Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-27 / 257. szám

2 Somogyi Néplap 1988. október 27., csütörtök Grósz Károly teheráni tárgyalásai (Folytatás az 1. oldalról.) Szerdán a kora esti órák­ban befejeződtek a magyar —iráni kormányfői tárgya­lások Teheránban. Grósz Károly konstruktívnak, nyílt­nak és őszintének értékelte a tárgyalások légkörét, és elégedettségét fejezte ki az azokon elért eredmények fölött. A magyar miniszter- elnök és Mir Hoszein Mu- szavi iráni kormányfő dél­után négyszemközti megbe­szélést tartott, amelyen ki­zárólag tolmácsuk volt je­len. Feltehetően a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi politika egyes kérdéseit vi­tatták meg. A magyar és az iráni mi­niszterelnök ezután a tár­gyalóküldöttségek élén te­kintette át a magyar kor­mányküldöttség látogatásá­nak két napja alatt elért eredményeket. Grósz meg­jegyezte, hogy maradtak ugyan nyitott kérdések, de nyomban hozzátette, hogy ez természetes is, hiszen láto­gatása sokkal inkább tekint­hető kezdetnek, semmint va­lami lezárásának. Az iráni kormány elnöké­nek értékelése szerint a két fél eredményes munkát vég- zett, s a magyar miniszter- elnök mostani látogatása új szakaszt nyitott a két or­szág viszonyában. Helmut Kohl sajtóértekezlete Moszkvában Uj lap, új fejezet nyílik a kapcsolatok történetében Üj lap, új fejezet nyílik a szovjet—nyugatnémet kap­csolatok történetében — hangsúlyozta moszkvai tár­gyalásait értékelve szerdán megtartott nemzetközi sajtó- értekezletén Helmut Kohl. A nyugatnémet kancellár teljes egyetértését hangoz­tatta Mihail Gorbacsovnak azon megállapításával, hogy a kétoldalú kapcsolatokban „megtört a jég”, s hozzáfűz­te : jelenlegi látogatását nem szabad elválasztani az SZKP KB főtitkárának jövő év el­ső felében esedékes bonni útjától, a két csúcstalálko­zót egy egésznek kell tekin­teni a párbeszéd alakulása szempontjából. Kohl utalt arra, hogy megállapodás született: a bonni látogatás során írják alá azt a közös politikai dokumentumot, amely a kapcsolatok továb­bi építésének alapjául szol­gál majd. A sajtóértekezleten jelen voltak a Kohl kíséretében érkezett miniszterek, így Hans-Dietrich Genscher kül­ügyminiszter és Rupert Scholz védelmi miniszter is. Kohl rámutatott: a Mi­hail Gorbacsov bonni látoga­tásáig hátralevő fél eszten­dő lehetőséget ad arra, hogy Helmut tKohl látogatása során Moszkva nevezetességeivel ismerkedett meg ASTA-KONGRESSZUS (Folytatás az 1. oldalról) gyalásokon nyíltan felvetik a fennálló problémákat, Tény, hogy gondok, időn­ként feszültségek terhelik a magyar—román viszonyt, bár ebben fontos előrelépést jelent a közelmúltban tartott aradi csúcstalálkozó. Egy kérdéssel kapcsolatban Horn Gyula megerősítette, hogy jelenleg is Magyarország szófiai nagykövetségén tar­tózkodik az a tizenkét, ma­gyar nemzetiségű román ál­lampolgár, aki szeptember közepén jelezte magyaror­szági letelepedési szándékát. Az érintetteknek szinte ki­vétel nélkül rokonai, áttele­pült hozzátartozói élnek Ma­gyarországon. A kérdést akár családegyesítési problémá­nak is lehet tekinteni. Horn Gyula tájékoztatást adott ar­ról, hogy azóta több tárgya­lási fordulót tartottak romá­niai illetékesekkel a szóban forgó csoport áttelepülésé- nek engedélyezéséről. Ezek a megbeszélések mindeddig nem vezettek eredményre. A bolgár kormány — hangsú­lyozta Horn Gyula — a le­hető legnagyobb segítőkész­séggel igyekszik előmozdíta­ni az ügy lezárását. Magyar részről nem kívánjuk, hogy ez az eset precendenst je­lentsen, hiszen más módon kell orvosolni az áttelepülá- sek, a családegyesítések problémáit. A magyar kor­mány a helyzet megoldására törekszik, és kész azonnal megadni az áttelepülési en­gedélyt. Ehhez ugyanakkor szükséges a román fél hoz­zájárulása is — szögezte le, kifejezve reményét, hogy a román kormány emberiessé­gi alapon beleegyezik az át- településbe. Magyar részről addig is igyekeznek megfelelő feltételeket teremteni a nyolc felnőtt és négy gyermek szá­mára a szófiai magyar nagy- követségen. Horn Gyula rámutatott arra, hogy Magyarország to­vábbra is elő kívánja moz­dítani a külföldi utazások könnyítését. A világútlevél bevezetése óta néhány szá­zan nem tértek vissza Ma­gyarországra. Ennek termé­szetesen nem lehet örülni, de emiatt nem korlátozhatjuk az állampolgárok kiutazá­sát — mutatott rá végeze­tül. A külföldi újságírók ezt követően megtekintették a Parlament épületének leg­szebb termeit, majd a Nép­rajzi Múzeumban Andrikó Miklóssal találkoztak. A ke­reskedelmi államtitkár el­mondta: a magyar idegen- forgalmi szakma számára el­ismerést, de ugyanakkor szakmai megmérettetést is jelent, hogy az ASTA ezút­tal Budapestet választotta kongresszusa színhelyéül. Ez azért is nagyra értékel­hető, mert az Amerikai Uta­zási Irodák Szövetsége most először rendezte tanácskozá­sát szocialista országban. A magyar szervezők több mint egy éven át felelősségteljes előkészítő munkát végeztek, s úgy tűnik, sikerrel, mert eddig a küldöttek megelé­gedettségükről adtak számot. Az államtitkár beszámolt arról, hogy az idegenforga­lom a magyar népgazdaság egyik fontos ágazatává vált az utóbbi években. Külföldi hitelek felhasználásával új szállodák épültek, korszerű­södtek a határátkelőhelyek, elkészült egy új repülőtér, uszodákat, sportpályákat, s más idegenforgalmi létesít­ményeket adtak át. Az ér­deklődés továbbra is növek­szik Magyarország iránt, így fontos, hogy további szállo­dák épüljenek. A gazdaság- irányítás fokozódó liberali­zálódása kedvező helyzetet teremt a külföldi tőke be­vonására, vegyes vállalatok alapítására. Az elkövetke­zendő öt-hat évben 8—10 ezer szállodai helyet kíván a magyar idegenforgalom létesíteni, s ebben a többi nyugati ország mellett szá­mít az amerikai cégek tőké­jére is. A magyar turisták utazási lehetőségeivel kap­csolatban Andrikó Miklós utalt arra, hogy a január 1­jétől érvényes világútlevél birtokában a tavalyihoz ké­pest közel négyszeresére, az­az 3,5 millióra nőtt azoknak a száma, akik nyugati or­szágokba utaztak, az. összes magyar külföldre látogatóé pedig megközelíti a 10 mil­liót. Az utazást megkönnyí­ti az is, hogy egyre több ál­lammal köt vízummentessé­gi egyezményt Magyaror­szág.; A közös piaci orszá­goknak is többször javasolta a vízumok kölcsönös eltörlé­sét, de eddig ez a kezdemé­nyezés falakba ütközött. Kérdésekre válaszolva az államtitkár elmondta, hogy a közelmúltban kezdődött el egy magyar—finn gyógyszál­ló építése s csütörtökön te­szik le a magyar—svájci együttműködéssel épülő Aquincum Szálloda alapkö­vét. További 8—10 vegyes- vállalati tárgyalás folyik különböző partnerekkel. Cél­szerű, hogy az érdeklődő cé­gek közvetlenül forduljanak a magyar partnervállala­tokhoz, az Országos Idegen- forgalmi Hivatal készséggel segít az ilyen jellegű üzle­tek lebonyolításában. A kül­földi újságírók arról is ér­deklődtek, hogy az ASTA- kongresszus megrendezése mennyire kifizetődő szá­munkra. A válasz: a nem­zetközi tanácskozás költsé­gei több összetevőből áll­nak, számos szponzor adta össze a rendezéshez