Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-19 / 16. szám

1989. január 19., csütörtök Somogyi Néplap 3 8-tól 5-ig Kedden nyolctól ötig jártálc a várost munka­társaink. Pillanatképeket hoztak néhány munka­helyről. A kedd piaci nap. Ilyenkor többen utaz­nak a megyeközpontba, mint máskor, nagyobb a forgalom szinte mindenütt. E nap krónikáját tár­juk olvasóink elé. Sorbaállás a patika előtt Kedden Ügyfél­szolgálat Kaposváron a városi ta­nács ügyfélszolgálati iro­dájában mindennap nagy a forgalom. Pedig az átépí­tés és a tatarozás miatt csak nehezen lehet rábukkanni Békési Jánosnéra, aki most a régi házasságkötő­teremben fogadja az ügy­feleket. — Ma eddig körülbelül harmincán kerestek meg bennünket, főként tájékoz­tatást és eligazítást kértek. Ez az egyik feladata iro­dánknak. Ezenkívül foglal­kozunk munkakönyvé c, hatósági bizonyítványok kiadásával, talált tárgyak kezelésével, panaszok fel­vételével. A legtöhb mun­kát mostanában az egyéni gazdálkodók igazolása ad­ja. Lehetőség van ugyanis arra, hogy valaki főfoglal­kozásként egyéni gazdál­kodó legyen. Ezzel persze sokan akarnak visszaélni; úgy akarnak egyéni gazdák lenni, hogy nincs egy négy­zetméter földjük vagy egyetlen állatuk sem. Ak­kor hökkennek meg, ami­kor a hivatalos papírokat kérem tőlük, s nekik ilyen nincs. Közben egy fiatalember érkezik. Pár percig csende­sen beszélget Békési János- néval, majd • elégedetten tá­vozik. — A fiatalember felesége szülés után súlyosan meg­betegedett, ezért most ő akar GYED-re menni, s ar­ról érdeklődött, hogyan le­hetséges ez. Ebben én nem segíthetek, de elmondtam neki, amit tudok, és a meg­felelő helyre küldtem. Re­mélem, szerencsével jár. — Önhöz általában a gondjaikkal jönnek az embe­rek. Együttérez velük az, alki naponta ötvenszer is hallja ezeket a problémá­kat? — Szeretők segíteni, s azt hiszem, ismerem az embe­reket. Még akkor is, ami­kor biztosan tudom, hogy most be akar csapni. Fő­ként a fiatalokat sajnálom, amikor a lakásproblémáik­kal keresnek meg és én nem tudok mást mondani, mint azt, hogy próbáljanak meg támogatást vagy köl­csönt igényelni a tanácstól. — Mi várható még a mai napon? — Ma egy kicsit kisebb a forgalom, inkáhb szerdán jönnek sokan; akkor van egész nap ügyfélfogadás a tanácson. Ma délután már nincs, talán még egy-két ügyfél jön tanácsért vagy valamilyen nyomtatvá­nyért. Nem is bánom, egy kicsit „pihenhetek”: holnap nehéz napom lesz. — A gyógyszerár-változás és az új rendszer bevezeté­se után megnőtt a munkánk — kezdte a beszélgetést Furulyás Istvánné, a ka­posvári Vörös Hadsereg úti gyógyszertár vezetője. — Emellett számos előnye is van az új rendnek. Koráb­ban, mikor reggel nyolckor kinyitottunk, megkezdtük az előkészületeket a napi munkához. Feltöltöttük áruval a polcokat, kimér­tük a gyógyszeradagokat; ezzel kilenc óra felé vé­geztünk. Most, ha beérünk a patikába, rögtön a papír­munkával kezdjük. Általá­ban kilenc óra felé indul meg a forgalom. Körze­tünkben, tőlünk nem mesz- sze, három felnőtt és két gyermekkörzetben folyik rendelés, ezenkívül a köze­li vállalatoktól jövő bete­A Latinca téri totózóban 10 órától délig volt csúcsfor­galom. A sorállók között volt egy nénike is, aki nyeretlen lottószelvényt akart beválta­ni. — „Ez nem jó, olyan szelvényt tessék hozni, amin legalább két találat van” — tanácsolta Kiss Zoltánné pénztáros.) A néni kétségbe­esetten tárta szét a kezét: — „Hát én most honnan hozzak ilyent?”. — Szinte naponta ismét­lődnek hasonló párbeszédek — mondta mosolyogva Kiss Zoltánné. Volt már, aki azt gek is bennünket keresnek fel. A betegek nem kis munkát adnak munkatársa­imnak. Sokszor túlórára kényszerülünk, hogy napra készen feldolgozhassuk a vényeket. Ennek ellenére mind a mai napig nem si­került „ledolgozni” az első napokban szerzett hátrá­nyunkat. —• Változtak a vásárlók? — Szemmel láthatóan pa­zarolták a gyógyszert. Volt olyan vevő, aki egy fajtá­ból több csomaggal is el­vitt egyszerre. Üjabban azonban mindenki meggon­dolja, mennyire van szüksé­ge. Az orvosok ezután rend­szeresebben tudják nyomon követni betegük egészségi állapotát. Piaci nap volt, és hosszú sor állt a patika előtt. kérdezte: „Tessék mondani, a tombolát mikor tombolják ki?” A kedd a lottózók napja, valamint a kifizetéseké. Ezen a napon már kézhez kap­hatják nyereményeiket az előző heti húzás nyertesei. Férfiak és nők egyaránt so­kan vannak ilyenkor a totó­zóban. Nem így pénteken, amikor férfiakkal zsúfolt a helyiség. — Kedden este hatig dol­gozom, más napákon általá­ban ötig — mondta a pénz­tárosnő. Reggeli telefonok Károly János, a kaposvári Kilin György Városi Mű­velődési Központ népmű­velője kedden reggel ugyan megjelent a hivatalában, de tüntént a Táncsics Mihály gimnáziumba ment. — Népművelési fakultá­ciót vezeték a gimnázium­ban, heti tíz órában. Pe­dagógia—népművelés sza­kon végeztem, óraadó tanár vagyok. A fakultációra több osztályból jelentkeztek azok a diákok, akik szüksé­gét érzik továbbtanulási szándékuk beteljesülése miatt a pszichológiai és pe­dagógiai ismereteknek. Meglepő volt számomra an­nak a tanulónak a véle­ménye, aki azért jelentke­zett a fakultációra, mert anyai szerepére kíván föl­készülni .. — A gyakorló népművelő mit tanul a diákoktól? — A véleményükből épít­kezhetem. Igényeiket igyekszem megfogalmazni programjaimban is. A zene együttesek kiválasztásában éppúgy számíthatok a véle­ményükre, mint a politikai fórumok témájának meg­választásában. A reggeli csúcsnak már vége, a délutáni még nem kezdődött meg, így csak egy­két vásárló lézeng a Béke- Füredi lakótelepi ABC-áru- házban. A polcok tele van­nak, közöttük azonban csak eladókat látni. Érezhető a forgalmon a drágulás: sok embernek tart még a felvá­sárolt készletből. — A keddi nap általában nagyon csendes, ezen a ked­den különösen kevés a vevő — panaszkodott Szigeti Lász­ló üzletvezető-helyettes. A polcokat rendezgette éppen Vendl Lászlónévál. Ő a má­Előttünk a naptára. Tíz óra van. — Eddig tizennégyszer te­lefonáltam : többnyire a kaposvári farsangi napok szervezése miatt. A virág- kötészeti tanfolyammal is foglalkoztam, és két levelet írtam meg ... — Mintha az egyik leve­let hiába keresné... — Az egyik levél eltűnt. Újrafogalmazhatom. A délután mivel telik? — A kaposvári farsangi napok szervezésével. Tár­gyalnom kell még a So­mogy Táncegyüttessel, a Toldi, a Hámán Kató és a Gárdonyi általános iskolá­val. sík helyettes üzletvezető. El­mosolyodnak, amikor el­mondom, miért jöttem. — A mi napunk három­negyed hatkor kezdődik,' amikor délelőtt dolgozunk — mondta Vendl Jánosné. — Mire megérkezünk, már itt. van a tej és a kenyér. Az első teendő: behozni és a he­lyére tenni. Fél hétkor nyit a bolt, s kezdődik a nap, jönnek az első vevők. — Az igazi munka csak azután jön — vette át a szót Szigeti Lászlóné —, érkez­nek a szállítók, folyamato­— Meddig tart a munka­ideje? — Reggeltől estig. Fél nyolcra jöttem be a műve­lődési központba, nyolctól fél tízig tanítottam; fél öt­kor a nyelvtanfolyamokkal foglalkozom, és fél hét táj­ban indulok haza. — Mi lesz az otthoni programja? — Vacsorát készítek: so­mogyi tepsis krumplit, sza­lonnával. A gyerekekkel megbeszéljük a leckét. Azt hiszem, ma sem lesz időm tévét nézni, de még olvasni sem, mert a feleségemnek segítek tételeket . kidolgozni. Pedagógiából készül vizsgá­ra ... san, s az árut a helyére kell rakni minél gyorsabban. Most ezt a munkát nehezí­ti, hogy szinte mindent át kell áraznunk. Mégpedig azonhal, mert a vevőnek tudnia kell, mi mennyibe kerül. Beszélgetés közben érke­zett a friss „Erzsébet” ke­nyér, és péksütemény. Vendlné elment, s később, mikor visszatért, látszik raj­ta, hogy valami nincs rend­ben. — Csak hatszázötven zsemlét hoztak ezer helyett — mondta —; sokan este ér­nek ide, nekik ma nem jut péksütemény. Időközben a zöldséges is befutott a friss áruval. így teljes áruválasztékkal vár­hatják a délutános műszakot a délben érkezők. — Délelőtt több a munka az áruátvételek miatt, én mégis ezt a műszakot szere­tem jobban — mondja Vendl Jánosné. — Az este pedig azért jobb, mert akkor jön­nek az ismerős törzsvásár­lók, s velük néha jut egy kis idő beszélgetésre is. Né­ha előfordul, hogy nem is tudják, mit akarnak venni, csak megszokásból jönnek be a boltba. Közeledik a pénztárzárás ideje. Ez a műszak végét jelzi mindig, akár délutános, akár délelőttös nap ér véget. „Mikor tombolják a tombolát?” Csendes nap Utcai pillanatok Reggel nyolckor egy csepp­nyi nyugalom volt a sétáló­utcán: a munkába igyekvők után szinte üres lett. Negyed kilenc és fél kilenc között azonban újra megélénkült a forgalom, s attól kezdve nem is szünetelt egész nap. A cipőbolthoz női cipők és szandálok reklámára vonzot­ta a vásárlókat. Molnár Attiláné, az Ifjú­sági Lapkiadó könyvterjesz­tője 9 óra után pakolt ki könyveket az utcai standra. Sokan körülvették, — Fél tízkor kezdem az utcai könyvárusításü^ s amíg rámolok, sokan nézik, mi­lyen „csemegék” kerülnek a pultra. — Most mi a sláger? — Sikere van a Bűn az élet című Moldova-könyv- nek, és soikan kérésük Zalat- naynalk azt a könyvét, amit. Gicciolináról írt. Ebből azon­ban még nem kaptunk. Molnár Attiláné a délutánt kedveld: a fél kettőt, vala­mint a háromnegyed négyet. Akkor áramlanak ugyanis az utcára a diákok és a dol­gozók. A sétálóutca képéhez, saj­nos, hozzá tartoznak a te­herautók is. Nem volt ez másképp kedden sem. Az íródeák papírbolt előtt kettő is állt. — Tavaly 69 szállítónk volt, feltehetőleg ennyi lesz az idén is — mondta Ra­dies Gyuláné boltvezető-he­lyettes. — Kénytelenek be­jönni a sétálóutcába, mert még nem valósult meg az a korábbi elképzelés, misze­rint bontások révén úttest épül a bolt mögött. Zsiga Károly közterület- felügyelő a város több pont­ján teljesített már szolgála­tot. Kedden a Május 1. ut­cát bízták rá. — Milyenek a járókelők? — Nincs különösebb gon­dom; sietnek a dolguk után. Napközben még randalíro­zók sincsenek az utcán. Az Itt reklámáron adják a cipőt ő „idejük” este 7 óra tájban következik el; akkor már kisebb a forgalom, és „le­het” kiabálni, lökdösődni. Kedden és pénteken piac van Kaposváron; ez érződik a belváros forgalmán is. Dél­után kettőre újabb színt visz az utca életébe, hogy ilyenkor jönnek ki az isko­lákból a diákok. Ók általá­ban a City Grillt rohanják meg. A felnőttek négy óra körül indulnak haza a mun­kából. Ekkor ván a legna­gyobb forgalom az utcában, s a környező boltokban, Azt a saját tapasztalatomból tu­dom, hogy a zsúfoltság nem feltétlenül jelent nagyobb nifoilliót. Az emberek több­sége tekintettel van a má­sikra, elviselik a sorbanál- lást is, nem szaporítják a mondanivalóimat. UJ SZERVEZETBEN A megyei tanácson a kor­szerűsítés után az újjászer­vezett irodákban a régi munkák mellett az újszerű­séggel ás meg kell küzdeni­ük. Ez Keszthelyi Sándor­nak, az agráriröda vezetőjé­nek is többletmunkát okoz. — Megsókasodtak a gon­dok nálunk is, mint minden új szervezetben; meg kell találnunk a megfelelő mun­kastílust. A szákhatósági munkák mellett fő felada­tunk az ágazatszervező és más, konkrét szakmai tevé­kenység. Ott vannak a még érvényben levő MÉM-prog- ramok és a megyei szintű határozatok, ezekből kell ki­válogatnunk azokat, ame­lyek előremozdítják az ága­zatot. A régi feladatokat is és az új társasági törvény­ből adódó feladatokat össze­gyűjtjük és lebontjuk üze­mi szintre. Ehhez jön .még az üzemi kapcsolatok ápolá­sa, az új kapcsolatok kiala­kítása, mert érdemben dol­gozni általánosságban nem lehet. — Ebből a sok feladatból melyek adtak munkát a mai napra? — Reggeli a pénteki osz­tályértekezlet előkészítésé­vel foglalkoztam, majd az előző napi megbeszéléseket értékeltem. A kritikus hely­zetben levő tizenöt téesz hét vezetőjével volt megbeszélé­sem, valamint az elmaradott térségi támogatás egyik igénylője, a barcsi Vörös Csillag Tsz vezetőivel tár­gyaltam. A nap további ré­sze rendhagyó volt; egyik régi kollégám elhunyt, s az ő temetésén voltam. Sajnos, ez is hozzá tartozik az élet­hez, bármennyire is nehéz az embernek egy régi bará­tot elbúcsúztatok Az élet azonban nem áll meg, a munkát folytatni kell. Mi­vel a minisztériumból és sok üzemből is itt voltak a kol­légák, felhasználtuk az al­kalmat kötetlen információ­cserére. így fél hat is lesz, mire hazaindulok. Az én munkaidőmet nem az óra, hanem a feladatok határoz­zák meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom