Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-23 / 305. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 305. szám Ára: 1,80 Ft 1988. december 23., péntek Januárban folytatódik az Országgyűlés ülésszaka Az Országos Érdekegyeztető Tanács ülése Minimális bérek, és béradó-kedvezmény Stadinger István ház-elnök bejelentette, hogy ezen a napon mindenképpen bcrekesztik az ülésszakot, több napirendi pont tágyalásával, illetve az interpellációkkal és a kérdésekkel már a következő évben, a január 10-én folytatódó ülésszakon foglalkoznak a képviselők. Törvényjavaslat a magánszemélyek jövedelemadójának módosításáról Ezután — a napirendnek megfelelően — Villányi Miklós pénzügyminiszter terjesztett be törvényjavaslatot a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény módosításáról. Elmondotta: a személyi jövedelemadó törvény 35. paragrafusa előírja, hogy „az adó következő évi mértékeire és az alkalmazandó összeghatárokra az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatában a Minisztertanács — az ár- • és jövedelmi viszonyok változására tekintettel — tesz javaslatot.” Ez az egyik és elsődleges Oka, hogy a kormány az Országgyűlés elé terjeszti az adótábla módosítási javaslatát. Az idei adóbevételi tervek teljesítéséről elmondotta: a kezdeti aggodalmak ellenére a személyi jövedelemadó ez évben a terv szerinti 58 milliárd forintot meghaladja. Szerdáig 59 milliárd forint személyi jövedelemadót már befizettek. A kormány a személyi jövedelemadó 1989. évi módosításának kialakításakor abból indult ki, hogy a nominálbérek jövőre tervezett. 5—7 százalékos növekedését az adó sem semlegesíthea, tehát olyan adótáblát kell kidolgozni, amely az adóterhelést nem növeli. Arra is törekedték, hogy tompítsák az adótábla szélsőségeit. A jelenlegi adótábla három kritikus pontja: az adómentes sávot követően magas az induló 20 százalékos elvonás, túlzott a legmagasabb adósávban a 60 százalékos adóterhelés, és a 100—240 ezer forint közötti adósá- vokban is aránytalanul nagy a progresszió. A kormány az adótábla módosítására két változatot terjeszt az Országgyűlés elé. Közös bennük, hogy 11 helyett 8-ra csökkenne az adósávok száma, mérséklődnének a legalsó és a legfelső határon levő adókulcsok. Az „A” változatban az első határon 20 százalékról 18 százalékra, a „B”-ben 17-re, a felső határon pedig 60-róJ 56-na. Ezzel a felső határ a vállalkozási nyereségadó-elvonás mértékéhez közelítene. Ennek azért van külön jelentősége, mert 1989-től az egyéni vállalkozók a személyi jövedelmadó törvény hatálya aiiá tartoznak. Lényegesebb változás ennél, hogy az adómentes sáv 55 ezer forintra növekszik, a belső sávokban pedig kétféle módosítást javasolnak Az „A” változat a nagyobb jövedelműeket kedvezményezi, a „B” változat pedig a 240 ezer forint alatti jövedelmeket hozza kedvezőbb helyzetbe. Mindkét változat kevesebb adót hoz, mint az érvényben levő adótábla. Az „A” változatban 10,5 százalékra csökken az átlagos adóteher, a „B” változatban 10 százalékra az idei várhatóan 12 százalékról. Ez az adóteher-csökkenés 10—12 milliárd forinttal több jövedelmet hagy az állampolgároknál, és ahhoz is hozzájárul, hogy az eredetileg tervezett 6—7 százalékos reálbércsökkenés 1989-ben kisebb, 4—5 százalék legyen. A nyugdíj után továbbra sem kell fizetni adót. A kormány azt javasolja, hogy mivel a nyugdíjak az infláció ellensúlyozására jövőre is növekednek, ha a nyugdíjasok a nyugdíj mellett még dolgoznak vagy ha más adóköteles jövedelmük van, akkor az eddigi 96 ezer forint helyett 100 ezer forinttól kezdődően adózzék az egyébként adóköteles jövedelem. — Körülbelül 400 ezer nyugdíjas vállai munkát. A statisztika szerint általában azok, akiknek a nyugijuk is magasabb. A rendelkezésre álló kevés információ alapján, ha csak a nyugdíj melletti keresetet számítjuk, s az egyéb jövedelmeket, például a szobakiadást, a magánoktatást nem, az adókiesés akkor is meghaladja a másfél milliárd forintot. A számításban nagyságrendi tévedés nem lehet. Ez minimum 1,5 milliárd forint tanácsi bevételkiesést jelentene. A kormány azért, sem támogatja a nyugdíj mellett elért jövedelmek nagyobb kedvezményét, mert szociálpolitikai szempontok alapján sem a magasabb jövedelmű nyugdíjasok kedvezményét lenne célszerű növelni. Ha lenne forrás, akkor azt az alacsony nyugdíjak növelésére kellene fölhasználni. Egyébként az adómértékek csökkentése a nyugdíj melletti jövedelmekre is ugyanolyan mértékben kedvezőbb, mint az aktív keresők'rfél. Az adótábla progesszió- jának mérséklése és az adóterhelés csökkentése mellett javítja a személyi jövedelemadó működés-környezetiét, így tovább csökkenti teljesítményt fékező hatását a liberalizáltabb bérgazdálkodás, az egészségügyben és az oktatásban a túlóra és az ügyeleti díjak emelése, s az is, hogy 1989-től költségte rí- tés jellegű, tehát adómentes lesz a bányamentési pótlék. — A személyi jövedelemadó-módosítások sora mindezzel nem fejeződik be. Mint. ahogy arról az Országgyűlés állást foglalt, egy teljes adóév tapasztalatai alapján, a jövő év első félévének végén értékelni kell az adóreformot, választ kell adni a fölmerült elvi és gyakorlati kérdésekre, ki kell dolgozni a családi jövedelemadózás modelljét. Meg kell vizsgálni a kivételek, kedvezmények leépítésével egyidejűleg az adómérték további csökkentésének a lehetőségét is. Erre és más, az adórendszert módosító ajánlásokra 1989-ben részletesen visszatérünk — mondotta Villányi Miklós, kérve az Országgyűlést, hogy a személyi jövedelemadó törvényimódosítási javaslatát megvitatva az „A” és „B” változatok közül válassza ki a megfelelőt, és hagyja jó vá a törvényt.* Eszmecsere az ülésszak szünetében Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.), az adóügyi ad hoc bizottság előadója emlékeztetett arra, hogy a pénzügyi kormányzat három menetben tervezi korrigálni az adórendszert. Most vagyunk a második fázisban, és a koncepcionális felülvizsgálatra egy adóév eltelte uitán, 1989 első félében kerül sor. Leszögezte: a szükséges teljesítményösztönző hatás eléréséhez maximum 4—5 adókulcs fogadható el. A kormány által felkínált két változat közül a „B” variáns elfogadását javasolta. Hátránya ugyanakkor a „B” változatnak, hogy — szemben az — „A” változattal •— nem tartalmazza a kétgyermekeseik családi pótlékának emelését. Gágyor Pál utalt arra: Bánffy György képviselő javasolta, hogy ezt vegyék be a „B” variánsba is. Közölte, hogy Bánffy képviselő egyelőre elállt az indítványtól, és megállapodtak abban, hogy tavasszal, a ko n cepc i o n áll s fel ülvi zsg á lat során visszatérnek rá. A kormány elképzelése szerint a nyugdíjasok esetében 96 ezer forintról 100 ezer forintra kellene emelni az adóküszöböt. Az ad hoc bizottság szerint ez nem elegendő, mert továbbra is kizárnak vele olyan rétegeket az értékteremtő folyamatból, amelyek a legtöbb erőforrással rendelkeznek. A bizottság szerint az adóküszöb értőkét 120 ezer forintra kellene emelni. Az ad hoc bizottság előadója elmondta, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságban 108 ezer forintos javaslatot fogadtak el. Gágyor Pál kérte, hogy ha a képviselők nem fogadnák el a 120 ezer forintot, az elnök tegye föl szavazásra a 108 ezer forintos indítványt is. Movik Lászlóné (Pest megye) a választópolgárokkal folytatott konzultációk alapján a személyi jövedelemadó-rendszer néhány kedvezőtlen vonására hívta föl a figyelmet. A legtöbben azt kifogásolták, hogy a tervezetnek mind az ,,A”, mind a „B” változata teljesítményvisszatartó hatású. A közvélemény általában — rövid távú érdekeit szem előtt tartva — a „B” változatot részesíti előnyben. Ugyanakkor azt is megfogalmazták, hogy ha a kormány iránt megvan a bizalom, néhány évig vállalni kell a nagyobb terheket jelentő „A” változatot, amely gyorsabb elmozdulást hozhat a gazdasági mélypontról. (Folytatás a 2. oldalon) A Magyar Gazdasági Kamaránál, tartott ülést csütörtökön az Országos Érdekegyeztető Tanács. A testület azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyekkel kapcsolatban az előző ülésen nem jött létre megállapodás. Ügy látszott, hogy alapvető nézeteltérések következtében a csütörtöki ülésen sem sikerül megállapodni a jövő évi minimális bérekről. A SZOT a minimális bérek januártól havi 4000 forintra történő fölemelését szorgalmazta, ezt a kamara soknak tartotta. Csak abban az esetben tartotta elfogadhatónak, ha a kormány adó- kedvezményt biztosít a minimális bérfejlesztést megvalósító vállalatok számára. A kormány — mondotta Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes — a minimális bérek 3500 forintra történő fölemelését tartja indokoltnak. A megállapodás érdekében azonban hajlandó elfogadni a 3700 forintot, de nincs lehetősége elengedni a kapcsolódó béradót. A Szövosz, illetve a TOT képviselői szerint azonban számos olyan szövetkezet van az országban, amelynél az ilyen nagymértékű béremelési 'kötelezettség teljesítése a béremelésre fordítható összeg 60—70 százalékát is leköti. így jutna pénz a jól dolgozók, a plusz tel- jásítményt nyújtók anyagi változatlanul ragaszkodott a 3700 forintos minimálbérhez, a kamara ez esetben adókedvezményt követelt, amelynek megadásától viszont a kormány elzárkózott. Végül is abban állapodtak meg a résztvevők, hogy a minimális bér a jövő év első felében nem változik, továbbra is 3000 forint marad, a második félévtől viszont 3700 forintra emelkedik. A második kérdésben viszonylag gyorsan született döntés. A szakszervezetek és a Magyar Gazdasági Kamara a jövő évi vállalati kőiBeletörődő megegyezés Az emberek ma már nem változásokat várnáik, hanem eredményeket. A széles körben tapasztalható borúlátás oka, hogy a reformlépésekben nem látják meg azt, amitől — akár idővel — nekik is jobb lehet. — Mégis igáz, hogy 1988 elmozdulást hozó, sikeres év volt — mondta Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke —; önmagában is jelentős, hogy az ország fizetőképességét sikerült megőriznünk. Ennek az ára a lakossági fogyasztás és a támogatások csökkentése volt. Csak ezekkel az áldozatokkal volt azonban elérhető, hogy jövőre már kisebb lehet a teherviselés. — Ez még nem azonos a zsebünkön is érezhető javulással ... — Valóban, 1990-ig, figyelembe véve a különböző adósság- és más népgazdasági terheket, nincs olyan lehetőség, amely az emberek többsége számára érezni-tő gyarapodást hozna. Meggyőződésem viszont, hogy 1991 már jobb lehet. Tudom, hogy az efféle jóslatokat a korábbi csalódások miatt sokan kétkedve fogadják. Jóllehet a javulás ígéretéhez az elmúlt években is kapcsolódott egy sor feltétel, amely azután, sajnos, nem teljesült. Most 1989-et tekintem ilyen fel-, tételnek. — A költségvetési alternatívákból úgy látszott, hogy a gazdasági szempontból legígéretesebb lépések járnak a legnagyobb politikai kockázattal. — Az egyensúlyt javító törekvések többnyire áldozatokat kívánnak, ezért népszerűtlenek. Korábban mindenáron- kerülni akartuk a konfliktusokat, ám ezzel csak elodáztuk a bajd. Elszoktunk a politikai feszültségek vállalásától, s ezért nem jutott egyről kettőre többek között a szerkezet- váltás vagy a piacgazdaság kiteljesedése. Ez az év azt mutatta: igenis érdemes vállalni a fájdalmasabb gyógymódot. Dr. Nagy Sándort, a SZOT főtitkárát arról kérdeztük, mit jelent a „beletörődő megegyezés” egyre többször használt kifejezése. Ezt halljuk a kormány— SZOT találkozók vagy az országos érdekegyeztető tanács ülései kapcsán; ezt említette több képviselő a költségvetés vitájában is. — Az ország mai helyzetében- nincsenek mindenki számára jó megoldások, így tehát nem marad más, mint a kompromisszum, amikor mindkét fél enged. A jövőben jó darabig ez lesz a megállapodások egyetlen s nem kellemes lehetősége. — Má-r-már úgy látszik, mintha a kormány egy zsugori öregú-r lenne, akitől az érdekképviseleti szerveknek vagy az Országgyűlésnek úgy kell kiharcolnia a garast. — A kormánynak a népgazdaság egyensúlyára kell vigyáznia. A szakszervezeteknek pedig a közmegegyezés egyensúlya felett kell őrködniük. Tehát munkamegosztásról van szó, ahol a maga nézőpontjából mindenki tisztességes és jót lektiv szerződések megkötéséhez ajánlja, hogy a dolgozók alapbérét minden munkahelyen legalább 3 százalékos mértékben növeljék. Az átlagbér-növekedés felső ha1- tárát 10 százalékban ajánlják megállapítani. Ezek a mértékek nem kötelezőek, eltérés mindenhol indokolt, ahol a gazdaság eredményei magasabb szint elérését is lehetővé teszik. A jövő évi bérmechanizmushoz kapcsolódó adókedvezmények ügyében is jelentős v-i-ta alakult ki. A testület korábbi ülésén a kormány elfogadta -azt a javaslatot, hogy béradókedvez- ményben- részesüljenek az agrárágazat, valamint az élelmiszer-kiskereskedelem vállalatai, szövetkezetei. (Jövőre a vállalatok bérnövekményük után 50 százalékos adót fizetnek. -Azok a gazdálkodó szervezetek azonban, . amelyeknél • a bérnövekmény nem haladja meg a hozzáadott érték növekedésének 50 százalékát, mentesülne!^ az adó alól. Az elképzelés szerint ez a mentesség terjedne ki automatikusan az élelmiszer-kiskereskedelemire, valamint az agrárágazatra.) A SZOT szerint azonban ez nem elegendő; szükséges, hogy minden gazdálkodó számára biztosítsák jövőre a 3 sz ' zalékos adómentes béremelési lehetőséget. Medgyessy Péter arra hivatkozott, hogy a parlament szerdán 'törvényt alkotott a jövő évi költségvetésiről. így a kormány csak akkor tehetne eleget a kérésnek, ha a szükséges forrást más költségvetési kiadás csökkentésé vei vagy a bevétel növelésével sikerülne előteremteni. Végül olyan megállapodás született, hogy adókedvezményben csak az agrárszféra és az élelmiszer- kereskedelem részesül. A testületben részt vevő érdekvédelmi szervezetek fenntartották ellenvéleményüket: megnyugtató megoldást csak a 3 százalékos adómentes béremelési lehetőség biztosítása jelenthet. aikar. Mi azt látjuk, hogy az országban jelenleg nemcsak költségvetési deficit van, hanem morális is, amely egy idő után több kárt okozhat, mint a megbillent költségvetés. — Sokan hiszik, hogy csupán bátor kiállás kérdése: a szakszervezetek követeléseikben meddig mennek el. A béralkut piaci alkuként képzelik el; aki többet kér, annak van miből engednie. — Ha korlátlanul rendelkezésre állnának a források, akkor valóban csak a hangerőtől függne, -hogy ki mit tud kicsikarni. A szak- szervezeteknaik azonban számolniuk keli azzal, hogy a legégetőbb igényeket is csak más igényék rovására lehet kielégíteni. Azt kell tehát jól felmérnünk, melyek azok a feszültségek, amelyeknek megoldása már nem odázható el. — Az illúziót, amelyre a kérdés utalt, a többszörös bérköveteléseikkel előálló alternatív szakszervezetek is erősítik. — Az irreális követeléseknek akármilyen népszerűek, ugyanaz az eredmé- nyjjk, mint a csendes beletörődésnek. Azaz semmi. Bíró Ferenc
