Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

1988. december 5., hétfő Somogyi Néplap 5 A Berzsenyi Társaság közgyűlése Látványosságra nincs szükség EMLÉKHÁZ Száznyolcvan éve szü­letett a Veszprém me­gyei Vanyolán Vajda Péter, a reformkor köl­tője, szépírója, újságíró­ja, nagy hatású tanára. Egykori otthonát, a bolt­íves jobbágyházat a mú­zeumi hónapra tették rendbe a helyi tanács és a megye több mint egymillió forintos támo­gatásával. A felújított épületben kapott helyet a helytörténeti gyűjte­mény és a községi könyvtár is. KÉTNYELVŰ OKTATÁS LESZ SIÓFOKON A harmadik megújulás Kultúrháxavató Botéban Az 1985 májusában újjá­alakult Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Tár­saság második közgyűlését tartotta szombaton Kapos­váron a Kilián György Vá­rosi Művelődési Központ­ban. Mintegy kétszáz tag érkezett erre az alkalomra az ország minden részéből, ez a tagságnak mintegy az egynegyede. A két évvel ezelőtti első közgyűlés — amelyet a fő­városi Gellért Szállóban tar. tottak — heves vitákat ho­zott, s az ott elhangzott ja­vaslatok, hozzászólások len­dületet adtak a társaság munkájának. Azon a fóru­mon fogalmazták meg azt is, hogy az elnökség két­évenként tájékoztassa a tag. ságot. A második közgyűlés a Himnusz eléneklésével kez­dődött, majd a résztvevőket Papp János, a Kaposvári Városi Tanács elnöke kö­szöntötte, aki a társaság társelnöki funkcióját is be­tölti. Ezt követően Papp Já­nos színművész mondta el Berzsenyi Dánielnek A Pesti Magyar Társasághoz című versét. A szép költe­mény ihletett tolmácsolása után Takáts Gyula költő, a társaság- elnöke mondott megnyitó beszédet. Hangsú. lyozta, hogy a névadó költő életműve jól bizonyítja: a zseni mindig hatással van korára. Berzsenyi ugyanis közgazdasági ismeretekkel is rendelkezett, s mint gaz­dálkodó is a legkiválóbbak közé tartozott. Az elnöki megnyitó után Kiss Dénes, a társaság fő­titkára tartott beszámolót. Ebben külön megemlítette, hogy a három „központú” társaság — hiszen Kapos­vár mellett Szombathelyen és Budapesten van bázisa — fővárosát tisztelheti Kapos­várban. A beszámolóban ki­tért arra, hogy az utóbbi hónapokban bíráló megjegy. zésekkel is illették a társa­ságot, mondván: a gomba­mód szaporodó egyesületek, baráti társaságok sorra hal­latják hangjukat politikai kérdésekben, s ezekből a társaság nem veszi ki meg­felelően a részét. Való igaz, hogy megalakulásakor még szinte egyediül volt a Ber­zsenyi Társaság, ám azóta a helyzet teljességgel megvál. tozott. A főtitkár azonban hangsúlyozta: az elnökség továbbra sem szorgalmazza azt a fajta naprakészséget, amellyel állandóan az új­ságban lehet szerepelni. Nem látványosságot akar, Arinak a pisztolylövés- * nek, amely Pörzse Zsig- mond nyugalmazott igazga- tó-taníitó temetése után el­dördült, idők múltával egy­re nagyobb jelentőséget tu­lajdonítottunk. Sokszor megidéztük azt a valószínű- lemmék tetsző pillanatot, amikor a karcsú, szomorú szemű Pörzse Ágoston feke­te zakója belső zsebéből ki­rántotta a pisztolyt (mire a három kajlakalapos, detek­tív forma férfi elugrott mel­lőle), rriajd újra és újra felmondtak magunkban, mint egy iskolai memori­tert, hogy a temetőkápolna csúcsíves ablakán át öt ör­vös galamb röppent ki ak­kor, s a hatodikat később a kápolna oltára előtt a ko­pott szőnyeggel letakart lépcsőn találta meg a sek­restyés. Lőtt seb volt rajta, mondta a plébános úrnak, aki hitetlenkedve ingatta a fejét, de évtizedek múltán, mielőtt végképp elhagyta a hanem időtálló, tartalmas, érdemi munlkát. Ez termé­szetesen nem jelenti azt, hogy nincs figyelme a jelen­legi politikai helyzetre, de a társaság tisztában van sa­ját lehetőségeivel. Egyéb­ként arra, hogy nem zárkó­zik el a politikai kérdések­től sem a társaság, bizonyí­tékként a főtitkár azt a memorandumot említette, amelyet az Országgyűlés el­nökéhez küldött a közel­múltban a társaság elnöksé­ge. A beszámoló után vita kezdődött. Ennek sokszínű­ségét jól bizonyítja, hogy húszán kértek szót, s nem egy kérdésben ütköztek is a nézetek. Voltak, akik a fő­titkári vélemény ellenére is aktívtabb politizálást köve­teltek a társaságtól, olyan konkrét kérdésekben is, mint például a szófiai magyar nagykövetségen tartózkodó tizenkét erdélyi magyar ügye. A közgyűlés biztató jelen­sége volt, hogy szót kértek a fiatalok is. A társaságon belül működi|k egy ifjúsági szekció, ennek a tagjai a nyáron Sárospatakon talál­koztak egyhetes tábor kere­tében. A társaság munkájá­nak demokratizmusára jel­lemző, hogy nem egyszer ép­pen a fiatalok képviseltek ellentétes nézeteket az idő­sebb korosztályhoz tartozó tagokkal szemben. Papp Já­nos társelnök higgadt és megfontolt vitavezetése azonban mindig a megfelelő mederbe terelte a vitát, így érdekesnek, izgalmasnak és sok új ötletet tartalmazónak értékelhette a hozzászóláso­kat elnöki zárszavában. A közgyűlés elhatározta, hogy Berzsenyi-díjat alapít, s ezt azok kaphatják meg, akik tetteikkel, etikai tar­tásukkal példaként szolgál­hatnak. A három díjazott között — a díj értéke egyéb­ként tíz—tízezer forint — találjuk a sajtóból megis­mert tiszakécskei pedagó­gust, aki nem volt hajlandó a helyi tanácselnök utasítá­sába jobb osztályzatot adni. Díjat kapott az a fiatal új­ságírónő, aki az esetet meg­írta a Petőfi Népében, s harmadikként Ferenczes Ist­ván erdélyi költő. A hozzászólások után az alapszabály módosítását tár­gyalta meg a közgyűlés, s elfogadta az új alapszabályt. A tartalmas, de fárasztó ülés után jó kikapcsolódást nyújtott egy színházlátoga­tás. V. I. parókiát (gyomos udvart, el­viaduit kertet, szétmálLott gazdasági épületeket hagyva maga után), a mentőorvos-í-- nalk olyan meggyőzően be­szélt az örvös galambokról, mintha maga is látta volna őket. Pedig a plébános úr már a kapu felé járt a miniszt- ráns gyerekekkel, amikor a lövés elcsattant. Hajadon­főit ment, vakítóan fehér kairingíben (a palástot és a birétumot levetette és átad­ta a sekrestyésnek, mert melege volt), aztán maga is, akár csak a sírok között szétszéledt nép, a kápolna felé futott. Mire odaért, a galambok már elrejtőztek a hársfák lombjában. Nem én voltak ott az egyetlen pap, mondta a mentőorvosniak útban a kórház felé. Az igazgató úr legidősebb fia bencés volt (negyvenöt előtt főiskolai tanár, házfőnök), és eljött a A Siófoki Városi Tanács — a helyi gimnázium neve­lőtestületétől előzetesen ja­vaslatokat kérve — pályá­zatot nyújtott be a Művelő­dési Minisztériumba abból a célból, hogy kétnyelvű osz­tályt indíthassanak az 1990/91-es tanévtől. A nyelvoktatás fejleszté­sének szorgalmazása nem újkeletű Siófokon. Jelenleg a város minden általános iskolájában a harmadik osz­tálytól kezdve tanulhatják a gyerekek a német vagy an­gol nyelvet. Siófok idegen- forgalmi és turisztikai sze­repe egyre nő, kapcsolata a kill földiekkel — különösen a nyári id ászaikban — min­dennapos. Ez is alkalmat nyújt az idegen nyelvek rendszeres gyakorlásához. A városnak szüksége van több nyelven beszélő mérnökök­re, orvosakra, pedagógusok­ra. közgazdászokra. Ráadá­sul Ádánd és Ságvár fej­lesztési tervei is lehetősége­ket kínálnak az idegen nyelvet tudó értelmiségiek­nek. — A tanács a gimnázium nevelőtestületével egyetér­tésben az ötéves modellt fo­gadta el — mondta Somo­gyi Gyula 'tanácselnök-he­lyettes. — Ennék a célnak figyelembevételével bőví­tették a gimnáziumot öt tanteremmel és kiszolgáló- helyiségekkel, 50 millió fo­rintos beruházással. A ta­nács 2,5 millió forintot ad a beszerzésekre. Miután a beiskolázás a tervek szerint Nemzetközi virágkiállítást és -kötészeti versenyt ren­deztek a hét végén Kecelem A december elején évről év­re megrendezett program idei eseménysorozatát a kis­kunsági nagyközség műve­lődési központjában nyitot­ták meg. A kiállításra min­temetésre két rendtársa is. az egyik neves egyházjo­gász, a másik atomfizikus. Az atomfizikus temette Pör­zse Zsigimondot. Mi ketten az egyházjogásszal asszisz­táltunk neki. Szegény Ágos­tont is hárman oldoztuk fel. Mire én odaértem, a bencé­sek már ott térdeltek mel­lette. Sokan úgy emlékeznek, hogy a lövés pillanatában a már leáldozni készülő nap olyan vakítóan reflektoro- zott a Kerenó erdő fölött, mintha az utolsó ítélet kö­zeledtét jelezte volna. De a legtöbben azt hajtogatták — egyre konokabb hittel az évek, évtizedek során —, hogy a Pörzse fiú halánté­kának átszakítása pillanatá­ban valami végzetes dolog történt a faluval is. Akikor kezdődött a bomlás, pus­mogták a szentasszonyok az epegörcs ok tői zöldre vált arcú plébános úr utolsó mi­séjén, majd rózsafüzéreiket országos jellegű lesz (főként a Közép-Dunántúlról várunk diákokat), gondoskodnunk kell a távolról jövők kollé­giumi elhelyezéséről. Az első években » meglevő kollé­giumunkban tudnánk elhe­lyezni őket, a VIII. ötéves tervben pedig új kollégium építése szerepel. Előfordulhat azonban, hogy a jelenlegi kollégiumot bővítjük, vagy — ez sem elvetendő — esetleg ilyen célra hasznosí­tani lehetne most még csak nyáron üzemelő, de fűthető üdülőt is. Siófokon az oktatáspoliti­kai szerkezetváltás részéként kezdődött meg a kétnyelvű gimnázium szervezése. Ha­marosan meglesz a lehető­ség ahhoz is, hogy a gim­náziumban végzették két év alatt idegenforgalmi szakké­pesítést szerezzenek. 1990- től pedig a német nyelvű Oktatáshoz. Az öt évig tar­tó oktatás első évében jó­formán csak a nyelvvel is­merkednek a gyerekek; ez­alatt nyolcezer szót . kell megtanulniuk. Az ötödik év végén — amelynek során a magyar nyelv és irodalom kivételével szinte minden tantárgyat németül taníta­nak — huszonháromezer szót értenék majd, s ez anya­nyelvi szókincset jelent. — Államközi megállapo­dás alapján az NDK-ból ké­rünk tanárokat. Nekik a Foki-hegyi laktóélepen biz­tosítunk szolgálati lakást. Gy. L. den eddiginél többen hoz­ták el vázákba, kertekbe való termékeiket. A több tízezernyi látogató 22 virág, kertész, 17 hazai virágter­melő nagyüzem és 8 holland cég virágparádéjában gyö­nyörködhetett. csörgetve eltűntek a temp­lomdob gazerdejében. A szentasszonyok megál­lapítását mi, fiatalabbak (akiket egyre . ritkábban késztetett haza a szívünk), városi kollégiumokban dú­sított fantázináikkal úgy ma­gyaráztunk, hogy a „Guszti főhadnagy” romantikus ha­lála mintegy jeladásul szol­gált a bomlasztó-pusztító erőknek. Attól kezdve — így képzeltük — a kristályvízű Titok-tóba hulladékot hord­tak halk járású szekerek (majd hangos vontatók), s a templom orgonájában egymás után némulták el a sípok. Az ősfáik kidőltek (évekig szinte éjjel-nappal csattogott a fejsze, nyüszí­tett a fűrész), és észrevétle­nül megrepedeztek az iskola falai, ahol Pörzse Zsigmond 40 évig tanított); 40 év telt el az igazgató úr és öngyil­kos fia halála óta, ennyi időre volt szüksége a tóréti csórdabútnak, hogy megtel­jék szeméttel, a tárétnek, hogy elborítsa a tüskés bo­zót, a Titok-tónak, hogy rozsdás edényekből, lyukas sparhelitekből és lebontott házak törmelékéből emel­tessen magának emlékmű­vet. (Folytatjuk.) Hitetlenkedve ráztam a fejem, ám Dániel Gyula, a Tlaszári Községi Közös Ta­nács elnöke megerősítette : valóbten művelődésiház-ava- tóra hív. Mint mondta, az új létesítményt kulturális központnak szánják, a négy társiközség lakóinak és dol­gozóinak művelődési és ki­kapcsolódási igényeit hiva­tott kielégítem. Manapság, amikor az ala­posan megnyirbált kulturá­lis kiadások miatt több te­lepülés művelődési háza mű­ködésképtelenné válik, Ha­téban, a November 7. utcá­ban a társadalmi összefogás eredményeképpen házat avatták. — A lakossági igények alapján 1985-ben határozta el a testület, hogy felújítjuk és bővítjük a régi művelő­dési házat — emlékezett vissza az avatón Dániel Gyu­la. — Az építés 1986-ban kezdődött, és két év alatt meg is valósítottuk tervün­ket. Köszönet ezért a segí­tőknek, a közreműködőknek. A nemes elhatározás meg­valósításáért sokat tett a helyi termelőszövetkezet, a Nagyberki és Vidéke Taka­rékszövetkezet és a néphad­sereg egyik alakulata. Sokat segítettek a területen élő és dolgozó kisiparosok, vala­mint társadalmi munkájuk­kal a helyi lakosok. A ház előterében fénykép- tablók mutatják be a ház elkészítésének különböző fázisait. Látható, hogy a ré­gi épületet szinte teljesen le kellett bontani, s az ala­poktól kezdeni a korábbinál nagyobb és biztonságosabb ház felépítését. Nagy Attila kaposvári építészmérnök tervei alapján folyt a mun­ka s alakulták ki a helyi­ségek : a színházterem, az ifjúsági klub, a pártklub, a tákarékszövetkezeti kiren­deltség irodája és az öltö­zők, a szociális helyiségek. A házavatót követően Pál László istvánné országgyű­lési képviselő fogadóórát tartott. Választói elsősorban az utóbbi ülésszakokon szer­zett tapasztalatairól faggat­ták. A téma folytatódott a másfél órával később rende­zett kerekasztal-beszélgeté­1968-ban százegynéhány növendékkel és három ta­nárral kezdték meg a mun­kát a barcsi zeneiskolában. Évek teltek el, míg az ál­landó létszámhiány okaként emlegetett lakásgondok megoldódtak. Így a kezde­teikhez viszonyítva lényege­sen biztosabban működik az intézmény. Ma már az ösz- szes hangszert oktatják. Köcski Gábor, a zeneiskola igazgatója elmondta: három­száz tanulót foglalkoztatnak, s csaknem húsz tanár segít nékik elsajátítani a muzsi­kálás fortélyait. Nem lesz ez másként az ünnepi rendezvényeken sem. December tizennegyedikén lépnek a közönség elé a barcsi tanárok hagyományos karácsonyi koncertjükkel. A jubileum első előadását egyébként már megtartot­ták : a művelődési központ kamaratermében az iskola sen is, amelyen a terület politikai és gazdasági veze­tői vettek részt. A beszélge­tés során többen elmondták azit a> véleményüket, hogy az országgyűlés lassan valódi döntéshozó szervvé kezd válni, bár a demokratikus munkastílus és az alapos döntéselőkészítés még ad ja­vítanivalót. A helyi — Ta- szár környéki — politikai és gazdasági témák közül szó volt a községi közös tanács szűkös pénzforrásairól, va­lamint a termelőszövetkezet munkáját nehezítő műtrá­gya. és vegyszerár-emetke- désekről, s a visszafogott hi­telekről. Pál László Istvánné mond­ta: nem is olyan ritkaság a házavató. Választókörzeté­ben az utóbbi néhány hó­napban két másik kultúrhá- zat is avattak. — Minek köszönhető ez? — Talán annak, hogy az utóbbi időben az emberek­ben ismét erősödött a közös­ség iránti igény. Vélemé­nyem szerint azonban nem is az új létesítmények át­adása az igazi eredmény. Sokkal fontosabb, hogy a művelődési házaikat mennyi­re tudjuk megtölteni tarta­lommal, mennyire hagyjuk használni őket, nem félt­jük-e annyira a berendezé­seit, hogy elzárjuk az ifjú­ságtól, a lakosságtól. A batéi új létesítményt a fiatalok már az első napon birtokukba vették. Estébe nyúlt a zenés, táncos mulat­ság. Lesz itt lehetőségük ké­sőbb is diszkózni, szórakoz­ni. Ha a tervek megvalósul­nak, akkor lesz itt kulturá­lis szemle, és tanácskozhat­nak is majd a fiatalok e falak között. Ebben az utcában s ezen a helyen a felszabadulás óta mindig a kultúra otthona volt. Először egy cselédházat alakítottak át. Ezt később le kellett bontani, ám újból kuLtúrház épült. Harmadik megújulása remélhetően jól szolgálja majd a közösségi kapcsolatok erősödését, a kulturális öntevékenység ki­bontakoztatását, a művelő­dési igények elmélyítését. K. Gy. egykori növendékei léptek föl — azok, akik közül leg­többen már a pécsi művé­szeti szakközépiskola és gimnázium tanulói. A barcsiak méltán büsz­kéik arra, hogy a zeneiskola egykori növendékei közül többen mint tanárok jöttek vissza az intézményibe, s a környék általános iskoláiban dolgozó énekszakos tanárok is szinte kivétel nélkül mind a Vikár Béla Zeneiskola ta­nítványai voltak. A barcsiak büszkesége, az ifjúsági zenekar is föllép a rendezvényeken : tizenha­todiké n szerepel majd a művelődési központban. A megemlékezések záró ren­dezvényén — tizenkilencedi­kén — pedig a legjobb ka- maraművekkel és egyéni produkciókkal lépnek majd színpadra az iskola növen­dékei a barcsi Vikár Béla Zeneiskola kamaratermében. SZAPUDI ANDRÁS Nagybeteg mesterünk Virágfesztivál — télelőn JUBILEUMI RENDEZVÉNYEK BARCSON Húszéves a zeneiskola

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom