Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-07 / 240. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLIV. évfolyam, 240. szám Ara: 1,80 Ft 1988. október 7., péntek Folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka A vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslat vitájával folytatódott csütörtökön az Országgyűlés őszi ülésszaka. Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének in­dítványára a képviselők megemlékeztek az aradi 13 hős tábornokról, a vértanúhalált halt gróf Batthyány Lajosról, Magyarország első felelős miniszterelnökéről és az 1848—49-es forradalom és szabadságharc többi hőséről. HORVATH JENŐ (Budapest), a Budapesti Ügy­védi Kamara elnöke kért szót elsőként a vitában. El­mondta: nem győzte ,meg az az érv, hogy egy hónap ha­lasztás, amikor kézbe vehet­nék a pontosított törvényter­vezetet késleltetné az általa is szükségesnek tartott ja­nuár 1-jei bevezetést. Ezért ismételten megfontolásra ajánlotta: a parlament no­vemberben ismét tűzze na- pirendre a tervezetet, s a mostani ;vitáját a törvényho­zó testület csak „első olva­satnak” tekintse. MIKLÓS ZOLTÁN (Nógrád megye), ia litkei Ipoly Mgtsz elnöke nehez­ményezte, hogy a vállalkozá­si nyereségadó nem veszi fi­gyelembe a mezőgazdaság objektív természeti, biológiai sajátosságait. Jelentős va- gyonveszteséget szenvedtek el a gazdálkodók az elmúlt évek aszályos időjárása mi­att. Ebből csak úgy tudná­nak kilábalni, ha a jövőben keletkező nyereségből a ter­mészeti csapások okozta veszteség adómentesen visz- szapótolható lenne. Ezt azon­ban ez az adórendszer nem kívánja elismerni, ami a me­zőgazdasági termelők elsze­gényedéséhez, esetleg tö­meges csődhöz is vezethet. Ennek ellensúlyozására a képviselő javasolta, hogy a mezőgazdaságban, de leg­alább a kedvezőtlen adottsá­gú tsz-ekben a vállalkozási adótörvény engedje meg az adózatlan nyereség terhére történő tartalékolást, az alaptevékenység árbevétele alapján meghatározott nagy­ságrendben. DR. SZABÓNÉ DR. KAKAS IRÉN (Vas megye), a Bábolnai Me­zőgazdasági Kombinát vas­vári üzemének állatorvosa emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban az Országgyű­lés határozatot hozott a gaz­daságilag elmaradott térsé­gek .felzárkóztatása, fejlesz­tése érdekében. Később egy elkülönített pénzalapot is megszavazott a törvényhozó testület erre a célra. A té­mával összefüggésben ja­vasolta: az elmaradott térsé­gekben létesített új, munka­helyteremtő beruházások adóalanyai — legyenek azok magánszemélyek vagy gaz­dálkodó -egységek — kapja­nak jelentős, 80 százalékos adókedvezményt. Reményét fejezte ki, hogy egy ilyen érdemi (döntéssel sikerült el­érni : a népességmegtartó ké­pesség nemcsak szó marad, és ezekben á falvakban újra fognak keresztelni, esküvőt tartani, nem pedig csak te­metni. SASVÁRI JÓZSEF (Komárom megye), a Dorogi Szénbányák Vállalat gépésze­ti (szakosztályvezetője a vál­lalkozási nyereségadó tör­vénytervezetével kapcsolat­ban módosító javaslatot ter­jesztett a képviselők elé. A törvényjavaslat 11. paragra­fusára hivatkozott, amely szerint az adóalanyt a kul­turális, az egészségügyi és a- sporttevékenységből szár­mazó jutalékából nyolcvan százalékos adóvisszatartás formájában kedvezmény il­leti meg. A paragrafus 3. számú mellékletéhez a kép­viselő olyan értelmű kiegé­szítést javasolt, hogy a hangfelvétel-készítést és -ki­adást mint kulturális szol­gáltatást ugyancsak illesse meg a kedvezmény. A vita bezárultával VILLÁNYI MIKLÓS pénzügyminiszter bejelen­tette: a vitában elhangzotta­kat, valamint la szavazás vár­ható eredményét figyelem­be véve úgy tartja célszerű­nek, ha a parlament az elő­terjesztést most első olvasat­ban megtárgyalt javaslatnak tekinti, és a legközelebbi ülésszakon i— az átmenetet szabályozó törvénnyel együtt — hagyja jóvá. Villányi Miklós ugyanak­kor élt azzal a jogával, hogy reagáljon a vitában elhang- zottatkra. Egyetértett az adó­morállal kapcsolatos ész­revételekkel, de kérte, hogy ez a kérdés ne csak egy szűk pénzügyi, államigazga­tási réteget foglalkoztasson, hanem váljék közüggyé. Min­denki érezze át, hogy tisz­tességes adófizetés nélkül nem boldogulhat az ország. A továbbiakban Villányi Miklós konkrét képviselői észrevételekre válaszolt, hangsúlyozva, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben a vitát nem lehet lezárni. Ezek közé sorolta az állami tulajdon utáni osztalék ügyét, valamint a vagyonér­tékelés, a vagyonnövelésben való érdekeltség és az esetle­ges vagyonarányos elvonás lehetőségét. Az adómértékkel kapcsolatos vitáról szólva a pénzügyminiszter ismét hangsúlyozta: a kedvezmé­nyek figyelembevételével az átlagos adómérték 40 száza­lék alatti, s ez nemzetközi összehasonlításban is rendkí­vül alacsony, ha pedig figye­lembe vesszük népgazdasá­gunk jelenlegi helyzetét, a kritika éppen hogy az adó­mérték alacsony voltát illet­heti ! Rámutatott, hogy 13 milliárd forint értékű adót szüntetnek meg, s az ÁFA- vissziafgénylés jövőre újabb 7 milliárd forinttal csökkenti a költségvetés bevételét. A választ követően Sta­dinger István megadta aszót KOVÁCS ANDRÁSNAK (Heves megye), a Selypi Cu­korgyár főmérnökének, a na­pirend bizottsági előadójá­nak. Kifejezte meggyőző­dését, hogy a novemberi ülésszakén sem lesz sokkal több információ a döntéshez, ezért kérte: a sokat emlege­tett képviselői felelősség ar­ra is terjedjen ki, hogy ez a halasztás milyen kárt okoz a népgazdaságnak. Ezután Stadinger István — mivel a vitában felszóla­lók többsége a döntés elha­lasztását kérte — szavazás­ra bocsátotta a kérdést; el­fogadja-e az Országgyűlés, hogy az előterjesztést a leg­közelebbi, várhatóan novem­ber második felében sorra kerülő ülésen vitassák meg újra « képviselők. Az Or­szággyűlés túlnyomó többség­gel ezt a megoldást fogadta el (23-an volta az azonnali döntés mellett, 10-en tartóz­kodtak a szavazástól). Az elfogadott napirendnek megfelelően ismét a pénz­ügyminiszter emelkedett szó­lásra, hogy előterjessze,, az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövede­lemadójáról szóló törvények módosítására vonatkozó ter­vezeteket. Javaslat az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó módosítására Villányi Miklós bevezető­ben arra emlékeztette a kép­viselőket, hogy egy éve tár­gyalta az Országgyűlés a két új adó bevezetésének törvénytervezetét. Nagy vi­ták után és több módosító javaslat elfogadásával a kép­viselők a reform mellé állva bizalmat szavaztak a kor­mány stabilizációs és kibon­takozási programjának, és az annak eszközrendszeréül szolgáló új adók bevezetését is elfogadták. E nagy horderejű lépésről gazdaságpolitikai értékelést adni korai, kellő felelősség­gel ez csak több év tapasz­talata alapján végezhető el. Az adópolitikai elvek érté­keléséhez is legalább egy év szükséges. Most még csak rövidtávú számvetésre lehet vállalkozni. — Az új adórendszerről — bár a társadalmat próbára tevő komoly erőfeszítések árán került bevezetésre — elmondható, hogy működik, a termelésben, a gazdálko­dásban miatta nem voltak komolyabb fennakadások. Ez már önmagában is ered­ménynek tekinthető, ami a továbbfejlesztéshez jó ala­pul szolgálhat. A működés­sel voltak és vannak gon­dok. A bevezetésre valóban kevés volt az idő. Valóban nagy türelemre volt szük­ség, amikor nyomtatványo­kért kellett sorba állni, ami­kor a megszokott árarányok számottevően megváltoztak. A bruttósítási sérelmeket a munkáltatók orvosolták, vagy ahol indokolt volt — a pe­dagógusoknál —, ott a for­rásokat a költségvetés biz­tosította, illetve rendelke­zésre bocsátja. Az új adórendszert ko­moly egyensúlyi gondok kö­zepette, a gazdasági folya­matok romló irányzatai mel­lett kellett bevezetni. Ezek a gazdasági nehézségek év­tizedes folyamatok végered­ményei, amelyeket az adó­rendszer önmagában nem képes megoldani. Ma azon­ban a társadalom az új adó­rendszer hatásaként éli meg az életszínvonal-csökkenést. A lakosság helyzete 1988- ban akkor sem lett volna jobb, ha nem az adók ré­vén, hanem más módon csökken az életszínvonal. Ezért koraiak és érdem­ben vitathatók azok a meg­állapítások, amelyek egyol­dalúan az új adók hatásá­nak tulajdonítanak egyes társadalmi-gazdasági jelen­ségeket, például á szándé­koltnál nagyobb inflációt, a teljesítmények visszatartását. Az ÁFA csak eszköze a fo­gyasztás drágításának, mér­tékei nem öncélúak, és nem szabadon változtathatók. Az ez évi fogyasztói áremelke­désből 8 százalék tulajdonít­ható az adóreform beveze­tésének. Folyamatában az adórendszernek önmagában nincs inflációs hatása, ha az adómértékek nem növeked­Az Országgyűlés második napján felállással emlékez­nek meg az aradi vérta­núkról és Batthyány Lajos­ról. nek. Az viszont tény, hogy a forgalmiadó-rendszer az eddiginél következetesebben kapcsolja össze a termelői és fogyasztói árak mozgá­sát. Ameddig a magyar gazda­ság döntő részben a világ­piacon nem vagy csak vesz­teségek árán eladható ter­mékeket állít elő, addig az inflációt nem lehet megál­lítani. Ezért a forgalmiadó­kulcsok csökkentése, illetve az ártámogatások szélesítése nem perspektivikus megol­dás. Jogos azonban az a kér­dés: ki viselje a gazdaság nemzetközi leértékelődése miatti hátrányokat és a ko­rábban elmaradt vagy hibás gazdaságpolitikai döntések terheit? A valós kérdés és dilemma az, hogy milyen arányban oszlanak meg a terhek a társadalom egészén belül az egyes rétegek, cso­portok között. Mi a szerepe az általános forgalmi adó­nak? Az általános forgalmi adó a végső fogyasztásra — dön­tően lakossági fogyasztás­ra kerülő — termé­kek árában megjelenő adó. Mindig azok fizetik meg. akik az adott termékeket megvásárolják. Ezért kulcs­kérdés, hogy a végső fo­gyasztásra kerülő termékek döntő hányadának fogyasz­tói árában ez az adó meg­jelenjék. Ha a termékek szűk körére korlátozódik egy nagyon magas adó, az óha­tatlanul torzítja, félrevezeti a termelést és a fogyasztást. E hatásokat el kell kerülni. A továbblépést az szolgál­hatja, ha a jövőben fokoza­tosan szűkítjük a mentessé­gek, kedvezmények körét, és ezáltal csökkenteni lehet a jelenlegi 25 százalékos adó­kulcs mértékét. (Folytatás a 2.'oldalon) Két korszellem vitája Parlamenti tudósítónk jelenti A viták, amelyek ma a tár­sadalomban zajlanak, olya­nok, mintha egy 1977-es fej vitatkozna egy 1988-assal. Akik a parlament által szer­dán elfogadott társasági tör­vénytől a szocializmust fél­tik, nem értik, hogy a szo­cializmus fejlődésének rea­litásai mások, mint amit ko­rábban föltételeztünk. Ha­sonlóképp két korszellem vitája húzódik meg Bős— Nagymaros ügye mögött is. Simon Ernőné somogyi képviselő jelen volt, amikor az Országgyűlés 1977-ben jóváhagyta az Elnöki Tanács döntését a vízlépcső-rend­szer megépítéséről. — Eszünkbe sem jutott, hogy a tervvel vitatkozzunk; sőt, somogyi képviselő is volt, aki sürgette a beruhá­zás megvalósítását. Hiszen akkor minden fejlődött, gya­rapodott, s úgy látszott, jó irányban haladunk. A köz­hangulat sem volt olyan, amely eleve megkérdőjele­zett volna egy tervet. Köny- nyű mai fejjel pálcát törni egy korábbi döntés felett. Én az idő közben megismert tények és viták alapján is kiállók akkori véleményem mellett, és a beruházás foly­tatását támogatom. Jó néhány képviselővel beszélgetve tapasztalható volt, hogy a honatyák kellő higgadtságot bizonyítva nem hagyták befolyásolni magu­kat egyes csoportoktól. Hogy látja a nagyberuházás hely­zetét Király Zoltán képvise­lő, aki nyár eleji indítvá­nyával az elmúlt hetek vi­haros vitáinak szelét vetet­te el? — Nem én vetettem el a szelet, hanem a korábbi éveknek nyilvánosságot ki­záró politikai gyakorlata, s az a döntési mechanizmus, amely a társadalom nevé­ben és a társadalom helyett foglalt állást. — Nyilván ön is látja, hogy már korántsem egy beruházás sorsa a társadal­mi méretűvé duzzadt vita tétje. — Valóban felszínre tör­tek más indítékú indulatok is, ezt azonban a korábbi lefojtottság törvényszerű el­lenhatásának érzem. — Csakhogy a mestersé­gesen szított feszültség ne­hezíti a 'higgadt döntést. — Feszültség csak azért keletkezett, mert a közvéle­mény csak akkor kapott ér­demi tájékoztatást, mikor a döntés már megvolt. A képviselőtársaimmal együtt tett dunai hajóút arról győ­zött meg, hogy a beruházás már valóban visszafordítha­tatlan. Csakhogy a szép ausztriai vízi erőművek mel­lett én tájékozódtam a má­sik oldal, az ottani „zöldek" véleményéről is. Amit tőlük hallottam, nem oszlatta el aggályaimat. A parlament törvényhozá­si dömpingje arra utal: sür­getővé vált, hogy a reform- folyamat egyes elemei 'mi­előbb összhangba kerülje­nek, s a régebbi törvények ne fékezhessék az újak ha­tását. Nyers Rezsőt, a par­lament reform ad hoc bi­zottságának elnökét először arról kérdeztem, sikerült-e már túllépni a gazdaság ob­jektív törvényszerűségeivel nem számoló politikai vo- luntarizmuson. — Már a politikai vezetés részéről is erős a törekvés erre. A korábbi voluntariz- mus negatív utóhatásainak megszüntetését az nehezíti, hogy ezt a munkát egy rej­tett pénzügyi válság közben kell végezni. Azért rejtett, mert a terhek súlyát még nem egyformán érzik az egyes gazdálkodók. Épp a voluntarizmus tette áttekint­hetetlenné a gazdaságot s nehezen mérhetővé a valódi teljesítményeket. Az ezek­ben a hónapokban születő törvények a javak és terhek igazságosabb megosztását is célozzák. — A reformintézkedések nem egyszer pillanatnyi tár­sadalmi érdekeket sértenek. Márpedig e folyamat csak széles körű társadalmi tá­mogatással lehet sikeres. — Valóban így van. A fő gond az, hogy a reformlépé­sek összemosódnak a pénz­ügyi válság megoldására tett kényszerű intézkedések­kel. A reformot így sokan a különféle szorításokkal azo­nosítják, s nem a gazdasági modell átrendezésével. A tö­megek egyelőre nem tudnak olyan reformok mögé állni, amelyekben látnák, hogy hatásukra rövid időn belül nekik is jobb lesz. Így oly­kor úgy látszik, mintha a reform a társadalom ellené­re zajlana. — A vállakozók országos szövetségének elnöke mond­ta a példát, hogy ha az épü­lő panzió tulajdonosának elfogy a pénze, nincs egyéb lehetősége a csőd elkerülé­sére, minthogy újabb hite­lekből befejezi az építést. Csak a működő panzió ad ugyanis esélyt, hogy egyál­talán visszafizethesse a ko­rábbi hiteleit. — Jó a példa, akkor is. ha a népgazdaság egészében a költségvetési hiány nem nőhet, s ezért a visszafogás elkerülhetetlen. Azért mégis van mód e képletes panzió megépítésére. Ehhez egy­szerre kell megszüntetnünk a veszteségforrásokat, és fő­ként hitellel, ösztönözni a jó vállalkozásokat. Bíró Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom