Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-24 / 254. szám
1988. október 24., hétfő Somogyi Néplap 5 Orvos írók és képzőművészek Siófokon A magyar orvos írók és képzőművészek körének tagjai találkoztak, mutatták be egymásnak és a közönségnek műveiket Siófokon, a SZOT Ezüstpart üdülőszállóban a hétvégén. A rendezvényen részt vett Tóth János, a megyei pártbizottság titkára is. Dr. Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője megnyitó beszédében a többi között elmondta, hogy az 1975-ben alakult kör (mely a magyar orvostörténeti társaság egyik szekciója) negyedik alkalommal rendezi közös kiállítását, illetve alkotónapját Somogybán. Ez, miként elmondta, alkalom a hangos meditációra >is. Vajon miként egyeztethető össze az orvosi hivatás a művészi alkotómunkával s mi a magyarázata annak, hogy a tanárok után mindjárt az orvosok következnek a tollforgató, festő, szobrászkodó értelmiségiek sorában? Ilyenkor óhatatlanul olyan fényes nevek is eszünkbe jutnak, mint Leonardo da Vinci, Csehov, Németh László vagy Illés Endre. Schweitzer orgonamuzsikája is fölzeng bennünk. Illés Endre például, aki szépíróként eszszéistaként, kritikusként, sőt irodalomszervezőként is jelentősei alkotott, sokszor megemlékezett Korányi Sándor klinikájáról, ahol tulajdonképpen íróvá lett. Itt tanulta meg a valóságot tisztelni s a megfigyelés fegyelmét, a rendet. A szónok a bevezető kérdéseire a választ annak a Blaskovics László sebészprofesszornak az életművében vélte megtalálni, aki műtétéinek szakmai korrektsége mellett azok szépségét is fontosnak tartotta. Ami nem szép, az nem is lehet jó, mondotta állítólag Leonardo da Vinci. A képzőművészeti kiállítás értékéről szólva dr. Só- tonyi Sándor hangsúlyozta : Ezék a művek nem a valóság szolgai utánzásai, bennük munkál alkotójuk szellemisége, öröme, bánata, gyötrődése. Ezért kerül a néző új élmények birtokába és gazdagodik általuk. A tárlat sókat és sokfélét közölt. Műfaji szempontból is rendkívül változatos : festmény, grafika, fotómontázs, fafaragás, szobor, kerámia és bútorremek egyaránt megtalálható. Nçm szólva az irányzatok, látásmódok sokféleségéről. Nem csekély rendezői feladat volt ezt az Tíz év — fotókon Tízéves a marcali családi iroda. A városi művelődési központ márványtermében kiállítás nyílt a tíz évet bemutató totókból, amelyek a családi ünnepeken készültek. Ez idő alatt kétezerhatszáz rendezvényt tartottak az iroda szervezésében JEGENYI anyagot ,,közös nevezőre hozni” egy tárlaton — a humanisztikus jegyek hangsúlyozásával dr. Kisgyura At- tilánénak ez úgy tetszik, sikerült. (Huszonegy alkotó mutatkozott be.) A tárlatmeginyitót irodalmi műsor követte. Konkoly- Thege Aladár, a kör elnöke köszöntötte az írókat, költőket, akik ezután egymást követték a pódiumon. Han- kis János professzor, a kör örökös elnöke (Lázadó töprengés a szakmáról címmel) készülő könyvéből olvasott fel részleteket. Művét fiának és a fiatal orvosoknak ajánlotta Okulásul. Esszé, novella, regényrészlet, vers, tévéjáték — sokféle műfaj, stílus különböző színvonalon .. . A szünetben dr. Józsa Tivadarral, más néven — a művész-nevén — Bodosi Györggyel beszélgettünk. Bo- dosinak több vers- és prózakötete jelent meg hivatásos kiadóknál. A pécsi körorvos most már nyugdíjban) első műve — egy Berzsenyi-tanulmány — a Válaszban jelent meg még egyetemista korában. Később Illyés Gyula fedezte fel és az ö előszavával jelent meg első verseskötete a hatvanas években. Völgyvallató című „személyes szociográfiájában” pedig Ily- tyés, Németh László, Borsos Miklós, Déry Tibor, Pas- suth László, Balaton-parti „tűzhelyéhez invitálta olvadóit. — Most Illyés tihanyi házáról s a költő Balaton- parti életmódjáról, hétköznapjairól írok könyvet — mondta. — Ebben a munkában segítséget kapok Ily- l.vés családjától, főként özvegyétől, Flóra asszonytól. Van egv szociográfiám is, amelynek megjelentetését a szépirodalmi k önv vikiadö vállalta. Ebben a művemben a Balaton-felvidékí tájról s az ottani nép életéről írok. Fiatal orvosként kerültem Pécselyre s onnét vonultam nyugalomba is. — Gondolom, most is Pé- cselyen él. — Igen, de már nem a körorvosi lakásban. Egy pa- rasatházat vásároltam s a saját ízlésem szerint alakítottam át.. . Sz. A. Tiszta forrásból merítve Játszottunk bábszínházát Izgatott gyereksereg vette birtokába szombaton a kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ nagytermét. Itt tartották a „Játsszunk bábszínházát!" című televíziós vetélkedősorozat megyei döntőjét. A rendezvényre a siófoki Galagonya, a siójuti Katica, a barcsi Csiribiri, a nagyatádi Katicabogár, valamint a kaposvári Pacsirta, Tücsök és Vadrózsa bábcsoport hozta el műsorát. A csapatoktól olyan előadásokat. vártak a rendezők, amelyek a népi hagyományokból építkeznek. Ezt fejezte ki a verseny jelmondata is: „Tiszta forrásból”. Láttunk itt valóban népi hagyományokra támaszkodó, buzsáki lakodalmasokból felépített előadást a kaposvári Kisfaludy iskola Tücsök bábcsoportjától, ősi magyar elemekből felépített Bethlemes játékot a siófoki 3. Számú Általános Iskola Galagonya együttesétől. A műsoron szerepeltek olyan népmeséi feldolgozások is, amelyek nem tartották eléggé szem előtt a versenykiírás követelményeit. Igaz, A világszép kecskebéka című népmesét bemutató Katicabogár bábegyüttes — a nagyatádi általános iskola csoportja — kitűnő artikulációval, ötletes játékkal mutatkozott be, egyszerű, kifejező díszleteket felhasználva. A Galagonya Kivirágzott a diófa című produkciója sem maradt el ötleteiben ettől, de a témához mérten nem volt igazán mozgalmas. Nem a kiírás szellemében választott műsort a kaposvári helyőrségi klub Vadrózsa együttese, de Offenbach Kánkánjára megszerkesztett előadásukkal méltán nyerték el a közönség vastapsát, rendkívül ötletes, szellemes bábparódiát bemutatva. A zsűri — Séd Teréz, a Bábosok Országos Tanácsának elnökhelyettese, Winkler Ferenc, a megyei múzeum főmunkatársa, valamint Lengyel Pál, az Állami Bábszínház rendezője az utóbb említett előadást (természetesen versenyen kívül) a területi' bemutatóra is továbbjuttatta. Ugyancsak megyénket képviseli majd a Barcsi Móricz Zsigmond Művelődési Ház Csiribiri bábegyüttese, amely A négy ökör és a tök című játékot mutatta be, Mátyás király tetteit felidézve. Jól kidolgozott, kedves előadás volt. A másik továbbjutó a kaposvári Pacsirta, az SMK és a Zója nevelőotthon együttese. Csodálatos jelmezbe öltöztetett szereplőkkel mutattak be egy mesét, kár, hogy a valóban népi hangulatú bábok közé esetenként oda nem illő díszletek ■. is odakeveredtek. Erre is jobban ügyelve remény van arra, hogy a Csiribirivel együtt sikerrel szerepelhetnek a januári területi döntőn, ahol Vas és Zala megye csapatai is fellépnek majd. B. P. F. Ünnepség Boglórlellén, a szakközépiskolában Mathiász János nevét vették fel Az idén ünnepelte a magyar szőlésztársadalom Mathiász János születésének 150. évfordulóját. A megemlékezések, tudományos értékelések sorát zárta szombaton a boglárlellei iskola névadó ünnepsége. A 25 éve alapított intézmény ezentúl a szőlőkirály, Mathiász János nevét viseli. Az iskola a középfokú végzettségű szakemberek százait képezte ki eddig és — miként dr. Csepregi Pál egyetemi tanár ünnepi köszöntőjében mondotta — a bogiári diákok a felsőoktatási intézméMeglobogtatta a gyűrött Népsportot. — Győzött a csapat! — Szögletes arcát a szokottnál is soványabbnak mutatta a kétnapos borosta. Utálta a borotvát, emiatt folyton búj- kálnia kellett a szolgálatvezető elől. Szurok színű újonchaja borzasán meredezett, s ahogy belépett a kantinba, meghajtotta fejét az ajtó szsmöldökfája alatt. Mindnyájunknál magasabb volt. Már a bevonulás napján Jegenyének szólította a szoba- parancsnok őrvezető. — Na, semmit sem szóltok a győzelemhez?! — szólt lelkesen, de savanyú ábráza- tunk láttán elkedvetlenedett. — Persze, hallgattok, mert felétek nem születnek olyan futballisták, mint Debrecenben. Nem szólt többet a mérkőzésről. Sört kért, helyet foglalt a nyikorgó pádon. A félig tárt ajtó küszöbén a szél átlibbentett egy barnára száradt nyárfalevelet. — Leszerelésig még kétszer megőszülnek a fák — sóhajtott a hadtápírnok, és fanyalogva kortyolt a söréből. — Még a lelkem is megfagy tőle, — borzongott, majd átmenet nélkül a leszerelőnótát kezdte dúdolni. „Vége van az őszi gyakorlatnak ...” — Azt sem tudod, mi fán terem — fölényeskedett Gólya, a zászlóaljparancsnok sofőrje. — Majd, ha lenyomtad az első évet... A kantinos poharat mosott. Jegenye elgondolkodva tépdeste a sportújság szélét, s ültében összeütögette a bokáját. — Most mindenki nőre gondol—nevetett Gólya. Elköszönt a kantinostól és kifelé menet megveregette Jegenye bökős vállát. — Ne búsulj pajtás, mindenki leszerel egyszer. Csak egészség legyen! Szombaton kimaradást kérsz a nagyfőnöktől, azután kuncsoroghatsz a pipik után. Fel a fejjel! Fütyörészett. Irigykedve néztünk utána. Kint már sötétedett. A kivilágított körlet felé baktattunk Jegenyével. Én hallgattam, mert mázsás kölöncként húzta szívemet az újoncbánat. Jegenye Gólyát szapulta. — Üresfejű alak. Mit tud ez a szerelemről?! Egy alkalommal felhívott az irodájába, és megmutatta a menyasszonya fényképét. — Szép lány — mondtam. — Tudom. A srácok utánafordulnak az utcán. Orvosi asszisztens. A kórházban minden doktor szerelmes belé. Azt hiszed, törődik velük? Jegenye naponta írt és kapott levelet. A laktanya postása déltárjban hozta a küldeményeket, és Jegenye délelőtt tizenegykor már türelmetlenül nézegetett ki a hadműveleti iroda ablakán. A tisztek olyankor mosolyogva hajoltak a térkép fölé. — Kapott-e ma levelet, Jegenye? — érdeklődött délutánonként a törzsfőnök. — Jelentem, kaptam. A keze aranyat ért. Ceruzájával, vonalzójával egy idő után még a szolgálatvezetője megbecsülését és kivívta, pedig a borotvával később sem békült meg. Mögöttünk volt a tél. A laktanyaudvaron böjti szelek hintáztak a nyárfák ágain. Egy március végi napon a postás csak a törzsfőnök újságját vitte a hadműveleti irodába. — Levél nincs — nézett Jegenyére. Másnap megint csak újságot vitt, a harmadik napon pedig egy képeslapot a hadműveleti tisztnek. — Ma éjszaka, álmomban egy gyönyörű rózsát láttam Joli fényképe mellett — mondta aznap Jegenye az ebédlőben. — Ültem az asztalnál, rajzoltam és a rózsa folyton a ceruzám elé hajolt. Egyszer csak látom, hogy a szárán egy rusnya pók mászik fölfelé. Le akartam ütni a vonalzóval, de hiába. Nem bírtam megmozdítani a karom. Egy modern lakás tervrajzát küldte el Jolinak. „Ilyen lesz az otthonunk” — írta. Másnap nem esett szó a késlekedő levélről. A törzsfőnök sem érdeklődött, de hamarosan jutalomszabadságra küldte Jegenyét. Amikor visszajött, körülvették az írnokok. — Na, mi van? — Beteg volt — szólt Jegenye kelletlenül. Átöltözött, leadta a kimenőruháját, és indult az irodájába. — Egyébként — fordult vissza az ajtóból — megegyeztünk, hogy nem írogatunk egymásnak naponta, mint a megszállottak. Takarodó után az ágyam szélére ült, mindenféléről beszélgettünk. — Mondd, egy orvos miért több, mint én vagyok? — kérdezte egyszer csak váratlanul. — Meglepődtem. — Mi ütött beléd? — Semmi. Két hét múlva levelet kapott. „Tudod, a kis doki, a Kosaras, el akar jegyezni... ne haragudj stb.” Jegenye szemlátomást fogyott. Egy ideig vigasztaltuk, aztán megfeledkeztünk a bajáról. Később érkezett egy másik levél is. Jolitól. Jegenye akkor már három csontcsillagot viselt a paroliján, és a leszerelőparancsot várta. Pár héttel azelőtt sikeres felvételi vizsgát tett a műszaki egyetemre. „Drágám, rájöttem ... soha többé stb.” Jegenye sugárzott, dicsekedett. — Na, és a kis doki, a Kosaras?! — hörkent fel Gólya továbbszolgáló szakaszvezető, és olyan förtelmesen káromkodott, hogy a kanti- nosné befogta a fülét. Barna szőnyeg borította a laktanyaudvart. A körlet felé ballagtunk Jegenyével, és ő szidta, gyalázta Gólyát. Szöghajára rozsdás levél esett. Mozdultam volna, hogy lesöpörjem, de mintha megbénult volna a karom. Szapudi András nyékben is kitűnnek munkaszeretetükkel, elméleti felkészültségükkel, gyakorlatiasságukkal. A névadó életművét felidézve hangzott el, hogy Mathiász Kassán a szőlőskertjében Fövid idő alatt 1600 szőlőfajtát gyűjtött össze. A szakmai sikert 1873-ban a bécsi világkiállításon elnyert első dij jelentette számára. 1880-ban Mádra költözött, és egy esztendő „ múltán Andrássy Gyula gróf meghívta szőllöskei szőlészetét vezetni. Ebben az időben terjedt a filoxérajárvány s • ez az 1880-as években hazánk szőlőskertjeimek 40 százalékát pusztította el. Egyévtizedes küzdelem után Mathiász János ismerte fel, hogy ezt a katasztrófát a hagyományos védekezéssel nem lehet elhárítani. A névadó ünnepségen a régi diákok, köztük Szirmai Péter színművész köszöntötték az iskolát. Dr. Kozma Pál akadémikus a Mathiász János Emlékbizottság elnöke az emlékbizottság zászlaját adta át a diákoknak. Szabó József tanácselnök a város és a társadalmi politikai szervezetek nevében Mészáros Győző országgyűlési képviselő a Balatonbog- lári Mezőgazdasági Kombinát képviseletében, Selmeczi Miklós'igazgató a város művelődési intézményeinek Bálint Lehel fonyódi gim náziumigazgató a megye: középiskolák szalagjait kötötte fel. Az ünnepségen részt vett dr. Horváth Sándor megyei tanácselnök helyettes és ott volt Danis Ferenc a csehszlovákiai Ipolyság magyar nyelvű testvériskolájának igazgatója is.
