Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-28 / 258. szám
1 Somogyi Néplap 1988. október 28., péntek Befejeződtek a magyar—iráni hivatalos tárgyalások ASTA-világkongresszus (Folytatás az 1. oldalról) Grósz Károly miniszterelnök és vendéglátója, Mir Hoszein Muszavi iráni miniszterelnök a látogatásról, a kapcsolatok bővítésének lehetőségeiről nyilatkozik a sajtó képviselőinek (Folytatás az 1. oldalról) külügyminiszter-helyettes és Ali Mohammad Beserati iráni első külügyminiszterhelyettes írta alá a két ország közötti, 1989—90-re szóló kulturális csereprogramot. A Minisztertanács elnökét és kíséretét katonai tiszteletadással búcsúztatták a két ország nemzeti lobogóival feldíszített teheráni r* - pülőtéren. Grósz Károly miniszterelnök elutazása előtt a teheráni Mehrabad repülőtéren vendéglátójával. Mir Ho- szein Muszavi iráni kormányfővel közös nemzetközi sajtóértekezletet tartott. Grósz Károly kérdésekre válaszolva egyebek között kijelentette: — Nagy várakozással készültünk erre az útra, s elmondhatom, hogy nem csalódtunk. Tárgyalásaink rendkívül nyíltak, őszinték és nagyon konkrétak voltak. Megbeszéltük az aktuális politikai, gazdasági és nemzetközi kérdéseket. Hosszan és mélyrehatóan tárgyaltunk a perspektivikus együttműködés lehetőségeiről. — Az alapvető kérdésekben — úgy érzem — teljes egyetértés alakult ki. Közös álláspontunk, hogy a két ország közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok elmélyítésén kell munkálkodnunk. — Tárgyalásaink során meggyőződtem arról, hogy vendéglátóink egyértelműen a béke elkötelezett hívei. Az az óhajuk, hogy az 598-as számú BT-határozat valóra váljék. Magyarország a harcok idején is azon munkálkodott, hogy a béke megszülessék, most pedig arra törekszünk, hogy a békés építőmunkában találjuk meg az együttműködés lehetőségeit. — Nagy élmény volt számomra és jólesően nyugtázom, hogy rendkívül nagy érdeklődést tapasztaltam Magyarország belső helyzete és a szocialista építés tapasztalatai iránt. Ez arra kötelez minket, hogy hasonló magatartással viszonozzuk, s őszintén megosszuk elképzeléseinket, gondjainkat vendéglátóinkkal. Ezért közös elhatározással sűríteni fogjuk találkozóinkat és tárgyalásainkat — mondta Grósz Károly. Az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva Mir Hoszein Muszavi kijelentette, hogy rendkívül sikeresnek tartja Grósz Károly magyar miniszterelnökkel folytatott teheráni tárgyalásait, amelyeken sok kérdésben egyetértésre jutottak. Kiemelte, hogy a közép- keleti térség helyzetén és a világpolitikai kérdéseken kívül azokat a változásokat is megvitatták, amelyek a szocialista országokban végbemennek. Mint mondotta, „igen érdekes volt számunkra, hogy ezekről éppen a szocialista országok átalakulásának egyik úttörőjétől kaptunk tájékoztatást”. Hangsúlyozta, hogy a tárgyalásokon széles gazdasági teret fogtak át: a kereskedelem, a gazdaságfejlesztés, valamint az újjáépítés kérdéseit egyaránt áttekintették. Az e kérdésekben elért egyetértés — mint a miniszterelnök hangsúlyozta — jó alapokat teremt arra, hogy a vállalatok is fejlesszék kapcsolataikat, s ez magánjogi szerződésekben is testet öltsön. Muszavi meggyőződését fejezte ki, hogy a magyar— iráni kormányfői tárgyalások nagy hatással lesznek a két ország kapcsolatainak fejlődésére. További kérdésekre válaszolva Mir Hoszein Muszavi kijelentette, hogy Irán derűlátóan ítéli meg a béke esélyeit, és megismételte, hogy országa nem pusztán taktikai okokból fogadta el a Biztonsági Tanács 598-as határozatát. Mir Hoszein Muszavi bizakodását fejezte ki, hogy szoros kapcsolat jöhet létre hazája és a szocialista országok között. zetességeivel és idegenforgalmi feljesztési terveivel ismerteti meg az olvasókat. A kongresszuson csütörtökön plenáris ülést is tartottak, amelyen az idegenforgalmi szakma több nemzetközi tekintélye válaszolt a résztvevők által feltett kérdésekre. Többen foglalkoztak azzal, hogy a turizmus napjainkban a világon az egyik legfontosabb iparággá vált és az amerikai cégeknek egyre nagyobb kihívással kell szembenézniök. A válaszadók közül többen idézték Charles Cobb amerikai kereskedelmi miniszter- helyettest, aki a kongresszuson elmondta, hogy az Egyesült Államok kormánya stratégiai tervet dolgozott ki az amerikai idegenforgalmi vállalatok nemzetközi verseny- pozícióinak megőrzése céljából. A kongresszus küldöttei körében osztatlan sikert aratott az a Pan American légitársaság által anyagilag támogatott, elsősorban tengeri ételkülönlegességékből ösz- szeállított „ASTA-Budapest ebéd”, amely helyet kaphatna akár a rekordokat nyilvántartó Guinnes-könyvben is. öt amerikai és nyolc magyar szakács készítette az ebédet a Hungexpo A pavilonja melletti alkalmi konyhán. A több mint 4 ezer főre „méretezett” pael- lához 315 kilogramm rizst, 1170 kilogramm tengeri halat, rákot, kagylót, 562 kilo- grammnyi csirkét, 50 kilogramm paprikát, 45 kilogramm vöröshagymát, 18 kilogramm fokhagymát, 90 kilogramm paradicsomot, 120 kilogramm zöldborsót használtak fel. A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat egyébként az ASTA-kong- resszus küldötteinek Ásta Fiesta címmel angol nyelvű szakácskönyvvel kedveskedett. A kongresszus zárónapján, pénteken plenáris ülést tartanak. Japán-KNDK közeledés Unó Szószuké japán külügyminiszter nagy valószínűséggel nem zárkózna el attól, hogy találkozdék a KNDK kormányának magas rangú képviselőjével, aki várhatóan a közeljövőben látogatást tesz Tokióban. A külügyminisztérium magas rangú, önmagát megnevezni nem akaró munkatársától származó kijelentést az Asahi Evening News közölte csütörtökön. Az információ szerint a Japán Szocialista Párt meghívásának tesz eleget a közeljövőben a Koreai Munkapárt küldöttsége, amelynek tagjai között feltehetően a kormány képviselője is Tokióba látogat. A SZVSZ főtanácsának ülése Létesítsenek leszerelési fejlesztési alapot A Szakszervezeti Világ- szövetség (SZVSZ) Főtanácsa szorgalmazza, hogy az ENSZ keretében létesítsenek leszerlési fejlesztési alapot, amelynek kezdeti pénzügyi forrásait az összes állam katonai költségvetésének tíz- százalékos csökkentéséből fedeznék. Az alapot kezelő tanácsba a nemzetközi szak- szervezeti szövetségek is jelölnének képviselőket. A főtanács felhívása az indiai fővárosban hangzott el csütörtökön, ahol a testület háromnapos ülésszaka határozatok elfogadásával fejeződött be. A tanácskozás mérlegét Gáspár Sándor, az SZVSZ elnöke és Ibrahim Zakaria, az SZVSZ főtitkára sajtóértekezletén vonta meg. Az ülésszakra csaknem nyolcvan országból érkeztek küldöttségek. Köztük volt a magyar delegáció is, Nagy Sándorral, a SZOT főtitkárával az élen. A főtanács megvitatott és elfogadott két jelentést; az egyiket a nemzetközi szakmai szervezetek tevékenységéről és együttműködéséről, a másikat az ázsiai és csendes-óceáni államok általános helyzetéről és szak- szervezeteik elsődleges feladatairól. A testület sajnálattal állapították meg, hegy a kedvezőtlen világgazdasági helyzet és az elégtelen gazdasági növekedés miatt a dolgozók társadalmi-szociális körülményei romlottak, emelkedett a munkanélküliek és nyomorban sínylődök száma, csökkent a bérből élők vásárlóereje. A fejlődő államokban a súlyosbodó nehézségek egyik fő forrása az, hogy évente kétszáz millió dollár áramlik ki gazdaságunkból, főleg az adósságszolgáltatások következményeként. A Főtanács megítélése szerint „az egyenlőtlen kapcsolatokat megszüntető új nemzetközi gazdasági rend megteremtése égetően szükségessé vált”. A főtanács felhívásában kéri az ENSZ tagállamait, hogy tegyenek meg mindent a világszervezet nemzetközi fejlesztési stratégiájában kijelölt célok elérésére. Szorgalmazza a „leszerelés a fejlesztésért” elnevezésű alap felállítását az ENSZ keretén belül, mégpedig úgy, hogy az összes állam haladéktalanul. tíz százalékkal csökkentené katonai költségvetését és a felszabaduló forrásokat befizetné az alapba. A testület jóváhagyta a jövő évi munkatervet, amelynek keretében Szófiában összehívják a dolgozó nők problémáival foglalkozó szalkszervezeti világértekezletet. Kiszabadultak a bálnák Szerdán végre kiszabadult fogságából a két szürkebálna: a három héttel \ezelőtt pórul íjárt állatok, amelyek Alaszka északi partjainál kerültek a jégpáncél fogságába, a szovjet jégtörő hajók, az amerikai szakemberek és soksok önkéntes együttműködésének köszönhetően megtalálták az utat g nyílt tenger felé. A két jégtörő átvágta a bálnákat a tengertől elválasztó jégfalat, s az így keletkezett folyosón a „foglyok” távozhattak jégbörtönükből. Az állatok éppen a déli, melegebb vizek felé tartó vándorlásuk közben kerültek jéghideg csapdájukba (eredetileg hárman voltak, de egy közülük közben elpusztult). Amerikai szakemberek a helyi eszkimó lakossággal karöltve mindent megtettek életük megmentéséért. Az eszkimók például lékeket vágtak, hogy a víziemlősök megfelelő mennyiségű oxigénhez jussanak. Nem volt könnyű a nyílt tenger felé terelni őket, mivel sekély tengerrészbe kerültek, s nem érzékelték ja helyes irányt. A szabadulás útját egyébként hatalmas jégfal állta el, ennek áttöréséhez volt szükség a két szovjet jégtörőre}, melyek kedden amerikai kérésre érkeztek a helyszínre. A mentést irányítók nyilatkozataiból úgy tűnik, hogy a kiszabadult cethalak jó egészségben folytatták útjukat. A szabadulás előtti órákban a bálnák viselkedése megváltozott: a korábbi „fagyos letargia” után megélénkültek, mintha megérezték volna, hogy nemsokára szabadok lesznek. OLASZORSZÁG Sztrájktörvényt de milyent? A mozdonyvezetők fekete karszalaggal álltak munkába a múlt vasárnap Olaszországban azon a néhány járaton, amely közlekedett. A sztrájkjogot gyászolták. Többen kiragasztották mozdonyuk ablakára még a rendőri behívót is, amellyel munkába állásra kötelezték őket.. A példátlan" intézkedést Giorgio Santuz szállítási miniszter rendelte el, válaszul a mozdonyvezetők üzemi bizottságának sztrájkfelhívására, miután a munkabeszüntetés bénulással fenyegette az egész olasz vasúti hálózatot. „A rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedést igényelt, a rendőri behívást nem kívánom általános módszerré tenni” — közölte a miniszter a televízióban mindazokkal, akik felszisszentek. Hasonló rendkívüli helyzetben, amikor egy-egy közszolgáltatás dolgozói általános káosszal fenyegető sztrájkokat rendeztek a hetvenes években, nem akadt miniszter, aki ilyen lépésre gondolni mert volna. Az orvosok, a szemetesek vagy a villamosművek leállása sújtotta az érintett lakosságot mindaddig, amíg a konfliktus meg nem oldódott. De vajon a sztrájkjog kiterjed-e a közszolgáltatások felfüggesztésének szabadságára? — a kérdés minden esetben felmerült, de válasz nélkül maradt. Minden érintett a maga értelmezése szerint válaszolt rá, másként a szakszervezetek, s másként a kormányzat és a pártok. Sztrájktörvény nem készült, s amíg a három nagy szak- szervezeti központ egységesen lépett fel, s mögöttük erős baloldali parlamenti ellenzék állt, egyetlen kormány sem gondolhatott rá, hogy ilyet elfogadtasson. Mára változott a helyzet — furcsa módon éppen a szocialista párti vezetésű Craxi-kormány révén, amely a mozgóbérek eltörléséről rendezett népszavazással megtörte a szakszervezeti mozgalom egységét és erejét. A sztrájkok törvényes szabályozása napirendre került, s Santuz miniszter azért küldhetett rendőrt a mozdonyvezetők lakására, mert a parlamentben félutat már megtett az a törvényjavaslat, amely ilyesmire módot ad. S ami talán még furcsább: a sztrájktörvényt éppen a szakszervezetek sürgetik. A mozdonyvezetők sztrájkját ugyanis nem a vasutasszakszervezetek hirdették meg, hanem azok a szélsőséges üzemi bizottságok, amelyek sok ágazatban, így a vasútnál is, szembeszáll- na'k a szakszervezetek szerintük „túlságosan engedékeny” politikájával. Ezek a bizottságok (COBAS) szükségszerű következményei egy olyan helyzetnek, amelyben a dolgozók jelentős része elveszítette bizalmát a szak- szervezetekben. „A probléma az, hogyan tartsunk egyensúlyban két alapvető jogot, a sztrájkjogot és a lakosság jogát az alapvető közszolgáltatásokhoz” — hangoztatta Luciano Lama, volt szakszervezeti vezető, ma kommunista szenátor a minap egy tanácskozáson Anconában, ahol a készülő törvényről vitatkoztak. „Űj harci formákat kell találnunk, olyanokat, amelyek nem sújtják indokolatlanul a lakosságot” — tette hozzá Giorgio Benvenuto, az UIL főtitkára. — „Nincs szó a sztrájkjog korlátozásáról” — erősítgetik ugyanakkor a kormányzati illetékesek, akik szerint itt az ideje, hogy Olaszország megszüntessen egy jogházagot és felzárkózzék a többi nyugateurópai országhoz, ahol a sztrájkokat régen törvény szabályozza. Múlhatatlanul szükségessé vált ez a vállalkozók , szerint is az 1992-re kitűzött piacegységesítés miatt. „Az olasz cégek versenyképessége múlhat ezen” — mondják aggódva. Teljes tehát az összhang az érdekelt felek között. Sőt a szakszervezetek igyekeznek elébe is menni a készülő törvénynek: a közlekedési dolgozók szakszervezetei a minap leültek a fogyasztói érdekvédelmi szervezetekkel, hogy egyfajta egyeztetett önszabályozást dolgozzanak ki közösen a lakosságot érintő munkabeszüntetésekre. „Elég volt a szabályozatlan vadsztrájkokból és abból, hogy szembeállítsák egymással a dolgozókat és a lakosságot” — mondták. Nem kétséges, a szakszervezetek megváltozott álláspontja mögött a lakosság széles köreiben mutatkozó morgás, felháborodás is meghúzódik. („Semmi sem működik rendesen ...”) De méginkább a félelem a szak- szervezeten kívüli helyi bizottságoktól, s attól, hogy végképp harapófogóba kerülnek a piaci törvényekre hivatkozó munkáltatók és a dolgozók szélsőséges hangadói között. De milyen legyen a mindenki által óhajtott szabályozás? — A kérdés korántsem egyszerű. A szenátusban már elfogadott, s most a képviselőház asztalán fekvő javaslatot számos bírálat éri jobbról és balról. A tervezet szerint az egészségügyben, a közlekedésben, a tűzoltóságnál, az energiaszolgáltatásban, a bíróságokon, a postánál és az iskolákban, nemkülönben a lakossági ügyeket intéző állami hivatalokban, a köztisztasági vállalatoknál és a vámhivatalokban sztrájkot csak úgy lehet meghirdetni (öt nappal előre), ha a legszükségesebb feladatok ellátását biztosítják. A dolgozók erre kormányintézkedéssel behívhatok, s ha ennek nem tesznek eleget, súlyos pénzbüntetéssel sújthatok. Igen ám, de ki hirdethet sztrájkot? — a törvény ezt nem döntheti el. A dolgozók érdekképviseletére nincs monopóliuma egyetlen szervezetnek sem. „Ha ilyet kimondanánk, az egyenlő lenne a fasiszta korporációk újjáélesztésével” — mondják a képviselőház munkaügyi állandó bizottságában, ahol a vita folyik. Vagyis a mozdonyvezetői bizottság sztrájkja ötnapos meghirdetéssel éppen olyan törvényes, mintha a szakszervezet hirdette volna meg. S azután mit jelent a szolgáltatások „elengedhetetlen és legszükségesebb szintje”? Ki határozza ezt meg? Hány vonat járjon és’ melyek sztrájk esetén? — Ezt bizony nem fogja meghatározni a jogszabály. Egyesek szerint az öt nap helyett 15 napos előzetes bejelentés a legkevesebb, amit a törvénybe kellene iktatni. Nem dőlt el, hogy a szak- szervezetek önszabályozására bízzák-e a mindenképpen biztosítandó szolgáltatási minimumot, vagy a szak- szervezetek és a kormányzat egyezkedésére — ami többé-kevésbé az előző helyzetet állítja vissza. Vagy pedig mégis mindennapos gyakorlat lesz a rendőri előállítás. A vállalkozó-szövetség mindenesetre lelkesen üdvözölte Santuz merész lépését, de a törvényjavaslatot elégtelennek tartja. „Véget kellene már vetni az állandó egyeztetésen alapuló alacsony hatékonyságnak” — vetette oda nyersen a Con- findustria alelnöke. Az olasz vasutak egy kilométer úthoz 26—27 alkalmazottat tartanak, míg Belgiumban ugyanehhez elég 6—7 fő. A Conf- industria szerint nem kétséges, hogy magánvállalkozásba kellene adni a vasutak egy részét, s mindjárt más lenne a helyzet. Magyar Péter
