Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-31 / 311. szám

AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 311. szám Ára: 2,20 Ft 1988. december 31., szombat AZ ŰJ ÉV FORDULÓJÁN Boldog új évet! — mondjuk, ám a-szinte ru­tinszerűen ismételt sza­vak nyomán valami meg- rezdül bennünk. Valami­féle szorongás szorítja marokra a lelkünket. Számíthatunk boldog új évre? Méltó olyat kíván­ni egymásnak, ami csak­nem elérhetetlennek tű­nik? Nehéz éveket, hónapo­kat, heteket élünk. Tele vagyunk aggodalommal, súlyos gondokat cipelünk, sok a bizonytalanság ben­nünk lés körülöttünk. „Csökkent”, „hanyatlott”, „visszaesett”, „elmaradt” — az átlagostól sokkal gyakrabban kényszerü­lünk ezeket <a szavakat használni akár a kereske­delmi forgalomról, a la­kosság fogyasztásáról, akár a bérekről, a gaz­dálkodásról, vagy ennek eredményességéről, a nye­reségről van szó. Ës a holnap ismeretében tudjuk már azt is, hogy nem csökkennek a terhek. Hogy az új évben tovább teke- redik az inflációs spirál, új nehézségekkel kerül­nek szembe a gazdálko­dók, új árcédulák kerül­nek az árukra. Volt idő, hogy szűkebb hazánk, Somogy, az orszá­gos átlagnál többet tett az ország asztalára. Most for­dult a helyzet; hátrá­nyunkra, kárunkra, a ha­nyatlás irányába. Vonat­kozik ez különösen a me­gye gazdaságát jelentős mértékben befolyásoló ag­rárágazatra. Talán még soha nem hallottam me­zőgazdasági vezetőktől olyan lehangoló, féltő ag­godalommal teli vélemé­nyeket, mint a közeli he­tekben. „Az év végi vár­ható mérlegek képe lesúj­tó! A szövetkezetek egy- harmadában kimutatott minimális nyereség in­kább papírmunka sem­mint a gazdálkodás jobbí­tásához szolgáló, biztos anyagi alap. Csak a túl­élést lehet valahogyan megcélozni és nagy sze­rencse, ha talpon mara­dunk. De ha elbu­kunk?!... Egy tönkre­ment mezőgazdaságot nem lehet egy-két év alatt helyrehozni!” Lehet így igaz szívvel boldog új évet kívánni? Gyerekeink szülői tá­mogatást, biztatást remél­ve bizonytalanul néznek a holnapba, apáink, nagy­apáink hosszú életbölcse- letükből sem tudnak már meríteni ahhoz, hogy nyug­díjforintjaikból miként éljenek meg. Mi az, ami­ről még le lehet monda­ni az elfogadható létkörül­mények megsértése nél­kül. Valóban! Nehéz, súlyos időket élünk. De bármek­kora gondterheket is ci­pelünk, tudjuk azt is, hogy a mai helyzetünket jel­lemző képnek ez csak az egyik oldala. A forron­gó, változó, kételyeinkkel terhes mindennapjainkban más módon is jelen va­gyunk, mi, emberek. Ere­deti tulajdonságunkkal, emberi mivoltunk fő jel­lemzőjével: a tenniakarás- sal! A költői igazság időt­álló: az embert megölni lehet: de legyőzni soha. Legyünk őszinték! Ki az, akit, ha valamilyen sorcsapás ér, második gondolatként nem azzal foglalkozik nyomban: mi­ként lesz tovább, hogyan kerülünk ki a bajból? Ki az, aki nem ezért kezd el megsokszorozott erővel munkálkodni? Ki az, akit bajaink, gondjaink felso­rolása után ma nem az tölt el legteljesebben: mit tudok tenni, mi az én dol­gom? A helyzetek, az esetek, a példák százait idézhet­ném. A szövetkezeti veze­tők előbb említett lehan­goló megállapításai után nem pont volt, csak vesz- sző. A mondat folytató­dott, mi minden feladat van és lehet, amely ott helyben, saját hatáskörben elvégezhető, és mi az, amihez külső, felettes in­tézkedés is kell a kiút megtalálásához. Politiku­sok és tudósok, külkeres­kedők és kétkezi munká­sok, művészek és üzem­szervezők, az élet minden területén milliók munkál­kodnak azon, hogy gond­csomagjaink súlyt enyhül­jön. A mai képhez ez is hoz­zátartozik! Csak észre kell venni. Eőször észrevenni, hogy nemcsak a baj, a gond van jelen, hanem az ezek megszüntetéséért konokul, fáradhatatlanul fáradozó ember is. Másod­szor aztán- és ez legalább olyan jól felfogott érdek — csatlakozni, melléállni, segíteni, támogatni kell mindazokat, akik szívük­kel, lelkűkkel, eszükkel, erejükkel a gondok kár­pitjait tépegetik. Persze, sok minden kell ehhez is. Több megértés, több őszinteség, nyíltság, jobb kapcsolat, kevesebb önző, és több közösségi ér­dek, egyenesebb szó és az adott szónak több becsü­lete, több tisztelet egy­más iránt, megszerzett ér­tékeink jobb megbecsülé­se... És sok minden, ami az őszintén jót akaró em­ber jellemzője. Ami mind megvan bennünk, mind­annyiunkban. Csak talán egy kicsit tudatosabban kellene ügyelni rá, és ta­lán ugyancsak tudatosab­ban, tettekben is mérhe­tően fejleszteni ezeket az emberi jellemzőket. Számíthatunk boldog új évre? Ha egy kicsit többet te­szünk ezért a boldogabb évért — feltétlenül! Nem elérhetetlen, távoli cél ez. Mert feltétele bennünk van, elérése rajtunk áll. Ennek jegyében kívá­nunk békés, boldog új évet! Vörös Márta Derzsi András eskütétele Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter december 30-án letette a hi­vatali esküt Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke előtt. Az eskütételnél jelen volt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke és Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke ' ' — ...... —- ■ — .T-------------­R övid az idő a befejezésig Magyar felszólalás a „huszonhármak" tanácskozásán Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. A testület megtárgyal­ta az igazságügy-miniszter előterjesztését az 1988. évi 20. számú tvr. 2. paragrafus (2) bekezdése alapján felül­vizsgált azon, személyek ügyére vonatkozóan, akikre a közkegyelem nem terjedt ki. Az Elnöki Tanács 174 sze­mély ügyének felülvizsgá­lata után 120 elítélt cselek­ményeit találta olyannak, jamelye'k miatt a jelentős időmúlásra figyelemmel szükségtelen, hogy továbbra is viseljék a büntetett elő­élet hátrányait. A testület a továbbiakban személyi kérdésekben ha­tározott, bírákat mentett fel és választott meg, s egyéni­leg előterjesztett kegyelmi kérelmek ügyében döntött. * + * A Népköztársaság I .löki Tanácsa dr. Kádár József építésügyi és városfejleszté­si minisztériumi államtit­kárt és dr. Tóth László köz­lekedési minisztériumi ál­lamtitkárt e tisztsége alól, érdemei elismerése mellett — 1988. december 31-i ha­tállyal — felmentette. Felmentés — kinevezés A Minisztertanács Németh Jenőt, a Minisztertanács Hi­vatalának elnökhelyettesét — érdemei elismerése mel­lett — e beosztásából 1988. december 31-i hatállyal fel­mentette. A Minisztertanács Hivata­lának elnöke Siklósi Nor­bertét, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat vezér- igazgatóját saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt, érdemei elismerése mellett e funkciójából 1988. december 31-i hatállyal fel­mentette. A Minisztertanács Hivata- lá.nalk elnöke Németh Jenőt a Pallas Lap- és Könyvki­adó Vállalat vezérigazgató­jává kinevezte. A Varsói Szerződés or­szágainak nevében Magyar- ország képviselője felszó­lalt a huszonhárom NATO- és VSZ-tagállam bécsi konzultációinak pénteki ülésén. A „huszonhármak” a helsinki folyamat bécsi utótalálkozójával párhuzam mosan, 1987 eleje óta ta­nácskoznak az európai ha­gyományos fegyveres erők­ről tartandó tárgyalások mandátumának kidolgozá­sáról. A magyar felszólaló átfo­góan ismertette a VSZ-tag- országok elképzeléseit a dokumentum még nyitott kérdéseinek megoldásáról, illetve azokról a különféle eljárási és szervezési kérdé­sekről, amelyek tisztázására szükség van a tervezett VSZ—NATO tárgyalások kívánatos február végi meg­kezdéséhez. Jól értesült források sze­rint a magyar felszólalás­ra reagálva a NATO-orszá- gok küldöttsége kiemelte a bécsi utótalálkozó feltétele. zett január 17-ei befejezé­séig hátralevő idő rövidsé­gét és a konzultációkon még el nem döntött kérdések je­lentőségét, de kifejezte a gyorsabb, gyakorlatiasabb munkára való készségét Is. Ennek megfelelően hozzá­járultak ahhoz, hogy a kö­vetkező konzultációra már január 2-án sor kerüljön. Megfigyelők rámutattak, hogy a „huszonhármak” tár. 11. János Pál pápa dr. Dé- kány Vilmost, az esztergo­mi Hittudományi Főiskola rektorát és dr. Várszegi Asztrik bencés főapátsági perjelt esztergomi segéd­püspökké; dr. Takács Nán­dort, a győri Hittudományi Főiskola tanárát székesfe­hérvári segédpüspökké ; gyalási mandátumának még a 35 állam részvételével folyó bécsi utótalálkozó be­fejezése előtt el kellene ké­szülnie. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a két katonai szövetség képviselői január első napjaiban komp r om i s s zurno t a l aki t a ­nők ki egész sor kérdésben, főként a jövőbeni NATO— VSZ tárgyalások területi ha­tályát illetően. Mayer Mihály Szekszárd- belvárosi plébánost pécsi segédpüspökké ; Acs István füzért plébánost egri segéd­püspökké nevezte ki. A ki­nevezésekhez a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa az 1957. évi 22. számú tvr. alapján az előzetes hozzájá­rulást megadta. Római katolikus főpapokat neveztek ki Befejezés előtt a mélyszántás Befejezéséhez közele­dik a mélyszántás a me­gyében. A gazdaságok kihasználták a fagy­mentes decembert és csaknem 137 ezer hek­táron végezték el ezt a munkát. Ha a január is fagy nélkül érkezik, ak­kor az új év első mun­kanapjain mindenütt végeznek ezzel a mun­kával. 3>

Next

/
Oldalképek
Tartalom