Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-08 / 266. szám

1988. november 8., kedd Somogyi Néplap 5 Emlékmű az áldozatoknak Közadakozásból em­lékművet állítottak a Csongrád megyei Mind­szenten a második vi­lágháború és a fasizmus áldozatainak. Az emlék­mű Fritz Mihály szob­rászművész és Koczor György építész tervező közös alkotása. (MTI-fotó — Tóth Béla felvétele) Bárió itthon és a rádióban Két éve Siófokon találkoz­tunk az Interpop fesztiválon. Azóta is számon tartott éne­kese a hazai popzenének. A hét végén, itthon járt, Ka­posváron, és szombaton a késő esti órákban a Fiatalok popzenei műhelyéből című műsor róla szólt a rádióban. — A tinisztár tehetségku­tató versenyen tűnt föl 1984- ben. A rádió az elmúlt négy évet villantotta föl, sok ze­nével. Mi lett a sorsa annak a hét tinisztárnak, akik a versenyből győztesen kerül­tek ki? — Megjelent egy kisleme­zem, ezen énekeltem az Ergo együttes egyik népszerű da­lát, a Megy a lány címűt. A verseny győzteseit a KISZ KB meghívta országos tur­néra. Azóta többen föladták, a pályán négyen maradtunk: a Bumm együttes tagja lett Valla Attila. Mischl Róbert a Casablanca együttes szö­vegírója, Krasznai Krisztáról a Kalózok oldalán lehet hal­lani. — Hol tart a pályán Auguszt Gábor, művészné­vén Auguszt Bárió? — A zenekarunknak még mindig nincs neve, úgy jegy­zik: Auguszt Bárió és zene­kara. Külső szövegírónk a kaposvári Vágó Tibor, a gi­tárosunk szintén „földim”, Tolnai Rudolf. Pesten a Csil­lagfény diszkóban játszunk, a Petőf i csarnokban ; szíve­sen látnak, illetve hallgat­nak bennünket az egyetemi diszkókban is. — Változott-e idő közben az együttes zenei stílusa? — Szabad egy hasonlattal élnem? Eddig édesek vol­tunk, mint a must, és sze­retnénk erős lenni, mint a bor... — Ezzel együtt jár, hogy várja is, fedezzék föl újra... — Akár kezdő valaki eb­ben a szakmában, akár he­futott, mindennap bizonyí­tania kell. Minőséget várnak tőlünk mindenhol. — A saját dalai közül most melyik a kedvence? — A Sosincs nyugta a bá­tor detektívnek. — A hazai együttesek kö­zül melyiket-hallgatja a légi szívesebben ? — Még mindig a Bikinit és az újjá alakult Tátray- bandet. — Tanulnak egymástól a zenekarok, a zenészek? — Mindenki tanul min­denkitől. A popzene világá­ban élénk a figyelem egy­más iránt. Az idősebbek a fiatalosságunkból meríte­nek, mi az ő szakmai tudá­sukból tanulunk sokat. — Nem emlékezett arra az ígéretére, hogy amint tehe­ti, Kaposváron „hazai pá­lyán” is bemutatkozik együt­tesével. Most újra megkér­dezem : mikor hallhatjuk itt­hon? — A szervezés bonyolult. Most is csak azt mondha­tom: mihelyt alkalmam lesz rá, együttesemmel Kapos­várra utazom. Szeretnék élő műsort adni azoknak, akik nem felejtettek el, meg má­soknak is, hogy megismerje­nek. H. B. Oktatás és történelem Vidám vándorok ESZPERANTISTÁK TALÁLKOZÓJA A november eleji hűvös idő sem riasztotta vissza a komlóiákat, 'hogy Kaposvár­ra látogassanak eszperantista barátaikhoz. Igaz, útjuk első állomása a termálfürdő volt, s ezután ismerkedtek a vá­rossal és környékével. Szom­baton délután a megyei mű­velődési központ szabadidő- klubjában találkoztak a két város eszperantistái. Somogybán két eszperan- tóklub működik, mind a ket­tő a megyeszékhelyen. A vi­dám vándorúik, ahogy ma­gukat nevezik, nemcsak az esaperantómozgalommal je­gyezték el magukat, hanem rendszeres kirándulók, ter- mészetjárók is. Vukov Pétertől, az SMK- beli klub vezetőjétől kérdez­tük: — Szélesedett-e az eszpe­rantómozgalom az . utóbbi években? nak többen tíz—'tizenötnél. Ám annak örülünk, hogy az eszperantisták közül mind többen jelentkeznek nyelv­vizsgára. Vukov Péter elmondta azt is, hogy élénk a klub kap­csolata az iglóiakkal és a zsolnai eszperantistákkal, a tavaly alakult barlangász­csoport Lipótszentmiklósra látogatott. Szakszótárat állí­tanak össze az eszperantista barlangászoknak. Nemzetkö­zi csoport dolgozik ezen, lit­vánok, csehek, szlovákok, bolgárok és magyarok. 1989-ben Magyarországon rendezik meg a 'barlangku­tatók világkongreszusát, s ezen részt vesznek az eszpe­rantómozgalom tagjai is. So­mogynak ds fontos szerep jut e világkongresszus ide­jén: Simonfán elméleti ta­nácskozást tartanak az esz­perantista barlangászok. — Időnként föllángolások jellemzik a mozgalmat. Hoz­záértő pedagógus nélkül ne­hezebben jutunk előbbre. Az eszperantó szorgalmazásá­ban, a turistamozgalom nép­szerűsítésében sdkat segít­hetnének az iskolákban. Azt is látjuk, hogy amit tanulni kell — az eszperantó nyelv­re gondolok —, azt az em­berek nem szívesen vállal­ják. Somogybán olyan száz tagja van a két 'klubnak. Tanfolyamainkon sem tanul­Hétrészes sorozatot készí­tett a Magyar Televízió Ok­tatás és történelem címmel. Szombaton délelőtt kezdték sugározni, s ezután hetente ugyanebben az időben ülhe­tünk a képernyő elé, hogy figyelemmel kísérhessük az oktatás útját 1945-től. Bizo­nyára érdemes lesz még hat hét múlva is visszatérni a sorozatra, hiszen nemcsak részleteiben fontos látnunk a változásokat, amelyek elé kívánkozik máris: az elemi oktatás általánossá tétele a magyar oktatásügy történel­mi fejezete. Az egykori kultuszminisz­ter, Keresztury Dezső állt a mikrofon és a kamera elé, hogy fölidézze, miként in­dult'újra az élet az iskolák­ban, miként szerveződött új­já a magyar oktatásügy. Szakértőként segítette a film megszületését Horváth Már­ton, Kardos József és Kor- nidesz Mihály — de Keresz­tury Dezső egyénisége átsu­gárzott a korszak fölelevení- tésén. Keresztury vallomása ele­jén nem hagyott kétséget afelől, hogy küldetését nem tekintette a pártok szolgála­tába állítani, főképp nem hagyta alárendelni azok har­cának. A Berlinből hazatért Keresztury nem is nagyon ismerte a hazai erőviszonyo­kat; csupán arra vállalko­zott, mint mondta, hogy szakemberként ellássa a fel­adatait. Ebben erősítette meg Illyés Gyula ösztönzése. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter,' akinek az összes tárca közül a legszé­lesebb területe volt, az egészségüggyel, a tudomá­nyos élet újjászervezésével is foglalkozott; valóban szak­miniszterként látott hozzá, hogy eltakarítsa a rommezőt a magyar művelődés terüle­téről. Az oktatás prioritást élvezett. Keresztury hozzá­értését vetette latba; segít­ségül hívta a magyar szelle­mi élet kiválóságait, köztük a már említett Illyésen kí­vül Németh Lászlót, .de a kővágóörsi tanítót, Fónai Ti­bort is. Az idézett korszak rövid, eredményeit mégis érdemes számba venni. Elkészítette a minisztérium az oktatásügy fejlesztésének elképzelését. Az általános iskolákban meg­kezdődött az állami oktatás. A dolgozók iskoláiban — nemcsak a városokban, ha­nem a falvakban is — ezrek ismerkedtek a tudománnyal. Megfogalmazták, hogy az ál­talános iskola az egységes magyar nemzeti műveltség megalapozója. S hogy közben milyen harcok folytak a politikai életben? Erre csak részben utalt Keresztury. Ö csupán szakminiszternek tekintette magát. Éppen ezért jó lett volna más szakértőt is meg­szólaltatni a sorozatban. Né­hány fontosabb dokumentum hozzásegíthette volna a né­zőt, hogy még többet tudjon meg erről a fontos korszak­ról. Horányi Barna TV HÍZÓ I Növekvő költségek, változatlan díjak öt évet értékelt az ügyvédi kamara Munkásfiatalok, diákok a tagjai a pinszki Polesszikije Zori népi együttesnek, amely gopakot (ukrán népi tánc) mutat be a mezőn. könyvespolc I Rakéta irodalmi kávéház Beszámoló- és elnökségvá­lasztó közgyűlést tartott szombaton a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara. A szoká­sos évi közgyűléstől abban különbözött ez a tanácsko­zás, hogy ezúttal nem egy évre, hanem öt évre tekin­tettek vissza. öt évvel ezelőtt negyven- nyolc, az utóbbi három év­ben már ötvenhárom ügyvéd dolgozott Somogybán. Mun­kájukat — mutatott rá az elnökségi beszámoló — fo­kozódó gazdasági gondok és éleződő társadalmi feszült­ségek közepette végzik. Nem könnyítik meg a jogi mun­kát a gyakran változó és növekvő számú jogszabályok sem. Az utóbbi öt évben pél­dául csak a Büntető-tör­vénykönyv négyszer módo­sult. A hivatali visszaélésektől, a korrupciótól terhes társa­dalmi környezetben a. ka­mara szigorú etikai szabá­lyokkal őrködik az ügyvédi munka tisztasága fölött. Rendszeresen ellenőrzi az ügyvédi munkaközösségek tevékenységét; a somogyi ka­marát gyakran fölkérték ar­ra, hogy más megyében is tartson vizsgálatokat. Az ügyvédi munkaközössé­gek az utóbbi években gaz­dasági alakot létesíthettek. Korábban csak a kamara különíthetett el a költségve­téséből ilyen — felújításokat és beruházásokat szolgáló — alapot. A fejlesztési lehe­tőségekkel élve Boglárlellén tavaly kirendeltséget nyitott, a siófoki munkaközösség és felújították, illetve felújít­ják több munkaközösség munkahelyét. Az egyszeri kiadásoknál nagyobb gond. hogy az emelkedő árak miatt a munkaközösségek költségei folyamatosan növekedtek. Ezt az ügyvédi díjak növe­lésével lehetne ellensúlyoz­ni. A fölemelt díjakat azon­ban — mondta dr. Szigetvá- ry Sándor, a megyei ügy­védi kamara elnöke —, az ügyfelek többsége nem tud­ná megfizetni. A kamara gondoskodik az ügyvédek szakmai és politi­kai továbbképzéséről is, és szervezi, illetve számon tart­ja társadalmi megbízatásai­kat. Tanácstagok, népfront­aktívák, népi ellenőrök, ön­kéntes rendőrök is vannak az ügyvédek között. Sokuk munkáját ismerték már el magas kitüntetésekkel. A kamara tagjai az utób­bi öt évben több mint negy­venezer ügyben képviselték ügyfeleiket. A közgyűlés résztvevői elmondták, hogy méltánytalannak érzik a ki­rendelt védők díjazását: a négy órán belüli 150 forint és a négy órán túli 300 fo­rint nem fedezi az idő- és a munkaráfordítást. Dr. Pálmai Gyula, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője többek kö­zött arról szólt, hogy a vál­tozó gazdasági, társadalmi környezetben hasznos az, ha az ügyvédek is vállalkozób- bak: megfelelő díjazásért ta­nácsadók, közreműködők le­hetnének például társaságok alakításánál vagy adóügyek­ben. Dr. Szabotin István me­gyei főügyész a megyei párt- bizottság értékelését tolmá­csolta: a kamara elnöksége színvonalasan dolgozott az évek során. Mint mondta, a kamara tagságára sokszínű feladatok várnak a követke­ző években, nagy szerepük lesz a sokféleképpen jelent­kező állampolgári jogok ér­vényesítésében. Ezt követően megválasz­tották az új elnökséget. A további öt évben a megyei kamara elnöke dr. Csákabo- nyi Balázs, a helyettese pe­dig dr. Dér Mihályné. Titká­ri megbízást kapott dr. Fe­kete László, fegyelmi meg­bízottként tevékenykedik majd dr. Jászberényi József. Az Országos Ügyvédi Ta­nács tagjai közé választották dr. Szigetváry Sándort. KÖNYVESPOLC | A Magvető Könyvkiadó gondozásában Zsámboki Zoltán szerkesztésében jelent meg a Rakéta irodalmi ká­véház című kötet, amelynek gazdag anyagát a Rakéta Re­gényújság jelképes „főura”, a nemrég elhunyt Galsai Pongrác válogatta. „A mi tágas fantomkávé- házunikban kortárs íróink be­szélnek önmagukról és egy­másról, mondják el szemé­lyes emlékeiket köztünk élő s elhunyt pályatársakról, irodalmunk fő- és mellék- alakjairól, s számolnak be baráti kapcsolatokról, szö­vetségekről, vitákról, szelle­mi köz- és magánügyekről — a társas együttlét mindent feloldó derűjében voltaképp a század irodalmi életének körvonalait vázolva fel” — írja bevezetőjében Galsai Pongrác. Mint ahogy az irodalom címszóba is sok minden be­letartozik, így egy képzelet­beli kávéháznak is nagy — már-már határok nélküli — a befogadóképessége. Száza­dunk „élő irodalomtörténe­tét” nyolcvan jeles író — törzsvendég — nyújtja át az olvasóknak. j Egy-egy kitárulkozás al­kalmával az emlékképek föl- elevenítésével kapunk színes rajzot a kor világáról. Feke­te Gyulától Cseres Tiborig, Hernádi Gyulától Bertha Bulcsúig, Fodor Andrástól Fehér Kláráig szinte min­denki megszólal e könyv lap­jain. Többnyire életvidám, de néha keserű szájízű visz- szaemlékezéseket olvasha­tunk. Pajkos kép tárul elénk Rab Zsuzsa, és Kormos Ist­ván házasságának esztendei­ről: megtudjuk, hogyan néz­ték lifteslánynak a fiatal Jó­kai Annát, s a tizenéves Vá­mos Miklós miként kapta vissza sorra írásait a külön­böző lapok szerkesztőségei­től. Rubin Szilárd azt mond­ja el, hogyan lett egyik rossz novellájából irodalmi szen­záció. Takáts Gyula is helyet ka­pott a kötetben. A kíváncsi szemöldökű című írásban a Tamási Áronnal való kapos­vári találkozást eleveníti föl. Szalag Károly pedig arról szól, hogyan evett „ugráló” csigát egy párizsi vendéglő­ben Karinthy öccsével, Jozse- lével. E kávéházba bárki elláto­gathat, aki kezébe veszi az irodalom, a művészet von­zásában élő és alkotó sze­mélyek írásainak kitűnő an­tológiáját. A kötetet olvasva képzeletünkben megjelen­nek az irodalmi_kávéházak : a félhomályban múltat idé­ző, édeskés pipafüst kering, s az asztaloknál elegáns törzsvendégek kapucinert szürcsölnek... Lőrincz Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom