Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

1988. december 24., szombat 10 Somogyi Néplap §1 S CSALAD Divatajánlatunk szilvesMterre Egyszerűen, elegánsan A női alkalmi ruhák, lá­gyan omló selyemből készül­nék, különböző húzások­kal; rakásokkal, kiemelve a karcsú derekai és az anyag szépségét. A rövid ruha legalább annyira divat az alkalmi öltözékeknél, mint a hosszú. A férfiöltönyöknél a vi­lágos és sötét alapanyagok­nál egyaránt divatos a két­soros megoldás. Színben harmonizáló díszkendővel. Legszebb, legmeghittebb családi ünnepünk a kará­csony. Kicsik és nagyok, közeli és távoli rokonok, barátok gyűlnek össze ilyenkor, hogy átadják ajándékaikat, emlékezze­nek és melegedjenek a gyertyák fényénél... A karácsonynak egyfaj­ta szertartása van, már szépanyáink is készültek rá. Ez a gondos készülő­dés a családok többségé­ben, szerencsére, még ma is él. Az ünnep előtti he­tek a bevásárlás jegyében zajlottak, de néha még ez az idő is kevésnek bizo­nyult a megfelelő ajándék beszerzéséhez. Mindenből a legszebbet szerettük volna, ám sokszor el kel­lett térni szándékunktól, hiszen éppen az elképzelt, leginkább személyre sza­bott ajándéktárgy hiány­zik az üzletek polcairól. Ha a család aprajának és nagyjának sikerült el­készítenünk vagy megvá­ÜNNEP­VÁRÁS sárolnunk a karácsonyfa alá szánt dolgokat, követ­kezett az élelmiszerek utá­ni hajsza. A több napos ünnep igencsak próbára teszi a ház asszonyát. Már jó előre kiválasztot­tuk és hazahoztuk az ün­nep „főszereplőjét’’, a friss fenyőt, kimostuk a fehér damasztabroszt, előkészítettük a karácso­nyi motívumokkal — fe­nyővel és gyertyával — díszített térítőkét, párná­kat. Lemez- és kazettatá­runkból előbányásztuk kedves karácsonyi dalain­kat is. Miután beszereztük a tűleveles papírszalvétát, azon töprengünk, mivel emelhetnénk még a lakás, a terített asztal eleganciá­ját. Az asztal közepére példá­ul jól mutat egy piros jo­natán almába állított gyertya. Melléje parányi fenyőgally és színes masni is kerülhet. Egy külön asz­talkára dióval, mogyoró­val, almával, naranccsal teli gyümölcsöskosarat te­hetünk, mellé zöldellő bú­zát, alája pedig egy marék szénát — a néphit szerint, jövő évi gazdagságra gon­dolva ... Sokan nem vásárolnak karácsonyfát — se han­gulatos kiegészítőkre sem vágynak —; évről évre a szekrényben porosodó, összecsukható műanyag fát állítják föl. Ez sem alakjával, sem színével nem hasonlít az élő fenyő­höz. Ha a családban soha­sem volt szokás a fenyő- fadíszítés (?), akkor leg­alább néhány fenyőgally kerüljön egy vázába, hi­szen a friss fenyőillat semmivel sem pótolható! L. S. Ünnepi halételek Tejfölös ponty Anyagszükséglet 6 sze­mélyre: 1,5 kg-os ponty, 20 dkg erdei gomba. 8 dkg vaj, 3 dl tejföl, 5 dkg vö­röshagyma, 4 dkg liszt, 3 dl fehérbor, 2 dkg só, 1 g tö­rött bors, körítés. A pontyot megtisztítjuk, belső részét eltávolítjuk; húsát ujjnyi vastagon szele­tekre vágjuk, a szeleteket sóval és törött borssal be­dörzsöljük, és vajjal kikent tepsibe rakjuk. Az erdei gombát megtisztítjuk, víz­ben többször megmossuk, és apró darabokra vágjuk. A hagymát megreszeljük, gom­bával és borral összekever­jük, majd egyenletesen a tepsibe helyezett halra önt­jük Sütőben megpároljuk. Amikor a hal és a gomba megpuhult, a liszttel elke­vert tejfölt ráöntjük, né­hány percig forraljuk. Sós vízben főtt burgonyával tá­laljuk Ponty jóasszony módra Anyagszükséglet 6 sze­mélyre: 1,5 kg-os ponty, 25 dkg gomba, 10 dkg vaj, 10 dkg sárgarépa, 1,5 dl fehér­bor, 1 db citrom leve, 2 to­jás sárgája, 2 dl tejföl, 3 g törött bors, petrezselyem zöldje, só és köret (vajas burgonya). A megtisztított hal húsát a csontról lefejtjük, ezután irdaljuk. A fejet, a farkát és a gerinccsontot, az apró­ra vágott sárgarépát és a vöröshagymát kevés vízjben forraljuk. A tűzálló edény alját vajjal kikenjük, és be­letesszük a halszeleteket. Bort töltünk rá, felöntjük a halcsont levével, és sütőben mintegy 20 percig pároljuk. Megpároljuk a gombaszele- téket. Sózzuk, törött borsot szórunk rá, citromlevet csa­varunk bele, majd fölen­gedjük tejföllel, belekever­jük a tojás sárgáját és az apróra vágott petrezselyem zöldjét. A félig megpuhult halra öntjük. Sütőben addig pároljuk, amíg a hal egészen puha nem lesz, és vajas burgonyával tálaljuk. Harcsa rizzsel Anyagszükséglet 6 sze­mélyre: 1,5 kg harcsa, 10 dkg vöröshagyma, 50 dkg rizs, 14 dkg zsír, 3 dkg só, 1 db citrom, tartármártás és köret. Egy nagyobb harcsát ujj­nyi szeletekre vágunk, só­val bedörzsöljük, állni hagyjuk. Vasserpenyőben zsíron vöröshagymát pirí­tunk. Egy másik edényben zsíron —• húslével fölereszt­ve — rizst párolunk. Ami­kor a rizs megpuhult és a hagyma is piros, összeke­verjük, és zománcozott tep­sibe tesszük, egyenletesen elsimítjuk. A harcsaszelete­ket egy kevés paprikával megszórjuk, és rárakjuk a rizs tetejére. Sütőben mind­két oldalát 15-15 percig süt­jük. Tepsiben tálaljuk, cit­romszeletekkel díszítjük ; tartármártást adunk hozzá. Harcsa roston Anyagszükséglet 6 sze­mélyre: 1,5 kg harcsa, 15 dkg zsír, 10 dkg zsemlemor­zsa, 2 dkg só, 2 db citrom, 2 dl tartármártás, fél cso­mag petrezselyem zöldje, körítés. A harcsát megtisztítjuk, íelhasítjuk és belső részét eltávolítjuk; húsát geripc- csontról lefejtjük, a bőrét is lehúzzuk. Hideg vízben újra megmossuk, ' fölszele­teljük, sóval bedörzsöljük. Az így elkészített halszelete­ket zsemlemorzsába for­gatjuk, és serpenyőben he­vített zsíron mindkét olda­lán pirosra sütjük. Tálaló­tálra helyezzük, citromsze­letekkel és apróra vágott petrezselyem zöldjével dí­szítjük. Zsírban sült burgo­nyával és tartármártással tálaljuk. Desszertek gyümölcsből INDIAI DESSZERT Hozzávalók: 24 dkg sár­garépa, 12 dkg cukor, 1,5 dl tej, 5,5 dkg asír, 3 dkg szá­rított gyümölcs és dió. Reszeljük le a sárgarépát, és tegyük a tejbe főni. Amikor a tej már elforrt,- tegyük egy serpenyőbe, és zsiradékon pároljuk meg. Tegyünk bele cukrot, szárí­tott gyümölcsöt és diót! TÖLTÖTT SÜLT ALMA Két almát félbe vágunk, és a magházát eltávolítjuk. A magház helyét megtöltjük mézzel elkevert tethértúró­val, és megszórjuk reszelt mogyoróval vagy dióval. Sü­tőbe (grillsütőbe) tesszük és kb. 20 percig sütjük. TÖLTÖTT KÖRTE Hozzávalók: 2 nagy- érett téli körte, 2 evőkanál dió, darálva, 1 evőkanál na­rancslekvár, 1,5 dl fehérbor. A körtét meghámozzuk, és hosszában, felvágjuk, a mag­házát eltávolítjuk. Egymás mellé helyezzük egy tűzál­ló tálba. A lekvárba bele­keverjük a diót, és megtölt­jük a körte magházának he­lyét. Ráöntjük a bort, és sütőben 15 pereik átsütjük. Szervezetünk és a hideg Egészséges körülmények között testhőmérsékletünk 36—37 C-fok körül mozog. Ennél magasabb már meg­változtatja az ember köz­érzetét, anyagcseréjét, s egyáltalán a teljesítőképes­séget. Az agyban egy sza­bályozórendszer működik, amely télen és nyáron biz­tosítja az állandó hőmérsék­letet. Hideg hatására a máj és az izomzat anyagcseréje fo­kozódik, így a szervezet megpróbálja a-z optimális hőmérsékletet kémiai úton szabályozni, a mellékvesé­ből a szokásosnál nagyobb mennyiségű adrenalin ke­rül a vérbe, s ennek követ­keztében felgyorsul a szív­működés és a légzés. Hosszasan a hideg levegőn tartózkodva azonban előfor­dulhat, hogy a „fűtés—lehű­lés" egyensúlya megbomlik, s megindul a test lehűlése. Sokan ezt szeszes itallal próbálják ellensúlyozni, ám az alkohol rontja a hősza­bályozást. Nagy hidegben a légzés és a szívműködés gyengül, eszméletvesztéssel is számolni kell. Kevesebb veszéllyel jár, ha csak egy testrész, illetve felület hűl le. Ezt a köznyelvben ' fa­gyásnak nevezik. Akár a nagyfokú lehűlés, akár a fagyás mértékét több ténye­ző befolyásolhatja: a termé­szeti tényezők közül a hő­mérséklet, a páratartalom és a széljárás, az egyéniek „közül pedig a tápláltság, az erőnlét, az egészségi álla­pot és az öltözködés. Nem szabad elfeledni, hogy fagyásos sérülés nem­csak nagy hidegben,, hanem enyhébb időben is előfor­dulhat, sőt ajkkor is, ha va­lamilyen vizes ruhadarab van rajtunk. A test melege a réteges öltöziködéssel őriz­hető meg a legjobban. Ned­ves időben a külső réteg le­hetőleg vízhatlan, legyen. Télen vastag, nagy pórusú, sötétebb színű szövetru­hákba, illetve kabátokba öl­tözködjünk. A cipőket lucs­kos, nedves időben célszerű naponként váltogatni, illet­ve éjjel jól kiszárítani, hogy a láb bőrének párájából át­nedvesedett felsőrész meg- sziíkkadhasson. Övlakodjunk a szűk cipőktől, mert aka­dályozza a vérkeringést (így könnyebben megfagy a láb). Ugyanez vonatkozik a kesztyűre is. Hűvös, hideg hónapokat élünk, ezért mérlegeljük reálisan és gondosan szerve­zetünk egészségi állapotát, ellenállóképességét, és en­nek ismeretében döntsünk a téli öltözködésről; túrák­ról, sportról, és a szabad­ban végzett munkákról. A hideg kellemetlen hatásai így megelőzhetőek. Dr. S. L. Gyertyás örömökről, gondokról V <0* 'f Nincs új a nap alatt, így szól a régi mondás. Ha egyébként nem is, de a di- vatdólgok tekintetében ez álü. Itt van, például a gyer­tya. Van már száz éve is annak, hogy miint egyetlen világítóeszközt kiszorította a petróleumlámpa; a gyer­tya szerepe így a megemlé­kezések, á j tatosságok, szer­tartások körébe került. Mintegy két évtizeddel ez­előtt aztán — nosztalgiahul­lám hátán — előkerülték a r.éz, az ezüst, a porcelán gyentyatartók. Egyszerre di­vatossá lett — és elegánssá — a gyertyás terítés. Kellé­kévé vált a meghitt vacso­ráiknak, ünnepi étkezések­nek. Feléledt a gyertyaijntő- ipar, kialakult a sudánan magasodó csavart, színes, a tömzsi, dombormintávaí borított, a művészien meg­formált gyertyák kultusza. A gyertya megihlette a ke­ramikusokat, az üveg-, a fémtárgyak tervezőit, s az együttesek becses alkalmi ajándékká léptek elő. Di­vatról lévén szó, a gyertyás ajándéknak örülni illik. Semmi baj nem lenne a díszgyertyákkal, ha ugyan­úgy lehetne őket töröllgetni, mint más iparművészeti al­kotásokat. Ám a gyertyák az állásban puha felületük­nél fogva magúkra tapaszt­ják a port. Ha meggyújtják, a megolvadt viasz kicsurog a tartó tányérjából, ráder­med a rúdra, s odalesz az eredeti látvány csinossága. Megvan persze a fortélya a gyertyák karbantartásá­nak. A rárakódott, a csa­vart mélyedésekbe tapadt port alkoholba vagy benzin­be mártott,, ujjhegyre feszí­tett ronggyal, szétkenés nél­kül nyomtalanul le lehet tö­rölni. A szesz a viaszt old­ja, leveszi a vékony porié- teget. A gyertya rúdjára, tartó­jára ráfolyt viaszt úgy le­het nyomtalanul lefejteni, hogy mindenestül néhány óráira a hűtőszekrény mély­hűtő rekeszébe tesszük. Et­től az anya® kőkeménnyé dermed, s a már egyszer megolvadt rész magától le­válik. a gyertyarúdról, tartó­ról. Ami a kanócot illeti : el­oltás után — de még mele­gen — kicsit kijjebb kell húzni, fekete részét levág­ni, ügyelve, hogy maradjon belőle a következő meg­gyújtáshoz. Az újonnan cserélt gyer­tya olykor karcsúbb vagy vastagabb a tartó mélyedé­sénél. Billeg benne, kidől belőle vagy nem lehet bele­állítani. Ilyenkor mártsuk a végét forró vízbe, s kézzel nyomjuk vastagabbra vagy karcsúbbra. A melegítéstől a viasz formálhatóvá válik. Végül érdemes szót ejte­ni az étkezőasztalra kerülő, meggyújtásra szánt gyer­tyákról is. Ezeknek olyan távolságban és magasságban kell lenniük a terítéktől, hogy lángjuk balesetet ne okozzon, s a füstjét se kell­jen a falattal együtt lenyel­ni. Tálalásikor feltétlenül legyen lámpavilágítás is. Utána' jöhet a hangulatos félhomály.

Next

/
Oldalképek
Tartalom