Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-20 / 17. szám
2 Somogyi Néplap 1989. január 20., péntek Véget ért a bécsi utótalálkozó A bécsi utó találkozó külügyminiszteri záróértekezletének tegnap délelőtti ülésén elhangzott Eduard Sevard- nadze szovjet külügyminiszter nagy érdeklődéssel várt beszéde. A külügyminiszteri zárószakasz tegnapi ülésével a 26 és fél hónapja folyó bécsi utótalálkozó befejezte munkáját. Búcsú egy korszaktól A Szovjetunió külügyminisztere felszólalásában elmondta: a bécsi megegyezés mérföldkő a minőségileg más Európához vezető úton, A találkozó új normákat hozott létre az államközi érintkezéshez, teljes összhangban a helsinki záróokmánynak azokkal az elveivel, amelyek kimondják az államok nemzeti Szuverenitását és jogát a független intézkedésekhez. Sevardnadze szólt arról, hogy az utótalálkozónak voltak nehéz, feszült és drámai 'szakaszai is, a megbeszélések mégis példátlanul célratörőak és demokratikus szelleműek voltai-:. Megjegyezte: az egymásnak szóló bírálatok előmozdíthatják a kölcsönösen elfogadható megoldások keresését. Remélhetőleg ezt a kedvező irányzatot nem ingatják meg azok a néhány állam ellen intézett egyéni támadások, amelyek ezekben a napokban hangzanak el, s amelyek szerencsére kivételeknek számítanak. A külügyminiszter hangoztatta, hogy az európai biztonságnak a népek és az emberek számára a katonain kívül politikai, jogi-, állampolgári, szociális és kulturális vonatkozásai is vannak, s ezek a szovjet peresztrojka folyamatában szintén középponti helyet foglalnak el. Ezért a Szovjetunió igen fontosnak tartja a következő években az emberi jogokról rendezendő három nemzetközi konferenciát — amelyek közül a harmadikat Moszkvában tartják majd. A szónok hangoztatta, hogy a Szovjetunióban megvalósuló radikális gazdasági reformok elő fogják mozdítani a más országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatok szorosabbá válását. Eduard Sevardnadze rámutatott: a népek joga saját kultúrájukhoz ugyanolyan alapvető tényező, mint az élethez és a szabadsághoz való jog. Európában nem kevés a több nemzetiségű ország, s elengedhetetlen, hogy ezekben minden nemzetiség törvényes és szavatolt védelmet kapjon kulturális értékeinek védelmére. Eduard Sevardnadze beszédében fontos bejelentéseket tett az európai biztonság és leszerelés soron- lévő lépéseiről. Elmondta, hogy amiKor az utótalálkozó döntése alapján Bécsben márciusban párhuzamosan tárgyalások kezdődnek az európai haderőcsökkentésról, illetve a bizalomerősítésről, ugyanebben az időszakban gyakorlati formát ölt a szovjet hadsereg létszámának és fegyverzetének Mihail Gorbacsov által nemrég bejelentett csökkentése. . A külügyminiszter közölte: a Szovjetunió Közép-Európá- ból kivonja katonai egységeinek egy részét, továbbá ezek minden fegyverzetét, beleértve a taktikai nukleáris rendszereket is. Megerősítette, hogy a Szovjetunió nem kívánja korszerűsíteni harcászati nukleáris rakétáit, mert úgy véli, hogy biztonsági vonatkozásban a korszerűsítés nem előre-, hanem visszalépés lenne. Fenntartja nyugati partnereinek a taktikai nukleáris fegyverekről való tárgyalásokra tett javaslatait, s hogy a korszerűsítéssel a továbbiakban mi történik, az ezektől a partnerektől függ. A szovjet külügyminiszter beszéde egy további lényeges bejelentést is tartalmazott. Sevardnadze elmondta: január végén a Szovjetunió és szövetségesei közzéteszik saját számadataikat a Varsói Szerződés és a NATO európai csapatairól és fegyvereiről. Mint rámutatott, a két fél olyan tárgyalások elkezdésében állapodott meg, amelyek példátlanok a résztvevők köre, a tárgyalások átfogó jellege és kitűzött céljai tekintetében egyaránt. A Szovjetunió azonban úgy véli, hogy a matematika nem akadályozhatja a politikát. Ä fegyverek fajtáiról és a csapatok számbavételi módjáról való hosszadalmas és terméketlen viták zátonyra futtathatják a tárgyalásokat. Ezeken megállapodhatnak a csapatlétszám és a fegyverek rtieny- nyiségi „plafonjaiban”, és az ellenőrzés olyan módszereiben, amelyek szavatolják e megállapítandó felső határok tiszteletben tartását. Eduard Sevardnadze kifejtette, hogy a Helsinkiben tartandó legközelebbi utó- találkozóig befejeződik a közepes és kisebb hatótávolságú rakéták felszámolása, remélhetőleg megállapodás jön létre a hadászati atomfegyverzet ötvenszázalékos csökkentéséről és megkötik a vegyi fegyverek teljes betiltásáról szóló nemzetközi konvenciót is. Egyre inkább szükségessé válik a Helsinki Záróokmány 35 állama vezetőinek csúcstalálkozója — mondotta a külügyminiszter. A‘ beszédben e találkozó kívánatos időpontjáról és helyszínéről nem fett említést, de szerdán Mock osztrák külügyminiszterrel tartott eszmecseréje során úgy nyilatkozott: úgy véli, hogy ilyen csúcskonferenciát jövőre Bécsben lehetne megrendezni. A több mint 26 hónapos munka után tegnap véget ért bécsi utótalálkozó gyümölcse egy terjedelmes záródokumentum. Tartalmaz emberi jogi területen érvényesítendő intézkedéseket éppúgy, mint felhatalmazást arra, hogy a résztvevők tárgyalásokat kezdjenek — márciusban Bécsben — további bizalomerősítő intézkedésekről és a hagyományos szárazföldi telepítésű fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő területen. A bécsi dokumentum mindazonáltal nem kötelező erejű szerződés. Bár konszenzussal, azaz általános egyetértés mellett fogadták el, Románia azóta is fenntartással hangoztatja, s kilátásba helyezte, hogy nem teljesít bizonyos intézkedéseket, például azokat, amelyek az utazások szabadságának és a vallásszabadságnak a biztosítását írják elő. A bécsi utótalálkozó a Helsinkit követő utó találkozók sorában a legsikeresebb volt. Betöréssel Egy magát megnevezni - nem kívánó kínai fölöttébb szokatlan módon kíván eleget tenni a Kínai Kommunista Párt és a kormány ama felszólításának, hogy minden tisztességes állampolgár vegye fel a harcot a pártban és a kormányzati szervekben elburjánzott korrupció ellen, a tiszta és becsületes kormányzás érdekében. A névtelen kínai ugyanis közönséges betörő, akit Kínában is az élősdi elemek közé sorolnak. Sajtójelentések szerint ismeretlen tettes betört egy Gorbacsov ezt látja... Prága, Vencel tér t— ötödik nap Ismét rohamrendőrségei vetettek be Prágában az újabb Vencel téri tüntetés feloszlatására. Tegnap a késő délutáni órákban az egymást követő immár ötödik napon a téren több ezer ember gyűlt össze. Fiatalok százai kórusban kiáltozták az elmúlt napok megmozdulásaihoz hasonlóan a „Szabadságot! Szabadságot!” jelszót ,és követelték a hétfőn letartóztatott Václav Havél szabadon engedését. Ez alkalommal hallható volt hz is, hogy a fiatalok kórusban kiabálták: „Gorbacsov ezt látja ... Gorbacsov ezt látja”. A rohamrendőrség pillanatok alatt igen keményen lépett fel, gumibotokat használt, de a fiatalok egy ideig még hangoztatták jelszavaikat. A rendőrség vízágyút is felvonultatott. A térre több mentőautó érkezett. Kormányfőjelölt: Markovics A jugoszláv államelnökség tegnap a 64 éves horvátországi politikust, Ante Mar- kovicsot javasolta a parlamentnek az új szövetségi kormány elnöki tisztségére. Ante Markovics 1924-ben született. Horvát nemzetiségű. Végigharcolta a jugoszláv antifassizta népfelszabadító háborút. 18 éves kora óta tagja a JKP-nek. A háború után, 1954-ben a zágrábi műegyetemen szerzett mérnöki diplomát, majd 25 éven át az egyik legnagyobb horvátországi iparvállalatnál, a „Rade Koncsa” gyárban dolgozott, ahol üzemmérnökként kezdte, majd a vezérigazgatói tisztségig emelkedett. 