Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

1988. november 1., kedd Somogyi Néplap 3 VITATKOZZUNK Politizáló párt - politizáló alapszervezetek Somogy alapszervezeti párttitkárainak pénteki ér­tekezletén félreérthetetlçnül fogalmazták meg, hogy poli­tizáló pártról politizáló alap­szervezetek nélkül nem be­szélhetünk. A tanácskozáson keresték azokat az újszerű formákat, módszereket és feltételeket, amelyek a po­litizáló alapszervezetek ki­alakulását segítik. Írásomat vitaindítónak szánom, hiszen megfogalmzták azt is, hogy a Somogyi Néplap legyen a megye alapszervezetei, kom­munistái közötti viták és eszmecserék fóruma. A magyar társadalomban és megyénkben is nagy igény van az alapszervezetek önálló politizálására. E poli­tikai szükségletről azonban nem elég csak általánosság­ban beszélni. Tudni kell, hogy a társadalom mely te­rületén, milyen mértékben nő ez a szükséglet, és ott jelen vannak-e az alapszer­vezetek, fölismerik-e felada. taikat. Pártszervezeteink elhe­lyezkedését, társadalmi-po­litikai jelenlétét az ismert területi-üzemi elv határoz­za meg. Az üzemekben, in­tézményekben jelen vannak a párt alapszervezetei, érzé­kelik az önálló politizálás követelményeit, és igyekez­nek ennek megfelelni. A párt politikájának újszerű, önállóbb képviselete — amely túllép a végrehajtás keretein —, föltételezi az alapszervezeti munka eddigi gyakorlatának kritikáját. Szakítani kell azzal a szem­lélettel, miszerint a döntő szempont a felső pártszer­vek konkrét iránymutatása, a felülről várás igénye, vagy amely az igazi pártmunkát a konkrét ügyekben való párttitkári, pártvezetőségi akarat megnyilvánulásán mérte le. A társadalom plurális jel­legének megmutatkozása fel­tárta, hogy a területi elv fo­kozására. I a területen való politizálás megtanulására is szükség lesz. Nem tagadhat­juk, itt a leggyengébbek az alapszervezetek pozíciói. Ha a választójogi törvény módo­sítása után létrejövő politi­kai mozgáslehetőségekre gondolunk — például a vá­lasztási küzdelemre —, ak­kor látható, hogy szinte alap­jaiban kell fölépítenünk az eddig hiányzó politikai gya­korlatot. Az önálló politizálás kö­vetelménye — bárhol is dol­gozzanak az alapszervezetek — a helyi érdekek fölisme­rése és az érdekek nemzeti érdekbe való beágyazásának képessége. Ez a képesség csak úgy jelenhet meg, ha az alapszervezetek (helyi po­litikai közösségek) szorosabb kapcsolatban vannak a fel­ső pártszervekkel, ha a fel­ső pártszervek nemcsak irá­nyítják őket, hanem az eddi­gieknél jobban támaszkod­nak a munkájukra. Ezen azt is értem, hogy az alapszer­vezetek munkája, .véleménye nélkül nem határozhatják meg testületi állásfoglalá­saikat. Mindennek elengedhetet­len feltétele a politikai mun­ka magasabb szintre emelé­se. De érdemes lenne meg­beszélni, hogy konkrétan milyen formában ölt testet az alapszervezetek önálló politikai munkája. Hol lesz­nek ennek a munkának a színterei? Az alapszervezeti keretek (taggyűlés, pártcso­portok) hogyan tölthetik be a bázis szerepét, ahol a tag­ság politikai érvekhez jut vagy hogyan lesznek képesek megfelelni érdekintegráló sze­repüknek? Mindezek olyan kérdések, melyek érdemesek a megvitatásra, hogy mind­annyian felkészülhessünk a megváltozott politikai közeg­ben a politikai érvekkel va­ló mozgásra. Ahhoz, hogy alapszerveze­teink valóban alapjai legye­nek a pártmunkának, elvileg és programjukban is szilár­daknak kell lenniük. Napja­inkban sok fórumon ki­mondják: eszmei zavar van a pártban; program nélkül nem lehet politizálni. Alap­szervezeteinknek meg kell vitatniuk ezeket a kérdése­ket is. Annál is inkább, mert sok elméleti kérdésben kita- pinthatóan megkezdődött a tisztulás, és — legfőbb pont­jaiban — a program is kezd kikristályosodni. A májusi pártértekezlet óta a jelzett bizonytalanságok miatt alulról sem kapta meg a megfelelő segítséget a poli­tika. Itt az ideje, hogy az alap­szervezetek határozottabban képviseljék egv demokrati­kusan alulról építkező, min­den területen hatékonyan működni képes szocializmus megteremtését vállaló poli­tikát, amely felső szinten már világosan szakított az illúziókkal, a szépített, egy­síkú szocializmusképpel. Igaz, hogy ez a politika gyakorlat hordozza az átme­net minden valós és tudati ellentmondásait. s ezeket válságjelenségek is nehezí­tik, de más út nincs. Ezt az utat a párt tagjainak a vi­táival együtt is vállalniuk kell. mert csak így válhat a párt jövőt meghatározó po­litikai erővé. Az alapszervezetek és az őket közvetlenül irányító pártszervek ebben a munká­ban számíthatnak az okta­tási igazgatóságra. Az alap­szervezetek a propagandista- továbbképzéseken, a tömeg­oktatásokon igényeljék az igazgatóság függetlenített és társadalmi munkatársainak segítségét. Köszönettel ve­szünk minden javaslatot, amelyek e munka formáira, újszerű kereteinek kiépíté­sére vonatkoznak. Paksi Lajos az oktatási igazgatóság munkatársa Kevesebb és aprószemű a termés Tárolókban a kukorica n^gy része Vége felé közeledik az őszi betakarítás megyénk szántóföldjein. Kicsit talán csalódottan álltak neki gaz­daságaink a szemes kukori­ca betakarításának, hiszen a termés jócskán elmarad a várttól. Somogybán több mint nyolcvanezer hektáron ve­tettek az üzemek szemes kukoricát, s ennek 69 szá­zaléka került eddig a táro­lókba. Ahol a vetésforgóban búza kerül a helyére, ott már legföljebb a tarló em­lékeztet a kukoricára. A legutolsó termésbecslés alapján 4,8 tonna szem vár­ható egy hektárról átlago­san. Ez több mint egy ton­nával marad el a tervtől. A terméskiesés fő oka az aszály, azokon a területeken azonban, ahol a virágzáskor esett egy kevés eső, sikerült megközelíteni a tervezett mennyiséget. A gazdaságok megpróbáltak segíteni magu­kon, hogy a gyengébb minő­ségű, szemnek vetett nö­vényt lesilózták és a később esőt kapott silókukoricát meghagyták szemes ter­ménynek. Somogybán össze­sen 4100 hektárnyi árukú- korica került a silókba, és majdnem 1550 hektáron aratják az eredetileg takar­mánynak szánt növényt. A Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat tárolóiba eddig 85 ezer tonna került, a várható összes termés 100 —120 ezer tonnát tesz ki. A szemek minősége meg­felel a szabványban előír­taknak, víztartalmuk 14 szá­zalék körül mozog, bár egyes területeken ezt csak szárí­tással tudják elérni a gaz­daságok. Egy kicsit emiatt még várni kellett volna a kukoricatöréssel, ezt a koc­kázatot azonban már nem lehetett vállalni. Így a ter­méskiesést még a szárítási költségek is tetézik. Az asztályt legjobban a szemek nagyságán lehet le­mérni: sokkal apróbbak a szemek, mint egy átlagos esztendőben. Telnek a tárolók a kapos­vári Nostrában, a GMV ha­tos körzeti üzemében is. Is­mét exportra megy majd a kukorica. Jelenleg 11 va- gonnyi termés vár szállítás­ra. A kemikáliák is megfagynak Alkalmazástechnikai csoport alakult a vegyianyaggyárban Számítógéppel „felvérte­zett" szobába vezetnek, a termelési és értékesítési fő­mérnök rezidenciájába. Semmi különös sincs az egészben: az íróasztal mel­lett ott áll egy személyi szá­mítógép, mellette egy moni­tor is, meg a nyomtató. A főmérnök sem csodálkozik azon, hogy legelőször arról faggatózom. vajon tudják-e valamire használni a gépet. Ugyan, dehogy akarom meg­sérteni. Szóval egyikőnk sem csodálkozik, csak én Té­vedek el egy kicsit, amikor kiderül, hogy a vállalatnak nincs közvetlen telefonösz- szeköttetése az ország többi településével. Barcson, saj­nos, ez teljesen természetes: az elöregedett, múzeumba il­lő központot legkorábban két év múlva cserélik ki. Vannak ötletes és nem ke­vésbé gazdag vállalatok, amelyek Baranya megye fe­lől építették a telefonvona­lat, bekapcsolódva így a táv­hívóhálózatba. A posta a be­szélgetéseken kívül a külön­leges hálózatért is pénzt kér. Mindketten szükséghelyzet­ben vannak, de ami fonto­sabb: mindketten jól jár­nak. A Kemikál barcsi gyárá­nak hasonló luxusra eddig nem volt pénze. Hiába az évről évre gyarapodó terme­lés, ez mégiscsak gyáregység, amelynek a fővárosban van a központja. Együttműködé­sük példás is lehetne egy gazdaságilag nem túl fejlett térségben. Csak hát a köz­vetlen kapcsolat nélkül ren­geteg értelmes ötlet megy veszendőbe, a fölöslegesen — várakozással — eltöltött munkaidőről nem is beszél­ve. Néha még odapillantok a számítógépre, azt várom, hogy megjelennek a képer­nyőn a budapesti központ adatai, amelyekre nap nap után szükségük lenne a több száz kilométerre levő barcsi munkatársaknak is. Lang András legyintve mosolyog, majd néhány adatot mond el a nemrég tízéves fennál­lását ünneplő gyárról. Tu­dom. hogy ezek a számok egyben ismérvei is a jó mun­kájuknak, engem mégis az érdekelne, hogy lehet értel­mesen gazdálkodni úgy, hogy a központi irányítógárda majd háromszáz kilométer­rel távolabbról diktál. — Három vegyésszel, meg a néhány mérnökkelka­pom válaszul a kérdést. Va­lóban, megfelelő szakember- gárda nélkül nincs értelme az egyedüllétnek. Somogy­bán többen megpróbálták: nekifogtak az. önálló gazdál­kodásnak, majd csak jönnek hozzájuk jó képességű szak­emberek. De nem jöttek, vissza kellett adni az „ipart", vagyis visszaalakul­ni a korábbi kötöttebb, de valamelyest biztonságot adó munkálkodásba. Három vegyésszel tényleg nem lehetne irányítani a Kemikál jelenleg legna­gyobb gyárát, ahol erre az évre csaknem hatszázmillió forint bevételt terveztek. Itt készül a cég termékeinek egyharmada. Olyan festékek és más vegyi anyagok, ame­lyeknek egy részével Bar­cson kísérleteztek. Sok min­dennel megbirkózik a fej­lesztőgárda, csak éppen az egyre gyarapodó alapanyag­árakkal nem tudnak mit kezdeni, holott a vásárlók is már-már elviselhetetlennek tartják az áremeléseket. Nemigen tudják a feltétle­nül szükséges importot he­lyettesíteni. A titándioxidot, a fehér festék egyik lényeges alkotórészét a világon csu­pán tíz mammutvállalat kí­nálja, monopolárral. Lassan befejeződik erre az évre a festékek és a vegyi anyagok gyártása Barcson, ugyanis a legtöbb náluk ké­szített kemikáliát vízzel hí­gítják. A fagyok idejére csu­pán a poliészterelemek ké­szítése marad. Ezeket ősztől tavaszig csaknem harmincán gyártják, közöttük olyanok is, akik néhány héttel ko­rábban még valamilyen fes­téket kevertek. Hatvan-het- ven ember elhelyezéséről kell gondoskodni a téli idő­szakban. A poliészterüzem is ezért indult be, a többieket a tmk-műhelyekbe osztják be, hiszen a vállalatnál ilyenkor van a karbantartás. A jövő tavaszig az összes be­rendezést át kell vizsgálni­uk, hogy a termelés megin­dulása után ne kelljen min­den héten javítgatásokkal bajlódniuk. Mindez azért is fontos, mert előre nem lehet tudni, hogy melyik termékük lesz kelendő 1989-ben. Min­den megrendelést szívesen vesznek a vállalatnál, ugyan­is az utóbbi időben jócskán visszaesett az építőanyagok iránti kereslet. Tavaly a Bitulax nevű szigetelőjüket keresték váratlanul sokan, ebben az évben a festékek­nek és a poliészterformák­nak volt nagy keletük, de a kereskedők szerint megint sokan szeretnének „bespáj­zolni” a Bitulaxból. A főmérnök széttárja a kezét: ha ezeket a tenden­ciákat előre sikerülne meg­tudni .. . Azzal is biztosan lehetne keresni, de a fikciók helyett a gyárban a valósá­gos igényeket szeretnék tud­ni, s elébe menve a dolgok­nak inkább saját maguk há­zalnának a portékájukkal. Nemrég alakult meg az al­kalmazástechnikai csoport­juk, amely a hónapok vagy évek óta gyártott termékek használhatóságát vagy ép­pen használhatatlanságát bi­zonygatja majd. Most is van­nak kemikáliáik, amelyek kitűnőek, mégsem viszik az építkezők. Az üzletpolitika szerint meg kell mutatni ezeket a vásárlóknak, még­hozzá úgy, hogy maguk is meggyőződhessenek a porté­ka használhatóságáról. Már elkészült a vállalat területén az a csupasz téglafal, amely­re a különböző építőanya­gokat fogják felkenni. Egy­részt bemutatónak szánják, másrészt próbafalnak; ame­lyik építőanyag ott kiállja a kísérletet, az — vélhetően — másutt sem potyog le. Visszafelé menet Láng András megmutatta a cso­port most készülő telephe­lyét, néhány hónapja az épület oldalára kentek egy kísérleti anyagot. A főmér­nök tenyérnyi darabot szakít le a kívülről épnek látszó fal egyik sarkáról. Ezt az anya­got természetesen már nem gyártják, ilyet nemigen le­hetne eladni. Faragó László Átalakulóban a mezőgazdasági integrációs szervezetek Szárítóüzem — napkollektorokkal A Heves megyei Zöldért gyöngyösi hütö- házának területén 54 millió forintos költséggel gyümölcs-, gyógynövény- és zöldségszáritó üzemet létesítettek. Az üzem kü­lönlegessége, hogy a fel­dolgozógépek hőenergia- ellátását tavasztól őszig napkollektorok biztosít­ják. Az idén 35 vagon szárított terméket készí­tettek itt; nagy részét az arab országokba, illetve Ausztriába, az NSZK-ba és Svájcba exportálják. Az élelmiszergazdaságban jövőre várhatóan mintegy ezer, együttműködő szerve­zet alakul át, választ a je­lenlegitől korszerűbb műkö­dési formát. Egy részük — az új társadalmi törvény szellemében — átlép a jogi személyiségű gazdálkodó egységek közé, vagyis az egyszerű gazdasági társa­ságból közös vállalatot, kor­látolt felelősségű társaságot (kft-t) vagy részvénytársa­ságot alapít. Olyan formá­ciót választanak, amelyben az anyagi eszközök a koráb­binál jobban hasznosulnak, a befektetett tőke jelentős osztalékot, nyereséget hoz­hat. Az újjáalakuló szerve­zetek, amelyek mezőgazda­sági termelésre, élelmiszer- feldolgozásra, illetve szol­gáltatásra egyaránt vállal­koznak, a tömegtermelés mellett a termékek minősé­gének javításában is érde­keltebbé válnak. A MÉM területén több mint 1100 együttműködő szervezet jött létre az el­múlt évtizedekben, köztük több mint 60 termelési rend­szer, valamint számos agrár­ipari egyesülés, közös válla­lat, gazdasági társaság. Hoz­závetőleg egyharmaduk élel­miszerfeldolgozásra vállal­kozott, a többi ipari, építő­ipari, illetve szolgáltató te­vékenységgel foglalkozó gaz­dasági társaság. Ezek jelen­tős részét a különféle tulaj­donformával működő állami gazdaságok, élelmiszeripari vállalatok, ipari üzemek és szövetkezetek közösen ala­pították. Együttműködésük a legutóbbi felmérés szerint összességében eredményes. Árbevételük tavaly megkö­zelítette a 166 milliárd fo­rintot; a 100 forint vagyoni betétre jutó tagvállalati nye­reség átlagosan 14 fórint körül volt, elérte vagy meg­haladta az alapító szakvál­lalatokét. Tiszta eredményük annyi, mint a termelőszövet­kezetek összes nyereségének egyharmada. A jövőben kialakuló, il­letve átalakuló új gazdasá­gi .szervezetek működésére az eddiginél is inkább a ver­tikális integráció lesz a jel­lemző. A mezőgazdasági üze­mek részvénytársaságaiban, közös vállalataiban a részt­vevők — tagsági viszonyuk révén — egy szervezeten be­lül vállalkoznak a mezőgaz­dasági alaptevékenységre, feldolgozásra és értékesítés­re. Alakulóban van máris több olyan gazdasági társa­ság, amelynek kutató-fejlesz­tő intézet, termelő vállalat, feldolgozó, illetve értékesítő cég is résztvevője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom