Somogyi Néplap, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-02 / 287. szám

1988. december 2., péntek Somogyi Néplap 5 A MAGYARORSZÁGI DÉLSZLÁVOK KONGRESSZUSA ELŐTT A társadalom gazdagabb lehet. A Magyarországi Délszlá­vok Öemokratikus Szövetsé­ge december 3-án és 4-én rendezi X. kongresszusát, Pécsett. Ebből az alkalom­ból beszélgetünk Mándity Marin főtitkárral. — Magyarországon az utóbbi időben előtérbe ke­rültek a nemzetiségek, sok szó esik a nemzetiségi po­litikáról. A délszláv szövet­ség munkájában, mint köz­vetlenül és hivatalosan is érintett, érzi-e a változást? — Azt kell mondanom, sajnálom, hogy ez a kétség­telen változás csak az utób­bi időre jellemző. Húsz éve dolgozom ezen a területen, a szövetségben, de még so­hasem tapasztaltam, hogy ennyi figyelem kísérte vol­na a munkánkat. Kongresz- szusunik előkészítéseként az utóbbi hónapokban sokat jártunk azokban a falvak­ban, városokban, ahol a nemzetiségeink élnek és mindenütt az a vélemény alakult ki, hogy többet tö­rődnek velünk, mint eddig. — A nemzetiségi fogalma mit tartalmaz ma, 1988 vé­gén? Nemzetiségi az, aki annak vallja-tekinti magát, vagy szűkebb értelmezésre kell gondolnunk: aki beszéli az anyanyelvét? — Ezt a kettősséget két­ségtelenül szem előtt Kell tartani. A legutóbbi hivata­los statisztika szerint mint­egy 38 ezer délszláv nem­zetiségű ember él Magyar- országon. A mi becslésünk 100 ezerre teszi a számu­kat. Sajnos, mindkettő va­lós: a különbség ugyanis azt jelzi, hogy sokan nyilváno­san nem tekintik magukat nemzetiséginek. — Vajon adottak-e a nemzetiségi tudat meghatá­rozásának feltételei? — Nemzetiségi politikánk példamutató. Elvben. De mindjárt hozzáteszem, hogy igen nagy a különbség az elvek és a gyakorlat között. Az előbbiek ugyanis — kezdve az alkotmánytól a különféle tanácsrendelete­kig — sajnos nem úgy va­lósulnak meg, ahogy a meg­fogalmazók elképzelik. Számos helyen hiányoznak a nemzetiségi lét elemi fel­tételei. A nemzetiségeket szerintem a kettősség jel­lemzi. Egyfelől magyar ál­lampolgárok, ugyanakkor egy szőkébb etnikumhoz is tartoznak, ám ennek a meg­éléséhez hiányoznak a kere­tek. Az ugyanis nem elég, ha a postaajtó felett két­nyelvű a felirat, bent vi­szont senki sem ért meg en­gem, ha horvátul beszélek. Emlékeztetni szeretnék ar­ra, hogy korábban több há- « romnyelvű községünk volt, ahol magyarok, németek és délszlávok élteik együtt s beszélték is egymás nyelvét. Ma már azonban csak a 60 éves, vagy az ennél idősebb nemzedék háromnyelvű. Egyértelmű vesztesége a magyar társadalomnak, hogy a nemzetiségi lét beszűkült. Ezen úgy lehet változtatni, hogy olyan környezetet te­remtünk, amelyben min­den érintett tudja és érzi, hogy szükség van anyanyel­ve megtartására. És lehető­sége is van ennek haszná­latára. — Az MSZMP Politikai Bizottsága a közelmúltban tárgyalta a nemzetiségi tör­vényt. Mit gondol, a dél­szláv kongresszusnak lehet mondanivalója e törvény megalkotásához ? — Szükség van olyan tör­vényre, amely a végrehaj­tásit és a végrehajtókat el­számoltatja. Ettől a tör­vénytől azt várjuk, hogy biztosítsa azokat a kerete­ket, amelyek ma még hiá­nyoznak a kisebbségek éle­téből. — A kongresszus egyben mérlegkészítés is. Mit való­sított meg a délszláv szö­vetség az 1983-ban kijelölt feladatok közül és mi ma­radt továbbra is adósság­ként? — Kétségtelen eredmény, hogy erősítettük a társadal­mi bázisunkat, a demokrá­ciát. A mostani elnökség és az országos választmány megértette, hogy széles tár­sadalmi alapra kell helyez­ni a munkát és eszerint is dolgoztunk. Sajnos, a létünket megha­tározó oktatás terén nem si­került úgy előrelépni, ahogy szerettük volna, itt igen szerények az eredmények. A legutóbbi kongresszuson hozott határozatban, a mi­nisztérium biztatására meg­fogalmaztuk, hogy szélesí­teni kívánjuk a kétnyelvű iskolák hálózatát. Hozzá­láttunk a szervezéshez, falu­ról falura jártunik, aztán az ígért segítség elmaradt. AIDS-VILÁGNAP Nyílt nap a köjálban Nagy volt a sürgés-forgás tegnap Kaposváron a me­gyei köjál épületében. Az AIDS-világnap alkalmából reggeltől este hat óráig tar­tottak nyílt napot. A prog­ramokat elsősorban az álta­lános iskolák hetedikes és nyolcadikos tanulóinak, va­lamint a középiskolásoknak hirdették meg, de a felnőt­teket is szívesen látták a fel- világosító előadások bárme­lyikén. Az aulában az AIDS-ről készült egyik leg­jobb hazai videofilmei ve­títették, Emlékül Évának címmel. Ottjártunkkor a ta­nítóképző főiskola hallgatói, a kereskedelmi szakközép- iskolások figyelték nagy ér­deklődéssel a történetet. A szervezők ezenkívül számí­tógépes programot dolgoz­tak ki, amelyik „levizsgáz­tatta” a vállalkozó kedvű játékost: mennyit tud az AIDS-ről. Könyvvásárt is rendeztek, itt a testedzés, a fogyókúra és a szexuális élet témaköréről íródott munkák voltak a legkere­settebbek. Az intézmény klubjaiban a megyei kórház és a köjál orvosai tartottak előadást arról, mi a legfontosabb e betegség elkerülése érde­kében, melyek a védekezés legfőbb szabályai. A laboratóriumban a gya korlatban is megismerked­hettek a fiatalok azokkal az eszközökkel, amelyekkel az AIDS-szűrést végzik az or­vosok. Dr. Virágh Zoltán, a kö­jál igazgató főorvosa, aki maga is előadást tartott — a Kaposi .szarkóma szerepé­ről az AIDS-es megbetege­désekben — elmondta: több vállalat is jelezte a rendez­vényen való részvételét. Nagyra értékelte annak té­nyét, hogy a világ minden táján egy időben zajlanak programok az AIDS elleni küzdelem érdekében, s mint mondta, ők is örömmel csat­lakoztak az Egészségügyi Minisztérium felhívásához. A Vöröskereszt a megyei kórház és más területek egészségügyi szakemberei- ne|k részvétele biztosította, hogy színvonalas, tévhitek nélküli ismereteket szerez­zenek a fiatalok, hiszen a felmérések szerint minden száz magyar ember közül harminc alig hallott vala­mit is e betegségről. Nagyméretű tablókon mutatták be a legfrissebb kutatási eredményeket. Bő­séges tájékoztató anyagot is kínáltak a látogatóiknak, kü­lön gondolva a fiatalabb és az idősebb korosztály tag­jaira. S hogy mennyire fon­tos a felvilágosító munka, a szakszerű tájékoztatás, ar­ra bizonyságul álljon itt egy részlet az egyik tájékoztató füzetből: „Az AIDS jelen­leg nem gyógyítható, halá­los végű betegség. Sem gyógyszer, sem védőoltás nincs ellene. Egyetlen hatá­sos védekezés tehát a meg­előzés." — A színvonalas oktatás­ról szólva fel kell vetni az anyanyelven oktató, jól képzett pedagógusok prob­lémáját is. Mi a helyzet ezen a téren? — A magyar társadalom valamennyi gondja jelen van a. nemzetiség körében is. Egyetlen különbséggel : itt erősebb a hatása, mert kevesebben vagyunk. Ha egy délszláv faluban gyesre megy az egyetlen tanítónő, mondhatom, hogy száz szá­zalékos a pedagógushiány, hiszen megszűnik a tanítás... Ami pedig a szákpárosítást illeti, a szerb-horvát mellől hiányaik a történelem, a földrajz, jóllehet ezeket a tárgyakat is anyanyelven kellene oktatni. A nemzeti­ség története pedig sajnos még nem tananyag. — Hogyan alakult a kap­csolatuk Jugoszláviával? — Mi három nemzetiséget képviselünk, ennek megfele­lően Jugoszlávia három köz­társaságával vagyunk szo­ros kapcsolatban : Horvát­országgal, Szerbiával és Szlovéniával. Sokféle se­gítséget kapunk, kiemelném azonban, hogy minden nyá­ron 65 pedagógus utazik Jugoszláviába gyakorlatra és jelenleg is több mint húsz magyarországi fiatal tanul jugoszláviai egyeteme­ken. K.E. Számos kiállítás várja a kaposváriakat a hét végén. A Somogy Megyei Múzeum első emeletén a Régészeti kutatások Somogybán, A Kis-Balaton régészeti lele­tei, valamint a sarkvidéket bemutató A jég világa című kiállítás látogatható. Ugyan­csak a múzeum ad otthont a Bernáth Aurél és Galim- berti Sándor festményeiből 'rendezett bemutatónak, és megtekinthetők itt Kopits János egykori városképei, valamint Juan Gyenes, a vi­lághírű kaposvári születésű fotóművész munkái is. A kamarateremben Ha­rangozó Ferenc grafikus ki­állítása várja az érdeklődő­ket, a múzeum második emeletén pedig a képzőmű­vészeti gyűjteményből mu­tatnak be néhányat. Loson­cai Pálnak, az Elnöki Ta­nács nyugalmazott elnö­kének is itt mutatják be ál­lamfői kitüntetéseit a nagy- közönségnek. Az Erdélyi örökség című gyermek rajzpályázat leg­jobb alkotásait tekinthetik meg a megyei könyvtárban rendezett bemutatón. A Kilián György Városi Művelődési Központban megyei népművészeti be­mutató tekinthető meg, de­cember tizenegyedikéig. Barcson ma délután nyí­lik meg Uszanov Jurij fes­tőművész kiállítása a Len­gyel József Múzeum képtá­rában. Holnap, szombaton este hét órakor a művelő­dési központ kamaratermé­ben a Vikár Béla Zeneis­kola egy kori növendékei ad­nak koncertet a zeneiskola alapításának 20. évfordulója alkalmából. Este nyolc órá­tól családi estre várják a vendégeket. A kaposvári helyőrségi klub kiállítóterme „Együd nyomában” címmel mutat be egy válogatást Jávori Bélának, a Somogyi Néplap főszerkesztőjének alkotásai­ból. Marcaliban szombaton este hat órakor irodalmi presszó várja az érdeklődő­ket Gyűlölöm, hogy imádlak címmel a Radnóti Színpad vendégszerepei a helyőrségi klubban, Szilágyi Tibor, Su- nyovszki Szilvia, valamint Szentirmai Ákos lép a kö­zönség elé. A helytörténeti és honvédelmi klub szomba­ton Hazánk történelmi em­lékei — a múlt országos je­lentőségű eseményei és ha­tása népünk sorsára címmel tart foglalkozást. Végül egy hétfői program­ra szeretnénk felhívni fi­gyelmüket. A Kilián György Városi Művelődési Köz­pontban este hat órákor az Olimpiai Ifjúsági Klub vendége lesz két olimpiai bajnok: Gedővári Imre és Nébald György. Jótékony célú kiállítás a Kaposvári Galériában Nemes szándékot fejez ki a Somogy megyei képzőmű­vészek tegnap délután meg­nyílt kiállítása, melynek a Kaposvárt Galéria adoitt ott­hont. Az erdélyi menekül­tek megsegítésére ajánlottak föl képző- és iparművészeti alkotásokat az amatőrökkel karöltve, a zsűrizett művek árából befolyt pénzt a Ma­gyar Képző- és Iparművé­szeti Szövetség Somogy Me­gyei Egyesülete kezeli és juittatja el a rászorulóknak. A szövetség azért alakult meg a napokban, hogy az adományokat a képzőmű­vész, illetve patronáló ta­gok oszthassák el a Somogy­ba települt erdélyi mene­kültek között. A kiállítás gondolata Be­ne József kaposvári általá­nos iskolai tanártól ered. Kezdeményezését ötvenegy képző- és iparművész, illet­ve amatőr vette pártfogá­sába: így született meg a mintegy száz alkotásból álló kiállítás. A fölajánlott mű­vek értéke meghaladja a négyszázezer forintot. Rangos bemutató várja tegnap óta a képzőművészet iránt érdeklődőket a me­gyeszékhelyen, a Kaposvári Galériában. Nemcsak a jó­tékony célt ismerhetjük el a látották alapján, hanem azt is, hogy az elhatározás­sal színvonalas művészi ér­ték párosul. Somogy ismert képzőmű­vészeinek decemberi kiállí­tása iránt máris nagy az érdeklődés. Tegnap délelőtt, a rendezés alatt is már többen jelentkeztek, hogy belépőjegyet szeretnének vá­sárolni — a felnőtteknek ötven, a diákoknak huszon­öt forintot — ezzel ds kifejez­ve támogató együttérzésü­ket az erdélyi menekültek iránt. A belépőjegyek egy­ben sorsjegyül is szolgál­nak. December 22-én 16 óra­kor nyilvánosan sorsolnak ki a Kaposvári Galériában Figyelemre méltó az Ál­lami gazdaságok krónikájá­nak legújabb kötete. Figye­lemre méltó nemcsak a tar­talma miatt, hanem azért is, mert a könyv két szer­zőjének egyike Somogy meg­becsült gazdasági vezetője, Kopecsni Vince, a Kutasi Állami Gazdaság nyugdíjas igazgatója. A másik szerző dr. Misóczki Lajos, aki az ország egyik jellegzetes nagyüzemének, a gyöngyös- domoszlói gazdaságnak négy évtizedes történetét dolgoz­ta föl monográfiájában. A korunk történetét fel­dolgozó művek sorában a Mezőgazdasági Kiadó gon­dozásában megjelenő Állami gazdaságok krónikája soro­zatnak fontos feladata van: a még nem rendezett doku­mentumok alapján a szer­zők feldolgozzák a különbö­ző állami gazdaságok törté­netét. Ment ismerni kell a múltat — a jelen megérté­séhez, a holnap tennivalói­nak eldöntéséhez. Nemcsak eddig hiányzó gazdaságtörténeti dokumen­tumokat vesz kézbe az ol­vasó ezekkel a művekkel, hanem megismerhet olyan emberi, vezetői tulajdonsá­gokat, szervezeti módszere­ket is, amelyekből ma épp úgy lehet meríteni, mint holnap. Kopecsni Vince Életem fordulópontjai címmel írta meg e könyvben döntően a Kutasi Állami Gazdaság történetét. Azért írtam, hogy döntően, mert Kopecsni Vin­ce életútja jó néhány másik somogyi állami gazdaság történetéhez is kapcsolódott. Somogytarnócán, Felsőbo- gáton — ma is ismert — valamikor önálló gazdaság működött; de kevesen van­nak már, akik meg tudnák mondani, hol is volt So­mogybán a Vörösmezői Kí­sérleti Gazdaság... Kopecsni Vince somogyi életútja ebben, a Homok- szentgyörgy, Szülök, Csoko- nyavisonta által határolt te­rületen fekvő egykori gaz­daságban kezdődött. S foly­tatódott Somogytarnócán, Felsőbogáton, majd a kutasi gazdaságban. Itt egy ne­gyedszázadot töltött el — nyugdíjazásáig — Kopecsni Vince a nagyüzem élén. Sze­mélyes hangvételű, följegy­zéseire és dokumentumokra alapozott visszaemlékezése élvezetes, tanulságos, figye­lemre méltó olvasmány, ha­sonlatosan a könyvben megjelent másik monográ­fiához, a gyöngyösdomosz- lói gazdaság négy évtizedes történetéhez. A kötet bevezetőjében ta­lálóan így szól az olvasóhoz ennek a gazdaságnak az igazgatója, Nyitrai Ákos : „Szeretnénk emlékezni azok­ra az évekre, amikor még annyi mindenben az akara­tunk játszotta a legnagyobb szerepet. Szeretnénk emlé­kezni az útkeresés idősza­kára, és szeretnénk felidéz­ni azokat a személyeket, két­kezi munkásokat, vezetőket, szakembereket, akik tették a dolgukat, mert hittek ab­ban, amire vállalkoztak. Hit­tek az összefogás, a közös­ség erejében...” A könyv igazolja: nem csalódtak hitükben. V. M. erre a célra fölajánlott kép­ző- és iparművészeti alkotá­sokat. Dr. Iharos Csaba, a So­mogy Megyei Tanács végre­hajtó bizottságának titkára ajánlotta a kiállítást az ér­deklődők figyelmébe. A ma­gyar lakta Erdély történetét fölvillantva az örökség ápo­lására hívta föl a figyelmet. — A hazánkban tartóz­kodó erdélyiek száma mint­egy tizenkétezerre tehető. Elsősorban a keleti ország­részben és a fővárosban várják, hogy sorsuk kedve­zőbbre forduljon. Somogy­bán több százan kaptak le­telepedési és munkavállalá­si engedélyt. A menekültek befogadására az állami és társadalmi szervek, az egy­házak és az állampolgárok gyorsan intézkedtek. Az idén háromszáz millió forint le­telepedési segélyt szavazott meg az erdélyi menekültek­nek a magyar Parlament — mondta a megyei tanács végrehajtó bizottságának tit­kára. A somogyi képzőművészek szervezőmunkája nyomán máris tapasztalható, hogy több intézmény, vállalat kí­ván vásárolni a kiállított művekből. Magánszemélyek­től is ugyanezt várják, hogy a menekültek támogatására minél több pénzt juttathas­son el a képzőművészek megyei egyesülete. A vidé­ken élők is igényelhetnek belépőjegyet a Somogy Me­gyei Múzeumok Igazgatósá­gától, a cím : Kaposvár, pos­tafiók: 70. A pénzesutalványokat. ké­rik mielőbb föladni, hogy valamennyi belépőjegy részt vehessen a sorsoláson. Hittek a közösség erejében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom