Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

2 Somogyi Néplap 1988. december 24., szombat VÁLTOZÓBAN A PARLAMENT Jelentősen felgyorsult a törvényhozás tempója — igen nagy munkát végeztek el az idei utolsó ülésszakorr a képviselők. Megszüntet­tek két minisztériumot, s létrehoztak egy újat, elfo­gadták a jövő évi költségve­tést, módosították a szemé­lyi jövedelemadót, társada­lombiztosítási és szakképzé­si alapot hoztak létre, tör­vényt alkottak a külföldi beruházások védelméről. A vita az ülésszakot meg­előző bizottsági üléseken, és az ülésszakon is, igen élénk volt, A legnagyobb érdeklő­dés az állami költségvetést kísérte, s ez érthető is, hi­szen I ennek van a legna­gyobb hatása mind a gazda­ság fejlődésére, mind min­dennapi életünkre. Az ér­deklődést jelzi, hogy soha még ennyien ehhez a témá­hoz nem szóltak hozzá, s valószínűleg nem született ennyi módosító indítvány sem. A vita változatokról folyt — ám mégsem igazán azokról. Az előterjesztett változatok között ugyanis nem elsősorban tartalmi, in­kább mértékbeli különbség volt, mennyi legyen a válla­latokra kivetett egyszeri pót­adó? Hogyan lehet az állam és a vállalatok közötti osz­tozkodás arányain vala­mennyit javítani a gazdál­kodó szervezetek javára? Lényegében erről vitatkoz­tak a honatyák. Nem kerültek tehát igazi változatok a képviselők elé — s érre többen emlékeztet­tek is. Az egyik képviselő például felidézte Nyers Re­zsőnek egyik korábbi javas­latát: készüljenek ellenter­vek is, kínáljanak másik, akár ellentétes koncepciójú változatot is a képviselők­nek. A javaslat azután fele­désbe merült, bár feltétlenül szükség volna rá. Ki készíthetne ilyen ellen- tervet? A képviselők is egyetértettek abban, hogy a Pénzügyminisztérium aligha, hiszen egyetlen intézmény­től sem várható el, hogy sa­ját gondolkodásával, esetleg érdekeivel ellentétes javas­latot is tegyen. Készíthetné ezt akár a Parlament maga — csakhogy e pillanatban ehhez hiányoznak a feltéte­lek. Amiint ezt a bizottsági üléseken többen is elmon­dották: nincs elegendő in­formációjuk a képviselők­nek, s szinte semmi segítsé­get sem kapnak a döntések­re való felkészüléshez. S ez különösen akkor érzékelhe­tő, ha mint ezúttal is, ilyen erőltetett menetben tárgyal­nak újabb napirendeket. Ja­vítani szükséges tehát a képviselői munka feltételeit; ez az idei parlamenti vita egyik fontos tanulsága. De egy másik, valóban el­térő megközelítésű költség- vetés kidolgozásához ma már idő sem volna elegen­dő. Mindez azt is felveti, hogy — a világ más orszá­gaiban erre van példa — korábban kellene-lehetne elkezdeni a költségvetés megvitatását. Igaz, mondjuk a nyár közepén, az egyes költségvetési tételek egészen pontos kimunkálása még nyilván korai lenne, ám az alapelvek, a fő arányok már megszabhatok. Egy kétfor­dulós költségvetési vita va­lószínűleg alaposabb kény­szerektől inkább mentes költségvetés kimunkálását eredményezhetné. Hasonló költségvetés amúgysem kerülhet még egyszer a honiatyák elé. Nem csupán azért, mert a kormány ígéretet tett a költ­ségvetési reform felgyorsí­tására, hanem azért is, mert a mostam vita megmutatta: ezen az úton, a kiadások mechanikus lefaragásával már nemigen lehet előrejut­ni, az_ „egy kicsit innen is, onnan is” módon a .kiadá­sok nem csökkenthetők to­vább. Legalábbis nagyobb zavarok nélkül nem. Az el­fogadható kompromisszum­hoz most már igazán csak egy út vezet: nem a költsé­geket kell elsősorban lefa­ragni, hanem azokat a struktúrákat kell megváltoz­tatni, amelyek ezeket a ma­gas költségeket Okozzák. Ennék a megvitatása azonban hiányzott mind a biztonsági ülésekről, mind a 'plenáris vitából — aho­gyan hiányzott néhány más, nem a következményeket, hanem az okokat elemző felszólalás is. A mértékekről folytatott vita elvonta a fi­gyelmet a fő kérdésről: mi­iképpen lehetne a költség­vetés bevételeit növelni, ho­gyan lehet a szükséges mér­tékben élénkíteni a gazda­ságot. A mértékékről folytatott vitának ugyanis inkább gesztus-, mint valóságos ér­téke van. Állásfoglalásuk­kal a képviselők kifejez­ték: érvényt szereztek mar soikszor kifejezett kívánsá­guknak, hogy ne a lakosság és a vállalatok vállaljanak nagyobb terheket, hanem a költségvetés — ezen belül is a sokáig tabunak tekintett honvédelmi kiadások és a társadalmi szervezetek tá­mogatása csökkenjen. Az így nyert előny, a pótadó hatról négy száza- lé'kra való csökkentése azon­ban legfeljebb némiképpen enyhíti a vállalatokon lévő teríhéket. de lényegében nem változtatja meg azt. Nem az adómérték a kulcskérdés, hanem az, hogyan lehet a gazdaságban olyan szerke­zetátalakítást elérni, hogy megindulhasson a növeke­dés. Amíg ugyanis a szer­kezet nem változik, addig aligha várható más, mintáz adóprés szorítása. Hiszen ha a gazdaság a jelenlegi szer­kezetben növékszük, a költ­ségvetés hiánya nem csök­ken, hanem nő, az ország gondjai sokasodnák. A legutóbbi ülésszakon az Országgyűlés a világpiaci nyitáson alapuló, alkal­mazkodást segítő, erőteljes strukturális átalakulást ki- kényszerítő gazdaságpoliti­ka mellett voksolt. A költ­ségvetési vita ennek szer­ves folytatása lehetett vol­na. S igaz, sokan szóltak a gazdaságpolitikáról ezúttal is, volt jónéháhy alapos, fel­készült, konkrét és kidol­gozott javaslatot tevő fel­szólalás, de meg kell je­gyezni. nem mindegyik volt ilyen. A felszólalások némelyi­kén érezhető volt: a vá­lasztók ma már nem csu­pán azt várják képviselő­jüktől, hogy vegyen részt a parlament ülésein, hanem azt is, hogy vegyen részt a vitában, képviselje érde­kéiket. Mindezek miatt a parlament még korántsem veszítette el — bár kétség­kívül etekintetben is sokat változott a helyzet — a valamikori ,;kijátró” jelle­gét, sóik még a tiszteletkö- rökkel, szóvirágokkal tűz­delt felszólalás, amely érzé­kelhetően egy-egy szűk ré­teg érdekeinek ad hangot. Mindez tehát még nem az a parlament, amelyre igazán szükség volna — bár jónéhány vonásában már lemérhetők azok a pozitív változások, amelyek 1985 óta a munkájában végbe­mentek. Bőven van alkalom nagyobb gyakorlatot szerez­ni — hiszen a törvényalko­tás munkatempója tovább­ra sem lassul. Az ülésszak januárban az alkotmány módosításával, az .egyesülé­si és a gyülekezési törvény vitájával, az ügyrend mó- dtosítálsával folytatódik. K. J. A hét kérdése HETI ESEMÉNYKRÓNIKA SZOMBAT: Szófióbon ülést tartott a Varsói Szerződés tag­államainak honvédelmi bizottsága - Kubai-angolai csúcstalálkozó kezdődött Havannában - A II. világhá­ború óta első Ízben landolt szovjet repülőgép Nyugat- Berlinben — Ázsiai körútra indult Sevardnadze szovjet külügyminiszter - Megalapításának 40. évfordulóját ün­nepelte a pozsonyi Új Szó. VASÁRNAP: üzemzavar volt egy NSZK-beli atomerőműben- Párizsban, az Európai Ifjúsági Kongresszuson elfogad­ták „Az állampolgári jogok chartáját - A kisebbségi nyelvekről tárgyaltba Pen Club szakosított bizottsága Andorra la Vellában. HÉTFŐ: Tokióba érkezett Sevardnadze - „Hivatalosan" is megválasztották az Egyesült Államok elnökét az elekto­rok - Indiai-kínai kormányfői tanácskozás kezdődött Pe- kingben - Az izraeli pártok megállapodást kötöttek egy „nagykoalíció" létrehozásáról - Elnökválasztást tartottak Sri Lankán - Manamában megkezdődött az Öböl-menti Országok Együttműködési Tanácsának csúcsértekezlete - Elutazott Havannából az angolai elnök - Kiengedték a börtönből Csiang Csinget, Mao Ce-tung özvegyét - Közgyűlést tartott a Horvátországi Magyarok Szövetsége- Rizskov miniszterelnök sajtóértekezlete az örményor­szági károkról. KEDD: Sevardnadze előadása Tokióban a szovjet külpoliti­káról - az Örményországba érkezett külföldi segélyek összege elérte a 60 millió dolárt - Megkezdődött a LEMP KB ülése - Amnesztiát hirdettek Dél-Koreában - Ranaszinghe Premadasza lett Sri Lanka új elnöke. SZERDA: Befejeződött a LEMP KB ülése — Az olajáremelés mellett foglalt állást az öböl menti arab csúcstalálkozó- Teng Hsziao-ping és Radzsiv Gandhi tárgyalása ­Japánból a Fülöp-szigetekre érkezett Sevardnadze szov­jet külügyminiszter - Befejeződött a szovjet-francia űr­repülés — Arab munkabeszüntetés Ciszjordániában és a gázai övezetben - Lazítás vádjával letartóztatták Va­nuatu elnökét - Skóciában lezuhant a PANAM légitár­saság repülőgépe, négy magyar állampolgár is volt az áldozatok közt. * CSÜTÖRTÖK: Sevardnadze Manilában Corazon Aquino el­nökasszonnyal és Manglapus külügyminiszterrel tárgyalt, majd elutazott Phenjanba - Kinai-indiai megállapodá­sokat írtak alá - Befejeződött az öböl menti arab or­szágok csúcstalálkozója - Elnökválasztást tartottak Al­gériában - Megkezdődött a jugoszláv—román csúcsta­lálkozó - Kneszet elfogadta az izraeli „nagykoalíciós" kormányt - New Yorkban aláírták a namíbiai rendezés­ről szóló egyezményt. PÉNTEK: Sevardnadze a KNDK-ban tárgyalt - Bukarestben összeült a Nagy Nemzetgyűlés - Raif Dizdarevics befe­jezte romániai látogatását - Arafat Rómába érkezett. Betlehemi karácsony. Géppisztolyos izraeli katonák járőröz- nek a megszállt városban, melyet a keresztény világ Jézus szülőhelyének tart Képes-e a reformfo­lyamat élére állni a LEMP? A LEMP KB szerdán be­fejeződött ülésén elhangzott szenvedélyes hangú felszóla­lások között is kitűnt drá­mai hangvételével Jaruzels­ki tábornok beszéde, amely- lyel megnyitotta a KB két­napos tanácskozását. A ple­náris ülést a szokásostól el­térően két részre osztották: az első két tanácskozást már most megtartották, de a Központi Bizottság január­ban ismét összeül, s csak akkor hoz határozatot a PB múlt szombaton közzétett téziseiről. A legfontosabb problémát így összegezte Ja­ruzelski: a pártot illetően alapvető fordulatra van szükség, végre kell hajtani mind az ideológiai, mind a szervezeti változásokat, mert „a LEMP különben nem lesz képes a saját maga által megindított reformok élére állni”. Nincs még bizonyíték A skóciai repülőszeren­csétlenség Okait vizsgáló szakértők közlése szerint to­vábbra sincs határozott bi­zonyíték arra, hogy a Pan Am légitársaság gépének ka­tasztrófáját szabotázs okoz­ta. Mihail Gorbacsov táv­iratban fejezje ki együttér­zését Margaret Thatcher brit kormányfőnek a locker- bie-i légikatasztrófa miatt. Bonnban ugyanakkor Ab­dallah Frangi, a PFSZ kép­viselője, az AFP francia hírügynökséggel azt közöl­te, hogy sem Abu Nidal csoportja, sem az Iszlám Forradalom őrei nevű szer­vezet nem felelős a több mint 270 emberéletet köve­telő légikatasztrófáért. A Jumbo Jet egyik utasának holttestét próbálják kiszaba­dítani a repülőgépülés és a biztonsági öv fogságából Jaruzelski rámutatott, hogy a párt megállapodásra törekszik a konstruktív el­lenzékkel, meg akar szaba­dulni a sztálinizmus marad­ványaitól, mert csak így válhat vonzóvá a fiatalok számára. „A pártnak le kell rombolnia azt a hatalmas falat, amely elválasztja az ifjúságtól” — szögezte le, de nem szólt részletesebben ezekről a gondolatokról. Nyilván tisztázatlan még, kik tartózhatnák majd a „konstruktív ellenzékhez”. Lehet úgy is értelmezni a kétlépcsős KB-ülést, hogy január közepéig mind az el­lenzék, mind a kormány ha­ladékot kapott az eddiginél sikeresebb tárgyalásokra. Számos felszólaló úgy vé­lekedett, hogy „a párt kivo­nul az üzemekből, kapitalis­ta megoldásokra törekszik”. Volt olyan megfogalmazás is, amely szerint a LEMP „átvette a politikai ellenfél jelszavait, a politika mezs­gyéjére szorult, s nincs vi­lágos koncepciója”. Wladys- law Pozoga belügyminisz­ter-helyettes azt hangoztat­ta, hogy a reformokat leg­inkább a szélsőséges ellen­zék akadályozza. A LEMP KB PB a tézisekben' egyér­telműen a politikai refor­mok kiszélesítése, a hatalom koalíciós jellegű megosztása mellett foglalt állást. Ez a dokumentum szélesen értel­mezi a politikai nyitást, s gazdasági reformok mellett politikai átalakítást is szük­ségesnek tart. A bátor és út­törő reformok hívei rámu­tattak: a Központi Bizottság egy része fenn akarja tarta­ni, a sztálinista modellt, képtelen arra, hogy újsze­rűén gondolkodjon, s még kevésbé képes az újszerű cselekvésre. B. Walkó György az év sztorija: | a szegény papok a matróna Prága szülötte, a száguldó riporter, Egon Erwin Kisch tollára való bűnügyet tár­gyalt nemrégiben a proste- jovi járási bíróság, Dél- Morvaországban. A ' véd: szélhámosság és csalás, kö­zel másfél millió korona összegben,. És a vádlott? Egy nyolcvanhárom éves köz- tiszteletben álló nyugdíjas tanítónő. Az öreg hölgy tizennégy éven át volt idős, beteg ka­tolikus hívők vámszedője. A kellemes fellépésű, megnye­rő modorú, rokonszenves, együttérző, az orvosi vizsgá­latok szerint korához képest meglepően egészséges és szellemileg friss Anna Ho- leckorvá azzal az ürüggyel kopogtatott hiszékeny áldo­zatainak az ajtaján, hogy majd misét mondat értük és be is inkasszálta ezért a megfelelő pénzösszegeket. Az egyik tanú mondja: száz koronát adtam neki, de ő azt mondta, ez kevés, ad­jak legalább ötszázat. (Cseh­szlovákiában az átlagnyug­díj 1300 korona.) A másik fogása az volt, hogy a kom­munista párt által bebörtön­zött papoknak gyűjt segély­re. Holecková az évek so­rán valóságos hálózatot épí- teitt ki: a gyanútlan önkén­tesek az ország távoli sar­kaiból is szállították neki „a szegény üldözött papok” megsegítésére szánt pénzt. Holecková igazi profi módjára a pénzf mindig „semleges helyen”, többnyi­re pályaudvaron, tanúk nél­kül, kézből kézbe vette át, és természetesen bármiféle elismervény nélkül. Az ajándékozók — hogy ne fog­janak gyanút — időről idő­re aláírás nélküli köszönő levelet kaptak... a szegény bebörtönzött papoktól. Az első panasz tizenkét éve érkezett, akkor a mat­róna kisebb pénzbüntetés­sel megúszta a dolgot. Ho- leckavának azonban nem­csak a szerencséje, hanem a végzete is a katolikus egy­ház volt. Egy fiatal pap gyanút fogott és feljelentet­te az öregasszonyt. Monstre per kerekedett : százhúsz embert hallgattak ki, a per­anyag négy és fél kilót nyomott. A nem mindenna­pi tárgyalás idén szeptem­ber hatodikén kezdődött és két nap múltán ki is mond­ták az ítéletet: nyolc évi börtön, teljes vagyonelkob­zás és kámtérítési kötele­zettség. A törvényszéki orvos­szakértő jellemzésében azt írta Holeckováról, hogy büszke, gőgös, erőszakos sze­mélyiség, aki könnyen be­folyása alá tudja vonni az embereket. A nyomozó ha­tóságok feltételezik, hogy az „ipart” harminc éven át űzte és kezén ihat-lhét- millió korona vándorolt át, ae mivel a kliensek több­sége meghalt, Holecková a bíróság előtt csak a leg­utóbbi tizennégy év üzel- *fneiért felelt. Ilyet még nem pipáltam - mondja a nyomozást ve­zető rendőrkapitány. A szélhámosok általában autót, lakást, valutát, nyu­gati árut ígérnék, ő nem Ikínált semmit... Láng Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom