Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-03 / 263. szám
1988. november 3., csütörtök Somogyi Néplap 5 Űj kulturális stratégiára van szükség Beszélgetés Huszár Istvánnal, a népfront főtitkárával A kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskolában kétszázhatvan diák egy napja hetente szakmai gyakorlattal telik el. Az állattenyésztők és az állat- egészségőr-tcchnikusok az iskola istállóiban és néhány környező termelőszövetkezetben, állami gazdaságban ismerkednek az üzemi élettel, a gyakorlati tennivalókkal. Képeink laboratóriumi gyakorlaton és az iskolai tangazdaságban a szarvasmarhatelepen készültek. Fotó: Csobod Péter Tanteremgond az iskolákban A KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS FEJLESZTÉSI PROGRAMJA Az utóbbi hónapok közéleti vitáiban a kultúráról, a művelődésről mind gyakrabban mint újabb válság- ágazatról esik szó. A költségvetési fogyókúrára fogott szellemi területek néhol már működésképtelen helyzetét látva sokan azt mondják: a mai gazdasági válságból való kilábalást éppenséggel a kulturális szféra anyagi ellehetetlenülése akadályozza. Ezekről a kérdésekről beszélgetett az MTI-Press munkatársa Huszár Istvánnal, a Hazafias Népfront főtitkárával. — Hogyan látja ön a hazai kulturális, művelődési közállapotokat? — Huszonegy éve vezettük be a gazdasági reformot, és csaknem azóta küzdünk alkalmazkodási nehézségekkel. Az okok számosak, ám újabban mind többen első helyre teszik azt a szűk, ökonomista szemléletet, amely a gazdasági bajokon kizárólag a gazdaság körében maradva, még rosszabb esetben kizárólag monetáris eszközökkel igyekszik segíteni. Ezzel szemben az a helyzet, hogy a gazdaság teljesítőképességének jelentősek a gazdaságon kívüli, társadalmi tényezői. Sajnos, számos negatív tényező hat a gazdaságra a társadalmi szférából: a lakosság elöregedése, a fogyó népesség, a lakosság romló egészségi állapota, a társadalmi beilleszkedés fokozódó zavarai és az ezekkel járó deviáns megnyilvánulások. Ugyanakkor a gazdasági teljesítőképességet számottevően visszafogják a műveltség fogyatékosságai is: a funkcionális analfabéták magas aránya, a szakképzés hazai rendszerének zavarai, az aprófalvakban élők óriási kulturális hátránya, a félúton megrekedt városiasodás. Ügy gondolom tehát, hogy a kulturális szféra nem egyszerűen valamilyen önálló művelődéspolitikai vagy iskoláztatási kérdésként kezelendő. Sokkal inkább arról van szó, hogy a társadalmi újratermelés alapjai kerülnek veszélybe, ha az egymást kővető nemzedékek számára romlanak a tágan értelmezett kultúra megszerzésének. működtetésének az esélyei. Ma az a helyzet, hogy a kultúra hadállásai folyton hátrébb húzódnak, egyre vesztenek pozíciójukból, és ennek máris súlyos következményei vannak. — Sok szó esik mostanában arról, hogy az elmúlt másfél évtized világgazdasági válságát sikerrel túlélő, korábbi pozícióikat jelentősen javító országok a legnehezebb években is növelték Reggelenként a nemzetközi szeminárium résztvevői között is élénk beszédtéma volt Krasznojarszk. Miközben a friss tudósításokat olvastuk az újságokban, mindenki a maga módján reagált az eseményekre. Én most két érdekes, elgondolkodtató véleményt írok le. Az egyik európai szocialista országból érkezett kollégám Gorbacsovról azt mondta: nem a főtitkár feladata, hogy rendet teremtsen Krasznojarszkban. A helyi vezetők felelősségén, illetve felelőtlenségén áll vagy bukik a peresztrojka ügye. Főtitkárrá választása óta Gorbacsov már keresz- tül-kasul utazta a Szovjetuniót. Kollégám szerint mindenhová a rendcsinálás szándéka vezette el, mert fennel képzésre, a kutatásra, fejlesztésre költött összegeket. Nálunk az ellenkezője tapasztalható. Az idei költség- vetésben az államigazgatás kiadásai nőttek a legdinamikusabban, miközben a kutatásra, a közművelődésre szánt összegek jelentősen csökkentek, s az oktatás „preferálása” sem volt elég a reálérték megőrzésére sem. Mintha elfelejtettük volna a marxi leckét, miszerint az ember a legfőbb termelőerő. — Valószínű, ezt a marxi megállapítást szavakban mindenki elfogadja, azok is, akik ezzel ellentétes döntéseket hoztak. A kultúra mai kedvezőtlen pozícióinak, sajnos, igen mélyek a gyökerei sóikkal nagyobb problémáról van szó, semmint az, hogy a költségvetésből néhány éve látványosan kiszorul a szellemi szféra. Gondoljunk arra, hogy mind a mai napig „nem termelő szféra”-ként van nyilvántartva — és nemcsak a hivatalos statisztikában — az egész ágazat, a közoktatás, a közművélődés, a tudomány, a művészet. Ennek közvetlen következménye a maradékelvű költségvetési gazdálkodás, amelynek jellegzetessége, hogy az úgymond termelő szférák igényeinek kielégítése után a még megmaradó összeget osztják szét ezen ágazatok között. Napjainkra, sajnos, ennek a régi, hibás koncepciónak a „gyümölcsei” érnek be, amikor azt tapasztaljuk, hogy a szellemi szféra egyes részei a működés- képtelenség állapotába kerülnek. Tehát a probléma összetettebb, mintsem egyetlen minisztériumon lehessen ma számonkérni az ország kulturális állapotait. — A társadalomtudósok véleménye szerint napjainkban az általános iskolából kilépő korosztályok egyhar- mada olyan hiányos ismeretekkel rendelkezik, hogy alkalmatlan bármilyen szaktudás megszerzésére. Ennek a rétegnek hamarosan súlyos elhelyezkedési nehézségekkel kelt szembenéznie. Sürgős megelőző intézkedésekre tenne tehát szükség. — Nemrég részt vettem egy olyan tanácskozáson, ahol komoly javaslatként fogalmazták meg: az oktatás rendszerét rövid távon is úgy kell átalakítani, hogy létrejöjjenek azok a formák, amelyek átmenetileg lekötik, iskolai keretek között tartják a munkanélküliségtől fenyegetett ifjúsági korosztályokat. Az átmeneti éveket arra is fel lehetne használni, hogy ezeknek a fiataloknak a kulturális fogyatékosságait mérsékeljük, használható szakmát adjunk a kezükbe. áll a visszarendeződés veszélye, Olyan ez, mint amikor a kitűnően műszerezett, automatizált űrhajón elromlanák a berendezések, s a földi irányítás kézi vezérlésre ad parancsot a sikeres földet érés reményében. Kérdéses, hogy vajon eljut-e mindenhová Gorbacsov, ahol rendet kell teremteni. Hatalmas országról van szó — ezért félő, hogy sok helyen lelassul a peresztrojka. Gorbacsov szeptember végén találkozott a szovjet sajtó vezetőivel. A visszarendeződés veszélyeiről — ha nem is olyan éles fogalmazásban, mint a kollégám — ő is szólt, „Utalt arra, hogy jelenleg szakadék mutatkozik a célok, jelszavak és a gyakorlati munka köMindez ebben a formában nem magyar találmány, számos nyugat-európai ország választotta azt az utat az ifjúsági munkanélküliség kezeléséhez, hogy az állami oktatás keretében „patkol- tatja” az egyébként munkanélkülivé váló fiatalokat. — A művelődésbe beruházni hosszú távú, de elengedhetetlen feladat. Sokan úgy fogalmaznak, hogy az ország kulturális állapotai, főleg a közoktatás, napjainkra olyan válságba jutott, hogy ennek áthidalására akár újabb kölcsönöket is fel kellene venni. A helyzet egykét éves halasztást sem tűr. — A helyzetértékeléssel lényegében egyetértek, de a költségvetés jelenlegi mozgástere olyan szűk, hogy egy-két éven belül azt is eredménynek kell elkönyvelni, ha a kultúra pozícióinak további romlását meg lehet akadályozni. Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor, hogy az egyes állampolgár szintjén is felértékelődjön a kultúra, a műveltség. A kultúra jelentőségének kormányzati átértékelését persze nem pótolja, de elősegítheti, sőt sürgetheti, ha a családok is fölismerik a művelődésbe való beruházás szükségességét. — Mit kíván tenni a népfront annak érdekében, hogy a kormány a belátható időben ne a maradékelv alapján juttasson a kultúrának, hogy azok a feszültségek, amelyek a kulturális életben megjelentek, ne eszkalálódjanak? — Őszintén remélem, hogy a Hazafias Népfront ebben a kérdésben is növelni tudja politikai befolyását. A népfrontban megkezdődött egy új kulturális stratégia kidolgozása. A legtágabban értelmezett társadalmi összefüggéseiben vizsgáljuk a tudomány, a művészet, az oktatás, a köz- művelődés és a társadalmi újratermelés kérdéseit. Művelődéspolitikával foglalkozó munkabizottságaink jelenléte az új kulturális stratégia kidolgozásának és megvalósításának szakmai bázisa. A fő kérdéseket egyébként az országos tanács következő ülésének napirendjére tűztük. Persze felelőtlenség lenne azt ígérni, hogy az általunk körvonalazott új stratégia egy az egyben megvalósul; tény azonban, hogy a nép- • front ma már igen jelentős politikai tényező az országban. Egy olyan súlyú nemzeti ügy újraértékelésekor, mint az ország műveltségi állapota, nem lehet nem figyelembe venni a népfront által képviselt tömegek, a szakértők véleményét, mindennapi tapasztalatát. P. É. zött" — írta a találkozóról a Magyar Nemzet. — „Ennek magyarázata a főtitkár szerint az, hogy egyesek még mindig kivárásra törekednek. Gorbacsov „sajnálattal állapította meg: időnként, éppen a reform érdekében a régi módon kell beavatkozni a dolgok menetébe. Ez ma az élet realitása — tette hozzá”. A másik