dokumentumfilmek jelentik. Várhatóan idén sem lesz ez másik épp, hi­szen Ember Judit alkotása mellett dokumentumfilmmel jelentkezik a Böszörményi— Gyarmathy alkotópáros is, valamint a korábbi eszten­dők díjnyertesei, Sára Sán­dor és a Gulyás testvérek. Már a témaválasztások is érdekes műveket sejtetnek. A Gulyás testvérek Er­délyről készítettek filmszo­ciográfiát, Böszörményi Gé­za és Gyarmathy Lívia pe­dig közelmúltunk történel­me egyik fehér .foltjának felderítésére vállalkozott, megszólaltatva a recski munkatábor egykori foglya­it és AVH-s rabtartóit. Jáncsó Miklós Jézus Krisztus horoszkópja cím­mel készítette el új filmjét, amelyet a versenyt záró díszelőadáson láthat * a kö­zönség. Mészáros Márta Piroska és a farkas mesé­jét ültette át a filmvászon­ra utópisztikus színezettel, hiszen a mesebeli történet 2000-ben játszódik. HÁG BERTALAN ^ Egy éjszaka története ^ Magos amíg hallgatta, • egyre inkább szánta ezt a szegény, tiszta lelkű lányt, akit Palágyi, nem riadva vissza a gyilkosság­tól sem, meg akart tartani magának, mert azt hitte, csak az anyagiakkal, a jó­léttel hódíthatja el. tartósít­hatja ennek a fiatal lány­nak hozzá fűződő, önmaga számára is érthetetlen érzel­meit. Becstelen teÉtével, ha­zugságaival nemcsak —* majdhogynem — két életet oltojit ki, de a lány is az ál­dozata lett. Belegázolt az életébe, tönkretette ennek a fiatal idealista lánynak tes- tát-lelkét, elvette az embe­rekbe vetett bizalmát, tönk­rezúzta a jövőben való hi­tét. Magos főnökében is föl­vetődött a kérdés, vajon ez a lány túl fogja-e élni ezt a nagy lelki megrázkódatást. Abban bíztak, hogy ez a je­lenleg benne dúló fájdalom, ahogy múlik az idő, szép lassan oldódik. * * * Varga Katalin részletes vallomását az ügyész jelen­létében jegyzőkönyvileg rög­zítették. Ezt követően Mago­sék az ügyésszel egyetértés­ben úgy döntöttek, hogy a lányt hazaengedik. — Tessék mondani — kér­dezte Varga Katalin a távo­zás előtt —, a bíróságra en­gem is megidéznek? Mert én nem szeretnék a gyilkos Palágyi Bélával találkozni. — Hát ezt még nem tud­juk — tért ki a válasz elől Magos. — Még valamit szeretnék kérdezni. Tulajdonképpen miért ölte meg a kollégáját. Almási Gézát, meg azit a másikat? — Azért ölt, mert mint maga említette, úgy hitte, ha véráldozat árán is. de megszerzi azt az összeget, amire úgy gondolta, szüksé­gük lesz. — Szóval a pénzért? — Azért. A kasszából, ha sikerül kinyitnia, mintegy kétmilliót vitt volna el. — Köszönöm, őrnagy úr, hogy ezt megmondta nekem. Magos ezután magához kérette az őrizetben levő Kosa Endrét. Kezdetben a gyilkossággal kapcsolatban őt is gyanúsnak tartotta, mert ujjnyomai rajta voltak azon az oxigénpalackon, amit a pénztárban találtak. — Mondja, Kosa úr, ta­gadja, hogy valami köze van Almási Géza megöléséhez? — Természetesen, taga­dom. Hiszen én semmit sem csináltam. — No, de akkor hogyan kerültek az ujjnyomai a pa­lackra? — Amióta először tetszett velem beszélni, sokát gon­dolkoztam ezen. Aztán ké­sőbb eszembe jutott, ami akkor teljesen kiment a fe­jemből, biztosan a nagy ria­dalomban. Az úgy történt, hogy az esti órákban azt mondta nekem Almási mű­vezető úr, hogy egy oxigén­palackot gördítsek oda ah­hoz a vasasztalh'oz, ami kö­zel van a kijárati ajtóhoz Ha talál rá időt, összehe- geszti egy gyerekszánkó két talpát. Ugyanis, kéremszé- pen, hegeszteni csak ott le­het. ahol nincs közelben fa­asztal vagy munkapad. így én odagörgettem, de ebben Á népdalénekes I) is segített. Hogy onnan azután hogyan került a pénztárba, arról nekem, ké- remszépen, fogalmam sincs. — Látja, látja . . . Sokszor milyen meggondolatlanul cselekszik az ember, mint ahogy például ezt akkor ma­ga is tette. — No, de őrnagy úrv ké- remszépen. Almási mégis­csak a művezetőm volt. Nem mondhattam neki, hogy nem segítek.. . Aztán meg ki merte volna azt gondolni, hogy erre a palackra végül is a bűncselekmény elköve­téséhez lesz szükség? — Elhiszem, amit mon­dott. Remélem, belátja, hogy amikor őrizetbe vettük, ak­kor alapos gyanúra adott okot. Mivel már nagyjából minden tisztázódott, nyu-. godjon meg; menjen haza békésen dolgozzon továbbra is. A lehetőségekhez képest Németh százados Varga Ka­talint figyelemmel kísérte. Persze megvédeni valakit a legelkeseredettebb szándéká­nak végrehajtásától, szinte képtelenség. Ügy látszott azonban, hogy a lány a sú­lyos sokkból magához tért; győzött benne az élni aka­rás, mert három nap elmúl­tával elindult munkahelyére dolgozni. (Folytatjuk.) Az úttörő népdaléneke$ek versenyében kimagasló tel­jesítménnyel hívta föl ma­gára a figyelmet, A me­gyei versenyen ő volt a leg­jobb. Beszélgetésünk köz­ben még csak sej tette,-hogy ismét első lett, így izgatott tekintettel fürkészte társa­it, tőlük várva választ ké­telyeire. Fila Krisztinának hívják, a csurgói általános iskola nyolcadik osztályos tanulója. — ötödikes koromban lettem énekkaros — kezdte a beszélgetést. — Énektaná­rom, Peperö Gyula javas­latára aztán egyénileg is indultam különböző ének­versenyeken. Tavalyelőtt a mostanihoz hasonló rendez­vényen második lettem, míg a mohácsi döntőben első helyezést értem el. Ha to­vábbjutok, az idén is sze­retnék eddigi eredménye­imhez méltóan szerepelni. A csángó népdalok a ked­vencei. Szereti a lassúbb, lírai énekeket, különösen közel áll hozzá az erdélyi, a székely dallamvilág. — A legkedveltebb dalo­mat, a Boncidai menyecs­kéket, most is elénekeltem. Szabadidőmben is szívesen hallgatok népzenét, termé­szetesen a diszkózenét is kedvelem.- — Kisebb koromban sze­rettem volna énekes lenni, most azonban Csurgóra, a szakmunkásképzőbe jelent­keztem. Varrónő szeretnék lenni. Talán, majd ha fel­vettek, visszajárok, és ak­kor volt iskolámban, taná­raim segítségével továbbra is lehetőségem lesz az ének­lésre, csak úgy hobbiszin­ten. B. T. Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom