Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-10 / 294. szám

1988. december 10., szombat Somogyi Néplap v &«gggg ' ''1. .. " / ^g&gjg 1ÊÈËËÊÈ$ÊÊIM ÜHÜ - i:S¥Ê*¥^v'¥ *x' Aí*¥£' " 'y" Hűi 8 Üܧ i MÊ S ? @8$|ffî8fëSJ §§ ' > IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS ¥/¥" il§| jf$§§ 8$ P /' ,-':■ - */&§&&z's# sfâ£f*' iifPföPPP ifiPfiiiP <.- •# I IHBWHH „Az ország iskolája” Neveltjei: Csokonai, Kölcsey, Irinyi... A főiskola öregdiákjai szűrben, nyestes kun süvegben. A rajzot Csokonai József, a költő apja készítette 1175-ben Debreceniben a főiskola őse 1526 körül alsófokú is­kola lehetett, akadémiai rangját a reformáció meg­erősödésével nyerte el. „Schola nostra”, a „mi is­kolánk” — így emlegették már az 1556-ban kelt latin nyelvű följegyzésekben. Volt olyan évszázad, amikor a 300—400 főnyi diáksereg vá­lasztott vezetője irányításá­val teljes önálló testületet alkotott. „Iskola könyv nélkül olyan, mint tábor fegyver nélkül.” E latin eredetű mondás szellemében a professzorok elsőrendű feladatuknak te­kintették a könyvtár gyara­pítását. Hajdan a bibliotéka őrzött minden értékes tár­gyi emléket. A város nyom­dája is évszázadokig a ma­gyar nyelvű irodalmat szol­gálta. A főiskola eltartói Debre­cen városa és a református egyház gyülekezetei, pártfo­gói az erdélyi fejedelmek voltak, Bocskay István, Bethlen Gábor, a Rákócziak és Apafi Mihály támogat­ták. A diákok évenként két­szer a város környékén is gyűjtöttek természetbeni adományokat. A papjelöltek nagy ünnepekkor vidéken teljesítettek egyházi szolgá­latot. Svájc, Németország, Hollandia, Skócia protes­táns egyetemeinek ösztön- díjrendszere biztosította, hogy a kollégium tudomá­nyos szintje azonos legyen a nyugat-európai testvérin­tézmények felkészültségével. A XVII. században a deb­receni alma mater a ma­gyar protestantizmus egyet­len főiskolája a királyi és hódoltsági Magyarországon. Példakép: Várad eleste után az ottani főiskolának is me­nedéke lett. Nagy profassiorok A külföldön tanuló deb­receni származású jeles diákok közül kiemelkedik a bázeli egyetem oklevele sze­rint: „minden erénnyel és tudással ékes” ifjú, Marólthi György (1715—1744). Hét évig külföldi egyetemek hallgatója. A kollégium ta­náraiként történelemtudomá­nyokat, ékesszólást, és ma­tematikát tanított. Nyelvis­merete kortársait is bámu­latba ejtette. Ismerte a la­tin, görög, héber nyelveket. Olaszul, németül, hollandul, franciául beszélt is. Számos tankönyvet írt. Tanítványai rajongtak érte. Hatvani István (1718— 1786) professzor filozófiát, kémiát, fizikát, matemati­kát, élettant, földrajzot, csil­lagászatot adott elő har­minchét esztendeig, több­nyire zsúfolásig megtelt tan­termekben. Egyetemes tudós volt. Meghatározta Debre­cen földrajzi szélességét. Leírta az akkor (1769-ben) felitűnt üstökös pályáját. A váradi gyógyvizek vizsgála­tával ő az első magyar bal- neológus. A marburgi, majd a leydeni egyetemre szóló meghívását elhárította. Mint életrajzában írta: „jobban szeretem gyászos helyzetben lévő egyházunkat, mint Hollandia virágzó szabadsá­gát és tanári fizetését”. Az „alma mater" A diákok akkor az isko­lát alma maternek, tápláló anyának nevezték. Fiúi sze- retetük bizonyítékául latinul ajánlották első nyomtatott művüket vagy külföldi ta­nulmányútjaik során gyűj­tött értékes könyveiket ajándékozták a könyvtár­nak. Falai között a szabad Ki beszél már az inkvizícióról? Maróthi György professzor parasztság és a tehetséges jobbágyfiak ezrei tanultak. A kollégium neveltje volt Csokonai Vitéz Mihály, Ka­zinczy Ferenc, Kölcsey Fe­renc, Arany János, Irinyi János, Móricz Zsigmond, Medgyessy Ferenc és ha­zánknak még sok nagy fia. A kollégiumi nagykönyv­tár félmillió kötetet magá­ba foglaló könyvállományá­ban 146 ősnyomtatvány, több mint 3000 régi magyar és ritka könyv van. Ilyen könyvtár nélkül aligha fej­lődhetett volna Debrecenben tudós költővé Csokonai. Itt gyökerezik Ady jártasságé a régi magyar irodalomban. Erről vallott Móricz Zsig­mond: „Nagy papok, a Ye- íormátorok titokzatos szel­leme égetett itt... a könyv­tár százezer kötete nekem az emberiség minden be­csességét jelentette.” Debrecen dicsérő jelzői között talán az a legragyo­góbb, amellyel az 1561-ben nyomdát alapító „bujdosó kassai prédikátor”, Huszár Gál a várost jellemezte: „Magyarországnak és Er- délységnek ... világosító lámpása.” Az 1538-ban ala­pított református főiskola, a kollégium osztozik Debre­cen dicsőségében. Hazánk és a nagyvilág méltóképp ünnepelte novemberben a debreceni református kollé­giumot, fennállásának 450. évfordulóján. M. L. Ránk szakadt a törté­nelmi realitás. Nincs könyvárus, akinek aszta­lán ne tornyosodnának a Sztálinról írt művek, a glasznoszty-kötetek, me­moárok „arról” az’ időről. Mindazoknak, akik saját ügyüknek tekintették, te­kintik a szocializmust, gyötrelmes ezeket a mű­veket olvasni. De kell! Nem kerülhetjük el a szembenézést a valósággal, az illúziókkal le kell szá­molni .egyszer. Bármily keserves is tudomásul venni, hogy a leghumánu­sabb eszme jegyében em­bertelen dolgok is történ­tek. Igaz, átestünk már egy­szer a sokkon. Magam is fel tudom idézni az elbi­zonytalanodás, kiürülés nagyon rossz érzését, ami az SZKP XX. kongresszu­sa után szorongatott so­kunkat. De hát az csak olyan volt, mint az értő kézzel adagolt orvosság; megráztuk magunkat — megrázkódott az ország —, de a szocializmusba vetett hitünk nem ingott meg. Sőt, az újrakezdés lendü­lete még erősítette is. Lehet-e azonban hinni mindazok ismeretében, amiket talán még mindig nem tártak teljes valósá­gukban elénk? Sok ember dilemmája ez manapság.. Ráadásul gazdasági kibon­takozásunk számos olyan elemet „visszacsempészett” az életünkbe, amelyet an­nak idején a szocializmus­tól teljesen idegennek — mi több: elítélendőnek — tartottunk. Túlélheti-e mindezt az észme? Vagy csupán né­hány évtizedig tartó utó-> piának tekinti majd az utókor azt, amit mi szo­cializmusnak mondunk? A jövőt teljes bizton­sággal természetesen nem jósolhatjuk meg. Még ak­kor sem, ha vannak el­képzeléseink, terveink. Éppen az eddigiek taníta­nak rá, hogy óvatosan bánjunk a határozott ki­jelentésekkel. Magam sem venném a bátorságot, hogy biztassam a szocializmust féltőn kétkedőket, ha nem volnának történelmi pél­dák. Hiszen ki beszél manap­ság az inkvizícióról? Pe­dig volt, és szégyenfoltja a katolikus egyház törté­nelmének. Ártatlan embe­rek sokaságát ölték meg, kínozták halálra egy szent hit nevében. Koholt vádak alapján születtek az is­tenítéletek. gyúltak a mág­lyák. És dúllak a kerész- tesháborúk. Isten és a sze­retet jegyében hánytak kardélre tízezreket és ra­boltak végig országokat. Mindez megtörtént — csak éppen már néhány évszázada. A katolikus egyháznak pedig ma is sok millió híve van, aki­ket aligha gyötör lelkils- meret-furdalás, amiért hit­béli elődeik valamikor ép­pen hitükkel ellentétesen cselekedtek. Persze más lehetett ak­kor is a kortársak hely­zete. Nyilván közülük is sokan keservesen meg­szenvedték a kegyetlen tények okozta döbbenetét; lehettek, akik éppen emiatt elfordultak egyhá­zuktól, de hát a sebek, szerencsére, egy idő után begyógyulnak, a megélt események történelemmé válnak. Az értékelés pa­lettáján megjelennek a színárnyalatok a fekete- fehér-rózsaszin helyébe, s egy idő után kialakul a vélemény: igen, ez is volt, de... A szocializmus őszinte híveinek most nehéz, ön­magukkal is meg kell vív­ni a kétkedés csatáját, érezve közben egyesek „na ugye” véleményét, amire legtöbbször nem le­het ellenvetés. Illetve any- nyi, hogy a nevében elkö­vetettek nem mindig jel­lemzik magát az eszmét. Ami éppen ezért lehet ké­pes túlélni őket. Nagy Zsuzsa DEÁK MÓR HÁTALpM Őszi köd a tüdőm. Eső a szemem. Szürke felhővatta minden sebemen. Arcom földre hullik. Sápadt nap figyel. Vértéiért harcomban ma kit pesztek el. Fiam, lányom él még. Magamról nem tudom. Erőm csak addig kell már, ameddig oltalom. Őket féltem. Akkor is, ha féltem magám. Aki így fél, . a félelmen hatalma van. N. László Endre Hallgatnak A kövek, a kövek nem beszélnek, de vállukon viszik az utcát, a házat. Várják, hogy a város mocskát tavaszi záporok lemossák ... Kitartanak, hallgatnak és kitartanak! v v v v v v KONCZEK JÓZSEF Hány kezed van neked? Anyám a szőlőtőkékkel perel, pedig hát szépen hordja mind az ő kezenyomát, „Ej, hogy titeket már megint permetezni kell...” Alinak, mint ártatlan kiskatonák, zöld gallérjukat arcukba csapja <a szentgyörgyhegyi szél, lepke pislog a szárnyaival, rájuk csodálkozik a fürgegyík, hát ki vette észre: ha anyám a szőlőtőkékhez nem beszél, — mind elanyátlanodik? Minden levelük egy-egy kitüntetés, istenem, mama, a tenyereid a zöld, zöld szőlőlevelek, mint kis kölyökférfiakat fölneveled és néha egytöl-egyig meg is fürdeted, és ott marad eres, meleg nagy kezed, sokat hajladozol, hát hány kezed van neked, mama? Hogyan csinálod, hogy ilyen szobrokat készítesz... ? Tenyered szobrai, élő szobrai, nem katonák, a munka, aki munkát ad, ment munkát adott, hát újra gd, nem műveled a filozófiát, csak a szép, tanulságos szőlősorokat. A filmgyárban nőttem fel Beszélgetés Szurdi Miklós rendezővel Nemrég elhangzott a te­levízióban egy felhívás: 35— 40 éves, fekete hajú női amatőr szereplőt kerestek filmszerepre. A megadott időben elmentem a filmstú­dióba, ott találkoztam a film rendezőjével, Szurdi Miklóssal, akitől megkér­deztem, mihez keresik a női szereplőt. — Az Angyalbőrben című 13 részes tv-sorozathoz. — A címből ítélve kato- niatémáról van szó? — Igen. Tizenhárom rész­ben, egy-egy alkalommal 55 percig követhetik majd nyomon a nézők egy raj tagjainak életét. Örömeiket, bánataikat, hogy hogyan és mennyit változnak katona­idejük letöltése közben. Olyan szórakoztató soroza­tot szeretnénk csinálni, amely sokak számára befo­gadható, élvezhető, eseten­ként elgondolkodtató. — Kik a főszereplők? — A főszereplő Kaszás Géza a tíz* újonc közül a legvagányabb Urbán meg­személyesítője. A többi újonc alakítója között lesz Békési Artúr és Nyári Zol­tán; őket a Ki mit tud?-ból ismerik már a nézők. Az őrmester Usztics Mátyás, a kantinosnő Sáfár Anikó. — Mondana néhány szót a keresett szereplőről is? Találtak már alkalmas sze­mélyt? — Egy kisvárosban ját­Xcszebar. Vörös Ferenc grafikája szódnak a történetek. Gizi butikos, egyedülálló harmin­cas nő, akihez be-betérnek a katonák kimenőjükön. Életvidám, talpraesett te­remtés, ha kell barát, ha kell szerető; elég összetett szerep. Még nem találtuk meg az emberünket. — Mikor láthatjuk a so­rozatot a tv-ben? — November végén kezd­tük a forgatást, s úgy szá­mítjuk, 1990-ben kerül majd képernyőre. — Szurdi Miklóst színhá­zi rendezőként ismerjük. Most pedig arról beszélge­tünk, hogy filmet rendez. — A filmmel korán kap­csolatba kerültem: tizenéve­sen már játszottam bátyám, Szurdi András filmjében, majd egy másikban a kon­zultánsa voltam. Eddig négy-öt tv-játékot és két mozifilmet rendeztem. 1983- ban a Hatásvadászok-kal rendezői díjat nyertem a XV. magyar játékfilmszem­lén. — Az Angyalbőrben mel­lett dolgozik még valamin? — öld meg a másik ket­tőt című tv-filmemből még két, az újabb hét Linda- epizódból — amelyet 'Gát Györggyel közösen rende­zünk — még húsz forgatási nap van hátra. Azután tel­jes erővel az Angyalbőrben következik. Ez az első év, hogy nem rendezek színház­ban, de nem szeretnék vég­leg elszakadni tőle. A szín­ház mindig fontos lesz szá- momra. R Ä

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom