Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-08 / 266. szám
2 Somogyi Néplap 1988. november 8., kedd Eredményes látogatás Forradalom és megújulás (Folytatás az 1. oldalról) bályozást, amely a vállalkozói szellemet erősíti, csökkenti a bürokráciát, s nem bizonytalanítja el a vállalkozókat — főként az elvonások túl nagy mértékével — attól, hogy befektessék pénzüket. Grósz Károly hangsúlyozta, hogy az egy főre jutó adósságállomány magas volta, a gazdaság működőképességének biztosítása érdekében elkerülhetetlenül központosítani kell a jövedelmek egy hányadát. Az ország 1950 óta minden adósságszolgálati kötelezettségét teljesítette, s ez a jövőben is így lesz, még azon az áron is, ha két-három évig a vállalatok belső fejlődése a nagyobb elvonásokkal szűkül. „ A vállalkozások biztonságáról szólva ismertette a társasági törvény, az egységes vállalkozói nyereségadóról szóló törvény, valamint a vegyes vállalatok létrehozását szabályozó törvény hármas csomagjának jelentőségét. Hangsúlyozta: szükség van megbízható, a nemzetközi követelményeknek megfelelő vagyonbecslési rendszerre is. Ezért egy USA-beli céget felkértek a magyar gazdaság vagyoni helyzetének átvilágítására, olyan normatívák kidolgozására, amelyek alapján nemzetközileg elfogadható vagyonleltár készülhet a vállalatokról. Deák Ernő, az ausztriai magyar egyesületek egy részét tömörítő szövetség, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének főtitkára öt pontból álló állásfoglalást ismertetett, amely szorgalmazta egyebek között az 1956-os események átértékelését, a kivégzettek eltemetését, a magyar reformmozgalom nagyobb sajtónyilvánosságát, a politikai és társadalmi pluralizmus fenntartás nélküli szavatolását, a. külföldi — főként a romániai — magyar kisebbségek ügyében törtéA BRFK közleménye A Budapesti Rendőr-főkapitányság eljárást indítva őrizetbe vette Solymosi Attila 16 éves tanulót, Döme Sándor 18 éves borászt, Hajdú István 17 éves foglalkozás nélkülit, Solymosi Zsolt 17 éves segédmunkást, Pra- hár Attila 17 éves tanulót, budapesti lakosokat hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt. November 4-én éjjel, röviddel éjfél előtt, a 47-es villamoson a fiatalokból álló társaság megtámadta a garázda magatartásuk miatt föllépő, polgári ruhában intézkedő, rendőri mivoltát felfedő Bukszár Tibor rendőr főtörzsőrmestert, aki szolgálati pisztolyából figyelmeztető lövést adott le. Dulakodás közben egy lövéstől Hajdú István a bal lábán könnyű sérülést szenvedett. A dulakodást követően Solymosi Attila a rendőrtől a szolgálati pisztolyát elvette, majd a XI. kerület Fehérvári út 243. számú ház előtti villamosmegállóban a villamosról a rendőrt lelökték. Bukszár Tiborra, amikor a járdaszigeten a villamosvezetőhöz ment segítséget kérni, Solymosi Attila hátulról háromszor rálőtt. A rendőr főtörzsőrmester a helyszínen meghalt. Solymosi Attila és Döme Sándor elmenekült, a garázdaság többi résztvevője a helyszínen maradt. Solymosi Attila a pisztolyt, vallomása szerint, a Dunába dobta, majd Döme Sándorral együtt visszatért a helyszínre. Az ügy vizsgálatát föly- tatják. nő, jóval aktívabb politikai, diplomáciai fellépést. Válaszában Grósz Károly kifejtette : előrelépésnek tekinti az együttműködés útján, hogy a szövetség ezen a megbeszélésen ismertette álláspontját, de rögtön hangsúlyozta, hogy néhány megközelítéssel nem ért "egyet. — 1956 október, majd az azt követő események tudományos igényű feltárását kívánatosnak tartjuk és támogatjuk — mondta s hozzátette: már most különbséget kell tenni a tudatos rend- szerellenes szervezkedésben részt vevők és azok között, akik megtévedtek. Tehát mi 1956 újraértékelésére nem vállalkozunk. Mi arra vállalkozunk, hogy a megtévedt emberek megítélésében felülvizsgáljuk álláspontunkat és ez két különböző dolog. Ugyanakkor ehhez tartozik, hogy lehetővé tesszük: a tragikus eseményekben életüket vesztett emberek méltó nyughelyre találjanak. Amennyiben családjuk ezt nem igényli, akkor az állam kötelességszerűen megteszi, s erre rövid időn belül sor kerül. A romániai magyarság ügyében utalt arra, hogy hazánknak nincs joga olyan politizálásra, amellyel megnehezíti a Romániában élő magyarok helyzetét. Európa biztonságát nemzeti törekvésekkel nem lehet veszélyeztetni, çzért a megértést, konstruktív nemzetiségi politika kialakítását kell ösztönözni. A nagykövetségi találkozó után Grósz Károly kíséretének tagjaival együtt felkereste a bécsi városházát. Az épület szenátusi tanácstermében Helmut Zilk. az osztrák főváros polgár- mestere üdvözölte a magas- rangú vendéget. Hamisítatlan orosz télben, havazás közepette ünnepelte a szovjet főváros a nagy októberi szocialista forradalom győzelmének 71. évfordulóját. Az évtizedes hagyományoknak megfelelően a szovjet párt és állam vezetőinek jelenlétében a Vöröstéren katonai díszszemlét tartottak, majd a moszkvai dolgozók felvonulásával zárult az ünnepség. Moszkvai idő szerint 10 óra előtt két perccel jelent meg a Lenin mauzóleum mellvédjén Mihail Gorbacsov és Nyikolaj Rizskov, akik üdvözölték a Vörös-téren megjelenteket. Utánuk foglalták el helyüket az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, más párt- és állami vezetők. A szovjet vezetés nevében Dmitrij JaA kora délutáni órákban az osztrák—magyar egyesület (OME) vezetősége látta vendégül a magyar vezetőt és kíséretének tagjait. A bécsi magyar kulturális intézet, a Collegium Hungari- cum székházában lezajlott összejövetelen részt vett Helmut Zilk bécsi polgármester, az egyesület vezetőségének tagja, s megjelent Heinrich Neisser, az osztrák kancellári hivatal minisztere is. Fritz Marsch, az OME elnöke a vezetőség nevében melegen köszöntötte Grósz Károlyt, majd tájékoztatást adott az egyesület tevékenységéről, terveiről. Grósz Károly köszönetét mondott az üdvözlő szavakért és a magyar kormány nevében mindazért, amit az egyesület a két ország és a két nép jó viszonya érdekében tesz. Hangot adott annak a véleményének, hogy a világban most végbemenő, történelmi léptékű átalakulást segítette és segíti jószomszédi viszonyával Ausztria és Magyarország is. A találkozó második felébert a pártfőtitkár-kormány- fő elbeszélgetett az össze- gyűltekkel. A Collegium Hungaricumban lezajlott programmal véget ért Grósz Károly háromnapos hivatalos ausztriai látogatása. Az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke délután kíséretével együtt hazautazott Bécsből. Az osztrák főváros déli pályaudvarán katonai tiszteletadással rendezett búcsúztatásán jelen volt vendéglátója, Franz Vranitzky osztrák kancellár, Robert Graf gazdasági miniszter és sok más vezető osztrák személyiség. Ott volt továbbá Nagy János bécsi magyar nagykövet, aki a látogatás idején Grósz Károly kíséretének is tagja volt. zov hadseregtábomok fogadta a díszszemle parancsnokának jelentését, majd nyitott személygépkocsiján elhajtott a felsorakozott csapatok előtt. — A Szovjetunió védelmi doktrínája az elégséges védelem koncepcióján alapszik, és az ország ebből kiindulva fejleszti fegyveres erőit — hangoztatta rövid ünnepi beszédében Jazov. A szovjet honvédelmi miniszter beszédét követően a katonai tanintézetek hallgatóinak díszmenetével kezdődött meg a díszszemle, majd a harceszközök felvonulása következett. A november 7-i ünneplés központi eseménye a moszkvai dolgozók felvonulásával zárult. (Folytatás az 1. oldalról.) Ahogyan az októberi győzelmet ünnepeltük az mindenkor kifejezte viszonyunkat nemcsak e forradalomhoz, a Szovjetunióhoz, de saját jelenünkhöz is. A megemlékezések során nem egyszer szóltunk e forradalomról pátosszal, frázisokkal, ezzel akarva-akaratla- nul leegyszerűsítettük, megszépítettük a valóságot. Jogosan méltattuk, hogy a szovjethatalom a szocialista tervgazdálkodás útjára lépve, példátlanul rövid idő alatt erős ipari bázist épített ki, megteremtette a nagyüzemi mezőgazdaság alapjait, nagy lépést tett előre az életviszonyok gyökeres átalakításában, valamint az anyagi és kulturális fel- emelkedés útján. Nem elemeztük azonban kellő mélységgel és nem vontuk le idejében az elkövetett hibák, sőt a súlyos tragédiákhoz vezető torzulások tanulságait. A marxi-lenini eszmék vulgarizálása, a törvénytelenségek, a demokratikus normák durva megsértése, a voluntarizmus és a dogma- tizmus súlyos károkat okozott a szovjet népnek és a szocializmus ügyének. A Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi érdeme, hogy feltárta azokat a szocializmus lényegével ösz- szegyeztethetetlen torzulásokat, törvénytelenségeket, amelyeket a sztálini személyi kultusz okozott, s hozzákezdett felszámolásukhoz. Példát mutatva ösztönzést adott arra, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom is megszabaduljon e súlyos tehertételtől. E megszenvedett tapasztalatokat sohasem feledhetjük. A történelem azt bizonyítja, hogy a szocializmus nem nélkülözheti a folyamatos megújulást. Enélkül létrehozza a maga sablonjait, megreked a régi mód-, szereknél, egyszóval kitermeli a maga konzervativizmusát. Ezért újra és újra fel kell idéznünk és következetesen alkalmaznunk kell Marxnak a szocialista társadalmi forradalmak menetéről szóló gondolatait, amelyek szerint e forradalmak „állandóan bírálják önmagukat, folyton megszakítják saját menetüket, visszatérnek a látszólag már elvégzetthez, hogy megint újból elkezdjék, kegyetlen alapossággal gúnyolják ki első kísérleteik felemásságait, gyengéit, gyatraságait...” Lenin 1921-ben, az ünnep előestéjén azt írta, hogy az októberi forradalom évfordulóját azzal ünnepeljük meg a legméltóbban, ha figyelmünket a megoldandó feladatokra összpontosítjuk. Ma a Szovjetunióban ismét világtörténelmi jelentőségű változások mennek végbe. 1985 áprilisában kezdődő'.':, és azóta is lendületesen folytatódik az a forradalmi átalakulás, melynek célját az SZKP XXVII. kongresszusa a társadalmi és gazdasági viszonyok radikális reformjában, s ezáltal minőségileg új szocialista társadalom megteremtésében jelölte meg. Ez az irányvonal annak felismerésén alapul, hogy a szovjet társadalomban és gazdaságban az elmúlt évtizedben kialakult pangást, válság előtti állapotot csak átfogó és mélyreható reformokkal lehet meghaladni. A szovjet társadalomban lépésről lépésre, a vélemények olykor szenvedélyes ütközése révén újfajta gondolkodás és magatartásforma születik. A szovjet emberek egyre inkább felismerik, hogy a részmegoldások és félintézkedések ideje lejárt. Egyre szélesedik az átfogó változásokban érdekelt és abban cselekvőén részt vállaló erők tábora. Mind többen felismerik, hogy a peresztrojkának nincs ésszerű alternatívája. A Szovjetunióban kibontakozó folyamatok jelentős ösztönzést és értékes tapasztalatokat adnak valamennyi szocialista ország, így hazánk számára is. A legfontosabb feladat itthon is az, hogy gyökeresen megújítsuk, a kor színvonalára emeljük gazdaságunkat, mert csak így van esélyünk arra, hogy meghaladjuk a közepes fejlettséget, hogy helytálljunk az országok éleződő gazdasági versenyében. Az ehhez szükséges fordulat fő irányait a párt ez év májusában megtartott országos értekezlete kijelölte. Arra a következtetésre jutott, .hogy a társadalomban és ezen belül a gazdaságban jelentkező válságjelenségekre már nem lehet a korábbi módon és keretek között választ. találni, kimerültek fejlődésünk hagyományos tartalékai. Ezért átfogó, összehangolt, egymást erősítő politikai, gazdasági, intézményi reformokra, ezzel együtt ideológiai és erkölcsi megújulásra van szükség. A gazdaságban — hosz- szabb távon — csökkente- nünk kell a legfejlettebb országokhoz mért lemaradásunkat. Következetes lépéseket kell tennünk az áru-, a tőke- és a munkaerőpiac kialakítására, a gazdasági szerkezetváltás ösztönzésére és kikényszerítésére. Egyszerre kell a gazdaság külső és belső fizetőképességét fenntartani, a veszteséges vállalatokat felszámolni vagy szanálni, a perspektivikusakat modernizálni, és eközben a társadalmi feszültségeket az elviselhető szinten tartani. Ezek a feladatok valameny- nyiünktől igen komoly erőfeszítéseket igényelnek, és nem ígérnek könnyű éveket. Minden erőforrás mozgósítására szükség van, de különösen fontos, hogy a legértékesebbet, az emberi alkotóerőt, az eddiginél sokkal jobban elismerjük és kibontakozni hagyjuk. A Szovjetunióban és nálunk is a társadalmi-gazdasági reformfolyamatnak szerves része a politikai rendszer reformja. Ennek feltétele a párt demokratikus megújulása, jelenlegi tevékenységének, • szerveződésének, irányítási-döntési rendszerének kritikai meghaladása. Ez biztosíthatja azt, hogy a párt a társadalom előtt álló alapvétő változások formálójává, azaz elismert vezető erejévé váljon. A politikai rendszer hatékony működéséhez tisztább, világosabb munkamegosztásra, a döntési és felelősségi viszonyok pontosabb elhatárolására van szükség a párt és az állami, népképviseleti szervek, valamint a társadalmi szervezetek között. E munkamegosztásnak azon a felismerésen kell alapulnia, hogy az egyközpontú, jellegében monopolisztikus hatalmi struktúrák nemcsak antidemokratikusak, de alacsony hatásfokkal is működnek. A szocialista pluralizmus hatékony intézményi megoldásait kell megtalálnunk, amelynek keretei között a társadalom különböző politikai tényezői — kölcsönös függésben — együtt vannak jelen, és érdekeik kompromisszumos egyeztetése útján hatalmi egyensúlyi viszonyok kialakítására törekszenek. Az állami szervek és az állampolgárok kapcsolatában hosszabb távon meg kell találnunk a népi hatalom- gyakorlásnak leginkább megfelelő intézményi formákat. Másképpen fogalmazva : a nép érdekében gyakorolt hatalomnak mindinkább a nép által közvetlenül gyakorolt hatalommá kell átalakulnia. Az államszervezet továbbfejlesztése során fontos törekvésünk az államhatalom három ága: a törvényhozó, a végrehajtó, valamint a bírói hatalom következetes szétválasztása. Az államszervezet alkotmányos működésének biztosításában, az állampolgári jogok védelmében és tiszteletben tartásában növekvő szerepet szánunk a bírósági szervezetnek. Napirenden van az Alkotmány- bíróság és a közigazgatási bíráskodás létrehozása. A politikai intézményrendszer reformjának fontos eleme a döntési mechanizmus további decentralizálása, az önigazgatás és az önkormányzat széles körű kiépítése. Javítani kívánjuk továbbá a társadalmi érdekintegrációt, ennek feltételeként pedig a különböző társadalmi rétegek, csoportok helyi közösségek érdekérvényesítési lehetőségeit. A párt a lehető legszélesebb társadalmi közmegegyezés kialakítására törekszik. Azt vallja, hogy közéletünkben helye van minden olyan szervezetnek, mozgalomnak, egyesülésnek, amely elismeri szocialista rendszerünket, tiszteletben tartja az alkotmányt és törvényeinket. Érdeklődéssel és bizalommal tekintünk minden, a szocializmusért tenni akaró, felelős és konstruktív állampolgári kezdeményezésre. Ilyen megfontolás alapján kerülnek a közeljövőben a parlament elé a gyülekezési és az egyesülési jogról, a vallás és lelkiismereti szabadságról, a szakszervezetekről, a nemzetiségekről, valamint a népszavazásról szóló törvények. Nehéz döntések, nagy átalakítások időszakát éljük. A szocializmus világméretekben is fejlődési fordulóponthoz érkezett. Sok minden átalakul, átértékelődik. Az új születése pedig szükségképpen fájdalmakkal, illúziók vesztésével jár, és olykor személyes áldozatokat, lemondást is követel. De a megújulás, az útkeresés, a választás izgalmát és örömét is magában hordozza. Meg kell tanulnunk együtt élni a fejlődés természetes konfliktusaival. Egyben meg kel: ragadnunk azt a történelmi lehetőséget, amelyet a reform és a demokrácia összhangjának megteremtése kínál számunkra. A nagy október évfordulóján, a haladó emberiség ünnepén, minden nehézségünk ellenére bizakodással tekinthetők a jövőbe. Erre jó okot ad a Szovjetunióban és a szocialista világ más országaiban — közöttük hazánkban — kibontakozó megújulási folyamat. A nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar kommunisták és népünk egésze nevében tisztelettel köszöntőm a Szovjetunió Kommunista Pártját, a Szovjetunió népeit. Szívből kívánom, hogy töretlen lendülettel haladjanak tovább a forradalom által kijelölt úton, érjenek el újabb sikereket országuk építésében, Mihail Gorbacsov szavait idézve teremtsenek „több szocializmust és több demokráciát”. Négy brit Panavia Tornado F—3 típusú harci repülőgép húz el Sidney központja felett azon az ünnepségen, amelyen az első telepesek Ausztráliába való érkezésének 200. évfordulóját ünnepük (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) November 7 Moszkvában
