Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-29 / 259. szám

1988. október 29, szombat SOMOGYI NÉPLAP 3

■' 1 " " 11 11 "" 11 ' ' 111 " n” ' 1 ' ................

... 11 I'................................... ............................................... "" 1 ■■ I ..................

A

lapszervezeti párttitkárok megyei tanácskozása a kaposvári sportcsarnokban

Érvek és ne indulatok ütközzenek

Egyetértett azzal, hogy új mércére van szükség az alapszervezeti pártmunka megítélésében, és szakítani kell az eddigi, a feladatokat ,,kipipáló” jelentésközpon- t4 munkastílussal. Hozzátette azonban, hogy nem könnyű máról holnapra túllépni több évtizedes beidegződéseken. Figyelemre méltó gondolatokat mondott arról, hogy egy taggyűlés hányféle okból lehet túl csendes. „A pedagógus, aki önmaga nem éli a demokratizmust, nem is tudhat demokratizmusra nevelni”.

hódi Miklós, a DRV központi alapszervezetének titkára úgy ítélte meg, hogy a megyei • pártvezetés nagy felelősséget vállalt akkor, amikor úgy döntött, hogy megyei pártértekezletre nincs szükség. Kifejtette azt is, hogy a hatékonyság fokozását tíz éve kérik számon a vállalatokon, ugyanakkor máig is számos szabályzás gátolja azt.

Szabó Gézáné, a kaposvári Kisfaludy utcai iskola párt- alapszervezet titkára is szólt a pedagógusok egyre feszítőbb gondjairól, majd arról beszélt, hogy milyen bonyolult a párttitkár dolga, ha az élet sorra megkérdőjelezi azt, amit éveken át hirdetett.

Stammler Imre somogyjá- di iskolai alapszervezeti titkár nagyhatású felszólalásában úgy ítélte meg. hogv

A párt belső megújulásában kulcsszerepe van az önálló cselekvésre képes kezdeményezőkész alapszervezeteknek. E tény tette különösen jelentőssé a kaposvári sportcsarnokban tegnap tartott tanácskozást, amelyen a megye több mint 900 pártalapszervezetének titkára, vezető propagandisták,

valamint a pártapparátusok több tagja vett részt. A rendezvény fő célja az volt, hogy lehetőséget adjon a pártközvéleményt foglalkoztató, a nemegyszer zavart és elbizonytalanodást okozó jelenségekkel kapcsolatos közvetlen párbeszédre, az álláspontok nyílt ütköztetésére, végső soron a közös cselekvés megalapozására. Tóth János, a megyei pártbizottság titkára ezeknek a gondolatoknak a jegyében nyitotta meg a tanácskozást. Klenovics Imre, a megyei párt- bizottság első titkára — a fórum előadója — tények és érvek sorát szembesítette a közvélemény és a párttagság által is megfogalmazott, nemegyszer kétkedő és sommás véleményekkel, s állást foglalt számos, a megye gazdaságával, a pártélettel, valamint a megújulás tennivalóival kapcsolatos kérdésben.

Mint mondta, hallható ma a somogyi ipartelepítés egészét elhibázottnak ítélő vélemény, sőt olyan szélsőséges nézet is, amely egyes tsz-ek eredménytelensége alapján a mezőgazdaság szocialista átszervezésének helyességét is megkérdőjelezi.

Klenovics Imre konkrétumok sorával bizonyította, hogy a két ágazat az elmúlt években olyan eredményeket ért el, amelyek közül sok kiállja az országos összehasonlítást is, s meghatározta a megye fejlődését. Nem vitatta a gondokat sem. Például azt, hogy a nem somogyi központú gyáregységek helyzete még nem megnyugtató, hogy a szerkezetváltás nem elég dinamikus, s azt ia fontosnak tartotta, hogy törekedni kell a megyébe további, fejlett gyártási kultúrát hozó ipartelepítésekre. Felhívta a figyelmet azonban több olyan — egyebek között a gazdasági szabályzással, vagy a természeti adottságokkal összefüggő realitásra is —, amelyek figyelembe vétele nélkül nem ítélhetünk meg kellő megalapozottsággal egyes kiragadott visszásságokat.

Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartotta a megye egész fejlődését lekicsinylő véleményeket. Húsznál több olyan nagyszabású beruházást említett, amelyek az utóbbi négy évben valósultak meg. Mint mondta, ha figyelembe vesszük a gazdálkodás körülményeit — egyebek között azt a tényt, hogy ez idő alatt háromszor csökkentették esetenként több százmillióval a tanácsok pénzét — beláthatjuk, hogy több okunk van az elégedettségre is, nem csupán a gondokat soroló elégedetlenségre.

zé menni és ott politizálni.

A termelés kulcsszerepét hangsúlyozva utalt arra, hogy a pártnak elő kell segíteni — vállalva a konfliktusokat is —, hogy a termelés minden szintjén ismét hangsúlyt kapjon az egyszemélyi felelős vezetés.

A továbbiakban Klenovics Imre több elvi kérdésben foglalt állást. A szocializmust féltő nézetekre reagálva mondta el: az, hogy a szocializmust megtisztítjuk a korábbi torzításoktól, hibás másolásoktól, vagy a túlcentralizáltságtól, még nem kérdőjelezi meg ezt a társadalmi rendet. A veszélyes inkább az volna, ha a valóság változásáról tudomást nem véve, a régi módon próbálnánk gondolkodni és cselekedni. „Az jár el helyesen, aki tegnapi meggyőződését össze tudja kapcsolni a holnapi változtatások igényével.”

A szünet utáni hozzászólásokból pezsgő vita kerekedett. Tamás Lajos nagyatádi alapszervezeti titkár úgy ítélte meg, hogy sokan visz- szaélnek a demokratizmus lehetőségeivel. Elmondta: szerinte valóban szükség van a demokratizmus szélesítésére, de meg kell tanítani az embereket annak „játékszabályaira”. Csak azokat a kritikákat ítélte jogosnak, amelyeket jobbító tettek hitelesítenek is. Vitatta a megoldásokat egyre csak felülről váró magatartást, majd az általa irányított tantestület nevében elhatárolta magát a dombóvári pedagógusok országos visszhangot keltett kezdeményezésétől.

Filotásné Kandli Zsuzsanna ez utóbbi állásponttal vitatkozva arról beszélt, hogy a pedagógusok gondja létező gond, s ezt hiba lenne lebecsülni. Szerinte azért jutottunk idáig, mert mindig csak a pedagógusok esetében hivatkoztunk a hivatás- tudatra.

még mindig nem mernek a tömegek, illetve a párttagság véleményére alapozni, pedig alapszervezetének tagjai szeretnének a döntéseket megelőzően véleményt mondani és nemcsak a pártértekezlet kérdésében. Szenvedélyesen szólt arról, hogy hiába a legjobb program, ha a tömegeket nem tudjuk magunkkal ragadni, s bizalmat ébreszteni. Hangsúlyozta: a párt legnagyobb veszteségének azt érzi, hogy az ifjúságot nem tudta maga mögött felsorakoztatni.

A testületek munkáját megkérdőjelező véleményekből Horváth István, a fonyódi gimnázium alapszervezetének titkára nem

fejek követelését olvasta ki, hanem az alkalmasság mérlegelését. Nem tartotta kielégítőnek azokat az érveket, amelyek a munkásőrség szükségessége mellett szóltak. Rámutatott arra,

hogy a közvélemény az évek során felhalmozódott gondokat a mai vezetésen kéri számon. „Ne a demokratizmust vagy a nyíltságot hibáztassuk azért, hogy hangot kapnak fals nézetek, s kivált akkor ne, ha egyszerűen az zavar, hogy nem tudjuk sikeresen megvédeni saját álláspontunkat. Nem azért vannak a gondjaink, ment beszélünk róluk.” Lényeges gondolata volt az is: az apparátus szolgálja, de ne „vezérelje” az információ- áramlást.

Mesterán Tibor, a marcali rádióállomás pártalapszer- vezetének titkára is kívánatosnak tartotta, hogy a vezetők többet járjanak az emberek között, s élve az alkalommal, meghívta Kleno- vics Imre első titkárt taggyűlésükre.

Klenovics Imre válaszában először azokról az erő- fesihtésekről szólt, melyeket a pártbizottság a pedagógusok helyzetének javítása érdekében tett. Egyetértett az ifjúsággal kapcsolatos fölvetésekkel, ám a KISZ egész gondjáért nem tehető csupán a párt felelőssé. A munkásőrség kérdését sem lehet csupán anyagi oldalról megközelitenri : tevékenységük, példamutatásuk jelentősége ugyanis sok esetben nem is mérhető forintokban.

A pártértekezlettel kapcsolatos véleményekre reagálva mondta el: továbbítja azokat a megyei pártbizottságnak, de hozzátette: „Sok olyan véleményt hallottam, hogy kell pártértekezlet, ám a kívánság kinyilvánításán túl sehol sem sorakoztatnak érveket arra, hogy miért.” Válaszát azzal zárta, hogy a vita számos hasznosítható javaslattal is szolgált, s hogy különösen örül a kötetlen és őszinte vitának, amely sokáig hiányzott pártéletünkből.

Tóth János zárszavában ugyancsak egy hozzászólásra reagálva mondta: A marxizmust nem lehet megtanulni, csak 'tanulni. A hibát korábban éppen akkor követtük el, amikor azt hittük, jól értjük a marxizmust. Való igaz, „adminisztratív pártból” politikai párttá kell válnunk, s ez minden szinten megalapozottabb ismereteket és bátrabb kiállást kíván.

Kifejtette : a népgazdaság helyzete bonyolultabb és nehezebb annál, mint ahogy azt ma a közvélemény látja és megítéli. Ma mindenki csak követel, s közben kevés szó esik a termelés eredményességének javításáról. Márpedig a mindenki által sürgetett elmozdulásnak ez az alapja. A gazdálkodók

csak sértő vádaskodások hangzanak el.

A megyei pártbizottság első titkára szerint is szükség van az apparátusok munka- módszerének korszerűsítésére, és arra is, hogy az új feladatokra nem kellően felkészült embereket lecseréljék. Ez azonban nem jelenti azt, hogy indokolt megkérdőjelezni mindent, ami eddig történt, és azt sem jelenti, hogy jogos a sommás általánosítás. „Illúzió volna azt hinni, hogy egy új összetételű testület képes lesz objektív gazdasági folyamatok megváltoztatására vagy például az életszínvonal máról holnapra történő emelésére.”

A megújulás csak folyamatként képzelhető el, s nem úgy, mint egy elhatározás, amely után már minden másképp lesz. Sokak előtt máig sem világosak az országos pártértekezlet állás- foglalásának tartalmi kérdései, mert megálltak a személycserék okainak és következményeinek latolgatásánál. Ez részben abból is fakad, hogy nem teljesen tisztázott több, a pártértekezlet által meghatározott feladat végrehajtásának módja.

A pártélet szélesebb összefüggéseinek elemzése után a megyei teendők közt említette, hogy a pártnak a jövőben többet kell foglalkoznia helyi problémákkal és minden szinten elő kell segíteni az önállóság érvényesülését, fejleszteni a testületi munka nyilvánosságát és azt is, hogy a vezetőknek, a testületek tagjainak gyakrabban kell az emberek kömeken, föltételezéseken vagy általánosításokon alapulnak, s nem a bizonyítható tényeken.

Nemcsak a vezetőkkel, az apparátusokkal szemben is hallható a vád, hogy csak „előjogaikat” féltik, s nem fűződik valódi érdekük a megújuláshoz. Nevek és konkrétumok azonban nem,

magatartását ma megyénkben is inkább a kivárás, az óvatosság, a túlélésre való törekvés jellemzi és nem a verseny és a kockázat vállalása. Márpedig annyi vita után az erőket tfégre a termelésre kellene összpontosítani.

A megye közhangulatát — a párttagságot is — jellemző türelmetlenségről, borúlátásról és bizalomvesztésről szólva rámutatott: a tényeken alapuló álláspontokkal és észérvekkel szemben a hangulati elemek kerültek túlsúlyba. Mindenki kritizál, sokan vagdalkoznak, vádaskodnak, ugyanakkor önkritika, a jobbítás lehetőségét saját területén kereső józan vélemény alig hallható. Véleményét összegezve mondta: a reformokra vágyunk, a szavakat azonban nem követik a tettek.

Az életszínvonal csökkenése, az átmenet hozta érdek- ütközések indulatokat g erjesztenek, amelyek aztán teret adnak egyoldalú demagóg törekvéseknek is. Nyugtalanítónak ítélte, hogy a párttagság egy része azonosul ezekkel, más része pedig hallgat ahelyett, hogy nyíltan kiállna a politika mellett, s kezdeményezően lépne föl céljaink érdekében. A megoldást, s‘ egyben a párt tekintélyének növelését is szolgáló eszközt elsősorban a pártdemokrácia erősítésében, a nyilvánosság és nyíltság szélesítésében látta.

Szólt a felelősség sokak által fölvetett kérdéséről : ennek kapcsán a széles körben tapasztalható vezetőellenességről. Mint mondta, a bírálatok mindannyiszor személytelenek, s inkább vélel