szüksé­ges összeget. Úgy tűnik, hogy rövid távon nem szá­míthatunk pozitív szaldóra, de meggyőződéssel lehet ál­lítani, hogy a hasonló jelle­gű rendezvények rendkívül jó befektetésnek bizonyul­nak. GYORSLISTA Nyereményjegyzék az 1988. ok­tóber 25-én megtartott októberi telelottó jutalomsorsolásról, me­lyen az októberi telelottó-szelvé- nyek és az október havi előfi­zetéses szelvények vettek részt. A nyereményjegyzékben az alábbi rövidítéseket használtuk : A Vásárlási utalvány (3000 Ft). B Dacia 1310 TX típusú sze­mélygépkocsira szóló utalvány. C Trabant Combi típusú sze­mélygépkocsira szóló utalvány. D Szerencse-utalvány (30 000 Ft). E Vásárlási utalvány (10 000 Ft). F Vásárlási utalvány (900Ô Ft). G Vásárlási utalvány (7000 Ft). H Vásárlási utalvány (5000 Ft). A nyertes szelvényeket 1988. november 16-ig kell a totó-lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok vagy a posta útján a Sportfo­gadási és Lottóigazgatóság cí­mére (1875 Budapest, V., Mün- ních Ferenc u. 15.) eljuttatni. i 905 481 D 78 054 632 E 78 163 510 G 78 311 273 D 78 443 482 F 2 921 035 G 78 062 409 E 78 171 287 E 78 319 050 G 78 451 259 F 2 928 812 G 78 070 186 E 78 179 064 E 78 334 604 H 78 459 036 H 2 936 589 D 78 077 963 H 78 202 395 H 78 350 158 H 78 474 590 E 2 944 366 F 78 085 740 H 78 210 172 E 78 365 712 D 78 490 144 G 2 952 143 D 78 101 294 F 78 233 503 H 78 396 820 E 78 497 921 E 2 983 251 D 78 109 071 G 78 241 280 F 78 404 597 H 78 513 475 E 2 991 028 G 78 116 848 H 78 264 611 H 78 412 374 E 78 521 252 G 78 015 747 D 78 132 402 F 78 280 165 F 78 420 151 D 78 529 029 D 78 046 855 H 78 155 733 E 78 303 496 E 78 '435 705 E 78 536 806 G tovább tökéletesítsék a táv­lati együttműködést megha­tározó dokumentumokat, konkrét formába öntve az elképzeléseket. Hangsúlyoz­ta, hogy az SZKP KB főtit­kárával négyszemközt és szélesebb körben folytatott megbeszélései — amelyek összesen csaknem tíz óráig tartottak — rendkívül őszin­te, nyílt légkörűek, jó han­gulatúak voltak, megterem­tették a bizalom alapját. Realisták vagyunk, mert tudjuk, hogy bizonyos kér­déseket eltérő módon köze­lítünk meg, de ugyanakkor optimisták is a kapcsolatok fejlődésének lehetőségeit ér­tékelve — mondta a kancel­lár. Kedvezően értékelte a kül­ügyminiszterek megbeszélése­it, s utalt arra, hogy a diplo­maták a jövőben is folytat­ják intenzív konzultációikat. Kohl utalt arra, hogy a szovjet fél megerősítette: ez év végéig minden olyan el­ítéltet szabadon engednek, akiket Nyugaton politikai fogolyként tartanak számon. Bevezetője végén Kohl kö­szönetét mondott a vendég- szerető fogadtatásért, s hangsúlyozta, hogy egyetért Mihail Gorbacsov megfo­galmazásával: a kétoldalú kapcsolatok nagy fordulatá­nak voltak tanúi, s egyben véghezvivői is. Szólt arról is, hogy megállapodás született a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozók rendszeres­sé tételéről, a bonni látoga­tást követően is. A nyugati újságírók kér­dései elsősorban a politikai foglyok szabadon bocsátásá­val kapcsolaots szovjet állás- foglalással, Illetve az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó moszkvai konferencia bonni támogatásával függtek össze. Mint a válaszokból kiderül, nem újkeletű bejelentések­ről van szó, Sevardnadze külügyminiszter párizsi saj­tóértekezletén már szó esett erről, s a bécsi utótalálko­zón is, s az NSZK is ugyan­itt már állást foglalt a moszkvai konferenciát ille­tően. Helmut Kohl szovjetunió­beli látogatása hivatalos ré­szének befejeztével szerdán este Moszkvából elutaztak a kancellár kíséretéhez tarto­zó nyugatnémet miniszte­rek. Hans-Dietrich Gen­scher!, Rupert Scholzot és a küldöttséghez tartozó töb­bi minisztert Eduard Se­vardnadze, Dmitrij Jazov és más szovjet hivatalos sze­mélyiségek búcsúztatták. Helmut Kohl a csütörtöki napot Vlagyimirban és Szuz- dalban tölti, majd a tervek szerint este utazik haza. Aki szelet vet... Sri Lankán a feje tetejé­re állt a világ. Régi barátok esnek egymás torkának, volt ellenfelek borulnak egymás kebelére. Az egykori Ceylon, a béke szigete, a néhai tu­rista-paradicsom immár ötö­dig éve vérzivataros idősza­kot él át. A lakosság több­ségét alkotó szingalézek és a kisebbségben lévő tamilok közötti nemzetiségi konflik­tus megtörte a szigetország gyarapodásának az ívét. A kegyetlenül véres leszámolá­sokban becslések szerint hat­hét ezren veszítették az éle­tüket. Az etnikai gyűlölet elvakult körforgása megál­líthatatlannak tűnik : a kor­mány kénytelen egyre több pénzt biztonsági feladatok­ra költi, a külföldi tőke vi­szont vonakodik beruházni a szigetországban a bizonyta­lan közállapotok miatt. Sri Lanka viszonylag fejlett or­szág, de a lakosság egyhar- mada nyomorog. Tavaly nyáron Dzsajavar- dene Sri Lanka-i elnök és Radzsiv Gandhi indiai kor­mányfő aláírta azt a béke­egyezményt, amely felvillan­totta a belső béke remény­sugarát. A megállapodást magasztos jelzőkkel méltat­ták, történelminek minősí­tették abban az értelemben, hogy két el nem kötelezett szomszédország a külső nagyhatalmak kizárásával keres békés megoldást egy mindkettőjüket érintő konf­liktusra — mert a konflik­tus mélyen érinti Indiát is. Jóllehet külsőleg az etnikai válság a szigetország belső ügye, India sosem volt (nem is lehetett) közömbös az ot­tani események iránt, hi­szen az indiai szubkontinens déli csücskében él a Sri Lanka-i tamilok ötvenmil- liós anyaközössége. Üj-Delhi eddig hivatalosan cáfolni igyekezett, de sejthető volt, hogy Tamilnádu állam he­lyi kormánya támogatást nyújtott a szingalézek el­len harcoló tamil fegyveres mozgalmaknak. A több mint egy éve szü­letett békeegyezményben megjelölt határidők régen lejártak. Egyre többen ve­tik föl a kérdést: egyáltalán végrehajtható-e az egyez­mény? Az általános benyo­más az, hogy még mindig ez a legjobb rendezési el­képzelés, ami eddig napvilá­got látott: kielégíthető vol­na a tamilok regionális ön- igazgatási követelése úgy, hogy megőrizhető volna a szigetország egysége. Sokak szerint azonban alaposabban fel kellett volna készíteni a tamilokat és a szingalézeket a megállapodás elfogadásá­ra. Az élet torz fintora, hogy a „béke első éve” több áldo­zatot követelt, mint a ko­rábbi zűrzavaros esztendők bámelyike. Északon a „Ta­rnál Eelam Felszabadító Tig­risei” (LTTE) nevű csoport szállt szembe a megállapo­dással. Pedig úgy mondják: ez a szervezet volt az indiai Ta­milnádu kormányának ked­vence. Árfi fordult a világ: a szigetországra vezényelt csapatok kénytelenek voltak offenzívát indítani az egy­kori pártfogolt ellen. A har­cokban eddig több mint két­ezer tamil harcos és indiai katona esett el. Már nincse­nek heves összecsapások : az LTTE meggyengült. De sen­ki sem hiszi azt, hogy a „tigrisek” már nem képe­sek rajtaütéseket végrehaj­tani, keservessé téve bár­miféle politikai kibontako­zást. Veszélyesebb, ami az or­szág középső és déli részei­ben történik, ott, ahol a szingalézek zöme él. A va­lamikori ultrabalos szerve­zet, a „Népi Felszabadítási Front” (JVP) nevű csoport, meglovagolva a szélsőséges szingaléz sovinizmust, a többségi nemzetiség érdekei­nek elárulásával vádolta meg Colombót és terrorkam­pányt bontakoztatott ki a kormányzó Egyesült Nem­zeti Párt ellen. Merényletei­nek legalább ötszázan estek áldozatul. A JVP szervezete munkabeszüntetések és tö­megmegmozdulások sikeré­ből ítélve a csoport befolyá­sa egyre növekszik. Valójában azonban az ösz- szefüggés visszája a lényeg: a „Népi Felszabadítási Front” azért mind népsze­rűbb, mert soviniszta jelsza­vai kifejezésre juttatják a szingaléz érzelmek főáram­latát. Márpedig senki sem hagyhatja kívül a népesség háromnegyedét kitevő szin­galézek véleményét. Ronnie de Mel volt pénzügyminisz­ter azt állítja, hogy 1987. júliusának végén — a béke­egyezmény megszületésekor — három indiai hajó és ti­zennégy helikopter állt az elnök és a kabinet rendelke­zésére, hogy menekülhesse­nek, ha a kormányellenes szingaléz megmozdulások minden gátat átszakítanak. A miniszter személye is jól példázza a mai kusza Sri Lanka-i állapotokat: a kor­mánypárt szabadpiaci gaz­daságpolitikájának főépíté­sze és a békemegállapodás lelkes híve — a legádázabb ellenzéki vetélytárs, a Sri Lanka-i Szabadságpárt egyik erőssége : a párt vezetője, az egykori miniszterelnök-asz- szony, Szirimavo Bandara- naike kijelentette: ha átve­szi az elnöki posztot, fel­bontja a megállapodást. A szigetországban ugyan­is decemberben elnök-, majd utána általános vá­lasztásokat tartanak. A ha­talom forog kockán, nem vé­letlen, hogy a politikai pár­tok mindegyike szeretné ma­ga mellett tudni a félelmet keltő, de politikai tőkét je­lentő „Népi Felszabadítási Front”-ot. Szó van arról, hogy a JVP csatlakozik ahhoz a hétpárti ellenzékhez, amely Szirimavo Bandaranaikét indítaná közös jelöltként a decemberi szavazáson — vagyis azt a politikusnőt, akinek hatalma ellen a „front” 1971-ben tízezer ha­lálos áldozatot követelő diáklázadást robbantott ki. De változnak az idők. És nem szabad zokon venni a kormányzó Egyesült Nemzeti Párttól sem, hogy ugyancsak keresi a JVP kegyeit. A kor­mánypárt elnökjelöltje, a kabinetet vezető Ranaszin- ghe Premadasza igencsak vigyáz arra, nehogy rosszat mondjon a ,,front”-ra. Már azt is közölte, ha megvá­lasztják, első teendői közé tartozik majd az indiai csa­patok hazaküldése, a béke­egyezmény újratárgyalása. Csakhogy aki szelet vet, az vihart arat. Meg lehet „lo­vagolni” akár a tamil, akár a szingaléz tigrist, de mi lesz utána? Ha a politikai pártok elkötelezik magukat a JVP-vel, később be kell váltaniuk adott szavukat: ez nemigen lehet más, mint a békeegyezmény eddigi ered­ményeinek szétzúzása: me­gint erőre kap a szingaléz sovinizmus és megint nem maradhat el a tamilok vála­sza sem. A pokoljárás kez­dődhet elölről. Az indiai kormány becsü­letére legyen mondva, rend­kívül tartózkodóan és hig­gadtan kezeli a békeegyez­ményt csepülő, nemegyszer övön aluli Sri Lanka-i üté­seket. Radzsiv Gandhi azt mondta egy újságírónak, hogy akik ma nagy hangon beszélnek, másképpen lát­ják majd a valóságot, ha egyszer kezükben lesz a ha­talom. Üj-Delhi számára nagy a tét a szigetországi választásokon: iszonyú em­beri és anyagi áldozatokat vállalt a Sri Lanka-i béke megteremtéséért. Mi lesz, ha az új elnök valóban felkéri az indiai csapatokat a távo­zásra, anélkül, hogy a ren­dezési folyamat visszafordít­hatatlanná vált volna? A nem csekély nemzetközi presztízsveszteség mellett a Sri Lanka-i helyzet indiai „belpolitikai kérdés” is — Tamilnádu miatt. Rácz Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom