Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-17 / 14. szám

1989. január 17., kedd Somogyi Néplap A DIÁKMENÜTŐL A NAGY BALHÉIG Taszár ifjú újságírói „Megjelent az Iskolai Cse­repek a taszári Móricz Zsig­mondi úttörőcsapat állalmi kiadványa". (Hír.) Részletek a főszerkesztő lapindítójából: „... szüksé­günk van egy lapra, és min­den bizonnyal tanárainknak is. Lenne mit mondanunk egymásnak egymásról, ami talán közelebb 'hoz minket... Mi az, ami mindenkit érde­kel? Például: hogyan tehe­tünk szert új barátokra, tár­sakra? Hogyan politizál­junk és miről?... Milyen pletykák keringenek a pop- világban és a tanáriban? — Milyen pletykák kerin­genek a tanáriban? — kér­deztük Várnai Ferencet, a taszári iskola igazgatóját. — Nálunk nem most kez­dődött a nyilvánosság. Ha­gyomány, hogy az úttörőcsa­pat képviselői részt vesznek szülői értekezleteken, osztá­lyozó konferenciákon és ne­velőtestületi értekezleteken, így közösen döntünk a ta-_ nulókat érintő kérdésekről. Véleményem szerint csak akkor lehet eredményesen nevelni, ha jó a kapcsolat a tanárok és a diákok között. Egyébként olyan pletykákról nem tudok beszámolni, ame­lyek igazi szenzációk lenné­nek. Az újságot szerkesztő osz­tály főnöke Héra Zoltán biológia-technika szakos ta­nár. — Nem hiszek abban, hogy a nevelők nem viszik be a gyerekek közé gondjaikat, bánataikat. Nem vagyunk színészek. Egyébként sem le­hetne a nap minden percé­ben színészkedni. — Gyakran megosztjuk az örömünket és a bánatunkat a tanítványainkkal — mond­ta Herczeg Jánosné, az úttö­rőcsapat vezetője. — Ügy érzem, ez az őszinte légkör is közrejátszott abban, hogy a gyerekek önállóan írnak iskolaújságot. A felnőttek csak a nyomtatásban segíte­nek nekik. — Miként született meg az újság létrehozásának ötlete? — Múltunk 1979-ben kez­dődött az óvoda kiscsoportjá­ban — kezdte a beszélgetést Pénzes Andrea hetedik osz­tályos tanuló, a lap főszer­kesztője. — TVIár ott renge­teg élményünk volt. Aztán, folytatódott ez az iskolában,'; még mindig együtt. Halmo­zódtak örömeink, és föléb­redtek vágyaink. Kell egy újság! Sokakban fölmerült, hogy szükség van erre. — Versenyben vagyunk a párhuzamos osztállyal — szólt közbe Köpfler Andrea. — Az A-sok szerkesztik az iskolarádió műsorát. Nekünk is be kellett „dobnunk” va­lamit, hogy versenyben ma­radjunk, de nem ez volt a döntő a lap megszületésében. — Először a címet talál­tuk ki — mondta Bognár Andrea, félbeszakítva az előtte szólót. — Ez „Iskolai Szilánkok” volt. — Keménynek találták a tanáraitok? — Szó sincs róla. Eddig se az írásainkat, se az ötletein­„Nyomdában” az újság két nem kifogásolták. A címváltozás oka, hogy Pados Edit tanárnő, aki számító­géppel nyomtatja az újságot, nem tudta kiírni a szilánko­kat. így lettek a szilánkok­ból cserepek. Az újságot lapozgatva ki­csit irigyeltem a taszári út­törőket. A nagy balhéról szóló tudósítás arról győz meg, hogy vannak ötleteik, hiszen az igazgató bácsi Tra­bantját ufóvá alakították át. Az öltöztetőversenyről és a cipőkígyó-rakásról nem is beszélve. Ha visszaperget­hetném az időt és választ­hatnék, hogy hol legyek úttö­rő, bizonyára Taszárt válasz­tanám. A diákmenűt is olvassa el! — szólít Dósa Gabriella. A gesztenyés, tejszínes palacsinta receptje valóban ínycsiklandozó. A gyerekek egymás szavá­ba vágva, a másikat túlkia­bálva mondták élményeiket, ötleteiket, javaslataikat. Ilyen iskolai cserepekből le­hetne tető alá hozni az út­törőmozgalmat. Balázs Andor Kié lesz az ÉS? Az Élet és Irodalom cí­mű irodalmi és politikai hetilap nem szűnik meg, csak átalakul. A napokban elterjedt hírek szerint vál­tozás várható az Élet és Irodalom című lap élén, s ezzel összefüggésben szer­kesztéspolitikájában. A Ma­gyar írók Szövetsége, állító­lag, elégedetlen a népszerű hetilappal; jóllehet a lap- gazda, illetve újkeletű kife­jezéssel a lapalapító nem az írószövetség, hanem a Mű­velődési Minisztérium, így túl sok beleszólása jelenleg nincs a dolgok menetébe. A híresztelést Koczkás Sándor, az írószövetség fő­titkára nem cáfolta, de hangsúlyozta: egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy az ügy részleteiről nyi­latkozzon. A kérelmet egy irodalmi lap indítására — az új struktúra kialakításá­val összhangban — Pozsgay Imre államminiszternek küldték meg. A Magyar írók Szövetsége nem feltét­lenül az ÉS átvételére gon­dol, de természetesen az is szóba jöhet — mondta a főtitkár, s rámutatott: a lapindítással az írószövet­ség végső soron a reformot, illetve a kibontakozási fo­lyamatot kívánja szolgálni. Az elképzeléseik szerint az ÉS-t a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat adná ki továbbra is. A hatvan­ezres példányszámú újság­nak tavaly mintegy 5 millió forint volt a vesztesége, ezért elkerülhetetlennek látszik árának kismértékű emelése is. A kiadványt a példány­szám növelésével is jöve­delmezőbbé lehetne tenni. Az új ÉS indítása a kére­lemre adott választól függ, s -fia . frbdvező döntés szüle­tik, március elejétől már az írószövetség lesz a lap gazdája. A főszerkesztői címre egyetlen jelölt van, személyéről azonban a fő­titkár nem nyilatkozott. Pozsgay Imréhez a na­pokban érkezett meg az író- szövetség szándék-levele. Az államminiszter az MTI-t úgy tájékoztatta: a jövő­ben elképzelhetetlen, hogy a Magyar írók Szövetségé­nek ne legyen lapja. Tart­hatatlan állapot ugyanis, hogy ezt a lehetőséget évti­zedekig megvonták a szö­vetségtől. Döntés még nincs, ám az államminisz­ter szerint kézenfekvő, hogy az ÉS-t az írószövet­ség vigye tovább. Amint a lány megpil- • lantotta az őrnagyot, támadólag lépett föl: — Mi jogon tartanak itt? Ügy hiszem, ez törvénytelen. Mit fogok mondani a munkahe­lyemen ? — Ami a törvénytelensé­get illeti, az csak magának hat úgy. Én biztosra ve­szem: jogosan tartom itt. Ha továbbra sem változtat a magatartásán, akkor le is tartóztatom bűnpártolás címén, innen nem a mun­kahelyére, hanem egyenesen a bíróságra kerül. — De hiszen én semmi,t sem követtem el! — Látszólag semmit. Mé­gis minden kijelentésével hátráltatja a munkánkat. Mert ahány kérdést intéz­tem magához, annyiszor hazudott. Maga megvakult a szerelemtől, és védelmez egy aljas gyilkost, aki két embert megölt. Értette?! Jó lesz, ha észhez tér — jött indulatba, otthagyta á lányt két kollégájára, és becsap­ta maga mögött az ajtót. Hogy lecsillapítsa magát olvasmányai leszűrt ered­ményein elmélkedett. Tud- nillik hosszú ideig tanulmá­nyozta a különböző nem­zetiségű orvosok, pszichiá­terek, kriminalisták írá­sait az emberek lélektaná­ról. Voltak, akik osztályoz­ták, kategorizálták az egyes típusokat. Például más­ként ítélték meg az egé­szen alacsony képzettségű­ek, másképp a képzettek és leginkább eltérően a magas felkészültségűek lelki be­állítottságát. Teljes- képet adni természetesen lélekta­nilag egy emberről csak megközelítően lehetséges, ez volt' az álltalános véle­mény. Sök tanulmányt olvasott a bűnözés lélektanáról. Ezek közül is kiemelkedően a megrögzött bűnözőkkel kapcsolatban. Vizsgálták ezek az írások azt is, mi­lyen lehet egy kezdő bűnö­ző lélektana és milyen egy hamis tanúé, amikor súlyos bűnt elkövető személyt véd. Megfelelő magyarázattal egyik tanulmány sem zá­rult. Talán még hosszú ide­ig nem sikerül határozott tényekkel alátámasztani sem a hamis tanú, sem a bűnös indítékait. A bűn tudat alatti vagy tudatos mozgatójának elemzéséről értékes esszét írt egy svájci tudós krimi- nalista. A tanulmány a kri- minálpszichológia teljes fegyvertárával vázlatos történetét adja az ebben az irányban folytatott kutatá­soknak. Konklúzióként megvilágítja, milyen úton jut el egy ember odáig, hogy a bűnt vállalja anya­gi érdeke megszerzésének eszközéül. Bemutatja a törvényen kívüliség lelki rugóinak eredőit. Leírja a bűnöző lelki világának ke­resztmetszetét, a bűncselek­mény kitervezésekor, a végrehajtáskor és az elkö­vetés után. Megvilágítja azt is, miért tagad az egyik és miért vall a másik. Hangsúlyozza, hogy nincs született bűnöző és nincs született hazudozó. Ki-lki a maga életkörülményeiből, a körülötte lezajló hosszú évék eseményeiből ragad ki valamit. Igen érdekesek megállapításainak azok a részei, amelyek a nyomozó számára engednek bepil­lantást a bűnelkövető lelki­világába, például a kikér­dezések alkalmával. A svájci tudós értekezé­sében jelentős az a megál­lapítás, amely szerint az ember nehezen tud szembe­szállni a belsejében tevéke­nyen ható ingerekkel, vá­gyakkal, ösztönökkel, in­dulatokkal, szenvedélyek­kel és kötelességérzettel. Ebben a harcban az elha­tározása hol az egyik, hol a másik hatóerő felé hajlik, aszerint, hogy az erkölcsi ereje bizonyul-e nagyobb­nak vagy az ellene műkö­dő ösztönök, amelyek a la­za erkölcsösségnek, az al­jas ösztönöknek engedik át az uralkodást. Minden­kinek szabad a választása, hogy a becsületes társada­lom útján marad-e vagy az erkölcstelen hatások sugal­latára cselekszik. Ezekkel a problémákkal meg kell közelebbről is ismerkedniük — javasolja a tudós — mindazoknak a nyomozók­nak, kriminálistáknák, akik a bűnüldözésben eredmé­nyesen akarnak tevékeny­kedni. Hozzáteszi azonban, hogy fejtegetései az egyes emberek lelki motivációjá­ról inkább csak elméleti sí­kon mozognak, alátámas?- . fásukra még igen sokrétű gyakorlati vizsgára van szükség. Mire ezt végiggondolta, lehiggadva ért be Palágyi- hoz, aki megbilincselt ke­zeivel verejtékes homlokát törölgetfe. (Folytatjuk.) I_________________TY-NÉZÓ ________________I V asárnapi művelődés A vasárnapi művelődés­nek hagyományai vannak. Falun és városon egyaránt megtaláljuk emlékeit. Munkásotthonokban gyűl­tek össze a városiak, hogy szórakozva művelődjenek; falusi iskolákban és falun lakáson is találkoztak az emberek — főleg a téli hónapokban —, hogy vitat­kozzanak, tanuljanak. Ki gondolt annak idején a te­levízióra, amikor a rádió is újságnak számított, s a rá­dió sem gondolt a távokta­tásra több évtizeddel eze­lőtt; ki gondolta volna, hogy a vasárnapi művelő­dés ügyét éppen ez a „kép­csoda” vállalja 1989 első napjaitól. A Tévémagiszter második adását láttuk vasárnap délelőtt. A művelődési fő- szerkesztőség műsora új magazin a televízióban. Nemcsak a távoktatást vál­lalja, hanem a művelődés számos területével foglal­kozik. így többek között hallhattunk a magyar ko­rona körüli újabb bonyo­dalmakról is, fölhívta a közvélemény figyelmét leg­fontosabb ereklyénk egye­di és nemzeti értékére. Mit is jelent a magiszter? Alig­hanem a latin kifejezésből a tanár felel meg leginkább a Televízió távoktató és a művelődés ügyét szorgalma­zó műsora címéül, aligha az Angliában elterjedt tu­dományos fokozatra gon­dolt Kelemen Endre felelős szerkesztő, amikor körvo­nalazta a magazin program­ját, feladatát. Már a második foglalko­zásnál tart a sorozat, s meglepetéssel hallgattam a műsorvezető, Radnóti Lász­ló közlését: jelentkeztek a Televíziónál, a * művelődési főszerkesztőségnél olyan személyek, akik szívesen vállalkoznak arra, hogy klubszerű foglalkozásokon bemutassák és megtanítsák az érdeklődőknek a beteg- gondozás és -ápolás korsze­rű módszereit. Nekem tulajdonképpen ez a vállalkozás tetszik. Mert: ugyan fontosnak íté­lem a Televízió szerepét a távoktatásban, az idősödő, korosodó Magyarország la­kosságának fölvilágosítását a gondozásról, amire egy­re többen rászorulnak, ám, a Vöröskereszt segítségével a személyes oktatás még közelebb viheti a „tananya­got” az emberekhez. Nem­csak az .ismeretek fontosak — azt hiszem, ellenőrizhe­tetlen is, hogy milyen is­meretekkel rendelkezünk az egészségmegőrzés és a beteggondozás, -ápolás, szo­ciális ellátás tekintetében —, hanem a feladat vállalá­sa is. Igaz, csupán a biztos ismeretek birtokában bíz­hatunk meg magunkban, hogy tudjuk a dolgunkat, ám személyiségünk fontos részévé kell váljon maga az önzetlenség, a segíteni aka­rás is. És azt hiszem, en­nek kialakításában sokat segíthet a Vöröskereszt ak­tívahálózata. A Televízió­ban most megismétlésre kerülő, elkészült öt felvilá­gosító film után újabb hat következik majd; ez esetben az új is újszerű, hogy a tö­megszervezet révén tan­könyvhöz is hozzájuthatnak az érdeklődők, és — távok­tatás ide, távoktatás oda — lehet vizsgázni is házi be­tegápolásból, gondozásból. A vizsgát tévő személyek társadalmi, tiszteletdíjas házi gondozóként, téríté­ses szolgáltatásban vállal­hatnak házi gondozói'mun­kát. Ne csak jót mondjunk a Tévémagiszterről. Radnóti László sportriporter „vál­tott”, nemcsak mérkőzése­ket közvetít a rádióban, ha­nem a Televízió művelődé­si főszerkesztőségében is megtalálja a helyét mint műsorvezető. Meg kellene azonban találnia elfoglalt­ságának optimumát, hogy ne csak „konzervként” lás­suk a képernyőn, mert az igazán furcsa, hogy a déli harangszóra befejeződött Tévémagiszíter után pár perccel a rádióban éppen sportközvetítésen csípem fü­lön az iménti tévéműsor házigazdáját. Horányi Barna Két perc története két órában Raymond Queneau / Stílusgyakorlatok Kíváncsi ön arra, hogy égy hétköznapi történetet hány­féleképpen lehet elbeszélni? Ha igen, vegye a kezébe Raymond Queneau francia regényíró, esszéista, költő — magyarul most először meg­jelent kötetét! A Stílusgya­korlatok vidám, szellemes, nyugodtan ajánlható fiata­loknak és idősebbeknek egy­aránt. Jó néhány szemelvé­nye már régóta nem isme­retlen a hazai nagyközönség előtt. A fordításokat évekkel ezelőtt Szántó Tibor kezde el, s ebből állt össze a Ka­tona József Színház nagy si­kerű produkciója. Négy és fél évig volt műsoron a da­rab. Az eredeti alkotás 99 szemelvényből áll, valójában egy mindennapos eseményt (egy buszbeli incidenst és égy véletlen találkozást) áb­rázolt metaforikusán, tudó­sítva, szónoklásán és még több tucatnyi módon. A könyv végső formája és tartalma Bognár Róbert munkáját dicséri. A hihetet­lenül nehéz feladatot mes­terien oldotta meg a magyar fordító. Tizenegy variáció azonban kimaradt az eredeti alkotásból. Ennek oka, hogy a magyarra átültetve egysze­rűen értelmetlen lenne szá­munkra a francia mester nyelvtani bűvészkedése. He­lyette olyan kísérletek ke­rültek a könyvbe, amelyek méltán kivívták a 12 évvel ezelőtt elhunyt író elismeré­sét. Bognár Róbert kiegészí­tése tökéletesen követi az eredeti elképzelést, szinte észrevétlenül átvezeti az ol­vasót a nyolcvanas évek kö­zepének rétegnyelveibe, be­szédstílusaiba. Hazai be­szédmodorral fűszerezett stí­lusgyakorlatok ezek, s csal­hatatlan és hiteles tükröt tartanak a valóság elé. A ki­fejezések, az árnyalatok olyan széles palettáját tárja elénk a könyv, amelyből csak tanulni lehet. A nem ritkán cinikus és a kegyet­lenségig realista, groteszk írások nem nélkülözik a bájt, a szellemességet, és legfőképpen nem a humort. A könyv végére érve döb­ben rá az ember, hogy mennyi fölösleges, kifacsart mondatot használunk beszé­dünkben. Ez a száztizenöt oldal hihetetlen gazdag szó- kicsű. A Le Havre-ban szü­letett és élete utolsó éveit Párizsban töltő művészre erősen hatott a francia szür­realizmus; ennek is köszön­hető talán, hogy a szemel­vények hosszú sorában rend­kívül sok az érzékeinkre ha­tó, az emóciókat tükröző. A magyar fordítás meglepően jól adja vissza ezeket a szür­realizmus világából merített ötleteket és kísérleteket. Raymond Queneau könyve a Helikon kiadó gondozásá­ban jelent meg. Talán jobb lett volna, ha a borító és a kötés időtállóbb, és nemcsak a 400 reprezentatív példányt adják ki különleges borítás­ban. Cs. M. P. HÁG BERTALAN Egy éjszaka története

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom