Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-24 / 306. szám
1988. december 24., szombat Somogyi Néplap IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS 4 pásztorkirály Dicikíin Takáts Gyula három karácsonya Vajon minden költő felesége mosolygós? Vagy vannak zsémbesek is, akik csak úgy foghegyről odavetik: a költő nem fogad! Takáts Gyula felesége — mint aki kitalálja jó háziasszonyként, hogy a vendég mézzel szereti a teát — kedvesen, segítőén .invitált. Jöjjön clak nyugodtan Gyulához — mondta —, de ne ma estére, mert elment levelet söpörni meg bort fejteni Be- cére,... Miiikor már Takáts Gyulának mondhattam el a hideggel jól hadakozó belvárosi .lakásban, hogy mi járatban. vagyok, akkor sem fogadott kétkedés vagy elutasítás. Legyen hát — mondta a költő —, kérdezzen a karácsonyaim ról ! Fenyő, festékillattal — Keressünk egy karácsonyestét, amikor még éppen csak a világra kémlelt a jó képességű tabi tanár- gyerek? — Hát ajkkor megvan, melyikről kell beszélnem. Arról, amelyikhez páva és krokodil kötődik, a festék tuibusdllata, amelyet örökre orromba zártam, aztán mindenképpen apáim, anyám és Rippl-Rónai. Több évű karácsony ez! De jöjjön, .nézze meg — állt föl a házigazda. Átsétáltunk a szomszéd szobába, leemelt la falról egy miniatűr akva- i'ellt. Megpillantottam az évszámot a kép alján: 1922. — Ezt a képet Rippl-Rónai választotta ki a festményeim közül, p írta rá a számot, a 29-ast, hogy bekeretezendő. Mindig a meleg!, harmóniát szövő színekkel pajitáskodtam. Ilyen ez a kép is! Első igazi nagy rajzom is páva volt. Az a madár, amely a színek csodája. Ékszert lát az ember, ha ránéz ! Ennek az ellentéte volt számomra a krokodil. Kisiskolásként töltöttem -teli egy táblát: te krokodil, maga vagy a gonosz, minden dolog megrontó ja, mondtam. A festészet ifjúkorom ótja „.vonzott, s ha nem találok rá a nyelvre, az írásra, akkor talán festőként tartanának számon. Most már ott vagyunk a karácsonynál ! Apám megtudván titkos vágyamat, az 1925-ös év karácsonyára egy teljes festőkészlettel ajándékozott meg. — Mennyire lehet taksálni? — Rangos -ajándéknak számított. Megtudtam, hogy egyik nagybátyámmal közösen vette a festéket, a palettát, az ecseteket meg az állványt. Ettől kezdve „komoly” festőnek számítottam. Akkortájt az Iszáik-dombon laktunk Kaposváron. Mindössze húsz ház lehetett ott, meg a gyönyörű kilátás a városra. Kiálltam karácsony reggelén a hazunk elé, és föstöttem, föstöttem ... Újabb képhez mentünk. Rajta dátum: 1926. Háttal egy parasztnémke a kis pasztellképen, s az ő igazi panorámája, a város. A megyeházával, a templommal, a belváros ismerős épületeivel. — Még egy igen szép ka- csonyt is megértem 13 évesen. Választhattam volna azt is. Karácsony este született a húgom. Egy kiló 14 dekával jött a világra, s azt mondta a klinika professzora, ha ez a lány fölnevelő- dilk, akkor ő feleségül veszi. Szaván lehetett volna fogni, mert az anyai szeretet és gondoskodás egészséges lányt nevelt Lenkéből. A karácsony így lett nekem igazán hitelesen a „kisded eljövetelének” ünnepe. A ciökölyi áldásosztás Pörgetünk egyet az idő kerékén. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó Takáts Gyula — akinek már alig élnek költő kortársai Weöres Sándoron és Vas Istvánon kívül — egy-kettőre sikereis helyi költő lett, majd egészen fiatalon országosan elismert poétává vált. Azon kevés sikeres emberek egyikének számított, aki Babits Mihályitól vehette át a Baumgarten- díjiat. Kötetei jelentek meg, Az ismert pesti keramikusművész, IVTorvay Zsuzsa néhány évig az NSZK-ban dolgozik, Darmstadt kertvárosában, Modauban. Alkotásaiból nemrég nyílt kiállítás a nieder- ramstadti Fuchs Galériában. A tárlaton bemutatta Három királyok című életnagyságú kompozícióját is, amelyet Darmstadt városának ajándékozott. minden ar.na predesztinálhatta volna, hogy vidékről indult főváros] híresség legyen belőle. Ö azonban a szülőföldet, Pannóniát választotta, Berzsenyi Dániel szellemét költögetve. — A karácsony, amelyet most fölelevenítek, éppen negyven évnyire van attól a másiktól. Két nappal a nagy nap előtt kaptam egy hírt Pestről, a múzeumi központból, _ hogy a pénz- maradványból jutott a mi múzeumunknak is. Költsem el a tárgyi néprajz gazdagítására. Kapóra jött, mert akkor Csökölyben egy szép anyagot szedtünk össze, csak éppen pénz nem volt rá. így most vehettünk faragott botokat, szűröket, a fehér gyász ruháit, kucsmáit és csizmát éppúgy, mint a mindennapok használati tárgyait. Autója nem volt a múzeumnak, vonattal mentem Jáfcóig, onnan meg biciklivel Csökölybe. Megvettük hát a' dolgokat, s hogy tudjak behozni a múzeumba belőlük, magamra öltöttem egy szűrt, kezembe fogtam a botot, fokost, fejemre meg éppen egy báránybőr kucsma jutott. így bicikliztem az esti szürkületben Csököl-yből Jákó felé, amikor hatalmas hóesés kerekedett. Ahogy mentem, az emberek közül sokan letérdelték az út mentén, mert úgy nézhettem ki, mint valami magyar pásztorkirály. összetettek a kezüket, és keresztet vetettek. E[bicikliztem mellettük, és áldást intetteim rájuk. Nem akartam mindenkinek megmagyarázni, hogy emberek, én Takáts Gyula Vagyok a múzeumtól. A szívem összeszorult a helyzet szépségétől... A nagyapai száncsengő Korean a finom porcelánpohár alján a kávéskanál, s a Pannóniában bicikliző pásztorkirály visszatoppan a békés, meleg . szobába. — Kimentem Becére, hogy elsöpörjem a levelet, meg a bort is le kellett fejteni. Most már jöhet a karácsony. — Vannak-e hozzá költői hírek ? — Vannak bizony. A könyvhétre vagy a költészet napjára jön az újabb kötetem, a Kövül az idő. Megérhettem, hogy válogatott verseim két kötetének szép kiadása az olvasók kezébe került, s a Berzsenyi Társaság a legjobban működő irodalmi kör lett. Fiatalok hívnak — nemrég Pécsett voltam egy találkozón —, s az írószövetség választmányában is tisztem van. — A karácsonyi lapok jó- előre lekötötték a maguk Takáts Gyula-versét. A népszerűségnek ára van! Marad-e ideje Takáts Gyulának karácsony ra ? — Nem tudom rőffel mérni a verset, nem is ígérgettem sók újat, hiszen a leg- csúnyátob alkalmi verset írni. Nekem szent a karácsony! Magam szerzők he fát, faragom a tartóba. A karácsonyi díszek is velem öregedtek, s a szenteste óráján azt a csengettyűt rázom meg, amellyel még apám hívott bennünket a fához. S a száncsengő hangja az emlékeimmel tovább fut a tabi dombok közé, ahol nagyapám szép lován csilingelt a fiavas téli úton. Békés József SIMÁI MIHÁLY Mint angyalszárny szitál az alkonyaiban a hó a szent hó karácsony hava — s mellékállásban hóhérruhát foldoz Heródes udvarában Mária József az ács iszik mint a gödény Betlehem tornyos lakótelepén ADVENT ezer tálentumért ha kap lakást — és nem számítják, be a megígért föltámadást lángperzses angyalszárny az alkonyat égeti lelkünk karácsony hava — sűrűsödnek a fájások de nem lel albérletet áldott terhével Mária „Mennyből az angyal...” A karácsony a téli ünnepkör főünnepe, Jézus születésének napja, a béke, a család, a szeretet ünnepe. A Nagy Konstantin római császár korában államvallássá lett kereszténység az európai népük történetének, erkölcseinek, kultúrájának kialakulásában döntő szerepet játszott. Jézus életének történetét hogy Augustus császár nép- ga felfogása szerint jelenítette meg. A legtöbbet talán Jézus születését ábrázolták. Lukács evangéliuma tájékoztat legrészletesebben az eseményékről. Elmondja, hogy Augustus császár népszámlálást rendelt el egész biiradalmában. Jpzsef, a názáreti ács is fölment Bethleniembe Szűz Máriával, hogy a parancsnak eleget tegyen. A Jeruzsálem—Hebron fővonaltól távol fekvő kisvárosban kevés volt a fogadó, a ^zent Család szükségtől hajtva egy barlangistállóban húzta meg magét éjszakára, s Mária ott éjfélkor megszülte a SzentléGerard David: Jézus születése lektől fogant Megváltót. Be- •$ pólyái ta, és a jászolba fék- ] tette. Az Ür angyala megjelent a város körül tanyázó pásztoroknak, hírül adva Je- £ aus születését. Azok útra § kelvén megtalálták, ésaján- fl dákokkal hódolták néki. Bár tf a születés színhelye egy m barlang volt, amilyen ma is !§ sok található Bethlehem határában — a „Jézus születése” bazilika is efölött emelkedik —, a nyugat-európai művészek a környezetet saját viszonyaik szerint ábrázolták, így Jézust fából ácsolt istálló jászolába he- L lyezték, mint a németalföldi reneszánsz képviselője, Gerard David, aki Szűz Má- fl riát a kis Jézus előtt térde- | pelve festette meg, apró angyalokkal és odasiető pász- ÿ, torokkal. A jelenet tanúja egy szamár és egy ökör, amelyek a későbbi bethlehe- mes játékokban is szerepelnek. Bizáncban a trónoló Ma- ' donnák ábrázolási módja terjedt el, onnan szármjazott át a nyugati művészetbe a középkor századaiban. Ravennában a Samt’ Apol- limare Nuovo bazilika hatalÚJKÉRY CSABA BALLADA A csillagok olyan magasan szikráztak, hogy azok fölött talán, az isten se férne el. Hideg volt az éjszaka, szinte ropogott a fagy. A távolban, néha egy-egy lövés dörrent. A lövészárokban feküdt, hátát egy ajtónak támasztva. Ki tudja, honnan került ide, mivel se küszöb, se szoba nem volt hozzá. Csak az ajtó a derengő rézkilinccsel. Ha tehette itt pihent, legalább egy biztos pontot tudva, ahonnan nem hatolt csontjáig a hideg, eszébe juttatva, hogy létezik egy más világ. Kiűzettek onnan mindannyian, akik magukba roskadva, borotválatlánul, mindenféle rongyokkal védekeznek a hideg tépő foga ellen. Félsüketen az állandó fegyverzajtól, eltompuló aggyal, és nedvedző szemmel bámulnak maguk elé. Ülnek, kezüket a kabátujjukba rejtve, mellettük a karabély, és nyomok a hóban. Mióta nem látta övéit, már nem is számolja. Talán sosem voltaik, csak néha a képzelet játszik vele ... Megfordult, és kinézett a lövészárokból. A hold rideg fénye beterítette a tájat, mint világítólövedék sugara. Előtte a végtelen hómező, a becsapódott bombák nyomaival. Arrébb egy kereszt. Két deszkából szö- gelték, s rajta egy katonaisapka. Nem mindennapi látvány itt, ahol a teme- tetlenek százai hevernek, a végtisztes- ségnék ez a jele. Ismerte a fiút. Hiába várja Bácskáiban a menyasszonya, öreg szüléje. Száj hormohikája oly szépen szólt, hogy néha elfelejtették a sorsukat ... Egyik reggel nem bírta tovább, felugrott, éis rohant ki az árokból. Egy sorozat leterítette. Háború ... Ha teljesülhetne egy kívánsága, csak azt kéiiné: legyen újra béke. Nyugalom, ahol a magas kék ég alatt madárdal csendül... Ahol ha az embereik találkoznak, nem bajonettet szegeznek, hanem kalapot emelnek. Ahol, há nehéz is, és m.eg kell küzdeni a mindennapiért, de az élet érinthetetlen ... Cigaretták parázslotta-k, lehelet- és füstgomolyagoik szálltak, s az emberek tekintete a semmibe névedt. Karácsoi éjszakája volt: a barázdált lelkek ház indultak. A lövészároik bejáratánál megjete egy káplár, mellette egy honvéd, ké mázas kannával. • ' — No, emberek, az ne gyűjjék ic aki nem szereti a rumot! — mondta háromcsillagos csípőre téve a kezét, mi; aki jól kitalálta, hogyan kell meglep a szunnyadókat. Az arcokra élénkség költözött, csaj.k; után matattak, és indultak csoszogó lé tekkel. — De csak akkor — folytatta derűsi a hatalom megtestesítője —, hia elé! eléneklik a Mennyből az angyalt. Az emberek toporogtak, egymásra sa dítottaik. _ — Hagyd mán, Gyurka, ezt a márh ságot — szólalt meg egy tizedes, akim foszlott fülvédőjéből vatelindarab lógo — Nincs kedvük a danára, ej! Ped karácsony vagyon vagy mi az örde Mérjed! — mondta a legénynek, s m ga zendített rá. A remegő kezekben a csajkák szé odakocódolt a kannához. Csobogott vörös ital; szaga beleszúrt az orrba. A káplár rázendített a karácsonyi d£ ra.
