Somogyi Néplap, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-18 / 275. szám
1988. november 18., péntek Somogyi Néplap 5 Jubileumi hét sok rendelvénnyel Húszéves a Krénusz iskola Szokatlanul nagy a nyüzsgés e napokban a kaposvári Krénusz János Általános Iskolában. Az intézmény vezetői a szokásos márciusi Krénusz-hetet előrehozták, s rendezvény rendezvényt követ. Jubileumot ünnepelnek: húsz évvel ezelőtt kezdődött meg a tanítás az intézményiben. Az elmúlt évek történetét Varga József az iskolaigazgatója és Gundy Richárdné igazgatóhelyettes elevenítette, föl. Elmondták: még ma is tizenöten tanítanak azok közül a pedagógusok közül, akik az induláskor is dolgoztak a nevelőtestületben. Akkor ötszáz tanulója volt az iskolának; 1978-ban már nyolcszáz. Ha hozzá számítjuk az állandó délelőtti és délutáni tanítást, valamint a tizenegy napközis csoportot is, az intézet az akkori tárgyi feltételek között rendkívül zsúfolt volt. Ez és a lakótelepi környezet arra késztette a vezetőket, hogy az egészséges életmódot, illetve annak megvalósítását tűzzék ki célul, így 1974-ben indították az első testnevelés-tagozatos képzést. Ezt hat évvel ezelőtt ugyan megszüntették, de a sok Oklevél, díszes serleg, a számos országos bajnok és egykori krénuszos első- vagy másodosztályú élsportoló példája lelkesíti azokat a felsős gyerekéket, akik még testneveléstagozatú osztályba járnak. E cél jegyében alakították ki évekkel ezelőtt az egykori szenespince helyén a korszerű úttörőszobát, az alsó tagozatos tanulókat egy kis tornateremhez juttatva. Ma az itt tanulóik több mint tizenöt szakkör közül választhatnak maguknak kedvükre valót, s a tervek szerint a következő tanévben kezdődik majd az idegenVÁSOSTÖRTÉNETI ESEMÉNY BOGLÁRLELLE BEMUTATKOZOTT A monográfia promierjo Budapesten nyelvű képzés. Jelenleg a felsősök közül két csoport angolt, egy németet, illetve az alsósok egy osztályban — szakköriként — szintén németet tanulnak. A tanulók nagy örömmel fogadták a jubileumi hét rendezvényeit. Szombaton Töröcslke—Szenna—Kaposvár útvonalon túrán vettek részt, 'hétfőn pedig önálló esten mutatkozott .be az intézmény a Kiliánban. Szerepelt a programúik között több vidám sportvetélkedő, osztályok közötti verseny is, valamint Krénusz—Toldi röplabdamérkőzés. A jubileum tiszteletére kiállítás is nyílt az iskolában. Az elmúlt évek csapatnaplóit és az egykori tanulóik által készített technikai érdekességek bemutatóját kísérte a legnagyobb érdeklődés. Kaposváron a Kilián György Városi Művelődési Központban holnap délután öt órakor Szemadám György festőművész nyitja meg Rákos József grafikus tárlatát. (Képünkön egyik alkotása.) Hat órától ugyanitt a Hobo- klub tartja harmadik foglalkozását. Vasárnap délután három órakor tinidélután kezdődik; a résztvevőknek filmet mutatnak be a káros szenvedélyekről, utána pedig diszkóban szórakozhatnak. A Somogy Megyei Múzeumban L osonczi Pálnak. az Elnöki Tanács nyugalmaemberek segítségére fordítják. Vasárnap este hét órakor ifjúsági táncest lesz; a Pax együttes húzza a talp- alávalót. A nagyatádi városi KISZ- bizottság szombaton és vasárnap a városi ötpróba keretében 15 kilométeres őszi gyalogtúrát szervez ; ezen az ötpróba-igazolvánnyal rendelkezők vehetnek részt. Nagyatádon A város és városkörnyék őszi egészségnevelési programja című előadássorozatnak a legközelebbi foglalkozását az egész- ségihézban tartják — ma zott elnökének államfői kitüntetéseiből rendeztek kiállítást. A múzeum kamaratermében naponta tíztől este hatig Harangozó Ferenc grafikusművész kiállítása látogatható. Ugyanitt látható A jég világa és A paraszti pihenés pillanatai című állandó kiállítás; megtekinthetők Martyn Ferenc és Bernáth Aurél festményei, valamint Galimberti Sándornak régi megyeszékhelyet bemutató városképei is. Itt rendezték meg a kaposvári születésű Juan Gyenes fotóművész tárlatát. A Galéria presszóban Tt- bol László nagybajomi festőművész munkáiból látunk válogatást. Az Oktatási Igazgatóság is otthont ad egy tárlatnak: a megyei képzőművészeti tábor legsikerültebb alkotásait mutatva be a nagyközönségnek. Szombaton este hét órakor kezdődik Barcson a Móricz Zsigmond Művelődési Központban a Bari Károly Ifjúsági Cigányklub Erzsé- bet-napi bálja. A rendezvény bevételét az egyedülálló, kis jövedelmű, idős délelőtt kilenc órától; dr. Matarits István főorvos a terhességgel kapcsolatban a betegségekről, illetve a kóros terhességről beszél. A Gábor Andor Művelődési Központban Bors István szobrászművész alkotásaiból látható kiállítás; ez kedd kivételével naponta kettőtől este nyolcig tekinthető meg. A marcali helyőrségi klubban, holnap este hét órától az irodalmi presszó rendezvénysorozata keretében Bitskey Tibor és Benkő Péter lép pódiumra. A képzőművészetek kedvelőinek hétvégi programjában szerepelhet a Róma- vilila, a Rippl-Rónai Emlékmúzeum meglátogatása. Hétfői előzetesként szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni a kaposvári Kilián művelődési központban délután fél hatkor kezdődő rendezvényre : Hogyan vihetjük legtöbbre az életben? címmel Schirilla György beszél a testi-lelki egészségről, az ízületi reumatikus panaszok gyógyításáról, illetve a vegetarianizmusról. Az Árbaf gyermekei KÖNYVESPOLC A hatszáz oldalas monográfián szinte alig száradt meg a nyomdafesték, s tegnap már bemutatták a nagy- közönségnek — Budapesten a Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központban. A Somogyiak Baráti Köre, Boglárlelle Baráti Köre és a Boglárleltei Városi Tanács által szervezett Boglárlellei napok Budapesten című rendezvénysorozat első eseménye méltó indítása volt a hátralevő programoknak is. Boglárlelle számára város- történeti esemény a monográfia megszületése. A többnyire sok adattal, igényesen feldolgozott történelmi események összegezése, a tanulmányok Somogy, a tágafofo régió, sőt egész Magyarország számára figyelemre méltóvá teszik a kiadványt. A népes szerzőgárdában hivatásos és amatőr régészek, történészek, irodalmárok találhatók. A kötet nemcsak a település és környéke történetét dolgozza föl az őskortól, hanem külön fejezet foglalkozik például az életmódot a mai napig meghatározó dél-balatoni borvidék szőlőművelésével, a hajózással, a közlekedéssel, a fürdőkultúrával, sőt az írók és művészek boglárlellei kapcsolataival is. A Laczkó András által szerkesztett kötet technikai szerkesztését Farkas Béla és Katona Csongor látta el. A sok adatot tartalmazó, ezért kissé száraz szöveg egyhangúságát fotómellékletek oldják fel. Nem véletlen, hogy a lengyel kultúra házában mutatták be a monográfiát, hiszen külön fejezet foglalkozik azzal, hogy a település a második világháború alatt lengyel menekülteknek adott hajlékot, túlélési lehetőséget. A tegnapi eseményen az akkori lengyelek közül is ott voltak néhányan, bizonyítva kötődésüket a városhoz. Szabó József, Boglárlelle tanácselnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Kalász Zoltán osztályvezető mutatta be a tanulmánykötetet. Hangsúlyozta, hogy adósságtörlesztés ez a múlttal, a jelennel és önmagunkkal szemben, tgy válhat a múlt és annak felismert tanulsága jelent alakító erővé az egyén és közösségei számára. A szerzők közül dr. T. Mérey Klára, Mészárosné Kovács Magdolna, dr. Lagzi István és dr. Kanyar József vallott szóban is kutatásairól. Este a Magyar—Szovjet Baráti Társaság budapesti székházában folytatódott az eseménysorozat. A Múzsák találkozója című programban somogyi és megyénkből elszármazott művészek, írók adtak műsort a boglárlellei napok keretében. A Szovjet Irodalom című folyóirat júliusi és augusztusi számának példátlan volt a népszerűsége. Nem véletlen, hiszen teljes egészében közölte Anatolij Ribakovnak Az Arbat gyermekei című regényét — azt a művet, amely írójának világhírt szerzett. Az Arbat gyermekeinek születése és sorsa maga is külön regény. 25 évig pihent alkotója fiókjában, míg 1987-ben napvilágot láthatott. Az író nyilatkozataiban sokszor utalt arra a sok ajánlatra, amit külföldi kiadóktól kapott. Ö azonban nem állt kötélnek. „Ennek a műnek a Szovjetunióban kell először megjelennie” — mondotta. S most egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy Az Arbat gyermekeiről beszél az olvasó világ Mi az oka e regény népszerűségének? Hiszen, ha szigorú esztétikai mércével mérjük, a mű nem remek, olvasása közben gyakran érezzük, hogy az író szerkezetileg sem tudja mindig átfogni hatalmas anyagát. Az Arbat gyermekeinek varázsa — nyilvánvalóan — témájában rejlik. Ez az első olyan alkotás, amely szépírói eszközökkel, de doku- menitális hitelességgel idézi föl az 1930-as évek elejének Szovjetunióját. Elsősorban a személyi kultusz kiépítésének, kezdő szakaszának félelmetes látlelete a regény. „Nem bújtam levéltárakat, nem böngésztem dokumentumok özönét. De benne éltem. a korban, és emberek százaival beszéltem, akiket a sztálinizmus tett tönkre — fizikailag és lelkileg egyaránt. És úgy érzem; mindez elég volt nekem, hogy meg- álikossam művemet. Megalkossam és igaznak fogjam fel” — vallja az író, egyúttal választ adva sok olvasói és kritikusi észrevételre is. Igen, az olvasó is ezt érzi. Benne élünk, benne lélegzőnk a korban. Vajon igaz-e, amit Ribakov sejtet, hogy Kirovót Sztálin parancsára likvidálták? Mindez történelmileg még bizonyításra szorul. De a félelmetes gépezet beindulása tény. Tény, hogy. ez az út csak ide vezethetett. „A világ forradalmi mozgalmának egyik leg. nagyobb tragédiája I. V. Sztálin nevéhez fűződik” — mondotta Mihail Satrov, a népszerű drámaíró, akinek művei csak szintén most, a „befejezetlen. forradalom”, az újraértékelés időszakában hódíthatnak. Ha gondolatban lelassítjuk e nagyméretű regény höm- pölygését, két szálon követhetjük nyomon a cselekményt. Az egyik főalak maga Sztálin, szúkebb környezetében. Félelmetesek azok a monológok, Sztálin töprengései, amelyek már egyöntetűen jelzik egy új, kegyetlen kor beköszöntését : „ ... A sikertelen trónkövetelő mindig potenciális ellenség ... Az apparátus legyen a legfelsőbb vezetés ellentmondást nem ismerő végrehajtója ; állandó félelemben kell tartani, mert az a beleoltott félelem átsugár- zik majd a népre is...” A regény másik főalakja, tulajdonképpeni főszereplője az Arbaton lakó fiatal egyetemista, Szása Pankratov. Sorsában, szibériai száműzetésébe az író belesűrítette egy új, már a forradalom győzelme után felnövekvő nemzedék tragédiáját. Vajon mennyire tudják (tudták) megőrizni hitüket, elkötelezettségüket a fizikai és lelki megpróbáltatásokban? Mark Rjazanovnak, Szása nagybátyjának, a KB KÖNYVESPOLC póttagjának — aki nem hajlandó kiállni unokaöcs- cse mellett — Szása édesanyja nemcsak saját ítéletét mondja el. Látnoki módon idézi föl azt a közeljövőt is: „És ha majd elérkezik a te órád, Mark, akkor eszedbe jut Szasa, elgondolkozol mindezen, de már késő lesz. Nem védtél meg egy ártatlant. Téged sem fognak megvédeni.” S mennyi szín, mennyi jellemző arc az Arbatról! Varja, a kicsit könnyelmű, felvágott nyelvű fruska a regény legrokonszenvesebb nőalakja; Kosztya, a moszkvai aranyifjúság jellegzetes képviselője vagy Jura Sarok, aki beépül a hatalmi gépezet félelmetes rendszerébe. Mind-mind jellegzetes. Az író arra is talál módot, hogy a szibériai táj megejtő szépségét elénk állítsa. S ebben az embert annyira próbára ■tevő vad, kegyetlen világban Szása monológja mintha miagának az írónak az ars poeticája lenne: „Azok, akik száműzetésbe küldik az emberéket, tévednek, ha azt hiszik, hogy ily módon meg lehet törni egy embert. Megölni lehet, megtörni nem.” Dr. Sípos Csaba
