Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-30 / 285. szám

1988. november 30., szerda Somogyi Néplap 3 Kérdések és válaszok az ifjúsági szervezetről A televízió a közelmúltban fórumot rendezett, az ifjúság­ról. Az időhiány miatt megválaszolatlan kérdések közül néhány- la ezúttal válaszolnak la műsor vendégei. Három vállalatnak végez bérmunkát a sávolyi Új Élet Tsz ipari ágazata. A KVGY részére olvadóbiztosítékokat, az Akkugépnek akkumulátort, a Mechanikai Műveknek pedig szerszámosládákat szerelnek össze LASSÚ FORGALOMNÖVEKEDÉS Karácsonyi készülődés a boltokban Pécsi János kérdése: — Egyetértek a KISZ tartalmi á tál ák í tá s á val, u gya nafck or nem tartom demokratikus­nak a nyíltan szocialistael­lenes FIDESZ és az ellen­forradalmi beállítottságú cserkészszövetség engedé­lyezését. Legalább az ideo­lógiai, politikai harcot ven­nék fel velük szemben. Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, a KB titká­ra: Ahogy az alakuló alter­natív mozgalmak, úgy az alternatív ifjúsági szerveze­tek is sokszínűek, különbö­zőek. Politikai kárt okozna, ha ezeket egészében szocia­lizmusellenesnek, ellenfor­radalmi beállítottságúnak minősítenénk. Vannak rendszerünket támadó kez­deményezések is. Mégis ab­ból kell kiindulnunk, hogy vannak társadalmi szerve­zetek, mozgalmak, amelyek számunkra potenciális szö­vetséget jelentenek, mivel a társadalom gondjainak, nehézségeinek megoldásá­ban konstruktív módon, aktívan kívánnak közremű­ködni. A párbeszédet, az együttműködést azonban azokkal sem akarjuk ki­zárni, akik különböző pon­tokon nem fogadják el po­litikánkat, politikai gya­korlatunkat, konkrét intéz­kedéseinket. Velük ezekben a kérdésekben nyíltan vál­laljuk a vitát. Természete­sen azon szervezetekkel, vagy egyes szervezetek azon tagjaival, akik a társadalom alkotmányos rendjét, tör­vényeinket nem tartják ma­gukra nézve kötelezőnek, valóban nem tudunk és nem is akarunk együttműködni, összességében viszonyun­kat ezekhez az új szerveze­tekhez az együttműködésre való törekvés, a vita és a politikai harc egyaránt kell, hogy jellemezze. Barát Miklós kérdezte: — A KISZ ésszerű javaslata, hogy ne a lakás, hanem a bérlő kapja a szociális tá­mogatást, csökkentené az állami és magántulajdonú ingatlanok teherviselésé­ben fennálló óriási különb­ségéket. Miért nincs a ja­vaslatnak folytatása? Az OTP meg akarja szüntetni a kedvezményes kamatozást. A KISZ-nek volt egy olyan előterjesztése, hogy az első lakáshoz jutóknál maradjon a 3 százalékos kamat. Szü­letett-e erre vonatkozóan döntés? Mennyi lesz a ka­mat várható mértéke? Hámori Csaba, a Politi­kai Bizottság tagja: — A KISZ egy egységes elveken nyugvó támogatáspolitiká­ra tett javaslatot. Ez felté­telezi a lakbérek és a ka­matok piaci alapokra he­lyezését. Mind a bérlakás­ban, mind a személyi tulaj­donú lakásban lakó csalá­doktól — családnagyságtól függően — megköveteli, hogy családi jövedelmének bizonyos százalékát lakás céljára költse el. Az efölöt­ti terheket, a társadalmilag elfogadott lakásszínvonalig, a költségvetés átvállalná az állampolgároktól, az e szín­vonalat meghaladó lakások terheit pedig minden csa­lád saját erőből fizetné. Ez a megoldás valóban közelítené az állami és a magántulajdonú ingatlanok terheit, viszont semmilyen körben nem tenné lehetővé a 3 százalékos hitelkamat fennmaradását. A kormány­zati szervek ezt a megol­dást csak hosszú távon tud­ják elképzelni, tekintettel arra, hogy a családi jövedel­mek' jelenleg nem mérhetők és ez a rendszer többletfor­rásokat igényelne. A KISZ ezért olyan rövidtávú intéz­kedéseket követel, ame­lyek ehhez a tervhez te­remtik meg az átmenet fel­tételeit. Tudomásom sze­rint a kamatlábakról végle­ges döntés még nem szüle­tett. Horváth Attila kérdése: A KISZ milyen stratégiát dol­gozott (ki a következő vá­lasztásokra annak érdeké­ben, hogy több beleszólása legyen a politikába és a gazdaság irányításába? Nagy Imre, a KISZ KB első titkára: — A stratégi­át a párt ifjúsági szerveze­tének újjászervezése és át­alakítása érdekében kell kialakítanunk. A választá­súk, és nemcsak a tanácsi és országgyűlési, hanem a szakszervezeti, illetve a népfrontban lezajló válasz­tások is munkánk eredmé­nyességét minősítő állomá­sok lesznek. Olyan helyi és országos politikai progra­mokat kell alkotnunk, je­lölteket állítanunk, hogy miinél több szavazatot nyer­jünk. A politikai jelleget leginkább a területi mun­kában tudjuk kifejezni. Egy telefonkérd és : — Mi indokolja a párttól független ifjúsági szervezet létrehozását? Nagy Imre válasza: — A KISZ-értekezlet önálló, a párttal szövetséges, tehát tőle nem független ifjúsági szövetség mellett foglalt ál­lást. A további együttműkö­dés tartalmában és módjá­ban azonban nem jelenték­telen a változás. A két szer­vezet közötti kapcsolat ér­tékeink azonosságára, kö­zös stratégiai céljainkra épül. Az előbbiek politikai tartalmát azonban a válasz­tott testületek fogják időről időre kidolgozni és nyilvá­nos állásfoglalások útján ismertetni. Ez közvetlen pártirányítás nélkül törté­nik. önállóan dolgozunk, adott kérdésekben szerve­zeteink eltérő álláspontot is kialakíthatnak. Termé­szetesen igényeljük a párt segítségét, munkánk bírála­tát, de mi sem mondunk le a pártot érintő elvszerű kri­tika jogáról. November közepe óta ta­pasztalható, hogy a kereske­delem készül a karácsonyra. Mivel az idei importlehető­ség szűkre szabott, a legtöbb cég az év végére tartogatta a behozatalt és a hazai áruk javát is most dobják piac­ra. Dóri János, a Somogy Ke­reskedelmi Vállalat igazga­tóhelyettese elmondta: — Félmilliárd forint ér­tékű áru van az üzletekben. A beszerzési körülmények nem jók, de igyekeztünk sok új forrást fölkutatni. A ka­rácsonyi hangú lait mind több boltban észrevehető már a dekorációból is. Úgy tetszik, hogy a tavalyi fel­vásárlási láz az idén nem ismétlődik meg, egyenletes forgalomnövekedéssel szá­molunk. — Milyen a kereslet? Mit lehet eladni? — Az infláció és a kere­seti arányok változása miatt a tömegigény az olcsóbb áruk felé tolódott el, de né­hány réteg erőteljes gazda­godása is megfigyelhető: nincs az az extra és drága portéka, amit ne tudnánk eladni. Természetesen ezek esetében nagy mennyiségről szó sem lehet. A karácsony­hoz nemcsak az ajándéko­zás kötődik, hanem egyes nagyobb családi beruházá­sokra is ilyenkor kerítenek sort az emberek. Most a hűtőláda, a fagyasztószek­rény lenne jelentős, de hiánycikk. A vállalat több akcióval, üzletnyitással igyekszik a tömeges igényeket kielégíte­ni. Ezüst- és aranyvasárna­pon nyitva lesznek a bol­tok és a szombati nyitva tartást is kiterjesztik min­den üzletükre. A kaposvári áfész keres­kedelmi főosztályvezetője, Sovány György arról szá­molt be, hogy élelmiszerek­ből bőség lesz az év végén, fagyasztószekrény és néhány fajta színes tévé viszont nem lesz. A kisebb vidéki boltokban nem készülnek különleges kínálattal. Vásár lesz a kaposvári ruházati bolyukban, de ez tulajdon­képpen az átalakítás miatt elmaradt nyári kiárusítás pótlása. A Zselic Áruház igazga­tója, Antal János mondta: — Két-bárom hete készü­lődünk, azóta a kereslet „csöndesen” emelkedik, de a tavalyihoz még csak nem is hasonlít. A kínálat jónak mondható, de ami másutt is hiánycikk, az nálunk is az. Egy-fcét igen drága hol­mit el tudtunk adni, de szin­te mindig ugyanazok képe­sek sok pénzit költeni. — Általában keresettek ilyenkor a műszaki cikkek. Van-e készlet ezekből? — Keresettek voltak. A híradástechnikai áruk for­galma erőteljesen vissza­esett. Ezeket Ausztriáiban veszik meg mostanában az emberek. Amit tőlünk is vinnének, az a márkás var­rógép, a hűtőláda, de az nincsen. — Elégedetlenek a keres­kedők ezek szerint? — Igen is meg nem is. Pangás nincs, de a forgalom a két évvel ezelőtti szintre esett vissza. Li. P. Próbaúton az új vonat Húsz új villamos mo­torvonatot állít forga­lomba jövőre a MÄV. Az elsőt a napokban próbálták ki. A Ganz- Mávag és a Ganz Villa­mossági Müvek az elekt­ronikus vezérlésű vona­tot az elővárosi és a vá­mosi közlekedés lebonyo­lítására készítette. Az új villamos-motorvona­tot először a Budapest— Szob, majd a Budapest— Cegléd vonalon állítják forgalomba. (MTI-fotó — Pataki Zsolt felvétele) Átalakulnak a költségvetési üzemek V erseny semlegesség Néhány hét múlva eldől, hogy mennyi nyereségadót kell majd fizetniük a hazai gazdálkodóknak. Szinte mindennap hallani arról, hogy az országgyűlési bi­zottságok vitáznak az adó mértékéről. A gazdálkodók 30-40 százalékos nyereség­adóval elégedettek lennének, a kormány azonban — az állaimháztartás hiányaira hi­vatkozva — jóval többet, 50-55 százalékot szeretne el­vonni a nyereségekből. Abban nincs vita, hogy meg kell teremteni a ver­senysemlegességet, és ennek alapja a minden gazdálko­dó számára egységes adó­rendszer. Csökken az álla­mi támogatás, és ezzel együtt kevesebb lesz a ki­vételezett. A támogatás csökkentével lehet, hogy néhány vállalat nehéz hely­zetbe kerül, de erre azért is szükség van — mondják, —, hogy lefaragják a költ­ségvetési hiányt, és egészsé­ges versenyt teremtsenek. A tanácsi költségvetési üzemeket 1968-ban hozták létre. A rendelet szerint „a tanácsok egyes /kommunális és kisebb építőipari kivite­lezési feladataik hatéko­nyabb ellátása érdekében”. Mivel közvetlenül tanácsi irányítás alá tartoznak és az előbb említett igényeket elégítik ki, ezért a szabá­lyozórendszerük is különbö­zik a többi költségvetési szervétől. Például a vállala­ti törvény sem vonatkozik rájuk, s korlátozták a nye­reségérdekeltségüket is. A költségvetési üzemek kezdettől fogva ellátják a feladatukat: segítik a taná­csok munkáját, s mivel a szabályozók erre lehetőséget adtak, jóval alacsonyabb költséggel dolgoznak, mint például a nagy építőipari vállalatok. Emellett van­nak kötelezettségeik is: A távfűtés, a szemétszállítás azonban a mai napig vesz­teséges. A számítások sze­rint a távfűtéses házak la­kói hatszor kevesebb díjat fizetnek, mint amennyibe a fűtés kerül, s a többi szol­gáltatási díjjal is hasonló a helyzet. Ettől függetlenül 1987-ben a költségvetési üzemek több mint ki lene - milliárd forintnyi bevételt könyveltek el. Az utóbbi időben elsősorban az építő­ipari tevékenységüjk került előtérbe. Ez csaknem hat­van százalékát teszi ki tevé­kenységüknek, a kommuná­lis pedig csak a harmadát. A termelő jellegű költség- vetési üzemek nagy része túlnőtt a megalakításikor megszabott kereteken. Sok­szor valamely tevékenység­re összpontosítottak. Egyik­másik településen igencsak számottevővé vált az építő­ipari ágazatuk. Az utóbbi egy-két évben — hallgatva a pénzügyminisztériumi in­telmekre — a költségvetési üzemek is gépekre, korsze­rű.« berendezésekre költöt­ték a fejlesztésre félretett pénzt. Sok helyütt ezek az üzemek versenyre keltek a többi gazdálkodóval, jelen­tős részük vállalati szintű szervezettséggel és felké­szültséggel működik. Így a Pénzügyminisztérium állás­pontja szerint: „ennek a gazdálkodási formának mű­ködtetése nincs összhangban a versenysemlegességgel”. Az ország 240 költségve­tési üzeméből tíz Somogy­bán működik. 1975-ben né­hány üzemet vállalattá sze­rettek volna alakítani me­gyénkben, de végül is csak Kaposváron hoztak létre városgazdálkodási vállala­tot. A két jelentős építőipari üzem Balatonszárszón és Boglárlellén van, mindket­tőnek 60-70 millió forint be­vételt hoz évente ez a tevé­kenység. A siófoki üzem jobbára a kommunális el­látással foglalkozik. Ná­lunk mindén száz forintnyi bevételhez 75 forintot a távfűtés és a zöldterületek gondozása ad. Megfigyelhe­tő viszont: ahol csak a kommunális feladatokra összpontosítottak vagy nem sikerült versenyképes ipart, kereskedelmet kiépíteni, ott igencsak híján vannak a forgóalapnak. A megyei át­lag 15,2 százalék, de példá­ul Siófokon csák 10 száza­lékos a bevételhez viszo­nyított forgóalap-ellátott­ság. Minthogy ezek az üze­mek folyószámlás szervek­ként jöttek létre a tanácsok mellett, a működésükhöz a szükséges tőkét is a taná­csoktól kapták — abban a reményben, hogy később gyarapítják majd a területi költségvetés összegét. Ezzel szemben a zavartalan gaz­dálkodáshoz az üzemek je­lentős előleget, sőt nagyobb hitelt is kértek és kaptak évente a tanácsoktól. Ez jel­lemző tevékenységükre az országban mindenütt. Csaknem mindenütt ta. nácstalamok még, hogy me­lyük gazdálkodási forma célravezető. Már most lát­szik azonban, hogy a forgó­alap növelése nélkül sehol sem alakulhatnak önálló vállalatok. Nincsenek min­denütt felkészült szakembe­rek sem, akik a leendő vál­lalatot irányíthatnák. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy lehet-e támogatás nél­kül kommunális feladato­kat ellátni, vagy 1990 után — addig kell átalakulniuk az üzemeknek —, a lakos­ságnak kell-e megfizetnie a szolgáltatások tényleges árát. A támogatás megvo­nása a fűtés esetében pél­dául hatszoros díjemelést jelentene. Márpedig egy ön­álló gazdálkodó üzem nem lehet veszteséges. Faragó László

Next

/
Oldalképek
Tartalom