Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-25 / 281. szám
1988. november 25., péntek Somogyi Néplap 5 A BJELOVÁRI PÁRTKÜLDÖTTSÉG PROGRAMJA Művelődési intézményeket látogattak Az évszázad leghidegebb novemberi napján, tegnap művelődési intézményeket kerestek föl vendégeink. Meg is jegyezték, hogy a hóbunda ellenére Kaposvár utcái megannyi szépséget nyújtanak. A bjelovári pártküldöttséget tegnap reggel dr. Tröszt Tibor, a megyei pártbizottság osztályvezetője fogadta. A megye oktatási, közművelődési és művészeti életéről tájékoztatta a Horvát Kommunisták Szövetsége bjelovári közös tanács /konferenciája elnökségi tagjának, Rajcevic Felárnak a vezetésével Somogybán tartózkodó háromtagú delegációt. Szóit a Somogybán élő nemzetiségiek, elsősorban a délszlávok művelődési lehetőségeinek javulásáról, hagyományaik ápolásáról. A tájékoztató után az oktatás és a köz- művelődés számos területéről beszélgettek a résztvevők. Perencevic Ljuban, a Horvát Kommunisták Szövetsége bjelovári tanácsi konferenciájának elnöke elsősorban az oktatás korszerűsítéséről cserélt véleményt vendéglátójával. Az eltérő oktatási intézményrendszer ellenére — tíz éve megszüntették Jugoszláviában a gimnáziumokat, s a szakközépiskolai hálózatot fejlesztették — közösen állapították meg, hogy a szak- műveltség emelése mellett fontos feladat az általános műveltség fokozása is. Szóba került, hogy a Bjelovárhoz közel eső Barcson a kétnyelvű szakközépiskolában vendég hallgatók fogadására is készülnek, és számítanak a szomszéd város érdeklődésére. A kapcsolatok bővítésére ösztönzi a Somogy megyei pártbizottság nemcsak az intézményeket, hanem a vállalatokat is — mondta dr. Tröszt Tibor. Ezután a vendégek a megyei könyvtárat látogatták Vadászpuska és mázas kancsó Egy ember évtizedekig szinte kizárólag a természetben, a természettel él. Vadászik, szőlőt telepít, nevel és hajnalban az a szórakozása, hogy a megtörtént és a fantáziával kiegészített eseményeket, a környezetet leírja. Csupán a maga gyönyörűségére, csupán azért, mert le kell írnia, hogy lelki egyensúlya fel ne boruljon. Az erdő övezte szőlő közepén kuporgó présházpincében évről évre gyűlt, egyre magasabbra tornyosult a kézirathalom. Cséplő József minden különös szándék nélkül csak szerette azt, amit leírt. Nem számolt azzal, hogy ezek a személyes kincsek másoknak is mondhatnak valamit. Jó esetben, baráti körben, nem kevés unszolásra felolvasott — vagy inkább elmesélt, újraélt egy-egy történetet. Évtizedekig váratott magára, hogy az értéket felismerő és megbecsülő spon- zorok — a Budapest Tours, az Erdei Termék Vállalat — anyagi támogatásával. Csupor Tibor szerkesztésében. Jávori Béla fotóival és MuraiJ Róbert grafikáival megjelenjen a novellásikötet, a hatvannyolc éves Cséplő József írásainak egy kis töredéke. A kötet novellái két fő fejezetre tagozódnak, mint ahogy a szerző egész életét is két fő terület határozza KÖNYVESPOLC meg. Az egyik a vadászat •— az ezerarcú Zselicben volt vadőr, hivatásos vadász — a másik a falu, az emberek, a kapcsolatok, a sorsfordulók. A mindennapok apró villanásai maradandóan hatnak. Az erdő című első fejezet tizenegy novellája az erdő, a vadász életét eleveníti fel oly módon, amire csak olyan ember képes, aki a szó nemes értelmében együtt él ezzel a környezettel. A novellák valójában az év hónapjait ölelik át, láttatni engedve azt a milliónyi cső dát, amely egy év alatt végbemegy a természetben. Cséplő József olyan tényeket, helyzeteket is megláttat velünk, melyeket tulajdonképpen minden terrcé- szetkedvelő észrevehet. de a novellák olvasása előtt sohasem látott. Azt hiszem, ez az egyik varázsa a könyvnek. A másik az, hogy apró történésekről úgy tud írni, hogy — magunk sem vesszük észre — valami szokatlan izgatom tóit el, nem tudjuk, hogy az öreg vadkannak, a kótai nagyúrnak szurkolunk jobban, vagy a vadásznak, aki már régóta végső csatára készül a nagyúrral. Egyedülállóak Cséplő József hasonlatai, természeti képei. „Január elején olyan aprón esett a hó, mintha szitálnák.” „A méhek úgy járnak a virágokon, mint mámoros embertársaik a borkóstolóra.” Cséplő József világában minden él, a fényes ragyogású este, a fűszagú föld, diskurálmak a pettyes katicák, a hidegen hunyorgó csillagok deret parancsolnak a földre, és a nyúl előre-hátra billegő füllel üldögélve szedi össze az éjszaka hangjait. A lenyűgöző természetközelségben ott A falu. Jókedvű, tréfás, elesett és bánatos emberekkel. A kötet második fejezetének nyolc novellája róluk szól. Sajátos hangulatú, nyelvezetű kötet a Vadászpuska és mázas kancsó. Mondanivalóját, történeteit jól egészítik ki a grafikák, a fotók. Jó, hogy közkinccsé váltak ezek a gyöngyszemek! És nagy kár, hogy az Antikva Kiadó kötészete olyan minőségben állította elő, hogy a könyv csak egyszeri elolvasásra alkalmas — ugyanis lapokra hullik szét. Mint a fa lomblkoronája ősszel levelekre. Lehangoló ugyan — de az a természet rendje. Hogy egy 'könyv kézhez vétele után lapjaira esik szét, ez semmiféle rendbe nem illeszkedik ! Vörös Márta HOFI FELEMÁS KABÁTJA Hofi kopott, kissé félre- szabottan felemásra sikeredett kabátjában érkezett a színpadra a siófoki Siotour klubba. Mindkét előadáson dugig megtelt a terem. A program első felében a középkorosztály számára bizonyára kedvelt egykori hazai sztárók (sztárocslkák?) énekelgették leporolt slágereiket. Az eleve haknira számító kételkedők mindjárt megnyugodhattak: ezúttal sem kaptak többet, vagy mást, mint amire számítottak. Havasi Viktor zeneszerző, Payer András, vagy Sólymos Antal a tíztizenöt (vagy tán van már húsz is?) évvel ezelőtti dalaival igyekezett meghatni a közönséget, melynek egy részét sikerült is nosztalgiára kényszeríteni. Végül is elfogadható program volt, bár a közönség nem ezek kedvéért ült be a nézőtérre. Színre lépett „a Hofi” és bemelegítésként mindjárt szúrós szemmel bírálta az országgyűlés visszás helyzetét. A közönség derült a komoly, de nevetségessé tett apró történeteken. A további programban aztán előkerültek vadonatújnak tetsző poénok és régi viccek, sztorik vegyesen. Hofi hagyományos, „művészi” átélésével azonban frissességet tudott adni valamennyinek. Műsora — sikert aratott. Miről beszélt Hofi? Mindenről, ami napjainkat jellemzi és irritálja. Tulajdonképpen „csajk” a kabátjáról szólt, amely „igencsak elszabott”, s nem lesz elég hozzá egyetlen szabó, aki rendbehozza. Több kell ennél. Okos tervezők, ügyeskezű végrehajtók, hogy az országban emberekre méretezett ruhák, feladatok készülhessenek. Mindenkinek akkora, amekkorát elbír. S ha kész lesz ez a ruha, talán el is indulhatunk. Együtt a messzire vezető sugárúton, ahol nincs körforgalom ... Gÿ. L. meg. Fiola Pál igazgatóhelyettes mutatta be az intézményt. Keresve sem találhattak volna hasznosabb közös témát a gépi adatfeldolgozásnál, mivel a somogyi bibliotékában most készülnek föl rá, Bjelová- ron pedig már előbbre járnak e téren — tudtuk meg Perencevic Ljubantól. Tartalmi kérdésekről szólva abban is közösek a feladatok, hogy az olvasókban ismét föl kell kelteni az érdeklődést a szépirodalom iránt. A tájékoztatót követően a vendégek megtekintették a könyvtár kölcsönzőrészét és a házi nyomdát, ahol többek között az a szép kötet is készült — a szennai falumonográfia —, amelyet ajándékba kaptak. Kopits János festményéről ráismertek a bjelovári pártküldöttség tagjai arra az épületre, ahol ezután jártak. A Somogy Megyei Múzeumot dr. Mészáros Balázs igazgató mutatta be. A somogyi és a bjelovári muzeológusok együttműködéséről elismerően szólt és további közös tennivalókról is beszélt. A tegnap délelőtti sűrű program ellenére hosszasabban nézelődtek, ismerkedtek a múzeum gyűjteményeivel, kiállításaival a vendégek. A Jég világa című állandó kiállítás látványa ugyan emlékeztetett a kinti jégcsapokra, ám senki sem sza- porázta ettől jobban lépteit a múzeumban. A régi mesterek festményei előtt épp olyan szívesen időztek, mint a megye régészeti