Somogyi Néplap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-14 / 12. szám
1989. január 14., szombat 5 Műteremlátogatóban Harangozó Ferencnél RÁDIÓJEGYZET ORSZÁG, VÁROS, HÍRES EMBER GRAFIKUS A KASTÉLYBAN Az épület formája kastély. Ám Mernyén az 1905- ben épült létesítmény eredetileg nem világi célokat szolgált. Később iskolaként működött, mígnem megépült a telek parkjában az új általános iskola. A használat nem ártott annyit az épületnek, mint az, hogy kulcsra zárva vár jobb sorsra. A napközi hasznosít néhány szobát, és itt találkoztunk Harangozó Ferenc grafikus- művésszel. — Mit jelent az ön számára a kastély? — Itt jártam iskolába. A hatvanas évek élénk ifjú- ságmozgalmi életének is ez az épület adott otthont. Kaptunk a tanácstól abban az időben egy hold kukori- caföidet, azt műveltük, s a bevételből vettünk bútort a klubba. Mindenki vigyázott a fölszerelésre: a miénk volt. Az ifjúságom ide köt a kastélyhoz. Harangozó Ferenc itt született a faluban. Kaposváron, a Munkácsy Mihály Gimnáziurnban érettségizett. Pesten dekoratőrként dolgozott, aztán néhány év múlva hazajött. — A mernyei KlSZ-klub- ban 1968-ban rendeztem az első önálló kiállításomat. Diák voltam még. A Mun- fcácsyban Picassoról, Klee- ről, Kandinszkijről beszéltem a rajzórákon. A tanárnőnek is új volt a modern képzőművészet nyelve ... — Honnan voltak ismeretei a hatvanas évek végén a modern képzőművészetről? — A kaposvári könyvtárba abban az időben kezditek járni azok a nyugati folyóiratok; ezekből megismertem Picasso, Paul Klee, Kandiniszkij és mások képző- és iparművészeti tevékenységét. — Kitől tanult rajzolni? Ki indította el a pályán? — A kaposvári Balázs János Körben Gerő Kázmértól tanultam. Később nagyon sokat segített Szekeres Emil; neki köszönhetem, hogy 1970-ben először részt vehettem a somogyi képzőművészek csoportos kiállításán. — Dekoratőr, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat dekorációs műhelyének vezetője. A dekoráció elárul- ja-e, hogy ez Harangozó Ferenc keze alól került ki? — Nem szabad, hogy meglátsszon. Ki kell találni egy formát, amivel fölhív- júk a figyelmet egy áruházra, egy intézményre, s azt kell következetesen bemutatni, hogy megszokják az eimberek. A budapesti Corvinban tanultam meg a szakmát. — Nem mondhatom, hogy mernyei grafikus. Több okom is van rá, az a legkevésbé nyomós érv* hogy ideje javát Kaposváron tölti. Talán az már figyelemre méltóbb, hogy szülőfalujában ismerik a legkevésbé. Miért jött haza? — Visszavonulás volt Boldog tizenegy évet töltöttem a Fiatalok Stúdiójában. Sokat szerepeltem. A feleségem idő közben megkedvelte ezrt a falut, s pesti létére arra kért, hogy költözzünk le Mernyére. 1978-tól itt élünk. 1982-ig Somogybán nem jutottam szereplési lehetőséghez, nem ismerték el a stúdiós munkásságomat. 1982-ben vettem részt először a Vallomások Kaposvárról, Vallomások Kodályról megyei kiállításon. Utána következtek a tavaszi, a dunántúli tárlatok. 1984-től a Képzőművészeti Alap tagja vagyak. Vezethetek szakkört, meghívnak országos kiállításokra, önálló kiállításokat rendezhetek. — Gondolt mór arra, hogy Mernyén szakkört indítson ? — Hamarosan. beszélgetünk róla. Szeretném vele együtt megoldani a műteremgondomat. — Megvallom, egészen másként képzeltem el egy grafikai műhelyt. — Én is másképp képzelem el. Amit itt nem tudok kivitelezni, ,azt Kaposváron a tanítóképző főiskola grafikai műhelyében megtehetem. — Kaposváron a Somogy Megyei Múzeumban önálló kiállításon szerepel ezekben a napokban. Hányadik ez? — A tizennegyedik. Szerepeltem Lipcsében a grafikai börzén, ott a múzeum számára vásároltak tőlem; a neves altenburgi modem múzeumban két grafikával szerepelek. Lengyelországban három alkalommal vettem részt a nemzetközi kis- grafikai kiállításon; Finnországban, Belgiumban is ismerik munkáimat. — Beszélgethet tű n)k volna akárhol, de ön fontosnak tartatta, hogy a kastélyban látogassuk meg. Miért? — Szerettem volna, ha látják, hogyan pusztul az épület. Nem a műtermem miatt hívtam ide magukat. Nagyon sok szállal kötődöm ehhez az épülethez. Bár csak igaz lenne az a hír, hogy a Surjárwölgye Termelőszövetkezet felújítja. Kastélyszállóról beszélnék az emberek ... — így hallani. Horányi Barna • Ügy látszik, újra virágkorukat élik a vetélkedőműso- rok; egyre-másra jelentkezik nemcsak a televízió, hanem a rádió is újabb és újabb adásokkal. Igaz, ezek jórósze nem vadonatúj ötlet, hanem jól bevált, csaknem mindenki által ismert társasjátékok nyomán készült. Ilyen volt a csütörtökön első alkalommal jelentkezett Ország, város, híres ember című vetélkedőműsor is. Minden iskolás gyermek jól ismerd, mivel az unalmasabb órák alátt ez a játék az egyik legkellemesebb elfoglaltság. Mezei Károly szerkesztő, műsorvezető „rá- diósította” a játékot. Az elhangzott kérdésekre telefonon adhattak választ a gyerekek, s hogy a feladat még izgalmasabb legyen a szokásosnál, nemcsak a szükséges kezdőbetűt adta meg a szerkesztő, hanem a témához kapcsolódó zenét, verset és szólást is tartalmaztak a kérdések. Kedves ötlet volt, hogy az ország szónál a játékosnak további megszerezhető pontok reményében legalább háromig kell számolnia azon a nyelven, ahogyan az adott országban beszélnek a gyerekek. A csütörtök délutáni műsorban (mintha csak az oktatási rendszer sokat emlegetett hiányosságaira akarna rácáfolni) a tíz-tizenegy éves gyerekek olyan határozott, olyan biztos tudással lepték meg a hallgatókat, amely kissé szokatlan. A feladatok jelentős része az iskolai tananyagnál jóval szélesebb kört érintett, s voltak olyan témák is, amelyek a tágabban értelmezett általános műveltség körébe tartoztak. Volt AZ ILLETÉKES SZERINT Nincs AIDS-es Rémhírek terjedtek el a megyében, miszerint két kaposvári lakos is AIDS-he- tegségfoen szenved. — A hír nem igaz — mondta dr. Harkai László, a megyei AIDS-bdzottság vezetője. — Ha előfordult volna, ókkor azt az ország bármely részéről jelentették volna a Somogy Megyei Köjálnak. Egy ilyen jelentést valóban kapott az intézmény : egy fiatalember vére az AIDS-szűrés során HÁG BERTALAN ^ Egy éjszaka története ^ 4<t — Őrnagy úr, kérem ■ • • — szólt Palágyi Magost meglátva —, mikor mehetek haza? — Azt sem tudom, hogy én saját magam mikor tudok hazamenni — válaszolta Magos, amikor kopogtok. A főnöke nyitott be. — Akarok veled beszélni; gyere velem. Amint főnöke szobájában leülték, a titkárnő máris hozta 3 gőzölgő feketét. Rágyújtottak. — Jó úton jársz — mondta a főnök, miközben mélyet szippantott a cigarettából. — Ezt nem értem egészen főnök. — Néhány perccel ezelőtt telefonáltak a nyomszakértők, hogy a leadott sáros cipők nyomai azonosak azzal a mintával, amit a kerítés távolabbi részénél fölvettek. A rajta levő szá.az sáranyagot most vizsgálják. — Főnök — pattant föl a helyéről Magos —, határtalanul megkönnyebbültem. Nagy örömöt szereztél, hogy ezt közölted velem. Köszönöm! így már másképp folytathatom Palá- gyinak és a lánynak a kikérdezését. — Remélem, most, hogy valamelyest megnyugodtál, nem óhajtasz a rendőri igazolványodtól megválni. — Én? — tárta szét a két kezét Magos, mint áki ilyen képtelenséget soha az életében nem hallott. — Csak még jobban ragaszkodom hozzá. — Jó, jó. Mondd, mi lesz Kosa Endrével, áki még mindig őrizetben van? — Ha Palágyival és Varga Katalinnal sikerül az igazsághoz -vezető útra jutnunk, akkor Kosa Endrét mint őrizetest még ma e>- bocsátom. — Aztán óriás léptekkel sietett Palágyihoz. — Maga, Palágyi úr, azt állította — ült le és gyújtott rá — előző beszélgetésünk idején, hogy este érkezett Varga Katalin Mohai úti lakására, ahol megvacsoráztak. így van? — Igen, így, őrnagy úr. — Nos, ami a hazaérkezését és a vacsorázást illeti, azt nem kétlem. De az már nem felel meg az igazságnak, hogy 9 és 10 óra között lefeküdtek, majd egymás mellett aludtak reggelig. Felébredve pedig teát, vajas kenyeret reggeliztek. Meg kell mondjam: Varga Katalin nem úgy nyilatkozott, mint maga. Valószínűleg nem egyeztették össze eléggé elmondandó hazugságaikat. Márpedig, Palágyi úr, ha két ember nem. nyilatkozik azonos módon, nem ugyanazt mondják, amiben megállapodtak, akikor a következtetés csak az lehet, hogy mindketten hazudnak. A közmondás szerint a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Ügy látszik, hogy ez a mondás kezd bebizonyosodni. Érti, Palágyi úr? — A közmondást hogyne érteném, de én nem csináltam semmi olyasmit, ami a sánta -kutyával kapcsolatba hozható. — Nem? No, akkor válaszoljon nekem arra: mit is reggeliztek azon a reggelen az eltávozása előtt Katalinnal? — Teát és vajas kenyeret. — Ez is hazugság. De folytassa, majd csák észbe kap. A bizonyítékok súlya alatt hamarosan össze fog roisikadni, Failágyi úr. — Milyen bizonyítékokról beszél az őrnagy úr? — hangja már .nélkülözte az eddig jellemző magabiztosságot és szája szöglete is megrándult. — Csak türelem, Palágyi úr, meg fogam mondani, sőt meg is fogom mutatni. — Mit akar az őrnagy úr nekem megmutatn1 ? — ezt kérdezte a hirtelen megszelídült Palágyi, — A butasága maradványait akarom megmutatni. Ha ezt véghez viszem, akkor -kénytelen lesz mindazt elmondani, amiről eddig össze-viissza hazudozott. A maga művezető kollégája, Almási Géza meghalt, mert embertelen kegyetlenséggel megölték. Gáti József műszerész annalk ellenére, hogy halálos ütéseiket kapott, szerencsére még él, az orvosak szerint eszméletre fog térni és akkor bizonyára lesz egypár kérdése magához. (Folytatjuk.) itt “szó földrajzról, étkezési szokásokról, zenéről, ismert szólásokról és Csokomai-ver- sekxől is. Erősen gyanítható, hogy a játékban részt vevő gyerekek az iskolai- hierarchiában nem tartoznak az eminensek közé, inkább a gyakran „rosszcsontként” emlegetett nebulók közül kerültek ki. Azok közül, ákik egyik-másik tantárgyból, bizony, gyakran nem teljesítik az előírt követelményeket, mégis szinte mindenről tudnak valamit. Ök azok, akik nem mennek a szomszédba egy-egy ötletért, s a „pénz”~nek abból a rosszabb fajtájából valók, amelyik köztudottan nem vész el. ök azok, akiknek a sramlizenéről, a jódliról és a Kék-Duna keringőről tízévesen is eszükbe jut egy órszágnév: Ausztria; ők azok, akik az „arany” szóvaj tucatnyi szóösszetételt képesek alkotni, akik ismerik a szólások csodálatos világát. S ők azok, akik kudarcot vállaltok a tanítási órákon; akiknek csak egy kis plusz, egy i'S igyekezet hiányzik — legalábbis ezt hallják unos- untalan. S emiatt aztán az idő múlásával felejtenek csapat-papot, ök azok, akiket nehezen lehet beskatulyázni, így aztán, ajig jut nekik hivatalos „skatulya”. Ezért „kívülállók” lesznek ... Közüliük kerülnek ki a zsenik, de közülük a becsúszott egziszjtenciák, a túl becsületesek, az elkeseredettek és az ügyeskedők is. Közülük, ákik tizenévesen vágányán, bátran telefonálnak, s akik évek múltán egyre kevésbé bízniak abban, hogy ha fölemelik a telefonit, helátható időn belül vonalát kapnak. Balogh P. Ferenc Somogybán pozitívnak bizonyult, de kiderült, hogy rossz helyre küldték az értesítést, mert az illető Győr-Sopron megyében lakik. — Ezek szerint nyilvánosságra hozhatók, kik az AIDS-szel fertőzöttek? — Szó sincs róla! Az ilyen információk szigorúan titkosak. Még így is kevesen mernek AIDS-szűrésre jelentkezni. Július elseje óta végzünk ilyen szolgáltatást, de- eddig mindössze tízen jelentkeztek. És ők sem a veszélyeztettek köréből. A homoszexuálisok és a kábítószert intravénásán élvezők nem jönnek, pedig ingyenes ez a szolgáltatás. Az államnak viszont sokba kerül a vizsgálat, mert a szükséges anyagokat és eszközöket csak valutáért tudják beszerezni. A vizsgálatot egyébként a Baranya Megyei Víruslaboratóriumban végzik, Pécsre küldjük a leletet. Az illető ne,ve nem szerepel rajta, csak a személyi száma. Valamilyen formában jelölni kell. hogy kié a lelet; így szeretnénk elkerülni a keveredést. A személyi szám is dupla borítékban van. — Ha csak az önként jelentkezőket szűnik, akkor lehet AIDS-beteg Somogybán? — AIDS-beteg nem lehet. Az AIDS-bizottságnak tagja a megyei kórház fertőző- osztályának, a véradóállomásnak, a bőr- és nemibe- teggondozónak a vezetője is. Vírushordozó egyén lehet Somogybán. S akárhol jelentkezik az országiban szűrésire, ha a lelete pozitív, akkor arról értesítenek minket. Ha csak nem külföldön kéri a vizsgálatot. B. A
