Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-04 / 237. szám
1988. október 4., kedd Somogyi Néplap 3 A bérreform útvesztői AZ ŐSZI TERMÉSÉRT ________________________ V áltóval fizet a gabonaipar A bankosok javasolják: forgatni kell Az újabb kori bérszabályozás történetében másodszor ismerték el hivatalosan is, hogy a bérpolitika — a- maga eszközeivel — egyedül nem*gar an tálhat ja a vásárlóerő tervezett és kívánatos keretek között tartását. A változások közös lényege, hogy gyakorlatilag megszűnik a mai értelemben vett bérszabályozás, s még inkább megszűnik a bevezetése pillanatától tarthatatlannak látszó központi bérreguláció. Közös lényege a jövő évi változásoknak az is, hogy az akkori bérmechanizmus valójában egy sor kompromisszum eredményeként működő öszvér meg- - oldás lesz, hisz alkotórészei között fölfedezhető valamiféle kezdetleges érdekegyeztetés éppúgy, mint az ugyancsak valamiféle teljesítménykövetelmény, illetve teljesítménymutató alkalmazása. Vezetői érdekeltség, társadalmi nyomás Ami az érdekegyeztetést illeti: a kormány, a SZOT, a Gazdasági Kamara és a szövetkezeti érdekképviseleti szervezetek úgynevezett „makroszinten” állapodnak meg az átlagbérek lehetséges alakulásáról. E megállapodás során természetesen figyelniük kell a nemzeti jövedelem várható növekedésére, az általános gazdasági helyzetre, az 'adósságszolgálati terhekre, a fejlesztési és beruházási kötelezettségekre, s csakis ezek mérlegelése után körvonalazódhat, hogy miként alakulhatnak a reálbérek. Ami pedig ama bizonyos „teljesítménymutatót” illeti: vállalkozói nyereségadó terheli a bérnövekményt is. Azok a vállalatok és szövetkezetek, amelyek kisebb bér- növekedést valósítanak meg, mint amekkorát a hozzáadott érték és a bérek alakulása közötti viszonyra vonatkozó |normatív mérték meghatároz, adóvisszatérítést kapnak. Az érdekegyeztetés során meghatározott bémövelési lehetőséget túllépő gazdálkodó szervezetek vezetőinek prémiumát viszont vagy csökkenteni kell vagy teljes egészében meg kell vonni. Ily módon tehát a vezető személyes „érdekeltsége”, hogy ne engedjen a korábban és manapság is oly sokat emlegetett társadalmi nyomásnak, mert ha ennek nem képes ellenállni, akkor engedékenységét a saját pénztárcája bánja. A vállalati vezetők személy szerint abban lesznek érdekeltek, hogy csak olyan bérnövekedést támogassanak, amely nem hat kedvezőtlenül a va- gyonarányos tiszta eredményre, vagyis amelynek megfelelő a nyereséghozama, és nem csorbítja a felhalmozási és a vagyongyarapítási lehetőségeket. A bérmechanizmus és a szakszervezetek Kérdés ezek után, hogy mi szerepe lesz a vállalati szintű — az igazgató és a szak- szervezet közötti — érdek- egyeztetésnek. Kérdés ez legfőképpen azért, mert a szak- szervezeti bizottság tagjai között' általában ott vannak a különböző beosztásokban dolgozó gazdasági vezetők is, akik aligha fognak a saját jövedelmüket veszélyeztető egyezségre törekedni — részben saját magukkal. Annyit azért még a jövő évi bérmechanizmusról, hogy megszűnik a bérklub intézménye, vagyis felednivaló lesz az a kezdeményezés, amelynek pedig még nem is olyan régen, a hivatalos dokumentumokban is nagy szerepet szántak a bérliberalizáláshoz vezető úton. Ugyancsak megszűnnek — legalábbis a ki tudja hányadszori elhatározások értelmében — az eddig különböző megfontolásokból osztogatott bérpreferenciák. S azok a gazdálkodó szervezetek, ahol a bértömeg egy meghatározott összegnél — a jelenlegi elképzelések szerint 10 millió forintnál — nem nagyobb, mentesülnek a bért alakító mechanizmus egyes elemeinek hatályai alól, vagyis a kicsiknél minden eddiginél egyszerűbb ilesz a bérezési gyakorlat. Csak győzzék adóval ... # A vázolt bérmechnizmus — amelynek központjában változatlanul a kereslet szabályozása áll — alig néhány hete került nyilvánosságra és máris sokakban megfogalmazódott a kérdés: mi ebben a mechanizmusban a reformértékű lépés? És egyáltalán: lesz, lehetséges jövőre bérreform? Sokan úgy tartják — és nem csak a szakszervezeti berkekben —, hogy ez a mechanizmus nem más, mint a vállalat adóviselő képességére épített, meghatározott teljesítménymutatóhoz kötött bérszabályozás, s még akkor sem tekinthető a bérreform apró, első lépésének, ha nem mellőzi a maicro- szintű érdekegyeztetést. Egyes hírek szerint a szak- szervezetek annyira nem tartják komolynak az efféle „érdekegyeztetést”, hogy állítólag nem is óhajtják követni ezt a gyakorlatot, mondván, ilyen körülmények között nincs miről és nincs kivel tárgyalni. Ösztömés vagy kövatalmény A korábban megálmodott, „alulról építkező” érdek- egyeztetéses bérmegállapodásnak szinte valamennyi feltétele hiányzik nálunk. Ezt bizonyos kutatóhelyek jóelő- re jelezték, bár akkor még csak halvány ötlet formájában fogalmazódott meg, hogy a politikailag is garantált jövő évi bérreformnak ebben a formában kellene megvalósulnia. Ám e jelzésekre senki sem figyelt, és a nagy energiával elindított előkészítő munkálatok végül is azért lassultak le, mert az államigaizgatás (és föltehető- leg a politikai vezetés is belátta: a bérreform sokkal bonyolultabb annál, semmint január elsejével nagy hirtelen meghirdethető legyen az érdekegyeztetésen alapuló bérmegállapodás. De nemcsak az a gond, hanem mindenekelőtt a pénz. Semmi jele, hogy belátható időn belül változna a korlátozó, elvonó jellegű egyensúlyi politika. Következésképpen a bér — mint eddig négy évtizeden át — változatlanul olyan maradvány, amivel mindenekelőtt spórolni kell, és spórolni is fognak, nem érvényesítve azt az egyszerű törvényszerűséget, hogy a bérnek mindenekelőtt a teljesítményösztönző szerepét kell kihasználni. Mindez csak azért említésre méltó, mert minden ezzel kapcsolatos agitáció ellenére is a munkavállalók igenis jelentős bérnövekményt várnak a bérreformtól. Legalább megközelítőleg any- nyit, amennyivel valamelyest ellensúlyozható a mind jobban meglóduló infláció. Márpedig ez a bérreform |nem ígérhet, nem is ígér, még annyit sem, amennyivel korrigálhatok lennének iá manapság már agyontorzitott bérarányok. Márpedig enél- kül nincs és nem is lehet bérreform. • Januártól bérvita? Nem kedvez a bérreformnak a személyi jövedelemadó jelenlegi rendszere sem, hiszen — minden ellenkező meggyőződéssel szemben — ez az adórendszer nem ösztönzi a teljesítménynövekményt, éppen a túlzásba vitt progresszivitásával. Ráadásul azonos módon kezeli a túlmunkából származó munka- jövedelmet a vállalkozói és a tőkejövedelmekkel. Ez a félresikeredett adórendszer any- nyira teljesítmény-visszatartó hatású, hogy azt egy ugyancsak félresikeredett bérrefom aligha ellensúlyozhatná. És hát persze kérdéses, hogy vállalható és végrehajt- ható-e radikális bérreform — amelytől a közvélemény igenis a reálbérek növekedését várja! — akkor, amikor sem ,a kormányzatnak, sem a politikai vezetésnek gyakorlatilag nincs átfogó gazdaság- és életszínvonal-politikai stratégiája, s amikor a gazdaságpolitikát egyfajta — a monetarizmusra és a költségvetési bevételiekre koncentráló — gazdaságtechnika váltotta föl. Megint csak másképpen fogalmazva: kérdéses, hogy a jelenlegi politikai helyzet — amelynek egyik meghatározója az élet- színvonal folyamatos és a jelek szerint egyelőre megállíthatatlan csökkenése — kedvez-e a radikális bérreformnak? E- kérdésekre csakis egyszavas válasz adható: aligha. S úgy látszik, hogy e válasz kikerülhetetlenségét azok is fölismerték, akik kidol- gazták a jövő évi és valóban nem reformértékű bérmechanizmust és azok is, akik ezt .az újabb, se hideg, se meleg változatot jóváhagyásukkal szentesítették. Persze ettől függetlenül is úgy hírlik, hogy a közeli hetekben mégiscsak elkészül valamiféle reformkoncepció, sőt vitára is bocsátják, és januártól majd meg is hirdetik. Ezzel kapcsolatban az utolsó kérdés: szabad-e ily módon diszkre- ditálni a bérreformot? Nem lenne-e célszerűbb és politikailag is hasznosabb, ha az egészet elhalasztanák akkorra, amikor legalább e reform elemi feltételei megértek? Vértes Csaba Az őszi betakarítási munkák sűrűjében vagyunk. Gépek dolgoznak a kukorica- táblákon, a cukorrépaföldeken. A termés kevesebb a vártnál, ezért a termelőknek még nagyobb szükségük van a termékeik árára. Pénzre van szükségünk és nem váltóra, amelyet a felvásárló vállalattól kaptak. Ezért került sor tegnap megbeszélésre dr. Tóth Károly, a Somogy Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója, Herner Endre, a Teszöv titkára, Dé- kány Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei igazgatója és Pék Károly, az OKHB Rt., Kaposvár mezőgazdasági osztályának vezetője között. — A termelők tudni szeretnék, kapnak-e pénzt, és mikor — mondta dr. Tóth Károly. — A nyáron a gabona felét készpénzzel, a másik felét váltóval fizettük ki. A váltók beváltására garanciát vállalt az OKHB, és mindenki időben megkapta a pénzét. Szeretnénk folytatni most, az őszi időszakban is ezt a gyakorlatot. A GMV-nek sok kötelezettsége van erre az évre. A tervek szerint 15—20 ezer vagon kukoricát vásárolnak föl; ehhez mintegy 600 millió forint hitelre van szükségük. A pénz nagy részét csak váltó formájában tudja rendelkezésükre bocsátaBefejező .szakaszához érkezett az Együtt a helsinki szellem továbbviteléért elnevezésű európai béketalálkozó előkészítése hazánkban — jelentették be a rendezvény magyar előkészítő bizottságának hétfői ülésén. A november 11—13 között megrendezendő nagyszaoású budapesti nemzetközi tanácskozásra a helsinki záróokmányt aláíró 35 ország békemozgalmai kaptak meghívást a rendezvény házigazdájától, az Országos Béketanácstól. Az Európa sorsáért felelősséget vállaló résztvevők körét politikai pártok képviselői, békekutató központok munkatársai, neves politikusok és parlamenti képviselők egészítik ki. Közülük eddig csaknem százan jelezték érkezésüket. Mint az előkészítő bizottság ülésén megfogalmazódott, a magyar rendezők a budapesti tanácskozással olyan fórumot kívánnak látni a bank. Garanciára van szükség, hogy a váltókat a bank beváltja: különben a szövetkezetek kerülnek nehéz pénzügyi helyzetbe. Dékány Ferenc szerint a probléma az, hogy a váltónak nincsen „hitele” a termelőüzemek körében. — A váltó és a pénz közé egyenlőséget kell tenni, mert ez ugyanolyan fizető- eszköz. Most . elindult egy olyan folyamat, hogy az üzemek ismét kezdik megszeretni a váltót, felismerték benne az eddig kihasználatlan lehetőségeket. Ha valaki azonban még mindig kételkedne, annak elmondhatom, hogy a bank garanciát ad, tehát minden váltót időben beváltanak. Korlátok nincsenek, sőt olyan keret sincs, ami esetleg kimerülhetne ; késedelem nélkül, gyakorlatilag egy-két hónapon belül visszaszámítolják a váltókat. A bankok a piacképes termelést finanszírozzák, és a gabona igazán az. A váltónak egyre nagyobb szerephez kell jutnia a gazdaságban, hiszen olcsóbb, mint a készpénz, és ha a -vállalatok forgatják is a váltót, még bevételhez is juthatnak. Sajnos, ma még vannak vállalatok, amelyek nem fogadják el fizetőeszközként. A változás azonban kedvező irányú. A vélemények megegyeznek, a kérdés azonban még rehozni, amelyen valameny- nyi, a helsinki folyamat továbbvitelén munkálkodó békeszervezet kifejtheti véleményét a kontinens helyzetéről, jövőjéről. A külföldi meghívottak széles köre mellett a házigazdák számítanak a különféle hazai társadalmi csoportok tevékeny részvételére is. Éhnek megfelelően a magyar társadalmi szervezetek, csoportok együttműködésének újabb állomása lesz, hogy a hazánkat képviselő mintegy 50 fős delegációban az Országos Béketanácson kívül álló közösségek is helyet kapnak. A rendezvény nyíltságát szolgálja az előkészítő bizottságnak az a döntése is, miszerint a nemzetközi tanácskozás nyitó és záró ülésén, illetve a folyamatosan működő vitafórumon és az úgynevezett békebazárban a meghívottak mellett bárki szabadon elmondhatja a napirenfennáll: mennyi készpénz és mennyi váltó áll a GMV rendelkezésére az őszi felvásárláshoz ? — Előre ezt pontosan nem lehet megmondani — mondta Pék Károly. — Várhatóan döntő hányadában váltóval tudnak fizetni. Annyi készpénz azonban biztosan lesz, hogy a legsürgősebb igényeket kielégítsük. Azt is megígérhetem, hogy a GMV — és más élelmiszeripari vállalatok — váltóit korlátozás nélkül befogadjuk. Addig is azt tanácsolom: a gazdaságok folyamatosan vegyék föl a váltót, és forgassák. Elsősorban a 180 napos váltók használatát javasoljuk: ez felel meg legjobban a felvásárlók és a termelők gazdasági érdekeinek. A megbeszélésen szóba került még egy téma, amely sok gazdaságot érint. A gabonaforgalmi vállalat a 27 százalék fölötti sikértartalom után felárat fizet a termelőknek, legalábbis így hirdették meg. Ezt a pénzt azonban eddig még nem fizették ki. Oka: a sok kintlevőség miatti pénzhiány. Dr. Tóth Károly ígéretet tett arra, hogy két héten belül kifizetik ezt a 25 millió forintot a gazdaságoknak. A kisebb, összegeket készpénzben, a nagyobbakat váltóban fizetik. A bank ezt a váltót is azonnal beváltja. V.O. den szereplő kérdésekkel kapcsolatos véleményét. Az előkészítő bizottság ülésén döntés született arról is, hogy a rangos, nemzetközi rendezvény „főpróbájaként” október 8-án, szombaton 10 órakor tanácskozást tartanak Budapesten, a református egyház Ráday utcai kollégiumában. Ezen ia rendezők tájékoztatást adnaik a novemberi tanácskozás előkészületeiről, majd a résztvevők plenáris és szekcióüléseken vitatják meg a nemzetközi békemozgalmi 'találkozó napirendjére kerülő kérdéscsoportokat. A szombaton megrendezendő vitafórumra minden érdeklődőt szívesen Hát az előkészítő bizottság. A budapesti nemzetközi tanácskozás tiszteletére az Országos Béketanács gondozásában újból megjelentetik hazánkban a történelmi jelentőségű helsinki konferencia záróokmányát. A Pécsi Postaigazgatóság szállítási üzemének kaposvári garázsában végzik a helybeli és városkörnyéki telephelyű postai gépkocsik műszaki felügyeletét. Mintegy hetven gépjárművet javítanak itt jól felszerelt műhelyeikben. Nemcsak a mindennapos karbantartási munkákat végzik el: felkészítik a gépjárműveket a műszaki vizsgákra is. A kaposvári garázs rendezettségével, a munka minőségével a közelmúltban már másodszor érdemelte ki a kiváló minősítést. Békemozgalmi tanácskozás Befejeződött az előkészítő munka