Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-01 / 235. szám

1988. október 1., szombat Somogyi Néplap 3 Ái ufo/tó negyedév küixöbén Őszi számvetés a gazdaságról Az utolsó negyedév küszö­bén a magyar gazdaság álla­potát, annak pozitív vagy ne­gatív jellegét nem lehet ki­zárólag a megszokott módon jellemezni, értékelni. A ha­gyományos elemzési mód­szernek az a lényege, hogy bi­zonyos adatokkal, általában az éves terv előirányzatai­val vetjük össze a rendelke­zésre álló legfrissebb számo­kat s az összehasonlításból vezetjük le azokat a követ­keztetéseket, megállapításo­kat, amelyek az adott idő­pontban a gazdasági helyze­tet jellemzik. Az idei év egyébként ele­ve rendhagyónak ígérkezett. Két teljesen ÿj adókonstruk­ció egyidejű bevezetése, a minimális 15 százalékra mé­retezett fogyasztói árszint­emelkedés olyan megterhe­léseket jelentett, amelyek egyes vélemények szerint a tervben megfogalmazott alapvető feladatok — az el­adósodás lassítása, 250 mil­lió dollár aktívum a kon­vertibilis elszámolási forga­lomban, a költségvetési hiány mérséklése, az inflá­ció kézbentartása — meg­valósíthatóságát is veszé­lyeztethette. Az anyagi termelés legfon­tosabb ágazataiban a volu­menteljesítmények minded­dig és várhatóan éves szin­ten' is tervközelinek minő­síthetők. A mezőgazdaság bruttó termelése a tavalyi alacsony, 1986-hoz képest visszaesett szintet ebben az évben a mintegy 5—6 szá­zalékkal haladja meg. Az iparban fordítva lesz: több évi stagnálás után az el­múlt évben bruttó termelése majd négy százalékkal nőtt, ám az idén még az 1 száza­lékos növekedéshez is, jel­képesen szólva év végi haj­rára, a negyedik negyedév­ben felfutó téljesítményre lesz szükség. . Ebben az évben a tőkés' piacon az eladási körülmé­nyek nekünk kedveznek, amit sommázva az tanúsít, hogy exportáraink a múlt év azonos időszakához ké­pest mintegy 13 százalékkal emelkedtek, az alapnyagoké és nyersanyagoké 20 száza­lékkal, az agrártermékeké 7 százalékkal. Az egyes áru­csoportok eltérő — az anya­goknál pl. 30 százalék fe­letti — exportdinamikája tehát igen nagy mértékben a magasabb árszintből adódik, az export volumene csak szerény mértékben emelke­dett. Bizonyosra vehető, hogy az adósságképződés lassításá­hoz tervezett és szükséges 250 millió dollár összegű külkereskedelmi aktívum realizálódik, ebben ázonban részük van a sz’erencsés kö­rülményeknek. Ebben az év­ben mindkét viszonylatban — a konvertibilis és a ru­belelszámolású forgalomban egyaránt javulnak a csere­arányok s ez várhatóan elő­segíti a népgazdasági jöve­delem termelését. Rubelelszámolásban, min­denekelőtt a magyar—szov­jet árucsereforgalomban évek óta érzékelhető csere­arányjavulásnak nemcsak pozitív hatása van. A kon­tingentált és nem növelhe­tő energiahordozó-, alap­anyag- és nyersanyagszállí­tások csökkenő árszint mel­lett a korábbinál kevesebb magyar termék — gépipari javak — exportjára nyújta­nak lehetőséget s újabban mind több feldolgozóipari vállalatnak vannak kapaci­táskihasználási gondjai. Eb­Fölmérik a somogyi műszakiak helyzetét Erősítik ac érdekvédelmet az üzemekben Somogybán is nagy érdek­lődést keltett a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetségének or­szágos érdekvédelmi konfe­renciája, amely azt szorgal­mazta, hogy jobban vegyék igénybe a reálértelmiség szakértelmét. Christ Miklós­sal, az MTESZ megyei tit­kárával a budapesti tanács­kozás tapasztalatairól be­szélgettünk. — Mindemképpen figye­lemre méltó, hogy a részt­vevők nem fogadták el az állásfoglalást, s választottak egy szerkesztőbizottságot, amely az elhangzottak alap­ján átdolgozza az anyagot. Az eredeti elképzelés az volt, hogy ez az országos el­nökség elé kerül majd. Ez szántén megváltozott, a résztvevők megkapják, a tagegyesületek is megvitat­ják, mielőtt dönt róla az el­nökség. Mivel így- lesz még egy forduló, az MTESZ fél­idős értékelésével együ-t tár­gyalja meg az országos el­nökség. Az egyesületek maguk döntenek a véleménymondás módjáról. Megemlítem pél­dául, hogy a Gépipari Tudo­mányos Egyesület minden csoporttitkárt — így a so­mogyit is — összehívott az országos konferencia előtt, s ott kialakították a saját ál­láspontjukat. Szerintük az MTESZ-nek szakszervezeti funkciót is el kellene látni. A tanácskozáson azonban a hozzászólók többsége azon az állásponton volt, hogy a szövetség ne vállaljon ilyet. Továbbra is vita tárgya, hogy legyen^e egy mérnök­kamara, amely a kiemelkedő szakembereknek plusz ér­dekvédelmet biztosítana. Ezt majd a további viták alap­ján döntik el. « — Sokan szorgalmazták, hogy a nagyobb döntések előtt mindig kérjék ki az MTESZ véleményét. Gondo­lom, hogy ez Somogybán is fontos. — Ez így van, nálunk azonban már megtettük az első lépéseket. Az MTESZ megyei vezetőségének és a megyei tanácsnak megvan az együttműködési -megállapo­dása. Például ennek alap'- ján javasoltuk, hogy a me­gyei fanács-vb tűzze napi­rendre jövőre a somogyi reálértelmiség helyzetét • a fölmérésünk alapján, örü­lünk annak, hogy a szövet­ség képviselője részt vesz két tanács- és egy vb-ülésen. így a mi véleményünk is benne lesz a döntésben. így az agrárfejlesztési koncep­ció megvalósulásáról, a me­gye közlekedéséről tárgyaló ülés ad további lehetőséget az álláspontunk és a szakmai tapasztalatuk kifejezésére. — Mire ösztönöz az orszá­gos konferencia, hogyan le­het jobban képviselni a műszaki értelmiség érdeke­it? — Nekünk itt, Somogybán elsősorban a vállalatok ve­zetőivel kell együttműköd­nünk, velük elfogadtatni az MTESZ érdekvédelmi tevé­kenységét. Furcsa ez, hiszen egy jó gazdasági vezetőnek magától is tudnia kell: a fejlődés iránya megköveteli, ezt. Ettől függetlenül bizto­san vannak olyanok, akik­kel tárgyalnunk kell erről. Egyébként megyei szintű ér­dekképviselet nincs, mert partnerünk sincs. Később előfordulhat viszont, hogy egyéni esetekkel is kell fog­lalkoznunk az érdekvéde­lemben. Az viszont az or­szágos döntéstől függ, hogy sikerül-e a szakszervezetek­kel partneri kapcsolatot ki­alakítani. L. G. ben az összefüggésben a transzferábilis rubel több mint 10 százalékos felérté­kelése nem logikus, mert drágítja az amúgy sem bő­víthető importot s erősíti az exportérdekeltséget, mi­közben az importtal nem el­lentételezhető exportot nem kívánjuk, nem szabad nö­velni. Kevesebb jó szót, elisme­rést érdemel a kulcsfontos­ságú feladatok között sze­replő költségvetési hiány mérséklése és az infláció tervezett keretek között tar­tása. A költségvetés az év kezdetétől hiánnyal gazdál­kodott s hiánya az év de­rekán jóval meghaladta a költségvetési törvényben az év végére megszabott össze­get. Kérdéses, hogy a nyári hónapokban foganatosított intézkedések — egyebek kö­zött a központi áremelések — képesek a kívánt szintre szorítani a költségvetés hiá­nyát, az viszont már a nyár folyamán bizonyosság lett, hogy a központi áremelések­kel a 15 százalékosra hirde­tett infláció már nem tart­ható. E tekintetben nem vigasz, még kevésbé gyógyír, hogy a nominális bérkiáramlás és az árszint egyaránt megha­ladja ,a tervezettet, ily módon a reáljövedelem csökkenése az előirányzottnak megfele­lő lesz. Lehet, hogy így lesz, ám a bekövetkezett anyagi­erkölcsi kár jóvátehetetlen. A lakosság reagálása ter­mészetes és előre kiszámít­ható volt: újkeletű megta­karításait nem takarékbetét­ben helyezi el, hanem kész­pénzben otthon őrzi, hogy esetleges áremelések hírére azonnal vásárolhasson. Egyébként a lakosság az OTP-nél nettó adóspozíció­ba került, miután hitelfel­vétele többszörösen megha­ladta betéteinek növeke­dését. Hosszú évek után most újra hallani lehet — Med- gyessy Péter miniszterelnök­helyettes egyetemi tanév­nyitó beszédében — az anti­inflációs magatartás szüksé­gességéről, arról, hogy a gazdaságpolitika törekvése: az idei inflációs csúcs után ne következzen be újabb. Korábban szinte kizárólag az egyes esztendők reálgaz­dasági eredményei alapoz­zák meg a következő esz­tendő lehetőségeit. Ma is így van, de szerepük már nem kizárólagos. 1989 ob­jektív adottságait és lehető­ségeit az 1988-ban elérendő egyensúlyi helyzeten a tényleges inflációs rátán kí­vül az előkészítés stádiumá­ban lévő rugalmas bérgaz­dálkodás — ez még nem bérreform — a költségveté­si támogatások minden év­ben, ezúttal is meghirdetett csökkentése, és mint új kö­vetelmény: az áremelkedé­sek ütemének visszafogásá­ra teendő intézkedések kör­vonalazzák majd. Az idén megalkotandó két további reformintézkedés, a társasá­gi törvény és a vállalkozási nyereségadó-törvény a jövő évben még kevésbé mun­kál, hat. A társasági törvény élet­belépése rövid idő alatt aligha indít el olyan tőke­mozgásokat, amelyek a ha­tékonyság kimutatható ja­vulását eredményeznék. Az áfa és a szja keserű tanul­sága, hogy nálunk nincs adóreform áremelkedés nél­kül. A vállalkozási nyere­ségadónak is lesz ilyen ha­tása, az ígéretek szerint — de ezek soha nem teljesül­tek — az új nyereségadó egymagában 5—6 százalék­kal növeli — tehát tovább növeli — az idei fogyasztói árszintet. Nem lesz könnyű feladat az áremelkedések ütemének csökkentése, ami­kor újabb, inflációt tápláló intézkedések — a bérgazdál­kodás liberalizálását is kö zéjük sorolhatjuk — lépnek életbe. Garamvölgyi István Utcai holmik BNV, 1988 ÓSZ Amikor a fogyasztási cik­kekről beszélünk, általában műszaki cikkekre, ruhákra, élelmiszerekre gondolunk. Azaz mindarra, amit napon­ta használunk otthon. Holott e cikkek köre jóval bővebb. Ma néhány olyan áruról, gyártmanycsoportról szá­molunk be, amely az utcára kerül. Építőipari anyag, ker­ti ház, pad ... Utcai holmik. Szolgáltatásteremtés Evente két-három termé­két törli a gyártási listáról a Kemikál Építőanyag-ipari Vállalat. Ezzel szemben csaknem negyven új fejlesz­tési program indul, amelyből ötöt-hatot használnak fel az üzemek. Mindemellett visz- szaesett a kereslet a gyár készítményei iránt. A szak­emberek elsősorban az épí­tőipar visszafogott termelé­sével magyarázzák ezt, és hozzáteszik, hogy a felújítá­sok üteme is lelassult. Bár­mennyire is szomorkodnak a Kemikálnál, a gyár ezeken a tendenciákon aligha tud változtatni, inkább úgy dön­töttek a vállalat munkatár­sai, hogy nem a termékeik számát és árát növelik, ha­nem a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatásokat teremtik meg. A gyártás mellett keres­kedni szeretnének a saját termékeikkel. Mintabolt- hálózatuk .eddig is volt, igaz, nem mind tartozott közvet­lenül hozzájuk, de tapaszta­lataik már vannak. Tíz éve még csak húszmillió forint volt a saját kiskereskedelmi forgalmuk, most ez 400 mil­lióra gyarapodott, bár a nö" vekedésben közrejátszott ;> forgalmi adó is. A termékeikhez kapcsoló­dó szakipari munkákat is szeretnék maguk csinálni : az anyagok változó összeté­telét a saját munkatársaik­nál senki sem ismerheti job­ban. önelszámoló egysége­ket, leányvállalatokat alakí­tanak a kivitelezésre. Kudarcból siker A marcali építőipari kis­szövetkezet kerti házat kí­nál a vásáron. Egy standon vannak a „szomszédvárral”, az Akku Gép Kisszövetke­zettel, amely • autófelhajtóit, elakadásjelzőit és a tetőre szerelhető hófogóit reklá­mozza. Az építőszövetkezet évek óta ugyanazon a helyen ta­lálható meg a BNV-n, és szinte mindig jelentkezik új­donsággal. Most azt tudtuk meg, hogy a kudarcból is le­het siker. Néhány éve ke­csegtető tárgyalások indultak arról egy osztrák partnerrel, hogy a marcaliak exportál­nak egy egész indiánfalut. Végül is az öröm korai volt, a megbeszélések kudarcba fulladtak. Ebből lett a siker. A nyu­gati tárgyalófelek nem fe­lejtették el egészen a meg­hiúsult üzletet. És most a kisszövetkezet itthon, Fo­nyódon dollárért dolgozik az üdülőfalu építkezésén. A vásárban kiállított kerti ház is ugyanabból a fejlesz­tő munkából származik, mint amiből az indiánfalu szüle­tett volna. Az ötlet tehát nem vész el, csak átalakul. Köztéri bútorok Esztétikus, modern és ugyanakkor mégis régies ha­tású utcabútorokat mutat Be az építőipari szabadterületen a kaposvári Univerzál kis­szövetkezet. Elsősorban a MÁV részé­re fejlesztették ki ezt a gyártmánycsaládot, amely a siófoki állomáson mutatko­zott be. Mintaoltalom védi a terméket. Evés közben jött meg a kis cég étvágya s tovább is fejlesztették a termékcsopor­tot. Asztal, szék, pad, pavi­lon, hirdetőtábla, hulladék- gyűjtő, virágtartó van már és további utcai berendezé­seket is terveznek. Vásári beszámolóinkban többször volt róla szó: adni kell ma­gunkra, megjelenésünkre. Nos: ha utcáinkon a ka­posvári termékekkel adunk magunkra, akkor valószínű­leg sikerünk lesz. F. L.—L. P. Fotó: Jakab Judit Oruágos vita és tanácskozás Á KISZ jövője a felsőoktatásban A felsőoktatásban működő KISZ-szervezetek politikai platformjáról, programjáról, szerveződési és működési el­veiről országos vitát kezde­ményezett legutóbbi ülésén a KISZ KB Egyetemi és Fő­iskolai Tanácsa. A vita le­zárásaként, a közös állásfog­lalás kialakítása érdekében november 11—12-re össze­hívták a KISZ felsőoktatási rétegértekezletét. Ezen meg­választják az országos KISZ- értekezlet küldötteit is. A KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsának titkár­ságán az MTI munkatársá­nak elmondták: a rétegta­nács kialakította politikai platform-tervezetét. Ez a kilenc oldalas dokumentum kimondja: az ifjúsági szer­vezet célja, hogy részt ve­gyen a demokratikus szocia­lista Magyarország megte­remtésében, platformja és tevékenysége a marxista tár­sadalomszemléletre és poli­tikaelméletre épül. Az a cél, hogy minél többen csatla­kozzanak ehhez az egyete­misták, a főiskolások, a fia­tal oktató közül. Tőlük azt várja ebben a kérdésben a rétegtanács, hogy javasla­taikkal „segítsék a végleges kidolgozást. A felsőoktatási KISZ-ve­zetők azt igénylik, hogy a vitában résztvevők minden eddigi korlátot és tabut el­vetve gondolják végig: mi­lyen politikai program és működési mechanizmus alapján rendelkezhet tartós befolyással az ifjúsági szer­vezet az egyetemeken, főis­kolákon. A rétegtanács számol az­zal, hogy a már meglevő, a most alakuló, illetve a jövő­ben létrejövő ifjúsági szerve­ződések, a különböző fóru­mok, esetleg diákszervezetek teszik majd széles körűvé az ifjúsági politikai, érdekkép­viseleti szervek rendszerét. Éppen ezért támogatja min­den alkotmányos politikai csoport létét, s arra törek­szik, hogy kialakítsa az együttműködés lehetőségét és ennek érdekében párbe­szédet folytasson velük. A rétegtanácsnak is feli kell készülnie azonban arra, hogy az új szerveződések között lesznek olyanok is, amelyek­kel politikai harcot kell majd folytatnia. E differen­ciált politikai viszony kiala­kítását, s ezzel összefüggés­ben a felsőoktatásban mű­ködő KISZ-szervezetek poli­tikai programjának megfo­galmazását alapozza majd meg a mintegy másfél hó­napig tartó nyílt vita is. A rétegtanácsban is, az egyetemeken, főiskolákon is formálódnak elképzelések arról, hogy a KISZ-nek eb­ben a helyzetben hogyan kell átalakítania önmagát. Megoszlanak a vélemé­nyek arról, hogy milyen for­mában működjék tovább az ifjúsági szervezet. Vannak, akik azt az elképzelést tá­mogatják, hogy a KISZ él- csapatszerűen működjék, a párt melletti elkötelezett erőket tömörítve. Vannak, akik azt hangoztatják, hogy a KISZ maradjon a párt egy­séges ifjúsági szervezete, de a párttal stratégiai szövet­ségben, partneri viszonyban működjék tovább. Mások úgy vélik, hogy a KISZ — elnevezésének megváltozta­tásával és programjának módosításával — váljon a szocializmust vállaló, meg­valósításában közreműködő, a párt stratégiai céljaival azonosuló ifjúsági politikai szervezetek önkéntes szövet­ségévé. Ezen a platformon a KIS? jelenlegi szervezeté­nek átalakításával jöjjenek létre az egyes ifjúsági réte­gek érdekeit és az értékkü­lönbségeket is megjelenítő, önálló ifjúsági politikai szer­vezetek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom