Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-27 / 257. szám
2 Somogyi Néplap 1988. október 27., csütörtök Grósz Károly teheráni tárgyalásai (Folytatás az 1. oldalról.) Szerdán a kora esti órákban befejeződtek a magyar —iráni kormányfői tárgyalások Teheránban. Grósz Károly konstruktívnak, nyíltnak és őszintének értékelte a tárgyalások légkörét, és elégedettségét fejezte ki az azokon elért eredmények fölött. A magyar miniszter- elnök és Mir Hoszein Mu- szavi iráni kormányfő délután négyszemközti megbeszélést tartott, amelyen kizárólag tolmácsuk volt jelen. Feltehetően a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi politika egyes kérdéseit vitatták meg. A magyar és az iráni miniszterelnök ezután a tárgyalóküldöttségek élén tekintette át a magyar kormányküldöttség látogatásának két napja alatt elért eredményeket. Grósz megjegyezte, hogy maradtak ugyan nyitott kérdések, de nyomban hozzátette, hogy ez természetes is, hiszen látogatása sokkal inkább tekinthető kezdetnek, semmint valami lezárásának. Az iráni kormány elnökének értékelése szerint a két fél eredményes munkát vég- zett, s a magyar miniszter- elnök mostani látogatása új szakaszt nyitott a két ország viszonyában. Helmut Kohl sajtóértekezlete Moszkvában Uj lap, új fejezet nyílik a kapcsolatok történetében Üj lap, új fejezet nyílik a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok történetében — hangsúlyozta moszkvai tárgyalásait értékelve szerdán megtartott nemzetközi sajtó- értekezletén Helmut Kohl. A nyugatnémet kancellár teljes egyetértését hangoztatta Mihail Gorbacsovnak azon megállapításával, hogy a kétoldalú kapcsolatokban „megtört a jég”, s hozzáfűzte : jelenlegi látogatását nem szabad elválasztani az SZKP KB főtitkárának jövő év első felében esedékes bonni útjától, a két csúcstalálkozót egy egésznek kell tekinteni a párbeszéd alakulása szempontjából. Kohl utalt arra, hogy megállapodás született: a bonni látogatás során írják alá azt a közös politikai dokumentumot, amely a kapcsolatok további építésének alapjául szolgál majd. A sajtóértekezleten jelen voltak a Kohl kíséretében érkezett miniszterek, így Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter és Rupert Scholz védelmi miniszter is. Kohl rámutatott: a Mihail Gorbacsov bonni látogatásáig hátralevő fél esztendő lehetőséget ad arra, hogy Helmut tKohl látogatása során Moszkva nevezetességeivel ismerkedett meg ASTA-KONGRESSZUS (Folytatás az 1. oldalról) gyalásokon nyíltan felvetik a fennálló problémákat, Tény, hogy gondok, időnként feszültségek terhelik a magyar—román viszonyt, bár ebben fontos előrelépést jelent a közelmúltban tartott aradi csúcstalálkozó. Egy kérdéssel kapcsolatban Horn Gyula megerősítette, hogy jelenleg is Magyarország szófiai nagykövetségén tartózkodik az a tizenkét, magyar nemzetiségű román állampolgár, aki szeptember közepén jelezte magyarországi letelepedési szándékát. Az érintetteknek szinte kivétel nélkül rokonai, áttelepült hozzátartozói élnek Magyarországon. A kérdést akár családegyesítési problémának is lehet tekinteni. Horn Gyula tájékoztatást adott arról, hogy azóta több tárgyalási fordulót tartottak romániai illetékesekkel a szóban forgó csoport áttelepülésé- nek engedélyezéséről. Ezek a megbeszélések mindeddig nem vezettek eredményre. A bolgár kormány — hangsúlyozta Horn Gyula — a lehető legnagyobb segítőkészséggel igyekszik előmozdítani az ügy lezárását. Magyar részről nem kívánjuk, hogy ez az eset precendenst jelentsen, hiszen más módon kell orvosolni az áttelepülá- sek, a családegyesítések problémáit. A magyar kormány a helyzet megoldására törekszik, és kész azonnal megadni az áttelepülési engedélyt. Ehhez ugyanakkor szükséges a román fél hozzájárulása is — szögezte le, kifejezve reményét, hogy a román kormány emberiességi alapon beleegyezik az át- településbe. Magyar részről addig is igyekeznek megfelelő feltételeket teremteni a nyolc felnőtt és négy gyermek számára a szófiai magyar nagy- követségen. Horn Gyula rámutatott arra, hogy Magyarország továbbra is elő kívánja mozdítani a külföldi utazások könnyítését. A világútlevél bevezetése óta néhány százan nem tértek vissza Magyarországra. Ennek természetesen nem lehet örülni, de emiatt nem korlátozhatjuk az állampolgárok kiutazását — mutatott rá végezetül. A külföldi újságírók ezt követően megtekintették a Parlament épületének legszebb termeit, majd a Néprajzi Múzeumban Andrikó Miklóssal találkoztak. A kereskedelmi államtitkár elmondta: a magyar idegen- forgalmi szakma számára elismerést, de ugyanakkor szakmai megmérettetést is jelent, hogy az ASTA ezúttal Budapestet választotta kongresszusa színhelyéül. Ez azért is nagyra értékelhető, mert az Amerikai Utazási Irodák Szövetsége most először rendezte tanácskozását szocialista országban. A magyar szervezők több mint egy éven át felelősségteljes előkészítő munkát végeztek, s úgy tűnik, sikerrel, mert eddig a küldöttek megelégedettségükről adtak számot. Az államtitkár beszámolt arról, hogy az idegenforgalom a magyar népgazdaság egyik fontos ágazatává vált az utóbbi években. Külföldi hitelek felhasználásával új szállodák épültek, korszerűsödtek a határátkelőhelyek, elkészült egy új repülőtér, uszodákat, sportpályákat, s más idegenforgalmi létesítményeket adtak át. Az érdeklődés továbbra is növekszik Magyarország iránt, így fontos, hogy további szállodák épüljenek. A gazdaság- irányítás fokozódó liberalizálódása kedvező helyzetet teremt a külföldi tőke bevonására, vegyes vállalatok alapítására. Az elkövetkezendő öt-hat évben 8—10 ezer szállodai helyet kíván a magyar idegenforgalom létesíteni, s ebben a többi nyugati ország mellett számít az amerikai cégek tőkéjére is. A magyar turisták utazási lehetőségeivel kapcsolatban Andrikó Miklós utalt arra, hogy a január 1jétől érvényes világútlevél birtokában a tavalyihoz képest közel négyszeresére, azaz 3,5 millióra nőtt azoknak a száma, akik nyugati országokba utaztak, az. összes magyar külföldre látogatóé pedig megközelíti a 10 milliót. Az utazást megkönnyíti az is, hogy egyre több állammal köt vízummentességi egyezményt Magyarország.; A közös piaci országoknak is többször javasolta a vízumok kölcsönös eltörlését, de eddig ez a kezdeményezés falakba ütközött. Kérdésekre válaszolva az államtitkár elmondta, hogy a közelmúltban kezdődött el egy magyar—finn gyógyszálló építése s csütörtökön teszik le a magyar—svájci együttműködéssel épülő Aquincum Szálloda alapkövét. További 8—10 vegyes- vállalati tárgyalás folyik különböző partnerekkel. Célszerű, hogy az érdeklődő cégek közvetlenül forduljanak a magyar partnervállalatokhoz, az Országos Idegen- forgalmi Hivatal készséggel segít az ilyen jellegű üzletek lebonyolításában. A külföldi újságírók arról is érdeklődtek, hogy az ASTA- kongresszus megrendezése mennyire kifizetődő számunkra. A válasz: a nemzetközi tanácskozás költségei több összetevőből állnak, számos szponzor adta össze a rendezéshez szükséges összeget. Úgy tűnik, hogy rövid távon nem számíthatunk pozitív szaldóra, de meggyőződéssel lehet állítani, hogy a hasonló jellegű rendezvények rendkívül jó befektetésnek bizonyulnak. GYORSLISTA Nyereményjegyzék az 1988. október 25-én megtartott októberi telelottó jutalomsorsolásról, melyen az októberi telelottó-szelvé- nyek és az október havi előfizetéses szelvények vettek részt. A nyereményjegyzékben az alábbi rövidítéseket használtuk : A Vásárlási utalvány (3000 Ft). B Dacia 1310 TX típusú személygépkocsira szóló utalvány. C Trabant Combi típusú személygépkocsira szóló utalvány. D Szerencse-utalvány (30 000 Ft). E Vásárlási utalvány (10 000 Ft). F Vásárlási utalvány (900Ô Ft). G Vásárlási utalvány (7000 Ft). H Vásárlási utalvány (5000 Ft). A nyertes szelvényeket 1988. november 16-ig kell a totó-lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok vagy a posta útján a Sportfogadási és Lottóigazgatóság címére (1875 Budapest, V., Mün- ních Ferenc u. 15.) eljuttatni. i 905 481 D 78 054 632 E 78 163 510 G 78 311 273 D 78 443 482 F 2 921 035 G 78 062 409 E 78 171 287 E 78 319 050 G 78 451 259 F 2 928 812 G 78 070 186 E 78 179 064 E 78 334 604 H 78 459 036 H 2 936 589 D 78 077 963 H 78 202 395 H 78 350 158 H 78 474 590 E 2 944 366 F 78 085 740 H 78 210 172 E 78 365 712 D 78 490 144 G 2 952 143 D 78 101 294 F 78 233 503 H 78 396 820 E 78 497 921 E 2 983 251 D 78 109 071 G 78 241 280 F 78 404 597 H 78 513 475 E 2 991 028 G 78 116 848 H 78 264 611 H 78 412 374 E 78 521 252 G 78 015 747 D 78 132 402 F 78 280 165 F 78 420 151 D 78 529 029 D 78 046 855 H 78 155 733 E 78 303 496 E 78 '435 705 E 78 536 806 G tovább tökéletesítsék a távlati együttműködést meghatározó dokumentumokat, konkrét formába öntve az elképzeléseket. Hangsúlyozta, hogy az SZKP KB főtitkárával négyszemközt és szélesebb körben folytatott megbeszélései — amelyek összesen csaknem tíz óráig tartottak — rendkívül őszinte, nyílt légkörűek, jó hangulatúak voltak, megteremtették a bizalom alapját. Realisták vagyunk, mert tudjuk, hogy bizonyos kérdéseket eltérő módon közelítünk meg, de ugyanakkor optimisták is a kapcsolatok fejlődésének lehetőségeit értékelve — mondta a kancellár. Kedvezően értékelte a külügyminiszterek megbeszéléseit, s utalt arra, hogy a diplomaták a jövőben is folytatják intenzív konzultációikat. Kohl utalt arra, hogy a szovjet fél megerősítette: ez év végéig minden olyan elítéltet szabadon engednek, akiket Nyugaton politikai fogolyként tartanak számon. Bevezetője végén Kohl köszönetét mondott a vendég- szerető fogadtatásért, s hangsúlyozta, hogy egyetért Mihail Gorbacsov megfogalmazásával: a kétoldalú kapcsolatok nagy fordulatának voltak tanúi, s egyben véghezvivői is. Szólt arról is, hogy megállapodás született a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozók rendszeressé tételéről, a bonni látogatást követően is. A nyugati újságírók kérdései elsősorban a politikai foglyok szabadon bocsátásával kapcsolaots szovjet állás- foglalással, Illetve az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó moszkvai konferencia bonni támogatásával függtek össze. Mint a válaszokból kiderül, nem újkeletű bejelentésekről van szó, Sevardnadze külügyminiszter párizsi sajtóértekezletén már szó esett erről, s a bécsi utótalálkozón is, s az NSZK is ugyanitt már állást foglalt a moszkvai konferenciát illetően. Helmut Kohl szovjetunióbeli látogatása hivatalos részének befejeztével szerdán este Moszkvából elutaztak a kancellár kíséretéhez tartozó nyugatnémet miniszterek. Hans-Dietrich Genscher!, Rupert Scholzot és a küldöttséghez tartozó többi minisztert Eduard Sevardnadze, Dmitrij Jazov és más szovjet hivatalos személyiségek búcsúztatták. Helmut Kohl a csütörtöki napot Vlagyimirban és Szuz- dalban tölti, majd a tervek szerint este utazik haza. Aki szelet vet... Sri Lankán a feje tetejére állt a világ. Régi barátok esnek egymás torkának, volt ellenfelek borulnak egymás kebelére. Az egykori Ceylon, a béke szigete, a néhai turista-paradicsom immár ötödig éve vérzivataros időszakot él át. A lakosság többségét alkotó szingalézek és a kisebbségben lévő tamilok közötti nemzetiségi konfliktus megtörte a szigetország gyarapodásának az ívét. A kegyetlenül véres leszámolásokban becslések szerint hathét ezren veszítették az életüket. Az etnikai gyűlölet elvakult körforgása megállíthatatlannak tűnik : a kormány kénytelen egyre több pénzt biztonsági feladatokra költi, a külföldi tőke viszont vonakodik beruházni a szigetországban a bizonytalan közállapotok miatt. Sri Lanka viszonylag fejlett ország, de a lakosság egyhar- mada nyomorog. Tavaly nyáron Dzsajavar- dene Sri Lanka-i elnök és Radzsiv Gandhi indiai kormányfő aláírta azt a békeegyezményt, amely felvillantotta a belső béke reménysugarát. A megállapodást magasztos jelzőkkel méltatták, történelminek minősítették abban az értelemben, hogy két el nem kötelezett szomszédország a külső nagyhatalmak kizárásával keres békés megoldást egy mindkettőjüket érintő konfliktusra — mert a konfliktus mélyen érinti Indiát is. Jóllehet külsőleg az etnikai válság a szigetország belső ügye, India sosem volt (nem is lehetett) közömbös az ottani események iránt, hiszen az indiai szubkontinens déli csücskében él a Sri Lanka-i tamilok ötvenmil- liós anyaközössége. Üj-Delhi eddig hivatalosan cáfolni igyekezett, de sejthető volt, hogy Tamilnádu állam helyi kormánya támogatást nyújtott a szingalézek ellen harcoló tamil fegyveres mozgalmaknak. A több mint egy éve született békeegyezményben megjelölt határidők régen lejártak. Egyre többen vetik föl a kérdést: egyáltalán végrehajtható-e az egyezmény? Az általános benyomás az, hogy még mindig ez a legjobb rendezési elképzelés, ami eddig napvilágot látott: kielégíthető volna a tamilok regionális ön- igazgatási követelése úgy, hogy megőrizhető volna a szigetország egysége. Sokak szerint azonban alaposabban fel kellett volna készíteni a tamilokat és a szingalézeket a megállapodás elfogadására. Az élet torz fintora, hogy a „béke első éve” több áldozatot követelt, mint a korábbi zűrzavaros esztendők bámelyike. Északon a „Tarnál Eelam Felszabadító Tigrisei” (LTTE) nevű csoport szállt szembe a megállapodással. Pedig úgy mondják: ez a szervezet volt az indiai Tamilnádu kormányának kedvence. Árfi fordult a világ: a szigetországra vezényelt csapatok kénytelenek voltak offenzívát indítani az egykori pártfogolt ellen. A harcokban eddig több mint kétezer tamil harcos és indiai katona esett el. Már nincsenek heves összecsapások : az LTTE meggyengült. De senki sem hiszi azt, hogy a „tigrisek” már nem képesek rajtaütéseket végrehajtani, keservessé téve bármiféle politikai kibontakozást. Veszélyesebb, ami az ország középső és déli részeiben történik, ott, ahol a szingalézek zöme él. A valamikori ultrabalos szervezet, a „Népi Felszabadítási Front” (JVP) nevű csoport, meglovagolva a szélsőséges szingaléz sovinizmust, a többségi nemzetiség érdekeinek elárulásával vádolta meg Colombót és terrorkampányt bontakoztatott ki a kormányzó Egyesült Nemzeti Párt ellen. Merényleteinek legalább ötszázan estek áldozatul. A JVP szervezete munkabeszüntetések és tömegmegmozdulások sikeréből ítélve a csoport befolyása egyre növekszik. Valójában azonban az ösz- szefüggés visszája a lényeg: a „Népi Felszabadítási Front” azért mind népszerűbb, mert soviniszta jelszavai kifejezésre juttatják a szingaléz érzelmek főáramlatát. Márpedig senki sem hagyhatja kívül a népesség háromnegyedét kitevő szingalézek véleményét. Ronnie de Mel volt pénzügyminiszter azt állítja, hogy 1987. júliusának végén — a békeegyezmény megszületésekor — három indiai hajó és tizennégy helikopter állt az elnök és a kabinet rendelkezésére, hogy menekülhessenek, ha a kormányellenes szingaléz megmozdulások minden gátat átszakítanak. A miniszter személye is jól példázza a mai kusza Sri Lanka-i állapotokat: a kormánypárt szabadpiaci gazdaságpolitikájának főépítésze és a békemegállapodás lelkes híve — a legádázabb ellenzéki vetélytárs, a Sri Lanka-i Szabadságpárt egyik erőssége : a párt vezetője, az egykori miniszterelnök-asz- szony, Szirimavo Bandara- naike kijelentette: ha átveszi az elnöki posztot, felbontja a megállapodást. A szigetországban ugyanis decemberben elnök-, majd utána általános választásokat tartanak. A hatalom forog kockán, nem véletlen, hogy a politikai pártok mindegyike szeretné maga mellett tudni a félelmet keltő, de politikai tőkét jelentő „Népi Felszabadítási Front”-ot. Szó van arról, hogy a JVP csatlakozik ahhoz a hétpárti ellenzékhez, amely Szirimavo Bandaranaikét indítaná közös jelöltként a decemberi szavazáson — vagyis azt a politikusnőt, akinek hatalma ellen a „front” 1971-ben tízezer halálos áldozatot követelő diáklázadást robbantott ki. De változnak az idők. És nem szabad zokon venni a kormányzó Egyesült Nemzeti Párttól sem, hogy ugyancsak keresi a JVP kegyeit. A kormánypárt elnökjelöltje, a kabinetet vezető Ranaszin- ghe Premadasza igencsak vigyáz arra, nehogy rosszat mondjon a ,,front”-ra. Már azt is közölte, ha megválasztják, első teendői közé tartozik majd az indiai csapatok hazaküldése, a békeegyezmény újratárgyalása. Csakhogy aki szelet vet, az vihart arat. Meg lehet „lovagolni” akár a tamil, akár a szingaléz tigrist, de mi lesz utána? Ha a politikai pártok elkötelezik magukat a JVP-vel, később be kell váltaniuk adott szavukat: ez nemigen lehet más, mint a békeegyezmény eddigi eredményeinek szétzúzása: megint erőre kap a szingaléz sovinizmus és megint nem maradhat el a tamilok válasza sem. A pokoljárás kezdődhet elölről. Az indiai kormány becsületére legyen mondva, rendkívül tartózkodóan és higgadtan kezeli a békeegyezményt csepülő, nemegyszer övön aluli Sri Lanka-i ütéseket. Radzsiv Gandhi azt mondta egy újságírónak, hogy akik ma nagy hangon beszélnek, másképpen látják majd a valóságot, ha egyszer kezükben lesz a hatalom. Üj-Delhi számára nagy a tét a szigetországi választásokon: iszonyú emberi és anyagi áldozatokat vállalt a Sri Lanka-i béke megteremtéséért. Mi lesz, ha az új elnök valóban felkéri az indiai csapatokat a távozásra, anélkül, hogy a rendezési folyamat visszafordíthatatlanná vált volna? A nem csekély nemzetközi presztízsveszteség mellett a Sri Lanka-i helyzet indiai „belpolitikai kérdés” is — Tamilnádu miatt. Rácz Péter
