Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-08 / 266. szám

2 Somogyi Néplap 1988. november 8., kedd Eredményes látogatás Forradalom és megújulás (Folytatás az 1. oldalról) bályozást, amely a vállalko­zói szellemet erősíti, csök­kenti a bürokráciát, s nem bizonytalanítja el a vállal­kozókat — főként az elvoná­sok túl nagy mértékével — attól, hogy befektessék pén­züket. Grósz Károly hangsúlyoz­ta, hogy az egy főre jutó adósságállomány magas vol­ta, a gazdaság működőké­pességének biztosítása érde­kében elkerülhetetlenül köz­pontosítani kell a jövedel­mek egy hányadát. Az or­szág 1950 óta minden adós­ságszolgálati kötelezettségét teljesítette, s ez a jövőben is így lesz, még azon az áron is, ha két-három évig a vállalatok belső fejlődése a nagyobb elvonásokkal szű­kül. „ A vállalkozások biztonsá­gáról szólva ismertette a társasági törvény, az egysé­ges vállalkozói nyereségadó­ról szóló törvény, valamint a vegyes vállalatok létreho­zását szabályozó törvény hármas csomagjának jelen­tőségét. Hangsúlyozta: szük­ség van megbízható, a nem­zetközi követelményeknek megfelelő vagyonbecslési rendszerre is. Ezért egy USA-beli céget felkértek a magyar gazdaság vagyoni helyzetének átvilágítására, olyan normatívák kidolgozá­sára, amelyek alapján nem­zetközileg elfogadható va­gyonleltár készülhet a válla­latokról. Deák Ernő, az ausztriai magyar egyesületek egy ré­szét tömörítő szövetség, az Ausztriai Magyar Egyesüle­tek és Szervezetek Központi Szövetségének főtitkára öt pontból álló állásfoglalást is­mertetett, amely szorgalmaz­ta egyebek között az 1956-os események átértékelését, a kivégzettek eltemetését, a magyar reformmozgalom na­gyobb sajtónyilvánosságát, a politikai és társadalmi plu­ralizmus fenntartás nélküli szavatolását, a. külföldi — főként a romániai — magyar kisebbségek ügyében törté­A BRFK közleménye A Budapesti Rendőr-főka­pitányság eljárást indítva őrizetbe vette Solymosi Atti­la 16 éves tanulót, Döme Sándor 18 éves borászt, Haj­dú István 17 éves foglalko­zás nélkülit, Solymosi Zsolt 17 éves segédmunkást, Pra- hár Attila 17 éves tanulót, budapesti lakosokat hivata­los személy elleni erőszak bűntette miatt. November 4-én éjjel, rö­viddel éjfél előtt, a 47-es vil­lamoson a fiatalokból álló társaság megtámadta a ga­rázda magatartásuk miatt föllépő, polgári ruhában in­tézkedő, rendőri mivoltát felfedő Bukszár Tibor rend­őr főtörzsőrmestert, aki szolgálati pisztolyából figyel­meztető lövést adott le. Du­lakodás közben egy lövéstől Hajdú István a bal lábán könnyű sérülést szenvedett. A dulakodást követően Soly­mosi Attila a rendőrtől a szolgálati pisztolyát elvette, majd a XI. kerület Fehérvá­ri út 243. számú ház előtti villamosmegállóban a villa­mosról a rendőrt lelökték. Bukszár Tiborra, amikor a járdaszigeten a villamosve­zetőhöz ment segítséget kér­ni, Solymosi Attila hátulról háromszor rálőtt. A rendőr főtörzsőrmester a helyszínen meghalt. Solymosi Attila és Döme Sándor elmenekült, a garázdaság többi résztvevő­je a helyszínen maradt. Soly­mosi Attila a pisztolyt, val­lomása szerint, a Dunába dobta, majd Döme Sándor­ral együtt visszatért a hely­színre. Az ügy vizsgálatát föly- tatják. nő, jóval aktívabb politikai, diplomáciai fellépést. Válaszában Grósz Károly kifejtette : előrelépésnek te­kinti az együttműködés út­ján, hogy a szövetség ezen a megbeszélésen ismertette ál­láspontját, de rögtön hang­súlyozta, hogy néhány meg­közelítéssel nem ért "egyet. — 1956 október, majd az azt követő események tudo­mányos igényű feltárását kí­vánatosnak tartjuk és támo­gatjuk — mondta s hozzá­tette: már most különbséget kell tenni a tudatos rend- szerellenes szervezkedésben részt vevők és azok között, akik megtévedtek. Tehát mi 1956 újraértékelésére nem vállalkozunk. Mi arra vál­lalkozunk, hogy a megtévedt emberek megítélésében fe­lülvizsgáljuk álláspontunkat és ez két különböző dolog. Ugyanakkor ehhez tartozik, hogy lehetővé tesszük: a tra­gikus eseményekben életüket vesztett emberek méltó nyughelyre találjanak. Amennyiben családjuk ezt nem igényli, akkor az állam kötelességszerűen megteszi, s erre rövid időn belül sor kerül. A romániai magyarság ügyében utalt arra, hogy ha­zánknak nincs joga olyan politizálásra, amellyel meg­nehezíti a Romániában élő magyarok helyzetét. Európa biztonságát nemzeti törek­vésekkel nem lehet veszé­lyeztetni, çzért a megértést, konstruktív nemzetiségi po­litika kialakítását kell ösz­tönözni. A nagykövetségi találkozó után Grósz Károly kíséreté­nek tagjaival együtt felke­reste a bécsi városházát. Az épület szenátusi ta­nácstermében Helmut Zilk. az osztrák főváros polgár- mestere üdvözölte a magas- rangú vendéget. Hamisítatlan orosz télben, havazás közepette ünnepelte a szovjet főváros a nagy októberi szocialista forrada­lom győzelmének 71. évfor­dulóját. Az évtizedes hagyo­mányoknak megfelelően a szovjet párt és állam veze­tőinek jelenlétében a Vörös­téren katonai díszszemlét tartottak, majd a moszkvai dolgozók felvonulásával zá­rult az ünnepség. Moszkvai idő szerint 10 óra előtt két perccel jelent meg a Lenin mauzóleum mellvédjén Mihail Gorba­csov és Nyikolaj Rizskov, akik üdvözölték a Vörös-té­ren megjelenteket. Utánuk foglalták el helyüket az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagjai, más párt- és állami vezetők. A szovjet vezetés nevében Dmitrij Ja­A kora délutáni órákban az osztrák—magyar egyesü­let (OME) vezetősége látta vendégül a magyar vezetőt és kíséretének tagjait. A bé­csi magyar kulturális inté­zet, a Collegium Hungari- cum székházában lezajlott összejövetelen részt vett Hel­mut Zilk bécsi polgármester, az egyesület vezetőségének tagja, s megjelent Heinrich Neisser, az osztrák kancellá­ri hivatal minisztere is. Fritz Marsch, az OME el­nöke a vezetőség nevében melegen köszöntötte Grósz Károlyt, majd tájékoztatást adott az egyesület tevékeny­ségéről, terveiről. Grósz Károly köszönetét mondott az üdvözlő szava­kért és a magyar kormány nevében mindazért, amit az egyesület a két ország és a két nép jó viszonya érdeké­ben tesz. Hangot adott an­nak a véleményének, hogy a világban most végbemenő, történelmi léptékű átalaku­lást segítette és segíti jó­szomszédi viszonyával Auszt­ria és Magyarország is. A találkozó második felé­bert a pártfőtitkár-kormány- fő elbeszélgetett az össze- gyűltekkel. A Collegium Hungaricumban lezajlott programmal véget ért Grósz Károly háromnapos hivata­los ausztriai látogatása. Az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke dél­után kíséretével együtt ha­zautazott Bécsből. Az oszt­rák főváros déli pályaudva­rán katonai tiszteletadással rendezett búcsúztatásán je­len volt vendéglátója, Franz Vranitzky osztrák kancellár, Robert Graf gazdasági mi­niszter és sok más vezető osztrák személyiség. Ott volt továbbá Nagy János bécsi magyar nagykövet, aki a lá­togatás idején Grósz Károly kíséretének is tagja volt. zov hadseregtábomok fogad­ta a díszszemle parancsno­kának jelentését, majd nyi­tott személygépkocsiján el­hajtott a felsorakozott csa­patok előtt. — A Szovjetunió védelmi doktrínája az elégséges vé­delem koncepcióján alapszik, és az ország ebből kiindulva fejleszti fegyveres erőit — hangoztatta rövid ünnepi be­szédében Jazov. A szovjet honvédelmi mi­niszter beszédét követően a katonai tanintézetek hallga­tóinak díszmenetével kezdő­dött meg a díszszemle, majd a harceszközök felvonulása következett. A november 7-i ünneplés központi eseménye a moszk­vai dolgozók felvonulásával zárult. (Folytatás az 1. oldalról.) Ahogyan az októberi győ­zelmet ünnepeltük az min­denkor kifejezte viszonyun­kat nemcsak e forradalom­hoz, a Szovjetunióhoz, de saját jelenünkhöz is. A megemlékezések során nem egyszer szóltunk e forrada­lomról pátosszal, frázisok­kal, ezzel akarva-akaratla- nul leegyszerűsítettük, meg­szépítettük a valóságot. Jogosan méltattuk, hogy a szovjethatalom a szocialista tervgazdálkodás útjára lép­ve, példátlanul rövid idő alatt erős ipari bázist épí­tett ki, megteremtette a nagyüzemi mezőgazdaság alapjait, nagy lépést tett elő­re az életviszonyok gyöke­res átalakításában, valamint az anyagi és kulturális fel- emelkedés útján. Nem ele­meztük azonban kellő mély­séggel és nem vontuk le ide­jében az elkövetett hibák, sőt a súlyos tragédiákhoz vezető torzulások tanulsá­gait. A marxi-lenini eszmék vulgarizálása, a törvényte­lenségek, a demokratikus normák durva megsértése, a voluntarizmus és a dogma- tizmus súlyos károkat oko­zott a szovjet népnek és a szocializmus ügyének. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának történelmi ér­deme, hogy feltárta azokat a szocializmus lényegével ösz- szegyeztethetetlen torzulá­sokat, törvénytelenségeket, amelyeket a sztálini szemé­lyi kultusz okozott, s hozzá­kezdett felszámolásukhoz. Példát mutatva ösztönzést adott arra, hogy a nemzet­közi kommunista és mun­kásmozgalom is megszaba­duljon e súlyos tehertételtől. E megszenvedett tapasz­talatokat sohasem feledhet­jük. A történelem azt bizo­nyítja, hogy a szocializmus nem nélkülözheti a folya­matos megújulást. Enélkül létrehozza a maga sablon­jait, megreked a régi mód-, szereknél, egyszóval kiter­meli a maga konzervativiz­musát. Ezért újra és újra fel kell idéznünk és következe­tesen alkalmaznunk kell Marxnak a szocialista társa­dalmi forradalmak meneté­ről szóló gondolatait, ame­lyek szerint e forradalmak „állandóan bírálják önma­gukat, folyton megszakítják saját menetüket, visszatér­nek a látszólag már elvég­zetthez, hogy megint újból elkezdjék, kegyetlen alapos­sággal gúnyolják ki első kí­sérleteik felemásságait, gyengéit, gyatraságait...” Lenin 1921-ben, az ünnep előestéjén azt írta, hogy az októberi forradalom évfor­dulóját azzal ünnepeljük meg a legméltóbban, ha fi­gyelmünket a megoldandó feladatokra összpontosítjuk. Ma a Szovjetunióban ismét világtörténelmi jelentőségű változások mennek végbe. 1985 áprilisában kezdődő'.':, és azóta is lendületesen folytatódik az a forradalmi átalakulás, melynek célját az SZKP XXVII. kongresszusa a társadalmi és gazdasági viszonyok radikális reform­jában, s ezáltal minőségileg új szocialista társadalom megteremtésében jelölte meg. Ez az irányvonal an­nak felismerésén alapul, hogy a szovjet társadalom­ban és gazdaságban az el­múlt évtizedben kialakult pangást, válság előtti állapo­tot csak átfogó és mélyreha­tó reformokkal lehet megha­ladni. A szovjet társadalomban lépésről lépésre, a vélemé­nyek olykor szenvedélyes üt­közése révén újfajta gon­dolkodás és magatartásfor­ma születik. A szovjet em­berek egyre inkább felisme­rik, hogy a részmegoldások és félintézkedések ideje le­járt. Egyre szélesedik az át­fogó változásokban érdekelt és abban cselekvőén részt vállaló erők tábora. Mind többen felismerik, hogy a peresztrojkának nincs éssze­rű alternatívája. A Szovjetunióban kibonta­kozó folyamatok jelentős ösztönzést és értékes tapasz­talatokat adnak valamennyi szocialista ország, így hazánk számára is. A legfontosabb feladat itthon is az, hogy gyökeresen megújítsuk, a kor színvonalára emeljük gazdaságunkat, mert csak így van esélyünk arra, hogy meghaladjuk a közepes fej­lettséget, hogy helytálljunk az országok éleződő gazdasá­gi versenyében. Az ehhez szükséges fordu­lat fő irányait a párt ez év májusában megtartott orszá­gos értekezlete kijelölte. Ar­ra a következtetésre jutott, .hogy a társadalomban és ezen belül a gazdaságban je­lentkező válságjelenségekre már nem lehet a korábbi módon és keretek között vá­laszt. találni, kimerültek fej­lődésünk hagyományos tar­talékai. Ezért átfogó, össze­hangolt, egymást erősítő po­litikai, gazdasági, intézményi reformokra, ezzel együtt ideológiai és erkölcsi meg­újulásra van szükség. A gazdaságban — hosz- szabb távon — csökkente- nünk kell a legfejlettebb or­szágokhoz mért lemaradá­sunkat. Következetes lépése­ket kell tennünk az áru-, a tőke- és a munkaerőpiac ki­alakítására, a gazdasági szer­kezetváltás ösztönzésére és kikényszerítésére. Egyszerre kell a gazdaság külső és bel­ső fizetőképességét fenntar­tani, a veszteséges vállalato­kat felszámolni vagy szanál­ni, a perspektivikusakat mo­dernizálni, és eközben a tár­sadalmi feszültségeket az el­viselhető szinten tartani. Ezek a feladatok valameny- nyiünktől igen komoly erő­feszítéseket igényelnek, és nem ígérnek könnyű éve­ket. Minden erőforrás moz­gósítására szükség van, de különösen fontos, hogy a legértékesebbet, az emberi alkotóerőt, az eddiginél sok­kal jobban elismerjük és ki­bontakozni hagyjuk. A Szovjetunióban és ná­lunk is a társadalmi-gazda­sági reformfolyamatnak szer­ves része a politikai rendszer reformja. Ennek feltétele a párt demokratikus megúju­lása, jelenlegi tevékenységé­nek, • szerveződésének, irá­nyítási-döntési rendszeré­nek kritikai meghaladása. Ez biztosíthatja azt, hogy a párt a társadalom előtt álló alapvétő változások formá­lójává, azaz elismert vezető erejévé váljon. A politikai rendszer haté­kony működéséhez tisztább, világosabb munkamegosz­tásra, a döntési és felelőssé­gi viszonyok pontosabb el­határolására van szükség a párt és az állami, népkép­viseleti szervek, valamint a társadalmi szervezetek kö­zött. E munkamegosztásnak azon a felismerésen kell ala­pulnia, hogy az egyközpontú, jellegében monopolisztikus hatalmi struktúrák nemcsak antidemokratikusak, de ala­csony hatásfokkal is működ­nek. A szocialista pluraliz­mus hatékony intézményi megoldásait kell megtalál­nunk, amelynek keretei kö­zött a társadalom különböző politikai tényezői — kölcsö­nös függésben — együtt van­nak jelen, és érdekeik kompromisszumos egyezte­tése útján hatalmi egyensú­lyi viszonyok kialakítására törekszenek. Az állami szervek és az állampolgárok kapcsolatá­ban hosszabb távon meg kell találnunk a népi hatalom- gyakorlásnak leginkább meg­felelő intézményi formákat. Másképpen fogalmazva : a nép érdekében gyakorolt ha­talomnak mindinkább a nép által közvetlenül gyakorolt hatalommá kell átalakulnia. Az államszervezet tovább­fejlesztése során fontos tö­rekvésünk az államhatalom három ága: a törvényhozó, a végrehajtó, valamint a bírói hatalom következetes szét­választása. Az államszerve­zet alkotmányos működésé­nek biztosításában, az állam­polgári jogok védelmében és tiszteletben tartásában nö­vekvő szerepet szánunk a bí­rósági szervezetnek. Napi­renden van az Alkotmány- bíróság és a közigazgatási bíráskodás létrehozása. A politikai intézményrend­szer reformjának fontos ele­me a döntési mechanizmus további decentralizálása, az önigazgatás és az önkor­mányzat széles körű kiépíté­se. Javítani kívánjuk to­vábbá a társadalmi érdekin­tegrációt, ennek feltételeként pedig a különböző társadal­mi rétegek, csoportok helyi közösségek érdekérvényesí­tési lehetőségeit. A párt a lehető legszéle­sebb társadalmi közmegegye­zés kialakítására törekszik. Azt vallja, hogy közéletünk­ben helye van minden olyan szervezetnek, mozgalomnak, egyesülésnek, amely elisme­ri szocialista rendszerünket, tiszteletben tartja az alkot­mányt és törvényeinket. Ér­deklődéssel és bizalommal tekintünk minden, a szocia­lizmusért tenni akaró, fele­lős és konstruktív állampol­gári kezdeményezésre. Ilyen megfontolás alapján kerül­nek a közeljövőben a parla­ment elé a gyülekezési és az egyesülési jogról, a vallás és lelkiismereti szabadságról, a szakszervezetekről, a nem­zetiségekről, valamint a nép­szavazásról szóló törvények. Nehéz döntések, nagy át­alakítások időszakát éljük. A szocializmus világméretek­ben is fejlődési fordulópont­hoz érkezett. Sok minden át­alakul, átértékelődik. Az új születése pedig szükségkép­pen fájdalmakkal, illúziók vesztésével jár, és olykor személyes áldozatokat, le­mondást is követel. De a megújulás, az útkeresés, a választás izgalmát és örömét is magában hordozza. Meg kell tanulnunk együtt élni a fejlődés természetes konflik­tusaival. Egyben meg kel: ragadnunk azt a történelmi lehetőséget, amelyet a re­form és a demokrácia össz­hangjának megteremtése kí­nál számunkra. A nagy október évforduló­ján, a haladó emberiség ün­nepén, minden nehézségünk ellenére bizakodással tekint­hetők a jövőbe. Erre jó okot ad a Szovjetunióban és a szo­cialista világ más országai­ban — közöttük hazánkban — kibontakozó megújulási folyamat. A nagy októberi szocialista forradalom 71. év­fordulója alkalmából a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a ma­gyar kommunisták és né­pünk egésze nevében tiszte­lettel köszöntőm a Szovjet­unió Kommunista Pártját, a Szovjetunió népeit. Szívből kívánom, hogy töretlen len­dülettel haladjanak tovább a forradalom által kijelölt úton, érjenek el újabb sike­reket országuk építésében, Mihail Gorbacsov szavait idézve teremtsenek „több szocializmust és több de­mokráciát”. Négy brit Panavia Tornado F—3 típusú harci repülőgép húz el Sidney központja felett azon az ünnepségen, amelyen az első telepesek Ausztráliába való érkezésének 200. évfor­dulóját ünnepük (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) November 7 Moszkvában

Next

/
Oldalképek
Tartalom