Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-23 / 279. szám
1988. november 23., szerda Somogyi Néplap STÚDIÓSZÍNHÁZI Elmúlt a félmúlt Egy darab, aminek megnézése után nem lehet tapsolni. Röviden így összegezhetnénk a kaposvári Csiky Gergely Színház péntek esti stúdiószínházi bemutatóját, ahol Eörsi István A kihallgatás című darabját mutatta be a társulat Babar- czy László és Mohácsi János rendezésében. Ősbemutatónak számít ez az előadás — magyarországi ősbemutatónak — hiszen 1965 óta, amikor Eörsi ezt a drámát megírta, több európai országban tűzték élvonalbeli színházak műsorukra. (Nyugat-Berlinben még maga a szerző is rendezte darabját a nyolcvanas évek elején). Természetesen ne higgyük azt, hogy megkésett magyarországi bemutatónak esztétikai okai lennének, s honi rendezőink nem látták meg Eörsi művében azokat az értékeket, amelyeket külföldi kollégáik azonnal fölismertek. Sokkal inkább művelődéspolitikai okokból kellett várni csaknem negyed évszázadot. Utólag — enyhe iróniával — azt is mondhatnánk : figyelmességből történt minden, a nézők iránti rokon- szenvből, hogy megkímélhessenek bennünket megannyi szomorúságtól, rossz érzéstől (lám: múltunk jóindulatú összetorlódása így jelentkezik rosszindulatú daganatként !) Történészeink ügyes meghatározással történelmi félmúltnak nevezik azt az időt, amelyről Eörsi műve szól. Még pontosabb fogalmazásban: ötvenes éveknek szokás hívni az 1948—53 közötti időszakot. Ennek legvégén, kilenc hónappal Sztálin halála után játszódik a cselekmény egy magyar börtönben. Erre az időre már minden összekeveredett. Döbbenetes, hogy Eörsi a történések után alig egy évtizeddel milyen világosan és részletekre kiterjedően képes árbá- zolni az eszméknek és hirdetőiknek változását, megváltozását. A frissen kinevezett börtönigazgatóról kiderül, hogy nemrég még fogoly volt, s együtt raboskodott intézménye egyik foglyával. Ezért, aztán mindent tudnak egymásról. A „szempontok” azonban nem engedik a parancsnoknak, hogy engedményeket tegyen. Öt is figyelik, s tudja, hogy éppen volt rabtársával való kapcsolata lesz munkája megítélésének legfontosabb pontja. Szüntelenül kell tartania provokációtól is, hiszen helyettese egy pillanatra sem hagyja, hogy kizárólagos döntéshelyzetbe kerüljön. Eörsi egy leszűkített térben nagy eszméket képes ütköztetni. Szorongás- és fulladt- ságérzet lesz úrrá rajtunk, mert minduntalan azzal szembesülünk, hogy tudomásul kell vennünk: önnön hitünk vállalása nem hőstett, hanem kötelesség. Ám szemtanúi — s így valamilyen módon mégiscsak szenvedői — vagyunk a hatalom erre adott válaszának, s ez kurtavasban, verésben, embertelen bánásmódban nyilvánul meg. Egy felfordult világban minden a feje tetejére áll. A börtönben sem bűnözők ülnek, hanem politikai okokból elítéltek. A szerző jól ábrázolja azt a kettősséget, ami ezeknek a raboknak egész lényét mozgatja. Egy új világról álmodnak, ahol szerepet szánnak saját maguknak is, s hiszik — mert ez egyedüli éltetőjük —, hogy erkölcsi fölényben vannak fogvatartóikkal szemben. Másrészt az élet- benmairadás kötelessége miatt berendezkedtek a börtönéletre, igyekeznek a legminimálisabb komfortot megszerezni. (Ennek ábrázolásában Eörsi jelentős fel- készültséget árul el.) Babarczy László egy kimerevített képből indítja az előadást, ugyanígy egy képpé való visszarendeződésnek vagyunk tanúi a legutolsó jelenetben. Mintha a történet bárhol megállítható, s bármikor elindítható lenne. A félmúlt lassan elmúlik. A cigányfiúk esete Levett a lábamról két cigányfiú. A nevüket sem titkolom: Orsós Pista és Lupa Feri. Egyszerűen bekopogtattak a szerkesztőségbe, mert már régen el akartán mondani a bánatukat „az újságírónak”. Nem nekem tehát, hanem annak az embernek, akiről azt hitték, hogy valami nagyon fontos ember és minden bajra gyógyírt talál. Pista 19 éves és lóköto. Nem fog megharagudni ezért a kifejezésért, mert ő sokkal keményebb szót mondott. Le sem írom, hogy mit. A történet tucateset. Sok kis testvér, italozó szülők egy somogyi kisközségben ; évekig nem látták egymást, Pistát nem látogatták. Amikor nagykorú lett, akkor mégis. Arra jó 'lett volna a gyerek, hogy pénzt hozzon a házhoz. Az életkezdő ösz- szeget és a fizetést is. Pista persze kikérte magának, inkább egyedül indult neki az életnek. Hogy milyen is az? — Nagyon nehéz. Egy keresztet hordunk mi, intéze- tis gyereké,k a hátunkon. Mi meg vagyunk jelölve. Bennünket nem vesznek föl jó állásokba, és bizonyos, hogy igazoltat minket a rendőr. Nem jutunk el szórakozóhelyekre, rossz göncökben járunk. Reggelire marad csak pénzünk, meg egy üveg borra. Igaz, én most még nem iszom; de ki tudja, hogy tudom elviselni majd, ami még előttem van. — Mi van mögötted? — Először is áz intézet. Ott jó volt, mert együtt volt à banda, törődtek velünk, még ha néha keményen is. Amióta kikerültem onnan, nem találok magamra. Pista munkakönyvé szinj te vonzza az új beírásokat. — A cukorgyárban dolgozom a kampányban. Meg akarom állni a helyemet, mert nem lehetek mindig vándormadár. Volt már ügyem a rendőrséggel, sőt egy hónapig börtönben is voltam, közveszélyes munkaikerülésért. Most meg akarom emberelni magamat. A cigányfiú szakképzetlen munkaerő. Ö az manapság, akire sehol sincs szükség. Ahova fölveszik, ott a fizetés is minimális. — Ebből éppen csak ki tudom fizetni az albérletet, meg tudom venni a kajámat, és volt pénz, nincs pénz. Engem már senki sem támogat. Magamra vagyok utalva. És ágrólszakadtként mit tudok magamon segíteni ? Barátja, Feri legalább elvégezte az általános iskolát. Egy albérletben laknak, Féri most nem dolgozik. Teng- leng. Ahogy mondja, nem kapkodnak érte, de neki sincs kedve dolgozni. Valamit majd ki fog találni. Ö még nem nagykorú, a gyermek- és ifjúságvédő intézet támogatja. Mikor már három óra hosszat beszélgettünk, nem volt erőm föltenni a kérdést, hogy akkor végül is mit akartok, fiúk. Jó szót, meleg levest vagy jó téli lábbelit? Mindhárom elkelne, de csak az előbbit adhattam nekik. — Jöjjön ki hozzánk beszélgetni ! — kért Pista. — Elhívju|k a fiúkat is. Mi kér. hallhat ott! Nem mentem el Pistáék- hoz beszélgetni, valahogy nem volt rá időm. Másnap viszont láttam őket reggel nyolckor az utcán. Feri kinyitott markából egy halom tíz—húszfilléresből próbált előszedegetni néhány forintot. Pista mereven nézte. Láttam az arcán: szorít azért, hogy egy liter tej (kenyér vagy sör) ára összejöjjön. Mikor ez meglett, sietősen elindultak a Kossuth tér felé ... Talán elég lett volna ez befejezésnek a két elesett cigányfiúról, akikhez hasonló tucatjával van a városban. Az igazsághoz azonban hozzá tartozik egy telefon- beszélgetés is. Fölhívtam a Kaposvári Cukorgyár szak- szervezeti titkárát, hogy Pistáról kérdezzejc: — Valóban megállja a helyét Orsós Pista? — Úton van a munkakönyvé — hangzott a lehangoló válasz. — Azon a héten ugyanis négyszer késett fél napot, kétszer pedig be se jött dolgozni. A titkár még azt is elmondta: dolgozik náluk gyivis-brigád — tehát inté- zetis fiúk csapata —; megtanulták már rugalmasak lenni velük. Pistával azonban nem tudtak zöldágra vergődni, akkora lókötő volt... Békés József teljessé válik. Sajnálatos, hogy mostanában túl sokat kell beszélnünk róla, de tanulságait, ellentmondásait föl kell derítenünk. Több nagyon átélt és kidolgozott szerepformálást láthattunk az előadásban. Tóth Béla, Jordán Tamás, Lukáts Andor, Karácsony Tamás, és Spindler Béla mellett Szta- renki Pál játéka is emlékezetes marad. Alkatilag is jól illett szerepébe Krum Ádám és Dunai Károly. Talán ha két évtizeddel ezelőtt már láthatjuk a darabot, most nagy taps fogadta volna játékukat. Mert a torkot szorító érzés helyett jutott volna időnk esztétikai érékek fölfedezésére is. A kihallgatásnak mindenesetre vége. A beszélők idejét éljük.. Varga István Alpok-Adria Konferencia Megfigyelőként részt vesz Somogy megye is Alpok—Adria Munkaközösség — a nevet immár tíz esztendeje tanulja Közép- Európa. Sőt, nemcsak ez a térség, hiszen amit ez az 1978-ban létrehozott, a megszokottól jócskán eltérő laza szervezet megvalósít, az mintája is lehe.t az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia Helsinkiben aláírt záróokmányában foglaltak példás megvalósításának. Regionális együttműködésről van szó, mégpedig betű szerint, hiszen a közösség tagjai földrajzi értelemben szomszédok. Közigazgatási egységek, tartományok, illetve megyék a szervezet tagjai, s Közép-Euró páról lévén szó ez a közelség nemzetiségi szálakat, nyelvi átfedéseket is takar. Az Alpok és az Adria lényegében földrajzi határokat jelez, s eközben olyan térséget — régiót — amelynek 38 milliónyi lakosát az anyaországtól függetlenül is számtalan közös gond köti össze — környezetvédelem, turisztika, közlekedés, kulturális hagyományok, az egymás mellett élésből adódó közös tudományos lehetőségek . stb. Bajorország az NSZK-ból, Karintia, Stájer- ország, Burgeland Ausztriából, Horvátország és Szlovénia Jugoszláviából, Vene- to és Lombardia Olaszországból, és nem utolsósorban a magyar Vas és Győr-Sop- ron megye — többek között — az alakítója és egyben haszonélvezője ennek az együttműködésnek. A két magyar megye idén nyárig csak megfigyelőként vett részt a munkában; a sikeres együttműködés azonban indokolta, hogy a „régiek” a két magyar megyét teljes jogú taggá fogadják. Más magyar vonatkozása is van ennek az ülésnek: Zala és Somogy megye először lehet jelen megfigyelőként, s mint Vas és Győr-Sopron példája is mutatja, ez az út előbb-utóbb elvezet a teljes tagsághoz. A mostani tanácskozás — mint a többi hasonló — hivatalos neve egyébként: Közösségi Konferencia. Évente kétszer hívják össze, hogy a gyakorlati munkatervekről döntsön. A regionális együttműködés szépen csen gő általános programját ilyenkor töltik ki igazi tartalommal: ez utóbbi a rendezvények igen széles körét öleli fel, sportversenyektől kulturális seregszemléken, küldöttségek cseréin át egészen a nagyon konkrét kereskedelmi-gazdasági közös munkáig. Egyszerűen kell élni BESZÉLGETÉS SCHIRILLA GYÖRGGYEL — Magyarországon nagyon sokan ismerik, mégis kevesen tudják, mi a foglalkozása Schirilla Györgynek. — A személyi igazolványomba szellemi szabadfoglalkozás van bevezetve, amúgy pedig természetgyógyászattal foglalkozom. A Természetgyógyászok Magyarországi Egyesülete balneológiái, vízgyógyászati szekciójának vagyok az elnöke. Több külföldi szaklapban is publikálok. Nyugatnémet és osztrák folyóiratokban jelennek meg rendszeresen cikkeim. — Mivel foglalkozik az egyesület, mit fed a természetgyógyász szó? — Az egyesület több szekcióból áll. Egy nemzetközi csapat gyűlt össze, természetes gyógyeszközök felhasználásával próbálnak a betegeiken segíteni. A természetgyógyászat legfőbb érdeme, hogy kiküszöböli a gyógyításból a stresszhatásokat. így nem alkalmazunk sebvágást, nem használunk injekcióstűt sem. A humán gyógyászatnak szerintem helytelen alapelve, hogy a betegségeket egy kórokra vezetik vissza. Ezzel szemben mi széles körű diagnózist készítünk. Gyógyszert nem alkalmazunk, anélkül biztosítjuk a beteg felépülését. — Hagyományos, népi gyógymódokat is felhasználnak? — Nem. Bár bizonyos mértékig elismerem a népi gyógymódok hatékonyságát, de ugyanakkor nagyon sok bennük a kuruzslás is. — Eredményeiket mennyire ismeri el az orvostársadalom? — Nem tudom, de nem is érdekel. Betegeim egyhar- mada orvosok közül kerül ki! — Más országokban milyen a természetgyógyászat rangja? — Japán jár legelöl, utána pedig a nyugat-európai országok következnek. Ezekben az országokban önálló természetgyógyászati klinikák is működnek. — A vegetarianizmus mennyiben kapcsolódik a természetes gyógymódokhoz? — Nincs feltétlen kapcsolat. Amelyik betegnek nincs hajlama iránta, annál nem lehet erőltetni ezt a táplálkozási rendszert. — Mit tart a hosszú élet titkának? — Egyszerűen kell élni. Rendszeres életmódot kell kialakítani, olyat, amely figyelembe veszi a test igényét is. Én például ma is csaknem két órát úsztam a Dunában. — De mit csináljon ez alapján mondjuk az, aki több műszakban dolgozik? — Nem kell nagy dolgokra gondolni. Minden gyárban van két zuhanyozó. Az egyiken engedjünk forró, a másikon pedig hideg vizet, és váltogatva álljunk alájuk minimum tízszer. Ehhez tartozik még a légfürdő is, ami egyszerűen futást foglal magában. B. T. Zs. 0 QL perc A táj nyelvről Száz esztendeje úgy vélekedtek a nyelvészek, hogy hamarosan elhal a tájnyelv. A bizonyság: halványul. Az Akadémiai Kiadó gondozásában nemrég látott napvilágot Várkonyi Imre Büssüi tájszótár című munkája, a megyei tanács, a Kaposvári Városi Tanács, a Göllei Községi Közös Tanács, a göllei és a kisgyaláni tsz támogatásával. A kötet előszavában azt írja a szerző, hogy édesanyja szókincse meghatározó a szótárban. Az,t sugallja ezzel, mintha más mint büssüi ivadék, nem is állíthatta volna össze a tájszótárt. — Olyan nyelvész, aki jól ismeri a nyelvjárásokat, igen. Föltételezem, hogy előtanulmányokat is végzett. Másképp aligha jegyezhetné le bárki egy vidék szókincsét. — Tökéletesen beszélem a büssüi nyelvjárást. Ebben születtem. — Előszavában írja, hogy a büssüi nyelvjárás sajátossága az ö-zés. A szegediről tudunk... — A zárt e helyett a büs- süiek ö-t ejtenek: de nem mindenáron. Egytagú szavak esetében e-t ejtenek. Nem mondják például, hogy nőm (nem). Vegyes hangrendű szavak esetében is meghagyták az e-t. Például: deszka. A szegediek ö-zése eredetileg nem szegedi. A Tolnából áttelepültek ő-ztek. Am lényeges különbség van a büssüi és a szegedi ö-zés között. A szegediek ő-je erőteljes, a büssüieké halványabb ... — A köznyelv terjedésével elfogynak tájanként használt szavaink. Nem menthető meg közülük legalább néhány? — A lószerszámok elnevezése azután ment feledésbe, hogy már nem használták azokat. A tájnyelv szegényebb lett ettől. — Vegyünk egy példát a büssüi tájszótárból. Agyar- kodik. Leírhatom ezt? — Helyette inkább a kiabál kifejezést javaslom a köznyelvben. — Melence? — Ha a főleg mosdásra használt, kerek nyárfátok-. nőről van szó, a melence megfelelő, de csak abban a köznyelvi környezetben, ahol ezt a kifejezést használták. A fürdőszobai mosdót nem ajánlatos melencének nevezni. A nyelvjárások menthetetlenül felolvadnak a köznyelvben? — A tájnyelv elhal. Azoknak a tájszótáraknak, amelyek az elmúlt évtizedekben születtek, éppen az a feladaT tűk, hogy nyelvi emlékként őket megőrizzük. H. B.
