Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-06 / 290. szám

1988. december 6., kedd Somogyi Néplap 3 Munkanélküliség, átképzés Az elmúlt evek rosszab­bodó gazdasági helyzete fel­színre hozta a munkaerő- piac ellentmondásait is. Üj fogalmakkal barátkozunk, mint a munkanélküliség, az átképzési rendszer, újrakez­dési kölcsön. Mennyire ha­tékonyan működnek a fog­lalkoztatáspolitika ezen esz­közei, kérdeztük az Állami Béir- és Munkaügyi Hivatal Foglalkoztatási és Területi Főosztályán Mátyás Pál ősz. tály vezető-hélyettest. — A munkaerő-szerkezet jelenlegi problémái — mond­ta Mátyás Pál — csak fej­lett átképzési rendszerrel oldhatók meg. 1983-tól fo­lyik az úgynevezett munka, helyen belüli átképzés és ezt követően indult meg a vállalati átképzés is. Ez utóbbi a mikrokörzetekben a munkaerő-állomány stabi­litását segítette, bár hozzá kell tenni, hogy nem érin­tett nagy tömegeket. A vál­lalatokon belüli átképzés ütemes fejlődését mutatja az alábbi számsor: 1986-ban 136 cég kért átképzési tá­mogatást, 1987-iben már 192, ez 10,5 ezer dolgozót érin­tett. 1988 első félévében pe­dig már 157 vállalat vette igénybe a támogatást, ami körülbelül 7 ezer embert érint. — Mi lesz azokkal, akik­nek nincs munkájuk, tehát nem kapcsolódhatnak be egy ilyen jellegű képzésbe? Nekik milyenek a lehetősé­geik ? — A munkanélküliek ese­tében komoly gondok van­nak. Az állampolgárok több­sége nem érzi a veszélyt, hogy rosszul alakulhat a sorsa. Űk saját szakmájuk­ban kívánnak elhelyezkedni, nehezen vállalják az átkép­zést, sokan nem ismerik fel azt, hogy ezzel az elutasí­tással minimálisra csökken az esélyük az elhelyezkedés­re. Főleg a középkorúnkra vonatkozik ez. Az is igaz, hogy nekünk is sok tenniva­lónk van ezen a téren. Job­ban kellene tudatosítanunk az emberekben a reálisan fennálló veszélyeket, öt me­gyében — Békés, Veszprém, Komárom, Győr-Sopron és Borsod — beindítottuk a munkanélküliek átképzését. Ez körülbelül 350—400 em­bert érint. — Úgy gondolom, hogy a 400 fős átképzés a munka­nélküliek csupán igen kis hányadát érinti. Tulajdon­képpen hányán vannak mun­ka nélkül Magyarországon? — 11—12 ezer a munka- nélküliek száma, akiket nyil­vántartanak. Vannak azon­ban olyanok, akik nem is jelentkeznek a munkaköz­vetítő irodáknál. Ha őket is figyelembe vesszük, akkor körülbelül 30 ezer ember­ről beszélhetünk. A kér­désre visszatérve, a 400 fő tényleg nagyon kevés, de ezt a képzési rendszer t csak nemrégiben kezdtük. Célunk a jövőben az, hogy tovább­fejlesszük az átképzést, és nagyobb tömegeket vonjunk be. A munkanélküliekről szólva el kell mondanom, hogy sajnos a munkaközve­títő irodák nagy tömegben képtelenek voltak rövid időn belül segíteni ezeken az embereken. Innen is adódik a bizalmatlanság, hogy nem jelentkeznek nyilvántartás­ba vételre. A munkát kere­sőik legnagyobb része szak­képzetlen', 70 százalékuk nem fejezte be az általános isko­lát. Az ő újbóli elhelyezke­désük gyakran egy fél év­nél is tovább tart. — A vállalatok egy része a bértömeg-gazdálkodás ad­ta lehetőségekkel élve — a bizonytalan jövőre gondol­va — béremeléssel próbálja szakembereit megőrizni. Eh­hez azonban el kell bocsá­tania feleslegesnek tartott embereit. Ám ez azért le­het veszélyes, mert a cég így ugyan megtartja, de esetleg továbbra sem tudja megfelelő munkával ellátni a máshol hiányzó szakem­bereket. Mi erről a vélemé­nye? — Igen, s ezzel a munka­erőpiac és a gazdasági szer­kezet is konzerválódik. Le­het így is hatékonyságot el­érni a vállalatoknál, de ez nem a kívánt szerkezetát­alakításból adódik. Az érem másik oldala pedig, hogy a mun|kanélküliek összetétele állandósul, elsősorban a szakképzetleneket és a fia­talokat érinti. Ezen a vál­lalati magatartáson azon­ban nem foglalkoztatáspoli­tikai eszközökkel kell vál­toztatni. Általánosságban el­mondható, hogy a munka­erőpiac az elmúlt évben so­kat változott. Egyrészt reá­lisabb lett a munkaerőigény, másrészt növekedett a mun­kára jelentkezők száma. Vi­tathatatlan azonban, hogy a jelenlegi munkaerőpiac ru­galmatlan, regionális, ne­hezen változtatható. Valójá­ban nem is igazi piac, rész­ben a vállalati magatartás, részben az állampolgárok miatt. Igazi piaccá akkor válhat, ha majd a gazdasá­gi életben teret hódít a pia­ci szemlélet. — A közhasznú munká­val például. A különböző településfejlesztési elkép­zelések megvalósításában körülbelül 3 ezren vettek részt. Őket azonban csak 2 hónapig foglalkoztathatják. Utána el kell helyezked­niük. Egy másik eszköz az úgynevezett újrakezdési köl­csön, amely a vállalkozáso­kat segíti. Ugyancsak fontos a munkahelyteremtő beru­házások támogatása pályázat útján. Azonban ezeknél is csupán a kezdeti lépéseket tettük meg. — A január elsejével be­vezetésre kerülő munkanél­küli segéllyel hogyan válto­zik a helyzet? — A munkanélküli se­gély rendszerét a jövőre várhatóan nagy számú — 50—100 ezer — munkanél­küli miatt vezetjük be. Ám a segély is csak egy eszköz a többi között, s nem is a legelső, amelyet alkalmazni kívánunk. Hiszen az előze­tes számítások szerint a se­gélyek fizetése sokkal na­gyobb összeget tesz ki, mint a munkahelyteremtő beru­házások megvalósítása. Cé­lunk tehát továbbra is az, hogy a már meglevő foglal­koztatáspolitikai eszköz, rendszert — az átképzést, s az egyéb említett formákat — intenzíven továbbfejlesz- szük. Munkásőr újítók és felta­lálók tanácskoztak nemrég Budapesten. Ország-világ megtudhatta ebből az alka­lomból, hogy a fegyveres testület tagjai az idén elfo­gadott 193 újítással 282 mil­lió forintot takarítottak meg a népgazdaságnak. A tanácskozáson részt vettt Fenyővári János, a marcali munkásőregység egyik száizadparancsnoka is. — Kiket hívtak meg a ta­nácskozásra : a testületen belülieket, avagy minden feltalálót és újítót, aki a munkásőrségben szolgál? — Borbély Sándor orszá­gos parancsnok már a be­vezetőben beszélt arról, hogy nem kizárólag és nem is elsősorban azokat invitál­ták a megbeszélésre, akika munkásőrség számára újíta­nak. Azok a munkásőrök vetették össze tapasztalatai­kat és beszélték meg a ten­nivalókat, akik a népgazda­ság különböző ágazataiban már „kisütöttek” valami­lyen megoldást a jobb mun­ka érdekében. — Mit tart a tanácskozás Erdei apríték A rönkök Is álfagytak A természet elszámította magát, hamarabb érkezett a hó és a fagy, mint mielőtt a levelek lehullottak volna a fákról. Hiába volt a múlt­heti olvadás,' á hó sok he­lyütt megmaradt az erdőben. Az erdei emberek közé javarészt csak azok jönnek dolgozni, akik egész életük­ben az erdő közelében él­tek. Vannak kontárok is. Ök csak egynkét hétig marad­nak meg a favágók között. Ennyi idő alatt még azt sem lehet megtanulni, hogy me­lyik a cserfa és melyik a tölgy. Nemhogy azokat az apró fogásokat, amelyekkel a másfél mázsás rönköket is arrébb lehet rakni úgy, hogy nem kell súlyemelőnek lenni hozzá. Nem árt ha a favágó erős, de fölöslegesen nem pazarolhatja az erejét. Az egyenlétes teljesítményre mindig szükség van. A fize­téseket a kivágott, a felda­rabolt, kérgezett fa mennyi­ségéért kapják. Közöttük mindenki csak köbméterben beszél, nem számít, hogy hány darab, meg az sem, hogy mennyi ideig dolgoz­nak. A köbméter minősít, s ettől dagadnak a borítékok. Egyesek szerint a favágók a bányászokhoz hasonló nehéz munkát végeznek, az erdő­ben kapott veszélyességi pót­lék azonban nem ér fel a föld alatti munkáért járó kiegészítéssel, a bérkülönbö- zetről nem is beszélve. Amit lehet, gépekkel vé­geztetnek el az erdőben is. Ügyes masinák segítik a fa­vágókat, bivalyerős gépek járnak be a fák közé, de jó néhány munkánál még min­legfontosabb mondanivaló­jának? — Az együttműködésre törekvést. Újítási téren a társ fegyveres erőkkel eddig meglehetősen laza kapcso­latunk volt. Ahol kitaláltak valami jót, az nem haszno­sult másutt. Javasoltuk, hogy a társ fegyveres erők és testületek adjanak ki kö­zös versenyfelhívást. A tanácskozás résztvevői biztató dolgokat is hallot­tak az újítások és találmá­nyok gyorsabb hasznosítá­sával kapcsolatosan. Az or­szágos parancsnokság fej­lesztési és számítástechnikai osztálya menedzserként kí­ván közreműködni az új megoldások elterjesztésé­ben, az újonnan létrehozott költségvetési üzem pedig különböző módon segít — például a prototípusok gyár­tásában. Fenyővári Jánost a ta­nácskozás szünetében több újságíró faggatta. — Alkalmam nyílt elmon­dani egy régi meglátásomat arról, hogy mi nehezíti a szellemi termékek gyors dig csak a puszta kéz az egyetlen segítő. Sok dolog­ban talán sohasem helyette­síthetik az embert a gépek. Pintér Ottó, a Sefag zse­lici erdészetének fahaszná­lati ágazatvezetője egy nyolcmillió forintos svéd géppel büszkélkedik. A ra­kodó-vontatót lízingszerző­déssel vették, másként nem juthatott volna hozzá a gaz­daság. Két ilyen gép műkö­dik náluk, dicsérik is ezeket. A többi svéd berendezést is kedvelik a gazdaságnál, ki­vált azért, mert a zord kö­rülmények sem teszik tönkre a masinákat. A robosztus kérgezővel például naponta ötven—hatvan köbméter mé­retes rönköt lehet letisztíta­ni. Négy ember dolgozik mellette, ketten adagolják a félmázsás hasábokat, a má­sik oldalon -ketten szedik el a kérgezett rönköket. A gé­pet járható út mellett állít­ják fel, hogy onnan könnye­dén elvihessék a papírfát. A zselici erdészet területéről elszállított méteres fahasá­hasznosulását. A válasz csak részben lehet az, hogy sok munkahelyen még min­dig félnek az újtól, az isme­retlentől. Nagyobb gond az. hogy a szabályozók tovább­ra sem ösztönzik kellőikép­pen a gazdaságos megoldá­sokat. A gazdálkodóknak és az újításokban közreműkö­dőknek gyakran az az érde­kük, hogy a drágább megol­dást valósítsák meg, mert akkor magasabb a tervezői díj, akkor jut nagyobb szá­zalék a lebonyolítónak és akkor alakíthatók ki maga­sabb árak is. A dotációs rendszer csak segíti ezt a gyakorlatot és nem fékezi. Fenyővári János a tettek embere. Ezt nemcsak az egységparancsndka mondta róla, s nemcsak munkahe­lyén, a fonyódi tanácson is merik így. Találmányával is bizonyította : lehetséges Va­lamit olcsón és jól megolda­ni. A teraszos-kazettás szennyvíztisztító rendszer, amelyet harmadmagával „ötlött ki”, takarékosabban építhető és üzemeltethető és megbízhatóan működik, mint a korábban ismert víz­tisztító rendszerek. Más megoldása és elképzelése is arról tanúskodik: ismeri ugyan a szűkös beruházási kereteket, ám az indokolat­lan várakozást, a tétlensé­get nem kedveli. K. Gy. bök fele a papírgyárakba ke­rül, a fűrészáru mellett ez is jókora hasznot hoz a gaz­daságnak. A vastagabb rön­köket mindjárt elviszik a fűrészüzembe, de a nagyob­bak között akad olyan is, amelyik rosszul nőtt vagy éppen az időjárás tett benne kárt. Az út mellé ikivon-ta- tott cserfán széles repedést mutat -Pintér Ottó. Ha eze­ket a rönköket elfűrészel­nék, darabokra hullana szét a deszka. Egy másik fa kér­gén hosszan húzódik a fagy­léc: az ilyent sem érdemes szétfűrészelni. A szabálytalanul felaprí­tott rönköket nem tudná a gép lékérgezni, ez is olyan munka, amelyiket egyhamar nem háríthatják át a masi­nákra. Nem mindenki tud kérgezni, pedig nem kell hozzá más, csak egy jó éles fejsze és néhány éves gya­A lakásgazdálkodás rövid távú koncepciójával foglal­kozó kormány-előterjesz­tésről az Országos Tervhi­vatal felkérésére állást fog­lalt a Lakásbérlők Egyesü­letének elnöksége. Az állásfoglalás rögzíti : az egyesület kívánatosnak tart­ja, hogy a közép- és hosszú távú koncepciók és jogsza­bálymódosító tervek a dön­tés előtt kerüljenek a nyil­vánosság elé. A lakás- és lakóházfenn- tartási költségeket csök­kenthetőnek tartja az egye­sület a nagymértékű pazar­öt éve került a hasítógép mellé. Azelőtt ő is a fák kö­zött dolgozott: döntött, aprí­tott, de a lábai nem bírták tovább a járkálást. Az erdő­től nem akart megválni : kér- gező lett. — Meg kellene próbálnia magának is,' egy hét alatt beletanulna. Nem olyan ör- döngős ez, de először úgy elfáradna, hogy estére a va­csorához se lenne kedve. Az idén 82 ezer köbméter vastagfát vágnak a zselici erdészetben. Nekik sem jött jókor a fagy, átjegesedtek a fák kérgei, nehezebben megy a munka az erdőben. Reggelente tüzet gyújtanak a favágók, amellett eszik meg a reggelijüket, azután csak délidőben melegednek me­gint. Az ebéd többnyire sült szalonna vagy konzerv, de legtöbben csak vacsorára esz­nek meleg ételt. Besötétedik, mire hazaérnek. Faragó László lás megszüntetésével, vala­mint a nagy létszámú, bü­rokratikus IKV-k felszámo­lásával, illetve kivitelező­ként működtetésével. Az egyesület megítélése szerint az állami lakások üzemeltetéséhez és fenntar­tásához nem szükséges do táció, ugyanis a jelenlegi lakbérek és díjak fedezik, s eddig is fedezték az üzemel­tetési költségeket. A víz- és csatornadíjak áthárítását a lakosságra indokolatlannak, sőt: jogellenesnek tartja, mivel ez a szolgáltatás már korábban is a lakbér része volt. Ne a drágább, hanem a jobb megoldást Újító munkásőrök korlat. Balogh József több mint Pazarlás a fenntartásban A LAKÁSBÉRLŐK ÁLLÁSFOGLALÁSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom