Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-09 / 293. szám
1988. december 9., péntek Somogyi Néplap 3 0 A demokrácia technikája Ezután jön a neheze Ki ne ismerné azt a publicisztikai fordulatot, hogy mostanság elég pár hónapot külföldön tölteni, s egy megváltozott Magyarországra tér haza az ember. Aki mondjuk a nyár elején olvasott utoljára hazai újságokat, az még azoknál a kommentároknál tart, hogy igenis van különbség a SZOT és a kormány álláspontja között, s ez így van rendjén, végre nyilvánosságot kapnak az érdekkülönb, ségek, sőt ezután ezzel mint természetes jelenséggel számolni kell. à Azóta eltelt pár hónap, s az érdekkülönbségeknek a sajtóban való megjelenése nemcsalk . természetes lett, hanem egy kis túlzással azt is mondhatnánk: lassan más sincs a lapokban, mint a különféle szakszervezetek, a Kamara, a vállalkozók, a KISZ, az MTESZ, a TOT meg a gombamódra szaporodó érdekképviseleti egyesületek nyilatkozatai, követelései, igénybejelentése. Ami pár hónapja a közvélemény számára mindenekelőtt a társadalom demokratizálódásának a jele volt, arról mára kiderült, hogy ezenkívül egy sor va., donatúj problémát, végig nem gondolt, roppant időigényes, bonyolult feladatot jelent. Volt abban valami eufórikus, amikor végre kimondhattuk, hogy nézet-, sőt érdekkülönbség van a kor- ' mány, a szakszervezetek, a Kamara, a KISZ között. Kezdetben' sokunknak talán úgy látszott, a dolog ezzel el is van intézve, az érdekek megfogalmazása és az álláspontok rögzítése után valami módon mégiscsak létrejön egy, már demokratikus és ugyanakkor mindenkit kielégítő megoldás. Sajnos a dolog nem ilyen egyszerű; ezután jön a neheze. Miközben ugyanis újra meg újra le kell szögezni, hogy az eltérő érdekek nyílt megjelenése valóban nélkülözhetetlen feltétele egy demokratikus társadalomnak —- s itt bármiféle (korlátozás, a „régi szép időkre” való nosztalgikus utalás ezt a demokratizálódást ve. szélyeztetné —, ugyanakkor azt is látni kell, hogy egy hosszú, igen rögös úton eddig csupán a legelső lépéseket tettük meg. A demokratikus társadalom technikáit tanuljuk most, s ez *a lecke tovább nem halasztható, de az is tény: ez a tanulás igencsak mostoha körülmények között, súlyosan korlátozó feltételek közepette kell végbemenjen. Hogy a legutóbbi napok, ból vegyük a példát, az Országos Érdekegyeztető Tanács első és máris maratoni ülésén hosszú órákig folyt a vita az ügyrendről. Ez egyrészt természetes, hiszen ilyen testület eddig nem működött nálunk, s mindent az alapoknál kel- lett kezdeni. Olyan kérdésekben kellett dönteni : mikor érvényes és kit illet meg a vétó joga; mit jelent, ha az egyik résztvevő bejelenti, hogy pártatlan az ügyben. Ez egyébként pár órával később, a jövő évi bérintézkedések vitájában máris bekövetkezett, a kormány ugyanis „semleges, nek” nyilvánította magát, és a továbbilakban a SZOT és a Kamara képviselői egyezkedtek arról, hogy meghatározzák-e a kötelező minimális és maximális béremelést 1989-ben. Végül arra jutottak, hogy a szakszervezetek és a munkaadókat tömörítő Kamara ajánlással fordulnak a vál. lalatokhoz : tegyék lehetővé a minimális háromszázalékos béremelést. Nehezebb volt megállapodni a maximális béremelés mértékében. A vélemények több ponton olyan élesen ütköztek, hogy jó néhány kérdésben nem sikerült megállapodni. Az ÁBMH kezdeményezte, hogy jövőre a jelenleginél ötszázzal több, azaz 3500 forint legyen a minimális bér, a SZOT pedig négyezer forintot javasait. A Kamara és a különféle szövetkezeti képviseleték jelenlevő vezetői tiltakoztak a minimális bérek kötelező fölemelése ellen, mondván: ennek nin. csenek meg a vállalatoknál az anyagi feltételei. Végül nem született döntés, bár a kormány képviselői fölvetették, hogy esetleg rendeleti úton is bevezethetik a magasabb minimális béreket. Az érdekegyeztetés mind szélesebb körű elterjedése egy, eddig talán kevéssé felismert veszéllyel is jár: időzavarba kerülhetnek a tárgyaló felek. Ha például a bértárgyalások túlságosan elhúzódnak — s erre a nyugat-európai országokban gyakran van példa —, a felduzzadó társadalmi követelések robbanásszerű bérkiáramláshoz vezethetnek, s ez a felgyorsuló, s ezért kezelhetetlen ár—bér spirál lehetőségét hordozza magában. Az érdekütközések tehát egyre nyíltabbak, és egyre jelentősebbejk. Sajnos egyre több korlátozó tényezőt kell egyidejűleg figyelembe venni, ugyanakkor a különböző rétegek részéről egyre nagyobb a társadalmi nyomás, hiszen a romló életszínvonalú lakosság toleranciája csökken. Márpedig az érdekek egyeztetéséhez határozottság és tolerancia, szilárdság és kompromisszumkészség egyaránt szükséges. A demokrácia működtetésének technikáit csak akkor tudjuk igazán, társadalmi méretekben megérteni és megtanulni, ha a közvélemény folyamatosan, hiteles információkat kap az érdek- egyeztetési tárgyalásokról, bármilyen hosszadalmasak és bonyolultak is azok. Hiszen a mi érdekeinkről, és főként a mi társadalmunk demokratikus jövőjéről van szó. Pusztai Ëva Címszavakban is nehéz összefoglalni, hogy mennyi mindenről volt szó tegnap az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának nagyatádi ülésén. A nyilvános tanácskozásra más parlamenti bizottságokban dolgozó képviselők mellett meghívták a megye és a város tisztségviselőit is. A vendégek között ott volt Klenovics Imre, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Gyenesei István megyei tanácselnök A bizottság a honvédelem jövő évi költségvetését vitatta meg. Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter ehhez szóbeli kiegészítőt fűzött, majd a kérdések kapcsán válaszolt arra is, hogy mit jelent Mihail Gorbacsov államfőnek, az SZKP főtitkárának egy nappal korábbi bejelentése, hogy jelentősen csökkentik a Közép-Európában állomásozó csapatok fölszerelését és létszámát. Az NDK és Csehszlovákia mellett Magyarország is szóba került. Hazánkban 62 ezer szovjet katona állomásozik, s Kárpáti Ferenc szerint ez az egyoldalúan bejelentett haderőcsökkentés negyedüket érinti. A szovjet hagyományos fegy vernemek kivonását nem követi a Magyar Néphadsereg fejlesztése; ellenkezőleg: bizonyos visszafejlesztéssel kell számolni. Bár összességében több, 39,7 miilliárd forint az előirányzat, értékében azonban kevsebfo, mint amit az idén a honvédelemre fordítottunk. Védelmi kiadásokról van szó; jó része a fenntartásra kellett és nem a technika fejlesztésére, bár erre is nagyobb gondot kellene fordítani. Jövőre a honvédelmi költségvetésnek mindössze 16 százalékát használják föl a korszerűsítésre, s 84 százalékát fordítják a fenntartásra. A honvédelmi tárca is takarékoskodni akar. Erre kötelezi a népgazdaság helyzete. Ám — ezt Kárpáti Ferenc is hangsúlyozta — van határa a takarékosságnak is. Az idén már kevesebb tartalékost hívtak be katoifti szolgálatra, miint korábban, s jövőre további 40 százalékkal csökkentik ezt a létszámot. 1989-től nem lesznek előfelvételis katonák. Az egyetemi és főiskolai képzettségűek megfelelő tiszti és tiszthelyettesi képzést kapnak a diploma megszerzése után. Jövőre kerül az Orsíág- gyűlés elé az a törvényjavaslat, amely az alternatív katonai szolgálattal foglalkozik. Simon Ernőné képviselő, a honvédelmi bizottság tagja amellett foglalt állást, hogy az eredetileg tervezett 36 hónapos szolgálat mellett voksoljanak a képviselők. Madarasi Attila pénzügyminisztériumi államtitkár elmondta, hogy a honvédelem költségvetésének csökkentése összhangban van a gazdasági intézkedésekkel. A képviselők megkérdezték, hogy mi lesz a sorsa azoknak az üzemeknek, amelyeknek termelését főleg katonai célokra állították be. A válasz: valamennyi képes arra, hogy átálljon a hazai és a külföldi piac igényeinek megfelelő termelésre. Egy másik kérdésre válaszolva Kárpáti Ferenc elmondta: a hadseregnek sok olyan létesítménye , van, amely nemcsak a katonák számára fontos. Ilyenek a kórházaik is, amelyek. épp most, a tragikus bányaszerencsétlenség során nyújtottak segítséget. Gyuricza László, az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke a vitát összefoglalva elmondta : szükség van arra, hogy a honvédelem még nagyobb A mezőgazdasági kistermelők árui nélkül ma már becsukhatnák a zöldségpiacokat. Vajon tudnak-e erről azok, akik néhány négyzetméteres fóliájuk alatt primőrnek való paprikát, paradicsomot palántáznak vagy a háztájiban burgonyát, zöldséget termelnek eladásra. És ha tudnak is, érzékelik-e munkájuk jelentőségét a gyakorlatban? Mert tény, hogy a nagyüzemek gyakran előnyt élveznek a háztáji gazdaságokkal szemben. Gondoljunk csak a felvásárlási árra, amely gyakran töredéke a piaci árnak. A mezőgazdasági kistermelők második vonalbeli szerepe nem lehet vonzó senkinek. Tavaly a kistermelők a • mezőgazdasági bruttó ter melési értékéből csaknem negyven százalékban részesedtek: százmililiárd forint bevételt könyvelhettek el — annyit, amennyi a mezőgazdaság összes exportja volt. Jelenleg 1,4 millió család foglalkozik mezőgazda- sági kistermeléssel. Az adatok alapján belátható, hogy az ország s ezen belül a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium nem hagyhatja magára a kistermelők többmilliós táborát. A mezőgazdasági ártámogatások csökkenése miatt kivált ennek a rétegnek lesz szüknyilvánosságot kapjon, ez nagyon sok félreértést eloszlathat. Az ülésen tizenhat képviselő szólalt fel. Kérdésükre valamennyien részletes választ kaptak. Délután a hon • védelmi bizottság tagjai, a meghívott vendégek meglátogatták a nagyatádi helyőrség laktanyáját, és megismerkedtek haditechnikai fölszereltségével. sége segítségre. Az Ország- gyűlés mezőgazdasági bizottsága négy évvel ezelőtt foglalkozott a kistermelők helyzetével, de akkor nem beszéltek a termelés fő irányairól és közgazdasági szerepét sem értékelték. Azóta változtak a gazdasági körülmények, s ezekhez a kistermelőknek is igazodniuk kell, máskülönben nem maradnak életképesek. S ezt legelőször mi, fagyasztók éreznénk meg. A kistermelők helyzetéről nemsokára jelentés készül; ezt megvitatja majd a mezőgazdasági bizottság, később az Országgyűlés is. A parlamentiek döntenie kell majd arról, hogy milyen mértékben és hogyan segítik az elkövetkezőkben a mezőgazdasági kistermelők munkáját. Az már most nyilvánvaló, hogy a gazdaságtalanul munkálkodók önmagukat számolják fel. A jövő évi szabályozórendszer várhatóan nem csökkenti (inkább növeli) az elvonást Ebben a helyzetben a MÉM a kistermelők szakosodását támogatná, hiszen- ezen a téren jó néhány példa igazolta a gazdaságos munkát. Ilyen például a Mester-Coop élelmiszer-feldolgozó hálózata. A kistermelők száma évről évre csökken. A tavalyihoz képest már az idén ke-. vesebben vannak egy százalékkal ; ezzel szemben a termelési értékük két százalékkal nőtt. Többen úgy vélik, hogy a háztájiban dolgozóknak is nagyobb kockázatot kellene, vállalniuk, de joggal kérdezhetjük : * aki napi munkálja mellett disznót hizlal, zöldséget termel, nem vállalkozó? Pénzt fektet a háztájiba, lehet, hogy az egész vagyonát, amely aztán vagy megtérül, vagy „elúszik”. Ezek az emberek akkor mernek kockáztatni és csakis akkor lesznek képesek további vállalkozásra, ha tudják, hogy belátható időn belül viszontláthatják vagy gyarapíthatják tőkéjüket. Valamivel nagyobb gazdasági biztonságolt jelente-, ) ne, ha a kistermelőik a nagyüzemekre épülve munkálkodnának. Természetesen itt is adódik a kérdés: vajon nem vezet-e ez további kiszolgáltatottsághoz? Akkor nem, ha egyenrangú partnerként kezelik majd a nagyüzemeket és a kisgazdállkodókait. Szükség volna a mezőgazdasági kistermelők érdekképviseletére. A MÉM támogatná- az efféle kezdeményezéseket, de konkrét igényeket vár. Hogy szakmai szövetséget, egyesületet akamafc-e létrehozni, azt csak a kistermelők tudhatják. Faragó László SZÁLLÍTÓK A pamutot öt»*őr ömölik mog — Velünk kezdődik, és mi fejezünk be mindent, ami a pamutfonóban történik — mondta Nagy Lajos szállítási diszpécser. — Évente majdnem tizenkétezer tonna pamutot emelünk meg: el- hinné-e, ötször. — Kérem, sorolja! — A kirakással kezdődik, utána a raktárból a tisztító- kárto-ló üzembe targoncáz- zük a gyapotbálákat, és a gyártási folyamat után mi szállítjuk ki a rámpára, rakjuk vagonba vagy kamionokba a fonalat. — Milyen gépek segítik a munkájúikat? — Bála-fogós és v-iliás to-r- goncáfckail dolgozunk, de a bálabon-tást és részben a vagon-kirakást is kézi erővel kell végezni. A vagonok ajtajáig ugyanis c-salk az úgynevezett molnárkocsival lehet az anyagot eljuttatni. — Hányán csinálják? — Műszakodként hatan. De most csak öten vagyunk, mert megbetegedett az egyik kollégánk. — Vannak a szállítóknak jellegzetes betegségei? — A leggyakoribb szakmai ártalom a hőmérsékleti különbségekből adódik. A szabályozott klímájú üzem és a huzatos raktárak kör zött ingázunk, a munkaidő jelentős részét töltjük szabad ég alatt. És rengeteg port nyelünk, néha veszélyes anyagokból származót is. Előfordul ugyanis,, hogy olyan, nem kellően kitakarított vagonokban érkezik a szállítmány, amelyekben előzőleg mészhiidr-átot, szenet, cementet vagy valamilyen vegyszert, műtrágyát szállítottak. — Honnan érkezik a a nyersanyag? — Most a Szovjetunióból, Pakisztánból, az Egyesült Államokból, Kínából... A tengeren túli országokból érkező gyapot az NSZK- ban, Brémáiban és a jugoszláv kikötőkben kerül a kamionok nakter-ére. A kész fonalat pedig a belföldi piacon kívül a világ számos országában értékesítjük. V. G. Kistermelői piac LESZ-E ÉRDEKKÉPVISELETÜK ? A honvédelmi bizottság nagyatádi ülése
