Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-13 / 296. szám

1988. december 13. kedd Somogyi Néplap 5 Vaskohász-emlékmű A bükki Garadna-völgyben, az újmassai őskohó közelében állították föl n .magyar és a csehszlovákiai vaskohászok ba­rátságát, több évszázados együttműködését szimbolizáló — három méter magas — emlékművet. Az acéltalapzaton álló, rozsdamentes acélgömb a csehszlovákiai vaskohászati vállalatok ajándéka — a kladnói üzem alkotócsoportjának munkája „LUCA, LUCA, KITY-KOTY” Faluközösségek megtartó ereje A marcali népfőiskola hallgatói Siőcsénypusztin TV-NÉZÓ PEER GYNT — A HÍRNÖK „Ügy készül, rrint a luca- széke” — mondja a szólás olyasmiről, aminek elkészül­tét türelmetlenül várjuk, de a munka csak nagyon las­san halad, hosszú ideig tart Valójában a szék, Luca szé­ke alig két hét alatt, mind­össze 12 napig készül, ami az esztendő egészéhez képest igazán csekély idő. Az idő­szak azonban, Luoa napjától karácsony estjéig — decem­ber 13. és 24. között — az év varázslatokban, jóslatok­ban, szokásokban, hiedel­mekben talán leggazdagabb napjai. A Gergely-naptár beve­zetése előtt a népi kalendá­rium szerint a téli napfordu­ló, az év legrövidebb napja december 13-ára esett. Ilyen­tájt, a hosszú téli éjszaká­kon — a hiedelmek szerint — a gonoszoknak és a bű­bájosoknak bőven van ide­jük, hogy megrontsák az embereket, s az emberek­ben is ilyenkor a legeleve­nebb a készség a rontás el­hárítására és megelőzésére. Nem véletlen, hogy Luca napján kezdődik egy sor olyan mágikus cselekvés, amelynek célja az időjóslás, a szerelmi jóslás, a halál megjövendölése, a jövő ki- fürkészése vagy jó irányú befolyásolása. Az időjósló hagymaka­lendárium 12 megvagdalt és besózott hagymából mondja meg, hogy milyen lesz a következő év időjárása. Egy- egyhagyma az év 12 hónap­jának felel meg; amelyik átnedvesedik, az a hónap csapadékos lesz. E napon kezdik virágoztatni kará­csonyra a termő ágat, csí­ráztatni a lucabúzát. Az utóbbit a Szeged környék ! asszonyok szájukba vett vízzel öntözik, mondván : „néköm kenyerem, jószágom' nak legelője, ződ mezeje". Az ólomöntés, gombócfő­zés, kukoricacsutka-égetés a jövendőbeli nevét árulja el a kíváncsi lányoknak. Tizen­két kukoricacsutkában 12 nevet rejtenek el, minden nap elégetnek egyet, s ame­lyik név megmarad, az lesz a férj... A szólásban emlegetett lucaszék alacsony, három­vagy négylábú kis ülőke, a boszorkányok felismerésére szolgál. Különleges gond­dal, szigorú szabályok sze­rint kezdték a készítését Lu­ca napján. Egyetlen szög nélkül, egyféle fából csina1- ták, másutt meg 13 féle fa kellett hozzá. Lényeges volt, hogy készítője mindennap faragjon rajta valamicskéi, egészen karácsony estjéig. Aki az éjféli misén ráállt e bűvös székre, megláthatta a boszorkányokat, akik ökör vagy szamár képében jelen­tek meg, agancsot vagy tol­las fejdíszt viseltek. Egyes vidékeken a keresztútra vit­ték a széket, alá tették és meggyújtották a készítés közben keletkezett forgá­csot. A széken ülő így lát­hatta meg az ártó lényeket. Luca napja asszonyi do­logtiltó nap. Tilos volt a ké- zimunkázás, a szövés, a var­rás. A tojások apadásán nemcsak munkatilalommal, hanem termékenységi va­rázslattal is lehetett segíte­ni ezen a napon. Éjfélkor megszurkálták az aprójószá­got, tyúkokat, libákat, ka­csákat, közben ilyesmiket mondogattak: „a mi tyúkunk tojogáljon, a kendteké kot- kodáljon”. 'Az országszerte elterjedt. Luca-népi köszöntések is egészséget, bő termést, gaz­dagságot kívántak a ház asz- szonyánatk. A kotyolás egyik formája a következőképpen zajlott: Fiatal fiúk házról házra jártak, szalmát vagy tüsköt vittek magukkal. Amelyik házba beengedték őket, ott a szalmára vagy tuskóra térdepelve elmond ták a ikotyoiló szövegét: Luca, Luca, kitty, kotty Gélegonya kettő, mind a kettő meddő, Kették tiktya tojjék, másé csodálkozzék. A kettek lányának akkora csöcsei legyenek, mint egy bugyigás korsó. Kettek disznajának akkora szalonnája legyen, mint az ajtószárfa ...” Fizetségül aszalt gyümöl­csöt kaptak, a szalma pedig bekerült a tyúkólba. Lonci kisasszony néhány * levelét a hetvenes évek végén kaptam meg a nyolc­vanas éveiben járó, de még mindig jó egészségnek, szel­lemi frissességnek örvendő Fifi tanítónénitől, akit egy hófúvásos napon bakonyi „odújában” (így nevezte ki­csi, de kedves lakását) meg­látogattam. Ódon, hasas kályha ontotta a meleget, odakint dühöngött a szél, s a szoba kék félhomályában finommívű ezüstcsengety- tyűként csillantak-csöndül- tek a kupicák. Sárgára érett szilvóriumot kaptam és al­márium-illatú kekszet az áttetsző porceláncsészében gőzölgő teához. Fifi néni — szemében vidám fények­kel — Júlia barátnőjéről, az együt töltött prepa-évek­ről mesélt. Júlia volt a legtehetsége­Háromnapos bentlakásos kurzuson vett részt a hét végén Szőcsénypusztán a marcali népfőiskola 51 hall­gatója: a város tanácstagjai és a városkörnyék községei­nek elöljárói. Az erdészeti szakközépiskolában három előadást hallgattak meg — vitaindítóként —, s megvi­tatták napjaink problémáit. Péntek délután Szabó Lász­ló, a kecskeméti múzeum munkatársa tartott előadást a faluközösségek kialakulá­sáról és fejlődéséről, a fel­szabadulás utáni időszak eseményeiről. Kifejtette: jelenünk és jövőnk szem­pontjából milyen fontos a községek, a kisebb falukö­zösségek megtartó ereje. Az emberi tényezők figyelembe­vételével olyan közösségek kialakítása a cél — hangsú­lyozta —, ahol idős és fia­tal, értelmiségi és munkás, vezető és beosztott megtalál­ja életcélját, munkájának értelmét. A figyelemre méltó elő­adást másnap élénk vita kö­vette. Ennék a szünetében beszélgettem két résztvevő­vel. — örültünk a tanácsi kezdeményezésnek, szívesen járunk a népfőiskola foglal­kozásaira — mondta dr. Németh Imréné, a marcali 43-as körzet tanácstagja. — Olyan friss, tudományosan megalapozott információkat és tájékoztatást kapunk, hogy napra készen állhatunk választóink elé. sabb köztünk, mondta, no­ha számtanból mindig bu­kásra állt. Mégsem buktat­ták meg soha, mert ő volt az intézet lelke. A számta­non kívül miniden tárgyból eminens, de különösen iro­dalomból, rajzból és 'zené­ből volt kiváló. A hálóban dekadens verseket szavalt ; egy óra alatt valamennyiünk rajzát elkészítette, mégpe­dig különböző stílusban; kórusművet, színdarabot ta­nított be, élőképet rende­zett. 1916-ban világháborús darabot adott elő az osztá­lyunk : ő alakította Ferenc Jóskát, én meg Vilmos csá­szárt. Júlia vattaszakállal, görnyedten lépett a szín­padra, csak huncut barna szeme látszott ki a sűrű bo- zontból. Valami hazafias je­lenet volt, a két szövetséges uralkodó megható párbeszé­— Sokat lehet tanulni itt, s napi munkánkhoz is sok segítséget kapunk — fűzte hozzá dr. György Ferenc m- mesdédi községi elöljáró. — Megnyerte tetszésünket ez az oktatási forma. A bent­lakásos három nap segít egy­más gondjainak megisme­résében, a tapasztalatok megvi.tatásábani. A kurzus résztvevői el­mondták azt is, hogy kevés a fiatal a társadalmi mun­kát végzők között; a követ­kező választások után és a népfőiskola szervezésénél több fiatalt kellene megnyer­ni ennek a fontos ügynek. A faluközösségek fejlődé­séről szóló előadást még há­rom követte. Szó volt a kát világháború közötti népi mozgalmakról, a helyi re- fom szükségességéről ; vé­gül a népzenéről hallgattak élményszámba menő elő­adást. Mind a négy előadást kérdések sora és vita követ­te. Sokan elmondták véle­ményüket az október óta el­hangzott nyolc előadásról is; a javaslatokat a népfőiskola szervezői az április közepé­ig tartó második félévi elő­adássorozat összeállítása­kor már figyelembe veszik. A háromnapos program ta­pasztalatai szerint a tanács­tagoknak és az elöljáróknak külön-külön kell majd kon­zultációs lehetőséget terem­teni. A marcali népfőiskola ja­nuárban folytatódik. de a legyőzhetetlen magyar bakáról. Nagy beleéléssel mondtam a szövegemet, egy szeres a k meigütődve hal • lottam, hogy itt-ott kuncog­nak a nézőtéren. Talán a hetyke bajuszom tetszik ne­kik, gondoltam, de a neve­tés egyre erősödött. Ránéz­tem Júliára, és rögtön meg­értetem, mi végre a derült­ség. Szegény apostoli felség! Júlia néhány keresetlen, de találó mozdulattal, szenilis vénembert formált belőle. No hiszen! Júlia, ezért ki­csapják, csattant Méter Fi­loména, a magyartanárnő hangija a színfalak mögött. Kitört a botrány, Az esetet nem lehetett eltussolni, meri más intézetek tanárai, diák­jai is jelen voltak az elő­adáson. Zsiga bácsit is behívatták; nagy cirkusz volt, de végül 1989. január 1-jétől válto­zik a Magyar Televízió ha­gyományos műsorrendje — avatta be nézőit szombaton délután Kepes András. Csu­pa ismerős arcokat láttunk a képernyőn. Wisinger Ist­vánt, Horvát Jánost, Érdi Sándort és sóik másokat, akik annak ellenére, hogy hosszú időt töltöttek el már a televízióban, újat ígértek. Wiisiniger és Horvát az egyes, illetve a kettes csa­torna gazdája. Egymással versengve a nézőknek jut majd a habos sütemény, másszor esetleg pofon. A „szerkezetátalakítás” a Te­levíziót (is) elérte, olyany- ny.ira fölkészültek — mond­ták —, hogy egy jó negyed­évi műsor már a birtokuk­ban van. Hogy milyen, majd meglátjuk. Érdemes volt azonban figyelni a változás ama újszerűségére is, hogy ha kell, ménét köziben i.s alakítani tudják a terveket. Biztos forrrás alapján véle­kedhetek így az új igazga­tók, hogy nőni fog a tele­vízió jelentősége, mind töb­ben ülnék ezután még a képernyő elé. Ki ne emlé­kezne a hatvanas évek vi­táira? Mennyire féltettük az olvasót, a színházbarátot, a bangversenykedvelőt a te­levíziótól. Féltettük attól, hogy kevesebbet fognak ol­vasni az emberek, ritkáb­ban járnak színházba és hangversenyre, ki tudja még, mi mindent róttunk föl a bűvös médiának. 1988 végén kiderül, hogy a Ma­gyar Televízió azért is vál­toztat eddigi műsorfelépíté­sén, ami tartalmi megúju­lást is kell jelentsen, mert 1989-től az embereknek vár­hatóan kevesebb jut könyv­re, színházjegyre, hangver­senybelépőre és még sok mindenre, hogy művelődje­nek. Kevesebb, mint az idén, pedig már 1988-ban is keve­sebb könyvet olvastunk. A két új igazgató több szórakoztató és művészeti adást ígért. Lesz ezután minden héten újra (!) szín­házi közvetítés, amit oly­annyira hiányoltunk. A ze­Megkezdődött a magyar kulturális kamara szervezé­se. Az érdekképviseleti szer­vezet létrehozását a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának legutóbbi — a kul­túra és a művelődés hely­zetével foglalkozó — ülésén Júlia egy igazgatói intővel megúszta. Hiába, sok párt­fogója volt a tanári kar­ban. Még a roppant tekin­télyű, félelmetesen szigorú, nagyon tisztelendő igazgató úrnő tekintete is ellágyult az aranykeretes szemüveg mögött, ha ránézett. Aki a közelébe került — később is —, általában megszerette. Pedig egyáltalán nem volt könnyű természetű. De a tehetsége, mely az embe­rekkel- való kapcsolatterem­tésben is megnyilvánult, no meg a legendásan jó szíve feledtette gyarlóságait. Szü­letett demokrata volt, sem­miféle rangot, tekintélyt nem tisztelt. A főispán tár­saságában éppúgy megtalál­ta a hangnemet, teszem azt egy megyebálon, mint ott­hon, Nádasházán a zsellé­rek között. Lobbanékony, hirtelenharagú volt; nem szerete, ha ellentmondtak neki. A barátságunk alapja az átlagnál fejlettebb hu­morérzékünk volt, ám az sem elhanyagolható szem­pont, hogy soha, semmiben sem voltam — nem is le­hettem — a vetélytársa. Én csúnya voltam, ő szép. Csú­ne is tágabb teret kap — hallottuk. Csak majd lássuk is! Mintha a jövő évre föl­vázolt újító szándék hírnö­ke 1-ett volna a vasárnap este bemutatott tévéfilm. Ibsen Peer Gynt című drá­mái költeményét, Áprily Lajos fordításában. Gaál István forgatókönyve alap­ján, és rendezésében láthat­tuk. Az irodalmi színház egyik megteremtője, Ibsen ha csak a Nórát írja meg, akikor is biztosítja világhí­rét, a Vadkacsa mellett szí­vesen játszott darabja a Peer és Solvejg szerelmét, Aase és Peer szeretetét va­lamiféle különös pokoljárás­ként ábrázolt színpadi mű­ve, amelyről az idősebbek­nek Ladányi Ferenc és Gob­bi Hilda feledhetetlen ala­kítása is eszébe jut. Ne­künk, magyaroknak azért is kedves a norvég drámaíró, mer-t figyelt ránk, amikor 1848— 49-ben fontos dolgok történtek Magyarországon. 1849- ben írta a forradalo­mért lelkesedő Ibsen Til Ungarn című költeményét. A Peer Gynt csaknem két évtizeddel később született. Peer előbb mint népi hős jelenik meg előttünk, majd mint individualista köré fonja történetét a szerző. Solvejg a hűség példaképe, Aase anyó a tradíciók őrző­je; Peer a változást fejezi ki. Azt hiszem, a darab to­vábbi elemzésétől eltekint­hetek, inkább csak néhány szót arról: remek szerep- osztásban kelt életre a .tévé- fiilimben Ibsen története. Szakácsi Sándor (Peer Gynt), Für Anikó (Solvejg) és Töröcsik Mari (Aase anyó) szerepében emlékeze­tes alakítással pecsételte meg Gaál István látványos tévéfiilmjének sikerét. A dráma színpadi megelevení- tésével szemben a tévéfi-lm több látványt nyújtott, ke­vesebbet bízott a néző kép­zeletére, a színészi alakítá­sok is ezt viselték magu­kon. Szép élményt nyújtott mégis az ibseni mű. túra, a művelődés térvesz­tésének megállítását célul kitűző érdekvédelmi szerve­zet a Magyar Gazdasági Kamarához hasonlóan, a Minisztertanács törvényes­ségi felügyelete alatt kíván működni. nyaságom nem okozott szá­momra lelki megrázkódta­tást. Tudomásul vettem, hogy a természet mostohán bánt velem. Júliát viszont busásan megajándékozta. Az udvari ók, kérők raj ozta-k körülötte, s ő hol biztatta, hol (közreműködésemmel) kinevette őket pillanatnyi szeszélye szerint. Csak ne­kem vallotta meg, hogy leg­szívesebben színésznőnek menne (szerintem nagy szí­nésznő válhatott volna be­lőle), de énről említést sem tesz a szüleinek, mert „ki­térnének a hitükből”. Az­tán festő akart lenni, de a szüleinek azt mondta: rajz­tanár. Miután leképesítő­zött, elküldték Pestre, roko­nokhoz, hogy előtanulmá­nyokat végezzen egy festő­nél. Nos, a kissé idősödő mester első látásra belesze­retett, egy hét múltán meg­kérte a kezét; Júlia igent mondott, majd karikagyűrű­vel az ujján utazott haza Nádaházára. Annácska néni két pofonnal fogadta, de alig bírta visszafojtani a ne­vetését. ( Folytatjuk.) László Katalin J. J. Műholdas időjárás-megfigyelő A Meteosat—3 időjárási műhold megfigyeléseinek vételére alkalmas berendezést vásárolt a Körösvidéki Környezet- védelmi és Vízügyi Igazgatóság. E készülékkel 24 órán át figyelemmel kísérhetik a föld — közelebbről .Európa és Magyarország — felszínének, légkörének állapotát, az idő­járási frontok imozgását, s következtethetnek a csapadék­hullásra. Ez utóbbi az ár- és belvízvédelmi szempontból ad fontos információt. Képünkön: adatfeldolgozás a számítógép- teremben többen is javasolták. A kul­SZAPUDI ANDRÁS Nagybeteg mesterünk WUISSBÊÊKKèàÊÊtÊttBIKÊÊKÊÊÊÊtÊSBÊÊSBÊÊSBBSÊtEBÊÊIÊÊtÊSBBSÊÊSBIKBOS^ÊÊBSBSBKBÊSBtBKBÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊKÊÊÊÊÊÊBÊÊÊIÊÊI Horányi Barna Kulturális kamara alakul

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom