Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

2 Somogyi Néplap 1988. december 3., szombat Megkezdődött a szakszervezetek országos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalrólj Természetesen egy ilyen módon működő szakszerve­zeti mozgalomban más a döntési mechanizmus is, mint amihez eddig szoktunk. Egy alulról építkező, a szö­vetségben nagy önállóság­gal rendelkező demokrati­kus szervezetben nem jár­ható a felsőbb szintek által hozott határozatok segítsé­gével történő irányítás út- j'a. Nem járható a minden egyes kérdésben többségi alapon' hozott döntések, kö­telező határozatok útja, azaz nem tartható fenn a demok­ratikus centralizmus eddigi elve és gyakorlata. Ehelyett az érdekvédelmi, érdekkép­viseleti kérdésekben a kon­szenzus, a közmegegyezés teremtheti meg az együttes fellépés alapját, amely a szolidaritás elvével párosul­va egy valóságos mozgalom igazi erejévé válhat. Mindez nem jelenti azt, hogy nem maradnak olyan kérdések, amelyekben to­vábbra is a többségi alapon hozott döntés a mérvadó. Ahhoz, hogy egy mozgalom tényleges erőit képviseljen, közmegegyezésre van szük­ség. Ahhoz viszont, hogy egy szervezet működőképes maradjon, néhány kérdés­ben alkalmazni kell a több­ségi döntés elvét is. A szövetségi alapon tör­ténő működés nem hagyja érintetlenül a szakszerveze­ti mozgalom pénzügyeit, gazdálkodásának rendjét sem. Annál inkább sem, ment ez a kérdés elemi erő­vel tört felszínre a tagsági vita során. Ugyancsak fontos, hogy az alapokmányban, az egyes ágazati, szakmai szakszer­vezetek alapszabályaiban meghatározott mértékek sze­rint történjen a befizetett tagdíjakból való részesedés. — Ahhoz, hogy az elmon­dottak a valóságban is ér­vényesüljenek, hogy a szak­szervezeti mozgalom a vá­zoltak szellemében működ­hessen, új alapszabályra, il­letve javasolt nevén: új alapokmányra van szükség. Ennék kidolgozásához ké­rünk felhatalmazást az or­szágos értekezlettől. Itt sze­retném megemlíteni azt a kérdést is, hogy javaslatunk értelmében a létrejövő szö­vetség nevét is célszerűnek tartjuk megváltoztatni. Nem azért, hogy átfessük a cég­táblát, hanem azért, mert a javasolt új elnevezések pon­tosabban kifejezzék a szán­dékolt új tartalmat. Ami a konkrét elnevezést illeti : én személy szerint a Magyar Szakszervezetek Demokrati­kus Szövetsége elnevezést aj ánlorm. Számos a gond a fizi­kai dolgozók között, akik­nek jelentős része súlyos terheket vállalt az elmúlt években, és tette ezt úgy, hogy túlmunkával ellensú­lyozta romló életkörülmé­nyeit, nem panaszolva fel naponta helyzetét. Ök azok, akik a szerkezetváltással együtt járó terhekből, a fog­lalkoztatási gondokból is a legnagyobb részt kénysze­rülnek vállalni. Egyes ér­telmiségi rétegejk mélyen képzettségük, szaktudásuk, potenciális társadalmi-gaz­dasági szerepük alatt része­sülnek a társadalom anya­gi-erkölcsi megbecsülésé­ből. Feszültségek tapasztal­hatók néhány alkalmazotti csoportban is, évek során felgyülemlett gondokkal kell szembenézni a különféle közszolgálatok területén is. A társadalmat más met­szetben vizsgálva talán még súlyosabb a helyzet a fiata­lok, a nagycsaládosok és az idős emberek egyes csoport­ját körében. Ez egyebek mellett azt is igényli, hogy az egyes társadalmi rétegek, csoportok eltérő helyzeté­hez, törekvéseihez alakítsuk szerveződési elveinket, gya­korlatunkat. Ebből pedig az is következik, hogy nem szabad azonos megoldások­ban gondolkodnunk. A szakszervezetek tuda­tában vannak az ország rendkívül nehéz gazdasági helyzetének. Az Országgyű­lés legutóbbi ülésszakán az ország valós gazdasági, nem­zetközi pénzügyi terheiről nyilvánosságra hozott ada- 'tok azonban számunkra is megdöbbentőek voltak. A reális elszámolás • hiányá- ' ban szembesültünk most már évről évre visszatérően azzal a megmagyarázhatat­lan ellentmondással, hogy a látható erőfeszítések, az életszínvonal korlátozása el­lenére a népgazdaság hely­zete tovább romlik, a kiala­kuló gazdásági helyzet a vártnál mindig rosszabb és ez további áldozatokat kö­vetel a lakosságtól. Mindez meglehetősen kényes hely­zetbe hozta a szakszerveze­teket, hiszen a valóságos helyzet ismerete nélkül könnyen irreális követelé­sek élére állhatnak vagy ép­penséggel ellenkezőleg, ön­mérsékletet tanúsítanak ak­kor is, amikor ez nem len­ne indokolt. A jövő évi terv társadal­mi elfogadhatósága mini­mumának megteremtését, volt hivatva előmozdítani a hét elején megtartott SZOT —kormány tálálkozó. Ezen a szakszervezetek képviselői kifejtették, hogy az élet­színvonal-politika 1989-re körvonalazott állami elkép­zeléseivel, azok több elemé­vel még a korábban gon- doltnál súlyosabb gazdasági helyzetben sem értenek egyet. így' vitatták a terve­zett reálbércsökkenés mér­tékét, a központi bérpoliti­kai intézkedésekre fordítha­tó összegek nagyságát, az infláció mértékét, a fogyasz­tói áremeléseknek a nyugdí­jasok körében javasolt el­lentételezését. Mint ismeretes, bizonyos kompromisszumok szület­tek, amelyek ha nem is old­ják meg a szakszervezetek által feltárt és képviselt problémákat, de egyes terü­leteken mérséklik azokat. A kormány vezetői részé­ről a legutóbbi időkben ta­pasztalhattunk bizonyos ru­galmasságot, ami előmozdí­totta a megállapodásokat. Ezt azért tartom szükséges­nek hangsúlyozni, mert csak ilyen állápon valósulhat meg az érdemi együttműködés, az általunk javasolt szociális partnerség. — A magyar szakszerve­zeti mozgalom hosszabb tá­von, de már a belátható rö- videbb periódusban is egy fejlődésre, növekedésre ori­entált, a bérek, a szociális juttatások, a társadalombiz­tosítási ellátások reálértéke növelését biztosító gazda­ságpolitika kialakításában és gyakorlati megvalósításá­ban érdekelt. Ahhoz, hogy mai súlyos gondjainkon túljussunk, hogy a gazdaság kimozdul­jon a holtpontról és ugyan­akkor a társadalom is fel­vállalja a kényszerű áldo­zatokat, legalább két dolog­ra van szükség. Az egyikről már szóltam : ez a helyze­tünkkel történő nyílt szem­benézés, a politikai cezúra, a múlt hibás gyakorlatának egyértelmű megtagadása. A másik feltétel nem ke­vésbé fontos: meg kell ta­nulnunk, hogy a közgazda- sági racionalitás, az egyen­súlyi követelmények érvé­nyesülése mellett, éppen egy teljesítményelvű gazdaság­ban van fokozott jelentősé­ge annak, hogy párhuzamo­san működjön a szociális igazságosság, a szolidaritás elve is. Az erre irányuló konkrét javaslataink, elkép­zeléseink az írásos doku­mentumban megtalálhatók. Meggyőződésünk, hogy ma az országnak történelmi nagyságrendű feladatainak elvégzéséhez erős, határo­zott, következetes kormány­ra, egyben a munkavállalók érdekeit ugyanilyen erősen, határozottan és következe­tesen védő szakszervezetek­re van szüksége. A szakszervezeteknek a korábbiaknál jóval tudato­sabban, anyagi erőforrásaikat koncentrálva kell hozzájá­rulniuk a dolgozók szociális gondjainak enyhítéséhez, ne­héz élethelyzetbe került tag- társaitk sorsának megköny- nyítéséhez — mutatott rá a SZOT főtitkára, majd arról szólt, hogy a mozgalom új szervezete, működése, az ér­dekképviselet új ‘tartalma egészen új követelményeket támaszt a szakszervezeti ap­parátussal szemben is. — Az országnak, a társa­dalomnak most világos prog­ramra, az ennek megvalósí­tását szolgáló gyors válto­zásokra, ugyanakkor ^jgy ele­mi nyugalomra van szüksé­ge, hogy nehézségeiből ön­erőből ki tudjon. lábalni. Olyan programra van szük­ség, amely nemcsak a pénz­ügyi egyensúlyra, de az em­berek morális, lelki egyen­súlyának helyreállítására is alkalmas, olyanra, amely perspektívát mutat. Egye­bek mellett ehhez kell hoz­zájárulnia a szakszervezeti mozgalomnak is — mondot­ta befejezésül Nagy Sándor. Ezt követően megkezdő­dött a vita, amelyben a résztvevők valamennyi do­kumentumról együttesen mondtak véleményt. A leg­több küldött szólt a szak­szervezeték megújulásának szükségességéről, s ezzel ösz. szefüggésben legfontosabb tennivalójáról: az érdekvé­delmi és érdékképviseleti tevékenységről. Az első fel­szólaló Szilágyi Ervin, a Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek sZb-titkára ezzel kapcsolato­san azt hangsúlyozta, hogy a tagság érdekeit új módon, demokratikus eszközökkel kell képviselni. A vasasszák- szervezet tagsága úgy fog­lalt állást, hogy minden olyan szervezettel együtt kíván működni, amely a gazdaságot ki alkarja vezet­ni jelenlegi nehéz helyzeté­ből. Több felszólaló rámuta­tott arra, hogy a gazdaság pozitív irányú elmozdulása nélkül a szakszervezet nem képes hatékonyan képvisel­ni és védeni a tagság érde­keit. A küldöttek szükséges­nek tartották, hogy mielőbb alakuljon ki az érdekképvi­selet új rendszere. Grosser János, a KPVDSZ központi vezetőségének titkára ki­emelte, hogy ennek a rend­szernek mindenképpen alul­ról építkezőnek kell lennie. Ezt az is indokolja, hogy a tagság türelme elfogyott, s jelenleg már nem csupán ál­láspontot, érdekképviseletet kíván, hanem konkrét ered­ményeket. A megújulási fo­lyamatról elmondotta : ezt az éveik óta tartó 'életszín­vonal-csökkenés és a tagság kényszerítette ki, nem pe­dig az alternatív mozgalmak. A küldöttek szóltak a szákszervezetek gazdaság- politikai koncepciójáról, ez­zel összefüggésben a szerke­zetátalakításról, a bérekről, a foglalkoztatásról. Az utóbbival kapcsolatban többen rámutattak: a lét­biztonságot hazánkban hosz- szű ideig sérthetetlennek tartották. A szerkezetátalakítás, s a gazdasági problémák követ­keztében azonban a dolgo­zók egy részétől több válla­latnak meg kell válnia. Sze- ver Józsefné, a Pest Me­gyei Vegyi- és Divatcikkipa­ri Vállalat szb-titkára a munkanélküli segély beve­zetésével kapcsolatban han­got adott annak a félelmé­nek, hogy a munkahely fél­tése miatt a dolgozók gyá­vává válhatnak, s ez nagy árat követel a szakszerveze­ti mozgalomtól. Más kül­döttek azt hiányolták, hogy az űj munkahelyek terem­tésének még a csírái sem látszanak és sürgették a mi­előbbi intézkedéseket. Ugyancsak szükségesnek tar­tották, hogy a kormány mi­előbb gondoskodjék a dol­gozók szervezett átképzésé, ről. A küldöttek hangsúlyoz­ták, hogy nem értenek egyet a reálbérek további csök­kentésével. Dán Gábor, a Taurus Gumiipari Vállalat szakszervezeti intézőbizott­ságának titkára biztatónak tartotta, hogy a kormány minden eddiginél liberálisabb bérmechanizmus bevezetésé­re készül. Javasolta azon­ban, hogy néhány vállalat­nál kísérletképpen tegyék lehetővé a kötöttségek nél­küli gazdálkodást, önállóan dönthessenek akár a 38—40 ónás munkarend bevezetésé­ről is. A szákszervezetek meg­újulásává1! kapcsolatosan többen szóltak szervezeti kérdésekről. Dr. Lampé Ist­ván, a Debreceni Orvostu­dományi Egyetem tanszék­vezető egyetemi tanára a szerkezeti átalakulás leg­fontosabb elemének az alap- szervezeteket tartotta, azért — mert mint mondta — alulról építkezni csak szi­lárd alapokon lehet. Hang­súlyozta, hogy az alapszer- vezetek csak akkor működ­hetnek jól, ha a legtisztes­ségesebb, legjobban dolgo­zó tagokat választják meg szakszervezeti tisztségvise­lőknek. Szükségesnek tar­totta, hogy az alapszerveze- tek önállóak legyenek, de ez ne jelenítse azt, hogy ma­gúkra maradnak. A küldöttek több javasla­tot is tettek: Bán Béla, a Magyar Rádió körzeti és nemzetiségi főszerkesztősé­gének vezetője azt javasol­ta, hogy a szakszervezeti kongresszust 1989 őszére hozzák előre, s jelöljenek ki 25 tagú bizottságot a kongresszus tartalmi előké­szítésére. Ugyancsak többen javasolták, hogy a szakszer­vezet fokozottabban képvi­selje az értelmiséget, legyen szószólója anyagi és erköl­csi megbecsülésük megte­remtésének. A vitában szót ként Né­meth Miklós is. Bevezető­ben arról szólt, hogy a je­lenlegi, gondokkal, feszült­ségekkel terhes időszakban a kormány nem tehet mást, mint hogy vállalja a stabi­lizációval' kapcsolatos tenni­valókat, s egyre több ele­mében a kibontakozás meg­alapozását. Ez a törekvése azonban aligha lehet sike­res a szakszervezetekkel ki­alakítandó együttműködés nélkül. Ezért arra kérte a tanácskozás .résztvevőit, hogy támogassák a kor­mányzati munkában tapasz­talható megújulást, s vi­szonzásképpen a kormány a m'aga eszközeivel elősegíti a szakszervezetek fordulatot és reformot hirdető mozgal­mi megújulásét. Csak egy erős, az érdekfcifejezésfoen világosan fogalmazó szak­szervezet lehet érdemi part­nere a kormánynak — hang­súlyozta. Németh Miklós elmondot­ta, hogy a Parlament leg­utóbbi ülése előtt tartott SZOT—kormány találkozón még abban a tudatban tár­gyaltak, hogy az Ország- gyűlés elfogadja az 55 szá­zalékos vállalkozási adót. Megismerve az igényeket, olyan megállapodás szüle­tett, hogy az eredetileg ter­vezett 2 milliárd forintos központi bérpolitikai kere­tet felemelik 4,1 mílliárdra. Időközben a képviselők csak az 50 százalékos mértékű nyereségadót szavazták meg. így a kormány arra kény­szerült, hogy a Parlament ülését követő hétvégén át­dolgozza a költségvetést, mégpedig úgy, hogy korábbi döntésük feltételeit is meg­teremtsék. Németh Miklós kérte a reformprogramhoz a meg­újuló szakszervezeti moz­galom támogatását, s hang­súlyozta: a kormány kész és nyitott a párbeszédre, min­den hasznos javaslat befo­gadására. Azt szeretné, ha a magyar gazdaságban a kö­vetkező években egyre erő­teljesebben érvényesülne a a teljesítményorientáltság, mégpedig valamennyi mun­kahelyen. Ennek feltételeit hi­vatott megteremteni a ve­gyes tulajdonú piacgazda­ság. A piaci verseny érvé­nyesülése azonban azt is je­lenti, hogy elsősorban a jók boldogulnak, míg a verseny­ben helyt nem állók lema­radnak. Ilyen körülmények között tehát nem mindenki számára biztosítottak a bol­dogulás, a „felvirágzás” fel­tételei. Ha azonban sikerül a folyamataikat úgy vezé­nyelni, hogy összességében egyre több vállalat bizonyul­jon versenyképesnek — nemcsak belföldön, kül­földön is —, akkor négy-öt év múlva nagyobb önbiza­lommal, nagyobb hittel le­het a jövőbe tekinteni — mondotta végezetül Németh Miklós. A vitában többen megfo­galmazták — támogatva a szakszervezetek szövetséggé való átalakulását —, hogy ebben a formában kifejezet­ten a tagság összességének érdekvédelmével kell foglal­kozni, az egyes ágazati szak- szervezetek pedig hatéko­nyabban képviseljék a szakmák, s az ott dolgozók igényeit, érdekeit. Egy ja­vaslat szerint az SZMT-k vezetőinek évente kellene váltaniuk egymást, s így előbb vagy utóbb mindegyik érdekközösség vezető szerep­hez juthat. Hasonló felépí­tésben lehetne kialakítani a lakóhelyi regionális szer­vezeteket is. Ugyancsak szervezeti kér­désekkel foglalkozott Cs. Nagy Lajos, a Gutenberg Szákszervezeti Szövetség fő­titkára. Egyebek mellett az évtizedek alatt kialakult helytelen döntési gyakorlat felülvizsgálatát sürgette, mert — mint mondta — ed­dig a SZOT a szakmai szervezetek nélkül döntött, kizárva a nyílt vita lehető­ségét. Miklós Györgyné, a Győr-Sopron Megyei Tej­ipari Vállalat szb-titkára eh­hez kapcsolódóin úgy fo­galmazott, hogy a beletörő­dés! jog gyakorlatát a kon­szenzus, a kompromisszum keresése váltsa fel. Több felszólaló bizalmát fejezte ki a kormány törek­vései és az új miniszterel­nök elgondolásai iránt. Ugyanakkor arra is figyel­meztettek, hogy nagyobb re­álbércsökkenést a dolgozók már nem fogadnak el. A jobb munkához alapvető feltétel a bérreform mielőb­bi bevezetése, de ez utóbbi egyre inkább feledésbe me­rül, s jórészt már csak a szajkszervezetek beszélnek róla. Czirmay Tibor, a ME- D06Z kv-titkáira kifejezet­ten a kibontakozás hátrálta­tásának nevezte, hogy késik a bérreform indítása. Ka- nakisz Lefter, az országos ifjúsági konferencia küldöt­te, a tanácskozás első mun­kanapjának utolsó felszóla­lója derültséget keltett, ami­kor arra kérte a jelenlévő ifjúsági szervezeti küldöt­teket, hogy egy pillanatra álljanak fel helyükről. Negyven képviselőjük a te­rem különböző pontján fog­lalt helyet. „Nos, eddig ilyen volt a szakszervezet ifjúságpolitikája is” — mondta. Ezután azt fejteget­te, hogy az ifjúsági mozga­lomnak jelentős feladatai vannak a szakszervezeten belül, s ehhez nagyobb moz­gásteret kémek. A megúju­ló szakszervezeti életben ki­emelten szükséges kezelni egy ifjúságpolitikai program kidolgozását. Ezzel a pénteki tanácsko­zás befejeződött, a vita szombaton folytatódik. Ed­dig 17-en kaptak szót, és to­vábbi 66-an jelentkeztek hozzászólásra. A TDDSZ levele a SZOT főtitkárához A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszer­vezetének országos vá­lasztmánya levelet inté­zett a SZOT főtitkárához, az országos szakszerveze­ti tanácskozáson való részvételükkel kapcsolat­ban. Ebben arról adnak tájékoztatást, hogy bár örömmel fogadták a ta­nácskozásra való meghí­vást, nehezményezik, hogy a SZOT-on kívül szerveződött többi, a TDDSZ-nél kisebb taglét­számú független szakszer­vezetet nem hívták meg. A levél szerint a szerve­zet eredetileg a szolidari­tás szellemében kívánt részt venni a tanácskozá­son, de most éppen e szákszervezeti szolidaritás jegyében -mégsem vállal­koznak a meghívás elfo­gadására. Megkezdődött a szakszervezetek országos tanácskozása Budapesten az Építők Szék­hazában

Next

/
Oldalképek
Tartalom