vélemény: Gorbacsov — az amerikai elnökjelölteikhez hasonlóan — korteskörúton van. Választási hadjáratának, agi- tációjának célja: meggyőzni az embereket a peresztrojka és a glasznoszty fontosságáról. Külföldön — még Nyugaton is — nagy érdeklődés, sőt rokonszenv kíséri igyekezetét. A Szovjetunióban minden attól függ, hogy az A Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnapi ülésén többek között megtárgyalta a középfokú oktatás fejlesztési programjának feladatait. Az előterjesztés kiemeli, hogy az ötéves terv hátralevő részének legfontosabb feladata a középiskolákban jelentkező demográfiai hullám levezetése, a szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása. A terv eredetileg 36 középiskolai tanterem létesítését tűzte ki célul, azonban a tervidőszak legjelentősebb intézményfejlesztését, a 16 tantermes új gimnázium építését eh kellett halasztani. A kövekező tanévekben átlagosan 370-nel több diák kezdi meg tanulmányait középfokú intézményekben. A jelenlegi kilenc gimnáziumi osztály mellett további hétnek az indítása várható, miegyszerű embereken kívül melléállnak-e az irányító apparátus emberei. A csata, a peresztrojka ügye nem Krasznojarszk utcáin dől el, sok függ attól, mi történik a különböző hivatalok, szervek, bizottságok párnázott ajtói mögött. Az átalakítás hívei szeptember—október fordulóján mindenesetre megnyertek egy jelentős ütközetet, amikor is fontos személyi kérdésekről és az apparátus létszámának erőteljes csökkenéséről határoztak a Szovjetunió Kommunista Pártjának rendkívül gyorsasággal összehívott plénumán. (Folytatjuk) Kiss György Mihály vei a beiskolázási arány javítására a jelentkezők többségét gimnáziumi és szakközépiskolai osztályokba kell fölvenni. A Munkácsy gimnázium nyelvi speciális osztályainak az Oktatási Igazgatóságtól, valamint a megyei KlSZ-blzottság képzési központjától használatba kapott két nagyobb és öt ksebb terem ad otthont, Az előterjesztés a továbbiakban azzal foglalkozik, hogy a középfokú intézmények hogyan próbálják megoldani súlyos tanteremgondjaikat. A Gyergyai kollégiumban a következő tanévben egy nyolc tanulócsoportos gimnázium kezdi meg működését. A komplex kísérletet folytató Toldi utcai általános iskolában a tanuló- létszám csökkentésével nyolc tanterem középiskolai célokra felhasználható — itt két kísérleti gimnáziumi osztály indul majd. A tanítóképző főiskola épület- együttesének bővítése után pedig neveléselmélettel és művészettel foglalkozó kísérleti gimnáziumi osztályban kezdődhet meg az oktatás a következő tanévtől. A tanulók elhelyezése több esetben csak szükségtantermek létesítésével, a zsúfoltság további növelésével oldható meg a megyeszékhelyen. Feszültséget okoz a kollégiumi elhelyezés kellőVéget ért Moszkvában az a háromnapos nemzetközi tanácskozás, amelynek címe: „Európai újságírók — ahogy közös otthonunkat és egymást látjuk ...”. A tanácskozáson 29 európai ország, köztük Magyarország, továbbá Kanada és az Egyesült Államok összesen mintegy 70 újságírója vett részt. en nem növelhető kapacitása, valamint a szükséges személyi feltételek hiánya. Ezen próbált enyhíteni az a javaslat, hogy évenként 3-5 lakást szolgálati célra vehessenek igénybe. Az ülésen szenvedélyes vita alakult ki. Fölvetődött az a kérdés, hogy Kaposvár középiskolái mekkora körzetből fogadják a diákokat. A város középfokú intézményeinek profilja, valamint az oktatási törvényben biztosított szabad iskolaválasztás nem teszi lehetővé, hogy az iskolák elzárkózzanak a távolabbról érkező jelentkezők felvétele elől. Demográfiai válsághelyzet ugyan nem először van, ám a negyvenes létszámú középiskolai osztályok indítása nîm megoldás. Elhangzott, hogy vajon miért nem készült föl a város erre a demográfiai hullámra. A személyi feltételek nyomasztó gondjáról elmondták, hogy a végzett középiskolai tanároknak csupán a fele helyezkedik el az oktatásban. Számolni kell azzal, hogy a középiskolai osztályok nagy létszáma rányomja bélyegét az oktatás minőségére is, tehát további tanteremmegoldásokat kell keresni. Az ülés végén a végrehajtó bizottság a határozati javaslatot elfogadta. A hétfőn megkezdett eszmecsere résztvevői három csoportban foglalkoztak a> leszerelés, a biztonság, a környezetvédelem és a gazdaság, a sajtószabadság és az újságírói szakszervezetek tevékenysége kérdéseivel, a tömegtájékoztatási eszíközök szerepével. Sok szó esett emellett humanitárius problémákról is. SZEMTŐL SZEMBEN A PERESZTROJKÁVAL Kézi vezérlés vagy korteshadjárat? Európai újságírók fóruma
