Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-19 / 16. szám
1989. január 19., csütörtök Somogyi Néplap 5 így katonafestő tárlatáról Változó (kép)világ Készül a nemzetiségi törvény lektív jogait, ezek érvényesítésének anyagi és személyi feltételeit, az állami szervek erre vonatkozó kötelezettségeit is. A jogászok egyetértettek azzal, hogy a nemzetiségi jogok sajátos jogok, amelyeket az állam kisebbségvédelmi politikájának megfelelően köteles az ország nemzetiségi lakossága számára biztosítani. Törvénybe foglalják majd például, hogy az állampolgár szuverén személyi joga annak eldöntése, hogy valamelyik nemzetiség tagjának tekinti-e magát vagy sem. Az állam — a központi, illetve a helyi állami szervek — feladata meteremteni a nemzetiségek számára jogaik gyakorlásának feltételeit. Az állami — köztük a tanácsi szervek *— kötelesek gondoskodni többek között a nemzetiségi gyermekek anyanyelvi oktatásáról, ha meghatározott számú gyermek részére kérik. Ugyancsak az állam köteles gondoskodni a nemzetiségi iskolák pedagógusainak, a nemzetiségi nyelv oktatóinak, a nemzetiségi közművelődés dolgozóinak, a hatósági tolmácsoknak a képzéséről. A szakemberek véleménye szerint emellett szükséges lenne, hogy nemzetiségi közösségek és személyek maguk is alapíthassanak óvodákat, iskolákat. Szükséges lehetővé tenni azt is, hogy a nemzetiségek a bíróságok és a hatóságok előtt használhassák anyanyelvűket. A nemzetiségek állal lakott településeken a hivatalos iratokat és közleményeket ne csak magyarul, hanem a nemzetiségek nyelvén is ismertessék. Indokolt jogszabályba foglalni azt is, hogy a nemzetiségek egyesületei, társadalmi szervezetei csakúgy, mint a nemzetiségi lakosok, kapcsolatot tarthassanak az anyanemzet művelődési, oktatási intézményeivel, állampolgáraival. A jogászok állásfoglalása szerint a hazai nemzetiségeket megilletik egyrészt mindazok a jogok, amelyek a magyar népességet, másrészt a kisebbségek jogai. Kevés a gondozó, hiányzik a konyha Zsúfolt a nyugdíjasklub Pünkösdi Márton fiatal, s életkora miatt is más szemmel nézi a világot. Érezni ezt azokon a képein is, amelyekből a hét elején nyílt kiállítása Nagyatádon, a néphadsereg helyőrségi klubjában. A helyszín nem véletlen: a huszonhárom éves Pünkösdi Márton hadnagy katonafestő. Első hallásra azt hinné az ember, hogy katonai témájú képekkel jelentkezik, ám a tárlaton ezúttal egyetlen katonai képet sem láttunk munkái közül. (Korábbi tárlatán még bemutatott ezek közül is néhányat.) — Számomra nagyon fontos a természet, ezért is választottam képeim témájául. Ha valaki olvasta a meghívómban Hugh mcLeave-től az idézetet, megérti azt is, hogy mit miért csinálok: „A művészetnek nem az a hivatása, hogy lemásolja a természetet, hanem az, hogy kifejezze...” Nem fényképeket akarok csinálni, hanem érzelmeket kifejezni. — Hogyan lesz egy katonából festő? Az effajta „pályamódosítás” nem gyakori. — Kisdiák koromban sokat rajzoltam; gyermekrajzversenyeket nyertem, de tudatosan csak a gimnázium utolsó évében kezdtem festeni. Volt otthon kék és fehér olajfestékem, s nekiálltam dolgozni, unaloműzésből. Azután, rájöttem sokféle megoldásra. A főiskola, a szentendrei évek nagy hatással voltak rám. Annak a kisvárosnak valami sajátos hangulata van. Egyre többet dolgoztam. Amikor ide kerültem a nagyatádi helyőrségbe, újabb bemutatkozási lehetőséget kínáltak. Grafikáimat, festményeimet állítottam be. Ez a mostani tárlat egészen más; egy kicsit többet mutathatok meg magamból. Pünkösdi Márton képi világában megannyi hatás látszik. Egry Józsefre emlékeztet egyik munkájával, míg a másikkal Barcsayra, a harmadikkal szürrealistákra; mégis van ezekben a képekben valami sajátosan egyedi. Nincs műterme, másfél szobás lakásuk kisebb szobájában dolgozik, s mert az olajfestéknek jellegzetes szaga van, hogy szomszédait ne bosszantsa, kikísérletezte, hogyan lehet az akrill temperával olajhatást elérni. Játszott és játszik a színek világával is. Most a szürke színek vonzzák. Ezért is figyeltem föl egy „szürke” kies tájat ábrázoló képére, s annak sarkában égy versidézetre: „egyszer a világ gondolt egy merészet, "Szétzúzva önmagát alkotott egészet / csakhogy az egészből valamit feledett / embert a kutató hiába keresett...” Később megtudtam, hogy saját sorait írta a vászonra — hitvallásként. Mert Madách szellemét idézve ő is az emberiben hisz. A fiatal festő képei a hónap végéig láthatók a nagyatádi helyőrségi klubban. Nagy Jenő A hazánkban élő nemzetiségek érdekképviseleti szerveinek közreműködésével készül a nemzetiségi törvény. Az Igazságügyi Minisztérium alkotmányelőkészítő kodifikációs titkársága, amely az új alkotmány tervezetének előkészítésével egyidőhen az alkotmány körébe tartozó törvények tervezetén is dolgozik, bevonta a jogszabályalkotásba a Bel- ügy-, a Külügy-, a Művelődési, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, valamint a politika, a társadalomtudományok és az egyházak szakértőit is — mondotta Timoránszky Péter, az alkotmányelőkészítő kodifikációs titkárság tagja az MTI munkatársának. E munkabizottság a közeljövőben kidolgozza a nemzetiségi törvény koncepciótervezetét, s ezt a nemzetiségi közösségek külön is megvitatják. Az egyházak is kifejthetik véleményüket e szabályozásról. A nemzetiségi törvény előkészítésével egyidőben fölmerült nemzetiségi program, megalkotásának gondolata. Ebben rögzítették országunk nemzetiségi politikáját és a megvalósításhoz szükséges garanciákat. A nemzetiségi törvény tulajdonképpen e program része, a nemzetiségek jogait szabá-' lyozza majd. Hazánkban, ahol évszázadok óta élnek nemzetiségi kisebbségek, nem első ízben alkotnak Ilyen törvényt. A múlt században, a kiegyezés után készült az első olyan törvény, amely szabályozta a nemzetiségek jogait és anyanyelvűk használatát. Hatályos alkotmányunk is rendelkezik a Magyarországon élő nemzetiségek egyenjogúságáról, anyanyelvűk használatáról, az anyanyelvi oktatásról, a nemzetiségi kultúra megőrzésének és ápolásának jogáról. Jogrendszerünkből azqnban hiányzik a nemzetiségi jogok átfogó szabályozása. Az ország gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életének megújulása, a politikai és jogi intézmény- rendszer reformja megkívánja nemzetiségpolitikai gyakorlatunk továbbfejlesztését. Hazánk nemzetiségpolitikai törekvéseit mind a készülő új alkotmányban!, mind pedig a nemzetiségi törvényben ki kell fejezni. A törvény célja, hogy szavatolja a magyarországi nemzetiségek sajátosságainak megőrzését és kibontakoztatását. E törvénynek aktív kisebbségvédelmi politika alapelveilt kell rögzítenie. Indokolt meghatározni a nemzetiségek egyéni és kolKaposváron sok az egyedül élő, kispénzű nyugdíjas. Segítségre a család és hozzátartozók nélkül élők csak az őket ápoló és gondozó intézményektől számíthatnak. Idősek klubja Kaposváron három helyen működik. Ezek kihasználtságáról és az áremelkedések hatásairól kérdeztük Gyer- tyás Lászlónét, az Ezredév utcai központ vezetőjét. — Legnehezebb helyzetben a donneri városrészben levő klubunk van. A legutóbbi felmérés szerint ott több mint kétszeres a kihasználtság. Remélhetőleg az idén sor kerül a bővítésére; akkor kedvezőbb körülményeket tudunk biztosítani az oda járóknak. A toponári városrészben jobb, de nem ideális a helyzet. A klubokban a helyiségek kicsik, de a felszereltség szerencsére jó. Ebéd után szívesen maradnak ott a nyugdíjasok egy kis beszélgetésre, kártyázásra. Kilenc hivatásos gondozó látja el az öregeket; van, aki három körzetben is dolgozik. Létszámbővítésre, több szakképzett dolgozóra volna szükség. Szeretnék elérni, hogy egy gondozónak csak egy körzete legyen. így a körzeti orvossal és az ápolónőkkel együtt jobban figyelemmel kísérhetnék az ott élő idős emberek állapotát és környezetét. — Nagyon nagy igény a szociális étkeztetésre. Kaposváron sokan vannak, akiknek tavaly nem haladta meg a nyugdíja a havi háromezer forintot; nékik a napi egyszeri étkeztetést térítés nélkül biztosítjuk. Egyelőre nincs saját konyhánk; amíg nem készül el, addig bölcsődékből és a cukorgyárból hozzuk az ételt. A gyárból például 31 forintért vesszük az ebédet, a nyugdíjasok pedig legföljebb- 16 forintot fizetnek érte. A különbséget nekünk kell kigazdálkodnunk. Ha elkészül a saját konyhánk, akkor talán csökken majd a szociális étkeztetésre kiadott pénz. — A bevételek fedezik a kiadásaikat? — Nem! Szükségünk lenne például egy gépkocsira, de nem tudunk venni. Az pedig szívfájdító, hogy karácsonykor csak néhány narancsot tehetünk a fa alá. A legkisebb jóindulattal sem tudjuk jobban megrövidíteni a kiadásainkat. Cs. M. P. MÁG BÉR TÁLAM ^ Egy éjszaka története ^ if Néhány percre még I®* Magos és Németh tovább üldögéltek egymás mellett, hogy megtárgyalják a kihallgatásaikkal kapcsolatosan felmerülő apróbb részleteket. Ezalatt termér szelesen két-két nyomozó a teljesen elkülönített Palá- gyira és Varga Katalinra vigyázott, akik egymásról nem tudtak semmit. — Én azt hiszem — mondta Németh —, a lányt kellene először őszinte vallomástételre serkenteni. — Ügy látszik, belelátsz a koponyámba. Ugyanerre gondoltam én is. — Ha Varga Katalin bevallja, amit eddig tagadott, akkor Palágyinak is —' főleg a bizonyítékok láttán — megered a nyelve az őszinte szóra — vélekedett Németh. — Hát akkor mi is nekieredhetünk — és újból leültek Varga Katalinnal. — Eszébe jutott valami, amióta nem találkoztunk, amit érdemes lenne saját érdekében elmondani? — Nekem nincs mit elmondanom, őrnagy úr. — Nézze, Katalin, szeretném, ha tudná, sem én, sem a kollégám, Németh százados, nem haragszunk magára. A mi feladatunk az, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. De közlöm magával, hogy ez a mostani, mindenképpen utolsó beszélgetésünk dönti el, hogy hazamegy és továbbra is becsületesen dolgozik, vagy pedig börtönbe kerül. — De hát mit óhajt tőlem az őrnagy úr? — Néhányszor ezt már szóba hoztam. Most utoljára teszem: csakis az igazat! — Milyen igazat? — Mondja meg nekem, azon a bizonyos napon vacsora után, mikor ment el magától Palágyd? — Őrnagy úr, én erre a kérdésére többször is mindig azt feleltem, hogy mellettem aludt reggelig. Most sem tudok egyebet mondani. — Tehát kitart valótlan állítása mellett? — Igen, mert ez az igazság. — Kezdem kétségbe vonni, hogy magának egyáltalán van lelkiismerete. Fel tudja fogni az igazság szó jelentőségét? Én az eddigi hazugságaiból csaik arra tudok következtetni, hogy maga mindenképp börtönbe akar kerülni. Pedig kár magáért. Arra nem gondol, hogy mit fognak szólni vidéken élő szülei, ha például a neve az újságokba ke-1 rül? — őrnagy úr, kérem, én ezt mind nagyon szeretném elkerülni — válaszolta fátyolos szemmel. — Sajnos, ilyen makacs hazugsággal ez nem fog menni. Értse meg már végre, hogy a Bélája felelőtlen ígéretét, hogy magát feleségül veszi, képtelen már beváltani. Magos érvelései ellenére a’ lány továbbra is kitartóan védte Palágyit. Végül is megsokallva az eredménytelen párbeszédet, Magos hatalmasat ütött öklével az asztalra. — Normális maga egyáltalán, vagy bolond? — kiáltotta türelmét veszítve. — Mert ha az utóbbi, megvizsgáltatom orvosokkal. A fenébe is! Hát mi az úristennek véd egy megátalkodott gyilkost, akivel talán már soha nem fog találkozni? — Miért nem? — nézett rémülten Magosra a* lány. — Azért, mert Palágyi örökre börtönre ítéltette saját magát. — Es most hol van? — Akarja látni? — Szeretném. Magos előrement, és kitárta egy távolabbi szoba ajtaját. Németh karon fogva követte a lánnyal. A sötét folyosóról Katalin távolabbról ugyan, de meglátta Palágyit. Magos behúzta az ajtót. — Tessék, most láthatta, ahogyan ígértem, szeretett vőlegényét. A lány szó nélkül összerogyott • a folyosón, ketten is csak nehezen tudták visszacipelni a szobába. A gyors orvosi segítség nyomán azonban Varga Katalin perceken belül magához tért. — Nincs semmi baj, csak kisebbfajta ájulás — szólt az orvos és távozott. A pohár vizet, amit Németh hozott a számára, a lány mohón megitta. Ekkor vették észre, hogy nemcsak az arcát, nyalkát, de még a keze fejét is kiverte a veríték. — No, most már elhiszi? — szólt hozzá Magos —, hogy Béla is itt van? — Sajnos, igen. De nagyon szeretném tudni, miért van itt? Mert amikor az őrnagy úr említete, hogy embert ölt, én ezt nem is fogtam fel, és őszintén szólva nem is hittem el ezt a borzalmat róla, és most sem hiszem. — Nem is egyet, Katalin. Értse meg már végre! Nem egy embert ölt meg — harsogta Magos —, hanem kettőt! Talán a második, ha óriási szerencséje van, életben marad. (Folytatjuk.) Derkovitsösztöndíj A Művelődési Minisztérium pályázatot hirdet a Denkovits Gyula ösztöndíjra. A hároméves ösztöndíj célja a tehetséges, már önálló művészi tevékenységet folytató fiatal művészek alkotói támogatása, rendszeres, tervszerű munkán alapuló fejlődésük elősegítése. A pályázók elbírálása eddigi munkásságuk, művészi, emberi magatartásuk és az ösztöndíj időtartamára szóló művészi céljaik alapján történik. A Derkoviits Gyula ösztöndíjra pályázhat minden olyan 35. életévét még be nem töltött képzőművész, aki a főiskola elvégzése után önálló művészi tevékenységet tud felmutatni. A pályázati kérelemhez mellékelni kell a pályázó eddigi művészi munkásságának részletes ismertetését, életrajzot, a főiskolai végzettséget igazoló irat fotókópiáját, az eddigi művészi munkásságot dokumentáló 4—5 alkotást, s jelezni szükséges az ösztöndíj időtartamára vonatkozó művészi célokat.
