Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

1988. december 3., szombat Somogyi Néplap 5 KAPOSVÁRON ELSŐKÉNT Kisdoboscsapat alakult Pattogó ütemű induló hangjaira sorakoztak fel tegnap délelőtt Kaposváron a Kinizsi-lakótelepi Általá­nos Iskola alsótagozatos ta­nulói. Ünnepi esemény vet­te ezzel kezdetét: az önálló kisdoboscsapat névadó ün­nepsége. A megyeszékhely létszámában legnagyobb ál­talános iskolájáról lévén szó, nyiltott kapukon kopogtattak a tantestület tanárai, ami­kor azt kérték, hogy az al­só tagozat külön csapatot al­kothasson. Az elképzelés meghallgatásra talált, s teg­nap ünnepélyes külsőségek között Kinizsi Pál nevét vette föl a. csapat. Az ünnepségen Kovács Emőke csapatvezető-helyet­ISKOLATANÁCS Jó az együttműködés Somogybán elsőként a barcsi gimnáziumban ala­kult iskolatanács. A tapasz­talatokról kérdeztük Káp­lár Adolf igazgatót. — Kezdetben többen fél­tek attól, hogy mivel a tag­ság többsége nem pedagó­gus, ez károsan befolyásolja majd az iskola életét. Ho­gyan látja ezt? — Ez az aggodalom meg­alapozatlan volt. Az iskola- tanácsban szükség van a gazdasági vezetők, a szülők és a tantestület munkájára is. Egyébként a tanácsnak nem feladata az iskola szak­mai munkájának ellenőrzé­se vagy irányítása. — Kérem, mutassa be a tanács működését! — A testületet egy elnök irányítja, az irányító cso­port tagja még az alelnök. Az iskolatanácsnak javas- lattevő joga van. Ezt ki­használva vezettük be pél­dául, hogy a tanítás ne­gyedórával előbb kezdődik a bejárók miatt. A munka­terv elfogadásában is sze­repe van a tanácsnak és beleszólhatnak a házirend kialakításába, a fakultációs képzésbe. Az iskolatanács tagjai között számos barcsi üzem, gyár vezetője, mun­katársa dolgozik, így a ta­nullak elhelyezkedésével kapcsolatos gondok is csök­kenthetők. Előre tudjuk, hogy a város közelében hol, milyen munkaerőre van szükség. Véleményezik a pályaválasztással, az 'egész­ségügyi gondokkal és a költ­ségvetéssel kapcsolatos kér­déseket is. — Ezek szerint mene­Győri László TE MEG ŐK ök mixelik a levegőt, a vizet, ama föntre törtek, azok a könnyű röpdösők rázzák, rázzák a rossz esőket, ők lötykölik. De mit dühöng az, aki véli, bár különb, az évei csak készülődnek, s ő nézi, nézi lesve őket bicegősen: billeg, dühöng, inog, kínlódik, föl-le csörtet egy palack vízben. Miért sürög- forog? A híres röpdösőknek? Különben: miért legyen különb? dzsertípusú iskolatanács mű­ködik? — Ha ezt a divatos szót akarjuk használni, igen. Be­ruházásaink az iskolatanács nélkül nem valósulhattak volna, meg, hiszen gondja­inkkal, törekvéseinkkel el­szigetelődtünk volna. Így viszont a gimnázium azoké is, akik tagjai az iskolata­nácsnak. Tájékozottak a gimnázium dolgaiban, részt vésznek a nevelési értekez­leteken, a szülői munkakö­zösség összejövetelein. Kö­vetni tudják a pedagógiai munkát is, bár ez utóbbiba nem szólnak bele. — Nem esett szó a tanu­lók érdekeinek védelméről... — Fontos, hogy a testü­letnek egyenjogú diák tagja is van, aki részt vesz min­den vitában és döntésben. Az iskolatanács nem név­legesen működő szervezet: szervesen vesz részt az is­kola munkájában. B. P. F. I______________RÁDIÓJEGYZET Tötymötyködés, némi motoszkálással tes tett jelentést, majd Ku- ruczné Hollósi Gabriella csa­patvezető köszöntötte az is­kola tanulóit, tanítóit, taná­rait és a vendégeket. A gye­rekéktől — akik nagy fi­gyelemmel kísérték a. szá­mukra sem mindennapi ese­ményt —, azt kérte, mun­kájukkal bizonyítsák, hogy a legkisebbek _ is tudnak a vállalt célnak megfelelő színvonalú munkát végezni. Ádámné Fábri Lili megyei úttörőelnök rövid hozzászó­lásában a névadóról is meg­emlékezett, majd a családok és az iskola szerepét mél­tatta, és az oktató-nevelő munka hatásáról is szólt. Kedvező, hogy a nemzet­közi átjagnál csekélyebb a folyékony és gáznemű hul­ladék, s rövidesen beállíta­nak egy korszerű berende­zést, amely csökkenti a su­gárszennyezett szilárd hul­ladékot is. A szakértői csoport Pak­son több olyan korszerű technikai és módszertani Ezt követően korabeli jel­mezekbe öltözve az iskola 4. D. osztálya hangulatos színdarab formájában eleve­nítette meg, hogyan is lett Kinizsi Páliból Mátyás leg­jobb vitéze. Az i.rodálmi műsort köve­tően dr. Nagy Istvánné, az intézmény igazgatója kö­szöntötte a város legfiata­labb kisdoboscsapatát, majd a kaposvári Táncsics lakta­nya KlSZ-szervezete át­nyújtotta az általuk adomá­nyozott csapatzászlót, amely­re Kaposvár általános isko­láinak képviselői felkötötték a megemlékező szalagokat. megoldást talált, amelyet felhasználásra ajánl majd más erőműveknél. Ugyanak­kor a testület javaslatot tett külföldi fejlett módszer pak­si alkalmazására is. Egye­bek között indokoltnak tart­ják központi minőségbiztosí­tó szervezet létrehozását, s a baleseteíhárítás fejleszté­sét további intézkedésekkel. Csütörtökön újólag bebi­zonyosodott: ismereteim a világról meglehetősen hiá­nyosak. Amikor a Faragó Judit szerkesztette Táska­rádió című adásban arról faggatta a riporter a visel­kedéstan szakértőjét, mit is takar ez a fogalom: motosz- káilás, bevallom először tel­jesen tanácstalan voltam. Amúgy ismerni vélem a szó jelentését, de arra legmeré­szebb álmomban sem mer­tem volna gondolni, hogy az a „viselkedési repertoár” egyik tagjául is szolgál, olyan szakkifejezések társa­ságában, mint a gyüszmé- kelés, a téblábolás vala­mint a tötymötyködés. Ezek mind szakszavak: egy-egy ingerre adott válaszainkat jelentik. Üj ingerre mi, em­berek tájékozódással vagy meneküléssel válaszolunk. A közepesen új inger für­késző viselkedést vált ki, míg a már ismert ingerekre adjuk válaszként a rnotosz- kóilást és társait... A Petőfi rádió csütörtöki, késő délutáni adásában a szerkesztő a hónap műso­raiból válogatott, roppant izgalmas hatvan, percet sze­rezve hallgatóinak. A ripor­tok között a legizgalmasabb a szegedi botrányról szóló volt. Történt, hogy az orvo­si egyetem klubjában össze­verekedtek a jordániai és a magyar hallgatók. Nem ez volt persze az első eset, több ízben kihívták már a rendőrséget akkor is, ami­kor csak a magyarok ran­dalíroztak. Nemegyszer meg­történt, hogy öt-hat magyar hallgató inzultálta a klub törzs- és alkalmi közönsé­gét egyaránt, verekedést, balhét provokálva. Megszó­lalt a klubvezető, elmondta, „sajnos a rendőrség nem fogott el mindenkit”, ezért a két táborhoz tartozó „har­cosok” még nem ásták el a csatabárdot, s alkalom ad­tán, ott folytatnák a harcot, ahol társaik abbahagyták. Ezt megelőzendő, gyorsan bezárták a klubot. Mit mond a rendőrség? „Na­gyobb a füstje, mint a láng­ja” — hallhattuk, bár nem értettem, hogy ha így van, akikor miért nem jelentke­zett szinte egyetlen tanú sem, s ha szóra sem érde­mes az ügy, akkor mit je­lentenek az ilyen stílusú mondatok: „Elvágom a tor­kodat, ha beszélsz!” Az egyetemisták azóta a tájékára sem mennek a klubnak, attól félnek, hogy újahb balhé esetén nem vé­di meg őket a rendőrség. A múltkor ez történt — állí­totta a riporter, s idézte a verekedésről megjelent tu­dósítást a Dél-Magyaror- szágból : „ ... a rendőri erők ölhetett kézzel álltak” — ír­ta a lap. Ez egyáltalán nem igaz — így a rendőrség kép­viselője. — Nekik joguk lett volna akár a fegyverüket is használni, de humánus meg­gondolásból még a guhibo- tot sem vették elő, nehogy az amúgy is agyba-főbe vert orvosegyetemistáknak egyéb bajuk is legyen. Azt mond­ja a klubvezető, hogy nincs igaza a rendőrnek, mert ő látta az egészet: bejöttek a klubba, behúzódtak a sa­rokba, és végignézték a bu­nyót (igaz a kezük nem volt ölbe téve). Ezen a ponton megint el­akadtam. Nem tudtam el­dönteni, hogy a rendőröket új inger érte, s erre vála­szoltak tájékozódással vagy meneküléssel, közepesen új ingert kaptak és fürkésző viselkedést mutattak be vagy — és erős a gyanúm, hogy ez történt —, egy meg­szokott inger érte őket, s erre ők, a viselkedési re­pertoár szabályai szerint motoszkálni, sőt mi több, tötymötyködni kezditek, ne­tán tébláfooltak is hozzá egy keveset... Balogh P. Ferenc B. P. F. Nemzetközi szakértői vizsgálat SELYEM — Selyem! Selyem! — suttogta Püspöki György baloldali szom­szédjának. Hogy az ingerül­ten visszaszólt: — Mi? — elkacagta magát, fejét bal vállára nyaklintotta és ka­cagott, kacagott, még a könnye is kicsordult. — Gyönyörűség ! — tagolta a mérges embernek. — Gyö-nyö-rű-ség ! — és kacagott újra. Erre a szomszéd dühösen elfordította fenekét a lelá­tót jelentő pádon, mintha annyira érdekelné őt a bal oldali palánknál melegítő vendégcsapat. Csupa idegen allak és arc vörös trikóban és vörös gatyában, akár va­lami míniumban fürdött ve­rébcsapat, se nem lehet, se nem érdemes megjkülönböz- tetni őket. — Selyem! Selyem! — A Püspöki György melletti helyre kamaszfiú telepedett — Csókolom. Biszak Zsolti. Püspöki nem ismerte meg unokaöcs- csét; műtétje óta senkit se ismert meg, egyenként mu­tatták be neki az orvost, az ápolónőket, Zsuzsannáját. Újra tanulta a szavakat, a dolgokat, saját élettörténe­tét, elsírta magát, amikor megtudta, hogy neki felnőtt ilkerfia van, három unokája; földerengett benne a rozs- nyói Kemenes nagypapa ba­juszos, csibukos képe, név­telenül ugyan, de hogy nagypapa volt az illető, sze­líd, jóságos Mikulás apó, te­hát ő is nagyapa, szelíd, jóságos szintén Mikulás, szakálla-bajusza kell legyen, fehér. Fiai és unokái mégis sehol; az orvos nem tudta, Zsuzsánna, ez a kellemetlen, szemét forgató nőszemély, az ő állítólagos felesége hisztérikus bőgésbe kezdett értelmes válasz helyett. Püspöki Györgybe ekkor belefészkelt egy gondolat, ö fogoly, elfogták, megse­besítették, és a betegség alattomos, aljas ürügyével, álorvosoik, álnővérek, álfele­ség közreműködésével rab­ságban tartják. Ha ilyen ki­terjedt és gazdag mintáza­tú összeesküvést szőttek, céljuk sem lehet köznapi. Szakállát ravaszul leborot­válta, bajuszát még rava­szabbal meghagyta, — Selyem! Selyem! Sző­ke! Sző-ke! Szív! Délceg szőke lány vonult el előttük. Rikító, kanári­sárga pulóvere pompásan domborodott. Mögötte a vendégcsapat nyolcasa szá­guldott ziccert dobni, vör- henyes, százkilencvenes le­gény. — Püspöki György felkacagott, fej,ét most jobb vállára hajtotta, s ringató­zott gyermeki vígságban. Zsolti visszamosolygott. Hú­zódott volna máshová, de félt megsérteni Gyurka bá­csit, a hatalmas, gazdag és befolyásos .rokont,, akiről föl sem merte tételezni, hogy beteg lett volna, még kevés­bé, hogy beteg maradt. — Selyem! Ennyi! — Gyurka bácsi hüvelyk- és mutatóujja között mutatta, hogy mennyi. Tekintete a bögyös lány után szállt. — Bíró! Ennyi! — Három uj- jáVal bökött a két szürke. trdkós bíró felé, és dőlt a kacagástól. — Eny- nyi! Há-romm! Háá-romm! — Régi ismerősei figyelték: hangtalan a nevetése, orra alatt nagypapás bajusz, a széles mozdulatok a régiek, de üresek; hónapok óta most mutatkozott először a városban. Ha feléjük for­dult, lehajtották gyorsan a fejüket, nehogy fölfedez­ze pillantásukban a kárörö­met. Sose lehet tudni. Talán csak részeg vagy játszik. — Cucu ! Foci ! Pus-kás ! Foci ! öcsi ! Megbökdöste Zsolti vállát; szép, szép a szőke lány a rikító pulóverben, de most rá figyeljen, éppen most jutott eszébe a megfelelő szó, ha nem is kosárlabda, de a foci, tehát a majdnem meg­felelő, ha egy kicsit figyel, akkor lehet beszélgetni vég­re. — Gyönyö-rűséges. — Nevetett. — Koponyaplaszti­ka ! Béna ! Ko-po-nya-plasz- tika! Béna! Béna! Béna! — Jobb kezével végigsúrolta teste bal oldalát. — Béna! Béna ! Pillantása ugrált Zsolti arcán: mit. ért vajon a kö­lyök. Zsolti nézte volna a játékosokat, már fütyültek la bírók, hogy kezdéshez hívják a csapatokat. György nevetett, alig hallhatóan, de annyira csak, hogy Zsolti hallja, és ne ezekre a lab- dázókra figyeljen. — Ikrek! Gyö-nyö-rű-sé-ges ! Ik-rek ! Ket-tő ! Fiúk ! Gyönyörűsé­ges! Na ugye! Gyö-nyö-rű- sé-ges! Anya gyönyörűséges, öngyilkos. Gyönyörűséges és öngyilkos. Ballonkabátjából tárcát kotort elő. — Világos, u-gye, vi-lá- gos? A-nya, ön-gyil-kos. Vi- lá-gos és gyö-nyörű-sé-ges. Gyö-nyö-rű-sé-ges a-nya. — Recés szélűre vágott réges- régi fényképet mutatott. Sárgult, kicsit mozgásos amatőrképen sárközi leányok ünnepi ruhájába öltözött, dauerolt hajú, középkorú asszony. Délcegen állt egy kerekeskút előtt, félig oda­fordulva, mintha hamarosan vjzet húzna. Mintha, szóval nem áll, hanem hajol, nem húz vizet, a ruhát kölcsön­kapta, a helyzetet-is; vala­ki megkérte, vágjon jó képet a felvételihez, ne a saját ar­cát mutassa, rendben, bár­mit, még bírja. Zsolti illendő idő után visszaadta a képet. A bírók türelmetlenül füttyögtek, jöjjenek már a csapatok. Nehéz lett volna fölfognia, hogy Püspöki György anyja neki a dédmamája. Egy ilyen ember, még romokban is. Az ilyennek tehet egyál­talán ’anyja? Persze nekem sincs — ettől megilletődött. Már szívesen megnézte vol­na .a képet alaposabban, de bácsikája eltette: — Gyö- nyö-rű-sé-ges! Gyönyörűsé­ges! Öngyilkos! Ár-va! Bé­na! Ko-po-nya-plasz-ti-ka! Na u-gye vi-lá-gos! A bírók erőszakos fütyü- részésére végre fölállt ■ a kezdőkör köré a két .csapat: a míniumba mártott idegen verebek és a helyi .csapat játékosai hófehérben. Tri­kójuk bal vállán keskeny, fekete csík. A vendégcentef nyeglén állva maradt a földobásnál, hagyta, hogy a fehér egye­dül ugorjon; a labda persze kiment az oldalvonalon. Mindkét bíró kettőt füty- tyentett, s kezét mlagasra emelte. A játékosok vigyázz- ha merevedtek, a közönség fölállt. Egy perc. Aztán kezdődött a játék. A három padsorból álló le­látón végigfutott a kérdés: ki halt meg? Jobbról ért Zsoltihoz, továbbadta Gyur­ka bácsinak. — Ki halt meg, nem tud­ja? Püspöki György hosszút fyslantott Franciska-kék szemével; ki se nyitotta, amíg jobb kezével a balt is szívéhez nem emelte, és ne­hezen, nyögve, keservesen el nem sóhajtotta: — En

Next

/
Oldalképek
Tartalom