Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-11 / 269. szám
1988. november 11., péntek Somogyi Néplap 5 Múltközeiben Beszélgetés Kisiely István professiorral Költök — egymásró Iró-olvasó találkozó Marcaliban HÉTVÉGI tájoló „Ezeréves történelmünk..." — halljuk és használjuk is rendszeresen ezt a kifejezést. Hajlamosak vagyunk rá, hogy népünk történetét őseink Kárpát-medencébe érkezésétől számítsuk. Másutt az István király fejére tett korona a kiindulópont múltunk írásában. Kiszely István professzor, az MTA Régészeti Intézetének főmunkatársa, a honfoglalást megelőző ezer év történésze ötéves kutatás eredménye alapján kevésbé ismert ősmúltunk kérdéseit igyekezett tisztázni. — öt éve éppen Kaposváron fejtette ki érdekes elméletét. ön nem hitt a finnugor múltban? — Kételyeim voltak ezzel kapcsolatban. Miután antropológus vagyok, aki zene- akadémiát is végzett, a csontokra és a zenére alapoztam elképzeléseimet. Honfoglalás kori antropológiai vizsgálataim bizonyították: olyan kevés a finnugor elem őseink között, hogy nekünk valószínűleg kevés közünk van hozzájuk. Mindig is az ótörök származtatás híve voltam. Kínai temetőföltárásaim .pedig egyre inkább meggyőztek arról: valahol ott kell lennie az őshazának. A mi pentaton népdalaink és népzenénk is eltérnek a hét hangra épülő ősi és .mai finn zenétől. Ugyanakkor Kínában, Tibetben, Mongóliában és az ótörök zenében épp a pentatónia található. Ha ehhez hozzá veszem, hogy a honfoglalástól eltelt ezer év óta is 46 százalékban tura- nid jegyeket őrizünk testalkatunkban, akkor érthető, hogy a sztyeppéken képzelem az őshazát, ahol a lovas nomád népek éltek, nem pedig a vízi életelemű finnugoroknál. — Hogyan jutott el a jo- gurokhoz, hiszen azelőtt az újguriai kutatásokat vezette? — Szerencse is kellett hozzá, hiszen a jogur csak csepp a népek tengerében, talán kilencezren, ha élnek. Valószínűleg hamarosan beolvadnák a kínai népek hatalmas tömegébe. Közülük is rendkívül kevesen beszélik régi ótörök nyelvüket, mert elmongolosodtak. A jogurok földjén, a Góbi-sivataggal határos területen és Kanszu tartomány egyes részeiben nyáron ötven fok meleg, télen negyven fok hideg van, így senki sem akarta tőlük elvenni a földjüket. Igaz, időnként a kínai, tatár, mongol és kirgiz kánok rettenetesen megsarcolták és pusztították őket. Szerencsénkre egy* magyar zenekutató .és egy ottani nyelvész felhívta a figyelmünket a jogurokra. Augusztusban jártunk ott, és fantasztikus megfigyeléseket, az ősmagyarsággal kapcsolatos tényeket állapíthattunk meg a zenében, antropológiailag, szellemi és, tárgyi kultúrában. — Mi történt azóta? — Mecénást találtunk. Kodály Zoltán özvegye támogatást adott arra, hogy novemberben Magyarországra érkezzen Jinxingisz, az a jogur lány, aki 300 ősi éneket tud. Dalait fölvesszük, és feldolgozzuk. Sajnos, a magyar tévét nem érdekli a kutatásunk, így a CDF nyugatnémet televízió forgat filmet róla. — ön őseinknek tartja a jogur okát? A jogurok földjén egy ottani pásztorral — Sokan rám fogták, hogy Kiszely, úgymond, „ősöket gyártott" Kína eldugott csücskében. Nem győzöm hangsúlyozni : nem az őseinket, az őshazát találtam meg, csak annyit, hogy az időszámítás előtti III. századtól sok száz évig ott éltünk együtt ótörök népekkel, törzsekkel. Nehéz ma megmondani, mikor indultunk el innen több ezer kilométeres utunkra, és mi kényszerített rá bennünket... Az együttélésre sorolhatnám a bizonyítékokat, így azt a 191 összegyűjtött szót, amely jogur—ótörök nyelvű, de értem, hiszen ősmagyar is. Ilyen — amelynek az eredetét legrégebben keressük — az isten szavunk is. Ná- es tenri. A menni-t ménének, a dal-t daílá-nak mondják, és folytathatnám még a sort. Mi eljöttünk, ők maradtak: kultúrájukat konzerválták, s most csak fel kell tárnunk. — Mikor indul a következő expedíció? — Jövőre. Most Kaliforniába utazom, a Berkeley egyetemen tanítok. Ebből finanszírozom a következő utat. A kulcsot megtaláltuk, kötelességünk, hogy kinyissuk vele a zárat, így hát folytatódik a jogunkutatás. Kiszely István ígéretet tett, hogy a következő út után is hallhatunk az expedíció munkájáról. S mint mondta, örömmel jön, mert a múzeumbaráti kör estjén ezúttal is zsúfolásig megtelt a megyei múzeum nagyterme. B. J. KÖNYVESPOLC „Mintha a szívemet szakították volna ki, amikor teg- sági könyvemet letettem az asztalra és kimentem az ülésterembőr’ — így a szerző, majd két üveg itallal Illés Bélához ment, s a két emingráns hajnalig hallgatta a lemezjátszón a Vihar a levelet kezdetű szomorkás katonanótát. Moszkva, 1937... A kötet következő fejezetcíme (Bélpoklosok) s alcímei (Elbocsátva, Tervek, remények, csalódások, Munka nélkül — hogy csak a szerző személyére, a „tagkönyv nélküli” további életére vonatkozókat említsem) beszédesek, riasztóak. Tudtunkra adják, hogy egy tegnap még igen megbecsült internacionalista bolsevik magyar, aki sok száz társával egykor a hadifogolytáborból indull harcba a forradalom igazságáért, a Komintern szerkesztői és kiadói osztályának felelős beosztású munkatársa, a Keleti Egyetem tanszékvezető tanára, több tudományos mű szerzője máról holnapra semmivé, senkivé lesz. És még hallatlan szerencséje van, hiszen társai sokkal rosszabbul járnak: a kizárást ugyanis rendszerint hamarosan a letartóztatás követi. Ma még a Moszkva kávéházban adnak egymásnak találkozót s izgatottan tárgyalják a baljós eseményeket, s a polgárKét neves vendége volt szerdán este a marcali városi könyvtárnak. Az őszi megyei könyvhetek keretében a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, valamint a fővárosi könyvtár szervezésében Tóth Bálint és Döbrentei Kornél költő részvételével tartottak író—olvasó találkozót. A jelen levő diákok a két költő egy-egy versével köszöntötték a vendégeket, ezt követően a 17 éve jóbarát Tóth Bálint és Döbrentei Kornél egymást mutatta be az olvasóknak. Tóth Bálint ezután a pályafutásáról beszélt, majd az olvasók kérdéseire válaszoltak. A versolvasók elsősorban a költők egyéniségéről, mindennapjaikról, a költői őszinteségről, a valóság és költészet viszonyáról érA magyar lovagkor leggazdagabban díszített. a megrendelőjéről Nekcsei Bibliának elnevezett kódex hasonmásának megjelenése alkalmából sajtótájékoztatót tartottak tegnap a Magyar Tudományos Akadémia székházában. A kötet — amelynek eredetijét a washingtoni Kongresszusi Könyvtár gyűjteményében őrzik — a Heliháború legendás hősei, rendkívüli próbákat kiállt egykori parancsnokok, kofniszá- rok, Cseka-szervezők találgatják, vajon mikor kerülnek sorra, és előérzetük, sajnos, ritkán csal. Másnap már valamelyik börtönben sínylődik, ahonnét két út vezet: az egyik a kivégzőosztag elé, a másik messzi munkatáborok poklába, nyomorult körülmények, közönséges bűnözők közé, tíztizenöt éves rabságba, halálba. És a hátramaradottak, a szinte megszállottan esz- mehű feleségek, családtagok (sokan közülük 3—4 nyelven beszélő, ugyancsak próbált, forradalmárok) sorsa a deportálás . . . Amikor a férjeket letartóztatják, szinte balladai a visszatérő (bizakodó) megjegyzés a búcsúzáskor: „Csak tévedésről lehet szó, előbb-utóbb ki fog derülni az ártatlanságom, és akkor visszatérek." A bizalom a pártban, sőt a főtitkárban is (aki — úgymond — mit sem sejt az efféle túlkapásokról) rendületlen; noha — írja a szerző — „amikor aztán a letartóztatások tömegjelenséggé váltak — egymás után tűntek el olyan elvtársak is, akiket az ember hosszú ideje közelről ismert, és senki sem tudta elképzelni, hogy ellenséges elemek lennének — az emberek hite némileg megdeklődtek. A kérdésekre válaszolva szó volt az írók felelősségéről és társadalmi feladatvállalásáról. A költő szava /messzire hallatszik, a mű hat érzelmeinkre. Az írók és költők — mint. mondták — tükröt tartanak az emberek elé: olyat, amely valós képet mutat. Múltunk őszinte feltárása pedig fontos az igazság megismeréséhez, mert csak. így tudjuk formálni jelenünket és jövőnket. A jelen irodalmi, művészeti irányzatairól sok szó esett. A politikai kérdéseket is érintő író—olvasó találkozón végül Tóth Bálint Túl a veszett kert fáin és Döbrentei Kornél Zrínyi Ilona éjszakája című versét Döbrentei Kornél olvasta fel — kiváló előadói képességét is bizonyítva. kon Kiadó gondozásában látott napvilágot, a Kongresz- szusi Könyvtár közreműködésével. Az 1492 oldalas kódex 108 legdíszesebb, legszebb lapjának hasonmását mutatja be e kiadvány, képmagyarázatokkal. Az aranyfüsttel készült miniatúrákat aranyszínű fóliával nyomtatta a Kner Nyomda. ingott, s kezdtek fenntartással élni a letartóztatottak bűnösségét illetően.” Hát igen. „Némileg . . .", és „kezdték fenntartással élni ...” Sík Endre könyvét a hatvanas években írta, s a Zrínyi kiadó 1970-ben vállalkozott a megjelentetésére. Ha akkor eljuthat az olvasóhoz (nem juthatott el), hatása óriási lett volna, hiszen addig — pontosabban az SZKP XX., XXVII. kongresszusának és az MSZMP- nek a törvénysértéseket elítélő határozatáig — erről a témáról még álmodni sem mertek a toliforgatók. (Azok sem, akik át- és túlélték a törvénysértések időszakát.) A könyv erényei — a megrázó élmények visszafogott s ezért igazán hatásos leírása, az alakok (valameny- nvien valóságos személyek) plasztikus ábrázolása, az olvasmányos, helyenként még a humort sem nélkülöző előadásmód, stílus — természetesen ma is érvényesek, akárcsak az előszóban megfogalmazott cél: „A múlt viszontagságainak és a háború szörnyűségeinek fájó emléke szolgáljon intő példaként: tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy azok soha többé meg ne ismétlődhessenek.” Mégis: aki a legújabb do108 LAP A REMEKMŰBŐL Szakmai előadók meghívásával, laborlehetőséggel támogatja a nagyatádi Gábor Andor Művelődési Ház a város fotóklubját. Mintegy húsz tagjuk látogatja rendszeresen a klubesteket. Rendszeresen bemutatkoznak az intézményben. Reprodukciónk részlet Durgó Tibor Pecások című sorozatából. A fotóklub gyűjteményes kiállítását december 16-án rendezi meg a művelődési központ. Sík Endre: Vihar a Rangos esemény helyszíne lesz ma este a siófoki Délbalatoni Kulturális Központ. A siófoki népegyetem keretében dr. László Gyula régész professzor tart előadást A magyar őstörténet címmel. Marcaliban a helyőrségi klubban ma délután két órától a város iparáról, üzemeiről és termelési profiljukról hangzik el előadás. Nagyatádon A város és városkörnyék őszi egészség- nevelési programja című előadássorozat legközelebbi foglalkozását az egészségházban tartják ma délelőtt kilenc órakor, a koraszülés megelőzésének lehetőségeiről szól az előadás. Barcson a Móricz Zsig- mond Művelődési és Ifjúsági Központban ma délután négy órától Suli-buli címmel az 526. Számú Szakmunkás- képző Intézet rendez gólyabált, Ugyanitt- szombaton öt órától Egy kis romantika címmel Korda György és Balázs Klári .műsorát láthat- ják-hallhatják az érdeklődők. A Bari Károly cigány ifjúsági klubban a városi rendőrkapitányság munkatársai tartanak foglalkozást — a közbiztonság helyzetét, a bűncselekmények megelőzésének feladatait elemzik. Lábodon a művelődési házban szombaton ifjúsági bált rendeznek; a Candy együttes húzza a talpaláva- ilót. Kaposváron a Somogy Megyei Múzeum kamaratermében naponta tíztől este hat óráig Harangozó Ferenc grafikus kiállítása látogatható. Ugyanitt látható a Jég világa és A paraszti pihenés pillanatai című állandó kiállítás. Ezenkívül megtekinthetők Martyn Ferenc, Bernáth Aurél és Galimberti Sándor festményei és a régi megyeszékhelyet idéző városképek is. Ugyanitt látható a kaposvári születésű Juan Gyenes fotóművész kiállítása is. (Képünkön egyik alkotása.) A Galéria presszóban Ti- bol László nagybajomi festő- tanár munkáiból láthatnak válogatást. Az Oktatási Igazgatóság is otthont ad egy tárlatnak: itt a megyei képzőművészeti tábor legsikerültebb alkotásait mutatják be a nagyközönségnek. Végül egy nagyatádi kiállításra is fölhívjuk a figyelmet: Bors István szobrász- művész munkái láthatók a Gábor Andor Művelődési Központban, kedd kivételével naponta kettőtől este nyolcig. levelet... kumentumokat, adatokat ismeri, az méltán állapítja meg, hogy Sík Endre csupán a „jéghegy” csúcsát volt képes láttatni művében. A történelem fehér foltját feltáró szovjet irodalomból már tudjuk a többi között, hogy az októberi forradalmat győzelemre vezető lenini gárda szinte teljesen megsemmisült a harmincas évek második felében. És velük együtt sok ezer szovjet párt-, állami, katonai, gazdasági és kulturális vezető vesztette életét a kivégzőosztagok előtt vagy tűnt el a büntetőtáborokban. Az SZKP 1934-ben tartott XVII. kongresszusának 1969. tagja közül 1108, a kongresszuson megválasztott központi bizottság 139 tagja és póttagja közül 98 vesztette szabadságát, életét s forradalmár becsületét. Közismert a Vörös Hadsereg „lefejezése” is, amelyért a szovjet népnek mérhetetlen szenvedéssel, indokolatlan véráldozattal kellett fizetnie a második világháborúban. Pó- todhatatlan veszteség érte a Szovjetunióban élő magyar emigrációt és a polgárháború után ottmaradt mintegy 20—25 ezer magyar vöröskatonát is. Lenin és Kun Béla kezdeményezésére a bolsevik párt és a szovjet állam minden segítséget megadott a KMP-nek ahhoz, hogy forradalmáraink a második magyar néphatalom megteremtéséhez ismereteket, tapasztalatokat gyűjthessenek. Rendkívüli tehetségek bontakozhattak ki különböző akadémiákon, egyetemeken, vezető posztokon és százak, ezrek rendelkeztek katonai ismeretekkel, parancsnoki tapasztalatokkal, akiknek később a szocialista Magyar- országért kellett volna harcolniuk. A „vihar” azonban elsodorta a jövendő magyar felszabadító csapatok rátermett, felkészült parancsnoki karát, s a más — gazdasági, kulturális stb. — posztokon felkészült tehetséges kádereket. Milei György, a könyv utószavában sok-sok nevet sorol fel azok közül, akik elvesztek, s „végzetesen” hiányoztak később a felszabadulás utáni Magyarországon. Felső parancsnoki képzettséggel, gyakorlattal rendelkező 66 magyar közül 40—50-en estek áldozatául a törvénytelenségeknek, közülük mindössze nyolcán vehettek részt (főként agitátorként, tolmácsként) Magyarország felszabadításában. Ugyancsak siralmas a KMP első alapító közponu bizottságának, valamint a Szovjetunióba emigrált 19 magyar népbiztosnak Sztálin által „megpecsételt” sorsa. Közülük többen szerepelnek Sík Endre szépen megírt emlékező, emlékeztető könyvében. Sz. A.
