Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-12 / 270. szám
1988. november 12., szombat Somogyi Néplap 3 Érvek és támpontok Gondolatok a KB-ülés állásfoglalásai kapcsán Nyolcezer darab szerszámtároló dobozt gyártanak az idén a homokszentgyörgyi Aranyhomok Tsz melléküzemágában. A dobozokat a nyugatnémet Würtz Kereskedőház részére készítik A minőség programját folytatni kell AKTÍVAÜLÉST TARTOTTAK AZ ÉLELMISZER-GAZDASÁG VEZETŐI Kiútkereső vita Ülést tartott a megyei képviselőcsoport A somogyi képviselőcsoport tegnapi ülésén az Országgyűlés következő ülése elé kerülő öt téma közül a legtöbb vélemény a kormány stabilizációs programjának végrehajtásával, illetve a jövő évi gazdaság- politikai feladatokkal kapcsolatban hangzott el. Az erről szóló beszámoló parlamenti előterjesztője Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke lesz, aki részt vett a képviselőcsoport ülésén. Szavaiból kitűnt: a gazdasági tényezők gyors változásai miatt rendkívül nehéz a tervezés, s egyes számítások olykor hónapokon belül is pontosításra szorulnak. Az elmúlt ,15 évben kialakult gondok közül először azt az ellentmondást említette, hogy minél több külföldi hitelt veszünk föl, annál kevesebb pénzünk lesz. A társadalmi feszültségek tehát ezen a módon már nem oldhatók meg. Már népgazdasági szinten is gondokat okoz a KGST- ben kialakult külkereskedelmi aktívumunk. Több képviselő is szóvá tette: a KGST-kapcsolatok nem hatnak dinamizálóan a magyar gazdaságra, s tarthatatlannak ítélték, hogy magas tő- késimport-hányadú termékeket KGST-piacon értékesítünk. Hoós János rámutatott, hegy korántsem csak valamiféle politikai elkötelezettség szól e kapcsolatok fenntartása mellett. Sokkal inkább az, hogy gazdaságunk számos tekintetben ráépült a KGST-re. Tájékoztatójában arról is szólt, hogy a kialakult hazai gazdasági struktúra nem felel meg a kor követelményeinek, folyamatos a leértékelődése, ugyanakkor ez nem változtatható meg máról holnapra. így például az sem, hogy exportunknak csak 17 százalékát adja a magas szintű technológiákra alapozott termék. Szólt a romló életszínvonal okozta feszültségekről, s arról, hogy a három jövedelemtulajdonos közül eddig a lakosság hozta a legnagyobb áldozatokat. Megoldás csak úgy képzelhető el, ha az ideivel ellentétben jövőre a vállalati jövedelmeket is sikerül „kézben tartani”, megtalálva azt a szűk ösvényt, amely megfelel a költségvetési követelményeknek, ugyanakkor — szelektíven — lehetővé teszi a fejlesztést. Nyilván pezsdítően hat majd a vállalatokra a tőkés import, valamint a bérgazdálkodás liberalizálása. Ez utóbbi nemcsak lehetőség, hanem nagy felelősség is: az esetleges felelőtlen béremelés ugyanis inflációt gerjeszt és látszatbéremeléssé válhat. Miint mondta, 5,1 millió keresőt nem lehet egyszerre jobban megfizetni. Az eddigi kényszerű nivelláción csak nagyobb arányú munkanélküliség árán lehet túllépni, ehhez viszont megfelelő szociális védőhálók kellenek. Ezt jelenti a január 1-jétől bevezetésre kerülő munka- nélküli segély. Hangsúlyozta: ha valamennyi társadalmi igényt egyszerre próbálnánk kielégíteni, az 'ország rövid idő alatt fizetésképtelenné válna. Ha azonban vállaljuk az áldozatokat, s az idei év több kedvező tendenciája — például a külkereskedelmi mérleg javulása vagy a fogyasztásnak a tervezettnek megfelelő alakulása — tovább erősödik, az lehetővé teszi, hogy elkerüljük a nyílt válságot s elinduljunk egy fölfelé ívelő pályán. Ez esetben 1990- re megalapozottá válna az adórendszer több ellentmondását föloldó ár- és bérreform végrehajtása. Mészáros Győző képviselő a gazdasági gondok gyökerét a tulajdonosi érdekeltség hiányában látta. Arról is szólt, hogy a gazdasági kibontakozáshoz meg kell őrizni a belpolitikai helyzet stabilitását. Dr. Vida Kocsárd képvi- lő a vállalati tanácsok működésével kapcsolatos kétségeinek adott hangot, s egyetértett azzal, hogy a mai helyzetben indokolt a vállalati vezetés erősítése. Pásztohy András képviselő fiatalok véleményét tolmácsolta a romló lakáshoz- jutási lehetőségekről. A válaszban elhangzott : egyebek közt a vállalati lakástámogatási alapok jövőre mintegy 10 ezer fiatal számára teszik elérhetővé a saját lakást 10—15 százaléknyi saját erővel. Több vélemény hangzott el a támogatások leépítésével kapcsolatos kormány- programról. Egybehangzó volt a vélemény : a bérreform nélkül elképzelhetetlen, hogy a lakosság a közlekedéstől a kultúráig mindent „árán.” fizessen meg. Ezt követően országos főhatóságok szakértőinek közreműködésével a vállalkozási nyereségadóról, valamint, a központi műszaki fejlesztési alapról szóló törvényjavaslatról tárgyaltak a képviselők. Az előbbi, az őszi ülésszakon nagy vitát kavart törvényjavaslatot több tekintetben módosították, bővítve az adókedvezmény körét például az élelmiszer- kereskedelemben. Ugyanakkor az újabb számítások azt is megmutatták, hogy az októberben javasolt 50 százalékos adómérték kevés a költségvetés egyensúlyához. Az új 55 százalékos javaslatról a parlament ülésén döntenek. A nyomdászszakszervezet országos értekezlete A Központi Bizottság november 1—2-ai ülésének állásfoglalásai a belpolitikai helyzetről és a párt feladatairól, illetve a népgazdaság idei várható fejlődéséről és a következő két esztendő gazdaságpolitikájának fő vonásairól és eszközrendszerérői rendkívül tömören foglalják össze mindazt, ami jelenünket, jövőnket illetően a párttagságot, a közvéleményt foglalkoztatja. Mégis, talán nem egészen önkényes néhány támpontot kiragadni belőlük. Olyanokat, amelyek mindkét dokumentumban föllelhetők, s amelyek lényegi összefüggésekre irányítják a figyelmet. Elsőként a tények tiszteletét, a helyzetértékelés valósághűségét említjük. A KB mostani ülésén nemcsak arra vállalkozott, hogy a májusi pártértekezleten elfogadott állásfoglalásból adódó feladatokat vegye számba, hanem arra is, hogy mire és miként épülhetnek gazdasági-társadalmi törekvéseink. Az elmúlt öt hónap kétségkívül felgyorsult folyamatai önmagukban is ellentmondásosak. A pártértekezlet a párt, a .vezetés iránt megrendült bizalom újjáteremtéséhez hozzájárult, csakhogy ez a bizalom sokakban azzal az illúzióval párosult, hogy í szakítás a korábbi hibákkal gyors eredményeket hoz. Megállítja az életkörülményeik romlását, az inflációt, azonnal sor kerülhet az egyébként jogos igényeik kielégítésére. Hiszen az akadályok — úgymond — elhárultak, a reform következetes megvalósítása a gazdaságban, a politikai intézményrendszerben már visz- szafcrdíthatatlan. Az is helytálló megállapítás, hogy a külső körülmények a korábbinál kedvezőbbek, jó néhány gát ledőlt, többnyire rokonszenvező érdeklődés övezi útkeresésünket. Hát akkor miért ilyen keserves az elmozdulás, s ha mozdulunk, miért az újabb és újabb, az állampolgárt sújtó következmény? Leegyszerűsítve azt válaszolhatjuk, hogy azért, mert szakítani lehet és kell is érvényüket vesztett elhatározásokkal, sőt, a feladat nem kisebb, mint hogy tel - jesen új útra térjünk, min dent újragondolva, de korántsem mentesen gazdasági társadalmi tehertételeinktől. Sem a gazdaság, sem a társadalom helyzetétől nem függetleníthetjük magunkat. Csakis a gazdaság teljesítőképességének javulásából származhat több elosztaniva- ló. De ez az egyszerű képlet részleteiben roppant bonyolult. A gazdaság teljesítőképessége az átlag állampolgár számára megfoghatatlan valami. Az állampolgár ugyanis nagyon sokat dolgozik. Ne áltassuk magunkat: a tegnapi kabarétráfák kedvelt figurája, aki a fő munkaidejében dolgozgatott, mert fi- zetgették, aligha jellemző. Hiányzik ugyan a munkaerkölcs, a munkafegyelem, de ha csak ennél ragadunk meg, szem elől tévesztjük a lényeget. A magyar gazdaság teljesítőképességét nem a szorgalommal, a munkával töltött idővel mérik. A termék minőségével igen, ám a legjobb minőségű termék is lehet elavult. A világ tudományos-technikai forradalomban él, a termékek átlagéletkora a legfejlettebb régiókban két-három évre zsugorodott. A felzárkózás esélye vagy a leszakadás bizonyossága? A dilemma finomításának nincs értelme. A felzárkózás részben új gondolkodásmódot, szellemi erőink koncentrálását, valamint pénzt igényel. A sorrend nem fölcserélhető, álfejlesztésekre épp eleget költöttünk már. Az értelmiség megbecsülése nem véletlenül került a mostani tanácskozáson is előtérbe. A tudásról, az 'ismeretek hasznosításáról van szó! Részben ez is anyagiak függvénye, de még inkább a tudás előtti térnyitásé. Lenne legalább átmenetileg az életszínvonalat javító hatása annak, ha néhány évig még lemaradásunkat preferálnánk? Mondván, hogy most az elosztásra ügyelünk, aztán valamivel elégedettebb közhangulatra építve, behozzuk a lemaradást? Ezt esi náltuk eddig. A feszültségeik elkerülése végett, az elosztási igények domináltak. (Főként a vállalatoknak nyújtott mentőakciókban, kevésbé a lakossági fogyasztásban; ám végső soron a vállalatok mentésében is nyomós érvként , szerepelt a munkahelyek megtartása, azaz a dolgozók védelme.) Nem csupán a pártérte.Kez- let fölismerése, de kétségkívül az is megerősítette, hogy társadalmunk sokféle érdektől tagolt. Az érdeseket kinyilvánították, egyelőre látványos ütközések nélkül. (Mármint egymássá! sem ütköznek, mindegyik az államtól, a kormánytól kíván többet, nem jelölve meg, hogy mely réteg rovására.) Az érdekegyeztetés kezdeti lépésein sem vagyunk túl. Minden követelés rokon- szenvet kelt.- Okkal, hiszen a lakosság teherviselő képességének határait fejezi ki. És arra készteti a döntéshozókat, hogy az állami, vállalati, lakossági tehermegosztást újra- és újragondolják. Nem hárulhat minden a lakosságra, de nincs másra lehetőség, mint az életszínvonal romlásának megfékezésére. Az állásfoglalásból idézve: „A helyzet értékelése és a stabilizáció követelményei alapján a mai életszínvonal nem őrizhető meg, de az reális leél, hogy már 1989-ben ia lakossági fogyasztás, az egy keresőre jutó reálbér csökkenésének mértéke kisebb legyen, mint ami az idén bekövetkezik.” Vajon a romló életszínvonal és a romló közhangulat az alternatív szervezetek, mozgalmak létrejöttének oka, magyarázata? Nem lenne nehéz így levezetni keletkezésüket, hozzátéve, hogy bezzeg a hatvanas-hetvenes években hol rejtőzködtek ... A magyarázat bármilyen tetszetős is, félrevezető. Az új egyesületek, szervezetek kiforratlanul ugyan, de valós nézeteket jelenítenek meg. Felelős társadalmi tényezőként csak úgy juthatnak szerephez, ha nem zavart, anarchiát keltenek, hanem ha részt vállalnak a gazdasági-társadalmi kibontakozás feladataiból. Az állásfoglalás megfogalmazza a párt szándékát: „A párt keresi az együttműködést, a politikai szövetséget, koalíciót azokkal az erőkkel, amelyek a szocializmus megújulásáért, a nemzeti felemelkedéséért kívánnak színre lépni. Határozottan szembeszáll azonban minden olyan erővel, ;amely a szocialista társadalmi rend, az alkotmányosság és szövetségi rendszerünk ellen lép fel.” A két állásfoglalás összekötő eleme: nemzeti összefogásra, új konszenzusok, koalíciók megteremtésére van szükségünk. A nézetek ütközése a megújulási folyamat természetes velejárója, de a feladatok megoldását gátolja a nemzet megosztottsága. A pluralizmus nem vezethet a társadalom működésképtelenségéhez. Maros Dénes A jelenlegi helyzetből kiindulva a jövő év feladatairól tanácskoztak tegnap Kaposváron a megyei tanácson Somogy mezőgazdasági üzemeinek, élelmiszeripari vállalatainak irányítói, a rendszerszervezők, az agrárágazatot ellátó vállalatok. Részt vettek az aktívaülésen a városi és a nagyközségi párt- bizottságok, az érdekképviseleti szervek képviselői, jelen volt dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság titkára, Herner Endre, a tsz-szövet- ség titkára. A többségében már kialakult szabályozók szellemében újra kell gondolni az ágazat feladatait, szót kell váltani legfontosabb termeléspolitikai teendőinkről — mondta megnyitójában Mikié Vilmos, a megyei tanács megbízott osztályvezetője. A közös gondolkodáshoz hasznos alapot adott dr. Győri Józsefnek, a megyei tanács elnökhelyettesének a helyzetet, a tényeket részletesen elemző előadása. Vdncsa Jenő miniszter előadásából éppen egy hete ismertté vált országos helyzethez sok tekintetben hasonlítanák a somogyi tapasztalatok. Az eltérések azonban azt tanúsítják, hogy megyénk agrárágazata, élelmiszeripara az országos átlagnál kevésbé eredményes évet zár. Az előző évihez képest például országosan 4,3 százalékkal növelte termelését a mezőgazdaság, megyénk mezőgazdasága csak 3 százalékkal. Bár az is igaz, hogy az előállított 15,5 millió forint érték az eddigi legnagyobb teljesítmény. Ágazatonként és terméseredményenként is részletes összehasonlítást végzett az előadó; minden résztvevő jól érzékelhette, melyik területek azok, ahol akár objektív, akár szubjektív okok miatt elmaradás van, illetve milyen törekvések hoztak tiszteletre méltó eredményt. Elemezte az árrendszer idei hatását, szólt a gazdaságilag elmaradott térségekben tapasztalható fokozódó feszültségekről és arról a tényről is, hogy felgyorsult megyénkben az új érdekeltségi formák iránt az érdeklődés. Végső következtetésként úgy összegezte: az év munkáját egy sor zavaró tényező nehezítette, de ezzel együtt elindultak biztató törekvések is. A jövő év tennivalóiról szólva kiemelte: változatlanul a minőség programját kell folytatni az élelmiszergazdaságnak, méghozzá úgy, hogy töretlenül megfeleljen a hármas célnak: biztosítsa a lakosság jó színvonalú ellátását, növelje exportját és hozzájáruljon az egyensúly javításához. Elmondta: a termelési feladatok teljesítésén túl szükség van ehhez a piaci munka lényeges javítására, az alapanyag-termelőik, és a feldolgozók közötti tisztább érdekeltség, jobb kapcsolat kialakítására, mindenekelőtt a szerződéses fegyelem határozott javítására. A közgazdasági feltétel- rendszer módosulásáról is szólt dr. Győri József. Utalt a reform céljaival egyező árrendszeri vátozlásokra, a támogatások fokozatos leépítésére, a jövedelemszabályozás várható módosulásaira, amelyekről végérvényesen rövidesen az Országgyűlés dönt. A megújulás a vállalatoktól és az üzemektől egy sor belső intézkédést követel — mondta befejezésül az előadó. Az üzemek maguk tudják a legjobban, hogy saját körülményeik között milyen lehetőségeik vannak, nekik kell dönteni, hogy melyikkel éljenek a gazdasági teljesítmény növelése érdekében. Az aktívaértekezleten dr. Szöllősi Endre, a MÉM köz- gazdasági főosztályvezetője részletesen tájékoztatta a jelenlevőket az ágazat jövő évi közgazdasági, pénzügyi feltételeiről. Szólt azokról a változásokról is, amelyekben már döntés született és azokról is, ahol még nincs végleges határozat. Mint mondta, a változások összességében nem rontják az agrárszféra helyzetét, ám a jövedelmezőség legalább annyira a vállalattól függ, mint a szabályozóktól, melyeik egyre inkább azonosak lesznek a népgazdaság általános szabályozóival. Részletesen szólt az árrendszer változásairól, a felvásárlási árak várható növekedéséről, az adózásról és keresetszabályozásról. Az aktívaülésen résztvevők az előadások után számos kérdést tettek föl. Érthető, hogy legtöbbjüket az ár, a bér, a költségvetés reformjával összefüggő módosítások érdekelték, azok az intézkedések, amelyek már lényegesen hatnak a jövő évi gazdálkodásra. A kérdésekre — némely esetben aggályra — a minisztérium főosztályvezetője válaszolt. A somogyi agrárvezetők számára fontos tanácskozás Mikié Vilmos zárszavával ért véget. V. M. A Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezete pénteken a Guteniberg Művelődési Házban megkezdte országos értekezletét. A küldöttek a nyomdászszakszervezet tevékenységének tartalmi, szervezeti megújulásával kapcsolatos feladatokat vitatják meg, s ajánlásokat dolgoznak ki a magyar szakszervezetek országos értekezletére. A négy ágazatra évek óta súlyos, fokozódó nyomás nehezedik. Az állami támogatások csökkentése illetőleg megvonása elsősorban a könyv- és a lapkiadást sújtja. A nyomda- és a papíripar áttételesen, a lap- és a könyvkiadás közvetlen formában része a magyar kultúrának, éppen ezért .* tagságot ezek az intézkedések súlyosan érintik. Az utóbbi két évben az életszínvonal állandó romlása, a reálbérek csökkenése, a bérből és fizetésből élők elszegényedése, a kisnyugdíjasok és_ a nagycsaládosok élet- színvonalának jelentős csökkenése tapasztalható a nyomdászszakszervezet tagságának körében is. A munkahelyeken dolgozók azt tapasztalják, hogy a munkaerőt értéken alul fizetik meg, miközben a fogyasztási, cikkek árai ugrásszerűen nőnek. Nagy Sándor, a SZOT főtitkára a nyomdászszakszervezet alapvető problémáját abban látja, hogy a szakszervezet négy, igen különböző terület dolgozóit képviseli. Éppen ezért elengedhetetlennek tartja az önállósodást és a szövetségi tömörülést.