1982—1986 között a horvát köztársasági kormány elnöke, 1986— 1987-ben a horvát köztársasági elnökség elnöke volt. Tavaly óta ez utóbbi testület tagja. Irak nem gyárt vegyi fegyvert Irak nem, gyárt biológiai fegyvert, és az ország védelméhez nincs ilyenre szüksége — jelentette az INA hírügynökség az iraki kulturális és tájékoztatási minisztérium egyik tisztviselőjét idézve. Az iraki tisztviselő cáfolta azokat az amerikai jelentéseket is, miszerint Izrael az Egyesült Állaimok közvetítésével figyelmeztette volna Irakot, hogy megtámadja az állítólagos biológiai fegyvergyárat. Az iraki biológiai fegyverrel kapcsolatos híreket amerikai tévétársaságok röppentették fel kedden. Az‘amerikai külügyminisztérium egyik képviselője szerdán úgy vélekedett, hogy „vannak olyan országok, amelyek biológiai fegyverek kidolgozásán munkálkodnak”, de nem nevezte meg ezeket. — ugyancsak névtelen — megyei tanácselnök-helyettes lakásába és eltulajdonított 30 karton drága külföldi cigarettát, két színes televíziót, két fényképezőgépet, pontosan meg nem határozott mennyiségű aranyékszert és készpénzt. Az eset érdekessége az, hogy a károsult káder a betörésről nem tett feljelentést a rendőrségen. Ezzel a történetnek vége is lehetett volna, ha nem áll be a meglepő fordulat: ugyanis a betörő tette meg a feljelentést önmaga ellen... Ha valaki jogosult megítélni Ronald Reagan elnökségének nyolc évét, akkor az amerikai újságírók közül George Will kétségkívül ebbe a csoportba ' tartozik. Nemcsak azért, mert az amerikai konzervativizmus egyik igehirdetője a sajtóban, a rádióban és a televízióban, hanem azért is, mert jóidéig a távozó elnök szoros baráti körébe tartozott, s még amikor viszonyuk valamelyest elhidegült, akkor is megmaradt a kapcsolat legalább közvetve: Nancy Reagan továbbra is rendszeresen találkozott vele. Will Reagan távozásának küszöbén hosszú és minden részletre kiterjedő elemzést. írt a Newsweek című hetilap részére, s ítélete nagyjából így összegezhető; Ronald Reagan „elsőosztályú elnök volt a másodosztályúak sorában”. Ronald Reagan fehérház- beli tartózkodása feltétlenül megérdemli az összegzést: az amerikai újkori törénelem mindenképpen fontos és szokatlanul hosszú időszaka volit: utoljára csak Eisenhower töltött ennyi időt az elnöki poszton. Az egykori kaliforniai kormányzónak még az is sikerült, ami Eisenho- wemek nem: ugyanolyan népszerűséggel, a dicsfény megtépázása nélkül távozhat Washingtonból, mint amilyennel bevonult oda. A személyiség Még az amerikai közvéleményben is széles körben honos az a nézet, hogy ez a siker nem is elsősorban a reagani politikának, hanem a személyiségnek szól: az egykori filmszínész, aki Hollywoodiban nem jutott igazán nagy főszerephez, tökéletesen alakította a televíziós korszak elnökének szerepét. Tény és való, Ronald Reagan nézői, hallgatói valóban nem egykönnyen vonhatták ki magukat a személyes ráhatás alól — az enyhén rekedtes hangon előadott szólamok, a mindig tökéletes megjelenés, a hibátlan sminkelés és a hetvenen jóval felül is daliás külső önmagában is vonzó volt. Politikus azonban nem élhet meg — különösen ilyen poszton és ennyi időn át — csupán személyes varázsából, ehhez politikai ügyesség is kell. Ronald Reagan politikusi ügyessége elsősorban abban áll, hogy egyrészt tudott alkalmazkodni a realitásokhoz, másrészt fenn tudta tartani a következetesség látszatát még akkor is, ha korábbi programjától gyökeresen eltérő módon cselekedett. Az az .elnök, aki a központi kormányzat hatalmának visszaszorítását ígérte, minden eddiginél nagyobb államapparátust épített ki. Ö, aki programjának sarkalatos pontjaként hirdette meg az adók eltörlését, elnöki pályafutásának nyolc éve alatt több mint tíz alkalommal kényszerült adóemelésre — bár kétségtelen tény, hogy az utóbbi évtizedek egyetlen jelentős -amerikai adóreformját neki sikerült megvalósítania. A Fehér Ház gazdája, aki kiegyensúlyozott költségvetésről követelt törvénykezést, az amerikai Levélben közölte a rendőrséggel a betörés pontos helyét, idejét, és leltárszerűen felsorolta, hogy mi mindent orzott el a vezető lakásából. Tudatta a rendőrséggel, hogy amennyiben veszik maguknak a fáradságot és hajlandók kinyomozni: a károsult vezető miből vette vagy honnan szerezte a szóban forgó javakat — akkor kész személyesen feladni magát és vállalni törvénytelen cselekedetének törvényes következményeit. történelem legnagyobb államadósságát halmozta fel. Az az elnök, aki az I-rán-el- lenes hangulatot meglovagolva ütötte ki nyolc évvel ezelőtt a nyeregből ellenfelét, legalábbis szemet hunyt a gyűlölt ellenfélnek minősített Iránnal folytatott fegyveralku előtt. Az a Reagan, aki békeszólamokkal jelentkezett, legalább féltucat veszélyes katonai kalandba sodródott. S az az elnök, aki nagyszabású fegyverkezési programmal lépett fel már legelső választási hadjáratában, s aki a hatalomba kerülve több mint ezer milliárd dollárt fordított erre a célra, az első olyan amerikai elnök lett, aki tényleges leszerelési megállapodást írt alá a Szovjetunióval, azzal az országgal, amelyet alig hat évvel korábban a gonoszság birodalmának nevezett ... Szerencse? Sokan vélik úgy, hogy szerencséje volt, mind a belpolitikában és a gazdaságban, mind a nemzetközi életben. Ez utóbbi téren nem rajta, hanem a Szovjetunióban előbb megmutatkozó pangáson, majd a bekövetkezett változásokon múlt, hogy a nemzetközi politika mozgásba lendült, hogy a leszerelés kérdése első ízben válthatott realitássá. De Reagan értett ahhozi, hogy felismerje az ebben rejlő esélyeket és lehetőségeket — partnerré tudott lenni akkor is, ha ideológiai beállítottsága mitsem változott közben. Sokak szerint szerencséje volt gazdaságpolitikájában is — elvégre arról a mélypontról, apnelyan az amerikai gazdaság 1980-ban. volt, csak felfelé vezethetett az út, s a legfontosabb tőkés országok akarva-akaratlan együttműködésre kényszerültek, nagy összegekkel támogatták meg mind az amerikai költségvetés deficitjének fedezetét, mind a gazdaság fellendítését. De a sokat vitatott „reaagnizmus” sikerének mércéje mégis az, hogy sikert hozott: az Egyesült Államok gazdasága a konjunktúra példa nélküli hosszúságú idejét éli át, a munkanélküliség rendkívül alacsony szintre került, az infláció mérete elviselhető. Ez pedig a politikus számára a sikert jelenti. Hullámok hátán Hasonló volt a helyzet belpolitikai törekvéseivel is: bár az a konzervatív hullám, amely annak idején a Fehér Házba vitte, mára legfeljebb szelíd hullámveréssé lett, s a legfőbb jelszavak nem valósultak meg, hiszen a kongresszus megakadályozta a leginkább szélsőséges elképzelések érvényre juttatását, ma az amerikai belpolitikában nincs igazán mélyreható vitatott kérdés, nyugalom honol a politikai berkekben, a közvélemény nagy része elfogadja azt, amit Reagan mond, nem kis büszkeséggel: az elmúlt nyolc év megváltoztatta a képet az Egyesült Államokról odahaza is, nem kis mértékben a világban is. Ez szintén siker —• a „teflon- elnökről” leperegtek a konfliktusok. Ronald Reagan nyolcéves elnökségének korszaka azt bizonyítja, amit az amerikai politikai megfigyelők jórésze már régóta hirdet: bárhonnan is jöjjön az elnök, legyen konzervatív, vagy liberális, végül a centrumban köt ki. Reagan képes volt arra, hogy ezt a pálya- módosítást a látszat tökéletes fenntartásával oldja meg. Az Egyesült Államok távozó elnöke persze nem volt igazi újító. Ezért nem kerülhet Géorge Will kategorizálása szerint az „első osztályba”, Washington, Jefferson, Lincoln, Roosevelt mellé. De a második osztályban kétségkívül első osztályúnak bizonyult. K. Cs. Az amerikai támaszpontok felszámolását és az atomfegyverek leszerelését követelő tüntetők a Manila melletti amerir kai katonai támaszponthoz indulnak. A békekaraván elnevezésű megmozdulásra Ázsia és a Csendes-óceán több országából is érkeztek résztvevők a korrupció elfen