Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-09 / 293. szám

1988. december 9., péntek Somogyi Néplap az OLVASÁS ÖRÖMÉÉRT Tizenegy évvel ezelőtt látott napvilágot az a kezdeményezés, amely­nek neve azóta jól ismert fogalommá vált: gyermek_ könyvhét. Hagyomány már, hogy ilyenkor, a téli könyvvásár előtt számos ,helyen az országban író— olvasó találkozót rendez­nek, ilyenkor a kicsik el­beszélgethetnek kedvenc meseírójukkal, akit eddig csak a könyvein keresztül ismerhettek. Az idén azonban nem­csak vetélkedőket tartot­tak vagy játékos foglalko­zásokra hívták a könyvtá­rak ifjú olvasóikat, hanem országos kezdeményezés­ként egy játéktársaság pá. lyázatot is hirdetett ízlé­ses, a kicsik gondolatvilá­gához közel álló játékok készítésére. Egymást érték a rend­hagyó irodalomórák, a ki­állítások, amelyeket mind a gyermekkönyvhét apró-. pójábói szerveztek. S ma­guk a szervezők sem tit­kolják, hogy ma már nem elég csak az újdonságokat vagy az elmúlt évek siker­könyveit kitenni a polcok­ra, kell mellé más is, amivel még inkább felhív­ják a figyelmet a könyv­re, az olvasásra, amivel visszahódíthatják a gye­rekeket az olvasáshoz. Kell, mert bizony a tele­vízió és a videó elkényel- mesíti nemcsak a felnőt­teket, hanem a kicsiket is. A tanárok, tanítók a megmondhatói, hogy szin­te már ünnepi esemény­ként kell fogadni, ha egy- egy tanuló a kötelező ol­vasmányokon kívül mást is elolvas. Jól ismertek azok a gondok, amelyeket nem­csak a közművelődési szakemberek, a pedagógu­sok, hanem a szociológu­sok is megfogalmaznak, miszerint a középiskolá­ban tanulók elég nagy százaléka az olvasás tech­nikáját és minőségét te­kintve ugyancsak általá­nos iskolai gondokkal küszködik. Ennek pedig az a következménye, hogy a középiskolában elvárt gon­dolkodási műveleteket sem tudja megfelelő szinten teljesíteni, hiszen idejének nagy részét azzal tölti. el. hogy kibogozza a felada­tok utasítását vagy keresi emlékezetében a szó je­lentését. Szegényes a ta­nulók szókincse, halljuk mindenütt. Szegényes, mert a szókincs nem olyan, mint egy órai lec­ke, amit jól-rosszul el le­het sajátítani. A szókin­cset nem lehet csak úgy megszerezni. Megszerzé­sének egyedüli titka az ol­vasás, a több és egyre több olvasás. S hogy gyer­mekeink olvassanak is, ahhoz sok mindennek meg kell változnia. Első­ként a családnak, amely a gyerek számára példa, ként szolgál. Ahhoz azon­ban, hogy szüleit nyugod­tan, otthon ülve olvasni is lássa, ismét egy sor, egé­szen messzire vezető té­nyezőnek kell megváltoz­nia. S más kell legyen az oktatási rendszer ma még túlzottan eredményköz­pontú, számonkérő mód­szere is, hogy a gyerekek valóban érezzék: társaik­nak, tanítójuknak igazán fontos, hogy mivel foglal­koznak ők az iskolán kí­vül, milyen könyveket for­gatnak. Addig azonban szükség van hasonló rendezvé­nyekre, amelyekkel a könyvek közelébe lehet csalogatni az aprónépet, ha kell játékkiállítással, játszóházzal, tárlatokkal vagy egy-egy beszélgetés­sel. S talán ezzel is na­gyobb lesz az esély, hogy a gyerek lassan rájön majd az olvasás csodálatos iz­galmára, s könyvet fog kezébe. Kikapcsolódás­ként, tudása gyarapításá­ért vagy csak egyszerűen az olvasás öröméért. Balogh P. Ferenc r I, r ■ r I Levéltári évkönyv Az ezernégyszázas évek előtti időszakról is lehet még újat mondani. A köztörténet számára is hasznos helyi forrásközléssel bizonyítja ezt Borsa István, aki gazdagíta­ni volt képes a Mohács előt­ti képünket. Az országbíró által öt törvénykezési ülés­szakon megbírságolt somo­gyiak lajstromát teszi közzé a Levéltári évkönyv idei ti- ti zenikilencedik kötetében. Az országos levéltárban a Kállay család iratai között talált a kutató arra a füzet­re, amely az 1437-től 1447-ig megbírságolt somogyiak jegyzékét tartalmazza. A birtokos nemesekre vetettek kii több bírságot, ám az egy­háziak és a várnagyok- is szép számban kerültek az országbíró lajstromába. Né- hányukra szinte rá járt a rúd. A Marcali Vajda és Báni iák kiemelkedtek a megye nemességéből, többet engedtek meg maguknak, s az 1444-i rendkívüli, me­gyei közgyűlés okozta „kon­junktúra” során többen él­tek ellenük panasszal. A korszak kutatói számára hasznos forrásnak bizonyul — érdekessége mellett — Borsa forrásközlése, amely­hez útmutatót is ad a szer­ző. Rumy Károly György le­írásában olvashatunk az egykori Somogy vármegyé­ről az ezernyolcszázas évek elejéről. A Szepes megyei születésű Rumy régiónkban is járt. Festetich György meghívására a keszthelyi Georgiiconban tanított. Az enciklopédikus műveltségű tudós Somogy földrajzi, sta­tisztikai és helyrajzi leírá­sát adja. Latinból Tóth Pé­ter, a forrás közlője ültette át. Boráról, kerti gyümöl­cseiről és jószágtartásáról tartja nevezetesnek Rumy Somogyot, ahol az 1785-ben összeírt neme? férfiak szá­ma alig több kétezernél. A sóhivatalokról, a kolosto­rokról és a nemzetiségiek­ről is megemlékezik a szer­ző. Nemcsak a somogyiak olvashatják érdeklődéssel a tanulmányt, hanem 'a za­Jó módszer — kevés követővel Tanórák magnetofonról A hátrányos helyzetű kis­községek összevont tagoza­tú osztályaiban Somogy me­gyében 1973-ban vezették be a magnetofonos oktatási módszert. Hogyan vált be és mennyire terjedt el azóta a megyében? Pallós Béláné, a megyei pedagógiai intézet munka­társa: — A magnetofonos okta­tás gyakorlatilag bevált, el­terjedése azonban különbö­ző okok miatt nem nagyon halad. Somogybán mindösz- sze tíz iskolában vezették be, jóllehet igen megköny- nyíti a tanító munkáját. Az. összevont tagozaton egy osz­tály magnós foglalkozást tarthat, míg egy másik osz­tálynak ezalatt a csendes (önálló foglalkozású), egy harmadiknak pedig hangos órát adhat a pedagógus. A magnós oktatás fejleszti a tanulók önállóságát, problé­mamegoldó képességüket, időkihasználási érzéküket, Valamint muzikalitásukat. — I Miért a kecskeméti módszert vették át? — Azért, mert ilyen prog. ramoktkal, kazettákkal, mód­szertani leírásókkal Magyar- országon csak ők rendelkez­nék. Az ötlet Nagyberkiből származik, és a kecskeméti tanyavilágban alkalmazták először. — Milyen szerepe van a megyei pedagógiai intézet­nek e módszer bevezetésé­ben, terjesztésében, finan­szírozásában? — Mi gyakorlatilag csu­pán menedzseljük e mód. ni és eredményesen alkal­mazni. — A környéken taní'a- nak-e valahol ilyen mód­szerrel? — Igen, vannak ilyen kol­légáim, például Kercselige- ten Katona Lászióné. És Nagy Endréné is ilyen módszerrel tanított nehány évvel ezelőtt Fonóban. Dr. Szendi József szer elterjesztését, alkalma­zásáról minden iskola önál­lóan dönt. Igen előnyös, hogy a Bács-Kiskun megyei pedagógiai intézettel olyan kölcsönös érdekeken ala­puló kapcsolatunk van, hogy a magnós oktatáshoz szűk séges kazettákat, a módszer­tani leírásokat stb. mind ez ideig ingyen kaptuk. Január elsejétől viszont a kazetták árát már az iskolák fizetik. A módszert a gyakorlat­ban igen eredményesen mű­veli Szabadiban dr. Francz József né pedagógus. — Az egytantermes isko­lában három osztállyal fog­lalkozom — mondja —, ma­tematikából, magyar nyelv- és irodalomból, környezet- ismeretből és énekből van­nak kazettáink. Nekem csu­pán az a feladatom, hogy az osztály magnós órája előtt a módszertani leírás­nak megfelelően előkészít­sem a kazettát, a munka- tesztlapokat, leültetem a gyerekeket a nagy közös asz­tal mellé és a fülhallgatók felvétele után bekapcsolom a magnót. És rájuk egy órá­ig nincs gondom ... — Az oktatás állandó meg­újulást igényel. Nem avul­tak-e el az önök kazettái, módszertani leírásai? — Nem. Minden évben, kérés nélkül újabb és újába kazettákat, hozzájuk mód­szertani leírásokat kapunk. Nagyon jó az is, hogy e tan­szerek ára eddig nem ter­helte a tanácsok, az iskola költségvetését. Nekünk csak nyilvántartásba kellett ven­laiak is, hiszen nem egy mai zalai település akkor­tájt még megyénkhez tarto­zott, például Nagykanizsa határában Bagola vagy a nyári vízmosásokról hírhedt Surd. Az iskolán kívüli közmű­velődés históriájába vezeti olvasóit Kanyar József ta­nulmánya, amely a könyv- és nyomdakultúra kezdetei­ről szól. A kései feudaliz­mus idejéről villantja föl a dunántúli művelődés törté­netét a szerző. A XVIII. század méltatla­nul kevéssé kutatott idősza­ka a magyar történelemnek. Ha Magyarország történeté­nek a honfoglalástól nap­jainkig eltelt századait ab­ból a szempontból hasonlít­juk össze, mennyire ismer­jük ezeket az éveket, törté­netírásunk milyen mérték­ben foglalkozott a korsza­kokkal, a XVIII. századot a sor végén találjuk. Miért? Erre ad választ Ember Győ­ző munkája, amelyben meg­állapítja: nemzetietlen szá­zadnak tartották ezt az idő­szakot, éppen ezért történe­tének tisztázása nem is volt fontos. Ennek a mulasztás­nak a pótlásaként a népese­dési helyzetről, a lakott he­lyekről, a belső népvándor­lásról, a külföldiek betele­püléséről és betelepítéséről, a felekezetekről közöl sta­tisztikai adatokat a szerző. Reöthy Ferenc a somogyi helytörténeti kutatók közül kapott helyet újabb munká­jával, amelyben a dél-bala- tani borvidék történetét tár­ja fül a XVIII. századtól. Bősze Sándor tollából Cso- konya vidékének népnevelé­si egyletéről olvashatunk. A tanulmány hatvan évet ölel föl 1868-tól. Hazatértek a katonák — indítja tanulmányát And- rássy Antal, aki a polgári demokratikus forradalom időszakából a fegyveres erőkről gyűjtött anyagot. Előtanulmánynak is nevez­hető ez a munka, hiszen a korszák tanulsága az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság megismeréséhez, tapasztala­tainak levonásához nyújt támpontot. Ugyancsak folytatásra számíthatunk Bognár Tibor tanulmányát megismerve : az 1945—1946-os nemzethű- ségi vizsgálat somogyi ta­pasztalatait gyűjtötte cso­korba a német nemzetisé­giek köréből vett ismeretek alapján. Ha nem kiforrott is még a tanácsok megala­kulásának kutatása, kezdeti lépésiként is hasznosnak mu­tatkozik Géger László ta­nulmánya: 1950 júniusától októberig kíséri figyelemmel az első tanácsok működését. Horányi Barna Húszéves.a Fly Papers Ba­rock zenekar, és öt éve ala­kult meg Barcson a Móricz Zsigmond Művelődési és If­júsági Központban a har­mincasok klubja, amely ju­bileumi találkozóra várja vendégeit szombaton este az intézménybe. Az esten a Spirál együttes működik közre. Másnap ;s a műve­lődési központban játszik a népszerű zenekar; vasárnap 19 órától a fiatalabbakat várják a táncestre. Családi napot hirdetett meg szombaton a kaposvári városi művelődési központ. Délelőtt 10 órától délután 5- ig tart majd a program. A karácsony jegyében zajló családi vetélkedőn játszha­tunk közösen és fölkészülhe­tünk a közelgő ünnepre is, hiszen megtanulhatunk ma­gunk is karácsonyfadíszt ké­szíteni, kürtös kalácsot süt­ni vagy mézeset; a díszített asztal fontos kellékét, a gyertyát is otthonunkban önthetjük némi tapasztalat- szerzés után. A Kilián mű­velődési központ kézműve­sek portékáiból ajándékvá­sárt is rendez ezen a na­pon, könyvet is árusítanak a helyszínen, s a bolhápiacon ki-ki maga kínálhatja meg­unt játékát, csecsebecséjét. A családi vetélkedőre szom­baton a családi nap kezdete, tehát már 10 óra előtt lehet jelentkezni. Maradva a ház program­jánál, hétfőn itt koncertezik az Első Emelet zenekar. Va­sárnap zárul a megyei nép­művészeti kiállítás, amit a Somogy Megyei Művelődési Központ rendezett. A hét végén rendszerint többen keresik föl a múzeu­mokat, kiállítóhelyiségeket. Az érdeklődők figyelmébe ajánljuk a Kaposvári Galé­ria bemutatóját: a somogyi képzőművészek egyesülete Jurij XJsztanov Esti fények című festménye jótékony céllal mutat be al­kotásokat; a megvásárolt művek és a belépőjegyek árát az erdélyi menekültek javára fordítják. Marcaliban, a Lengyel Jó­zsef Múzeum képtárban egy hete nyílt meg Jurij Uszta- nov festőművész tárlata. A festő néhány éve telepedett le Magyarországon, ez ■ évtől marcali lakos. 1970-ben vé­gezte el Moszkvában a kép­zőművészeti főiskolát, majd a kaukázusi -főiskolán, ké­sőbb egy moszkvai középis­kolában tanított; hazánkban először 1981-ben mutatko­zott be műveivel a Csili Galériában, azóta több önál­ló tárlata is volt. A marcali Lengyel József Múzeum képtárában harminchárom alkotását mutatja be Jurij UsztanoiV. Juan„ Gyenes, Kaposvár neves fotóművész szülötte, aki Spanyolhoniban él, szá­mos alkotásával ajándékoz­ta meg a várost. A Somogy Megyei Múzeumban érdemes megtekinteni gazdag kép­anyagát, amely jól érzékel teti művészetének kereszt metszetét. Ismerős híressé­gek néznek ránk a portré­fotókról, a zene ihlette ké­pek is egyedülállóak, külön­leges élményt nyújtanak. Zenei eseményre hívjuk föl végül olvasóink figyel­mét: hétfőn Kaposváron a Liszt Ferenz Zeneiskolában ad hangversenyt a Buda­pesti Fúvósegyüttes Berkes Kálmán vezetésével. Köz­reműködik — zongorán — Hauser Adrienn. Két polkát is megszólal­tat az együttes, természete­sen Strausstól, az Anna és és a Tereferepolkát hallhat* julk. SZAPUDI ANDRÁS Nagybeteg mesterünk 5 Sokáig éltünk a traktor ■ árából. A szomszéd fa. luban, ahol tanítani kezd­tem, egy cselédlányból lett tanácselnöknő állt ki mel­lettem, s az igazgatóm, aki elégedett volt a munkám­mal, még azt is kimódolta, hogy szakszervezeti segélyt kapjak. Akikor még kulák- listán voltam. A helybeliek jól emlékeztek apósomra, akinek a személyisége ugyan­csak távol állt a szónokok által oly sokszor lefestett kizsákmányo,lótól. Művelt, demokrata, emberbecsülő úr volt. Egész életében dol­gozott, s neves faipari szak­emberként, vállalkozások révén (ez a kifejezés mos. tanában újra divatos, nem­de?) szerezte a vagyonát. Ál­lítom, olyan ember nem volt a vidékünkön, akit valami­kor, valamiképpen ne segí­tett volna. Apámat — 40 éven át tanítóikat — pedig akkor is tisztelték volna (a tanítókat akkoriban tisztel­ték), ha kevesebbet tesz a falujáért és többet a saját hasznára. Az utóbbi távol állt tőle. Igazi értelmiségi volt. Ennek a két nagysze­rű embernek, az apósomnak és az apámnak is köszön­hettük, hogy kellő óvatos. Sággal bár, és sokan csak lélekben, de megpártoltak bennünket.. Én meg — így utólag csodálkozom is ma­gamon — egyáltalán nem féltem. Talán mert fiatal voltam és eléggé megedzett a háború, a Szálasi-éra. Tör­tént egyszer, 50-ben, vagy 51-ben, hogy egy túlbuzgó tanító a hittanbeíratás után telefonon azt jelentette a feletteseinek, hogy Gondos Péterné helybeli kulákasz- szony a hitoktatás mellett agitált. A tanácsházán, mint em­lítettem, mindig volt jóaka­róm. Most is megsúgták, mit telefonált a kolléga. Ugyan már, feleltem könnyedén, mi ez ahhoz képest, amikor állig felfegyverzett nyilasok­kal álltam szemben?! Mi­után a férjemet elvitték, (már halott volt, csak mi még nem tudtuk), megizen- ték a kocsmárossal, hogy ha továbbra is Gondos Péterné- nek vallom magam, engem is és a gyerekeket is „el kell vinni”. En bizony (ta­lán mert a veszélyérzetem csekélyebb volt a szükséges­nél) habozás nélkül azt fe­leltem a feszengő kocsmá. rosnak, hogy természetesen Gondos Pétemének vallom magam „továbbra is”. Időm sem volt félni vagy hosszan keseregni a sorsomon, ez az igazság. Négy gyerekért küz­döttem szóval és cselekedet­tel, ahogy éppen lehetett. Miután állásba kerültem, naponta autóbuszoztam (ami­kor a dolgozók iskolája megkezdődött, naponta két­szer), elláttam a gyerekeket, 80 éves anyósomat, éjszaka vázlatokat írtam vagy ideo­lógiát tanultam. Először a bolsevik párttörténetből, 56 után pedig a dialektikus és történelmi materializmus­ból vizsgáztam jeles ered­ménnyel. Mozgalmi dalokat tanítottam az iskola ének­karának, vezényeltem az ünnepélyeken, különórán ta­nítottam a párttitkárt ma­gyarra, matematikára, ami­kor középiskolát kellett vé­geznie, német nyelvórákat adtam, ha volt kinek (egy ideig például a helybeli rendőrnek) és mentem a gyerekeim után, akik külön­böző városokban, kollégiu­mokban tanultak. Akkoriban egyáltalán nem törődtem az­zal, hogy tulajdonképpen másodrendű állampolgár va. gyök, hogy a családunk meg­ítélésében a Rákosi-korszak elmúltával sem történt vál­tozás. A falu vezetői, hang­adói általában idegenek vol­tak. Jöttek, menteik, vit­ték ... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom