Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-01 / 286. szám

1988. december 1., csütörtök Somogyi Néplap 5 A magyarországi szlovákok kongresszusa előtt Jakab Róbertnét, a Ma­gyarországi Szlovákok De­mokratikus Szövetségének főtitkárát kérdeztük: — Milyen érzés ma más nemzetiségű állampolgár­nak lenni Magyarországon? — Ma Magyarországon azért senkit hátrány nem érhet, és nem is ér, mert szlovák. Más nemzetiségű állampolgárnak lenni tehát körülbelül ugyanolyan ér­zés, mint magyar nemzeti­ségűnek. De a szlovákság közérzetéhez azért még sok más is hozzátartozik. Nem mindegy, hogy mikor, mi­lyen tükröt tartanak a nemzetiség elé. Ez néha hó­napról hónapra változhat. Meghatározó a környezet, a többségi nemzet, amelynek részei vagyunk, az, hogy ho­gyan értékeli ez a környe­zet, és egyáltalán értékeli-e azt a kultúrát, azt a más­ságot, amit a mi nemzetisé­günk képvisel. — Nincs olyan érzése, hogy ez a tükör az utóbbi időben változott, s talán ob- jektívebb lett, mert a ma­gyar népnek most van egy fájó nemzetiségi problémá­ja, az erdélyi kérdés? — Nyilvánvaló, hogy a dolgok összefüggnek, de szeretném hinni, hogy nem elsősorban erről van szó. Nem csupán arról, hogy a romániai magyarság sorsa rádöbbentett: a nemzetiségi lét önmagában is konfliktus- forrás. Meggyőződésem, hogy az új nemzetiségi tör­vény elsősorban azért ké­szül, mert az elmúlt több mint négy évtized alatt sok kérdésben, nem, vagy nem eléggé átgondoltan léptünk. A felgyülemlett társadalmi, politikai problémák közé tartozik a nemzetiségi kér­dés is. Az utóbbi másfél év alatt több törvényt, módo­sító javaslatot terjesztet­tek, illetve terjesztenek a parlament elé, mint azelőtt öt vagy akár tíz év alatt. Nyilvánvalóvá vált, hogy vannak befejezetlen utak. — Ezt nyilván nemcsak mint a magyarországi szlo­vákok szövetségének fő­titkára, hanem mint a par­lament alelnöke is mondja. — Igen, és hadd tegyem hozzá, hogy mindez beletar­tozik a nyíltság politikájá­ba. Mert voltak és vannak itt is elhallgatott problé­mák. Ezért sem mondható, hegy egyszerűen divatba jött a nemzetiségi kérdés. — A törvények az érzel­meket, érzéseket nem be­folyásolják azonnal és köz­vetlenül. Érez-e ön asszi­milációs veszélyt? — Igen, nagyon felgyor­sult az asszimiláció, és a magyar többségi nemzet nem tett ez ellen semmit. Pedig ezek a folyamatok nem törvényszerűéit, és nem pozitívak. A magyar társadalomnak nem lehet érdeke, hogy elveszítse az itt élő nemzetiségieket. — Ezt most a magyar nemzet nézőpontjából - fo­galmazta így■ A szlovákság érdekei mit diktálnak? — A szlovákságnak sem érdeke a teljes beolvadás. Mint ahogyan egy romániai magyarnak sem lehet érde­ke az asszimilálódás. — Európa valamennyi haladó politikai áramlata ilyen módon gondolkodik a nemzetiségi kérdésről. De mit tapasztalnak önök, fő­ként a magyar értelmiség részéről? — Ennek a kérdéskörnek ez talán a legérzékenyebb pontja. Garai Gábor írta ezzel kapcsolatban, hogy miköziben már az ötödrangú angol költőket is lefordí­tottuk, még mindig nem ismerjük a szlovák, vagy más szomszéd nép elsőrangú költőit. Pedig ezek a köze­lünkben élnék. Elfelejtettük azt az idő­szakot, amikor ebben a ré­gióban — s nem csak a mai Magyarország területére gondolok — . voltak olyan városok, falvak, ahol nem­zetiségüktől függetlenül az emberek három nyelven tudtak egymással beszélni. — Van olyan település Magyarországon, ahol be le­het menni a tanácsra és az ügyeket szlovák nyelven el lehet intézni? — Van egy-kettő. Nagyon kevés, — Tud olyanról, hogy szlovák nyelven folytatták le a bírósági ,eljárást? — Nem, de ebben nem vagyok egészen biztos. Ügy tudom, hogy amennyiben valaki az eljárást szlovák Cél az egészség megőrzése SZAKÉRTŐI CSOPORT ALAKULT Tegnap tartotta alakuló ülését Kaposváron a Megyei Egészségvédelmi Tanács szak­értői csoportja, hivatalos nevén az Egészségnevelési és Propoganda Szakértői Csoport, amelynek létrejöt­téről, programijáról a veze­tőjüket, dr. Virágh Zoltánt kérdeztük. — A csoport létrejötte nem helyi kezdeményezés, hiszen országos elképzelés született egészségmegőrzési program elnevezéssel. En­nek részeként minden me­gyében megalakultak az egészségnevelési tanácsok, s ezek jobb működése érde­kében szükség van egy se­gítő szervezetre is. A prog­ram nem az egészségügyi intézményeké, még kevésbé a vállalatoké vagy a társa­dalmi szervezeteké, hanem az egész társadalmat át kell fognia. Ehhez természetesen szükség van szakmai irá­nyításra is. — Lassan hagyományo­sak már az egészségnevelő felvilágosító előadássoroza­tok, az egészségnapok. — Ezek sikere adta az ötletet, hogy a kialakult modellt ajánljuk mindazok­nak, akik szeretnének részt venni a programban. Széles körű összefogásra gondol­tunk. Nemcsak egészségügyi dolgozók vesznek részt mun­kánkban. A tagok között többek között szerepel a Tejipari Vállalat, a Füszért, a Kaposker, a Somogyker, a Zselic Áruház, valamint a gyógyszertári központ, a biztosítótársaságok és a rendőrség is. Célunk az egészség védelme, a meg­előzés és ehhez módszertani segítségnyújtás. Jövőre vi­deofelvételeket, módszertani anyagokat tudunk már aján­lani, és szeretnénk rend­szeressé tenni szolgáltatá­sainkat. Nem kívánunk név­leges, gyakran ülésező tes­tületként működni. Konkrét véleményeket, használható ötleteket várunk a csoport tagijaitól és a felkért szak­értőktől. Nem divat, hanem sorsparancs — Ami az ország előre­haladását illeti, ebben mindannyian ugyanazért dolgozunk, nincs különbség sZlovájk és magyar között. Ami ezen belül saját ügye­inket illeti, a leglényegesebb mondanivalónk talán ez : megőrizni, fenntartani ezt a nemzetiséget, erősíteni identitását, megőrizni nyel­vét és kultúráját. Ehhez nagyon jól kiépített nem­zetiségi iskolarendszer út­ján haladhatunk előre. Ma­gyarországon még nincs ilyen. Értelmiséget nevel­ni, pótolni csak jó oktatási intézményekben lehet. Értelmiségre pedig szük­ség van, mert ha nincs ér­telmiség, nem tudjuk meg­fogalmazni nemzetiségi lé­tünk igényeit. Ennek hiá­nyában soha senlki nem fog­ja megtudni, megérteni, ki­nek mi hiányzik, mi fáj. V. J. nyelven kéri, az tolmács út­ján lehetséges, de enna(k a költségét az illetőnek kell fizetnie. Ez is jelzi, hogy a nemzetiségi jogokkal nincs minden rendben. — Gondolja, hogy az új törvény, vagy szélesebb ér­telemben a most kibontako­zó politikai folyamatok ha­tására ez a helyzet meg­változik? — Egyik napról a másik­ra nem. A folyamat akkor indul meg, ha magától ér­tetődő dolog lesz egy-egy helyi vezető számára, hogy beszélnie kell környezeté­nek nyelvét. — Mindezeket a gondo­kat hogyan fogalmazzák meg a kongresszuson? Mit üzen az országnak az önök kongresszusa? Mint szlová­kok a most folyó politikai átalakulás részeként mit kívánnak tenni? A megye területéről mintegy kétszázötven ál­talános iskolás és száznál több középiskolás vesz lészt a Somogy Megyei Pedagógiai Inté­zet által kidolgozott, a megyei tanács műve­lődési osztálya támogatásával szervezett tehet­séggondozó rendszer munkájában. Hét szakon juthatnak a megyéből és székhelyéről - ha­vi 1-2 alkalommal iKaposvárra összegyűlő diá­kok - a kötelező tananyagon túli ismeretek­hez, igy különösen a vidékiek hátrányos hely­zetének csökkentésére nyílik.mód. Több középiskolában a tagozatos osztályok­ra épülő nyelvi továbbképzést is indítottak, így tanulhatnak például Barcson a vízügyi szakkö- < zépiskolások. Az évközi rendszeres felkészülést nyáron intenzív tábor zárja piajd. Képeinken a biológia és a 'képzőművész szak munkájába nyújtunk bepillantást. Két történet HIVATALOSSÁGOK Két asszony keresett föl a minap. Mindketten pa­naszkodtak, mindketten hi­vatali ügyeik miatt. Egyéb hasonlóság nem is volt ese­tükben. Legföljebb annyi: tehetetlennek és kiszolgál­tatottnak érezték magukat. Föld és gyám Az első asszony: Budai Istvánná a férjével egye­temben a szennai téesztől záirtkertben telket vett. Kis­korú gyermekük tulajdon­jogát kívánták rá bejegyez­tetni. A földhivatal hivatal­noka erre nem volt hajlan­dó, mert szerinte — kiskorú lévén az ügyben — előbb gyámhatósági záradékot kell rávezetni a szerződésre, s csak azután lehet a tulaj­donjogot bejegyezni. Az asszony tehát elment a ta­nácsra. Ott a gyámhatóság hivatalnoka közölte vele, hogy nem ad neki záradé­kot a szerződésre, mert az nem is kell a tulajdonjog bejegyzéséhez, és ezt a föld­hivatal igazán tudhatná. Nem részletezem a tör­ténteket, legyen elég annyi: az asszony, mint a ping­ponglabda pattogott a két hivatali között napokig, de záradéka és tulajdonjogbe- jegyzése még mindig nin­csen. Mert abban már ki­egyeztek ugyan a hivatalos emberek, hogy ha az egyik nagyon akarja, akkor a má­sik mégiscsak ad záradékot, de a gyámhatóság ura utóbb még azt találta ki, hogy a szennai téesz és az asszony meg a férje között létrejött szerződésre az IKV-tól kér­jenek hivatalos értékbecs­lést az ingatlanról. Azután majd lesz záradék. Hát igen. Gyanús lehet a dolog. Ezek a téeszcsével biztos bundáztak. Nem árt még egy hivatalt bevonni az ügybe. Az majd packá­zik tovább. Adó és nem adó A maguk erejéből lakást építőket úgy támogatja az állam, hogy az építőanya­gok forgalmi adóját vissza­térítik nekik. Jó ez így, hi­szen a magánépítő gyara­pítja a nemzeti vagyont, va­lamint az állam válláról is leveszi egy lakás építésének terhét. Az áfa visszatérítésében bízott Deáki Józsefné és hi­tes ura is. Egészen addig, amíg az APEH-től vissza nem kapott egynémely szám­lákat. Piros karikák voltak ott egyes tételeknél és szi­gorú, piros tintás közlés: nem téríthető vissza. Nosza, elzarándokoltam a rám bízott papírosokkal az adóhivatalhoz és megtuda­koltam: miért e huzavona? Építkező vett építőanyagot, számlája van, mégsem térül vissza az az adó. Lehet, hogy nem is adó? Felvilágosítottak : a hiva­tal szabályszerűen járt el, miközben a hivatalnok szí­ve vérzett. Ügy sajnálta azt, aki ellen szabályszerű. Ugyanis egy másik hivatal írta elő azt, hogy mire té­ríthető vissza és mire nem az áfa. A megyei APEH-nél nem rendeleteket hoznak, csupán végrehajtják azt, amit számukra is előír a törvény. A törvény pedig az — so­rolok néhány tételt —, hogy a húzott koracélra nem té­ríthető vissza az áfa, a bor­dás betonacélra viszont igen. Az egyik féle villany- szerelési dobozra visszaté­ríthető, a másik fajtájúra meg nem. Az íves PVC-cső- re nem, az egyenes PVC- csőne igen. A rönkre nem, a kifaragott gerendára igen. Az ácskapocsra nem. Ehhez már párhuzamot sem talál­tam. Hiszen miért is kelle­ne egy építkezéshez ácska­pocs? Két dologra viszont kí­váncsi lennék: az egyik, hogy az a hivatalnok, aki ilyen rendeleteket készít, lá- tott-e valamit a világból az íróasztalán kívül? Netán ment-e valamikor építkezés közelébe? A másik: ami egy ház fölépítéséhez kell, az nem lehetne mondjuk úgy egyben építőanyag? És kész. Áfa vissza, ha egyenes, ha görbe. L. P. Marcus Aurelius újra nyeregbe száll Hét esztendő után ismét „nyeregbe szállt” Marcus Aurelius császár. A hadve­zér mintegy 1800 éves bronz­szobrát még 1981-ben res­taurálás céljából levették lováról. Most, a munkálatok befejeztével, ismét lóhátra ültették. Marcus Aurelius büszke bronza lak ja a XVI. század óta díszítette az olasz fővá­ros leghíresebb dombját, a Oapitoliumot, ahová Michel­angelo a tér kialakítása so­rán 1538-ban helyezte. Az idő múlásával s az olasz főváros hatalmas forgalmá­ból eredő káros gázok miatt a bronzlovast 19ïïl-ben el kellett távolítani helyéről. Az emberalakot leemelték lováról, és láncokon egy nagy terem mennyezetére füg­gesztették, hogy centiméter­ről centiméterre megtisztít­sák a ránakódásoktól, és egyben restaurálják. Időről időre az olasz saj­tó azt firtatta: mikor kerül vissza a helyére — s visz- sza/kerül-e egyáltalán — Marcüs Aurelius szobra? A munkálatokhoz egyre keve­sebb pénz állt az állam ren­delkezésére, és lábra kaptak olyan híresztelések is, hogy a filozófus-császár mása menthetetlen, A szakemberek erőfeszí­téseit azonban most siker koronázta: a császár mint­egy hatszáz kilogrammot nyomó szobrát visszahelyez­ték a több mint másfél ton­nás ló nyergébe. Azt még nem tudják pontosan az il­letékesek, hogy Marcus Aurelius emlékműve az ere­deti helyére tér-e vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom