Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-16 / 13. szám
1989. január 16., hétfő Somogyi Néplap 3 A tagság cselekvőképességétől függ a megújulás PÁRTÉRTEKEZLET KAPOSVÁRON (Folytatás az 1- oldalról) A vitában 35-en szólaltak föl. Egy-egy hozzászólás legföljebb 8 percnyi lehetett, s valamennyi után lehetőség volt visszakérdezésre és reflexióra. A hozzászólások egy része a küldöttek s'zűkebb környezeté, nek helyzetét és — nagyrészt ismert — gondjait taglalta. Szó volt az egyes gazdasági ágak nehézségeiről csakúgy, mint a társadalmi rétegek és csoportok romló közérzetéről, a kis települések helyzetéről, a különféle szociális feszültségekről. E hozzászólói kör elsősorban az őt megbízó közösség nézőpontjából értékelte a helyzetet s emelt szót a fiatalok vagy a nyugdíjasok, a mezőgazdaságba« dolgozók vagy az értelmiségiek érdekében. A hozzászólók egy másik csoportja abból indult ki, hogy a pártértekezlet csak akkor töltheti be szerepét, ha kapaszkodókat és útmutatást ad a párttagságnak a további munkához. Ok a fejlődés lényegi kérdéseit igyekeztek megragadni és konstruktív javaslataikat tettek. Markánsan fogalmazta meg ezt Horváti} Gyula, az agrártudományi egyetemi kar küldötte. „Mi ma a jövőnek adózunk felelősséggel. Úgy kell a régit lerombolnunk, hogy az elősegítse az új születését. Cselekedni kell tehát, mert a párt tagsága tetteket vár. Elég a vég nélküli vitákból, fölmérésekből, tehetetlenségből, a hatalmi pozícióharcból, az apátiából! Csak cselekvőképes párt tudhat megújulni.” Ennek alátámasztáséira több javaslatot tett. Kezdeményezte, hogy a tagdíjból befolyó összeg 30 százaléka (a kongresszust követően pedig fele) maradjon az alapszervezeteknél. A munka- módszerek változtatása kapcsán indítványozta: „ne beszámoltassunk, hanem kérjünk tájékoztatást; ne előírjunk, hanem javasoljunk. Ajánlotta, hogy a pártbizottság apparátusa kisebb létszámú legyen; ám jól fizetett „profi politikusokból” álljon. Fölemelte szavát a pártvezetők sok energiát elvonó. társadalmi tisztséghalmozása ellen. Németh Istvánná, a Pa- mutfonó-ipari Vállalat gyárának alapszervezeti küldötte azt emelté ki, hogy -a vezetők kiválasztásánál a politikai mellett az emberi alkalmasság is kapjon hangsúlyt. Ügy látta, kevés az olyan vezető, aki valóban a tömegek között él és fogékony az emberek véleményére, gondjaira. Csupor László kifogásolta, hogy a iközművelődési intézményekben dolgozó párttagok képviselete szerepükhöz képest kicsi a leendő párt- bizottság jelöltjei között. Az ennek kapcsán kialakult vitában hangzott el: miközben a statisztikai szemlélet visszaszorításáért hadakozunk, burkoltan újabb statisztikai követelmény jelenik meg. Az érdemi képviselet ugyanis az alkalmasságtól függ és nem attól, hagy mi a testületi tagok foglalkozása. Gulyás Zoltán, a Kinizsi körzeti alapszervezet küldötte az alulról építkezésből a „kötőanyagot” hiányolta ilyennék tekintve a tagság jobb informálását. Elhamarkodottnak ítélte a demokratizálódási folyamat egyes lépéseit, mert — mint mondta — a magyar ember hajlamos a lehetőségekkel való visszaélésre. Egy közbeszóló megjegyezte: a párt tagjai is magyar emberek, és rólük sem mondható el, hogy olykor nem éltek visz- sza lehetőségeikkel. „Ha az alternatív szervezeteket előítélettel kezelnénk, attól már csak egy lépes, hogy a párton belül is csak azt hallgassuk meg, akit akarunk.” Simkó Antal, a Tungsram kaposvári elektronikai gyárának igazgatója, valamint dr. Kanyar József városi népfrontelnök (aki meghívottként főként várospolitikai kérdésekről és az értelmiség szerepéről szólt), egyaránt bírálta a Somogyi Néplap színvonalát. Szemére vetette egyes cikkek „bro- súraízűségét”, a nyíltság és a sokszínűség hiányát A Központi Bizottság képviseletében felszólalt Forgács Imre részben a véleményekkel vitatkozva úgy ítélte meg, hogy bár valóban van javítanivaló a sajtó munkáján, igényességén, az említett kifogásokban a korábbi merev sajtóirányítás is ludas. „Hiba volna a sajtótól számon kérni a társadalom életének zavarait. A politika tisztázatlanságai, működési hibái is tükröződnek benne — mondta, s utalt arra is, hogy egyoldalúság a nyíltság és nyilvánosság igényét csupán a sajtóval szembeni követelményekkel azonosítani. Ugyancsak az egyoldalúságtól óvott a múltat elemző — már-már kampányszerű —, a jót is megtagadó „átértékelés"- kapcsán. Mint mondta: a megújulás egyik kulcsa a párton belüli önbizalom visszaszerzése. Részletesen szólt gazdasági helyzetünk jövőbe mutató összefüggéseiről. A megoldás a pártom belüli és a társadalom egészében is zajló demokratizálódási folyamat lépéseiben keresendő. A többek által is érintett egy- vagy többpártrendszer kérdésre is reagálva mondta: „Egy idealizált többpártrendszert hasonlítanak ősz- sze az agypártrendszernek a sztálini időszakban eltorzult alakjával. Nem az agyvagy többpártrendszer a fő kérdés. Varga Ferenc, a Noszlopy Gáspár szakközépiskola alapszervezetének küldötte föltette a kérdést: a vezetésben van-e esély a legjobbak kiválasztódására. „Számos tapasztalat mutatja, lassan oda jutunk, hogy azt választjuk meg, aki vállalja." Márpedig nekünk munkával kell bizonyítanunk. Ez csak a feladatra legalkalmasabb emberek megtalálásával sikerülhet. A felcsattanó taps arra utalt, hogy a küldött a ká- dermumka sarkalatos pontjára tapintott. Később mások is szóltak a kontraszelekctó jelenségeiről. Dévainé Seres Erzsébet, a tejipari vállalat alapszer- vezetónek küldötte arról szólt, hogy az alapszervezeti munkát nagyrészt továbbra is végrehajtói szemlétet jellemzi. A tagság körében tapasztalható elbizonytalanodást, a közömbösséget tartja a párt tekintélyvesz- tése egyik okának. Megoldási javaslatai között szorgalmazta, hogy a jól működő üzemi alapszervezetek váljanak nyitottabbá és segítsék a körzetek munkáját. „Másként nélkülünk döntenek majd bennünket is érintő fontos kérdésekről." Többen is érintették a körzeti alapszervezetek megerősítésének fontossá" gát. Pásztohy András ország- gyűlési képviselő szerint az évtizedes megszokások után hirtelen szakadt közvéleményünkre a nyíltság, s ez a párttagság körében is zavarokat okozott. A beidegződéseket nehéz máról holnapra felszámolni. Mégsincs más út. „Az egységet nem szabad félteni a vitától. Fontos azonban, hogy a párttagok ne csak egymás között politizáljanak, hanem a közélet más fórumain is. Weisz Zoltán, a városi pártbizottság titkára figyelmeztetőinek ítélte a pártból kikerültek számát és összetételét., Mint mondta: ezt már nem lehet csak „öntisztulásként” felfogni. „Túl sok a hitét, bizalmát vesztett ember, s ez a korábbi statisztikai szemléletből eredő hibák mellett minősíti az alapszervezetek munkájának színvonalát, megcsappant vonzerejét is. Ezzel kapcsolatban a személyes példamutatás és meggyőzés felértékelését sürgette. Ugyancsak fontosnak tartotta, hogy a létrejövő munkabizottságok közvetlenül is tehessenek javaslatot. Délután Bajer Nándor pártbizottsági tag vette át az elnöki' tisztet. Dr. Gimesi Mihály, a kórház II. számú alapszervezetének küldötte arról beszélt, hogy a késlekedés fokozza a válságjelenségeket. A valódi megoldást a demokratikus munkastílus érvényesülése és a cselekvés jelentheti. A felszólaló szerint szükség van az érdekek feltárására és ütköztetésére, képviseletére. A nyíltság és a demokrácia fejlesztését más hozzászólók is elengedhetetlennek tartották. Felszólalt Szigetvári György, a Magyar Demokrata Fórum városi vezetőségének tagja is. „Célunk hidat építeni a politikai és társadalmi szervezetek, csoportok között" — mondta, majd a tiszta közélet fontosságáról szólt. Báli Gyula, a kereskedelmi vállalatok pártszervezetének küldötte arról beszélt, hogy a párt a sokszor kinyilvánított szándék ellenére nem tudott önmaga ellenzékévé is válni. „A gondokat gyakran tüneti kezelésekkel igyekeztünk megoldani; |személycsere itt, értekezlet ott... .Ez viszont nem lehet icél és egyedüli eszköz a társadalmi kibontakozás érdekében." Horváth Ferencné somogyjádi küldött szerint a mozgalom irányítóira felelősséget ró az a tudat, hogy ha a párt elveszti falusi tömegeit, akkor más szervezőerők lépnek a helyébe. Tanakodásra nem adnak időt a körülmények. Bezerédi Zoltán, a Csiky Gergely Színház küldötte azzal kezdte hozzászólását, hogy kevés fiatal van a teremben. összevetette ezt azzal, hogy az utóbbi időben kevés fiatal jelentkezik a pártba. „A 18—30 év közötti a legforradalmibb kor, ezt a jelen lévőik is tanúsíthatják. A fiatalok mégis visszahúzódnák, ugyanakkor türelmetlenek, változásokat sürgetnek. A sürgetésnek reális okai vannak, ezért nem lehet csupán az életkorukból adódó hévvel magyarázni, közben elodázni gondjaik megoldását. A párt tevékenységével összefüggésben hiányosságként említette azt a gyakorlatot, hogy a Párt még mindig nem tényleges alakítója a társadalmi változásoknak. Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára a feladatterv erényeként említette, hogy, előrelátó módon készült. Világossá teszi, hogy a politikai, társadalmi megújulás fő feltétele a gazdasági előrelépés. Újszerűén közelíti meg a feladatterv a demokrácia és a nyilvánosság kérdéskörét is. „A politikai érdekegyeztető tanács alap lehet a 'társadalmi közmegegyezés kialakításához.” — Hogyan érti pártbizottságunk a megújulást? — tette föl a kérdést. Egyre kevesebb beszédre van szükség és egyre több cselekvésre. A megújulás azonban nem valósul meg egyik napról a másikra, hanem egy folyamat eredményeképpen. A gazdasági és a politikai megújulást szerves egységben kell kezelni, ám figyelembe kell venni azt, hogy e kettő közül az előb- bin van a hangsúly. Ezzel tisztában vannak a megye munkahelyein is — mondta —, és példáiként sorolt olyan vállalatokat, termelő- szövetkezeteket, ahol megfeszített erővel dolgoznak a gazdasági eredmények javítása érdekében. A jó példák sorában említett olyan szellemi műhelyeket is, amelyek tevékenységükkel elismeréseket hoznak a városnak. Este hat óra után az elnök tömörségre szólította föl a küldötteket. Pergőbbé vált a tanácskozás. Így is 26-an nem jutották szóhoz. Dr. Szalai József, a Béke-Füredi II. számú körzeti pártalapszervezet küldötte szerint: „Az eddigi tapasztaltokat jól ismerjük, a tennivalókra kell összpontosítani.”. Javasolta, hogy a feladattervet rövid időn belül bontsák részekre, és minél előbb valósítsák meg. Azt javasolta: a pártbizottság szüntesse meg az apparátusi alapszervezetet; tagjait bízza meg azzal, hogy a körzeti alapszervezetekben folytassák mozgalmi tevékenységüket. Tolnai Sándor összefoglalójában kifejtette: az elhangzottak az országos párt- értekezlet szellemét, a párt- mozgalom mai állapotát tükrözték. A gondok forrásaiként említette, hogy korábban idealizált kép alakult ki a szocializmusról, s ez nem magyar sajátosság. A párt iránti bizalom gyengülése fájdalmas tehertétel — mondta az első titkár. — Most minden kommunista felteszi a kérdést: hol hibáztunk? Mit tehetünk, mit tehetek? A tennivalók kijelölésével és megvalósításával nem lehet várni a XIV. kongresszusig. A kádermunkáról szólva: a vezető beosztásnak van egy sajátossága. Lehetőséget ad arra, hogy egyéni érdekei és szőkébb környezete javára kihasználhassa ezt a vezető. A káderkiválasztásban tehát hallatlanul fontos az erkölcsi tényező. Nem elegendő a tudás, a szakmai felkészültség, mert erkölcsi tisztaság nélkül nem lehet leküzdeni a korrupciót. A gazdaságról elmondta: bontakozzon ki még jobban a vállalati önállóság. Ebbe a városi pártbizottság nem avatkozhat bele. Jelezni viszont kötelessége, csakúgy, mint a javaslatok koordinálása. — A lakóterületi pártmunkában — mondta az első titkár — föl kell készülni a politikai versenyre. Egyetértett azzal az észrevétellel, mely szerint a fiatalok türelmetlenségének vannak érthető okai is. Az ifjúság is szocializmust akar, csak másképpen. A megújulás az egész társadalomnak igénye és érdeke — mondta —, ugyanakkor - a túlkapásoktól is óvta a kommunistákat. „Hajlamosak vagyunk arra, hogy kikiáltsunk embereket konzervatívnak, anélkül, hogy meggyőződnénk róla, mi a szándékuk”. Dr. Jávorszky András, a szerkesztőbizottság vezetője elmondta: a konkrétságnak vannak szintjei. A munkacsoport a legfontosabb tartalmi tennivalókat látta fontosnak kidolgozni, ezek részekre bontása a pártbizottság feladata. A pártbizottság joga, hogy a feladatoktól függően létre- höz-e állandó vagy ideiglenes tanácsadó csoportot. Több javaslat megfontolása az új pártbizpttság hatáskörébe tartozik. A pártértekezlet küldöttei a kéttestületes irányítás mellett foglaltak állást, és úgy döntöttek: ezúttal is a városi pártbizottság válasz- sza meg végrehajtó bizottságát. A feladattervet kiegészítésekkel elfogadták. A tisztségviselők megválasztása előtt Klenovics Imre kért szót. Bejelentette, hogy a leköszönő pártbizottság titkára, Csapó Sándor korkedvezményes nyugdíjazását kérte. A megyei első titkár méltatta Csapó Sándor sok évtizedes mozgalmi tevékenységét és munkásságának elismeréseként átadta az Elnöki Tanács kitüntetését, a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét. Vastaps köszöntötte a kitüntetettet. Kálmán Sándor eddigi titkár megköszönte a bizalmat, ezután más munkaterületen kíván dolgozni. Szünet után zárt ajtók mögött folytatódott a pártértekezlet. Megválasztották a tisztségviselőket- és a vezető testület tagjait. A város legfelsőbb politikai irányító szerve első titkár és két titkár megválasztása mellett foglalt állást. A városi pártbizottság első titkára újra Tolnai Sándor lett (260 érvényes szavazatból 161-gyel). Társadalompolitikai titkárrá választották Mihalics Veronikát (237 szavazattal); pártpolitikai titkárrá Weisz Zoltánt (247 szavazattal). A pártértekezlet megválasztotta az új pártbizottságot. A 69 testületi tag közül a delegáltakkal együtt 39-en először látják el ezt a funkciót. A városi pártbizottság úgy döntött, hogy a következő ülésén választja meg a végrehajtó bizottság tagjait.
