Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-25 / 255. szám
1988. október 25., kedd Somogyi Néplap 3 Á pártmunka új útjai MEGÚJULÁS - ÖNÁLLÓSÁGGAL SIKERES ÉV SOK GONDDAL A KVGY teljesíti terveit Megújulás, fordulat — e kifejezésekkel mindennap találkozhatunk, nemcsak gazdasági, hanem politikai sőt pártpolitikai körökben is. Az előbbi egy helyenként immár örvendetesen kibontakozó folyamatot jelent. Az utóbbira — mármint a fordulat bekövetkeztére — még várni kell, nemcsak a gazdaságban, hanem a párt- munkában is. A fordulat ugyanis minőséget jelöl, gyökeres változást a régihez képest, nem annyira szervezeti, mint inkább tartalmi szempontból. Felgyorsult változás Ha leegyszerűsítve fogalmazunk, azt mondhatjuk: a pártmunka tartalmi megújulását jelenti mindaz, amivel segítjük a gazdaságban a szerkezetváltást, az önállóságból fakadó új kezdeményezéseket, vállalkozásokat, a társadalompolitikában a demokrácia, a szocialista pluralizmus kiteljesedését. Minthogy mind a gazdaságban, mind a politikai intézményrendszer fejlesztésében előttünk álló feladatok újfajta gondolkodásmódot, szemléletet, magatartásformákat, cselekvési megközelítéseket kívánnak, nyilvánvaló, hogy e folyamatokat segíteni mindenekelőtt a pártmunka tartalmi megújításával lehet. Mielőtt az e területen el- ,ért eredményeinkről szólnánk, válaszolnunk kell bizonyos aggályokra. Az egyik: a megújulás nem pusztán az alkalmazkodást jelenti-e vagy egy, az akaratunktól, szándékainktól függetlenül kialakult új helyzethez, amelynek kiváltója, alapja a gazdaságunk súlyos állapota. Elegendő kezünkbe venni a Központi Bizottság •legújabb dokumentumait, mindenekelőtt pedig az országos pártértekezlet állás- foglalását ahhoz, hogy határozottan kijelentsük: a párt akarta, kezdeményezte a változásokat, az általános gazdasági, politikai intézményrendszerbeli reformokat, a megújulást, Így van ez akkor is, ha a pártban a bázison végbemenő változások bizonyos késéssel kezdődtek meg. Ennek ‘okai inkább a régi, a nehezen oldódó görcsök, mintsem a szándékok. A pártnak, mint az általános megújulás kezdeményezőjének nemcsak figyelemmel kell kísérnie e folyamatokat, hanem szükséges ellenőrizni, alakítani is azokat, különben a felgyorsult változások — akár a gazdaság, akár a politikai, társadalmi élet területén — ellenőrizhetetlenné válhatnak, illetve a nem kívánatos irányban fejlődhetnek. A másik kétely: nem válhatunk irányító, vezető erőből defenzív párttá? E felfogást erősíti az a közhangulat, amelyben több szó esi'k a múlt hibáiról, mint a tennivalókról, valamint a párttagságot nyugtalanító késedelem az ideológiai, politikai kérdésekre, a társadalom jövőképére adandó válaszokban. Mit mondhatunk erre ? Egyfelől azt, hogy a gyors változásokból olyan új valóság születik, amelynek elemzéséhez időre van szükség, s ha elsietnénk a válaszokat — amiként ez a múltban történt —, könnyen az_ illúziókeltés vagy éppen a ’ voluntarizmus hibájába esnénk. A bölcsesség, a múltbeli tapasztalat tehát e területen türelemre int. A másik érvünk: már elindult a párt irányító szervezeteiben az az egészséges pezsgés, amely megteremti az alapokat a megújuláshoz az egyes megyékben, városokban, vagyis, a megújulás mégsem áll meg a megyék határainál. Ha így lenne, abban az illúzióban ringatnánk magunkat, hogy 107 ember, azaz a Központi Bizottság önmagában is képes végrehajtani a fordulatot. Erre a párt egyetlen vezető szerve sem képes. Miként elképzelhetetlen az is, hogy a megújulásban a megyék, a városok, a községek pártszervei vagy akár az alapszervezetek csupán a fentről kapott direktívákra támaszkodó végrehajtó szerepét vállalják. Ennek ideje llejárt. Nyílt állásfoglalás Példák sorát idézhetjük akár ellentétpárokkal is. Az egyik megyében — például Győr-Sopronban — a megyei pártbizottság úgy véli, hogy azok a feladatok, amelyeket a VII. ötéves terv kapcsán annak idején kidolgoztak, ma is helytállóak. Ezzel szemben egy másik helyen — mint például Pest megyében — úgy ítélik meg. hogy az említett témában hozott határozatok önkritikus felülvizsgálatra szorulnak. Íme az újdonság: nem felülről kérik a direktívákat a hogyan továbbra, hanem a maguk problémáira maguk keresik a választ. S ennek megtalálásához az első lépés a valóság elemzése, a realitásokkal való nyílt, elfogulatlan szembenézés. Az önállóság biztató jele az is, hogy a pártszerveknél kezd meghonosodni az olyan nyílt állásfoglalás közérdekű kérdésekben, amelyekre senki sem szólít fel fentről, hanem amelynek szükségességét maga a párt- bizottság érzi. Példaként említhetjük az MSZMP Budapesti Bizottsága legutóbbi ülésének a párt sajtójában nyilvánosságra hozott közleményét. A párt- bizottság olyan, korábban kényesnek számító kérdésben is állást foglal, mint a fővárosi dolgozók életszínvonalának esése, a megromlott közhangulat. Véleményt nyilvánított a sztrájkjog mellett, azzal a kikötéssel, hogy azzal csak a végső esetben ajánlatos élni. önálló állásfoglalása volt a pártbizottságnak a bős—nagymarosi vízlépcső elleni szeptember 12-i fővárosi tüntetés ügyében is. indító jel Nagy figyelmet érdemelnek a megyék, a városok irányító pártszervei által elindított megújulási törekvések azért is, mert indító jelként szolgálnak az alapszervezeteknek. Az ő megújulásukon, vagyis a 813 ezer párttagon dől el ugyanis az MSZMP megújulásának sorsa. Hiába látja, érzékeli a helyileg legfontosabb feladatokat az irányító pártszerv, hiába vázolja fel az azok megoldásához vezető legcélszerűbb, legrövidebb utat, ha a változtatási törekvés a változatlanság gátjába ütközik az alapszervezetekben, ha ott nem értik az idők szavát, ha szemléleti vagy szándékbeli korlátok, avagy felkészületlenségből fakadó értetlenség állja útját az újító törekvéseknek. Az irányító pártszervek megújulása persze, nem lemásolandó példa az alapszervezeteknek, csupán követendő. De kötelezően követendő egy olyan időszakban, amikor a csatákat a termelésben éppúgy, mint a tudatformálásban vagy a választásokon, a tömegek között, az emberekben, az emberekkel a mikroszférákban, a mikroközösségekben kell megnyerni ahhoz, hogy nemzeti méretekben valósuljanak meg az országos párt- értekezleten kitűzött célok. Faragó Jenő Vegyes érzelmekkel vágtak neki az utolsó negyedévnek a Kaposvári Villamossági Gyárban. Bognár Imre termelési igazgatóhelyettes elmondta : — Sikeres volt az első háromnegyed évünk, különösen exportunk alakulása volt örvendetes. Mégsem mondhatjuk, hogy könnyű, nyugodt utolsó negyedévnek nézünk elébe. Sok a termékünk, sok lábon állunk, ám ennek ellenére a kapacitásunk és a rendelésállomány összetétele között van némi súrlódás. Alapcélunk tehát, hogy az összhangot valamiképpen megteremtsük. — Ez elsősorban a gyárkapun belül sikerülhet. Gondolom, mindebből annyit kell vállalni, amennyi teljesíthető. — Valóban, nekünk először is a gyáron belüli rend és szervezettség javítása a dolgunk. Csakhogy ezt külső tényezők is zavarják. Először is az, hogy Magyar- országon nincs igazi belső piac és emiatt ki vagyunk téve az alpanyagszállítók szeszélyeinek. • Ezt minden évben elmondtuk, de még soha annyi zavar nem volt az anyagellátásban, mint amennyit az idén tapasztaltunk. — S akkor mi az, ami csak önökön múlik? — Az alkalmazkodás a meglehetősen csökevényes piac változásaihoz. Egyes A kőbányai vásárvárosban megtartott Budát ran spack ’88 nemzetközi anyagmozgatási és csomagolási kiállítás résztvevői közül hat magyar és egy osztrák cég képviselői megállapodtak abban, hogy hazánkban PKL Hungária néven csomagolóanyag-gyártó vegyes vállalatot alapítanak. A PKL Ausztria Csomagolóanyag- és termékeink gyártását visszafogtuk, mert a hazai beruházáscsökkenés, valamint a szocialista export visszaesése erre kényszerített bennünket. Maga a villamossági gyár nem jelentős szállító a KGST-ben, de több hazai cég, amely tőlünk rendelt alkatrészeket vagy részegységeket visszafogta a rubelkivitelét. Ezeket a megrendeléskieséseket kellett pótolnunk. Új termékekkel is igyekeztünk megjelenni, valamint a tőkés piacon akarunk mind több vevőt szerezni. — Es ez sikerül is? — Egy jellemző példát említek. Licenc- és gyártmányeladással versengünk egy közel-keleti országban, a versenytársunk osztrák. Ebből az üzletből jövőre lehet valami. A „meccs” még döntetlen. Nem^állunk rosz- szul, de az ellenfél is jó. Nos: ilyen versenyt évenként sokat le kell futnunk. A felét mi nyerjük, a másik felét az ellenfél. Mindenesetre a piacaink inkább bővülnek, mint szűkülnek. — Miképpen alakul a gyár nyeresége? — Intenzív gyártmány- fejlesztéssel, egy sor új termékkel a nyereségtartalom növekedését is elérhetjük, el is érjük. Zavar ugyan, hogy még mindig nem látható, hogy pontosan milyen lesz a jövő évi szabályozás. Pedig. Osomagológépgyártó Vállalat, valamint öt magyar mezőgazdasági kombinát és egy konzervgyár 26 millió forint induló tőkével alapítja meg a tej- és gyümölcslevek tartós ítómen tes palackozására alkalmas csomagolóanyag-gyártó üzemet. A magyar—osztrák vegyes vállalat 1989. január 1-jén a kormány egyik fontos ígérete volt, hogy ezután ki- számíthatóbbak lesznek a gazdasági szabályozók, nem lesz olyan sok vargabetű. Az a vád pedig nemigen érhet bennünket, hogy tisztességtelen extraprofitokat zsebelünk be. Így hát félünk, hogy még szerény nyereségünkből is mind többre aspirálnak kívülről. Termelési értékünk az idén körülbelül kilencszázmillió forint lesz, ennek 20—22 százaléka dollárexport. Nyereségünk 12 millió körüli, a tavalyi hetvenhat millió helyett. Ennyit vesztünk az idei szabályozáson. Mert nem a munkánk romlott, nem amiatt ily szerény az eredményünk. — Ezt tudták már az év elején. De vajon végeztek-e olyan számításokat, hogy mennyivel jutnának többre, ha a külső körülmények — a szabályozók, a piac — stabilizálódnának avagy jobbra fordulnának? — Legalább tíz százalék többletteljesítményt automatikusan hozna ez. A belső szervezettség is nőne, hiszen nem zavarná a külső káosz. A dolgozók lelkiállapota is javulna, ez szerintem fontos termelési tényező. Tehát még jönne jó néhány százalék. Erre gyorsan nem számíthatunk. De a lassú javulást reméljük és kívánjuk. L. P. kezdi meg működését. Addigra készül el Bogilárlellén az a szervizüzem, amely a hazánkban működő hat PKL gyümölcsilétöltő gépsorhoz gyárt majd alkatrészeket. Ezt /követően Budapest környékén — a tervék szerint másfél év alatt — felépítik a csomagolóanyag-gyártó üzemet. Helyszínéről / még nem döntötték. Boglárlellén lesz a szervizüzem Magyar—osztrák csoma vegyes vállalatot alapítanak Pontosították az adatokat HázbÚ szállították az adóíveket Az idén először számítógéppel dolgozták föl az adókat a Kaposvári Városi Tanácson. A tavasszal vitték gépre az adatokat, majd az összesítés és a helyi feldolgozás alapján elkészítette a városi tanács adóhivatala az új rendszerű adóíveket. Ez abban tér el a régiéktől, hogy tartalmazza az összes vagyonadót és az idegen helyről kimutatott tartozást. Űj volt — az eddigi gyakorlathoz képest — hogy a húszezer adóívet a tanácsi dolgozók vitték ki az adóalanyokhoz. A nyitott borítékban ott volt egy cédula, amely tartalmazta a tartozásokat, a befizetéseket, az esetleges túlfizetéseket. Az adóhivatal csekkeket is mellékelt a befizetéshez. Dr. Kéki Zoltánnal, a városi tanács pénzügyi osztály- vezetőjével arról beszélgettünk, hogyan sikerült a „házhoz szállítási” akció. — Nagyon jók a tapasztalataink. Azon kívül, hogy olcsóbb volt a postázásnál, pontosabb és talán Ikultúrál- tabb is ez a módszer. Arról nem beszélve, hogy az adóívék nagy részét az adóhivatalban dolgozók kézbesítették, s több esetben azonnal el lehetett intézni helyben az ügyeket. Ezek máskor hivatali tortúrát okoztak. — Mindenhol át tudták adni a dele velőket? — Hozzá tartozik a képhez, hogy a többszöri eredménytelen kézbesítési próbálkozás után bedobták a leragasztatlan borítékot a postaládákba — ezt így beszéltük meg —, ez azonban visszatetszést keltett némely esetben. Éppen ezért jövőre szeretnénk majd úgy meg szervezni ezt az akciót, hogy kiküszöböljük mindazt, ami most gondot okozott. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy mintegy ezer adóív visszajött azzal, hogy az illető elköltözött, meghalt. Valamennyit nem tudtuk kézbe adni, így volt, amit postán küldtünk ki. Ez azonban elenyésző számú. — Volt-e reklamáció? — Bejöttek például olyanok, akik nem kapták meg valamilyen okból az adóívet. Azonnal „levettük” a számítógépből, s már nyomtattuk is ki. A mostani jogos észrevételeket figyelembe vettük, így pontosabbá tettük a nyilvántartást, ha a törzsadatokban módosulás, a személyi adatokban, a lakáscímben változás volt, átvezettük a számítógépbe. Számos adatot pontosítot- tunk; ez szerintem az adóalanyok közérzetét is javítja, amikor jövőre kézbesítjük az újabb adóíveket. — Megfogadták-e az emberek azt a tanácsot, hogy írják fel a személyi számukat a csekkre? — Valóban jó volt, hogy ezt közöltük mindenkivel. S ebből azt a tanulságot vontuk le: mindent így kellene befizetni. Az a tervünk, hogy a következő adóívre, a készülő csekknyomtatványra már számítógépijei előre beírjuk a személyi számot. Ez tovább gyorsítja, pontosítja az ügyintézést, s kiküszöböli számos reklamáció lehetőségét. Most ugyanis a családi munkamegosztás miatt fordulnak elő problémák, a férj megkéri a feleségét, adja fel az adót'. Az asszony pedig nem a férje, hanem a saját nevét írja a csekkre. A névsorunkban azonban a férj szerepel mint adóalany, ez aztán keveredést okoz. Ezeket a félreértéseket is szeretnénk kiszűrni. L. G. SZÜRET KÖTCSÉN
