Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-29 / 309. szám
1988. december 29., csütörtök Somogyi Néplap 5 Föl-fölfénylő név Kunffy-kiállítás a Kaposvári Galériában Wilhelm Konrad Röntgen 1895-ben fedezte fel a róla elnevezett sugárzást. Ö maga X-sugárnak ./keresztelte” el ezt a korszakaikotó találmányt, melyet nyugodt szívvel besorolhatunk a modern kor legnagyobb és legfontosabb vívmányai közé. Röntgen nevét mindenki ismeri, sőt köznévként használatos, soikan (sajnos) már azt sem tudják, hogy családnév e szónk, egy Nobel- díjas fizikus géniusz vezetékneve. S most leírok egy másikát, egy egészen egyszerű magyar tucatnevet: Kiss Karoly. Eszünkbe jut-e róla valami? Félek: semmi. S megvallom. néhány héttel ezelőtt még bennem sem mozdított meg semmit. Kiss Károly ... Dr. Kiss Károly... Pedig e névnek, hia nem is Wilhelm Konrad Röntgené mellett, avval egy sorban, de legalábbis rögtön azt követően, mindig ott kellene lennie tudatunkban. Egy átlagosan művelt magyar tudatában. Sajnos, feledékeny nép vagyunk. * * • Révai még ismerte. A nagy lexikon 1914-es kiadásának XI. kötetében a 701. oldalon ez áll róla: „Kiss Káról v, kémikus, szül. Deb- reczenben, 1858. márc. 27. Az állami gyakorló fögimná- ziimuban 1881. a fizikát és ásványtant tanította, 1882. Than Károly asszisztense lett. 1886-ban a budapesti tudományegvetemen felállított üvegtechnikai laboratórium berendezésével és vezetésével bízták meg. Behatóan tanulmányozta a Röntgensugarakat s többféle Röntgen-lámpát szerkesztett, később pedig külön Röntgen -ilaboratóri u m ot rendezett be. Kémiai, fizikai. az üvegtechnika körébe vágó, továbbá fölfedezéseit ismertető dolgozatai hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg.” E lexikonkiadás évében. 1914-ben, június 13-án halt meg Kiss Károly. B a la ton- leltén. Leszármazottai még élnek ott. Mint akkoriban sokan, ő is a Balaton-part- ra vonult vissza, túljutva élete delén. Korán, ötven- egiynéhány évesen már készülődét elfelé. A tudomány hőse és áldozata. A kezdetben ártalmatlannak hitt sugarak nem kímélték. Többnyire kezét használta a demonstrációkhoz, kezének csontjait mutatta meg. Kezén látszott a szörnyű sugárártalom leginkább. • • • Egyetemi leckékönyvében néhány aláírás: Dr. Thán Károly (kísérleti vegytan), Dr. br. Eötvös Loránd (kísérleti természettan), Dr. Surányi Lajos (növénytan)... Mind szorgalmasmlak minősítik. Nem akárkiktől tanult. S méltó volt hozzájuk. 1895-ös fölfedezést követően már 1896-ban működött a Kiss Károly által fölszerelt magyar X-sugár laboratórium. Itt sikerült a világon először, gipszkötésen keresztül, értékelhető röntgenképet készíteni. A korabeli újságok beszámoltak róla, hogy 1896-ban a millenniumi (kiállításon két teremben rendezkedett be a magyar tudós, akinek már akkora híre volt, hogy az oda látogató I. Ferenc József császár és király is bemutnttatta magának. A fenség elismerően nyilatkozott a látottakról. Egy 1955- ben kiadott — egyébként igen szép és korrekt — visszaemlékezés viszont így fogalmaz : „Jellemző, hogy a bizalmatlanok között volt maga a maradiságáról ismert uralkodó is". * * * Dr. Kiss Károly a \'ilág legkiválóbb röntgenlámpa- gyártója, Wilhelm Konrad Röntgen személyes jó barátja élhetetlen tudós volt. Fölfedezéseit bárkinek rendelkezésére bocsátotta, fáradhatatlanul dolgozott és már életében a háttérbehúzódott. Hálát nem várt. Nem is kapott. Sokszor mellőzték, és ez egyszer sem zavarta. Ö elindított valamit Magyarországon, ő megkezdett valamit, amiből egy korszákalkotó fölfedezés azonnali meghonosítása és hasznosítása virágzott ki. amivel a világ élvonalába került a magyarországi rönt- gentechnika. Akkor. Munkássága kezdetén fáradságot nem ismerve demonstrációs propagandahadjáratot rendezett. Valószínűleg azért, mert pontosan tudta, hogy milyen fontos, amit csinál, hogy mennyi mindent forradalmasít az X-sugár . . . Ekkor volt 4s visszhangja Kiss Károly tevékenységének. Újságcikkek, hírek garmadája szól a varázslatról, a közönség ámulatba ejtéséről. Egvet szó szerint idézek, mégpedig nem is az orvosi vonatkozású a k (közül : — Vámvizsgálat Röntgensugárral. Kiss Károly dr. igazgató előterjesztést tett a pénzügyminiszternek a határszéli vámvizsgálatoknak Röntgensugarakkal való megejtése dolgában. Egyúttal nemcsak az eszközök felálilítájára, de a pénzügyőri közegek betanítására is vállalkozott. A közönség ezzel sok zaklatástól menekülne meg s nem lesz kénytelen minden podgyászát felnyitni s a lináncznak mindent kiforg.-yó műveletét nemes on meg tagadással végignézni. Tehát mégis van új a nap alatt Röntgensugárra! felfegyverkezett finánc/.! Szegény utas. aki podgy ásza titkos fejtekéiben tartogatja a nem fináncz- nak való holmikat, le vagy főzve. A Röntgensugár kulcs nélkül is napfényre fogja hozni a rejtett holmikat és a derék smuggler fizetni fogja a vámot. Es be fog bizonyosodni, hogy más a Röntgensugár a finánc./, és más az orvos kezében! * * * Kiss Karoly egyik nagy érdeme, hogy az általa szerkesztett lámpa néhány másodperces expozíciós időt tett lehetővé, míg az akkor másutt gyártottak — még az Edison cégé is — hosszú percekig, fél óráig is exponáltak. s csak azután lehetett előhívni a röntgenképet. így — akaratán és tudtán 'kívül — a sugárzástól való védelmet \s szolgálta a rrjagyar tudós. Mire aztán rájöttek, hogy az X-sugár nemcsak szolgálja az embert, hanem árt is a szervezetnek, mind tökéletesebb és mind nagyobb védelmet is adó gépeiket szerkesztettek világszerte. Ám annyi bizonyos: az első magyar laboratórium kísérletei nélkül a fejlődés jóval lassúbb lett volna. Alig ateld ember köztünk, aki életében még ne találkozott volna e sugárzással. Elvileg mindenkiről készül évenként röntgenkép, hiszen a tüdőszűrésen megjelenni kötelező. Boglárlellén a családi kriptában nyugszik egy elelfeledett ember, a|ki sokat, nagyon sóikat tett mai mindnyájunkért is. Dr. Kiss Károly. Köszönettel tartozom az e cikk megírását lehetővé tevő segítségéért Horváth Aladárnak, Boglárlelle történetbúvárának. Ezúttal elsősorban az ő tevékenysége által ragyoghat föl újra az elfeledett név. És sugározhatja széjjel: a magyar tudomány olyan kincsestár, amelynek rejtett szögleteiben is mindig megbújik egy—egy gyémánt. Luthár Péter A művészeti értékeket ugyan nem szokás naptárhoz „igazítani”, mégis azt mondom: nyáron kellett volna .megrendeznie ezt a kiállítást a Kaposvári Galériának, aminek most ad otthont, a tél derekán. Kunffy Lajos festészetét igazán méltóan reprezentálja a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága és az intézmény somogytúri állandó kiállításának anyagából rendezett tárlat. Horváth János művészettörténész értőn és érzékletesen villantál föl a nézőnek a század- ’ .ő somogyi piktorának színes életművét. De talán most is kedvet érez a műbarát. hogy időt szenteljen a galéria új kiállításának megtekintésére, hiszen Kunffy festészete népszerű. Csupán arra gondolok, hogy Kaposvár nyári átmenöfor- galma még inkább biztosítaná a nagyobb látogatottságot. A somogytúri állandó kiállítás vajon képes-e rá? Bármennyire is ismerjük Kunffy festészetét, mindig találunk újat műveiben. Sokszínű realizmusára néhány példa a kiállítás anyagából. A Csendélet uborkával című vásznon a színek hangulata a falusi életet idézi fakóságával, ám a Pcttyka tálban már franciás könnyedségű. A realizmus számtalan útját bejárta Kunffy, míg eljutott a köny- nyedségig, mondjuk az Ebédlői csendéletig. Kunffy nem kedvelte a historizmust, csupán a fes- itőiség foglalkoztatta. Ennek is két szép példáját látjuk Az ajándék gondolkodásra, önvizsgálatra késztet. Nyolcéves kisfiam lepett meg bennünket egy általa készített rajzzal. Szeretettel adta át, őszinte örömmel — egy százforintos kíséretében. A lélegzetem is elakadt. Hirtelen hasított belém a felismerés: ez a kisgyerek azt hiszi, az ajándék csak akkor igazi, ha pénzt is mellékel hozzá apránként gyűjtött forintjaiból. Neki is dugnak a nagyszülők, rokonok, ismerősök olykor egy barna ötvenest vagy egy piros százast ... Visszaadtuk a pénzt. Megpróbáltuk elmagyarázni, hogy a rajznak nagyon örülünk, az az igazi ajándék, mert ö készítette, és csak nekünk. Elmondtuk azt is, hogy pénzt általában olyanok adnak, akik nem tudtak ajándékot venni, késziíi Kaposvári Galériában rendezett kiállításon. Az eucharisztikus kongresszus felvonulása című kis méretű vásznán éppúgy, mint a Köztársaság kikiáltása című festményén nem bonyolódik bele történelmi „mesébe”, csupán a vibráló színekkel fejezi ki élményét. Portréi szintén a realizmus sokszínűségét bizonyítják. A Szakállas cigány arcképe mennyire különbözik a Szász bácsiétól, nem beszélve családja és baráti köre, ismerősei arcvonásainak megörökítésétől. A Szakállas cigány is karakteres, mint a többi portré, csupán más festői felfogás tükröződik rajtuk. Festészetének keresztmetszetéhez nemcsak a somogyi tájak, somogyi falusi életképek, jelenetek tartozteni, vagy akik szeretetüket pénzzel próbálják kifjezni, tetézni. De hiszen ez az ... Ö is tetézni igyekezett azt, amit saját erejéből adni tudott. Tőlünk, a felnőttektől látta... Meglehet, sokan csak nevettek volna a dolgon, vagy megdicsérték volna gyermeküket, amiért ilyen élelmes. Hiszen az anyagiasság min- denekfölöttisége terjedt el korunkban, ahol az érzelmek, a gondolatok, az emberi kapcsolatok nehezen férnek meg. Mégis megdöbbentem, mert azt hittem, hogy gyermekemben nem alakulhat ki ennyire nyilvánvalóan az anyagi szemlélet. De vajon hihettem-e? Tudom, nem ö tehet arról a százasról. De remélem, hogy nem is én. A környezet, amelyben nevelkedik, amelyben különböző hatások pék is. Mintha egy albumban lapoznánk, úgy elevenedik meg előttünk felesége és gyermeke minden napja, egész élete. Különösen pasztelljei, kései képei idézik a mester bensőséges kapcsolatát közvetlen környezetéhez, szűkebb családjához. A kiállítás rendezőjének szándéka kiviláglik a kaposvári tárlaton. Mintha ezeket a gondolatokat igyekezett volna kifejezni azokon a képeken keresztül, amelyeket most a közönség elé tár. Ritka alkalma a nézőnek, hogy nemcsak a művekkel szembesül, hanem a koncepcionális rendező igényességével is. Horváth János jól ismerte föl Kunffy festészetében azokat a törekvéseket, amelyek öt jelentőssé tették. érik. Információk, tapasztalatok özöne zúdul rá, az ő kis nyolcéves eszével kell kiválasztania közülük a legjobbat. Azt hitte, jól vá- lasztott. önvizsgálatba kezdek, ehr hiszem, hogy csak én javíthatok a helyzeten, hiszen én vagyok a felelős elsősorban. Beszélgetek vele, megpróbálom elmagyarázni, hogy nem az anyagiság a legfontosabb a világon, hogy tanulni, művelődni kell, örömet szerezni másoknak, hasznosat alkotni, dolgozni önmagunkért, és a többiekért. Ezek az igazi, az Örök emberi értékek. Elmondom neki, s ö fogékony; érzékeny leikével ráérez szavaim igazságára. Reménykedem abban, hogy az élet engem igazol... Gyarmati László nak, hanem a családi kéHorányi Barna Hegdöbbentő ajándék Vajon miért jutott arra a sorsra, hogy többször elfelejtsék és többször újra fölfedezzék nevét? Különféle korokból egy sor újságcikk szól róla, s májd mindegyik ezzel kezdődik: az elfelejtett nagy magyar tudósok soréiba tartozik. Meglehet, emlékének sorsa továbbra is ilyen lesz. Időről időre a hományba vész, majd egyszer-egys/.er — mint az élgen a szupernóva — fölfénylik Kiss Károly neve az utódok emlékezetében. Valószínűleg mindig lesznek ilyen „vibráló” nagyjaink. Vannak örökké napként ragyogó nevűek s vannak üstökös fénnyel vissza-visszatérők. - Ebbe bele .kell törődni. * * * Tudományos felfedezéseit, eredményeit hosszú oldalakon keresztül sorolhatnám, taglalhatnám. Most csak a Röntgenhez kapcsolódókat idézem, s azok közül is csupán, egyet-kettőt. Az első volt Röntgen után, aiki magas szintűén művelte e tudományt. Kiss Károly lámpáit maga Röntgen is, mint a legkiváióbbaikat ajánlotta több németországi laboratórium számára. Az SZAPUDI ANDRÁS Nagybeteg mesterünk Fél óra múlva kopog- * tak. Marcella néni, a községi párttitkár felesége állt az ajtóban. — Az uram üzeni — mondta ijedt szemmel —, hogy a főhadnagy úr utazzon el, amilyen gyorsan csak lehet, mert följelentették. Dermedten hallgattunk. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ki a följelentő. A „nő”, miután álmából fölverte a Káró családot, azt követelte Dezső bácsitól, hogy rögtön kísérje őt a községházára, a járási kiküldötthez, mert halaszthatatlan bejelentenivalója van egy szökött internálttal kapcsolatban, akit á Pörzse testvérek rejtegetnek. Azt is megmondta persze, hogy ki az a szökött internált. — Az uram csitította, megpróbálta lebeszélni a tervéről — rebegte Marcella néni. — Még azt is mondta neki, hogy beteg, hasogat a dereka, s emiatt nem fiad vele menni. Erre az asszonyság csúnyán fenyegetőzni kezdett, hogy az uramat is följelenti, amiért a reakciósokat pártolja. Tudtam, hogy a járási kiküldöttnek telefonja van a községházán, következésképpen nem vesztegethettem az időt. Nyomban átmentem Illés bácsihoz, néhai apósom egyik legrégibb, leghűségesebb emberéhez és megkértem, fogjon be azonnal és vigye el Ágostont a sárká- nyi rokonokhoz. •A fogat hamarosan előállt. A sötét, ködös udvaron vettünk búcsút szerencsétlen fivérünktől. Júlia keservesen zokogott, önmagát vádolta a történtekért. Nyugodj meg, simogatta a vállát Ágoston, te semmiről sem tehetsz. Aztán fölszállt a kocsira Illés bácsi mellé. Ebben a pillanatban lépések hallatszottak a kapu felől. Elkéstünk, futott át rajtam, és olyan gyengeség fogott el, hogy Bálim karjába kellett kapaszkodnom. A léptek lassan közeledtek a meg-megcsikorduló kavicsos'úton. — Dicsér tessék! — hangzott tompán a vastag árnyak tövéből, majd felismertük Krigler szabót, apánk szomszédját. Az igazgató úr meghalt, jelentette, s mintha az éjszaka legmélyéről jöttek volna a szavai fáradtan vánszorogva. Akkor az a valószínűtlen érzésem támadt, hogy egyszer már, egy másik világban, átéltem ezt az órát. Ágoston is velünk akart jönni az apai házba, de nem engedtük. Intésemre Illés bácsi a lovak közé csapott, és elrobogott Sárkány felé. A járási kiküldött sem vesztegette az időt. Másnap már megérkeztek a nyomozók és először hozzám jöttek. Meglepően udvariasak, tapintatosak voltak. Végigkísértem őket a szobákon, megmutattam pincét, padlást, és a különböző búvóhelyekre alkalmas zugokat az ódon házban. — Lehetséges, hogy disszidált a kedves bátyja? — kérdezték, és én hangsúlyt teremtően feleltem: — Igen, lehetséges. Egymásra nézték. Nekem úgy tetszett, valami megkönnyebbülésféle suhant át az arcukon. — Megboldogult édesapja házát is át kell majd vizsgálnunk, mondták —, természetesen a temetés után. Erre azonban nem volt szükség. Ugyanis amikor a szertartás megkezdődött, Ágoston ott állt közöttünk, az egész világ szeme láttára, talpig feketében. Mintha a föld alól bújt volna elő. Sohasem tudtam meg, mikor és mi módon jött visz- sza Nádaházára. A sárkányi rokonok csak annyit mondtak, hogy a temetés előtti éjszakán (éppen, amikor át kellett volna kelnie a határon) eltűnt. Utolsó óráiról, gyanítom, Lonci tudott a legtöbbet, hiszen a temetésig az apai házban rejtőzött Valakinek be kellett engednie, amikor — föltehetőleg hajnaltájt — visszatért, és valakihez szólnia is kellett, esetleg megmagyaráznia, hogy amit tesz, miért teszi. Ez csakis Lonci lehetett, ö azonban igen szűkszavúan csak annyit árult el, hogy vele vasaltatta- át a fekete ruháját. De azt, hogy pisztolyt tart magánál, egészen biztos, hogy Lonci sem ta. A kabátja zsebében találták anyja imakönyvét! ami valamikor a Deák Fe- renc-arcú sárkányi nagyapa hagyatékához tartozott. Néhány szentkép volt benne és két megsárgult inkaläft Annácska asszony kezetíSéával. Egy igén szép Mária-ima és a nádaházi krumplileves receptje. (Vége)
