Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-05 / 265. szám

1988. november 5., szombat Somogyi Néplap 3 Munkások a munkásosztályról Egy régi párttag azt ve­tette a kormány egyik ve­zetője szemére, hogy nyil­vános szereplései során fél éve nem ejtette ki a mun­kás szót. Ebben a munkás­osztály „leértékelését” és az értelmiség „térnyerését” lát­ta. Hasztalan próbáltam meg­győzni, hogy nem erről van szó, inkább arról, hogy a mai társadalmi feltételek között indokolatlan az osz­tályhatárok korábbi merev értelmezése, a munkásság szerepének a korábbi ideo­lógiai felfogásból fakadó túlzása. A szocialista forra­dalmak időszakában a mun­kásosztály azért jutott fő­szerephez, mert a legtöbb érdeke fűződött a társadal­mi haladáshoz. Hasonlóképp vezető erővé kellett szerve­ződnie a „ki kit győz le?” időszakában is, amikor két­séges volt, hogy az ország megmarad-e a szocializmus útján. Azóta négy évtized telt el, s a társadalmi fejlődés az osztályviszonyokban is vál­tozást hozott. A mai hely­zetben aligha indokolt az osztályokat aszerint „rang­sorolni”, hogy az egyik szo­cialistább, a másik kevésbé az. Az is nyilvánvaló, hogy a rendkívül tagolt társadal­mi érdekhatárok nem min­dig esnek egybe az egyre inkább elmosódó osztályha­tárokkal. A munkásosztá­lyon belül is sokféle érdek munkál, s ezért sem tart? ható az a munkásságot va­lamiféle homogén tömegnek tekintő felfogás, amely egy­re a korábbi ideológiai sémát kéri számon. A hatástalannak bizonyult érvek adták az ötletet, hogy munkások véleményét kér­jem a róluk szóló vita kap­csán. Dénes Károly optikai alap­köszörűs 1970 óta dolgozik a Tungsram Rt. Kaposvári Elektronikai Gyárában. — Ha akár csak a tíz év előttihez viszonyítom, okkal érezhetik úgy a munkások, hogy „leértékelték” őket. — Miért? — Még a mi gyárunkban is vannak olyan dolgozók, akiknek a bére a hivatalo­san meghatározott létmini­mumot sem éri el. Sokan el­vesztették bizakodásukat, és mindennel szemben közö­nyössé váltak. — Ügy gondolja, az élet- színvonal romlása csak a munkásokat érinti? — Jobban végiggondolva sokféle foglalkozású ember ülhetne itt, aki hasonlót pa­naszolna. Végül is nem vá­rok semmi előnyt azon az alapon, hogy munkás va­gyok, s nem is annyira a munkást kéne jobban meg­becsülni, inkább a tisztessé­gesen dolgozó embert. Tu­lajdonképpen az alkalmi munkából élő féllumpen ra­kodó ugyanúgy munkásnak tartja magát, mint a számí­tógép-vezérlésű esztergagép csaknem mérnöki felkészült­ségű kezelője. Pedig a ket­tő között nagy a különbség. A legnagyobb különbség mégsem köztük van, hanem a tisztességes és link embe­rek között. Ilyenek viszont minden osztályon és rétegen belül vannak. A közös csak az bennük, hogy ma több­nyire elégedetlenek, és az is tartja a markát, aki semmi hasznosat nem tesz. Heilman József villany- szerelő is 18 éve dolgozik a Tungsramban. — Ami gond ebben az or­szágban van, az mindenki­nek gond, hovatartozástól, foglalkozástól vagy életkor­tól függetlenül. Hasonlóképp közös az az érdek is, hogy váljon érzékelhetővé a ki­bontakozás. Ami a munkás- osztályt, mint vezető erőt illeti, én úgy látom, hogy akkor sem a munkásosztály vezetett, amikor ezt nagyon hangsúlyozták. Emberek, tes­tületek vezettek, akik a munkások képviseletében léptek föl. Nem értem hát, miért sérelmes az ma bár­kinek, hogy egy miniszter nem munkásokról beszél, hanem dolgozókról, állam­polgárokról vagy egyszerűen a társadalomról. A munkások „leértékelé­sénél” nagyobb gondnak tartom a társadalmi hasz­nosság mércéjének pontat­lanságát. Hogy nem tudjuk az értéket megbecsülni. Jö­vedelme alapján például úgy látszik, a pecsenyesütő fon­tosabb, mint a pedagógus. A rossz mérnök alig keres kevesebbet, mint amelyik újítások sorát adja be. Nem a munkás értékelődött le, hanem a munka. — Az említett sérelem mögött talán az húzódik meg, hogy volt idő, amikor a munkásszármazás vagy foglakozás számos előnyt je­lentett. — Akkor is visszás volt, hogy a „statisztikai” mun­kás ugyanúgy élvezte ezeket az előnyöket, mint a valódi, a rosszul dolgozó ugyanúgy, mint a kiemelkedő teljesít­ményű. S bár e címkézés el­len vagyok, az igaz, hogy például az én fiammal szemben egy ügyvédnek na­gyobb esélye van arra, hogy ügyvéd legyen. Fontos hát, hogy ezek a hátrányok ki­egyenlítődjenek, de nem azon a módon, hogy a gyen­gébb képességű munkásgye­reket csupán a származása miatt előnyben részesítik. Béres Zoltán sütő szak­munkás 1969 óta dolgozik a kaposvári kenyérgyárban. — Annyiféle ellentét és érdekütközés van ma az em­berek között; kár ezt még ilyen idejétmúlt határvona­lak túl hangsúlyozásával is szítani. Olvastam a produk- tím-improduktív munkával kapcsolatos vitákról. Szerin­tem egyszerűen dolgozó em­berek vannak, és nem lesz gond, ha a maga helyén mindenki tisztességesen vég­zi a dolgát. Akár értelmisé­gi, akár munkás, ha való­ban értéket tud felmutatni, megérdemli a megbecsülést. — Ha a határvonalak már nem is olyan élesek, azért ezek az osztályok és rétegek ma is léteznek. — Ha a demokratizmus, amire törekszünk, valóban a tömegek' demokráciájává válik majd, valamennyi ér­dek érvényesítésére egyenlő esély lesz. — Most nem így van? — Ez még nem a tömegek demokráciája, hanem azoké, akik jól tudják kifejezni magukat, akiknek több az ismeretük. Ilyenek pedig az értelmiség között vannak a legtöbben. Ezért ha nem is statisztikai alapon, mégis­csak fontosnak tartom, hogy az arra alkalmas munkások kellő számban ott legyenek a vezetésben. S ne csak olyanok, akik mondjuk, 30 éve munkásként dolgoztak. Mindhárman egyetértettek abban : a munkásosztály tényleges súlyát és helyzetét nem az határozza meg, hogy szerepüket hányszor dekla - rálják a különféle fórumo­kon. S abban is, hogy fej­lődésünk mai kihívásainak nemcsak egyes osztályok­nak, hanem az egész nem­zetnek kell megfelelnie. Bíró Ferenc November 7-e alkalmából Távirat Kalinyinba Az SZKP Kalinyin Me­gyei Bizottsága első titkárá­nak, Nyikolaj Fjodorovics Tatarcsuk elvtársnak, a Ka­linyin Megyei Tanács elnö­kének, Vlagyimir Antono~ vies Szuszlov elvtársnak KALINYIN Kedves elvtársak! A nagy októberi szocialis­ta forradalom 71. évfordu­lója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt So­mogy Megyei Bizottsága, a Somogy Megyei Tanács, va­lamint a megye kommunis­tái és lakossága nevében jókívánságainkat küldjük önöknek és önökön keresz­tül a megye dolgozóinak. Megyénk népe Önökkel együtt ünnepli e történelmi évfordulót. Együtt örülünk azoknak az eredményeknek, amelyeket a szovjet nép — köztük Kalinyin megye né­pe — elért az eltelt hét év­tizedben. A nagy ünnepen szívből kívánunk kiemelkedő sike­reket a forradalmi átalakí­tás és nyíltság, a szocializ­mus megújulási folyamatá­nak megszilárdításában, a szocialista állam erősítésé­ben, földünk békéjének és biztonságának védelmében. Elvtársi üdvözlettel Klenovics Imre az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának első titkára Dr. Gyenesei István a Somogy Megyei Tanács elnöke FELHÍVÁS A Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy Megyei Bi­zottsága 1988. július 6-i ülésén elfogadott feladattervében — többek között — rögzítette, hogy munkájának tervezésé­hez, éves munkaprogramjához és üléstervéhez a Somogyi Néplap közreműködésével js javaslatokat kér. Elhatározott szándékunk, hogy a párttagságot, ta la­kosság széles rétegeit érintő, időszerű, állásfoglalásra érett ideológiai, társadalmi és gazdaságpolitikai (kérdések kerül­jenek a testületek elé. Célunk elérése érdekében felhívással fordulunk a párt­szervekhez, [alapszervezetekhez, a párttagokhoz, az állami szervekhez, társadalmi és tömegszervezetekhez, -mozgal­makhoz, a megye lakosságához, hogy téma-, illetve napi­rendjavaslatukat 1988. november 30-ig juttassák el a So­mogy megyei pártbizottság párt és tömegszervezetek osztá­lyára. (7400 Kaposvár, Forradalmárok tere 1—3. Tel.: 19- 566) A megyei pártbizottság által elfogadott munkaprogra­mot és üléstervét a sajtó útján nyilvánosságra hozzuk. A javaslattevők közreműködését előre is köszönjük. Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy Megyei Bizottsága Koszorúk Kálmán István sírjára Mártírokra emlékeztek az iharosberértyi temetőben Több fiatalember áldozta életét 1956 őszén a néphata­lom védelmében, köztük Kálmán István iharosberé- nyi sorkatona is. A napokat számlálta, amelyek még hátra voltak leszereléséig, amikor a budapesti párt­központ védelmére vezé­nyelték ki. Ott halt meg, hu­szonhárom éves korában. Rá emlékeztek tegnap délelőtt az iharosberényi temetőben. A budapesti pártbizottság koszorúját dr. Túri Imre, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője és Hauptman László, a csurgói városi jo­Átadták a donner! felüljárót KITÜNTETÉS AZ ÉPÍTŐKNEK Nyolc hónappal a kitűzött határidő előtt átadták Ka­posváron az új közúti felül­járót. Az ünnepélyes átadá­son jelen volt dr. Tóth László közlekedési miniszté­riumi államtitkár, dr. Saru- di Csaba, a megyei tanács elnöke és Papp János, a Ka­posvári Városi Tanács el­nöke. Széles Péter, a Kaposvári Közúti Építővállalat igazga­tója jelentette az államtit­kárnak: a munkák során 2400 méternyi új utat épí­tettek, több mint 30 ezer négyzetméter burkolatot te­rítettek le, s teljesen elké­szült a vasúti síneken át­ívelő 135 méter hosszú fe­lüljáró. Végeztek a 40 mé­teres Kapos-híd építésével is. Az építmény a Közleke­dési Minisztérium, a Somogy Megyei Tanács és a Kapos­vári Városi Tanács közös beruházása. Értéke 267 mil­lió forint. A felüljáró előre­gyártott hídszerkezeti ele­mekből épült, s a rossz ta­lajadottságok miatt csaknem tízméteres cölöpökön áll. Ahhoz, hogy az építményt majdnem egy évvel a határ­idő előtt átadhassák, a Köz­úti Építőválíalat munkáját nagyban segítették a part­ner cégek és a munkálatok végett létrehozott koordiná­ciós bizottság. A felüljáró része az or­szágos úthálózatfejlesztési tervnek — mondta Temesi Ferenc, a pécsi Közúti Igaz­gatóság igazgatója. Ezt az építményt ma már minden­ki donneri felüljárónak is­meri a hazánkban, s még inkább megismerik majd az utazók, ha elkészül a 67-es főútnak a városból kivezető szakasza, amely közvetlen folytatása lesz a most elké­szült felüljárónak és a Ka- pos-hídnak. A most átadott kétszer két sávos átívelő útszakasz meg­gyorsította a közlekedést a vasúttal kettévágott város­részek köjjöt. Emellett az új építmény alatt elfér a vasút villamosításához szükséges vezeték is, amely egy má­sik igen lényeges beruházás alapvető követelménye. A későbbi tervek között szere­pel az új autóbusz-pályaud­var építése, az autóbuszok gyors és biztonságos közle­kedése érdekében szintén fontos volt a felüljáró meg­építése. A szakemberek sze­rint ezzel a létesítménnyel évtizedekre megoldódott a két városrész közötti közle­kedés. Az építés lebonyolításában és a kivitelezésben mutatott kiemelkedő teljesítményért a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Széles Péter, a kaposvári Közúti Építő- vállalat igazgatója és Ko­vács Béla, a megyei tanács közlekedési osztályvezetője. A miniszter Kiváló Mun­káért kitüntetését heten vet­ték át, hárman kaptak mi­niszteri dicséretet, nyolc épí­tőipari munkás a Kiváló Dolgozó kitüntetést. A Köz­úti Építővállalat közösségé­nek munkáját a megyei ta­nács elnöke a Tegyünk töb­bet Somogyért! kitüntető jelvénnyel ismerte el. Fotó: Gyertyás László gú nagyközségi pártbizott­ság első titkára hozta el. Az egykori államvédelmi sor­katona sírjánál a megyei rendőr-főkapitányság nevé­ben a Kálmán István KISZ- alapszervezet tagjai közül Tukora Gábor alhadnagy és Bíróné Szerencsés Szilvia helyezte el a kegyelet virá­gait. A nagyatádi rendőrka­pitányság képviseletében Puskás József rendőr fő­hadnagy tisztelgett a hősi halott sírjánál. Ott voltak a pécsi járőr­alosztály Kálmán István KISZ-alapszervezetének fia­taljai, illetve a rendőrkapi­tányság képviselői is. Ko­szorút helyezett el az ifjúsá­gi szervezet csurgói nagy­községi bizottsága nevében Lőczi János KISZ-titkár, il­letve a csurgói ifjúgárda-al- egység tagjai, akik két évvel ezelőtt választották névadó­juknak Kálmán Istvánt. Zakócs László iharosberé­nyi tanácselnök tartott be­szédet. Megemlékezett Pe- czinger Józsefről, az iharos­berényi termelőszövetkezet egykori elnökéről is, akii szintén 1956 őszén gyilkol­tak meg az Iharos melletti erdőben. Tegnap az ő sírját is megkoszorúzták. Zöldborsó­szállítmány az Egyesült Államokba A Nagykőrösi Konzerv­gyárból a napokban indítják útnak az első zöldborsó-szál­lítmányt egyesült államok­beli megrendelésre. Az 1500 tonnáról szóló kétmillió dol­láros üzlet már kis híján el­maradt, mert az exportra szánt borsó konzerves do­bozaihoz — papírhiány mi­att — nem volt címke. Vé­gül is egy kisszövetkezet és az Ofszet Nyomda jóvoltá­ból sikerült a gondot áthi­dalni, megkezdődött a cím­kék nyomása. Mindez azonban két hó­napos késést okozott a szer­ződésben rögzített eredeti időponthoz képest, ami pe­dig kedvezőtlen belépő az amerikai piacra, hiszen a nagykőrösi gyár most első alkalommal szállít az Egye­sült Államokba zöldborsót. Egyébként a konzervüzem termékei már meghódították a nyugat-európai piacokat; a különféle savanyúságok- a tartósított zöldségekből, gyümölcsökből tavaly 30 ezer tonnával összesen 10 millió dollárért értékesítet­tek. A gyár az idén fokoz­ta a piacfeltáró munkát, s ennek eredményeként ebben az évben már összesen 15 millió dollár nyugati ex­portbevételre számítanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom