Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-28 / 308. szám
1988. december 28., szerda Somogyi Néplap 5 Két csatornán A- ínyilivátiosság előtt a két csatorna ügye egy félreértéssel kezdődött. Az Országgyűlés kulturális bizottságának vitáján a Televízió elnöke még a íny áron beszámolt áriról, hogy terveik szerint, január 1-jétől különválik az I. és a II. csatorna, és eiz utóbbi kereskedelmi jellegű lesz. A közleményből arra is lehetett következtetni, hogy ez a második adó hasonlatos lesz a nyugati országok kereskedelmi adóihoz, .'hiszen példaként itt nálunk is az a módszer szerepelt, amit májusban, a Budapesti Nemzetközi Vásár idején MTV plusz címmel kipróbáltak, és ez valóban gazdaságilag önfenntartó próbálkozás volt. Hamarosan kiderült azonban, hogy annyi reklámmá, bevételire, ahogy divatosan mondani szokták : szponzorra nem lehet számítani a magyar gazdaságból — még a külföldi reklámok szaporodása esetén sem — amennyi el tudna tartani egy teljes adót. Az is kiderült, hogy valójában a Te. lavíaióban sem ilyesmire gondoltak, bár arra igen, hogy a reklámok nagyobb része átkerüljön majd a kettesre, és a lehetőségekhez mérten ez a csatorna törekedjen a gazdasági önfinanszírozásra. (Az általam ismert tervek szerint ehhez az önelszámoló« lehetőségét is megkapják.) Az viszont teljes mértékben igaz, hogy az MTV plusz tapasztalatait minden tekintetben hasznosítani kívánják, így példáiul a kettesen a bemondó- rendszerről áttérnek a műsorvezető rendszerre, méghozzá rendszerint két riporter-műsorvezetővel, akik adott esetben kommentál, ják is, vagy a jelenleginél jobban bevezetik, ahogy mondani szokták: felvezetik az egyes műsorokat. Végül is miben különbözik majd a két csatorna egymástól — teheti fel — joggal — a kérdést az olvasó, aki nagy valószínűséggel néző is. Az eddig megr ismert elképzelésék szerint valójában nemcsak a két adó karaktere válik el élesebben a jövő esztendőben, hanem a televízió műsor- szerkezetében általában is változások következnék majd. A leglényegesebb, hogy megnövekszik valamivel a műsoridő — hétnapos lesz —, így is Európában, a műsorsugárzás idejét tekintve, valahol az utolsó helyék egyikén állunk. Tehát minden hétfőn jelentkezik a televízió. Nem lényegtelen része a változásoknak az állandó kezdési időpontok bevezetése. A tervek szerint az I-es adó mindig háromnegyed ötkor kezd műsorismertetéssel és reklámmal. Az I-esen,- a hagyományos időben, tehát fél nyolckor jelentkezik a Híradó második, majd mindig kilenc órakor a Iles műsorban a harmadik kiadása, és a nagyjából azonos adáisidő végén, az egyes adón az utolsó, tehát a harmadik kiadás. Valószínűleg forradalmi újdonságnak számít majd, a magyar te- levízózásban, hogy à kettes adón — mindennap ponto. san hét óraikor — filmet sugároznak majd. A kettes adó alapjában két dologira rendezkedik be: itt kerülnék a nézők elé iá vásárolt, tehát külföldi gyártóktól, vagy hazai külső intézményektől vásárolt produkciók, továbbá az élő adáteok: a sportközvetítésektől kezdve (hétfőn óriási sportblokk lesz) a stúdióban zajló politikai vitáműsörökig. Az egyes csatornán mű. ködük majd az úgynevezett nemzeti adó. Ez azt jelenti, bogy a televízió saját készítésű tv-ijátékai, filmjei, régi és új magyar filmek, színházi produkciók, irodalmi és egyéb programok elsőrendűen itt kapnak miajd hélyet. Ehhez átalakították a Tv belső szerkezetét is; tíz produkciós szerkesztőség működik, ahol rendelni lehet majd — a jövő évre természetesen már meg is kellett rendelni — a legkülönfélébb munkákat a dokumentumfilmtől a sorozatokig. Mi várható ettől az átalakítástól? Jobb lesz-e ettől a műsor vagy sem? Nos, azt hiszem, nincs ember ebben az országban, aki erre egyértelmű választ tudna adni. Először is: nagy valószínűséggel megváltoznak a nézői szokások; mikor, mihez kell odaülni, mi mikor kezdődik — ez befolyásolja az esti elfoglaltságainkat, példáiul a vacsora, a lefekvés idejét, a vendégfogadás szokásait. (S aki azt hiszi, hogy az jelentéktelen apróság, az gondoljon a vízügyi szákemberekre, akiknek ékes példatára van arról, hogy a városokban esténként mikor szökik fel egyik pereiről a másikra a vízfogyasztás, az elektromos műveknek pedig arról .vannak adataik : a műsoridő és az áramfogyasztás esti szakaszai között milyen szoros az összefüggés.) A súlyosabb következmények, azt hiszem, az első hónapokban — ha nem az első évben végig — abból adódnak majd, hogy most már semmilyen direkt összefut, gés nem lesz az első és a második csatorna között. Amikor a második csatorna elindult Magyarországon, ez koncepcionális kérdés volt: az egyesen az össznépi műsoroknak kell futniok, a kettesen inkább a irétegműsoraknak. Ezt az elvet már jó ideje nem lehetett betartani, de a közvélemény a mai napig berzenkedik ilyen „szembeállítások” miatt. Jövőre aztán végleg le kell .tenni arról, hogy ilyen egyeztetések létrejöjjenek. Itt bizony majd választani musizáj, s miég arra sincs feltétlen esély, hogy az egyik adón elmulasztott műsort gyorsan megismétlik majd a másikon. Ennél sokkal komolyabb, s talán a leglényegesebb kérdés, hogy hangvételében, ha úgy tetszik, politikai arculatában lesz-e eltérés a két csatorna között, hiszen ennek a nemzetnek ez az egyetlen központi televíziója van, igaz, a kormány pénzén, de az állampolgá. írok adójából. Nem lehetne-e egyúttal a most ki- bomló politikai pluralizmusnak is — akár külön-külön műsoridővel — helyet biztosítani a képernyőn, éppen a két adó különválása idején ? Személyes véleményem szerint nem a csatornáik, s még csiák nem is a műsoridő feldarabolása erre a megoldás. Sókkal célravezetőbbnek látszik az a megoldás, amely a készülő új tömegkommunikációs törvény körvonalaiból kitetszik: e szerint az állami televíziót, rádiót — hiszen mór ma is vannák kisközösségi televíziók és rádiók — olyan kuratóriumoknak, köztiszteletben álló, különböző világnézeti elvéket Málló személyékből álló testületeknek kell felügyelniük, akik biztosítani tudják részben az adások objektivitását, részben a sokszínűségét. Mindezek mellett — hiszen ez a jövő zenélje — arra már talán januártól is van lehetőség, hogy a két adó vezetői (az elsőé: Wisinger István, a másodiké: Horváth János) rányomják a maguk személyiségének jegyeit, mint szerkesztők, mint „intendánsok” a készülő programokra, és a néző legkésőbb öt perc alatt felismerje: melyik dfló programját látja, ha nem is figyelt arra, hogy miilyen csatornagombot nyomott be. Nagyon remélem, hogy így lesz. Ennek a különválasztásnak ugyanis csak így van értelme. Bernáth László Romlik, porlad András pap Romjaiban is szép. Minél tovább nézem, annál gyönyörűbb. Szél száguld a lapályon, akadály — fasor — nem áll elébe (valaha iák voltak itt és tamyiatető pi- roslott), tágas búzaföld zöld borostája, decemberi napfény, sétáló, tűnődő őzek, s a tábla közepén bozontos sziget, fésületlen gubanc, elvadult gaz-erdő, kusza akácos, s benne a megszentelt rom, évszázadok tanúja. Az 1973-iban kiadott Építészeti emlékek Somogybán című kötet a „Romantika” című részben a következőket közli az Adánd határában (a Pélpusztai Állami Gazdaság birtokán) fellelhető templom maradványairól: „Ádánd községtől keletre, a Sió berektől északra elterülő lapályos részen, annak egy homokos kiemelkedésén áll a romos templomtorony, az Erzsébet ma jor közelében. Némelyek a helyet Ketye, mások Hetye néven ismerik. A torony nyugati oldalán félkörírves ablak, efelett hangrés és feljebb nagy négyszögű ablak található. Az utóbbi azonban csak részben ép. A templom hajója a torony keleti részéhez illeszkedett, s egykor dongaboHtozat fedte. 'Annak ellenére, hogy papját csak 1327-ben említik első ízben (András pap), majd 1333— 1334-ben Jakab plébánosról esik szó, a templom — épí- tészettört^rieti érvek alapján — feltétlen Árpád-kori és román stílusú építészeti Fél órában másfél évszázad temploma emlékek sajátosságait mutatja. A török hódoltság alatt a falu elpusztult, a templomot is ekkor rombolhatták le. Ásatás a templom körül nem volt, viszont Szabó István 1887^ben sok emberi csontvázat, edényeket, ruhadíszeket és ezüst érméket talált, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeumiba kerültek. A templom körül tehát temető volt.” A könyvet írta és szerkesztette Szigetvári György.) Igen, a törökök ... András • és Jakab utódja feltehetően itt pusztult a lesüppedt sírok közt, miután már sokszor elmondta a „Halotti beszédet” a békességben elhunyt hívek felett. „Lássátok feleim szemetekkel, mik vagyunk ...” .... Éjszaka van. Cslillag- talam éj, baljós csend, áthatolhatatlan sötétség. Egy- szercsak fölröppen a piros kakas, és az első sikoly. Ki- világ osodik az éjszaka, hatalmas fáklyák lobognak, a görbe kardok, handzsárok, jatagánok minden élőre rátalálnak. Aztán elcsitul a zaj, elfolyik az összes vér, elhamvad minden zsuptető. Üszkös gerendák fekete felkiáltójelekként merednek a fettápászikodó nap szemébe. Pa- majd vasekéket koptatnak a századok a tanú-torony körül. Aki erre jár, megemeli a süvegét. A vadászok a rom tövében pihennek meg egy-egy hajtás után. Szalonnázgatnak, beszélgetnék, vagy némán nézik a piros sebhelyeket. Ádándtól gyalog fél órányi séta ... Valaha talán kikijártak ide a szerelmesek. Most már nem vezet út a szántóföldön át: Csak a munkagépek közelítik meg a romot, amely egyre jobban romlik, porlad az időben. Ha egy munkagép — teszem azt egy bulldózer — véletlen (vagy ' készakarva) nekifárolna, tönkretenné egy pillanat alatt. Rossz rágon- dolni. Egy Árpád-kori templom- torony a műemlékekben szegény somogyi tájon, végső pusztulás előtt... Vajon mit szálnak éhhez az őzek? Sz. A. „Az első magyar törvény- könyvet államalapító királyunk Szent István alkotta, s az uralkodása óta eltelt csaknem ezer esztendőben a magyar állam fejlődésének útját, a magyarság mindenkori sorskérdéseit végigkísérték a törvények.” Ez olvasható az Aranybullától az ősiségig című könyv előszavában. A kissé vékonyra sikerült kötet a Magyar évszázadok című, 59 részes televíziósorozat anyagát tömöríti magába. Valóban semmi másra nem vállalkozik, csak tömörítésre, hiszen a csaknem öt tucat rész lényegét kilencbe sűríti. A füzet bemutatja az Aranybullát, IV. Béla törvényeit, Károly Róbert pénz- reformjait és az ősiség elvét kimondó 1351-es törvényeket. A szerkesztők a négy fejezetet úgy próbálták egységessé kovácsolni, hogy abból egyértelműen kitűnjön a központosított királyi hatalom erősödése, előtérbe kerüljön a feudális állam fejlődésének bemutatása. A fejezetek külön-külön önálló egységet képeznek ugyan, egymáshoz kapcsolásukra azonban nem maradt elég hely. Úgy gondolom, akik a televíziós sorozatot szombat esténként főműsomdőben megnézik, a könyvet, haszonnal forgathatják, jól rögzíthetik ismereteiket. A rendkívül tetszetős — sok szép színes képpel díszített, jó minőségű papírra nyomtatott — kötet azonban maradéktalanul nem tud megfelelni az igényeknek. A könyv szerzői jól látták meg, hogy a rendelkezésre álló szűkös keretet tájékoztató jellegű anyaggal érdemes kitölteni. Ezáltal a mű hasznos olvasmánnyá váltját az iskolások, a felvételire készülők számára. Nem pocsékolják idejüket lapozásakor azok sem, akik már meglevő ismeretanyagukat szeretnék megerősíteni, nem nyújt Viszont támpontot azoknak az olvasóknak, akik most szeretnék összefüggéseiben is megismerni a kor történéseit. B. T. Zs. t Uj ultrahangos \ vizsgálóberendezés A mosonmagyaróvári városi kórház új ultrahangos vizsgáló- berendezéssel gazdagodott. A 10 millió forint értékű készülék a máj, a vese és a szív betegségeinek fájdalommentes, gyors vizsgálatára alkalmas Nagybeteg mesterünk Még minden úgy van, * ahogy eddig volt, tűnődött Ágoston, látszólag semmi sem változott. Itt a tornác, a vadszőlő indája, a porcelánmerev virágok, az alimafa alatt a régi, nyári ebédekre emlékező asztal, a hátsó udvarban a kút, a kerítés mögött zöldségeskert, amely elnyúlik a kanálisig. Bent a házban is minden bútor ott található, ahová évtizedekkel ezelőtt állították. A középső szobában, az ovális alakú ebédlőasztalt cirádás székek veszik körül, a falon a sárkány! nagyszülők dagenrotípiája, a sarokban harmonium. Az első- szobában, ahol az apja most érte imádkozik, egymást érik a falion a családi fotográfiák (valamennyit az apja keretezte be), az utcára néző két ablak között az íróasztalon tűhegyesre faragott ceruzák sorakoznak, a két ágy között (az egyik nyolc éve vetetlen) fehér- neműs szekrény, A könyvespolcon vastag történelem- könyvek és egyforma barna kötésben útleírások, a fiókokban régi levelek, képeslapok, iratok spárgával átkötve, áttekinthető rendben. E percben még teljesnek, megbonthatatlannak tetszik ez a kis világ, gondolta Ágoston, mindnyájunk otthona. Holnap vagy holnapután pedig darabokra esik szét egy pillanat alatt. — Másnap átlkocsiztam Sárkányba, anyai nagybá- tyámékhoz — mesélte a 74 éves Pörzse Jolán 1988 nyarán, amikor Nádaházán meglátogattam. — Ott tudtam meg — folytatta —, hogy Pere Pistának abba kellett hagynia az ember- osempészést, mert mindenütt a sarkában volt már a rendőrség. Utoljára a feleségét vitte át Ausztriába (onnét később Amerikába mentek). De nem feledkezett meg Ágostonról sem. A rokonok elmondták, hogy Pisita egyik megbízható emberének a felesége fogja átkísérni a határon. Nagyon ügyes asszony, régi csempész, úgy ismeri a hansági bűvé- és átkelőhelyeket, mint a tenyerét. Elmentem ehhez az asszonyhoz is, aki valóban magabiztosnak, talpraesettnek látszott. Megegyeztünk, hogy kiét nap múltán éjszaka indul el a fivéremmel. Este nálam gyülekezett a család ünnepli vacsorára, Ágoston tiszteletére. Ott volt a plébános is, és a nemrég megszüntetett gazdasági iskola igazgatója a feleségével. Nyomott hangulatban ültük körül az asztalit. (Az első fogás Guszti kedvenc étele, az úgynevezett náda- házi krumplileves volt.) Vacsora közben a férfiak a különböző csatornákból (például az angol rádióból) származó híreket vitatták meg. A hírek ránk nézve szinte kivétel nélkül lesújtóak voltak. Ügy tetszett, minden ellenünk esküdött. Ez idő tájt már egyikünk sem bízott valami váratlan fordulatban, csodában. Tőlem például naponta megkérdezték, hogy „mi lesz már azzal a költözéssel”, egyre ingerültebben sürgettek. Ismeretlen emberek jártak a nyakamra, s különféle papírokat, helyesírási hibáktól hemzsegő gépiratokat lobogtattak, amiket alá kellett volna írnom. Egy ideig konokul ellenszegültem, bár tudtam — az árva széken is megmondták —, hogy hiába makacskodom, előbb-utóbb úgyis az történik, amit ezek a dühös emberek akarnak. Ágoston igyekezett felsza- badultnak, gondtalannak látszani ezen az estén; még a hegedűjét is elővette. De néhány melódia után egyszer csak váratlanul elejtette a vonót. Az arca furcsán megnyúlt és hamuszínűvé vált, s ettől kezdve egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Étkezés után tarokk- parti alakult, de egy idő után a sógorom és az igazgató összekaptak valami semmiségen és egyre ingerültebben csapkodták a lapokat. Bálint, aki máskor a társaság lelke volt remek tréfáival, most a cserépkályha mellett gubbasztott, s a kártyázok egy-egy hangosabb megnyilvánulására rosszallóan ráncolta a homlokát. Ha jól emlékszem, először a plébános távozott, azután az igazgiatóék (ők később az Amerikai Egyesült Államokból küldték üdvözletüket). Későre járt. Talán éjfél is elmúlt, amikor egy kísérteties hang harsant a folyosón. Saséin tudtam meg, mi volt az oka, de tény: Júlia megpofozta Feri feleségét. Az incidens a konyhában történt. A „nő” őrjöngve rohant végig a folyosón, majd valósággal „berobbant” a szobába. — Azonnal gyere, különben sosem látsz többé! — rivallt a bátyámra, s az a döbenettől káibuitan követte. , Valamennyien szinte megbénultunk, s szorongva, rossz előérzettel néztünk Júliára, aki még mindig dúlt- fúlt, s föl-alá járkált a szobában. (Folytatjuk.)
