Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-26 / 282. szám
Néplap 1988. november 26., szombat Társadalomépítő mozgalom Ankét a KMP megalakulásának évfordulóján „Hetven évvel ezelőtt olyan politikai szervezet jött létre, amely képes volt a tömegeket meghódítani, és kiutat mutatni a háború utáni válságból'’ — mondta Paksi Lajos, az MSZMP megyei oktatási igazgatóságának tapszékvezető tanára annak ak ankétnak a bevezetőjeként, amelyet a KMP megalakulására emlékezve tegnap tartottak az oktatási igazgatóságon. A tanácskozást egy kiállítás megtekintése előzte meg. A Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum által ösz- szeállított fénykép-, újságcikk- és dokumentummásolatok idézték a KMP megalakulásának körülményeit. Az eltelt évtizedekben — mondta a kiállítás megnyitójában Kovács József, a megyei pártbizottság osztályvezetője — „az élet nem egyszer állította nehéz próbák elé a pártot, de mindig tudott újrakezdeni, mert sem az elért eredményekkel való elégedettség, sem a gondok miatti siránkozás nem tartozhat a párt jellemzői közé — mégha átmenetileg elfordult is mindkettő. — Nem látványos ünneplésre, hanem a történelmi események fölelevenítésé- re jöttünk össze — mondta az előadásában dr. Kende János, az MSZMP Párttörténeti Intézetének tudományos munkatársa. — A Kommunisták Magyarországi Pártjának 1918. november 24-i megalakulásától számítja létét a Magyar Szocialista Munkáspárt. A szocialista munkásmozgalom azonban ennél is régebbi keletű, hazánkban 120 éves múltja van. Sok érdekes tapasztalat és figyelemre méltó próbálkozás szolgáltat tanulságot a mának. Szólt az előadó arról, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Pártról számos egysíkú megítélés látott már napvilágot, az értékelők gyakran nem vettélk figyelembe azt, hogy e mozgalom segítségével sok munkásember átlátott a tömegek megtévesztését célzó manővereken, és felismerte hovatartozását. Kun Béla. amikor a kommunista pártot szervezte, többek között az MSZDP baloldali beállítottságú tagjait is megnyerte az új párt számára. A KMP már a megalakulásától kezdve tudatosan törekedett az értelmiség megnyerésére, szemben az MSZDP-vel, amelyben az értelmiségnek csekély szerepe és befolyása volt. A kommunisták a munkások esetében is arra törekedtek, hogy a legképzettebbeket szervezzék be soraikba. Kezdetben — mutatott rá az előadó — nem folytak arról RÁDIÓJEGYZET A szó becsületéért viták, hogy a KMP zárt párt legyen-e, avagy élcsapat jellegű. Arra törekedtek, hogy először is alakuljon ki párt- közvélemény, amellyel együttesen alakítják a munkastílusukat, s döntenek a következő lépésekről. A kormányhoz való viszonnyal •kapcsolatosan Kun Béla kifejtette: a pártnak elsősorban a végcélra orientált eszmei politikai befolyásoló szerepet kell vállalnia és nem a napi operatív tennivalókba beavatkoznia. Dr. Andrássy Antal, a megyei levéltár igazgatója arról szólt, hogy miként ala- Ikult a hatalom Somogybán 1918—1919 fordulóján. Rámutatott, hogy a forradalmi átmenet időszakában a baloldal előretörése érvényesült. Molnár Ferencné, az KÖNNYEBB A PÁLYAVÁLASZTÁS Nyílt napok a középiskolákban Nyitott kapuk — nyílt napok várták, illetve várják az általános iskolák végzős tanulóit a megye középiskoláiban. A nyolcadikosok a pályaválasztási hetek keretében ismerkednek a továbbképző iskolákkal, az ottani munkával és a körülményekkel. — Itt, a helyszínen teljesebb képet adhatunk iskolánkról, mintha ml látogatnánk az általános iskolákba — mondta Kraliczki Zoltánná, a Noszlopy Gáspárról elnevezett kaposvári közgazdasági szakközépiskola, továbbá gyors- és gépíró iskola igazgatója. — A korábbi években mi mentünk az alsófokú iskolákba. Általában tízpercnyi lehetőségünk volt arra, hogy bemutassuk iskolánkat. Ennyi idő alatt azonban még érzékeltetni sem nagyon sikerült, hogy mi mindennel foglalkozunk. Fontosnak tartom továbbá azt is, hogy a nyolcadikosok ráérezzenek iskolánk légkörére, közvetlen benyomásokat szerezzenek — s ez megint csák az ide látogatás révén lehetséges. A lehetsőéggel viszonylag sokan éltek. November 9-én 140 gyerek „kíváncsiskodott be" az iskolába. Pedagógusok és szülők kíséretében érkeztek. Tájékoztatót hallgattak meg az iskola hagyományairól és a KISZ-életről, majd’ végigvezették őket az iskolán. Ezután hét-nyolctagú csoportokra osztva szem- és fültanúi voltak annak, milyen egy tanóra. Az érdeklődők megtekinthettek egy tömegsport-foglalkozást is. Délután 5 órakor a szülők látogattak az iskolába, s hallgattak meg tájékoztatót az őket foglalkoztató kérdéseikről. Egy másik kaposvári iskolába, a Munkácsy Mihály Gimnáziumba és Egészség- ügyi Szakközépiskolába körülbelül 180—200 nyolcadikos látogatott el november 15-én és 16-án. Gulyás Mihály igazgató fórumszerű kérdés-felelet „játékot" tartott az iskola életéről, ezt követően pedig itt is beülhettek a gyerekek arra az órára, amelynek témája legjobban érdelkelte őket. Marcaliban, a Lady János Gimnáziumban és Közgazdasági Szakközépiskolában Varya István igazgató vállalta magára az „idegenvezető'’ szerepét. Végigvezette a nyolcadikosakat az iskola folyosóin, szaktantermein, könyvtárán. Nagy sikere volt a számítástechnikai, valamint a kémiai szaktanteremnek. Az első csoportok a város általános iskoláiból érkeztek. Később a város környékéről is jöttek érdeklődők. Eddig összesen több mint százan ismerkedtek meg a középiskolával. A gyerekeknek meglepetést is előkészítettek : dr. Gál József tanár négv-öt vetítőgéppel diabémutatót tartott az iskola életéről. Az órarend is a vendége* rendelkezésére állt: ebből választhatták ki, milyen tanóra érdekli őket. A legtöbben az elsős gimnazisták matematikaóráját látogatták meg, valamint a másodikosok földrajz-, illetve történelemóráját. A gyerekek teljes jogú diákként vettek részt a foglalkozásokon : kérdéseket tehettek föl, és, ha tudtak, válaszolhattak is a tanári kérdésekre. Ha az érdeklődést és a tudásvágyat további négy évre is sikerül tartósítani, akkor nem lehet különösebb gondjuk a középiskolákban továbbtanuló nyolcadikosoknak. K. Gy. oktatási igazgatóság tanára a somogyi parasztság és az agrárproletariátus helyzetéről és küzdelmeiről szólt. Dr. Paál László főiskolai adjunktus somogyi helytörténeti kutatásokra is alapozva mutatta be a munkás- tanácsok megalakulását, fejlődését. és hatalomra kerülését. Dr. Trapp Imre, az oktatási igazgatóság tanára a szociáldemokratáknak és a polgári demokratáknak a forradalomra vonatkozó nézeteit ismertette. Dr. Szántó László archívumvezető a kommunisták forradalmi szervező tevékenységét elemezte. Dr. Horváth Gyula tanszékvezető egyetemi docens az 1918—19-es pártok tevékenységének külföldi visszhangjáról szólt. ' Mint mondta, a legtöbb helyen igyekeztek elhallgatni, illetve a saját mondanivalójukhoz ürügyül fölhasználni a magyarországi eseményeket. Húsz évvel ezelőtt jelent meg a felhívás az olvasó népért mozgalom céljairól. Ebben Tamási Áron sorait találjuk arról, hogy a szavak lassan elvesztik erkölcsi súlyukat, s ha a hibákról könyvet írnánk, igencsak vaskosra sikeredne, mert benne nemcsaík az irodalom, a nyelv, hanem a világnézeti s egyéb problémák is bőséges felsorolást nyernének. Sok a fecsegés a nyelvben, s a szenvedély, az okoskodás olyan bozótossá teszi a magyar nyelvet — írta —, hogy egyre nehezebb eligazodni benne. Csütörtökön este a Kossuth rádióban A szó becsülete címmel hallhattunk összeállítást az olvasó népért mozgalom negyedik, országos konferenciája alkalmából. Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője megnyitó beszédében fölelevenítette a két évtizeddel ezelőtt megfogalmazottakat. megemlítve Tamási másik két aggodalmát: a garázdálkodás és a hűtlenség jelenségét. Az előbbi arra vonatkozott, hogy nagyok a követelmények az állam részéről, s az egyes ember nehezen tud ezeknek megfelelni nemcsak nálunk, hanem szerte a világon. Az állam követelményei más idők szavait idézik, s valahol elvesz a szó becsülete, s elvész a hűtlenséggel is, hiszen eredeti jelenségét ma már sok, egykor jól körülhatárolható kifejezésünk csaknem elvesztette. „Válságban van a vers és a regény is" — mondta az osztályvezető, s bizony szomorúan, de egyet kellett értenünk vele, amikor arról beszélt, hogy a húsz évvel ezelőtt ezzel kapcsolatban elmondott óhajok még azóta sem valósultak meg. Egyre távolabb kerül egymástól az általános és a szakmai műveltség, és sajnos a műveltség tartalma is erősen megkopott az évek alatt. S mielőtt bárki is kutatni kezdené az okokat, ne feledjük: a szavak, ha közel engedjük hozzánk, bennünk megerősödve szabadabban kell szárnyalhassanak. A szó becsülete semmi mástól nem függ, csak használóitól, s a használók részigazságainak kell kiadniuk a közöset. S ez a közös késik valahol. „Ahol négy-öt ember valami tisztességre társul, ott egy darab haza van" — idézte a szónok a sorokat, s az olvasó népért mozgalom legnagyobb erőfeszítése ellenére is úgy tetszik, valóban négy-öt ember társul, s a veszteség egyre nagyobb. „Az idő lassan elszivárog" s nem találjuk azt a „szebb lovat" ... Kár, hogy az olvasó népért mozgalom húszéves múltja csak rövic} értékelést — méltatásról nem is volt szó — kapott a műsorban. Bár ezért bőségesen kárpótoltak bennünket a versek Béres Ilona, Kozák András, Mádi Szabó Gábor, Oszter {Sándor. Kohut Magda, Balázsovits Lajos valamint Balkay Géza előadásában. A Győrből közvetített irodalmi műsor kellemes kikapcsolódást ígért, s akilk ezzel az igénnyel ültek a rádiókészülékek elé, talán kissé csalódottan álltak föl hatvan perc múltával. Ady, József Attila, Radnóti, Dsida Jenő, Tamási Áron, Illyés Gyula, Vas István, Ratkó József, Veress Miklós, Csoóri Sándor és Fekete Gyula megszólaltatott művei még mindig csak jövendölésnek, egy valamikor majd megvalósuló álomnak tetszettek, s közben ott motoszjkált József Attila sora: „az idő lassan elszivárog” .... Balogh P. Ferenc Jó volt túnárnak lenni ■/# // A szép buzsáki porta udvarán üdezöld a pázsit, s a rózsabokrok is dacolnak a fagyos novemberi éjszakákkal. Körös-körül buxusbok- rok vigyázzák a csöndet. A házigazda, Németh Géza mosolyogva tessékel bennünket a házba, amelynek nyugalma mintha tükrözné lakói életének harmóniáját. A közeli általános iskolában ez az első olyan tanév, amelynek zaját távolról hallgatja az „igazgatóhelyettes bácsi”. Németh Géza ugyanis szeptember 5-től nyugdíjas. Pályájának kezdetéről így beszél : — Kányán születtem. 1951-ben helyeztek ide, a buzsáki iskolába. Eleinte idegenkedtem ettől a településtől, hiszen csak annyit tudtam róla, hogy gyönyörű a népviselete. A kányaiak és a bu zsák iák ugyanis sokszor találkoztak Andocson. Matematika-fizika szakos tanárként az első évben megpróbáltam megismerni Bu- zsák kulturális hagyományait, népművészeti múltját. A faluban élénk nép- művészeti tevékenység volt az 50-es évekig, akkor hullámvölgybe kerültek. 1957- ben népművelési ügyvezető lettem, s a feleségemmel megpróbáltuk újjáéleszteni a hagyományokat. Korábban festett ausztrál gyapjúval hímezték a híres buzsáki kézimunkákat; ezek azonban nem voltak moshatók, tehát kereskedelmi forgalomra alkalmatlanok. Ezért az asszonyok áttértek a gyöngyfonalra, így az eredeti motívumok, minták kifinomodtak. A hímzőrészlegünk eleinte a budapesti Népművészek Szövetkezetéhez, később a Dél-Balatoni Háziipari Szövetkezethez tartozott. A hímzőkultúra újjáéledésére rendszeresen szerveztünk tanfolyamokat is. A buzsáki motívumok gyönyörűségéről, a technikáról, az ügyes kezű asz- szonyokról beszél. Lakása 1 is rátétes és vézás térítők, falvédők díszítik. Ezután szóba került a néptáncmozgalom, de Né meth Géza és felesége szín játszó-együttest is szervezett. Ez tíz évig működött — Eddig többnyire nem tanári munkájáról, hanem a népművelői múltjáról beszélt. Talán ez volt a kedvesebb ? — Népművelőként csupán havi 180 forint volt a tiszteletdíjam, mégis lelkesen dolgoztunk a feleségemmel. Élveztük ezt a munkát. Töbu tanfolyamot, ismeretterjesztő előadást szerveztünk, s az emberek megszerették a művelődésnek ezeket a formáit. Nem a népművelés volt kedvesebb nekem, hanem a kettő együtt: mindig népművelő tanárnak éreztem magam. — Matematikát és fizikát tanított. Sikerült-e a tárgyakat diákjaival megszerettet- tetni? — Kezdettől fogva megpróbáltam a tananyagot érdekessé, vonzóvá tenni. Hogy még közelebb kerüljek a tanítványaimhoz, hogy még jobb módszerekkel tudjak tanítani, elvégeztem az ELTE pedagógia szakát. Az elmúlt harminchét esztendőben előfordult, hogy szinte ugyanabban a padban tanítottam a ma már nagymamává lett egykori diákot és az unokáját is. Mindig megértettük egymást a gyerekekkel. Szerettem tanítani... S a tanár úr újra visszatér az ötvenes évek végéhez. A munkával töltött vasárnapokról beszél, a népszínművek betanulásáról. — Akkor még nem volt tévé, s az előadásainkon remekül szórakoztak az emberek. Több fiatal lakott itt hiszen akkor még nem éreztük a város elszívó hatását. A népi együttestől a fafaragó-szakkörig a : '.gsúg gerincét a fiatalok adták. — A gyerekeibe sikerült átplántálni a pedagóguspálya szeretetét? — Úgy érzem, igen: a Iá nyom magyar-orosz szakos tanár Bogláron, a fiam pedig Kaposváron az Ipari Szakközépiskolában tanít matematikát és fizikát. Közéleti tevékenységéről — bár igen sokirányú - szerényen mondja: — A nagyközségi tanács létrehozásáig a buzsáki vég rehajtó bizottságnak voltam tagja. A településünk fejlődése érdekében gyakran felszólaltam a fonyódi járási tanács tagjaként és a művelődési bizottság elnökeként is. A lengyeltóti tanács végrehajtó bizottságának munkájában a megalakulása óta részt veszek. Munkámat megbecsülték; megkaptam többek között a Kiváló Tanár és a Szocialista Kultúráért kitüntetést. — Nem hiányzik a tanítás, az iskola zaja? — Hiányzik, mert nagyon jó volt tanárnak lenni . . Tamási Rita