kutatásairól számot adó tárgyak, vagy a kis-balatoni ásatások során előkerült leletek előtt. Nagy érdeklődéssel tekintették meg a múzeum legújabb állandó kiállítását, a Losonczi Pál ajándékaként Kaposvárra került államfői kitüntetéseket, ajándékokat. A bjelovári pártküldöttség háromnapos programja városnézéssel fejeződött be Kaposváron. Kora délután Barcson át hazautaztak vendégeink. Az első havas hétvége köszöntött a hóimádókra. A kemény hideg bizonyára nem tartja vissza a turistákat attól, hogy a fehérbe öltözött tájakat bebarangolják. Hiszen a „csípős” levegő, a szinte csak a hósipkás vidékre jellemző mélységes csönd vonzza a természet- barátokat. A téli időjárás kirándulóknak, téli sportok kedvelőinek nyújtott ajándéka mellett megyénk gazdag kulturális lehetőségeket is kínál. Kaposváron a Kilián György Városi Művelődési Központban holnap délelőtt tizenegy órakor nyílik a megyei népművészeti kiállítás és vásár. A rendezvényt a Somogy Megyei Művelődési Központ szervezi. A barcsi Móricz Zsigmond Művelődési Központ hétvégi rendezvényei között a táncé a főszerep: ma este hat órától délszláv táncház kezdődik Szávai József vezetésével, Vízin Antus zenekarának közreműködésével. A szombaton este hat órakor kezdődő magyar táncházat Kovács Márton vezeti, a talpalávalót a Pannónia Táncegyüttes zenekara húzza. Mindkét rendezvényt aprók táncháza kezdi, a szüneteikben pedig videóvetítés során pihenhetik ki magukat a résztvevők. Vasárnap este hét órától ifjúsági táncesten szórakozhatnak a fiatalok a Spirál együttes közreműködésével. A szennai művelődési házban ma este nyolc órakor Katalin-bál kezdődik, bűvészek, humoristák köszöntik a névnapjukat ünneplőket. Niklán a délután öt órakor kezdődő műsoros rendezvényre az idősebb korosztályt várják. Nagyatádon A város és városkörnyék őszi egészség- nevelési programja című előadássorozat legközelebbi foglalkozását ma délelőtt kilenc órakor az egészségházban tartják: dr. Hadnagy János osztályvezető főorvos a szüléslevezetés különféle módjairól beszél. A képzőművészetek kedvelői megyénkben továbbra is számos lehetőségből váló gathatnak. Kaposváron a Somogy Megyei Múzeum első emeletén a Régészeti kutatások Somogybán című állandó, A Kis-BaMton régé' szeti leletei és a sarkvidék állatvilágát bemutató A jég világa című időszaki kiállítások láthatók. Itt tekinthetők meg Bernáth Aurél festőművész és Galimberti Sándor festményei, valamint Kopits János a régi megye- székhelyet idéző városképei. Ugyanitt látható Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnökének az államfői kitüntetéseit bemutató kiállítás. A kaposvári születésű Juan Gyenes fotóművész alkotásaiból szintén a megyei múzeumban rendeznek tárlatot. A múzeum kamaratermében naponta tíztől este hat óráig Harangozó Ferenc grafikus kiállítása látogatható. A második emeleten válogatás látható a múzeum képzőművészeti gyűjteményéből. A kaposvári helyőrségi klub kiállítótermében „Együd nyomában” címmel fotókiállítás tekinthető meg Jávori Bélának, lapunk fő- szerkesztőjének az alkotásaiból. Nagyatádon a Gábor Andor Művelődési Központban Bors István szobrászművész kiállítása várja az érdeklődőket, délután kettőtől este nyolcig. Végül szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni egy hétfői programra. Kaposváron a városi művelődési központban este hét órakor a Fonómunkás klub rendezvényeként Bak Zoltán gitárestje kezdődik. Tejjel, mézzel folyó Szecsuan Csengtu legelőkelőbb szállodájának dísztermében harminc, s egynéhány újságíró kollégámmal együtt méla- búsan hallgatom Hszia Si- csie kormányzóhelyettes szavait. Szecsuan tartomány területe 570 000 négyzetkilométer, lakosainak száma meghaladja a 104 milliót. Ősidők óta fontos mezőgazdasági központ, általában úgy emlegetik, mint Kína gabonardktárát, illetve gyomrát. Szecsuan a rizs, a selyem, a tea, a dohány és az ízletes déligyümölcsök földje. Afféle tejjel, mézzel folyó Kánaán. A tartomány látja el Kína nagy részét sertéshússal. Miközben számos kínai nagyvárosban ismét bevezették a sertéshús jegyre való árusítását, Sze- csuanban tavaly nem kevesebb, mint ötvenmillió sertést vágtak. A kormányzóhelyettest hallgatva eszembe jut, hogy ebből a tartományból származik Teng Hsziao ping, a kínai gazdasági reform atyja, és innen indult el politikai karrierjének csúcsa felé Csao Ce-jang, a Kínai Kommunista Párt KB jelenlegi főtitkára. Mi több, Szecsuanban kezdődött el és bontakozott ki a kínai mezőgazdasági és ipari reform. Ez volt az első tartomány, amely meggyőző erővel bizonyította a szocializmus megújítását célzó reformok életrevalóságát. Tíz esztendővel a reformok elindítása után feltűnően hiányzik a lelkesedés a helyi vezető ismertetőjéből. Kiderül ugyanis, hogy Szecsuanban- az országosnál alacsonyabb az iparfejlesztés szintje, s mintha nem lenne minden rendben a mezőgazdaságban sem. A tartomány fővárosában folytatott beszélgetésekből óhatatlanul arra a következtetésre jutok, hogy bizonyos mértékű kiábrándultság lett úrrá Kína eme fontos tartományán. „Mi indítottuk el a reformot — mondják —, de az ahhoz szükséges pénzügyi és egyéb támogatásokat nem mi kapjuk, hanem a tengerparti tartományok és a Ikülönleges övezetek. Szecsuan többnyire csak ad, és nem kap. Holott azok a problémák, amelyek miatt a párt és az állami vezetés elrendelte a kétéves rendbetételt és kiigazítást, Sze- csuant sem kerülték el. Az itteni idei 7,5 százalékos áremelkedés, illetve a 17 százalékos infláció pontosan megfelel az országos átlagnak — ellentétben a termelésnövekedéssel. Ugyanakkor nincs pénz az ipar és a mezőgazdaság olyannyira sürgető továbbfejlesztésére. Az áremelkedéseik miatt egyre költségesebb a rizstermesztés és a sertéstenyésztés. Korszerűsíteni kellene az 50-es években a Szovjetunió és a kelet-európai szocialista országok — köztük Magyarország — által épített ipari üzemeket is... A kiigazítási politikával Szecsuanban természetesen egyetértenek. Csupán utalnak rá, hogy ami a dolog lényegét illeti, nekik aligha van kiigazítani valójuk. Itt nem a gazdasági fejlődés túlfűtöttsége vagy a beruházásúik túlfutása a probléma, hanem a fokozatos lelassulás, úgy is mondhatnánk, hogy a stagnálás. S mivel a reform fejlődése nem látványos, kevesebb gondot okoz a többi tartományban — főleg a tengerparti és a különleges gazdasági övezetekben — elbur- jánzó korrupció is. „Mi persze a magunk részéről mindent megteszünk a párt és a kormány kiigazítási szándékainak a valóra váltása érdekében, a határozatok végrehajtására koncentrálunk.” Valósággal duruzsolnák a szavak, de nem az elhatározás, hanem a panasz cseng ki belőlük. A jelszavakként hangzó nyilatkozatok megerősítik bennünk azt az érzést, hogy Szecsuanban valami nincs rendben, hogy rések támadtak a reform iránti bizalom falán. S a helyi vezetőknek igazuk lehet abban, hogy ezeket a réseket a „mintatartomány’' helyzetét javító hatékony gazdasági és pénzügyi intézkedésekkel lehet csak betömni, nem pedig szépen hangzó központi határozatokkal. A csengtui utcakép nem ennyire borús. A piacok és az üzletek árukínálatát Peking, a főváros is megirigyelhetné. Csupán az a zavaró, hogy a helyi termékbőség ellenére az árák semmivel sem alacsonyabbak mint a pekingiek. Az emberek mégis vásárolnak. És természetesen szórakoznak is. Azt, hogy minderre honnan veszik a pénzt, nehéz lenne kideríteni. Az utcán ruhaneműt árusító fiatalember egyetlen nap alatt többet keres, mint a panaszkodó kormányzóhelyettes egész hónapban. Mások a pénzszerzés könnyebb útját választják, lopnak, rabolnak. Egyik kísérőnk óva intett bennünket attól, hogy sötétedés után az utcára menjünk. Kevés a rendőr és sok a bűnöző. De nem kevés a csengtui utcákat rovó, testhez simuló műbőrruhás prostituált sem. A Nyugat felé Szecsuan viszonylag kis mértékben nyitott a reform során. De a látottak szerint ahhoz eléggé, hogy elgondolkoztassa a helyi vezetőket: végül is merre tart ez a tejjel, mézzel folyó tartomány? Éliás Béla
