Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-20 / 251. szám

1988. október 20., csütörtök Somogyi Néplap 5 Könyvtár, önállóság HUNCUT JÁTÉK NÉGY KÉPBEN A Fonómunkás Gyermekszínpad előadása kisiskolásoknak Szakszervezeti könyvtáro­sok megyei találkozójának adott otthont kedden Kapos­váron a Kaposgép Vállalat. Tóth István, az SZMT köz­ponti könyvtárának igazga­tója köszöntötte a vendége­ket, s a megye szakszerve­zeti könyvtárosait. Ezután Bard. Anna, a SZOT kulturális osztályának főmunkatársa tartott elő­adást a szakszervezeti moz­galom jelenlegi helyzetéről. Mi a szakszervezet feladata? — tette föl a kérdést. A jelenlegi politikai helyzetben kezd letisztulni a mozgalom értelmezése, mely szerint az kettős funkciót lát el: ér­dekképviseletet és érdekvé­delmet. A szakszervezeti mozgalomban változásra van szükség, a tagság kritikája a bürokratikus, hierarchikus felépítést támadja. A jelen­legi cél a tagság bizalmá­nak a megtartásáért a részt­vevők autonómiáját tükröző szövetségi elv megfogalma­zása. Szükség van szakszer­vezeti törvényre; a mozga­lom érdekérvényesítő erejét a tagság politikai ereje biz­tosíthatja csak. A mozgalom politikai erővé pedig akkor válhat,, ha a tagság a mű­veltségi színvonalát emeli. Az a törekvés, hogy a köz- művelődés nullkulcsos adó­zási pozícióba kerüljön, si­kertelen maradt, de tovább­ra is cél, hogy a kultúra és az oktatás a nemzeti jöve­delem újraelosztása során a megfelelő részarányt kapja. A kultúra maradékelvű fi­nanszírozása tarthatatlan. A vállalatok közművelődési cé­lokra, tehát oktatásra, köz­művelődési intézmények lét­rehozására és támogatására költött összege adómentes lesz a jövő évtől, a jóléti, szociális és kulturális célok­ra fordított összegek válla­lati költségként számolha­tók el. Az állami kulturális alap­ból a szakszervezetek 200 millió forint támogatási kapnak a közművelődési in­tézményeik finanszírozására, mivel állami feladatokat is ellátnak. A szakszervezeti könyvtá­rakra vonatkozó felmérés eredményeinek feldolgozása most van folyamatban. A csökkenő olvasólétszámának az előadó szerint több oka van : egyrészt anyagi, más­részt a könyvtárak „tálalá­sa" nem minden esetben te­szi vonzóv'á az olvasást. A szakszervezeti könyvtárak nagyobb önállóságra törek­szenek mind az önálló lét­szám- és bérgazdálkodás, mind pedig az ösztönző és érdekeltségi rendszer kidol­gozásában. Szintén cél, hogy a szakszervezeti tagdíjak nagyobb része maradjon az alapszervezeteknél. Bárd Anna előadása után Heti Tiborné. a Kaposgép személyzeti és oktatási ön­álló osztályának vezetője bemutatta a vállalatot, an­nak szociális és kulturális intézményeit. Ezt követően Szénái Éva ■ könyvtárvezető beszélt a vállalat kilenc­ezer kötetes könyvtáráról. Végül a vendégek megte­kintették a Kaposgép kiál­lítótermében azokat a ma­ketteket és fotókat, amelyek a gyár termékeit mutatják be. Mesejátékon látta vendé­gül tegnap délután az Édosz Művelődési Ház Kaposváron a Vörös Hadsereg Útjai Ál­talános Iskola néhány alsó tagozatos osztályát. A Fonó­munkás Gyermekszínpad mutatta be négy képből álló mesejátékát, melyet — talá­lóan — huncut játéknak ne­veztek el. A színpad két év­vel ezelőtt alakult, a Bartók, a Madár utcai, a Krénusz és a Kinizsi általános iskolák felső tagozatos tanulóiból, az­zal a nem titkolt céllal, hogy a Fonómunkás Kisszínpad leendő utánpótlását biztosít­sa. A „Hát az úgy volt. .cí­mű darabot — miként a többi előadást is — Vallató Géza, a színpad vezetője rendezte, aki egyúttal ellát­ja a díszlettervező és az író szerepét is. A négy képből álló játék Horgas Béla, va­lamint a rendező két-két meséjéből íródott, amelyben megelevenedtek azok a cso­dálatos történetek, ■ amelyek a nagy széltolóval, Kukkan- tóval történtek meg, s azok, amelyekről csak szerette vol­na, ha megtörténnek, így aztán Kukkantót ezért bi­zony egyszerűen Széltolónak is titulálják. Belekezd ő bármilyen történetbe, aho­gyan Fenyőmanó meséjénél is tette, igaz, az is kiderül, hogy mese ugyan nem kere­kedik belőle, amiért is Szél­toló szerint csakis Fenyőma­nó okolható, mert nem árul­ta el neki magát a történe­tet. Széltoló Kukkantóvai minden megtörténhet, így nem csoda, ha ő az igazi is­merője a történetnek, ame­lyet „a világ legnagyobb le­véltárában", az erdőben, egy levélre írva ismert meg ar­ról, hogyan is volt az, ami­kor az állatok még beszéltek egymással, s mi köze ehhez Vakond Bercinek, aki sze­gény azóta is ássa-ássa az alagutakat... A nézősereg körében osz­tatlan elismerést aratott a gyermekszínpad játéka, bi­zonyságul álljon itt többek véleménye, akik az előadás végén egymást biztatva kér­dezgették: ugye, folytatódik még? S ez további biztatást adhat szereplőnek, rendező­nek, a gyerekeket támogató városi úttörőelnökségnek és a megyei tanács ifjúsági és sportosztályának egyaránt. Áz író bizonyítványa a mű NEB-VIZSGÁLAT SIÓFOKON egészségügyi helyzet Túlfeszített Továbbra is rendkívül túl­feszített a Balaton-part nyá­ri egészségügyi ellátásának helyzete. Ez fogalmazódott meg abban a vizsgálati elő­terjesztésben, amelyet a sió­foki Népi Ellenőrzési Bi­zottság tegnap délutáni ülé­sén vitattak meg. A déli Balaton-part tele­pülésein a nyár folyamán — közel azonos létszámmal ás tárgyi feltételek mellett — a téli betegforgalom több­szörösét kell lebonyolítaniuk az egészségügyi intézmé­nyeknek. A déli parton évek óta Siófok egészségügyi szol­gálatai a legleterheltebbek. Nyaranta a heveny megbe­tegedések, az elő- és utó­szezonban a magán üdülők nyugdíjasainak idült megbe­tegedései növelik nagymér­tékben a feladatokat. A zsú­foltságon csak jövőre enyhít valamelyest az új kórházi épületszárny, amely azon­ban továbbra sem csökken­ti majd a szakrendelések leterheltségét, valamint a nem szállítható betegek (ko­ponyasérült, infarktusos stb.) ellátásához szükséges műszerezettségi hiányossá­gokat. A NEB-ülésen javas­latként hangzott el, hogy a jövőben feltétlenül meg kell teremteni a feltételeit (első­sorban a szállásbiztosítást!) annak, hogy nyaranta az or­szág más tájairól érkező szakorvosok nagyobb szám­ban segíthessék a gyógyító munkát. A NEB-vizsgálat. kiterjedt Balatonföldvár és körzetének egészségügyi el­látására is. Itt központi kör­zeti orvosi ügyeleti szolgá­lat működött, így az éjsza­kai és hétvégi betegellátás is kielégítő volt. A KISZ építőtáborainak ellátása is megfelelő. A SZOT Ezüst­part üdülőben öt turnusban fogadtak 25—25 fős csopor­tokat, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat Ba­latoni Igazgatósága turnu­sonként 100—100 fiatalt fog­lalkoztatott, így szintén öi csoportban érkeztek a fiata­lok a balatonszéplaki szak­munkásképzőbe, a tópart tisztaságára ügyelő építőtá- borozók. Szakrendelésekre valamennyien a kórház-ren­delőintézetet vették igénybe, s ez csak tovább fokozta az amúgy is nagy leterheltss- gst. Bemutatkozott a Móricz Zsigmond Kör IRODALMI EST KAPOSVÁRON Baráti találkozóra invitál­ta vendégeit hétfőn este a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság Ka­posváron. A megyei -könyv­tár előadótermében a szent­endrei Móricz Zsigmond Kör mutatkozott be. A kör kép­zőművészeinek az alkotásai­ból rendezett kiállítás meg­nyitójában ár. Végh Károly, a szentendrei művelődési központ és könyvtár igaz­gatója szólt Móricz szelle­miségéről, Berzsenyi világá­ról, közös vonásukként em­lítve életművük magyarság­megtartó erejét. A kiállítást megtekintve öröm volt meg­állni Rajki László Találko­zás című mészkőszobra előtt, amelyben az egymásra talá­lás pillanatának ragvogó megíogalínazását adta és Szabó István lovas szobrá­nál, el-elnézegetve a konok magyarsággal, egyenes de­rékkal lovagló Kinizsit. Ba­logh László Siratók-jának szomorkás hangulatú műve és Káka Ferenc makacs, ke­mény Petőfije is elgondol­kodásra késztet. A képzőművészek bemu­tatkozása után a kör író tagjainak adta át a szót Ki­rály Zoltánná, az est házi­asszonya, a 3erzsenvi Tár­saság titkára. „Én sem dunai, sem tiszai nem vagyok...” — hallot­tuk a bevezetőben, s ez akár mottóul is szolgálha­tott volna a továbbiakra. Bár többször szóba került Szatmár és Somogy, a be­szélgetésben a felolvasások­ban háttérbe szorult ez a meghatározottság. A harmincas évek vilá­gába kalauzolt minket Ra­dies Károly; Veres Péter higgadt, megfontolt levelét olvasta föl, amely a Nyugat számainak esetleges meg­rendelése kapcsán íródott. Czine Mihály lenyűgöző mű­sorvezetésével szólalt meg Jobbágy Károly; magunk előtt láttuk Vujisicsot, s a BESZÉLGETÉS FEKETE GYULÁVAL, AZ ÍRÓSZÖVETSÉG ALELNÖKÉVEL Fekete Gyula nem ér rá író lenni. A nyakába vett társadalmi megbízatások nem hagynak időt számára.a regényírásra. Az írószövetség alelnöke a Hazafias Népfront elnökségének is tagja, az Ol­vasó népért-mozgalom egyik szervezője, a családvé­delmi tanács „oszlopa”. A ne­ve gyakrabban szerepel a rá­dióban és újságtudósítások­ban, mint novellák, publi­cisztikák alatt. Ezért aztán mi mással is kezdhettük vol­na ezt a beszélgetést: — Mikor lesz újra „csak” író Fekete Gyula? — Talán már sohasem. Az idén regényírásba még bele­kezdeni sem tudtam. Márci­usban tettem egy kísérletet, hogy az írószövetségi tiszte­met lemondjam, de azt nem fogadta el a testület. Min­dig foglalkoztatott a köz­életi tevékenység, a politizá­lás, de csak egy bizonyos ha­tárig. Mint író azt vallom, hogy az igazi bizonyítvá­nyom az írás, a regény, az a mű, amelyet az olvasó elé tudok letenni. Azt, hogy közben keményen g.vürkő- zök a társadalmi igazságta­lanságok ellen is, azt köte­lességemnek érzem. — Mi az, ami manapság a legjobban foglalkoztatja? — Minden foglalkoztat. Most például itt, a Csepel kaposvári gyárában az, hogy meggyőzzem az embereket arról, hogy a kultúra, a ne­mes gondolat épp olyan táp­lálék, mint a levegő vagy az étel. Erről beszéltem minap a rádióban a háromhetente jelentkező műsoromban is. Legalább ennyire harcolok a népesedéspolitika gyarlósá­gai ellen. Azt, hogy a csa­lád a szigorú fiskális szem­léletű pénzügypolitika áldo­zata legyen, nem tudom elvi­selni. A megadóztatott gye­rek rémképe szocializmus­ellenes! Erről már sok he­lyütt írtam, többek közt a Kritikában Feljegyzések az szentendrei szerb templom szűk ablakán becsorgó nap­fényt éppúgy, mint a külö­nös ritmusra kólót járó lá­bakat. Varga Csaba a fiatalabb korosztályról szólva megcsil­lantotta időnként a szocio­lógus látásmódját is Ratkó József segítségével a szat- márcsekei temetőben jár­tunk, pazar tömörségű, he­lyenként torokszorítóan szép prózájának felolvasásakor. Fekete Gyula aforizmái erő­sítették a gondolatot: a ma­gyar irodalom oly lámpás, amelynek fénye a legsöté­tebb rejteket és távoli or­mokat egyaránt képes meg­világítani. Egyöntetű volt a véle­mény: minél több hasonló jellegű találkozóra lenne szükség. B. P. F. adóívre címmel. Ha az ál­lam nem támogatja legneme­sebb sejtjét, a családot, ak­kor hogyan vár tőle bizal­mat, támogatást a program­jai végrehajtásához? — A kemény bírálat mö­gött pesszimizmus rejlik? — Egy cseppet sem! Sze­rintem ma fordulékony tör­ténelmi szakaszban élünk, s ehhez erőt adhat az, hogy a Szovjetunióban is minden színtéren átalakítás zajlik. Híve vagyok annak a világ- történelmi kísérletnek, ame­lyet szocializmusnak hívunk, s ellene minden hatalmasko­dásnak, önös érdeknek. Ezt. pedig ma csak optimista alapállásból lehet elhinni, hogy győzni fog a nemzet egy arctalan államiság ba- sáskodása ellen. — ön megindítója legfris­sebb irodalmi lapunknak, a Hitelnek is. — Az illyési . örökség 'to­vábbvitele a Hitel. Neki nem sikerült megindítania a la­pot. Novemberben jelenik meg az első szám olyan szer­zőkkel, mint Csurka István. Csoóri Sándor, Bíró Zoltán, Cseres Tibor. Én Süket a meztelen király címmel köz­lök egy publicisztikát. — Végezetül: mikor szüle­tik meg a negyvenedik Fe­kete Gyula-kötet? — Csak jövőre. Akkor tényleg visszavonulok za- márdi kuckómba — hiszen az év felében én is somogyi vagyok, Balaton-parti vil­lámban töltöm napjaimat és valóra váltom valamelyik re­génytervemet. B. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom