Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-10 / 294. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! h Somogyi Néplap ÁZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA XLIV. évfolyam, 294. szám Ára: 2,20 Ft 1988. december 10., szombat Számolás, számítás Egy példával kezdem. Ha tudom, hogy egy hétre ezer forintot költhetek a háztartásra, akkor úgy szer­vezem, hogy ez az összeg elég legyen a kiadások fe­dezésére. Tudom azt is, ha egyik héten sikerül megta­karítani valamennyit, a kö­vetkező hét napon annyi­val bőkezűbben gazdálkod- hatom. Biztonságban vagyok, mert személyes takarékossá­gomon — vagy tékozláso­mon — áll vagy bukik csa­ládi háztartásunk egyensú­lya vagy egyensúlytalansá­ga. A biztonságra teszem a hangsúlyt, mert rajtam kí­vül senki sem felelős azért, hogy a háztartásra fordítha­tó összeggel jól, avagy rosz- szul gazdálkodom. Viszont, ha nekem csü­törtökön azt mondják men­jek vissza a boltba és fi­zessek ennyi meg ennyi fo­rintot, mert visszamenőleg fölemelték a mosószer árát, amiből a múlt két héten két dobozzal vettem, akkor elő­ször is elveszik a biztonsá­gom, aztán felborul az egész pénzügyi rend. A példa sántít egy kicsit, mert egyetlen üzletben sem könyvelik névre szólóan, hogy ki mij vásárol. Mégis ez jutott eszembe, amikor hallottam, hogy a kereske­delmi bankok visszamenőle­ges hatállyal emelték a szö­vetkezeti hitelek kamatait. Szokásom, hogy egy-egy in­tézkedés hatását „lefordí­tom” saját helyzetemre, nyelvezetemre. Ha én elbi­zonytalanodom egyszerű kis pénzügyi világomban egy ilyen visszamenőleges ár­emelés kapcsán, hányszorta nagyobb mértékben inog meg egy sokszorosan na­gyobb gazdálkodási egység?! Alig néhány hete a me­gye agrárágazatának aktí­vaértekezletén, ahol a jövő évi szabályozókról esett szó, köztudomásúvá vált az is, hogy Somogy az országos tendenciákkal sok tekintet­ben ellentétes évet zár. Ezek közül az egyik: amíg or­szágosan a mezőgazdasági üzemekben a várható vesz­teség csökken, megyénkben többmint a háromszorosára nő. Vajon most, egy-két hét elteltével milyen megálla­pításokat lehetne tenni? Egy bizonyos: kedvezőbb helyzetbe egyetlen mező- gazdasági üzem sem került, s szaporodott azoknak a száma, melyek kritikus helyzetben vannak. December a számítások hónapja. Mert egy évet kell zárni, s egy újat kell elin­dítani, megalapozni. A ter­vezéshez azonban — vissza­térve a személyes „nyelve­zetre” — biztonsággal tud­nom kell, hogy a családi kasszába befolyó összegből mennyit fordíthatok majd a háztartásra. Beleértve ter­mészetesen azt is, hogy ki­sebb, rugalmasabb módosí­tás velejárója a gazdasági életnek. Azon az évértékelő, évin­dító megyei megbeszélésen nem véletlenül került szóba, hogy nagyobb biztonságra van szükség. A biztonság alatt minden véleménynyil­vánító a feltételeket értette. Melyekre alapozhat, mit ve­het számításba, hogy ter­vezhessen. Akkor pedig még nem volt ismert a vissza­menőleges hatályú kamat­emelés. Azóta újra számolnak mindenütt. S a számolás közben még határozottabban igénylik, hogy a feltételek, a szabályozók beláthatób- bak, hosszabb távon meg­bízhatóbbak legyenek. Vörös Márta Ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését a Politikai Bizottság decem­ber 15-ére összehívta. A testület időszerű politikai kérdéseket vitat meg Berecz Jánosnak, a Központi Bizottság titkárának előterjesztésében. E téma megtárgyalásáról a Központi Bizottság az előző, november 22-i ülésén döntött, amikor elfogadta azt a javaslatot, hogy soron következő ülésén a párttagságot, a társadalmat foglalkoztató néhány alapvető belpolitikai kérdésben foglaljon állást. A kormányzati munka korszerűsítésére vonat­kozó javaslatot Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke terjeszti a Központi Bizottság elé. A testü­let Grósz Károly főtitkár előterjesztésében szemé­lyi kérdéseket is megvitat. A SZOT-elnökség ülése Örményországban nagy erőkkel folyik a mentés Segítőkészség világszerte A földrengés Leninakan, Szpitak, Kirovakan és Sztyepanavan városokat sújtotta a legjobban — álla­pították meg abban a jelentésben, amelyet az SZKP KB, a szovjet Legfelsőbb Tanács elnöksége és a mi­nisztertanács adott ki péntek este az örményországi földrengésről. A jelentés szerint a földrengés által sújtott terü­leteken több mint 700 ezer ember élt. Leninakanban a földrengés következtében el­pusztult a lakások és a munkahelyek több mint 80 százaléka. Teljesen megsemmisült 120 épület. Vala­mennyi — mintegy 1100 — családi ház megrongáló­dott és részben összeomlott, üzemképtelenné váltak iparvállalatok, köztük egy textilkombinát. A földrengés gyakorlatilag teljesen elpusztította Szpitak városát és a közelében található falvak több­ségét. Az örményonszági súlyos földrengés áldozatai számá­nak, a károk nagyságának reális feltárásához még né­hány napra mindenképpen szükség van — jelentette ki a katasztrófa kapcsán Moszkvában tartott pénteki sajtóértekezleten Lev Voz­nyeszenszkij. A szovjet kor­mány szóvivője az MTI tu­dósítójának kérdésére hiva­talos moszkvai információ útján sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta azokat a Jerevánból kapott híreket, amelyek szerint 50 ezer kö­rül mozog a halálos áldoza­tok száma. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy az eddig részadatok körülbelüli ennyi áldozatot valószínűsítenek. A sebesültek száma is több ezret tesz ki, jelenleg 5000 sérültet ápolnak kórházak­ban, rajtuk kívül azonban tízezreket kellett elsősegély­ben részesíteni. Jerevániban azzal számolnak, hogy a kö­zeli napokban újabb 5000, a romok alól kimentett em­bernek lesz szüksége kórhá­zi ápolásra. Voznyeszenszkij szerint elképzelhető, hogy még százak, esetleg ezrek várják kiszabadításukat a romok alatt. Arra a kérdés­re, hogy milyen esélyeik vannak az életben maradás­ra, Igor Gyenyiszov egész­ségügyi miniszter-helyettes elmondta : optimális körül­mények között, vagyis ha az illető nem sérült meg ko­molyabban, több napig is életben maradhat a romok alatt. (Folytatás a 2. oldalon) Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. A testület megtárgyalta a mun­kanélküli segély rendszeré­nek állami elképzeléseit. Az elnökség változatlanul már 1989-től szükségesnek tar­taná, hogy a biztosítás és a segélyezés rendszere egy­másra épüljön, tudomásul veszi azonban, hogy ennek feltételei a jövő év elejéig nem teremthetők meg. Ezért támogatja, hogy 1989-ben — átmeneti megoldásként — az eddiginél szigorúbb feltéte­lek mellett kibővítsék a munkanélküli ellátásra jo­gosultak körét. A szigorítások mértékét azonban a testület több kér­désben is kifogásolta. Így például ellenzi azt, hogy a munkanélküli segélynek ne legyen meghatározott mini­mális mértéke. Azzal sem ért egyet, hogy olyan új munkahely elfogadására kö­telezhessék a segélyben ré­szesülőket, ahová a bejárás, illetve a hazautazás együtte­sen akár napi 3 órát is igénybe venne. Hangsúlyoz­ta továbbá, hogy megoldást kell keresni az első munka­helyet nem találók, vagy az egy éven túl is munka nél­kül maradók megélhetésé­nek biztosítására is. A tes­tület úgy foglalt állást, hogy 1990-től komplex módon kell gondoskodni a munkanél­küliek ellátásáról és az eh­hez szükséges előkészülete­ket meg kell kezdeni. Az elnökség a továbbiak­ban megvitatta az iparági- ágazati szakszervezetek és a SZOT 1989. évi költségveté­sének elkészítésére vonat­kozó javaslatokat, majd a mozgalomban függetlenített­ként dolgozók munkavi­szonyával kapcsolatos kér­désekről fogadott el előter­jesztést. Tájékoztatót hallgatott meg a lencsehegyi bánya­szerencsétlenségről és an­nak következményeiről. Úgy határozott, hogy a szakszer­vezetek szolidaritási alapjá­ból a magyar szervezett dol­gozók nevében támogatást nyújtanak az áldozatok hoz­zátartozóinak, illetve a ka­tasztrófa sérültjeinek. Az elnökség mély megren­düléssel értesült a Szovjet- Örményországot, ért, embe­rek tízezreinek életét köve­telő természeti csapásról. A testület a magyar szervezett dolgozók szolidaritásának kifejezéseképpen három­millió forint értékű segélyt ajánlott fel a földrengés ká­rosultjainak. Tudományos tanácskozás az emberi jogokról Az Emberi Jogok Egye­temes Nyilatkozata elfoga­dásának 40. évfordulója al­kalmából tudományos ta­nácskozást rendeztek pénte­ken a Magyar Tudományos Akadémián. A Magyar ENSZ Társaság, a Magyar Jogász Szövetség, a Magyar Politi­katudományi Társaság és az Országos Béketanács ren­dezvényén dr. Kulcsár Kál­mán akadémikus, igazság, ügy-miniszter az emberi jo­gok magyarországi érvénye­sülésével foglalkozott, dr. Nagy Gyula evangélikus püs­pök az emberi jogokkal ösz- szefüggésben az egyházak szerepéről beszélt, Bokorné dr. Szegő Hanna, a Magyar Tudományos Akadémia Jog­tudományi Intézetének osz­tályvezetője, egyetemi tanár arról tartott előadást, hogy a készülő új alkotmányinak miként kellene figyelembe vennie az emberi jogok kér­déskörét. A tanácskozáson szó volt még az emberi jo­gokkal kapcsolatban a nem­zeti kisebbségek védelmé­ről, a békemozgalomról, s az ifjúság feladatairól is. Dr. Kulcsár Kálmán elő­adásában rámutatott, hogy nem lehetünk elégedettek, ha az emberi és az állam­polgári jogok deklarálása szempontjából tekintünk vé­gig a magyar alkotmány fej­lődési szakaszain. Talán csak a II. világháborút kö­vető egy-két évben övezte ezt a kérdéskört ilyen ér­deklődés, mint napjainkban. E két időszak összehasonlí­tása alapján arra a követ­keztetésre juthatunk, hogy ugyan lényeges különbségek­kel, de mindkét esetben a tekiintélyuralmi elvek „le­bontásának” folyamatában él az ország. Miként hangsúlyozta, ideológiai szinten az embe­ri jogok megsértése ma már védhetetlen : korlátozásuk nyílt, széles körű. nemzet­közi tiltakozással találkozik. A gazdaságban és a politi­kában egyre inlkább gyengü­lő paternalista vonások se­gítik az emberi jogok érvé­nyesülését. Megfigyelhető viszont, hogy a politikai kultúra állapota, a toleran­cia hiánya még ma sem nyújt kellő garanciát az emberi jogok érvényesülésé­hez. Politikai kultúránk. ma még elviselné az emberi jo­gok megsértését, ha azt pél­dául a „kibontakozás” szük­ségletével magyaráznák. Szinte nap mint nap érzé­kelhető az a kívánság, hogy azután kezdjünk jogállam­ként működni, ha ilyen vagy olyan problémákat megol­dottunk, ilyen vagy olyan sérelmeket orvosoltunk. Ezek az érvek viszont nem ala­pozhatják meg az emberi jogokat sértő állami, társa­dalmi vagy akár egyéni ma­gatartást, nem indokolhat­ják a tolerancia hiányát. A másik ember jogainak, né­zeteinek és állásfoglalásai­nak elviselése, tiszteletben tartása, a türelem a politi­kai kultúra része, az egyik garancia az emberi jogok érvényesüléséhez. Dr. Nagy Gyula elmond­ta, hogy a reformáció egy­házainak az emberi jogok­kal kapcsolatos álláspontját legjobban az Egyházak Vi­lágtanácsa 1974-es doku­mentuma foglalja össze. Az alapvető emberi jogokat ez a dokumentum a követke­zőkben jelöli meg: jog az élethez és az emberhez mél­tó élet-kvalitáshoz ; jog a kulturális identitáshoz; a népek önrendelkezési joga, a kisebbségek jogait is be­leértve; jog az egyenlő rész­vételhez a közösség életé­ben; a vélemények szabad­ságának joga; az emberi sze­mély méltóságának joga, a kínzás és a törvénytelen fog- vatartás elítélésével; a val­lás, a hit, illetve a lelkiis­mereti meggyőződés joga. Cél, hogy a világ valameny- nyi egyháza, s hosszabb tá­von valamennyi vallása egy­séges álláspontra jusson e kérdésben. Jövőre Svájcban találkoznak Európa és Észaík-Amerika, 1990-ben pedig Szöulban, a világ va­lamennyi egyházának képvi­selői azért, hogy a béke, az igazságosság és a teremtett világ épségének megőrzése érdekében közös álláspontot kialakítva, cselekvési prog­ramot dolgozzanak ki. Bokorné dr. Szegő Hanna arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak technikai, tu­dományos területen lehet el­maradná a nemzetközi szín­vonaltól, hanem az emberi problémák kezelését, ‘tnegol- dását illetően is. Magyaror­szág 1976-ban ratifikálta a polgári és politikai, vala­mint a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló egyezségokmányokat. A kö­zelmúltban további kötele­zettségeket is vállalt az or­szág. - Csatlakozott többek között a polgári és politikai jogok egyezségokmánya fa­kultatív jegyzőkönyvéhez is. Ennék értelmében azok a személyek, akik úgy ér­zik, hogy valamely emberi jogukat hazájukban meg­sértették, az Emberi Jogok Bizottságához fordulhatnak akkor, ha minden rendelke­zésre álló otthoni jogorvos­latot kimerítettek. Ezek a belső jogorvoslati lehetősé­gek viszont nálunk még nin­csenek megfelelően kiépítve. Az államoknak kötelessége — mondotta —, hogy a nemzetközi téren vállalt kö­telezettségeiknek megfele­lően belső jogszabályokat is alkossanak. Ami az emberi jogok ka­talógusának az új magyar alkotmányba való felvételét illeti, a két egyezségokmány­ban foglalt jogok minimális követelményt jelentenek — fejtette ki. Az élet bizonyos mértékig már túl is halad­ta az egyezségokmányok egyes rendelkezéseit, ezeken a területeken a korszerű igényeknek megfelelő to­vábbfejlesztésük is indokolt. Az élet által felvetett kér­déseket a mai igényeknek megfelelően kell az új alkot­mányban szabályozni. Ilyen például az egészséges kör­nyezethez való jog.

Next

/
Oldalképek
Tartalom