Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-22 / 278. szám
1988. november 22., kedd Somogyi Néplap NEGYVEN ÉV TÁVLATÁBÓL Emlékezés Gönczi Ferencre TV-NÉZÔ Ki a tettes? A Somogy Megyei Múzeum történeti osztályának fehér faláról ezüstös keretből egy elmélyült elméről tanúskodó, tiszteletet parancsoló tudásarc tekint a belépőre. Z. Soós István ecsetje örökítette meg a múzeum mai gyűjteményét megalapozó egykori igazgatóját, Gönczi Ferencet. ' Emlékszem kissé hajlott alakjára. Személyesen nem, csak egykori iskolaigazgatóm, Székely Mihály elbeszéléséből ismertem meg emberségét. Halála negyvenedik évfordulóján az áldozatos muzeológusira a lelkes, tudós néprajzi gyűjtőre emlékezem akként, hogy kézbe forgatom műveit és a róla írott cikkek sorát. Ha gondolatai, módszerei időtállóságán mérjük értékét, akkor példamutatónak ismerhetjük el modernségét, ügyszeretetét és áldozatosságát. Tanító volt, majd tanfelügyelő, de alkotó életének lényege a néprajzi kutatás volt. Az ethnográf iában 1948-ban Gönyei Sándor írta búcsúztatójában „Könyvei nélkülözhetetlen forrásmunkái mind a tárgyi, mind a szellemi néprajznak." Ahogy remekmívű leltár- lapjait forgatom, ámulok a tökéletes hűségű rajzokon, melyek hitelesítik egykori értékelőjének megállapításait: „Gönczi Ferenc munkái a magyar leíró néprajz klasszikus alkotásai. Adatainak tömege pontosan érzékelteti a személyes élményeken alapuló tapasztatait. Minden általa megrögzített néprajzi tényben önkéntelenül is az értelmet, az okot, a mozgató erőt, az embert keresi." Alkotásainak értéke növekszik, ha tevékenységét kora nehéz körülményeibe helyezve elemezzük. 1861- ben született Rádón, Zala megyében. Tanítóskodott. Zalában, Désen, Újpesten, majd tanfelügyelővé emelkedett Zalában, később KaOlvasási láz A moszkvai Lenin Könyvtár olvasás-szociológiai részlege az olvasói előjegyzések alapján megvizsgálta, hogy melyek a legnépszerűbb könyvek. A -hosszú sor első 12 helyét a következő művek foglalják el: Anatolij Ribakov Az Arbat gyermekei, Vlagyimir Dugyincev Fehér ruhások, Valentyin Pikul Favorit, Borisz Paszternák Zsivá- gó doktor, Alekszandr Bek Űj megbízatás, Anatolij Prisztavkin Elszunnyadt egy arany fellegecske, Csingiz Ajtmatov Vesztőhely, Mario Puzzo Keresztapa, Mihail Satrov Tovább, tovább, tovább, Vaszilij Groszmann Élet és sors, Nyikolaj Karamzin Az orosz állam története, valamint Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című alkotásai. A szociológusok megállapították, hogy az olvasók reakciója, érdeklődése hirtelen változik,, elsősorban a folyóiratokban megjelent publikációk hatására. A szovjet társadalom elsősorban azok iránt a folyóiratok iránt érdeklődik, amelyek tartalma jelentősen megváltozott, amelyek éles hangú, érdékes dolgokat kezdtek publikálni, így például a személyi kultusz és a pangás éveiben az asztalfiókban várakozó műveket. Ennek következtében jelentősen megnőtt a Novij' Mir, a Zniamja, a Druzsba narodov, az Oktyabr című folyóiratok előfizető tábora. Sokasodnak a házikönyvtárak kötetei is. A SOMOGYI BETEÍRVIMiG GÖNCZI FERENC posváron. Ugyanitt a még alig élő múzeum igazgatója lett. Miután néprajzos alap- elvéül elfogadta, hogy „Le-, írni csak azt lehet, amit lát, vagy látott az ember”, 1895- ben gyalogszerrel nekivágott Göcsejnek és tíz éven át 3—4 hétre visszatérve bejárta a tájegység valameny- nyi faluját és gyűjtötte adatait. Késő ősszel és kora tavasszal kereste föl a falvak lakóit, amikor nem gátolta őket munkájukban. A tanító, a lelkész és néhány értelmes parasztember házát látogatta meg. Sem közlekedési, sem technikai eszköz nem segítette gyűjtőmunkáját. Többnyire bizalmatlanság fogadta. Ha valahol — fényképezőgép hiányában — rajzolni kezdett egy házat, kaput vagy kerítést, álruhába bújt adóellenőrként fogadták. Ha babonás szokásaik iránt érdeklődött, megriadtak tőle, féltek megszólalni. Nem törte le a visszautasító fogadtatás, mégis szomorúan vallotta meg, hogy „engem mindenfélének véltek, csak jóban járónak nem." Írásaiban a legtisztább szándék vezette. Az erőt adó forrást így emlegette: „Szeretem a népet, érdeklődöm minden dolga iránt, tisztelem ősi hagyományait, mely művelődési szempontból oly érdekes és értékes.” Műveinek megjelentetése hosszadalmas utánjárást, gondot okozott az 1895-ben Budapesten megjelent Muraköz és népe című első könyvétől az 1948-ig megjelent Somogyi gyermekjátéLulu közönséges szürkegém wolt. Csúnya szürke madár. IFöl-alá tipegett ,a gáton most is, azokon a nyár- estébe hajló alkonyati órákban, amikor már csak páran fröcskölték a Vizet a tóban. Otromba állat! Hosszú nyaka, mint a mérleg karja, föl- is le billegett: még hosz- szabb karólábait nevetséges kényességgel temelgette: csipás gombszemeivel zsákmány után tvizslatott a sekély vízben. Moit tsenkfi se fürdőit a tóban. Lulu tkimért léptekkel rótta a kitaposott ösvényt. Peckes sétáját csak néha szakította meg: amíg megcsípte s kiemelte csőrével ,a (halat p tóból. Kevés hal teremhetett mostanság a tóban — Lulu apadt begye, keshedt |teste erfröl ,tanúskodott. Ha jönne a halőr és ráemelné a (puskáját, annyi ereje se tvolna, hogy szárnyra kapjon, hogy odébb libbenjen és rejtekhelyét keressen a 1sásban, a nádasban ... kok című posztumus kötetéig, melyhez megyénk 225 falujában hat évig gyűjtötte az anyagot. A szakmai körök mellett az olvasóközönség is különleges érdeklődéssel fogadta könyveit. Még a Filmvilág 1979. 12. száma is pótalhataitlaniul érdekes dokumentumgyűjteménynek minősítette a Somogyi betyárvilág című könyvét. Ekkor azonban már nem élt Somogy lelkes, tudós kutatója; 1948. november 22-én hunyt el. 36 évét szentelte életéből a somogyi művelődésnek. Ö alapozta meg és gyarapította gyűjtésével a kaposvári múzeumot. Az 1914. február 28-i közgyűlés a Somogy Megyei Múzeumegyesület alelnökévé választotta és megbízta néprajzi és népművészeti tárgyak gyűjtésével. Munkáját az első világháború sem szakította meg: 1914-től 17-ig 1500 tárgyat gyűjtött és a vármegyeház 3 kis szobájában kultúrpalotáról álmodozott. A zavaros idők gáncsos- kodói őt is kikezdték. 1927- ben a Magyar Nemzeti Múzeum vizsgálatával akarták kedvét szegni. A vizsgálat azonban mindent rendben talált. A Közgyűjtemények Tanácsa elismerését fejezte ki kiemelkedő munkásságáért, itthon gánccsal és lekicsinylő bírálattal illették. A felszabadulás után értékes támogatót talált a megye alispánjának személyében, aki hét szobát szabadított fel a múzeumnak, és megvásároltatta a megyével a Fekete-féle házat a múzeumnak. A Somogyvárme — Nővérke!... iHa lenne kedves egy fél eunoctint adni ... Képtelen ivagyok elaludni, nem (jön álom a szememre. Pontosabban szólva: csak kósza álmok )jönnek, az alvás sehogyan se megy .. . Jó, tudom, addig mines baj, amíg álmodom, de ezektől az álmoktól mindig kiver a veríték, és ■•fáradtabban eszmélek, mint egy gyötrő an- ginás görcs után ... És azért is jó lenne aludni, jnert a szemközti ágysoron, az ablak közelében haldoklik a féllábú öregember, akfit előző nap hoztak az intenzívre. Hörgése, lassú, vontatott lélegzetvétele s az, hogy mióta idehozták, nem tért magához, |sejteti: nem éri meg a reggelt. Pedig kiki megteszi p magáét: amíg szolgálatban volt, dr. M. F. főorvos, ,most meg az ügyeletes orvos figyeli, gyógyszeren, noha aligha bíznak fölépülésében. A nővérek sem tévesztik szem elől. Ezúttal Andi Iés Marika a soros. gye 1946. október 10-i száma „A múzeumi élet megmozdulása" címmel adott hírt a múzeum lábadozásáról. Gönczi Ferenc fájdalmasan állapította meg, hogy a háború megrontotta az ízlést, a régi népszokások elhalványultak és megritkultak. Panaszolta, hogy a népviseletet megmosolyogják „s a városokból falura szürem- lett hattyúkeblekkel s liliomkarokkal színesített dalokat kedvelik. A népdalok ősi forrásai megapadtak, a gazdasági helyzet alakulása a népdalok forrásait is meg- apasztotta." 1946. július 30- án a megye, a város és a nemzeti bizottság elismeréssel ünnepelte Gönczi Ferenc múzeumigazgatót 85. születésnapján. Érdeméül említették, hogy 21 éves kora óta kutató. 1909 óta áll a múzeum élén s „Látszik, hogy minden gondolata a múzeumé, és legboldogabb napja az lesz, amikor Somogy és Kaposvár e szép és értékes kultúrintézménye tartalmához méltó keretet kap." Halálakor a Somogyi Hírek méltó cikkben vett búcsút Somogy kitűnő tudósától: „A kaposvári kulturális élet érzékeny vesztesége Gönczi Ferenc távozása az élők sorából.” Csak később derült ki, hogy az általa napvilágra hozott kincsek az ország legértékesebb és legszebb néprajzi darabjai, népi kultúránk felbecsülhetetlen értékei. Atkozott érzés kiszolgáltatottnak Henni! S itt, az intenzíven minden beteg az. A . szigorú mozdulatlanság kényszere folytán kívánságaik csak kérésre teljesülhetnek — már ha egyáltalán teljesíthetők ezek a kérések. Minden engedélyezetten mozdulatról árulkodik az ágy fölött s odakint, az orvosi szobában a monitor. A beteg infarktuson átesett szívét a legkisebb erőfeszítés is megviseli... Amíg Ia beteg önmagától nem ébred rá, mit kockáztat az intelem megszegésével, a nővérek fokozottan őrködnek fölötte. Ahányan vannak az egymást váltó lányok, asszonyok, annyiféle a nevükt Jóságos tündér mindahány — Erika, Magdi, Piroska, Ági, Gabi s a többiek, az orvosok „szárnysegédei” —, s mennyivel több kívánságot teljesítenek a mesebeli háromnál. Andi például, amíg az eunoctin- nal fordul, egy beteget menet közben betakar, egy másikat bal oldaláról la hátára fordít óvatosan. A teremben félhomály — az egyik ajtó fölött tompa fényű villanyégő világít —, de így is jól kivehető: a szomszédos női intenzívről lepedőbe göngyölgetett holttestet visznek ki ... Exitus, mondja halkan a nővér beTöbb .nagy sikerű, külföldön forgatott riportfilmje után, harminc évig kellett arra vámunk, hogy Róbert László Magyarországon is „filmet csináljon”. Az alkotó társadalmi érzékenységére jellemző, hogy úgymond rögtön az élet sűrűjébe nyúlt, s olyan témát talált, amely már hosszú évek óta foglalkoztat valamennyiünket. Négy részből álló sorozatának címe: „Ki a tettes?”. Az első adás láttán némi kételkedéssel ugyan, de őszintén szurkolok néki, hogy a végén a nézők ínaguk adják meg a címben feltett kérdésre a választ. Nem lesz köny- nyű dolguk.. Az első fejezet alcímét egy Edda-szám adta: „Kölyköd voltam”. Ezzel indult a film is, egy koncertrészlettel, ahol az első riportalany egy alkoholtól teljes mértékben elázott vérbeli fradista volt. Válaszaira semmiképpen nem lehetne büszke a bé- közép, ami nem is csoda, hiszen a fiatalember olyan állapotban volt, hogy azt se tudhatta nagyon, hogy elment otthonról. Nem úgy, mint azok a sátáni keresztet viselő, Róbert László szavaival élve „kedves fiúk”, akik a halálban és a félelemben találták meg ideológiájukat. A sátánfiak lej- molásból tartják fönn magukat, s mikor az első közölte, hogy elvált szülők gyermeke, azt hittem, könnyű helyzetbe, lépéselőnybe kerültem. Hohó! Én már tudom, ki a tettes. A rossz- családi környezet, az elvált, alkoholista szülők, akik le- züillesztették amúgy jó képességű gyermeküket, s fejlődésének fontos állomásán ebek harmincadjára bocsátották. No igen. De a másik sátánfi közölte, hogy neki nagyon rendes szülei vannak. Az igaz, hogy kitiltották otthonról, de ezt teljesen megérti. Szakmája is van, de mégiscsak egyszerűbb kereset az aluljáróban való kéregetés. Aztán jöttek a többiek. Nárkosok, alkoholisták, fiatalkorú bűnözők, akik valépő kolléganőjének, s hozzáteszi, miközben tekintetével az öregember ágya felé int: ő is hamarosan exi- tál... No, de ilyen az intenzív szoba; a beteg sokkal inkább orvos-, nővér- és halálközeiben van, mint más kórtermekben. És gyógyszerközeiben, lám az ,eúnoctin is megérkezett ... Egy kivételével megnyugtató ez a közelség, főként azért, mert társul szegődik mellénk éppen annak a bizonyos egynek a közeledése, bekövetkezése ellen. A nővér karnyújtásnyira van tőled, az orvos ott ül a 'szomszéd szobában az ajtó mellett. Szíved dobbanását hang- és fényjelek adják tudtukra, $ rögvest ott vannak, ha zűr támad ... Vannak jkis zűrök, amikor elégséges beavatkozás a tabletta, az injekció, előfordulnak azonban ,nagyobbak is. ,B. Jóskánál például, akitől okkal ikérdezhették volna: milyen üzenetet hozott Szent Pétertől? A technika „bevetésére” volt szükség ahhoz, hogy életben maradjon. Sőt akadnak egészen nagy zűrök is. Mint \amilyen most ott, az ablaknál készül, az öregemberrel... (— Köszönöm nővérke az altatót... Ez a fél vagy egy óra, amíg hat, majd csak eltelik valahogyan, ßogy tegyem föl a fülhallgatót és bekapcsolja a rádiómat? Kösz, de tegnap éjjel is a nővérke szedte ki alólam és lamennyien a helyüket keresik a társadalomban, a hitet önmagukban és másokban. Néhányan azt ’ is megpróbálták megfogalmazni, hogy mi sodorta őket az „eszméletvesztésig kötelező” bulikba, a „nagybetűs” életbe. „Anyám meghalt rákban.” „Anyám részegen szült meg” — mondták a fiatalok. Csak az anyák lennének a tettesek? Pont ők? Nem hiszem. Ezért keresték talán a választ olyan különböző képzettségű emberek, mint a pedagógus, a gyámügyi előadó, az idegorvos, a katolikus pap. ök sem tudtak helyes kiutat adni a devianciából. Mit is tudnának mondani annak az alkoholistának, akinek etalonja .a tizenegy forintos sör, s az alkoholelvonó intézetben a „Piál a föld” című számmal lépett föl. Tehetségéről tanúbizonyságot adott a nézőknek is, akik újra láthatták Hofi Géza nagy sikerű átdolgozását, ezúttal teljesen szabad változatban; két korsó sör és a hozzávaló slepp társaságában. A legmeglepőbb válasz talán mégis attól a fiatalkorú bűnözőtől hangzott el, aki a börtönben Marxot és Lenint olvasna szívesen, mondván, hogy ez az eszme őt megnyugtatja. Nem lehetett volna esetleg valamivel előbb elkezdeni az önművelést, hogy ne jusson ilyen helyzetbe? Kinek kellett volna ehhez a megfelelő környezetet biztosítani ? Csupa megválaszolatlan kérdés, melyekre együtt kell keresnünk a választ. Elhangzottak kívánságok is. „Ne szúrjanak ki velünk!” „Erezzem, hogy szeretnek, és én is azt tudjam nyújtani!” Sarkadi szavai jutnak eszembe: „hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet”. Ezek szerint a hitkeresés, s annak megtalálása a legfontosabb. Hogy ki miben találja meg, az az egyéntől függ. De meg kell találni mindenkinek. kapcsolta le a készüléket, mert miközben hallgattam, elaludtam...) Ha sikerülne visszaálmodni Lulut! Az olyan jól jönne most, mint gyereknek a mese elalvás előtt. Még akkor is segítene, ha komisz ez (az álom. Mert az: Lulut, a közönséges szürkegémet végül is agyonlőtte a halőr. A falu három rosszcsont kölyke egy bokor mögött rejtőzködött a rákosmajori halastó partján, és Lulunak szurkolt; abban bíztak, hogy nem veszi észre a halőr. De észrevette! E abban a pillanatban meghúzta a kétcsövű ravaszát, amikor Lulu egy halat nyeldekelt... A madár beletottyant a tó vizébe, s a halőr kutyája már úszott js érte. Egy óra sem telt el, és (Lulu, a nyakára kötött madzággal egy ágas végű karón himbálód- zott. A hosszú lábú, hosszú nyakú, szürke. ;■madarat lóháttá a szél: úgy lengett jobbra s balra, mint a falióra ingája. /A kifüggesztést elrettentésnek szánta a halőr: fássá minden gém és más, halakat dézsmáló madár, így jár, ha túl akar járni az eszén... Az intenzív szobában, az ablak közelében nem hörgőit már az öregember. A monitoron egyenes i vonal szaladt végig, s (az addigi csipogó hang sípolásba ment át. Exitus, mondta az orvos, s függönyt húzott az ágy mellé. Hernesz Ferenc Álmodjuk vissza LuiuH „Mesélj tovább! — mondta Lennie. — Hogy is lesz az? Lesz egy kis tanyánk ... — Lesz tehenünk — mondta George. — És talán disznónk és tyúkunk is.. . és a ház körül lesz. .. egy kis lucernás . . (J. Steinbeck: Egerek és emberek) Kellner Bernât Berzeviczy Zsolt
