Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-18 / 15. szám
Somogyi Néplap Ezután is Bécsbe megy a dédmama Kereskedők a műszaki cikkek kínálatáról A világútlevéllel, a kiváltott valutakerettel és a déd- mamával bevásárolni induló honpolgárok Ausztriába vitték a hasznot és magánimportjuk révén maguk is elkönyvelhették: féláron megúszták a dolgot a hazai üzletekben való vásárláshoz viszonyítva, s ez igen hasznos. Hasznos, de nem a magyar kereskedőnek. A Somogy Kereskedelmi Vállalatnál és a Kaposvár és Vidéke Áfész- nél az iránt érdeklődtem: az új szabályozókat, vámren- deleteket figyelembe véve kidolgoztak-e valamiféle stratégiát, amelynek révén versenyezni tudnak a műszaki cikkek ausztriai kínálatával. Sümegh Nándorné, a Somogy Kereskedelmi Vállalat igazgatója: — A kereskedelem itthon övön aluli ütést kapott. A világútlevél és a valutaker'et szabad elköltése jó, de ezzel párhuzamosan szükség lett volna olyan szabályozásra, amely nem lehetetleníti el a magyar kereskedelmi cégeket. Az összhanghiányt kormányzati baklövésnek tartom, és valakit ezért szerintem fellőSségre is kellene vonni. Nyakunkon maradt az áru, a szórakoztató elektronikai cikkeket nem vették meg tőlünk, hiszen már mi is mesterségesen magas áron szereztük be ezeket. Olcsóbb színes tévét, mosógépet, hűtőládát és sok egyebet pedig be 6em tudtunk szerezni. A magyar ipar nem adott ilyesmit a magyar kereskedelemnek. — És mi lesz. az idén? — Van néhány konkrét elképzelésünk, de ezeket-egyelőre üzleti titokként kezeljük. Annyit elárulhatok: ha tudunk magunk árut beszerezni és nem kell mindenféle közvetítőkön keresztül könyörögnünk, akkor versenyezni is tudunk majd a bécsi árakkal. , Az Áfésznél Sovány György elnökhelyettes, kereskedelmi főosztályvezető mondta: — Szerintem- nem bírjuk ezt a versenyt. A szórakoztató elektronika piacának nagy részéről ki. kell vonulnunk. A teljes kivonulás ön- gyilkosság lenne, de mindenképpen csökkentésre kényszerülünk. Mondok egy példát: ha bizományosként értékesítünk például egy videókazettát, akkor azt Ausztriában a turista körülbelül 300 forintnak megfelelő schillingért vette, hatszáz forintot akar érte itt kapni, tehát nekünk körülbelül hétszázért kell eladnunk. Ha ugyanazt hazai kül- vagy nagykereskedelmi cégtől szerezzük be, akkor a fogyasztói ára 950 forint lesz. Ez képtelen helyzet. — Tehát bizományosnak kell lenni. —. Az sem olyan jó üzlet manapság. Hiszen sokan rájöttek, hogy leginkább az éri meg, ha maguk mennek ki külföldre. Mind több az itthon is eladni szándékozó ember és mind kevesebb a vevő. Egyelőre a kivonulásnál jobb stratégiánk nincsen. Antal János, a Zselie Áruház igazgatója is ott volt, amikor beszélgettünk. Ostorozta az összehangolatlanságot, a magánembereknek fölkínált, de-a kereskedelemtől továbbra is elzárt lehetőségeket. Az áruház műszaki osztályának forgalomcsökkenési adatait katasztrofálisnak minősítette. A kiutat az önálló export-import jog megszerzésében látta. Mind a Somogykernél, mind az áfésznál próbálkoznak valamiféle kilábalással, mindkét cégnél van bizományi értékesítés is, de nagy lehetőségeket egyelőre egyik helyen- sem látnak. Amíg a hazai ipar jobbára hiányt termel, amíg nincs igazi piaci helyzet, addig megmaradnak a bajok. A dollárért árusító hazai hálózatról, az építendő áruházakról sem tartanak sok jót a kereskedők. Sümegh Nándorné inkább bízott mégis benne, hogy fölveheti a kesztyűt, bár valószínűleg az ő vállalatára is vonatkozik az, amit Sovány György mondott: — A hazai kereskedelem kicsi haszonnal adja tovább a beszerzett árut. Versenyezni csak árral lehet, de mi már nem vagyunk képesek a csökkentésre. Az osztrák kereskedő többszörös haszonkulccsal dolgozik, neki — ha úgy látja majd, hogy kell — lesz miből engednie. Ezután sem rúgunk mellette labdába. Tehát a magyar polgárnak marad a fárasztó utazás és a dédszülők veszélyes kocsi- káztatása. A megváltozott vámrendelkezésekkel együtt is. így látják a kereskedők. Lehet, hogy jól látják. Luthár Péter fV Pénzt mindenáron!" Ageronai remete HÁG BERTALAN Egy éjszaka története 1989. január 18., szerda 4J — Nos — kérdezte tő- ***■ le —; gondolkozott azon, amióta utoljára beszélgettem magával, hogy miért vigyázunk magára? — Én azt hiszem, hogy ön, őrnagy úr, engem gyanúsít. — Várjon csak, Palágyi úr. Mivel? — A gyilkossággal. — És hogyan jött rá erre? — Megbilincseltek. — Nézze, Palágyi úr, nem ámítom magát. Én nemdsak gyanúsítom, hanem biztos vagyok abban, hogy maga a gyilkos! Sőt már azt is -tudom, hogy miért gyilkolt olyan kegyetlen gonosz mérlegeléssel. — Én, őrnagy úr? — kérdezte akadozva. — Bizony, maga! A páncélszekrényben tartott pénzért, barátom. És amikor terve nem sikerült, agyonverte Almási művezetőt, aki segített magának. Hogy miért, azt még pontosan nem tudom, de bízom benne, hogy maga az általam még ismeretlen apróbb részleteket is el fogja mondani. Mert az biztos, hogy az oxigénpalatíkot és a hegesztőpisztolyt nem maga készítette oda, hanem Almási, esetleg valaki segített is neki. Maguk ketten csak azt nem ellenőrizték, hogy a palackban kevés az oxigén. Üj palack odaszálilításához már nem volt idejűik, mert lassan közeledett a reggel. S mivel az idő gyorsan haladt, maga pánikba esett. Ott állt, rettentő izgalmak közepette a nagy zsákmány közelében és akkor határozott. Ezzel — nézzen csak ide —, szóval ezzel a nehéz acélrúddal agyonverte a társát és menekülni próbált. Ügy képzelte, hogy még majd maga lesz a hős, aki felfedezte a sikertelen bűncselekményt. Igen KIÁLLÍTÁS KAPOSVÁRON Horrorfilmekbe illő. fényképek, bűntettek leírása látható és olvasható a kaposvári helyőrségi művelődési otthonban tegnap megnyitott bűnügyi kiállításon. Gyengédebb idegzetűeknek nem is ajánljuk a megtekintését. A'kit viszont jérde- kel, hogy a bűnelkövetésre hajlamos egyének mi mindenre képesek azért, hogy a „Pénzt mindenáron” megszerezzék — ez a kiállítás címe —, valamint akiket a megelőzés tennivalói is érdekelnek, azoknak föltétlenül hasznos megszemlélni a tablókat, a prospektusokat. A megyei rendőr-főkapitányság párt- és szakmai vezetősége által rendezett bemutatót dr. Molnár József ezredes, a főkapitány helyettese nyitotta meg tegnap délelőtt. — Nem öncélú a kiállítás — mondta —, hiszen mindenki értesülhetett arról, hogy országszerte és me- gyeszerte miként alakul a bűnügyi helyzet. A vagyon elleni bűncselekmények elkövetői az erőszakos módszerektől sem riadnak visz- sza. Gyakori az olyan rablás, .-amelynek során emberéletet is veszélyeztetnek. Az utóbbi időben nem ritka a fegyveres rablás sem. Tavaly a megye rendőri ám, barátom, csakhogy az ajtó közelében szembekerült Gáti József műszerészszel, aki felismerte magáit. Maga pedig őt. Így kénytelen volt Gátit is többször fejbevágni azzal a szándékkal, hogy őt is véglegesen elhallgattassa. Majd amikor mindez megtörtént, menekült a kerítésen keresztül. Arra gondolt, hogy az üzemben senki sem látta sem bejönni, sem távozni. Egyelőre ennyit, Palágyi úr, ha netán kihagytam valamit, majd maga kiegészíti. Palágyi hosszan hallgatott, de úgy látszik, Magos „ráolvasása" annyira hatott rá, hogy a széken ülve, izgalmában belevizelt a nadrágjába, s a vizelet végigfolyt a padlón. Palágyi félelmében nem merte szóba hozni, hogy ki kell mennie, mert annyira remegtek a lábai, hogy nem tudott volna felállni. Magos olvasmányain tűFet«töt!en*«gUnk áMoMtaí vasvun*, •vu.r&ftrm'ritttífc » betörök dotaát szervei 5600 bűnügyben rendeltek el nyomozást. Leggyakoribbak a vagyon elleni bűncselekmények, -ezen belül is a lopás: mintegy két és fél ezer eljárás indult lopás miatt. Betöréses ügyben a rendőrség egy híján ezer — pontosan 999 — nyomozást folytatott. — A köznyugalmat talán kevésbé zavarja, ám a sértetteknek sok bosszúságot okoznak az utóbbi években elszaporodott gépkocsifeltörések. Ebben némiképp „ludasak” az autósok is, hiszen jelentős értékeket hagynak parkoló járművükben. Összességében tavaly több tízmillió forint kárt okoztak a bűncselekmények. Ezért is szükséges, hogy a gazdálkodó szervezetek és az állampolgárok a maguk részéről mindent megtegyenek a megelőzés érdekében. A gazdátlanul hagyott értékek, a lehetőség és és a csábítás ugyanis jelentős bűnkiváltó tényező. „Alkalom szüli a tolvajt” — szól a régi mondás, s ezt az alkalmat nem szabad megadni. Ezzel kapcsolatosan is vannak tanulságos esetek és megfontolandó tanácsok a kiállítás anyagában. Az országot járó vándor- kiállítás Kaposváron e héten látható, naponta 10-től 20 óráig. A jövő héten Nagyatádra költözik, s az ottani helyőrségi művelődési házban tekinthető meg. nődve azon töprengett, vajon miért tagad még mindig Palágyi. És bár ezt Németh nem kérdezte, intett neki, hogy menjenek át a szomszéd szobába és ott belefogott a tulajdonképpeni „önmagának” szóló magyarázatba. — Talán azért tagad, mert még mindig reménykedik szeretője magatartásában. Bízik abban, hogy a lány védi és igazolja. Mármint azzal, hogy azt vallja; kegyetlen tetteinek idején nála tartózkodott. Vagy pedig azért tagad, és ez a valószínűbb, mert még nem tettük eléje a gyilkosság bizonyítékait. De ezzel még várok, hadd kínlódjon ez az aljas gazember. — Aki ilyen bestiális cselekményekre képes, az nem ember, nem érdemel mást: gyötrődjön! — húzta alá főnöke véleményét Németh. — Az igazmondó akár tanú, akár gyanúsított, egy hét múlva is ugyanazt mondja, vagy állítja, amit első kikérdezése során említett. A házudozó bűnöző vagy tanú viszont eltér az előző vallomásától és minden esetben másképp próbálja hazugságát előádA Pireneusdk hófedte vidékének panorámájában gyönyörködni, egy sebes sodrású hegyipatak kristálytiszta vizét inni, esténként vízcsobogás muzsikájára álomra szenderülni — irigylésre méltó életmód. Agyancivili- zált hétköznapjainkban keveseknek adatik meg, hogy a természetben találjanak menedéket. Nádasi István budapesti taxissal azonban éppen ez történt meg Spa-- nyolországban. Igaz, korántsem idilli körülmények között. — Decemberben érkeztem Madridba a MALÉV menet- rendszerű járatával, zsebemben a jelentős kedvezménnyel megvásárolt, visz- szaiútra is érvényes jeggyel. Autóbusszal utaztam tovább Barcelonába. A kíváncsiság hozott a leendő olimpiai városba. Hat gyönyörű nap alatt bejártam a katalán főváros megannyi zegét-zugát. Éjszaka busszal indultam volna vissza Madridba, ám kiderült, hogy az utolsó járaton már minden hely foglalt... Így kezdte elbeszélését a karácsony utáni napokban a madridi nemzetközi repülőtér fogadócsarnokában a. 42 esztendős férfi. Néhány órával korábban telefonon beszélt a családjával. Zokogott, amikor meghallotta a lánya hangját. Hátborzongató a történetem — mondta a tudósítónak, és készséggel hozzájárult ahhoz, hogy a hitelesség kedvéért a neve is szerepeljen. A tanulságot pedig így fogalmazta meg: az ijedtség rossz tanácsadó, s csak nyelvismeret és helyismeret hiányában követhet el az ember ennyi őrültséget. — Teljesen elvesztettem a fejemet, amikor kiderült, hogy lekéstem a repülőgépet. Gondoltam egyet, és a francia határnak vettem az irányt, autóstoppal. A kilépésnél semmi gond nem volt, a francia határőrök . azonban éppen engem szúrtak ki. Francia vízumom nem lévén, viszafcüldtek spanyolföldre. Akkor még volt hatezer pesetám (körülbelül száz nyugatnémet márkának felel meg). Vártam egy napot, és egy másik átkelőhelyen újból nekivágtam. Az eredmény ezúttal sem volt kedvezőbb. Vajon miért nem 'kért segítséget a madridi magyar nagykövetségtől, amikor még volt telefonra pénze? Lemondó legyintéssel válaszolt: — Az ember néha azt hiszi, hogy egyedül is boldogul. Nos, Nádasi István „boldogulása” egy erdei V romépületben csaknem két hétig tartott, Gerona környékén. Egy kamionos parkolóhelyen .kosztolt”, összeszedte az ételmaradékokat. Közben elszántan terveket szőtt ainról, hogyan keveredhet haza, három-négy országon át, a vízumellenőrző hatóságok figyelmét elkerülve, ráadásul egyetlen fillér nélkül. Végül feladta. Karácsonykor kiéhezve, agyonfázva bement az egyik ge- ronai csendőr-őrszobára. Nagy nehezen értésre adta, angol és német szavakkal, hogy a magyar képviselettel szeretne kapcsolatba kerülni. Az ügyeletes tiszt felhívta a követségi ügyeletet, és átadta neki a kagylót. — Pillanatok alatt elmúlt a két hete tartó lidércnyomásom — folytatta elbeszélését a „geronad remete”. — Megígérték, hogy másnap pénzt küldenék, s mi több, megkérték a csendőrséget, hogy szerezzenek nékem szállást, élelmet. A spanyol hatóságok emberséges bánásmódban részesítik mindazokat, akik bajba kerülnek az országúton, rablás áldozatai lesznek vagy egyszerűen eltévednek. Tavaly csaknem 55 millió turista járt Hispániában, így érthető, hogy a rend őreinek nagy a rutinjuk ebben. Nátlasi Istvánt a Vöröskereszt egyik menhe- lyén fogadták be egy éjszakára, és másnap útnak indították Madridba. A magyar nagykövetségen jegyzőkönyvet vettek fel a történtekről, indokolandó a gyorssegély kiutalását. Ezt az összeget odahaza fizeti ki a pórul járt utas. Csakúgy, mint a kötelezvény ellenében átvett repülőjegyet. A történet itt véget is ér. A hihetetlennek tűnő eset kapcsán azonban felmerül az a kérdés is, hogy történetünk hőse kellő módon készült-e fel az útra, számba vett-e minden eshetőséget az utazás előtt, ha egyetlen „buszlekésés” miatt ilyen nehéz helyzetbe került? Madridba érkező honfitársaink körében általános az ä vélemény hogy a 300 dollár körüli összegnek megfelelő turistaellátmányból hat-hét napnál tovább csak rendkívül szerény megélhetésre futja Spanyolországban. Ennek fényében nem látszik túlzásnak, hogy néhány ország hatóságai a határátlépéskor tájékozódni kívánnak az utas zsebében lapuló valutáról. Nyugat- Európában nemigen kedvelik az üres zsebű „remetéket”. Meruk József ni. Csakhogy a kihallgató, mint jelen esetben te vagy én, különféleképpen és módon kérdez, ami zavarba hozza mindkettőt: a bűnöst és a házudozó tanút is. A jó kriminalista a különbségeket feljegyzi és ebből igen hamar kiértékeli a valóságot. — Nem tudom, észrevet- ted-e, hogy újra beesteledett? — nézett az őrnagyra Németh. — Nem is emlékezem, hogy ma ettem-e valamit. Tény, hogy nem vagyok éhes, és azt hiszem, te sem. Valahogy megfeledkeztünk az evésről, ugye? Egy jó erős fekete, egy jó cigaretta és nem hiányzik az étkezés. Az ilyen súlyos ügyek nyomozásakor egy-két napra a gyomrunk kapuja bezárul. Csak a szív, az idegek és aiz agy működik teljes sebességgel. — Hogy állsz? — lépett hoázájuk a főnök e meditáció végére. — Amennyiben minden klappol, holnap reggelre készek leszünk. — Én elmegyek. Ha valami rendkívüli eset közbejönne, azonnal telefonálj! (Folytatjuk.) A Vöröskereszt közleménye . A Magyar Vöröskereszt az örményországi földrengés túlélőinek 1988. december 12. és 1989. január 11. között 15 millió forint értékben továbbított segélyszállítmányt. A Vöröskereszt ezúton köszönetét mond a vállalatoknak, a szervezeteknek, az intézményeknek, az egyéneknek az együttérző támogatásért. A szovjet vöröskereszttől és a Nemzetközi Vöröskereszttől kapott tájékoztatás szerint újabb segélyek küldése nem szükséges. A Magyar Vöröskeresztnél sokan jelentkeztek azzal a kéréssel, hogy örmény gyermekeket szeretnének üdülésre, tanulásra, vagy akár örökbe fogadni. Ezeket a felajánlásokat a Vörös- kereszt eljuttatta a szovjet, illetve az örmény vöröskeresztnek. A felajánlásokat köszönik, de jelenleg nincsenek ilyen jellegű igények Örményországban.
