Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
1988. november 5., szombat Somogyi Néplap 11 KÖZELKÉPEK Az elvek próbatétele Gavriil Popov professzor írása a Novoje Vremja hetilapban jelent meg. A Karabah-hegvvidék körüli helyzet egyre nagyobb íeszültséget teremt a társadalomban. Nem beszélek a múltról — ez külön téma. De egy valami egyre világosabb: ezen a kis földdarabon ma az egész átalakítás nagy próbatételt él át. A szocializmusra nézve a legrettenete- sebb szakadás alakult ki : a tömegek és az apparátus elszakadása. Az átalakítás a politikai demokrácia eszméjéből indul ki, Karabahban pedig inkább az erő módszerei vannak túlsúlyban. Az átalakítás a gazdasági mechanizmus reformját szorgalmazza, Karabahban pedig a gazdasági „injekciók” elve uralkodik. Az átalakítás a tömegek aktivizálásának és fő cselekvő erővé tételének eszméjéből indul ki, Karabahban pedig az adminisztratív megoldásokban bíznak. Pedig nagyon jól tudjuk, például a mezőgazdaság tapasztalatából, hogy az újabb milliárdok semmit nem adnak egy válságba került rendszerben. Tudjuk, hogy az utasításos módszerek —- bármilyen nemes célok érdekében is — elkerülhetetlenül az irányítás jellegének megváltozásához és a célok torzulásához vezetnek. A lényeg, amiből ki kell indulnunk: a Karabahban a „nemzeti” csak burok, annak a válságnak a megfogalmazódása, amelybe a fékezési mechanizmus rántotta bele az országot. Egyike annak a több tucatnyi rejtett kele- vénynek, amelyeket a múlt hagyott ránk. Minél lassúbb az átalakítás, annál nehezebb megoldani Karabah kérdését. KaÁz első innovációs bank Leningrádban létrehozták az első szovjet innovációs bankot. A pénzintézet részvényesei a város 14 vállalata, tudományos kutató- és tervezőintézete, társadalmi szervezete, valamint a legnagyobb leningrádi felsőoktatási intézmények lettek. Az új bank feladatairól és tevékenységének módszereiről V. Szemjonov, a részvényesek tanácsának elnöke a következőt mondotta: — Mint ismeretes, sok-sok új elgondolást „temetnek el” a bürokratikus hivatalokban, és gyakran hozzák fel az elutasítás indokaként, hogy nincs pénz. Mostantól mind a bevezetéssel, mind pedig a tudományos kimunkálással kapcsolatos anyagi támogatásért Leningrádban az innovációs bankhoz lehet fordulni. Az innovációs bank teljes önálló elszámolással és „fö- löttes” hatóság nélkül fog tevékenykedni. Vezető szerve — a tanács — a részvényeseknek tartozik elszámolással. A bank működése közvetlenül az eredményességtől függ majd. Az „elgondolások" dosz- sziéjában máris sok érdekes ötlet van. Először azonban a közszükségleti cikkekre szeretnénk összpontosítani. Hiszen az élelmiszer- és a bútoriparban, a háztartási gépek gyártásában és más ágazatokban „holt tőkeként” fekszik el sok-sok nagyon jó, meg nem valósított elgondolás. Az ipari építési bankok rendszerint nagy vállalatokat és megrendeléseket finanszíroznak. Az „apró dolgok” nem érdeklik őket. Az innovációs bank kezdetben éppen az ilyen elképzelések megvalósítását segíti. rabah első tanulsága, hogy teljes erővel kell dolgozni a gazdasági reformon. Fölteszek egy másik kérdést is. Vajon Észtországban egyszerűbb? Ott miért halad előre — ha nehézségekkel is — az átalakítás? Gondolom, az ok abban keresendő: Észtországban minden szinten olyan vezetők veszik át az irányítást, akikben bízik a nép. Tehát Örményországban is, Azerbajdzsánban is radikális demokratizálásra van szükség, többek között demokratikus választásokra. A régi iskola neveltjeit ezek a választások félresöp- rik, ahogy félresöprik csak a központból alkalmasnak látszó személyeket is. S végre megjelennek azok a vezetők, akik értenek népük nyelvén, azután is fel tudnak lépni, nem az irodákban töltik az idejüket vagy olyan üléseken, amelyeket csak gúnyból lehet „aktíváknak” nevezni. Azt mondják, a választásokban felelőtlen elemek is győzhetnek. Lenin arra tanított minket, hogy az anarchista fellobbanások az opportunista vétkek büntetései. Ha igazán forradalmi a pártszervezet, nincs bázisa anarchiának. A felelőtlen elemek csak az adminisztratív módszerekből táplálkozhatnak, igazi demokrácia mellett mindjárt jelentéktelen kisebbségeknek bizonyulnak. Sok barátom van Azerbajdzsánban, örmény- országban is. Meggyőződésem, hogy mindkét köztársaságban elegendő haladó és józan ember van, akik képesek gyűléseken is föllépni, a nemzetek közötti tárgyalásokat is folytatni. Ezért Karabah második tanulsága : minden erővel dolgozni kell a politikai átalakításért. Realista vagyok. Elvileg sem vetem el az erő módszerének, sem a gazdasági „vérátömlesztéseknek” a szükségességét azokban az esetekben, amikor egy másik korszakban kialakult helyzetet már nem lehet normális módszerekkel rendezni. De ehhez az kell, hogy a néptömegek felismerjék e módszerek szükségességét. Karabah még egy tanulsága : a nyilvánosság szükségessége. Azt mondják — és indokoltan —. hogy a tömegek felülnek álhíreknek. De a híresztelések oka a rendelkezésre álló tájékoztatás jellege. Mindenekelőtt az igazságra van szükségünk, a XXVII. kongresszus leckéjének szellemében. Eligazodtunk-e a TASZSZ közleményeiből a gazdaság ügyeiben vagy az eseményekben a fékezés idején? Ideje tudnunk az igazságot: hány üzem dolgozik és hány áll? Kik és hogyan lépnek föl a gyűléseken? Eltűntek volna azok a szerzők, akik mint Jurij Csernyicsenko vagy Georgij Radov, közvetlenül a helyszínről kíméletlenül józan elemzést tudnak adni? Mivel indokolható a legbátrabb lapok és folyóiratok távoltartása a karabahi problémák megvitatásától? Le kell küzdenünk passzivitásunkat! Olyan társadalmi bizottságokat kell létrehoznunk, amelyeknek tekintélye lesz mind Örményország, mint Azerbajdzsán népei előtt, el kell érnünk, hogy Karabah problémája az átalakítás szellemében oldód jón meg. Végül amellett vagyok, hogy minden nép rendelkezhessen önmagáról, még ha ez nem is tetszik a szomszédjának. A szomszédnak mindig észben kell tartania; adódhat olyan helyzet, »miikor neki magának lesz szüksége az önrendelkezési jogra. De meggyőződésem, hogy az önrendelkezés a XX. században nem teremthető meg a határcölöpök áthelyezésével .., Bejelentették az SZKP Központi Bizottságának a nemzetek közötti kapcsolatokkal foglalkozó ülését, de én úgy látom, el kell gondolkodnunk egy másik fórumról is, mégpedig a Szovjetunió népeinek kongresz- szusáról. A népekéről és nem a köztársaságokéról, a területekéről. A kongresszus felülvizsgálhatja a brezsnyevi alkotmányt, és hozzáláthat az ország új nemzeti berendezkedése terveinek megvitatásához, amelyek megfelelnek az átalakítás szellemének és a szocializmusról alkotott mai képünknek. A Zsiguli-gyár tervei A volgai autógyárban tudományos-műszaki központot létesítettek, ahol új szerkezeti, formatervezési, műszaki elgondolásokat munkálnak ki. Kísérleti jelleggel évi 3 ezer gépkocsit és mintegy 10 ezer autómotort gyártanak majd. A vállalati szakemberek már most aktívan dolgoznak a közeljövő modelljein. Nagy gondot fordítanak a gépkocsi aerodinamikai tulajdonságainak javítására, az üzemanyag-fogyasztás csökkentésére, az autó kényelmének fokozására. Képünkön: a volgai gyárban befejezés előtt áll a VÁZ—21099- es modell. Sorozatgyártását 1990-ben kezdik. Egy privilégiummal kevesebb. Bátor lépés A Szovjetunióban szeptember elseje nemcsak az új iskolaév kezdetét jelentette, hanem egy újabb lépést a társadalmi igazságosság felé. E naptól kezdve ugyanis megszűntek a párt-, állami és közigazgatási dolgozók élelmiszer-utalványai. A hírt egy hónappal korábban a Pravda egy pár soros közleményben jelentette be. Ügy tudom, kivételt csak a rendkívüli érdemeket szerzett nyugdíjasok élveznek. A döntés fogadtatása persze nem egyértelmű. Országunkban olyan sajátos helyzet alakult ki, amikor a tényleges változások sokszor mélyebbek és szélesebbek, mint ahogyan arról a tömegtájékoztatási eszközök hírt adnak. Ennek sok oka van, többek között valószínűleg az is, hogy manapság sok olyan dolgot változtatunk meg vagy javítunk ki. amelynek vajmi kevés köze van a szocialista vívmányokhoz. lgv van ez az élelmiszerutalványokkal is. Országunk hosszú ideig nem volt képes biztosítani állampolgára-- nak a megfelelő-élelmiszer ellátást. Az élelmiszer-utal ványok rendszerének bevezetése, amelyet később sajátos ösztönzésnek, sőt kitün tetősnek vettek, kényszerű lépés volt, amivel nem lehetett büszkélkedni. Nem véletlen, hogy hatalomra jutása után Hruscsov, majd — mint hírlik — Brezsnyev is szinte azonnal hozzálátott, hogy megszüntesse az apparátus dolgozóinak kedvezményes élelmiszer-ellátását. Hozzáfogott, ám nem fejezte be egyikük sem. Azonnal megérezték „a megsértett” apparátus ellenállását, és sem a társadalom, sem a sajtó részéről nem kaptak nyilvános támogatást. Ma más a helyzet. A tömegtájékoztatási eszközök kampányt folytatnak a társadalmi igazságosság helyreállításáért. Ez a párt vezetői^ nek irányvonala is. Ennek ellenére úgy vélem: az élél- miszer-utalványok eltörléséhez meglehetős bátorság kellett, s feltételezem, hogy a döntést a Kremlben nem könnyen hozták meg. Ez ugyanis a káderállományra mért csapás, bizonyos privilégiumok megvonása. A. Ignatov „Mérnök", az alkalmazó Lettország fővárosában. Rigában megalakult az első tudományos-műszaki szövetkezet (gmk). A Polgári Repülőmérnöki Főiskolán létrehozott „Mérnök” alkalmazói társulás teljesen önelszámolással működik; tagjai a rigai felsőoktatási intézmények tudományos munkatársai, tanárai, aspiránsai és hallgatói. Nem titok, hogy számtalan — sokszor már szabadalmi védelmet is élvező — találmányból nem lesz termék. A feltalálóknak egyszerűen sem erejük, sem idejük nincs az általuk tett javaslatok gyakorlati alkalmazásának figyelemmel kísérésére. Ezt a feladatot vállalták föl a „Mérnök” szövetkezet szakemberei. . Ma már eredményekről is beszélhetünk. Az ipari vizekben a kőolaj-szennyezettséget és mértékét meghatározó indikátor gyártására példáúl tíz évig kerestek vállalkozót. Az új szövetkezetnek mindössze fél évre volt szüksége, s a közeljövőben az egyik lett kolhozban megkezdik az új szer gyártását. A „Mérnök” szövetkezet egyik fontos célja a felsőoktatási intézetekben folyó oktatás korszerűsítése. Jelenleg a rigai műszaki főiskolán folytatják egy korszerű rajzgép beállítását. Atomrakéta helyett daru Tervezők a rakétaszállító berendezés mozgó daruvá alakításának lehetőségeit vizsgálják A Nyugaton SS—20-nak ismert RSZD—10-es szovjet rakéta vontatóberendezésére építődarut szerelnek. Ilyet a közelmúltban még elképzelni sem lehetett. Jelenleg azonban a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról kötött szovjet—amerikai szerződés ratifikálása után fölmerült annak szükségessége, hogy a haditechnika egy részét a népgazdaságban nasznosít- sák. Az odesszai darugyár termékeit a népgazdaság szá mos ágazatában ismerik és alkalmazzák. Az 1987 decemberi washingtoni csúcstalálkozó után, majd a szovjet—amerikai rakétaszeiző- dés megkötését követően a gyár tervezői fölvetették: a megsemmisítésre ítélt rakétaszállító berendezéseket felhasználhatnák mozgó daruk építéséhez. A vállalatnál hamarosan elkészültek az első próbapéldányok. A tervezők több nehéz darut szereltek a rakétavontató berendezésekre, így egy 80 tonnásat is. Ennek előállításában részt vesz a cég régi partnere, a lengyel Bumar- cég. A lengyel gémet felhasználó daru műszaki rajzait már elkészítették a tervezők. A rakétaszállító berendezések átalakításában közreműködik a nyugatnémet Liebherrwerk cég is, amely 1972 óta szállít a Szovjetuniónak szélsőséges időjárási körülmények között alkalmazható műszaki eszközöket. E cég berendezéseit használták például a transz- szibériai gázvezeték építésekor és a csernobili katasztrófa következményeinek felszámolása idején. A szakemberek azt ajánlják, hogy az RSZD—10-es rakéta szállítóberendezésének alvázára szereljenek 154 tonna teherbírású darut is. Az ilyen daruk nélkülözhetetlenek hidak és nagy iparvállalatok építésekor. A rakétaszállító berendezések felhasználásával készített mozgó darukat még az idén kísérleti próbáknak vetik alá, s jövőre megindul a sorozatgyártásuk is. D. Pavlov
