Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-03 / 288. szám
1988. december 3., szombat Somogyi Néplap 5 KAPOSVÁRON ELSŐKÉNT Kisdoboscsapat alakult Pattogó ütemű induló hangjaira sorakoztak fel tegnap délelőtt Kaposváron a Kinizsi-lakótelepi Általános Iskola alsótagozatos tanulói. Ünnepi esemény vette ezzel kezdetét: az önálló kisdoboscsapat névadó ünnepsége. A megyeszékhely létszámában legnagyobb általános iskolájáról lévén szó, nyiltott kapukon kopogtattak a tantestület tanárai, amikor azt kérték, hogy az alsó tagozat külön csapatot alkothasson. Az elképzelés meghallgatásra talált, s tegnap ünnepélyes külsőségek között Kinizsi Pál nevét vette föl a. csapat. Az ünnepségen Kovács Emőke csapatvezető-helyetISKOLATANÁCS Jó az együttműködés Somogybán elsőként a barcsi gimnáziumban alakult iskolatanács. A tapasztalatokról kérdeztük Káplár Adolf igazgatót. — Kezdetben többen féltek attól, hogy mivel a tagság többsége nem pedagógus, ez károsan befolyásolja majd az iskola életét. Hogyan látja ezt? — Ez az aggodalom megalapozatlan volt. Az iskola- tanácsban szükség van a gazdasági vezetők, a szülők és a tantestület munkájára is. Egyébként a tanácsnak nem feladata az iskola szakmai munkájának ellenőrzése vagy irányítása. — Kérem, mutassa be a tanács működését! — A testületet egy elnök irányítja, az irányító csoport tagja még az alelnök. Az iskolatanácsnak javas- lattevő joga van. Ezt kihasználva vezettük be például, hogy a tanítás negyedórával előbb kezdődik a bejárók miatt. A munkaterv elfogadásában is szerepe van a tanácsnak és beleszólhatnak a házirend kialakításába, a fakultációs képzésbe. Az iskolatanács tagjai között számos barcsi üzem, gyár vezetője, munkatársa dolgozik, így a tanullak elhelyezkedésével kapcsolatos gondok is csökkenthetők. Előre tudjuk, hogy a város közelében hol, milyen munkaerőre van szükség. Véleményezik a pályaválasztással, az 'egészségügyi gondokkal és a költségvetéssel kapcsolatos kérdéseket is. — Ezek szerint meneGyőri László TE MEG ŐK ök mixelik a levegőt, a vizet, ama föntre törtek, azok a könnyű röpdösők rázzák, rázzák a rossz esőket, ők lötykölik. De mit dühöng az, aki véli, bár különb, az évei csak készülődnek, s ő nézi, nézi lesve őket bicegősen: billeg, dühöng, inog, kínlódik, föl-le csörtet egy palack vízben. Miért sürög- forog? A híres röpdösőknek? Különben: miért legyen különb? dzsertípusú iskolatanács működik? — Ha ezt a divatos szót akarjuk használni, igen. Beruházásaink az iskolatanács nélkül nem valósulhattak volna, meg, hiszen gondjainkkal, törekvéseinkkel elszigetelődtünk volna. Így viszont a gimnázium azoké is, akik tagjai az iskolatanácsnak. Tájékozottak a gimnázium dolgaiban, részt vésznek a nevelési értekezleteken, a szülői munkaközösség összejövetelein. Követni tudják a pedagógiai munkát is, bár ez utóbbiba nem szólnak bele. — Nem esett szó a tanulók érdekeinek védelméről... — Fontos, hogy a testületnek egyenjogú diák tagja is van, aki részt vesz minden vitában és döntésben. Az iskolatanács nem névlegesen működő szervezet: szervesen vesz részt az iskola munkájában. B. P. F. I______________RÁDIÓJEGYZET Tötymötyködés, némi motoszkálással tes tett jelentést, majd Ku- ruczné Hollósi Gabriella csapatvezető köszöntötte az iskola tanulóit, tanítóit, tanárait és a vendégeket. A gyerekéktől — akik nagy figyelemmel kísérték a. számukra sem mindennapi eseményt —, azt kérte, munkájukkal bizonyítsák, hogy a legkisebbek _ is tudnak a vállalt célnak megfelelő színvonalú munkát végezni. Ádámné Fábri Lili megyei úttörőelnök rövid hozzászólásában a névadóról is megemlékezett, majd a családok és az iskola szerepét méltatta, és az oktató-nevelő munka hatásáról is szólt. Kedvező, hogy a nemzetközi átjagnál csekélyebb a folyékony és gáznemű hulladék, s rövidesen beállítanak egy korszerű berendezést, amely csökkenti a sugárszennyezett szilárd hulladékot is. A szakértői csoport Pakson több olyan korszerű technikai és módszertani Ezt követően korabeli jelmezekbe öltözve az iskola 4. D. osztálya hangulatos színdarab formájában elevenítette meg, hogyan is lett Kinizsi Páliból Mátyás legjobb vitéze. Az i.rodálmi műsort követően dr. Nagy Istvánné, az intézmény igazgatója köszöntötte a város legfiatalabb kisdoboscsapatát, majd a kaposvári Táncsics laktanya KlSZ-szervezete átnyújtotta az általuk adományozott csapatzászlót, amelyre Kaposvár általános iskoláinak képviselői felkötötték a megemlékező szalagokat. megoldást talált, amelyet felhasználásra ajánl majd más erőműveknél. Ugyanakkor a testület javaslatot tett külföldi fejlett módszer paksi alkalmazására is. Egyebek között indokoltnak tartják központi minőségbiztosító szervezet létrehozását, s a baleseteíhárítás fejlesztését további intézkedésekkel. Csütörtökön újólag bebizonyosodott: ismereteim a világról meglehetősen hiányosak. Amikor a Faragó Judit szerkesztette Táskarádió című adásban arról faggatta a riporter a viselkedéstan szakértőjét, mit is takar ez a fogalom: motosz- káilás, bevallom először teljesen tanácstalan voltam. Amúgy ismerni vélem a szó jelentését, de arra legmerészebb álmomban sem mertem volna gondolni, hogy az a „viselkedési repertoár” egyik tagjául is szolgál, olyan szakkifejezések társaságában, mint a gyüszmé- kelés, a téblábolás valamint a tötymötyködés. Ezek mind szakszavak: egy-egy ingerre adott válaszainkat jelentik. Üj ingerre mi, emberek tájékozódással vagy meneküléssel válaszolunk. A közepesen új inger fürkésző viselkedést vált ki, míg a már ismert ingerekre adjuk válaszként a rnotosz- kóilást és társait... A Petőfi rádió csütörtöki, késő délutáni adásában a szerkesztő a hónap műsoraiból válogatott, roppant izgalmas hatvan, percet szerezve hallgatóinak. A riportok között a legizgalmasabb a szegedi botrányról szóló volt. Történt, hogy az orvosi egyetem klubjában összeverekedtek a jordániai és a magyar hallgatók. Nem ez volt persze az első eset, több ízben kihívták már a rendőrséget akkor is, amikor csak a magyarok randalíroztak. Nemegyszer megtörtént, hogy öt-hat magyar hallgató inzultálta a klub törzs- és alkalmi közönségét egyaránt, verekedést, balhét provokálva. Megszólalt a klubvezető, elmondta, „sajnos a rendőrség nem fogott el mindenkit”, ezért a két táborhoz tartozó „harcosok” még nem ásták el a csatabárdot, s alkalom adtán, ott folytatnák a harcot, ahol társaik abbahagyták. Ezt megelőzendő, gyorsan bezárták a klubot. Mit mond a rendőrség? „Nagyobb a füstje, mint a lángja” — hallhattuk, bár nem értettem, hogy ha így van, akikor miért nem jelentkezett szinte egyetlen tanú sem, s ha szóra sem érdemes az ügy, akkor mit jelentenek az ilyen stílusú mondatok: „Elvágom a torkodat, ha beszélsz!” Az egyetemisták azóta a tájékára sem mennek a klubnak, attól félnek, hogy újahb balhé esetén nem védi meg őket a rendőrség. A múltkor ez történt — állította a riporter, s idézte a verekedésről megjelent tudósítást a Dél-Magyaror- szágból : „ ... a rendőri erők ölhetett kézzel álltak” — írta a lap. Ez egyáltalán nem igaz — így a rendőrség képviselője. — Nekik joguk lett volna akár a fegyverüket is használni, de humánus meggondolásból még a guhibo- tot sem vették elő, nehogy az amúgy is agyba-főbe vert orvosegyetemistáknak egyéb bajuk is legyen. Azt mondja a klubvezető, hogy nincs igaza a rendőrnek, mert ő látta az egészet: bejöttek a klubba, behúzódtak a sarokba, és végignézték a bunyót (igaz a kezük nem volt ölbe téve). Ezen a ponton megint elakadtam. Nem tudtam eldönteni, hogy a rendőröket új inger érte, s erre válaszoltak tájékozódással vagy meneküléssel, közepesen új ingert kaptak és fürkésző viselkedést mutattak be vagy — és erős a gyanúm, hogy ez történt —, egy megszokott inger érte őket, s erre ők, a viselkedési repertoár szabályai szerint motoszkálni, sőt mi több, tötymötyködni kezditek, netán tébláfooltak is hozzá egy keveset... Balogh P. Ferenc B. P. F. Nemzetközi szakértői vizsgálat SELYEM — Selyem! Selyem! — suttogta Püspöki György baloldali szomszédjának. Hogy az ingerülten visszaszólt: — Mi? — elkacagta magát, fejét bal vállára nyaklintotta és kacagott, kacagott, még a könnye is kicsordult. — Gyönyörűség ! — tagolta a mérges embernek. — Gyö-nyö-rű-ség ! — és kacagott újra. Erre a szomszéd dühösen elfordította fenekét a lelátót jelentő pádon, mintha annyira érdekelné őt a bal oldali palánknál melegítő vendégcsapat. Csupa idegen allak és arc vörös trikóban és vörös gatyában, akár valami míniumban fürdött verébcsapat, se nem lehet, se nem érdemes megjkülönböz- tetni őket. — Selyem! Selyem! — A Püspöki György melletti helyre kamaszfiú telepedett — Csókolom. Biszak Zsolti. Püspöki nem ismerte meg unokaöcs- csét; műtétje óta senkit se ismert meg, egyenként mutatták be neki az orvost, az ápolónőket, Zsuzsannáját. Újra tanulta a szavakat, a dolgokat, saját élettörténetét, elsírta magát, amikor megtudta, hogy neki felnőtt ilkerfia van, három unokája; földerengett benne a rozs- nyói Kemenes nagypapa bajuszos, csibukos képe, névtelenül ugyan, de hogy nagypapa volt az illető, szelíd, jóságos Mikulás apó, tehát ő is nagyapa, szelíd, jóságos szintén Mikulás, szakálla-bajusza kell legyen, fehér. Fiai és unokái mégis sehol; az orvos nem tudta, Zsuzsánna, ez a kellemetlen, szemét forgató nőszemély, az ő állítólagos felesége hisztérikus bőgésbe kezdett értelmes válasz helyett. Püspöki Györgybe ekkor belefészkelt egy gondolat, ö fogoly, elfogták, megsebesítették, és a betegség alattomos, aljas ürügyével, álorvosoik, álnővérek, álfeleség közreműködésével rabságban tartják. Ha ilyen kiterjedt és gazdag mintázatú összeesküvést szőttek, céljuk sem lehet köznapi. Szakállát ravaszul leborotválta, bajuszát még ravaszabbal meghagyta, — Selyem! Selyem! Szőke! Sző-ke! Szív! Délceg szőke lány vonult el előttük. Rikító, kanárisárga pulóvere pompásan domborodott. Mögötte a vendégcsapat nyolcasa száguldott ziccert dobni, vör- henyes, százkilencvenes legény. — Püspöki György felkacagott, fej,ét most jobb vállára hajtotta, s ringatózott gyermeki vígságban. Zsolti visszamosolygott. Húzódott volna máshová, de félt megsérteni Gyurka bácsit, a hatalmas, gazdag és befolyásos .rokont,, akiről föl sem merte tételezni, hogy beteg lett volna, még kevésbé, hogy beteg maradt. — Selyem! Ennyi! — Gyurka bácsi hüvelyk- és mutatóujja között mutatta, hogy mennyi. Tekintete a bögyös lány után szállt. — Bíró! Ennyi! — Három uj- jáVal bökött a két szürke. trdkós bíró felé, és dőlt a kacagástól. — Eny- nyi! Há-romm! Háá-romm! — Régi ismerősei figyelték: hangtalan a nevetése, orra alatt nagypapás bajusz, a széles mozdulatok a régiek, de üresek; hónapok óta most mutatkozott először a városban. Ha feléjük fordult, lehajtották gyorsan a fejüket, nehogy fölfedezze pillantásukban a kárörömet. Sose lehet tudni. Talán csak részeg vagy játszik. — Cucu ! Foci ! Pus-kás ! Foci ! öcsi ! Megbökdöste Zsolti vállát; szép, szép a szőke lány a rikító pulóverben, de most rá figyeljen, éppen most jutott eszébe a megfelelő szó, ha nem is kosárlabda, de a foci, tehát a majdnem megfelelő, ha egy kicsit figyel, akkor lehet beszélgetni végre. — Gyönyö-rűséges. — Nevetett. — Koponyaplasztika ! Béna ! Ko-po-nya-plasz- tika! Béna! Béna! Béna! — Jobb kezével végigsúrolta teste bal oldalát. — Béna! Béna ! Pillantása ugrált Zsolti arcán: mit. ért vajon a kölyök. Zsolti nézte volna a játékosokat, már fütyültek la bírók, hogy kezdéshez hívják a csapatokat. György nevetett, alig hallhatóan, de annyira csak, hogy Zsolti hallja, és ne ezekre a lab- dázókra figyeljen. — Ikrek! Gyö-nyö-rű-sé-ges ! Ik-rek ! Ket-tő ! Fiúk ! Gyönyörűséges! Na ugye! Gyö-nyö-rű- sé-ges! Anya gyönyörűséges, öngyilkos. Gyönyörűséges és öngyilkos. Ballonkabátjából tárcát kotort elő. — Világos, u-gye, vi-lá- gos? A-nya, ön-gyil-kos. Vi- lá-gos és gyö-nyörű-sé-ges. Gyö-nyö-rű-sé-ges a-nya. — Recés szélűre vágott réges- régi fényképet mutatott. Sárgult, kicsit mozgásos amatőrképen sárközi leányok ünnepi ruhájába öltözött, dauerolt hajú, középkorú asszony. Délcegen állt egy kerekeskút előtt, félig odafordulva, mintha hamarosan vjzet húzna. Mintha, szóval nem áll, hanem hajol, nem húz vizet, a ruhát kölcsönkapta, a helyzetet-is; valaki megkérte, vágjon jó képet a felvételihez, ne a saját arcát mutassa, rendben, bármit, még bírja. Zsolti illendő idő után visszaadta a képet. A bírók türelmetlenül füttyögtek, jöjjenek már a csapatok. Nehéz lett volna fölfognia, hogy Püspöki György anyja neki a dédmamája. Egy ilyen ember, még romokban is. Az ilyennek tehet egyáltalán ’anyja? Persze nekem sincs — ettől megilletődött. Már szívesen megnézte volna .a képet alaposabban, de bácsikája eltette: — Gyö- nyö-rű-sé-ges! Gyönyörűséges! Öngyilkos! Ár-va! Béna! Ko-po-nya-plasz-ti-ka! Na u-gye vi-lá-gos! A bírók erőszakos fütyü- részésére végre fölállt ■ a kezdőkör köré a két .csapat: a míniumba mártott idegen verebek és a helyi .csapat játékosai hófehérben. Trikójuk bal vállán keskeny, fekete csík. A vendégcentef nyeglén állva maradt a földobásnál, hagyta, hogy a fehér egyedül ugorjon; a labda persze kiment az oldalvonalon. Mindkét bíró kettőt füty- tyentett, s kezét mlagasra emelte. A játékosok vigyázz- ha merevedtek, a közönség fölállt. Egy perc. Aztán kezdődött a játék. A három padsorból álló lelátón végigfutott a kérdés: ki halt meg? Jobbról ért Zsoltihoz, továbbadta Gyurka bácsinak. — Ki halt meg, nem tudja? Püspöki György hosszút fyslantott Franciska-kék szemével; ki se nyitotta, amíg jobb kezével a balt is szívéhez nem emelte, és nehezen, nyögve, keservesen el nem sóhajtotta: — En
