Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-06 / 290. szám

1988. december 6., kedd Somogyi Néplap Újjászerveződő TIT- csoport Karádon Iparművészeti képzés az 512-esben Keramikusok, textil­tervezők lesznek ________________TY-NÉZÖ_________ K ocsi vagy kicsi Karád büszlke háza a mű­velődési otthona, amely Ko­dály Zoltán nevét viseli. Az új kenyér ünnepén vette birtokba a község a maga erejéből épült létesítményt, amire olyannyira vágyakoz. tak éveken át. A nótáiról híres településen nemcsak az építkezésben fogtak ösz- sze az adakozó polgárok, ha­nem a szellemi élet szer­vezésében is. Boros László- né gyógyszerész, a TIT he­lyi csoportja megalakításá­nak egyik ösztönzője. Év­tizednyi karádi tapasztalata párosul a nem régen ide te­lepült Simor Petemé könyv­táros igyekezetével. Volt idő, amikor har­minc, negyven tagot is számlált a csoport. A köz- igazgatási átszervezés rá­nyomta a bélyegét sok min­denre, többek között a TIT- szervezetek működésére, a tagok hovatartozására is. Idővel nyolc-tízre csappant a TIT-tagok száma Karó­don. Ottjártunkkor, november utolsó napján a tagfelvétel­ről és a helyi csoport prog­ramjáról döntöttek, ötven értelmiségi kapott meghívót. — Karádon legjelentősebb számban agrárértelmiséget találni. Valamennyivel ke­vesebb a pedagógus. A TIT rendezvényein nemcsak rá­juk számítunk, minden ér­deklődőt szívesen látunk előadásainkon — mondta Boros Lászlóné. A karádi TIT-csoportot addig is támogatta a helyi tanács, míg Tabhoz tarto­zott, panasz nélkül váltak el az eddigi központtól és a támogatást most már köz­vetlenül kapják, s nemcsak a tanácstól, hanem több he­lyi mecénás is ' szívesen ál­doz az ismeretterjesztésre. — Eddig milyen előadások iránt volt nagyobb érdeklő­dés? — Az adózás mindenkit érdekel. Karádon bármennyi előadást tartanánk, mind­egyiken lennének olyanok, akik tájékozódni szeretné­nek. Ezért el is határoztuk, hogy a jövő év elején még meghívunk egy szakembert, aki december után már több tapasztalatról fog tud­ni beszélni — mondta Si­mor Péterné könyvtáros. A gyógyszerész asszony az egészségügyi ismeretterjesz­tés fontosságáról is beszélt. — Az őszi hónapokban tartott előadásokat nem te­kinthetjük kampánynak, rendszeresen kell foglalkoz­nunk a testi és lelki egész­séggel. A TIT az egészség- ügyi felvilágosításban szá­míthat a Vöröskereszt segít­ségére is. — A könyv nélkülözhetet­len eszköze az ismeretter­jesztésnek. — Nemrégiben előadást tartottunk Erdélyről. Azóta valamennyi Erdélyről szóló könyvünket kikölcsönözték — vette át a szót Simor Pé­terné. Az olvasók zöme diák. — A hét végére hazaér­keznek a faluba a középis­kolások is, pénteken este nyolcig nyitva tartok szá­mukra. A nyugdíjasok is szívesen olvasnak. A karádi Kodály Zoltán Művelődési Ház gazdag programajánlatához kíván hozzájárulni az újjáalakult helyi TIT-osoport. Csillagdát is terveznek. — A TIT Somogy Megyei Szervezete fölajánlotta, hogy a művelődési házban fölsze­relhetünk egy távcsövet. Be­széltünk az általános isko­la igazgatójával és fizika­tanárával, azt tervezzük kö­zösen, hogy a következő tanévben csillagászati szak­kört indítunk. A tehetség- gondozás fontos területévé válhat. Az iskola és a helyi tanács addigra bizonyára gondoskodik földrajzszákos tanárról is. Az ő kezébe va­ló mégiscsak a távcső ... Horányi Barna 1989 szeptemberétől ipar­művészeti szakközépiskolai képzés kezdődik Kaposvá­ron az 512. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben. Hausz Árpád, az isko­la igazgatója mondta: — A következő tanévben terveink szerint egy osztály .két szákmai — keramikus és textiltervező — csoport­tal kezd. A négyéves, érett­ségivel záródó képzés célja, hogy e két szakterületen fölkészítse a tehetséges diá­kokat a képző-, Vagy ipar- művészeti főiskolai to­vábbtanuláshoz. Haisonló jellegű képzés Budapesten, Pécsen és Szegeden folyik. A 80-as évek elején a me­gye középfokú oktatásfej­lesztési terveiben szerepelt egy művészeti szakközépis­kola létrehozása, ám ez ed­dig nem valósult meg. Isko­lánkban már több mint tíz éve képzőnk kerámiafarmá- zókat. Ez az érettségi után két tanulmányi évben törté­nik, a résztvevői pedig ke­rámiaformázó szakmunkás, bizonyítványt kapnak. Az alig egyéves kerámiafor- mázó-műhelyünik kibővít­ve alkalmas lesz majd ke­ramikusműhelynek. A tex­tiltervezői szákágat pedig azért választottuk, mert in­tézményünkben elsősorban könnyűipari szakmákat ta­nulnak a diákok. — Hogyan nyerte el az is- . kola a jogot az új képzés beindításához ? — Beadványt készítet­tünk, amelyben a képzés megkezdéséhez minden szükséges fejlesztést fölvá­zoltunk. Ezt a megyei és a városi tanács művelődési osztálya elfogadta és jóvá­hagyásra fölterjesztette a minisztériumba. A hivata­los jóváhagyás november elején érkezett meg és ek­kor megkezdődött a szerve­zés. — Milyen személyi és tár­gyi feltételeket kell megte­remteni a tanévkezdésig? — A tárgyi feltételek a műhelyektől a korongokig, az égetőkemencétől a szö­Csillagos Iránytű A Csillagos Iránytű című hagyományőrző pályázatot újból meghirdette az úttörő­szövetség és a munkásőrség. Már készülnek az úttörők — gyűjtik a történelmi em­léktárgyakat, tervezik a tú­rákat. Az idén 1035 kiskö­zösség vett részt a pályáza­ton. SZAPUDI ANDRÁS Nagybeteg mesterünk Egy városi kocsmában * így szóltam A. Lacihoz, egykori osztálytársamhoz, akivel véletlenül hozott ösz- sze a sors: — ötvenhatban. — em­lékszel? — még úgy tetszett, semmi sem változott. Tűnődve nézte az Ászok sör címkéjét. — A Kernó felé vezető dűlőutát akikor még nem nőtte be a dudva — felelte. — A tanyaépületek is áll­taik, akárcsak a százéves fe­nyők, platánok a klasszicis­ta homlokzati kúria előtt. Az orgona is megszólalt öt­halt évi némaság Után. Egy fiatal tanító ment föl a kó­rusra kántorizálni ('később elküldték a faluból), s olyan ügyesen játszott, hogy rejt­ve maradtak a hangszer hi­bái. Ügy tetszett, minden alkatrésze kifogástalan. Pe­dig akkorra már sok síp elveszette hangját, s ma már egy varázsló sem tud­na játszani az orgonánkon... — Lassan, észrevetlenül fogyott el a falunkból a szépség, az emberség, az életerő... — szóltam kissé patetikusan az ital hatásá­ra. — Mi, földiek sietve el­hagytuk. Lelketlen „jött- ment”-ekre bíztuk a sorsát, akik kiszipolyozták, elkó­tyavetyélték értékeit, s a haladás jelszavát hangoztat­va lépten-nyomore akadá­lyozták a fejlődését... Egy­szer hosszabb idő után autóbusszal érkeztem haza. A buszmegálló a falu köze­pén, az egykori Hangya szövetkezet épülete előtt van, amióta az eszemet tu­dom. — Persze — bólintott La­ci. — Amikor leszálltam a buszról — folytattam —, nem akartam hinni a sze­memnek. A falu főutcájá­nak a dísze, a százéves (vagy még öregebb) szedres sehol. Csak a csonkok sár­gállottak a kora őszi nap­fényben. Néhány méterrel odébb, ahol a Templom ut­ca találkozik, s mintegy be- letorkol'lik a főutcába, egy régi Mánia-szobor állt orgo- nabokrokkal körülölelve. Most elképedve láttam, hogy a helyén — mintegy eltor­laszolva a Templom utcát — egy otromba betonépület áll. ABC-üziet. Jó. De miért ép­pen ide építették?! Álltam, forgattam a fejemet, aztán behunyt szemmel próbáltam megidézni a régi faluképet. Egy öregember a keresztne­vemen szólított. Keresel va­lamit, fiam? A PörzseZsig- mond házát, feleltem. Itt volt valahol, a Széner-sa- rokkal szemben. Valóban, bólintott az öregember, és a túlsó sor egyik pörjével, ta­rackkal benőtt foghíjára mutatott. Ott állt az igazga­tó úr háza, mondta, és csen­desen .elköszönt. Laci sokáig hallgatott. — Először a kifacsart tes­vőszékig szeptemberig biz­tosítva lesznek. A személyi feltételek megteremtése pe­dig a közeljövőre vár. — Az általános iskolák honnan értesülnek erről az új továbbtanulási lehetőség­ről? — Részletes tájékoztató­ban ismertetjük a képzés jellegét, célját és a felvéte­li vizsga követélményeit. Ezt a tájékoztatót várhatóan a ■téli szünetig eljuttatjuk az általános iskolákba. iAz ér­deklődők az intézményünk­ben is részletes felvilágosí­tást kapnak. Az új tagozat­ra január 28-ig lehet jelent­kezni. — Mi mindent kell tud­niuk a felvételizőknek? — Az alkalmassági vizsga, amely február 6 és 17 között lesz, elsősorban az általános iskolai rajzi tananyagra épül : testcsoport természet utáni rajza egyszerű csen­délet festése afcvarell tech­nikával és fej rajzolása szénnel. Ezenkívül egy — a matematika, a magyar és a történelem tárgyához kap­csolódó — kérdéseket tar­talmazó feladatlapot kell a jelentkezőknek kitölteniük. A felvételi pontszámba be­leszámítjuk az otthonról ho­zott rajzokat, festményeket. — Milyen tantárgyak sze­repelnek majd magas óra­számban? — A közismereti tárgyak mellett számos szaktan- tárgy szerepel, amelyek kö­zül a keramikusoknál a raj­zolás-mintázás, a textilesek­nél pedig a rajzolás-festés a leghangsúlyosabb. Emellett természetesen tanulnak töb­bek között népművészetet, ábrázoló geometriát és mű­vészettörténetet. Hetente egy vagy két napon szakmai gyakorlatuk lesz. — Milyen körzetből vár­ják a jelentkezéseket? — A beiskolázási terület, amint az az oktatási tör­vényben is szerepel: nem meghatározott. A Dunántúl valamennyi megyéjét érte­sítjük az új képzés beindí­tásáról. T. R. Kisiskolások ülnék az asz­taloknál és kiszámolót vagy verset énekelnek, örömmel tapsolják hozzá a ritmust, nagy szemekkel nézik a ta­nítót. Több mint húszán vannak, de lehet, hogy ők csupán egy-két családból verbuválódtak össze. Hiába, Kenyában a sokgyermekes család a divat. Túl sók az ember, kevés a föld — mondta a Szerelmi kódex című angol—magyar filmsorozat szombati adásá­ban a kenyai egészségügyi szakember. Ö már helyesli a családtervezés másutt ha. gyományossá vált módsze­reit, s mint mondja, en­nek köszönheti, hogy csak nyolc gyereke van ... Hiába próbálta a riporter ráeről­tetni véleményét a megszó­laltatott családokra, nem hagyták magukat. Nyolc gye­rek kell ! — állították. Mert, ha nem marad fenn a csa. Iád neve, vége lesz minden­nek. Hiába szorgalmazza a kormány, hogy legföljebb csak három gyerek legyen egy családban, a kenyai nők továbbra is nyolcat szülnek. Az olaszoknál is hagyo­mányos a sokgyermekes csa­lád, de náluk már a két- három gyerek a tervezett. Úgy gondolják, hogy keve­sebb gyereknek jobban meg tudják adni mindazt, amire egy ilyen apróságnak szűk. sége van. S ez is hagyo­mány, hiszen felmérések so­ra bizonyítja, az olaszok költik a legtöbbet gyerme­kükre Európában. Az asszo­nyok vidáman mondták : nem bíznak ők semmiféle gyógyszerben vagy más megelőzésben. „Beszéljünk a családtervezésről” — kérte az orvosnő az egyik asz- .szonyt. „Ne beszéljünk” — mondta ő, majd kifejtette véleményét: azt mondják, nem jók a gyógyszerek, s így egyszerűbb megszakít. tatnia terhességét, mint a megelőzésen törni a fejét. Nemcsak ő, társai is így gondolkodnak, s az olasz nők többsége is. Náluk percen­ként történik egy-egy ter­hességmegszakítás, ezt az egyház persze ellenzi, de ez­zel hősünk nemigen törő­dött, miután hiába kérte a papot, oldozza fel őt, az csak nagyokat nevetett a gyón­tatószék túloldalán. Láttuk Indiában Ragavan urat, aki másodszor is oltár elé vezeti asszonyát, s mint mondja, erre azért van szükség, hogy gyermekei is lássák: hogyan házasodott egykoron az apjuk. E jeles eseményre a távoli városok­ból is eljönnek a hozzátar­tozók. Boldogan ünnepelnek, a család, a hagyomány ere­je, a kaszt előírása szinte törvény. A szombati adás utolsó riportja Magyarországról szólt. Vagy a kocsi, vagy a kicsi — hallottuk mindjárt a bevezetőben, s bár igaz, hogy huszonöt éve itt a leg­alacsonyabb a születendő gyerekek száma Európában, azért jó volt hallani, hogy az állam mindent megtesz, „a legmesszebbmenőkig gon­doskodik” a családokról. Ilyen bevezető után egészen meglepő volt, amit láttunk. A Kepes András által meg­szólaltatott családok asszo­nyai sűrűn emlegették az OTP-t, anyagi helyzetről be­széltek, a gyerek szó he­lyett szívesebben mondták, hogy teher. A családterve­zés helyett lakásokról, négy­zetméterekről esett szó, s egy esetleges második gye­rekről egyik család sem akart hallani. Az abortuszbizottságnál az anyujka kendőzetlenül ki­tárta gondjait: nincs hova tenni második gyermekét, emiatt nem is akarja meg­szülni. (A toléráns orvosok azonnal megadták neki az engedélyt.) Az asszonykát pár nappal a műtét után újból megszó­laltatták, de véleménye ak­kor sem volt más. Sőt azt mondta, hogy az ő fia való­színűleg már egyetlen gye­reket sem akar majd, aztán fölállt, és elindult lefelé a végeláthatalannak tűnő bu­dai Zerge-lépcsőn. Balogh P. Ferenc Évszázadok — egymás felett ÁSATÁSOK MOSZKVÁBAN A szovjet főváros köz­pontjában, a Kreml közelé­ben nemrég csatornázási munkákat végeztek, és vá­ratlanul archeológiái lele­tekre bukkanták. A feltárás a Történelmi átjáró teljes tű Nepomuki tűnt el a Mol- náir-isarokról — szólalt meg egy idő után. — Véletlenül (vagy készakanva?) nekifa- radt egy koffaros. Hasonló­képpen járt a Jópásztor is az alsó faluban; a világhá­borús emlékmű nemkülön­ben. A templomudvarban gyülekeztek a nyakukszegte, törött kezű-lábú szobrok, majd a nyolcvanas évek vé­gére elborította őket a gaz. Csak az 1950-ben felállított Sztálin-szobor tűnt el nyom­talanul a tűzoltószertár elől. Emlékszel a szoboravató ün­nepségre? Ötödikesek vol­tunk, és fújtuk a Szitálin- kantáitát. Csodaszép dallama volt, meg kell hagyni, öt­venhat őszén sárba lökték az elmúlt fél évtized aszályos nyarain oly vakítóan szik­rázó mészkőszobrot, majd akik ledöntötték — a zűr­zavaros napok elmúltával — egy fegyveres különítmény parancsára, meakulpázva helyezték vissza a talapza­tára. Egy idő után pedig, úgy tetszett, önként távozott a faluból „Józisi bácsi”. Di­csősége végképp elhamvadt, hívei is elszállingóztak vagy köpönyeget fordítottak. (Folytatjuk.) hosszában megindult, s a szakemberek 103 méter hosz- szú és 30 méter széles te­rületen végeztek kutatómun­kát. — A Vörös tér a hozzá csatlakozó Történelmi átjá­róval archeológiái szem­pontból soha nem számított figyelemreméltó területnek — mondja Szergej Csernov, az ásatások vezetője. — Pe­dig páratlan kincset rejt a föld, hiszen itt kezdődik Moszkva! Bennünket ért az a ritka szerencse, hogy be­pillanthatunk a régmúlt szá­zadok tikaiba. És, ami még nagyon fontos: igen meg­könnyíti a munkánkat, hogy a legtöbb ásatástól eltérően ezen a helyen nem kell ke­resztültömünk az évszáza­dok során egymásra rakó­dott köves rétegeken. Már a legfelső talajréteg alatt fel­tűnt egy 16—17. századi, fá­ból készült útburkolat. Az­tán egyszerre elénk tárult a múlt, a 15. és 14., végül a 13. századi Moszkva. — Az ásatások során szá. mos értékes leletre bukkan­tunk, de a legértékesebbek Bz építészeti emlékek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom