Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-24 / 306. szám
1988. december 24., szombat 10 Somogyi Néplap §1 S CSALAD Divatajánlatunk szilvesMterre Egyszerűen, elegánsan A női alkalmi ruhák, lágyan omló selyemből készülnék, különböző húzásokkal; rakásokkal, kiemelve a karcsú derekai és az anyag szépségét. A rövid ruha legalább annyira divat az alkalmi öltözékeknél, mint a hosszú. A férfiöltönyöknél a világos és sötét alapanyagoknál egyaránt divatos a kétsoros megoldás. Színben harmonizáló díszkendővel. Legszebb, legmeghittebb családi ünnepünk a karácsony. Kicsik és nagyok, közeli és távoli rokonok, barátok gyűlnek össze ilyenkor, hogy átadják ajándékaikat, emlékezzenek és melegedjenek a gyertyák fényénél... A karácsonynak egyfajta szertartása van, már szépanyáink is készültek rá. Ez a gondos készülődés a családok többségében, szerencsére, még ma is él. Az ünnep előtti hetek a bevásárlás jegyében zajlottak, de néha még ez az idő is kevésnek bizonyult a megfelelő ajándék beszerzéséhez. Mindenből a legszebbet szerettük volna, ám sokszor el kellett térni szándékunktól, hiszen éppen az elképzelt, leginkább személyre szabott ajándéktárgy hiányzik az üzletek polcairól. Ha a család aprajának és nagyjának sikerült elkészítenünk vagy megváÜNNEPVÁRÁS sárolnunk a karácsonyfa alá szánt dolgokat, következett az élelmiszerek utáni hajsza. A több napos ünnep igencsak próbára teszi a ház asszonyát. Már jó előre kiválasztottuk és hazahoztuk az ünnep „főszereplőjét’’, a friss fenyőt, kimostuk a fehér damasztabroszt, előkészítettük a karácsonyi motívumokkal — fenyővel és gyertyával — díszített térítőkét, párnákat. Lemez- és kazettatárunkból előbányásztuk kedves karácsonyi dalainkat is. Miután beszereztük a tűleveles papírszalvétát, azon töprengünk, mivel emelhetnénk még a lakás, a terített asztal eleganciáját. Az asztal közepére például jól mutat egy piros jonatán almába állított gyertya. Melléje parányi fenyőgally és színes masni is kerülhet. Egy külön asztalkára dióval, mogyoróval, almával, naranccsal teli gyümölcsöskosarat tehetünk, mellé zöldellő búzát, alája pedig egy marék szénát — a néphit szerint, jövő évi gazdagságra gondolva ... Sokan nem vásárolnak karácsonyfát — se hangulatos kiegészítőkre sem vágynak —; évről évre a szekrényben porosodó, összecsukható műanyag fát állítják föl. Ez sem alakjával, sem színével nem hasonlít az élő fenyőhöz. Ha a családban sohasem volt szokás a fenyő- fadíszítés (?), akkor legalább néhány fenyőgally kerüljön egy vázába, hiszen a friss fenyőillat semmivel sem pótolható! L. S. Ünnepi halételek Tejfölös ponty Anyagszükséglet 6 személyre: 1,5 kg-os ponty, 20 dkg erdei gomba. 8 dkg vaj, 3 dl tejföl, 5 dkg vöröshagyma, 4 dkg liszt, 3 dl fehérbor, 2 dkg só, 1 g törött bors, körítés. A pontyot megtisztítjuk, belső részét eltávolítjuk; húsát ujjnyi vastagon szeletekre vágjuk, a szeleteket sóval és törött borssal bedörzsöljük, és vajjal kikent tepsibe rakjuk. Az erdei gombát megtisztítjuk, vízben többször megmossuk, és apró darabokra vágjuk. A hagymát megreszeljük, gombával és borral összekeverjük, majd egyenletesen a tepsibe helyezett halra öntjük Sütőben megpároljuk. Amikor a hal és a gomba megpuhult, a liszttel elkevert tejfölt ráöntjük, néhány percig forraljuk. Sós vízben főtt burgonyával tálaljuk Ponty jóasszony módra Anyagszükséglet 6 személyre: 1,5 kg-os ponty, 25 dkg gomba, 10 dkg vaj, 10 dkg sárgarépa, 1,5 dl fehérbor, 1 db citrom leve, 2 tojás sárgája, 2 dl tejföl, 3 g törött bors, petrezselyem zöldje, só és köret (vajas burgonya). A megtisztított hal húsát a csontról lefejtjük, ezután irdaljuk. A fejet, a farkát és a gerinccsontot, az apróra vágott sárgarépát és a vöröshagymát kevés vízjben forraljuk. A tűzálló edény alját vajjal kikenjük, és beletesszük a halszeleteket. Bort töltünk rá, felöntjük a halcsont levével, és sütőben mintegy 20 percig pároljuk. Megpároljuk a gombaszele- téket. Sózzuk, törött borsot szórunk rá, citromlevet csavarunk bele, majd fölengedjük tejföllel, belekeverjük a tojás sárgáját és az apróra vágott petrezselyem zöldjét. A félig megpuhult halra öntjük. Sütőben addig pároljuk, amíg a hal egészen puha nem lesz, és vajas burgonyával tálaljuk. Harcsa rizzsel Anyagszükséglet 6 személyre: 1,5 kg harcsa, 10 dkg vöröshagyma, 50 dkg rizs, 14 dkg zsír, 3 dkg só, 1 db citrom, tartármártás és köret. Egy nagyobb harcsát ujjnyi szeletekre vágunk, sóval bedörzsöljük, állni hagyjuk. Vasserpenyőben zsíron vöröshagymát pirítunk. Egy másik edényben zsíron —• húslével föleresztve — rizst párolunk. Amikor a rizs megpuhult és a hagyma is piros, összekeverjük, és zománcozott tepsibe tesszük, egyenletesen elsimítjuk. A harcsaszeleteket egy kevés paprikával megszórjuk, és rárakjuk a rizs tetejére. Sütőben mindkét oldalát 15-15 percig sütjük. Tepsiben tálaljuk, citromszeletekkel díszítjük ; tartármártást adunk hozzá. Harcsa roston Anyagszükséglet 6 személyre: 1,5 kg harcsa, 15 dkg zsír, 10 dkg zsemlemorzsa, 2 dkg só, 2 db citrom, 2 dl tartármártás, fél csomag petrezselyem zöldje, körítés. A harcsát megtisztítjuk, íelhasítjuk és belső részét eltávolítjuk; húsát geripc- csontról lefejtjük, a bőrét is lehúzzuk. Hideg vízben újra megmossuk, ' fölszeleteljük, sóval bedörzsöljük. Az így elkészített halszeleteket zsemlemorzsába forgatjuk, és serpenyőben hevített zsíron mindkét oldalán pirosra sütjük. Tálalótálra helyezzük, citromszeletekkel és apróra vágott petrezselyem zöldjével díszítjük. Zsírban sült burgonyával és tartármártással tálaljuk. Desszertek gyümölcsből INDIAI DESSZERT Hozzávalók: 24 dkg sárgarépa, 12 dkg cukor, 1,5 dl tej, 5,5 dkg asír, 3 dkg szárított gyümölcs és dió. Reszeljük le a sárgarépát, és tegyük a tejbe főni. Amikor a tej már elforrt,- tegyük egy serpenyőbe, és zsiradékon pároljuk meg. Tegyünk bele cukrot, szárított gyümölcsöt és diót! TÖLTÖTT SÜLT ALMA Két almát félbe vágunk, és a magházát eltávolítjuk. A magház helyét megtöltjük mézzel elkevert tethértúróval, és megszórjuk reszelt mogyoróval vagy dióval. Sütőbe (grillsütőbe) tesszük és kb. 20 percig sütjük. TÖLTÖTT KÖRTE Hozzávalók: 2 nagy- érett téli körte, 2 evőkanál dió, darálva, 1 evőkanál narancslekvár, 1,5 dl fehérbor. A körtét meghámozzuk, és hosszában, felvágjuk, a magházát eltávolítjuk. Egymás mellé helyezzük egy tűzálló tálba. A lekvárba belekeverjük a diót, és megtöltjük a körte magházának helyét. Ráöntjük a bort, és sütőben 15 pereik átsütjük. Szervezetünk és a hideg Egészséges körülmények között testhőmérsékletünk 36—37 C-fok körül mozog. Ennél magasabb már megváltoztatja az ember közérzetét, anyagcseréjét, s egyáltalán a teljesítőképességet. Az agyban egy szabályozórendszer működik, amely télen és nyáron biztosítja az állandó hőmérsékletet. Hideg hatására a máj és az izomzat anyagcseréje fokozódik, így a szervezet megpróbálja a-z optimális hőmérsékletet kémiai úton szabályozni, a mellékveséből a szokásosnál nagyobb mennyiségű adrenalin kerül a vérbe, s ennek következtében felgyorsul a szívműködés és a légzés. Hosszasan a hideg levegőn tartózkodva azonban előfordulhat, hogy a „fűtés—lehűlés" egyensúlya megbomlik, s megindul a test lehűlése. Sokan ezt szeszes itallal próbálják ellensúlyozni, ám az alkohol rontja a hőszabályozást. Nagy hidegben a légzés és a szívműködés gyengül, eszméletvesztéssel is számolni kell. Kevesebb veszéllyel jár, ha csak egy testrész, illetve felület hűl le. Ezt a köznyelvben ' fagyásnak nevezik. Akár a nagyfokú lehűlés, akár a fagyás mértékét több tényező befolyásolhatja: a természeti tényezők közül a hőmérséklet, a páratartalom és a széljárás, az egyéniek „közül pedig a tápláltság, az erőnlét, az egészségi állapot és az öltözködés. Nem szabad elfeledni, hogy fagyásos sérülés nemcsak nagy hidegben,, hanem enyhébb időben is előfordulhat, sőt ajkkor is, ha valamilyen vizes ruhadarab van rajtunk. A test melege a réteges öltöziködéssel őrizhető meg a legjobban. Nedves időben a külső réteg lehetőleg vízhatlan, legyen. Télen vastag, nagy pórusú, sötétebb színű szövetruhákba, illetve kabátokba öltözködjünk. A cipőket lucskos, nedves időben célszerű naponként váltogatni, illetve éjjel jól kiszárítani, hogy a láb bőrének párájából átnedvesedett felsőrész meg- sziíkkadhasson. Övlakodjunk a szűk cipőktől, mert akadályozza a vérkeringést (így könnyebben megfagy a láb). Ugyanez vonatkozik a kesztyűre is. Hűvös, hideg hónapokat élünk, ezért mérlegeljük reálisan és gondosan szervezetünk egészségi állapotát, ellenállóképességét, és ennek ismeretében döntsünk a téli öltözködésről; túrákról, sportról, és a szabadban végzett munkákról. A hideg kellemetlen hatásai így megelőzhetőek. Dr. S. L. Gyertyás örömökről, gondokról V <0* 'f Nincs új a nap alatt, így szól a régi mondás. Ha egyébként nem is, de a di- vatdólgok tekintetében ez álü. Itt van, például a gyertya. Van már száz éve is annak, hogy miint egyetlen világítóeszközt kiszorította a petróleumlámpa; a gyertya szerepe így a megemlékezések, á j tatosságok, szertartások körébe került. Mintegy két évtizeddel ezelőtt aztán — nosztalgiahullám hátán — előkerülték a r.éz, az ezüst, a porcelán gyentyatartók. Egyszerre divatossá lett — és elegánssá — a gyertyás terítés. Kellékévé vált a meghitt vacsoráiknak, ünnepi étkezéseknek. Feléledt a gyertyaijntő- ipar, kialakult a sudánan magasodó csavart, színes, a tömzsi, dombormintávaí borított, a művészien megformált gyertyák kultusza. A gyertya megihlette a keramikusokat, az üveg-, a fémtárgyak tervezőit, s az együttesek becses alkalmi ajándékká léptek elő. Divatról lévén szó, a gyertyás ajándéknak örülni illik. Semmi baj nem lenne a díszgyertyákkal, ha ugyanúgy lehetne őket töröllgetni, mint más iparművészeti alkotásokat. Ám a gyertyák az állásban puha felületüknél fogva magúkra tapasztják a port. Ha meggyújtják, a megolvadt viasz kicsurog a tartó tányérjából, rádermed a rúdra, s odalesz az eredeti látvány csinossága. Megvan persze a fortélya a gyertyák karbantartásának. A rárakódott, a csavart mélyedésekbe tapadt port alkoholba vagy benzinbe mártott,, ujjhegyre feszített ronggyal, szétkenés nélkül nyomtalanul le lehet törölni. A szesz a viaszt oldja, leveszi a vékony porié- teget. A gyertya rúdjára, tartójára ráfolyt viaszt úgy lehet nyomtalanul lefejteni, hogy mindenestül néhány óráira a hűtőszekrény mélyhűtő rekeszébe tesszük. Ettől az anya® kőkeménnyé dermed, s a már egyszer megolvadt rész magától leválik. a gyertyarúdról, tartóról. Ami a kanócot illeti : eloltás után — de még melegen — kicsit kijjebb kell húzni, fekete részét levágni, ügyelve, hogy maradjon belőle a következő meggyújtáshoz. Az újonnan cserélt gyertya olykor karcsúbb vagy vastagabb a tartó mélyedésénél. Billeg benne, kidől belőle vagy nem lehet beleállítani. Ilyenkor mártsuk a végét forró vízbe, s kézzel nyomjuk vastagabbra vagy karcsúbbra. A melegítéstől a viasz formálhatóvá válik. Végül érdemes szót ejteni az étkezőasztalra kerülő, meggyújtásra szánt gyertyákról is. Ezeknek olyan távolságban és magasságban kell lenniük a terítéktől, hogy lángjuk balesetet ne okozzon, s a füstjét se kelljen a falattal együtt lenyelni. Tálalásikor feltétlenül legyen lámpavilágítás is. Utána' jöhet a hangulatos félhomály.
